Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta. Törési felületük fehér színű. Átmérő: kb. 10,5 mm 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóPANNONPHARMA Gyógyszergyártó Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 200 mg ofloxacint tartalmaz filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag 96 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: laktóz-monohidrát kukoricakeményítő hidroxipropilcellulóz magnézium-sztearát karmellóz-nátrium Filmbevonat: hipromellóz titán-dioxid (E171) Javallat4.1 Terápiás javallatok Az alábbi javallatok kizárólag felnőttekre vonatkoznak. * Akut bakteriális sinusitis* * Krónikus bakteriális sinusitis * Akut otitis media* * Krónikus suppurativ otitis media * Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbációi* * Területen szerzett pneumonia* * Bakteriális fertőzés prophylaxisa neutropeniás betegeknél * Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések * Bakteriális prostatitis, epididymo-orchitis * Urethritis és cervicitis, beleértve a Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott eseteket is * Kismedencei gyulladásos betegség esetén más antibakteriális szerekkel kombinációban * Szövődménymentes akut cystitis* * Szövődménymentes cystitis* * Csont- és ízületi fertőzések* * Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések* * A gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése)* * Szövődményes intraabdominalis fertőzések * Akut bakteriális sinusitis, akut otitis media, krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbációi, területen szerzett pneumonia, szövődménymentes akut cystitis, szövődménymentes cystitis, csont- és ízületi fertőzések, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések és a gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése) javallatban a Grenis-Oflo 200 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Az ofloxacin dózisát a fertőzés típusa és súlyossága határozza meg, és adagolása általában az alábbi útmutató alapján javasolt. Adagolás felnőtteknek normál veseműködés esetén (kreatinin-clearance >50 ml/perc) Adagolás az elfogadott javallatokban a következő táblázat alapján: Javallat Egyszeri adag (szájon át) mg Adag száma/24 óra Adagok közötti időtartam* óra Napi adag** mg Érzékeny kórokozók által okozott fertőzések 200 2 12 400 * A 400 mg-ot meghaladó napi adagot két részre kell osztani, és az egyes dózisokat megközelítőleg azonos időközönként kell bevenni. ** Súlyos fertőzések vagy túlsúlyos betegek kezelésére az adag 800 mg-ig emelhető. Idősek Az életkor önmagában nem teszi szükségessé az ofloxacin dózisának módosítását. Idősek esetében azonban különös figyelmet kell fordítani a vesefunkcióra, és szükség esetén a dózist annak megfelelően módosítani kell. (Lásd 4.4 pont Szívbetegségek.) Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegek esetén Vesekárosodásban szenvedő betegek estében a következő szájon át történő adagolás javasolt: Kreatinin-clearance Egyszeri adag mg* Adag száma/24 óra Adagok közötti időtartam óra 50-20 ml/perc 100 - 200 1 24 ?20 ml/perc** vagy hemodialízis, peritoneális dialízis 100 vagy 200 1 1 24 48 * A javallatnak vagy a dózisok közötti időtartamnak megfelelően. ** Súlyos vesekárosodásban szenvedő, vagy dialíziskezelésben részesülő betegek esetében az ofloxacin szérumkoncentrációját monitorozni kell. A 100 mg-os dózis nem biztosítható ezzel a készítménnyel. Amennyiben a kreatinin-clearance nem mérhető, a szérum-kreatininszintre vonatkoztatva kell megbecsülni a felnőttekre vonatkozó Cockroft-egyenlet alapján: testtömeg (kg) × (140 - életkor években megadva) Férfiak: ClCr (ml/perc) = ------------------------------------------------------- 72 × szérum-kreatininszint (mg/dl) vagy testtömeg (kg) x (140 - életkor években megadva) ClCr (ml/perc) = -------------------------------------------------------- 0,814 × szérum-kreatininszint (mikromol/l) Nők: ClCr (ml/perc) = 0,85 × (a fenti érték) Adagolás májkárosodásban (pl. ascitesszel járó cirrhosis) A javasolt napi maximális dózis ne haladja meg a 400 mg-ot, mert kiválasztása csökkenhet. Az adagolás típusa és a kezelés időtartama 400 mg-os dózisig lehetséges az ofloxacin napi egyszeri adagolása. Ebben az esetben a tablettát lehetőség szerint reggel kell bevenni. A 400 mg-ot meghaladó dózisokat két részletben, és az egyes dózisokat megközelítőleg azonos időközönként kell bevenni. Az alkalmazás módja A tablettákat megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. A tablettát étkezés előtt vagy étkezés közben is be lehet venni. Gyomorsavcsökkentőkkel való együttes alkalmazását kerülni kell. (Lásd 4.5 pont.) A kezelés időtartama A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függően változik. Mint általában az antibiotikus kezeléseknél, az ofloxacin adagolását legalább 48-72 órán keresztül folytatni kell a beteg láztalan állapotának kialakulása után, vagy a bakteriális fertőzés megszűnésének igazolása után. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok Az ofloxacin nem alkalmazható az alábbi esetekben: - a készítmény hatóanyagával, más kinolon-származékokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - epilepsziás betegek esetén. - olyan betegeknél, akiknél fluorokinolonok alkalmazásakor ín-rendellenességek jelentkeztek. - gyermekek vagy növekedésben lévő serdülők.* - terhesség.* - szoptatás.* * az állatkísérletek alapján növekedésben lévő szervezetekben nem zárható ki teljességgel az epiphysis-porc-növekedés károsodásának veszélye. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az ofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Az ofloxacin nem az elsődlegesen választandó hatóanyag Streptococcus pneumoniae és Mycoplasma által okozott tüdőgyulladásban. Túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek fluorokinolonok első alkalmazása után. Az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók életet veszélyeztető sokkot okozhatnak már az első adagolást követően is. Ebben az esetben az ofloxacin adagolását azonnal abba kell hagyni, és a megfelelő ellátást kell megkezdeni (pl. sokk kezelése). Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. Az ofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Clostridium difficile-vel összefüggő megbetegedések Az ofloxacin-kezelés alatt vagy után előforduló hasmenés, különösen, ha súlyos, elhúzódó és/vagy véres, a pseudomembranosus colitis tünete lehet. Amennyiben pseudomembranosus colitis gyanúja merül fel, az ofloxacin-terápiát azonnal meg kell szakítani. A megfelelő specifikus antibiotikum-kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni (pl. szájon át adagolt vankomicin, teikoplanin vagy metronidazol). A perisztaltikát gátló készítmények adása ellenjavallt. Görcsrohamokra hajlamos betegek kezelése Más kinolonokhoz hasonlóan, az ofloxacin csak kellő körültekintéssel adható görcsrohamokra hajlamos betegeknek. Különös óvatossággal alkalmazható olyan betegeknél, akiknél a központi idegrendszer károsodása áll fenn, és akiket fenbufénnel vagy egyéb hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítménnyel (NSAID) kezelnek egyidejűleg, vagy agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszert, pl. teofillint kapnak. (Lásd 4.5 pont.) Görcsrohamok kialakulása esetén az ofloxacin alkalmazását abba kell hagyni. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. Az ofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Vesekárosodásban szenvedő betegek Mivel az ofloxacin elsődlegesen a veséken keresztül ürül, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist ennek megfelelően kell meghatározni. (Lásd 4.2 pont.) Pszichotikus betegségek a betegek kórtörténetében Pszichotikus reakciók előfordulását jelentették olyan betegeknél, akik fluorokinolont kaptak. Néhány esetben ez öngyilkossági gondolatig, vagy önveszélyeztető viselkedésig (beleértve az öngyilkossági kísérletet) fokozódott, akár egyetlen adag után. Olyan esetben, amikor a betegnél ilyen reakciók jelentkeznek, az ofloxacin-terápiát meg kell szakítani, és megfelelő intézkedést kell kezdeni. Kellő körültekintés szükséges, ha az ofloxacint pszichotikus vagy olyan betegeknek adják, akiknek a kórtörténetében pszichiátriai megbetegedés szerepel. Károsodott májfunkciójú betegek Az ofloxacin kellő körültekintéssel adható károsodott májfunkciójú betegeknek, mert májkárosodás jelentkezhet. Fluorokinolonok alkalmazásakor akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető fulmináns hepatitis eseteiről számoltak be. A betegeknek tanácsolni kell, hogy hagyják abba a kezelést, és keressék fel orvosukat, ha májbetegség tünetei jelentkeznek, mint étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, viszketés vagy hasi érzékenység. (Lásd 4.8 pont.) K-vitamin-antagonistákkal kezelt betegek Fluorokinolonok, beleértve az ofloxacint, növelhetik a véralvadási vizsgálatok (prothrombin idő/INR) eredményeit, és a vérzés kialakulásának előfordulását, ezért azokat a betegeket, akik K-vitamin-antagonistákat (pl. warfarint) kapnak egyidejűleg, a véralvadási paramétereket