Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta Tensiomin 12,5 mg tabletta: fehér vagy szürkésfehér színű, kerek, metszett élű, jellegzetes szagú tabletta, egyik oldala lapos, stilizált "E" és "121" jelzéssel, másik oldala domború, mély felező bemetszéssel ellátva. Törési felülete fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra osztható. Tensiomin 25 mg tabletta: fehér vagy szürkésfehér színű, korong alakú, metszett élű, jellegzetes szagú tabletta, egyik oldalán negyedelő bemetszéssel (SNAP), másik oldalán stilizált "E" és "122" jelzéssel ellátva. Törési felülete fehér színű. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. Tensiomin 50 mg tabletta: fehér vagy szürkésfehér színű, korong alakú, metszett élű, jellegzetes szagú tabletta, egyik oldalán negyedelő bemetszéssel (SNAP), másik oldalán stilizált "E" és "123" jelzéssel ellátva. Törési felülete fehér színű. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóEGIS Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Tensiomin 12,5 mg tabletta 12,5 mg kaptoprilt tartalmaz tablettánként. Tensiomin 25 mg tabletta 25 mg kaptoprilt tartalmaz tablettánként. Tensiomin 50 mg tabletta 50 mg kaptoprilt tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyagok Tensiomin 12,5 mg tabletta: 26,25 mg laktóz-monohidrátot és 0,7 mg hidrogénezett ricinusolajat tartalmaz tablettánként. Tensiomin 25 mg tabletta: 52,5 mg laktóz-monohidrátot és 1,4 mg hidrogénezett ricinusolajat tartalmaz tablettánként. Tensiomin 50 mg tabletta: 105 mg laktóz-monohidrátot és 2,8 mg hidrogénezett ricinusolajat tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Magnézium-sztearát, vízmentes, kolloid szilícium-dioxid, hidrogénezett ricinusolaj, kukoricakeményítő, mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát (a 12,5 mg-os készítmény 26,25 mg, a 25 mg-os 52,5 mg, az 50 mg-os 105 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként). Javallat4.1 Terápiás javallatok Hypertonia: a Tensiomin hypertonia kezelésére javallt. Szívelégtelenség: a Tensiomin csökkenti a kamrai szisztolés nyomást, ezért krónikus szívelégtelenség kezelésére is javallt, szükség szerint diuretikumokkal, digitálisszal és béta-blokkolókkal kombinálva. Myocardialis infarctus: * Rövid távú kezelés (4 hét): a Tensiomin javasolt stabil hemodinamikai állapotú beteg kezelésére már az infarctus első 24 órájától kezdve. * Tüneteket okozó szívelégtelenség hosszú távú prevenciója: a Tensiomin javasolt klinikailag stabil hemodinamikai állapotú, tünetmentes balkamra-diszfunkciójú beteg kezelésére (ejekciós frakció ? 40%). I-es típusú diabetes mellitus okozta nephropathia: a Tensiomin javasolt makroproteinuriás, I-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg nephropathiájának kezelésére (lásd 5.1 pont). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az adagolást egyénileg, a beteg toleranciájának megfelelően (lásd 4.4 pont), a vérnyomás változásától függően kell beállítani. Az ajánlott maximális napi adag 150 mg. Hypertonia A kezdő adag 25-50 mg, napi két részletbe elosztva. A kívánt vérnyomás-érték eléréséhez az adag fokozatosan, legalább kéthetes intervallumokban növelhető napi 100-150 mg-ra, amit két részletben célszerű bevenni. A kaptopril használható önmagában vagy más antihipertenzív gyógyszerekkel együtt (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont), főként tiazid-diuretikumokkal. Más típusú antihipertenzívummal - pl. tiazid-diuretikum - történő kombinációs kezelés esetén a napi egyszeri adagolás is megfelelő lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer erősen aktivált állapotban van (hypovolaemia, renovascularis hypertonia, cardialis decompensatio) kezdő dózisként javasolt az egyszeri 6,25 mg vagy 12,5 mg kaptopril adagolása. A gyógyszer terápiába illesztése szoros orvosi felügyeletet igényel. A napi adag bevétele két részben javasolt. Az adag fokozatosan emelhető napi 50 mg-ra, vagy szükség esetén napi 100 mg-ra egy vagy két részletre elosztva. Szívelégtelenség Szívelégtelenségben szoros orvosi ellenőrzés mellett javasolt a kaptopril-terápia bevezetése. A szokásos kezdő dózis 6,25 mg-12,5 mg naponta kétszer vagy háromszor. A fenntartó dózis beállítása (75-150 mg/nap) a beteg klinikai állapotától és tolerabilitásától függ, maximum napi 150 mg, két részletben elosztva. Az adagot fokozatosan kell növelni, legalább kéthetes intervallumokban, a beteg kezelésre adott válaszától függően. Myocardialis infarctus Rövid távú kezelés: Amint a beteg hemodinamikai paraméterei stabilizálódtak, a Tensiomin-kezelést el kell kezdeni a kórházban. Először egy 6,25 mg tesztdózist kapjon a beteg, majd ez követően két órával 12,5 mg-ot, végül 12 óra múltán 25 mg-ot. A következő