Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta. Világos sárga, kerek, mindkét oldalukon domború felületű, metszett élű tabletták, egyik oldalukon mélynyomású "B 18" jelöléssel. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóPANNONPHARMA Gyógyszergyártó Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 7,50 mg meloxikámot tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 63 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, trinátrium-citrát, kroszpovidon. Javallat4.1 Terápiás javallatok Fájdalmas, akut, súlyosbodó osteoarthrosis rövid távú tüneti kezelése. Rheumatoid arthritis (krónikus polyarthritis) tüneti kezelése. Spondylitis ankylopoetica tüneti kezelése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Szájon át történő alkalmazásra. A teljes napi adagot egyszerre, vízzel vagy más folyadékkal kell bevenni, étkezés közben. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A beteg panaszainak enyhítéséhez szükséges adagot és a kezelés hatását időszakonként újra kell értékelni, különösen csont-ízületi gyulladásban szenvedő betegek esetében. Osteoarthrosis akut súlyosbodásában: 7,5 mg naponta, mely szükség esetén napi 15 mg-ra növelhető. Rheumatoid arthritisben: 15 mg /nap. Az ajánlott napi dózis hosszú távú kezelés esetén 7,5 mg-ra csökkenthető. Mellékhatásra hajlamos betegeknél a napi adag ne haladja meg a 7,5 mg-ot. Spondylitis ankylopoetica esetén: 15 mg naponta. A terápiára adott válasz szerint a dózis napi 7,5 mg-ra csökkenthető. A napi adag nem haladhatja meg a 15 mg-ot! Mellékhatások fokozott kockázata esetén, 7,5 mg-os napi adaggal célszerű a kezelést elkezdeni. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás (lásd 5.2 pont): Súlyos veseelégtelenségben szenvedő dializált betegek kezelése: a napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot. A veseműködés enyhe-közepes mértékű károsodása esetén (kreatinin-clearance >25 ml/perc) nem szükséges dóziscsökkentés. (A súlyos veseelégtelenségben szenvedő, nem dializált betegekre vonatkozóan lásd a 4.3 pontot) Májkárosodás (lásd 5.2 pont): Enyhe-, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges dóziscsökkentés. (A súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan lásd 4.3 pontot.) Idősek, ill. a mellékhatások által fokozottan veszélyeztetett betegek (lásd 5.2 pont): Időskorú betegek esetében a rheumatoid arthritis és a spondylitis ankylopoetica hosszú távú kezelésére az ajánlott adag 7,5 mg naponta. A mellékhatások által fokozottan veszélyeztetett betegek kezelését napi 7,5 mg-mal kell elkezdeni (lásd 4.4 pont). Gyermekek 15 éves kor alatt nem adható, mert nem bizonyított a készítmény biztonságossága és hatása. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * Meloxikámmal vagy a készítmény bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység, vagy acetilszalicilsavval és egyéb NSAID-okkal szembeni túlérzékenység, mert keresztallergia alakulhat ki. * A Camelox tabletta nem adható azoknak a betegeknek, akiknél acetilszalicilsav vagy más NSAID-ok hatására asztmás panaszok jelentkeztek, angio-oedema, urticaria vagy orrpolip alakult ki. * Akut vagy anamnézisben szereplő gastrointestinális (GI) fekély vagy gyulladás. * A kórelőzményben szereplő gyomor-bélrendszeri vérzés vagy perforáció korábbi NSAID kezeléssel összefüggésben. * Terhesség, szoptatás (lásd 4.6 pont). * Súlyos májkárosodás. * Súlyos, dialízissel nem kezelt vesekárosodás. * Súlyos, kezeletlen szívelégtelenség. * Manifeszt gastrointestinális vérzés, nem régi cerebrovasculáris vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség. * 15 évesnél fiatalabb gyermekek, serdülőkorúak kezelése. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pontot és alább a gyomor-bélrendszeri és szív-érrendszeri kockázatokat). A javasolt maximális napi adagot nem szabad túllépni, ha elégtelen a terápiás hatás, és más NSAID-dal sem szabad kiegészíteni a kezelést, mert ez fokozhatja a toxicitást, ugyanakkor terápiás előnye nem bizonyított. A Camelox és NSAID-ok - a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is beleértve - egyidejű alkalmazása kerülendő. Ha néhány nap elteltével sem észlelhető javulás, újra kell értékelni a kezelés klinikai hasznosságát. Feltétlenül ellenőrizni kell, hogy szerepel-e a beteg kórelőzményében oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély, és a meloxikám-kezelés elkezdése előtt gondoskodni kell ezek teljes gyógyulásáról. Ilyen típusú kórelőzmény esetén a meloxikám-kezelés ideje alatt rutinszerűen