ellenőrizni kell. (Lásd 4.5 pont.) Myasthenia gravis Ofloxacin kellő körültekintéssel adható myasthenia gravisban szenvedő betegek esetén. Fotoszenzitivitás megelőzése A fényérzékenység kockázata miatt az ofloxacin-kezelés alatt a betegeknek kerülniük kell az erős napfényt és a mesterséges UV-fényt. Másodlagos fertőzések Más antibiotikumhoz hasonlóan, az ofloxacin-kezelés, különösen, ha hosszan tartó, a rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. A beteg állapotát ismételten ellenőrizni kell. Amennyiben másodlagos fertőzés jelentkezne, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Szívbetegségek A fluorokinolonok - beleértve az ofloxacint - alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például: - veleszületett hosszú QT-szindróma; - egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl. I/A és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok); - nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia); - időskor; - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia). (Lásd 4.2 pont Idősek, 4.5, 4.8 és 4.9 pontok.) Hypoglykaemia Mint más kinolonoknál, hypoglykaemia előfordulását jelentették általában olyan diabeteses betegek esetében, akik párhuzamosan orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kaptak. Ezen diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondos ellenőrzése szükséges. (Lásd 4.8 pont.) Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. Az ofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány Rejtett vagy diagnosztizált glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hemolitikus reakciókra hajlamosak, ha kinolon-terápiában részesülnek. Az ofloxacin kellő körültekintéssel adható ezen betegeknek. Segédanyagok A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre Néhány mellékhatás (pl. szédülés/vertigo, aluszékonyság, látászavarok) csökkentheti a koncentrálóképességet és a reakcióidőt, ezért kockázatot jelent olyan helyzetekben, ahol ezekre szükség van (pl. gépjárművezetés vagy gépek kezelése). 4.9 Túladagolás Az akut túladagolás legfontosabb tünetei a központi idegrendszeri zavarok, mint zavartság, szédülés, beszűkült tudat és görcsrohamok, valamint gyomor-bélrendszeri panaszok, mint pl. hányinger, valamint gyomor- és bélnyálkahártya-erosiók. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. Az EKG monitorozása szükséges, mert fennáll a QT-intervallum meghosszabbodásának lehetősége. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Antacidok, szukralfát és fémionok Antacidok, melyek alumíniumot (beleértve a szukralfátot) és magnézium-hidroxidot tartalmaznak, illetve az alumínium-foszfát, cink vagy vas csökkenthetik az ofloxacin tabletta-felszívódását. Az ofloxacint legalább 2 órával ezen gyógyszerek bevétele előtt vagy után kell bevenni. Teofillin, fenbufén vagy hasonló nem-szteroid gyulladásgátlók A teofillin és ofloxacin között farmakokinetikai kölcsönhatást nem találtak klinikai vizsgálatban. Az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése jelentkezhet, ha kinolonokat adnak együtt teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb hatóanyagokkal, melyek a görcsküszöböt csökkentik. QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint az ofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum meghosszabbodását okozó gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint I/A és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont). Laboratóriumi vizsgálatoknál jelentkező kölcsönhatások Az ofloxacin-kezelés során a vizelet opiát- vagy porfirinszintjének meghatározása álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség az opiátok vagy a porfirin vizsgálati eredmények megerősítésére. K-vitamin-antagonisták A véralvadási idő ellenőrzése szükséges azoknál a betegeknél, akik K-vitamin-antagonistákat szednek, a kumarin-származékok hatásának lehetséges felerősödése miatt. Glibenklamid Az ofloxacin együtt adva kismértékben megemelheti a glibenklamid plazmaszintjét. Ezért az ofloxacinnal és glibenklamiddal egyidejűleg kezelt betegeknél szigorú, rendszeres ellenőrzés szükséges. Probenecid, cimetidin, furoszemid vagy metotrexát Különösen nagy dózisú kinolon-kezelés esetén a kiválasztás károsodása és a szérumszint emelkedése következhet be, amikor a kinolonokat a vesetubulusokban kiválasztódó készítményekkel adják együtt (mint probenecid, cimetidin, furoszemid vagy metotrexát). 