naptól két adagra bontva napi 100 mg kaptoprilt kapjon a beteg, 4 hetes időtartamban, ha hemodinamikai mellékhatás biztonsággal kizárható. A negyedik hét végén a beteg állapota újraértékelendő, és ennek alapján kell dönteni a myocardialis infarctust szenvedett beteg további kezeléséről. Krónikus kezelés: Ha a Tensiomin-kezelés nem kezdődött el az akut myocardialis infarctus első 24 órájában, ajánlott a 3. és a 16. nap között elkezdeni, amennyiben a terápia feltételei adottak (stabil hemodinamikai paraméterek, és a fennmaradó iszkémia kezelése). A kezelést kórházban kell, szigorú felügyelet mellett, elkezdeni (legfőképp a vérnyomás ellenőrzése fontos) a 75 mg napi adag eléréséig. A kezdő adag legyen kicsi (lásd 4.4 pont), főleg, ha a terápia kezdetén a betegnek alacsony, vagy normális a vérnyomása. A terápiát 6,25 mg-mal javasolt kezdeni, majd két napig napi 3-szor 12,5 mg-ra emelni, végül napi 3-szor 25 mg-ra, ha nem jelentkeznek hemodinamikai mellékhatások. A javasolt kardioprotektív hatással rendelkező fenntartó adag 75-150 mg, napi két vagy három részletben elosztva. Tünetekkel járó hypotonia esetén, mint pl. szívelégtelenségben, az együtt adott diuretikum és/vagy vazodilatátor adagja csökkentendő, hogy a kaptopril steady state szintje kialakulhasson. Szükség szerint, a beteg klinikai válaszától függően kell alakítani a kaptopril adagján. Myocardialis infarctus során a kaptopril alkalmazható kombinációban más gyógyszerekkel együtt, mint pl. trombolitikumokkal, béta-blokkolókkal vagy acetilszalicilsavval. I-es típusú diabetes mellitus okozta nephropathia I-es típusú diabetes mellitus okozta nephropathiában szenvedő betegek számára napi 75-100 mg kaptopril javasolt, két részre osztva. Amennyiben további vérnyomáscsökkentő hatás szükséges, kiegészítő antihipertenzív kezelés adható. (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont) Különleges betegcsoportok Vesekárosodás Mivel a kaptopril a veséken keresztül választódik ki, károsodott veseműködésű betegeknél az adagot csökkenteni kell, vagy az adagolási intervallumot kell növelni. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha egyidejűleg vízhajtó kezelés is szükséges, kacsdiuretikum (pl. furoszemid) javasolt, mintsem tiazid-típusú vízhajtók. Beszűkült vesefunkciójú betegek számára a kaptopril kumulációjának elkerülése érdekében az alábbi napi adagok javasoltak: Kreatinin-clearance (ml/perc/1,73 m2) Kezdő napi dózis (mg) Maximális napi dózis (mg) > 40 25-50 150 21-40 25 100 10-20 12,5 75 < 10 6,25 37,5 Idősek Más vérnyomáscsökkentőkhöz hasonlóan, idős betegeknél alacsony kezdő adag javasolt (napi kétszer 6,25 mg), az esetlegesen csökkent veseműködés, vagy más szervek elégtelen működése miatt (lásd 4.4 pont). Az adagokat a vérnyomás változásától függően kell kititrálni és a lehető legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők esetében a hatásosság és a biztonságosság nem teljesen bizonyított. Gyermekek és serdülők kaptopril-kezelése szoros orvosi felügyelet mellett javasolt. A kezdő kaptopril adag 0,3 mg/ttkg-ként, a maximális 6 mg/ttkg-ként. Speciális óvatosságot igénylő betegeknél (vesekárosodott gyerekek, éretlen csecsemők, újszülöttek és csecsemők, mivel veseműködésük nem azonos az idősebb gyermekekével vagy a felnőttekével) a kezdő adag csak 0,15 mg kaptopril legyen testtömeg-kilogrammonként. Gyermekeknek általában napi 3 részletben elosztva adandó a kaptopril, de mind a dózis, mind az adagolási intervallum egyénileg módosítható, a kialakult hatástól függően. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A tablettát étkezés előtt, alatt vagy után lehet bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve bármely ACE-gátlóval szembeni túlérzékenység. * Bármely ACE-gátlóval történt kezelés kapcsán kialakult angioneurotikus ödéma az anamnézisben. * Örökletes vagy idiopátiás angioneurotikus ödéma. * Terhesség második és harmadik trimesztere. (lásd 4.4 és 4.6 pontok) * A Tensiomin egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont). * Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A kaptopril-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4 és 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Hypotonia Ritkán hypotoniát észleltek szövődménymentes hypertoniás betegeknél. A tüneti hypotonia nagyobb valószínűséggel alakul ki túlzott diuretikus terápia során bekövetkező volumen- és/vagy elektrolithiányban, diétás sómegszorítás miatt, hasmenés, hányás vagy hemodialízis következtében. ACE-gátló adagolását megelőzően a volumen- és/vagy elektrolithiányt korrigálni kell, valamint alacsonyabb kezdő dózis javasolt. Szívelégtelen betegek hajlamosabbak a hypotoniára, ezért számukra alacsonyabb kezdő dózisú ACE-gátló