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbi információk a klinikai vizsgálatok adatain és a széleskörű forgalomba hozatalt követő tapasztalatokon alapulnak. Szervrendszer Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg*) Fertőző betegségek és parazitafertőzések Gombás fertőzés, Rezisztens kórokozók Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Anaemia, Haemolyticus anaemia, Leukopenia, Eosinophilia, Trombocytopenia Agranulocytosis, Csontvelő-depresszió Immunrendszeri betegségek és tünetek Anaphylaxiás* vagy Anaphylactoid reakciók*, Angioödéma* Anaphylaxiás* vagy anaphylactoid sokk* Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Anorexia Hypoglykaemia cukorbetegségben szenvedőknél, vércukorszint-csökkentőkkel együtt alkalmazva, (lásd 4.4 pont) Pszichiátriai kórképek** Agitáltság, Alvási rendellenesség Álmatlanság Pszichotikus reakciók (pl. hallucinációk), Szorongás, Zavartság, Rémálmok, Depresszió Pszichotikus reakciók és depresszió önkárosító magatartással, beleértve az öngyilkossági gondolatokat és az öngyilkossági kísérletet is (lásd 4.4 pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek** Fejfájás, Szédülés Somnolentia, Paraesthesia, Íz- és szagérzékelés zavara Perifériás szenzoros és szenzomotoros neuropathiák*, Görcsroham*, Extrapyramidalis tünetek, egyéb izomkoordináció-károsodások Szembetegségek és szemészeti tünetek** Szemirritáció Látászavarok Uveitis A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei** Vertigo Fülzúgás, Hallás elvesztése Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia Kamrai arrhythmia, torsade de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél jelentették, akiknél a QT-megnyúlás kockázati tényezői fennállnak), a QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pontok) Érbetegségek és tünetek Alacsony vérnyomás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Köhögés, Orr-garat gyulladás Légszomj, Bronchospasmus Allergiás pneumonitis, Súlyos légszomj Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi fájdalom Hasmenés, Hányinger, Hányás Enterocolitis, amely néhány esetben haemorrhagiás Pseudomembranosus colitis* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek A májenzimek szérum-szintjének emelkedése (alkalikus foszfatáz, GOT, GPT, LDH), Emelkedett szérum-bilirubinszint Cholestaticus icterus Súlyos májkárosodás, ideértve az esetenként halálos kimenetelű akut májelégtelenség eseteit, elsősorban májbetegségben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti kötőszövet betegségei és tünetei Viszketés, Bőrkiütés Csalánkiütés, Hőhullámok, Izzadás, Gennyes bőrkiütések Erythema multiforme, Toxikus epidermalis necrolysis, Fényérzékenységi reakciók*, Gyógyszer exanthema, Bőr és nyálkahártya apró bevérzése, Vasculitis, amely kivételes esetben bőrnecrosishoz vezethet Stevens-Johnson-szindróma, heveny, kiterjedt gennyes kiütés, Akut generalizált exanthemás pustulosis; Gyógyszer által okozott kiütés; Exfoliativ dermatitis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei** Íngyulladás Arthralgia, myalgia, Ínszakadás (pl. Achilles-ín), amely a kezelés megkezdésétől számított 48 órán belül jelentkezhet és lehet mindkét oldali Rhabdomyolysis és/vagy Myopathia, Izomgyengeség, Izomtépődés, Izomszakadás Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Szérum-kreatininszint emelkedése Akut veseelégtelenség Akut interstitialis nephritis Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek Porfíriás roham porfíriás betegek esetében *Forgalomba hozatalt követő tapasztalat ** Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos - esetenként több - szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról, mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok ATC kód: J01MA01 Hatásmechanizmus Az ofloxacin egy fluorokinolon-származék, széles antibakteriális spektrummal. A fluorokinolonok gátolják a baktériumok topoizomeráz enzimeit. A baktériumsejtben négy topoizomeráz van, ezeket I-II-III-IV-es számmal jelölik. Az I és a III számú gyakorlatilag nem érzékeny a kinolonokra, a II és IV igen. Ezeket gátolva fejtik ki a fluorokinolonok bakteriosztatikus, illetve baktericid hatásukat. Ez az újabb fluorokinolonokra is igaz. Egy adott baktériumtörzsben ennek a két enzimnek a kinolonok iránti érzékenysége eltérő lehet, a Gram-negatív baktériumokban általában a topoizomeráz II (DNS-giráz) érzékenyebb, a Gram-pozitívakban inkább a topoizomeráz IV. (Ez alól a szabály alól vannak kivételek.) Az ofloxacinnak két optikai izomerje van: a (-) izomer 8-128-szor hatékonyabb, mint a (+) izomer, és 2-8-szor hatékonyabb, mint a racém keverék a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok ellen. Az ofloxacin terápiás koncentrációban nem hat az emlős DNS-girázra. Határértékek Az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) határértékek: Mikroorganizmus Érzékeny Rezisztens Enterobacteriaceae ? 0,5 mg/l > 1 mg/l Staphylococcus spp. ? 1 mg/l > 1 mg/l Streptococcus pneumoniae ? 0,125 mg/l > 4 mg/l Haemophilus influenzae ? 0,5 mg/l > 0,5 mg/l Moraxella catarrhalis ? 0,5 mg/l > 0,5 mg/l Neisseria gonorrhoeae ? 0,12 mg/l > 0,25 mg/l Nem faj-specifikus határértékek * ? 0,5 mg/l > 1 mg/l * A nem fajfüggő határértékeket farmakokinetikai adatok alapján határozták meg. Rezisztencia A bakteriális rezisztencia fő mechanizmusa magába foglalja a célenzimek egy vagy több mutációját, ami általában az osztályba tartozó más hatóanyagokra való rezisztenciával jár. Effluxpumpa és impermeabilitási mechanizmusok révén kialakult rezisztenciát is leírtak, és ez a más osztályba tartozó hatóanyagokra való rezisztenciával járhat. A rezisztencia előfordulása az egyes fajokra vonatkozóan földrajzilag és időben is különböző lehet, ezért a helyi információk mérvadóak, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. A következő információk csak irányadóak arra vonatkozóan, hogy az adott mikroorganizmus érzékeny-e ofloxacinra vagy sem. Az alábbi táblázat csak azokat a patogén kórokozókat sorolja fel, amelyek megfelelnek az indikációknak. Általában érzékeny mikroorganizmusok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok: Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny törzsek) Streptococcus pyogenes Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok: Enterobacter spp. Escherichia coli Haemophilus influenzae Klebsiella spp. Moraxella catarrhalis, Proteus mirabilis Proteus vulgaris Neisseria spp. Chlamydia spp. Legionella pneumophila Gardnerella spp. Változó érzékenységet mutattak ki Gram-pozitív mikroorganizmusok: Staphylococcus epidermidis Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens) Streptococcus spp. Enterococcus spp. Gram-negatív mikroorganizmusok: Acinetobacter baumanni Campylobacter jejuni Citrobacter freundii Mycoplasma spp. Pseudomonas aeruginosa Serratia spp. Stenotrophomonas maltophilia Általában rezisztens mikroorganizmusok Anaerob mikroorganizmusok: Fusobacterium spp. Bacteroides spp. Clostridium difficile Eubacterium spp. Peptococcus spp. Peptostreptococcus spp. A T. pallidum rezisztens az ofloxacinnal szemben. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Per os (tabletta formájában) történő alkalmazás esetén az ofloxacin biohasznosulása kb. 98%. A plazma-csúcskoncentráció az alkalmazás után 1-2 órával alakul ki. A felszívódott hatóanyag-mennyiség a dózis emelésével arányosan növekszik. Eloszlás Az ofloxacin a felszívódás után bejut a testnedvekbe, és megjelenik az intracelluláris térben is. Magas koncentrációt ér el a csontszövetben. Metabolizáció Embereknél az ofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. Elimináció Eliminációja kétfázisú. Többszöri per os dózis alkalmazása után a dinamikus egyensúlyi állapotot elérve a felezési idő 4-5 óra, és 20-25 óra. A hosszabb felezési idő a teljes AUC kevesebb mint 5%-át képviseli. A dinamikus egyensúlyi állapot kialakulását 9 órás felezési idő számolásával becsülhetjük meg. Főként a vesén keresztül választódik ki. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Kutyán történt vizsgálatok esetében, egyes kinolon készítmények magas dózisú per os adásakor, az arthropathia előfordult fiatal állatok nagyobb igénybevételnek kitett ízületeiben. Ennek ellenére klinikai tanulmányok ezt nem igazolták és ennek előfordulása ember esetében nem ismert. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 db filmtabletta átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA PannonPharma Kft. 7720 Pécsvárad, Pannonpharma út 1. Magyarország Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló humán adatok alapján a fluorokinolonok a terhesség első harmadában nem növelik a súlyos fejlődési rendellenességek, vagy egyéb, a terhesség kimenetelét befolyásoló nemkívánatos hatás kockázatát. Állatkísérletek kimutatták, hogy a fejlődésben lévő állatokban ízületi porckárosodást okoz, de teratogén hatása nincs. Az ofloxacin ezért terhesség idején nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Szoptatás Az ofloxacin kis mennyiségben kiválasztódik a humán anyatejbe. A lehetséges arthropathia és egyéb súlyos toxikus hatások miatt az ofloxacin-kezelés alatt a szopatást fel kell függeszteni. (Lásd 4.3 pont.) | 