javasolt. Diuretikum vagy kaptopril adagjának növelése óvatosságot igényel szívelégtelen betegek esetében. Bármely antihipertenzív gyógyszer alkalmazásának következtében létrejövő excesszív vérnyomáscsökkenés fokozhatja a myocardialis infarctus vagy stroke bekövetkeztének rizikóját ischaemiás cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegségben szenvedőknél. Ha hypotonia alakul ki, a beteget hanyatt kell fektetni. Volumenpótlás céljából intravénás sóoldat adása javasolt. Renovascularis hypertonia Mindkétoldali arteria renalis stenosis vagy egyoldali működő vese arteria renalis stenosisa esetén az ACE-gátlók hatására megnövekedhet a hypotonia és a veseelégtelenség rizikója. Előfordulhat, hogy a vesefunkció romlása csak enyhe szérum kreatinin emelkedést okoz. Ezeknél a betegeknél az ACE-gátló terápiát szoros orvosi felügyelet mellett, kis kezdő adaggal, óvatos titrálással és a veseműködés szoros követésével kell beállítani. Vesekárosodás Beszűkült veseműködés esetén (kreatinin-clearance ?40 ml/perc) a kaptopril kezdő adagját a beteg kreatinin-clearance-ének megfelelően kell beállítani (lásd 4.2 pont), majd a hatástól függően módosítani. Ezeknél a betegeknél a szérum kálium- és kreatininszintjének ellenőrzése szükséges. A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer kettős blokádja (RAAS) Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont). Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél. Túlérzékenység/angioödéma ACE-gátlókkal (beleértve a kaptoprilt) kezelt betegeknél a végtagok, az arc, az ajkak, a nyálkahártyák, a nyelv, a glottis vagy gége angioödémája alakulhat ki. Ez a kezelés bármelyik időszakában kialakulhat. Ezekben az esetekben a kaptopril terápiát azonnal fel kell függeszteni és gondoskodni kell a beteg megfelelő megfigyeléséről; a beteg csak a tünetek teljes megszűnése után bocsátható el. Azokban az esetekben, amikor a duzzanat csak az arcra és szájra korlátozódik az állapot rendszerint kezelés nélkül is rendeződik, bár az antihisztaminok hatásosan enyhítik a tüneteket. A nyelvet, epiglottist és gégét érintő ödéma fatális lehet. A nyelv, az epiglottis vagy a gége érintettsége esetén, mely a légutak elzáródását okozhatja, a beteget megfelelő kezelésben kell részesíteni, azonnal 1:1000 hígítású adrenalin (epinefrin) oldatot (0,3-0,5 ml) kell adni subcutan és/vagy azonnal biztosítani kell a szabad légutakat. A beteg legalább 12-24 órás kórházi megfigyelésre szorul és a teljes tünetmentességig nem bocsátható el. Az ACE-gátlókkal kezelt feketebőrű betegeknél a nem feketebőrűekhez viszonyítva nagyobb gyakorisággal számoltak be angioödémáról. Azok a betegek, akiknek kórelőzményében ACE-gátló-kezeléstől függetlenül is előfordult angioödéma, ACE-gátló szedésekor fokozottan veszélyeztetettek lehetnek az angioödéma kialakulásának szempontjából (lásd még 4.3 pont). Ritkán intesztinális angioödémát is jelentettek ACE-gátlóval kezelt betegeknél. Ezeknél a betegeknél hasi fájdalom jelentkezett (hányingerrel, hányással vagy anélkül), néhány esetben nem volt előzetesen arc angioödéma és a C-1 észteráz-szint normális volt. Az angioödémát hasi CT- vagy ultrahang-vizsgálat során, illetve sebészeti beavatkozások esetén diagnosztizálták. A tünetek az ACE-gátló kezelés leállítása után megszűntek. Az intesztinális angioöedéma lehetőségével számolni kell azon ACE-gátlóval kezelt betegek differenciáldiagnózisa során, akik hasi fájdalommal jelentkeznek. Az ACE-gátlók szakubitril/valzartánnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a kaptopril utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A kaptopril-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3 és 4.5 pont). Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnal történő egyidejű alkalmazása az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek. Köhögés Beszámoltak ACE-gátlók alkalmazásakor jelentkező köhögésről. Jellegzetessége, hogy a köhögés nem produktív, perzisztáló és a terápia felfüggesztésekor megszűnik. Májelégtelenség Ritkán az ACE-gátlók alkalmazása összefüggésbe hozható cholestaticus sárgasággal kezdődő, fulmináns májnekrózisig progrediáló és esetenként halállal végződő tünetcsoporttal. A tünetcsoport létrejöttének mechanizmusa nem tisztázott. Ha az ACE-gátlók alkalmazása során sárgaság alakul ki vagy emelkedő májfunkciós értékeket észlelnek, az ACE-gátló-kezelést félbe kell szakítani és a beteget megfelelő módon kontrollálni kell. Szérum káliumszint Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia azonban kialakulhat károsodott vesefunkciójú vagy diabetes mellitusban szenvedő betegeknél és/vagy káliumpótlók (beleértve a sópótlókat), káliummegtakarító diuretikumok, heparin, trimetoprim vagy ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol alkalmazásakor, továbbá különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzinreceptor-blokkolók, valamint a fent említett gyógyszerek alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérum káliumszint és a vesefunkció monitorozása szükséges (lásd 4.5 pont). Lítium A kaptopril lítiummal történő együttadása nem javasolt a lítium toxicitás fokozódása miatt (lásd 4.5 pont). Aorta vagy mitralis billentyű stenosis/Obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia Az ACE-gátlók óvatosan adandók fennálló aorta vagy mitrális billentyű stenosis, illetve obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia során és kerülendők cardiogen shock, valamint hemodinamikailag szignifikáns kiáramlási pálya obstrukció esetében. Neutropénia/Agranulocitózis Neutropénia, agranulocitózis, thrombocitopénia és anémia kialakulásáról számoltak be ACE-gátlóval, köztük kaptoprillel kezelt betegek esetében. A neutropénia kialakulása normál veseműködésű és egyéb kórállapottól mentes betegeknél ritka. Rendkívüli óvatosságot igényel a kaptopril adagolása kollagén vaszkuláris betegségben, immunszuppresszáns terápia alatt, allopurinol vagy prokainamid kezelés során, vagy a fenti faktorok kombinációiban, főként, ha a kórelőzményben károsodott vesefunkció szerepel. A felsorolt betegségekben szenvedők némelyikénél súlyos infekció alakult ki, és közülük néhány nem reagált az intenzív antibiotikus kezelésre. Ha a kaptopril-kezelésre sor kerül a fentiekben felsorolt betegségekben szenvedőknél, a fehérvérsejtszám ellenőrzése rendkívül fontos a terápia megkezdése előtt, valamint a terápia első három hónapjában kéthetente, majd a továbbiakban időszakosan. A beteg figyelmét fel kell hívni a fehérvésejtszám csökkenését jelző infekció jeleire (pl. torokfájás, láz). Amennyiben ez jelentkezik kvalitativ vérképellenőrzés szükséges. A kaptopril és más egyidejű gyógyszeres kezelés (lásd 4.5 pont) felfüggesztendő neutropénia gyanúja, ill. megléte esetén (a neutrofilek száma kevesebb, mint 1000/ mm3). A betegek legtöbbjénél a neutrofil fehérvérsejtek száma a kaptopril terápia felfüggesztését követően röviddel rendeződik. Proteinuria Proteinuria jöhet létre károsodott veseműködésű betegeknél, viszonylag nagy adag ACE- gátló adagolása mellett. A kaptoprilt szedő betegek kb. 0,7%-nál észleltek napi 1 grammnál nagyobb mennyiségű fehérjét a vizeletben. A betegek többsége bizonyítottan elsődleges vesebetegségben szenvedett, és/vagy viszonylag nagy adag (több mint napi 150 mg) kaptoprilt szedett. A proteinuriás betegek egy-ötödénél nefrózis szindróma alakult ki. A legtöbb esetben 6 hónapon belül a proteinuria mérséklődik vagy teljesen megszűnik a kaptopril terápia folytatása vagy felfüggesztése esetén egyaránt. Proteinuriás betegeknél a veseműködést jellemző karbamid-nitrogén és kreatinin ritkán mutat kóros értékeket. Az ismerten vesebetegségben szenvedő betegek proteinuriája a kezelés megkezdése előtt vizsgálandó (a reggeli első vizelet gyorsteszt vizsgálatával), majd időszakosan ellenőrizendő. Deszenzitizáció során jelentkező anafilaktoid reakció Méh- vagy darázscsípés elleni deszenzitizáló kezelés alatt alkalmazott ACE-gátló ritkán, hosszan tartó, életveszélyes anafilaktoid reakciót idézett elő. Az ACE-gátlók átmeneti felfüggesztésével ezek a reakciók kiküszöbölhetők, de megjelenhetnek a tabletta óvatlan bevételekor. Mindezek miatt az ACE-gátlóval kezelt betegek deszenzibilizálása alapos körültekintéssel történjék. Nagy átáramlású membránon történő dialízis során jelentkező anafilaktoid reakció/lipoprotein aferezis expozició Nagy átáramlású (high flux) membránon történő dialízis során, illetve dextrán-szulfáttal történő nagy denzitású (LDL) lipoprotein aferezis során jelentkező anafilaktoid reakcióról számoltak be. Ezeknél a betegeknél más típusú dialízismembránra vagy egyéb típusú kezelésre van szükség. Sebészet/anesztézia Nagy sebészeti beavatkozások alatt vagy anesztetikumok egyéb alkalmazása során hypotonia jelentkezhet. A létrejött hypotonia volumenbevitellel korrigálandó. Diabeteses betegek Oralis antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt cukorbetegek vércukor szintje az ACE-gátló alkalmazásának első hónapjában szoros megfigyelést igényel. Hypokalaemia ACE-gátló és tiazid-diuretikum kombinációja nem zárja ki a hypokalaemia kialakulásának lehetőségét. Rendszeresen ellenőrizni kell a káliumszintet. Etnikai különbözőségek Más ACE-gátlókhoz hasonlóan, a kaptopril is határozottan kevésbé fejt ki vérnyomáscsökkentő hatást feketebőrűeknél, mint a többi rasszhoz tartozóknál; mivel, feltehetően az alacsony reninszint a feketebőrű hypertoniások között gyakori állapot. Terhesség ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont). Laktóz A Tensiomin tabletta laktózt tartalmaz (a 12,5 mg-os készítmény 26,25 mg, a 25 mg-os 52,5 mg, az 50 mg-os 105 mg laktózt tartalmaz tablettánként). Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Ricinusolaj Ez a gyógyszer hidrogénezett ricinusolajat tartalmaz, ami gyomortáji kellemetlen érzést és hasmenést okozhat. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A kaptopril, mint minden vérnyomáscsökkentő, a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket egyéni érzékenységtől függően csökkentheti, főként a kezelés kezdetén, vagy az adag módosításakor, illetve alkohollal történő együttes alkalmazásakor. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei: hypotonia, shock, stupor, bradycardia, elektrolit- eltérések és veseelégtelenség. A felszívódás megelőzése és az elimináció gyorsítása szükséges, ha rövid az expozíciós idő (gyomormosás, adszorbens és nátrium-szulfát adagolása a bevételtől számított 30 percen belül). Hypotoniás beteget a shockban javasolt Trendelenburg testhelyzetbe kell fektetni, valamint gyors folyadék- és ionpótlás alkalmazandó. Angiotenzin-II adása megfontolandó. Bradycardia vagy extenzív vagus tünetek esetén atropin adandó. Pacemaker-kezelés is szóba jöhet. A kaptopril haemodialízissel eltávolítható a keringésből. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az angioödéma kialakulásának kockázatát növelő gyógyszerek Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szakubitril/valzartánnal ellenjavallt az angioödéma kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3. és 4.4 pont). Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnal az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont). Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók Az ACE-gátlók csökkentik a diuretikumok fokozta kálium kiválasztást. Bár a szérum káliumszintje általában a normáltartományon belül marad, egyes kaptoprillal kezelt betegeknél hyperkalaemia fordulhat elő. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók, vagy káliumtartalmú sópótlók a szérum káliumszintjének jelentős növekedését eredményezhetik. Elővigyázatosság szükséges a kaptopril egyéb, a szérum káliumszintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a kaptopril együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni (lásd 4.4 pont). Ciklosporin Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása. Heparin Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása. Vízhajtók (tiazid vagy kacsdiuretikumok) Elsősorban nagy dózisú diuretikus kezelés nyomán kialakuló volumencsökkenés fokozza a hypotonia kialakulásának veszélyét kaptopril-kezelés bevezetésekor (lásd 4.4 pont). A hipotenzív hatást mérsékeli a diuretikum adagolásának felfüggesztése, volumenbevitel, vagy a kaptopril kis bevezető adagban történő adagolása. Mindemellett a tanulmányok nem bizonyítanak szignifikáns gyógyszerkölcsönhatást a hidroklorotiaziddal vagy a furoszemiddel együtt adagolva. Más antihipertenzív szerek A kaptopril biztonsággal adagolható együtt más vérnyomáscsökkentőkkel (pl. béta-blokkolókkal és hosszú hatású kalciumcsatorna-blokkolókkal). Ezekkel a szerekkel történő együtt adagolás fokozhatja a kaptopril vérnyomáscsökkentő hatását. Nitroglicerinnel és egyéb nitráttal, vagy más vazodilatátorral való együttadása fokozott óvatosságot igényel. A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont). Alfa-adrenerg-receptor-blokkolók Alfa-adrenerg-receptor-blokkolókkal történő együttadás fokozhatja a kaptopril vérnyomáscsökkentő hatását és növeli az orthostaticus hypotonia kialakulásának kockázatát. Akut myocardialis infarctus kezelése A kaptopril alkalmazható akut myocardialis infarctusban szenvedő betegeknél acetilszalicilsav (kardiológiai dózisban), thrombolítikumok, béta-blokkolók és/vagy nitrátok egyidejű alkalmazása mellett. Lítium Az ACE-gátlók és a lítium egyidejű alkalmazásakor a szérum lítium koncentrációjának és toxicitásának reverzibilis megemelkedéséről számoltak be. Tiazid-diuretikumokkal együtt adva fokozódik a lítium toxicitása, és tovább fokozódik az ACE-gátlók által kiváltott toxicitás. A kaptopril és a lítium együttadása nem javasolt, de ha a kombináció mégis szükséges, a szérum lítium gondos ellenőrzése elengedhetetlen (lásd 4.4 pont). Triciklusos antidepresszánsok/ Antipszichotikumok Bizonyos triciklusos antidepresszánsok és antipszichotikumok vérnyomáscsökkentő hatását fokozzák az ACE-gátlók (lásd 4.4 pont). Orthostaticus hypotonia is előfordulhat. Allopurinol, prokainamid, citosztatikumok vagy immunszupresszív szerek Együttadásuk ACE-gátlókkal a leukopénia fokozott veszélyével jár, főként az ajánlottnál nagyobb adag alkalmazása mellett. Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) Az NSAID-ok és az ACE-gátlók felerősítik egymás szérum káliumszint növelő hatását, ami miatt a vese működése romolhat. Ezek a hatások általában reverzibilisek. Ritkán akut veseelégtelenség alakulhat ki, főként azoknál a betegeknél, akiknek veseműködése már korábban is érintett volt, vagy dehidrált állapotban voltak. A NSAID-ok tartós adagolása az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását rontják. Szimpatomimetikumok A szimpatomimetikumok csökkenthetik az ACE-gátlók antihipertenzív hatását, ezért a beteg gondos ellenőrzése ajánlott. Antidiabetikumok Farmakológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy diabetesben az ACE-gátlók - beleértve a kaptoprilt is - fokozhatják az inzulin és az orális antidiabetikumok (pl. szulfonilureák) hatását. Az ACE-gátlók és antidiabetikumok egyidejű adagolása mellett ritkán létrejövő interakció miatt szükségessé válhat az antidiabetikumok adagjának csökkentése. Laboratóriumi vizsgálatok A vizelet-aceton teszt kaptopril szedése mellett a fals pozitív eredményt adhat. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbi, kaptopril-kezelés kapcsán megfigyelt mellékhatásokat a következő gyakorisági rendbe csoportosították: Nagyon gyakori (> 1/10); gyakori (> 1/100 - < 1/10); nem gyakori (> 1/1000 - < 1/100); ritka (> 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000) nem ismert (a gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek nagyon ritka: neutropenia vagy agranulocytosis (lásd 4.4 pont), pancytopenia - főként vesebetegeknél (lásd 4.4 pont), anaemia (beleértve az aplasticus és haemolyticus anaemiát is), thrombocytopenia, lymphadenopathia, eosinophylia, autoimmun betegségek és/vagy pozitív ANA-értékek. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek ritka: anorexia; nagyon ritka: hyperkalaemia, hypoglykaemia (lásd 4.4 pont). Pszichiátriai kórképek gyakori: alvászavarok; nagyon ritka: zavartság, depresszió. Idegrendszeri betegségek és tünetek gyakori: ízérzészavar, szédülés; ritka: álmosság, fejfájás és paresthesia; nagyon ritka: cerebrovascularis történés, stroke, syncope. Szembetegségek és szemészeti tünetek nagyon ritka: homályos látás. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek nem gyakori: tachycardia, tachyarrhythmia, angina pectoris, palpitatio; nagyon ritka: szívmegállás, cardiogen shock. Érbetegségek és tünetek nem gyakori: hypotonia (lásd.4.4 pont), Raynaud-szindróma, kipirulás, sápadtság. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek gyakori: száraz, non-produktív köhögés (lásd.4.4 pont) és dyspnoe; nagyon ritka: bronhospasmus, rhinitis, allergiás alveolitis, eosinophyliás pneumonia. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek gyakori: émelygés, hányás, gyomorirritáció, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés, szájszárazság; ritka: stomatitis/ aphthosus fekélyek, intestinalis angioödéma (lásd 4.4 pont); nagyon ritka: glossitis, peptikus fekély, pancreatitis. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek nagyon ritka: májfunkció-károsodás és cholestasis (icterus), hepatitis, májnekrózis, megemelkedett májenzim- és bilirubinértékek. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei gyakori: viszketés kiütéssel vagy anélkül, bőrkiütés, alopecia; nem gyakori: angioödéma (lásd 4.4 pont); nagyon ritka: urticaria, Stevens-Johnson-szindróma, erythema multiforme, fotoszenzitivitás, erythroderma, pemfigoid reakciók és exfoliativ dermatitis. A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei nagyon ritka: myalgia, arthralgia. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek ritka: vesefunkció károsodás beleértve a veseelégtelenséget, polyuria, oliguria, gyakori vizeletürítés; nagyon ritka: nephrosis-szindróma. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek nagyon ritka: impotencia, gynaecomastia. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók nem gyakori: mellkasi fájdalom, fáradtság, rossz közérzet; nagyon ritka: láz. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei nagyon ritka: proteinuria, eosinophylia, májenzim és bilirubin-, karbamid-nitrogén-, kreatinin-, káliumszint emelkedése a szérumban, csökkent szérum nátrium, hemoglobin, hematokrit, csökkent leukocita- és thrombocytaszám, pozitív ANA-titer, gyorsult vörösvértest-süllyedés, álpozitív aceton reakció a vizeletben. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Renin-angiotenzin-rendszerre ható szerek, Angiotenzin-konvertáló enzim-gátlók, önmagukban ATC kód: C09A A01 A kaptopril az angiotenzin-konvertáló-enzim (ACE) specifikus, kompetitív gátlója. Az ACE-gátlók jótékony hatása elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer gátlásán alapszik. A renin egy endogén enzim, ami a vesében termelődik és a keringésbe kerül, ahol átalakítja az angiotenzinogént angiotenzin-I-gyé, ami egy relatíve inaktív dekapeptid. Az angiotenzin-konvertáló-enzim, egy peptidil-peptidáz átalakítja az angiotenzin I-et angiotenzin-II-vé. Az angiotenzin-II egy potens vazokonstriktor, ami artériás vazokonstrikciót és vérnyomás emelkedést vált ki; valamint a mellékvese aldoszteron kiválasztását stimulálja. Az ACE-gátlás csökkenti a plazma angiotenzin-II szintjét, ami csökkent vazopresszor aktivitáshoz vezet, illetve csökkenti az aldoszteron elválasztást. Noha ez a csökkenés kismértékű, kis szérum kálium emelkedés létrejöhet, nátrium- és folyadékvesztéssel együtt. Az angiotenzin-II reninszekrécióra ható negatív feed-back-jének felfüggesztésével a plazma renin-aktivitása növekszik. A konvertáló enzim másik funkciója, hogy lebontja a potens vazodepresszív kinin-peptid bradikinint inaktív metabolittá. A konvertáló enzim gátlása ezért fokozza a keringő és helyi kallikrein-kinin-rendszer aktivitását, ami a prosztaglandin rendszer aktivitásán keresztül perifériás vazodilatációt fejt ki. Feltehetően ez a mechanizmus is szerepet játszik az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatásában, illetve felelős lehet bizonyos mellékhatások kialakulásában. A kaptopril maximális vérnyomáscsökkentő hatása az orális bevételt követően rendszerint 60-90 perccel alakul ki, egyszeri dózist alkalmazva. A hatástartam a dózistól függ. A vérnyomáscsökkentő hatás fokozatosan alakul ki, a maximális terápiás hatás elérése több hétbe is beletelik. A kaptopril és a tiazid-diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatása összegződik. A kaptopril hypertoniás betegeknél fekvő és álló testhelyzetben egyaránt kifejti vérnyomáscsökkentő hatását, anélkül, hogy kompenzáló szívfrekvencia növekedés vagy folyadék- és nátriumretenció alakulna ki. Hemodinamikai vizsgálatok szerint a kaptopril markáns vascularis rezisztencia-csökkenést okoz. Általában nincs klinikailag releváns változás a vese plazma-átáramlásában vagy a glomerulus filtrációs rátában. Az antihipertenzív hatás a legtöbb betegnél orális bevételt követően 15-30 perccel kezdődik és 60-90 perccel a bevétel után éri el maximumát. A legnagyobb mértékű vérnyomáscsökkenés a harmadik, negyedik hétre alakul ki. Az ajánlott napi adagban alkalmazva a vérnyomáscsökkentő hatás hosszú távon fennmarad. A kaptopril átmeneti felfüggesztése nem okoz gyors, nagymértékű vérnyomásemelkedést (rebound). A hypertonia kaptoprillal történő kezelése a bal kamra hypertrophiáját is mérsékli. Szívelégtelenségben szenvedők hemodinamikai vizsgálatai azt mutatták, hogy a kaptopril csökkentette a szisztémás perifériás vascularis rezisztenciát és fokozta a vénás kapacitást. Ez a preload és afterload csökkenését eredményezte (csökkent a kamrai töltőnyomás). Mindemellett a perctérfogat fokozódott, nőtt a terhelhetőség a kaptopril alkalmazása mellett. Myocardialis infarctuson átesett, bal kamra diszfunkciós betegeken végzett (LVEF < 40%), nagy esetszámú placebokontrollos tanulmány eredményei szerint a kaptopril (az infarctust követő 3-16. napon elkezdve az adagolást) meghosszabbítja a túlélési időt és csökkenti a cardiovascularis mortalitást. Placebóhoz viszonyítva hosszútávon megnövelte a szívelégtelenség tüneteinek kialakulásáig eltelt időt és kevesebbszer került sor szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre. Szintén csökkentette a reinfarctust és a revaszkularizációs beavatkozások, valamint a kiegészítő egyéb gyógyszeres (diuretikum és/vagy digitális) kezelés szükségességét placebóhoz viszonyítva. Más nagy, placebokontrollos, myocardialis infarctuson átesett betegeken folytatott vizsgálat szerint a kaptopril (az infarctus követő 24 órában elkezdve és folytatva 1 hónapon keresztül) szignifikánsan csökkentette az 5 hetes mortalitást. A mortalitásra gyakorolt kedvező hatása még egy év után is igazolható volt. Az első napon bekövetkező korai mortalitás vonatkozásában a kezelés nem mutatott negatív hatást. A kaptopril kardioprotektív hatása független a beteg életkorától vagy nemétől, az infarctus elhelyezkedésétől és a postinfarctus időszakában alkalmazott egyéb bizonyított hatású terápiától (thrombolítikus gyógyszerek, béta-blokkolók, acetilszalicilsav). Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone, and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását. Az ONTARGET-vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó II-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D-vizsgálatot II-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték. Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak. Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek. Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel II-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebo-csoportban. I-es típusú diabetes mellitus okozta nephropathia Inzulindependens (I-es típus), proteinuriás, magasvérnyomásos vagy normotenziós (egyidejűleg más típusú antihipertenzív terápia alatt is álló) betegeknél egy placebokontrollos, multicentrikus, kettős vak klinikai vizsgálat bizonyította, hogy a kaptopril szignifikánsan csökkentette (51%-kal) a bázis kreatinin koncentráció megduplázódásának kockázatát; a terminális veseelégtelenség (dialízis, transzplantáció) vagy halál incidenciája szintén szignifikánsan kisebb volt kaptopril-terápia mellett, mint placebóval (51%). Diabéteszes, mikroalbuminuriás betegeknél a kaptopril csökkentette az albumin kiválasztást, 2 éven keresztül. A kaptopril-terápia vesefunkciók megőrzésére gyakorolt hatása a vérnyomáscsökkentő hatásból származó előnyökön felül jelentkezik. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A kaptopril egy orálisan aktív hatóanyag, a hatás kialakulásához nem szükséges biotranszformáció. Minimális abszorpciója kb.75%-os. A plazma csúcskoncentrációja 60-90 percen belül alakul ki. Étkezés után alkalmazva a felszívódás 30-40%-kal csökken. Plazmafehérjékhez kb. 25-30%-ban kötődik. A kaptopril eliminációs felezési ideje kb. 2 óra. A felszívódott adag több mint 95%-a 24 órán belül kiválasztódik a vizeletben; 40-50% változatlan formában, a többi inaktív diszulfid metabolitként (kaptopril-diszulfid, kaptopril-cisztein-diszulfid). Károsodott veseműködés a gyógyszer felhalmozódását okozhatja, ezért csökkent veseműködés esetén az adagot csökkenteni kell/vagy az adagolási időt megnyújtani (lásd 4.2 pont.). Állatkísérletek szerint nem jut át a vér-agy gáton szignifikáns mértékben. Szoptatás 100 mg kaptopril napi 3-szor történő orális adását követően 12 nő esetében az adagolást követően 3,8 órával volt mérhető az anyatejben a kaptopril csúcskoncentrációja (átlagosan 4,7 mikrogramm/l). Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a szoptatott csecsemőbe naponta maximálisan az anyának adott napi dózis kevesebb, mint 0,002%-a juthat át. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az organogenezis idején kaptoprillel elvégzett állatkísérletek nem mutattak ki teratogén hatást, de a kaptopril számos állatfajban okozott foetalis toxicitást, így a patkányoknál a késő terhességi foetalis mortalitást, a növekedési retardációt és a postnatalis mortalitást. A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 3x10, és 9x10 db tabletta (12,5 mg, és 25 mg) OPA/Al/PVC buborékcsomagolásban és dobozban. 2x10, és 9x10 db tabletta (50 mg) OPA/Al/PVC buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Egis Gyógyszergyár Zrt. 1106 Budapest, Keresztúri út 30-38. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI Tensiomin 12,5 mg tabletta OGYI-T-3699/01-02 Tensiomin 25 mg tabletta OGYI-T-3699/03-04 Tensiomin 50 mg tabletta OGYI-T-3699/05-06 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: Tensiomin 12,5 mg tabletta: 1987. október 19. Tensiomin 25 mg tabletta: 1985. január 21. Tensiomin 50 mg tabletta: 1985. január 21. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. november 9. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. február 15. 15 NNGYK/GYSZ/10288/2024 NNGYK/GYSZ/10289/2024 NNGYK/GYSZ/10291/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az ACE-gátlók alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az ACE-gátlók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont). Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, amelynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni. Ismert, hogy ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második, illetve harmadik trimeszterében történt, javasolt a vesefunkció és a koponya ultrahangos ellenőrzése. ACE-gátlót szedő anyák csecsemőit fokozottan kell figyelni hypotonia esetleges kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont). Szoptatás A korlátozottan rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok szerint a kaptopril koncentrációk nagyon alacsonyak az anyatejben (lásd 5.2 pont). Bár ezek a koncentrációk klinikailag irrelevánsnak tűnnek, a készítmény alkalmazása nem javasolt koraszülöttek szoptatásakor, illetve a szülést követő első pár hét alatti szoptatáskor. Ennek oka, hogy fennáll cardiovascularis és renális hatások kialakulásának elméleti kockázata, illetve nincs elegendő klinikai tapasztalat. Idősebb csecsemő esetén a Tensiomin szoptató anyáknál történő alkalmazása megfontolható, amennyiben a kezelés szükséges az anya számára, és a gyermeknél figyelik az esetlegesen kialakuló mellékhatásokat. | 