figyelni kell az esetleges kiújulásra. Gyomor-bélrendszeri hatások Mindegyik NSAID alkalmazásakor beszámoltak - potenciálisan végzetes - gyomor-bélrendszeri vérzésről, fekélyképződésről vagy perforációról, ami a kezelés ideje alatt bármikor jelentkezhet, előzetes figyelmeztető tünetekkel vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gyomor-bélrendszeri szövődmények után, ill. mindezek hiányában is. A gyomor-bélrendszeri vérzés, fekélyképződés, vagy perforáció kockázata a NSAID-ok adagjának emelésével arányosan nő, ha a beteg kórelőzményében fekély szerepel, legfőképpen, ha az vérzéssel, vagy perforációval szövődött (lásd 4.3 pont), valamint az időskorúak esetében. Ezeknek a betegeknek a kezelését a rendelkezésre álló legalacsonyabb dózissal kell elkezdeni. Ezen betegeknél, továbbá a kisdózisú acetilszalicilsav-kezelésre vagy más, a gyomor-bélrendszeri kockázatot valószínűleg növelő gyógyszerekre (lásd később és a 4.5 pontban) szoruló betegeknél megfontolandó a nyálkahártyavédő szerek (pl. mizoprosztol, vagy protonpumpa-gátlók) kombinált alkalmazása. Azoknak a betegeknek, akik kórelőzményében gyomor-bélrendszeri toxicitás szerepel, különösen az időskorúaknak be kell számolniuk bármiféle szokatlan hasi tünetről (legfőképpen gyomor-bélrendszeri vérzésről) - mindenekelőtt a kezelés kezdeti szakaszában. Más, a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát potenciálisan fokozó gyógyszereket - orális kortikoszteroidokat, véralvadásgátlókat (pl. warfarint), szelektív szerotonin-újrafelvétel gátlókat, vagy thrombocyta-aggregáció gátlókat (pl. acetilszalicilsav-tartalmú készítményt, pl. Aspirint) - egyidejűleg szedő betegek esetében ajánlatos körültekintően eljárni (lásd 4.5 pont). Ha gyomor-bélrendszeri vérzés vagy fekélyképződés lép fel a Camelox tablettával kezelt betegen, akkor abba kell hagyni a gyógyszer adását. Az NSAID-okat körültekintően kell alkalmazni gyomor-bélrendszeri betegség (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség) kórelőzménye esetén, mivel ezek a kórképek fellángolhatnak (lásd 4.8 pont). Szív-érrendszeri és agyi-érrendszeri hatások Hypertonia és/vagy enyhe-közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség kórelőzménye esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és tanácsokkal ellátni, mert az NSAID terápia során folyadékretencióról és vizenyőképződésről számoltak be. Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot a meloxikám esetében ki lehessen zárni. Nem megfelelően beállított hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben, előrehaladott ischaemiás szívbetegségben, perifériás verőérbetegségben és/vagy agyi érbetegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad meloxikámmal kezelni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszabb távú kezelésének elkezdése, akiknél szív-érrendszeri betegségek rizikófaktorai (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) állnak fenn. Bőrreakciók NSAID-ok alkalmazása során nagyon ritkán súlyos, olykor fatális bőrreakciók - pl. exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson-szindróma és toxikus epidermális necrolysis - kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy ezek a reakciók leginkább a kezelés korai szakaszában fenyegetik a betegeket: többségük a kezelés első hónapjában alakul ki. A Camelox adását abba kell hagyni bőrkiütés és nyálkahártya elváltozások első megjelenésekor, vagy túlérzékenység bármilyen más tünete esetén. Az NSAID-ok többségéhez hasonlóan, esetenként beszámoltak a szérum transzamináz, szérum bilirubin, egyéb májfunkciós paraméterek, a szérum kreatinin és a karbamid-nitrogén szintek emelkedéséről és más laboratóriumi eltérésekről. Ezek az eltérések az esetek többségében kismértékűek és múló jellegűek voltak. Amennyiben bármelyik laboratóriumi eltérés jelentősnek vagy tartósnak bizonyul, a Camelox adását abba kell hagyni, és megfelelő vizsgálatokat kell végezni. Funkcionális veseelégtelenség Az NSAID-ok - a renális prosztaglandinok értágító hatásának gátlása révén - a glomeruláris filtráció csökkentésével funkcionális veseelégtelenséget idézhetnek elő. Ez a mellékhatás dózisfüggő. A kezelés kezdetén vagy az adag növelése után, a diurézis és a veseműködés gondos ellenőrzése javasolt az alábbi rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében: * idős kor, * egyidejű gyógyszeres kezelés pl. ACE-gátlókkal, angiotenzin II antagonistákkal, szartánokkal, diuretikumokkal (lásd 4.5 pont), * hypovolaemia (a kiváltó októl függetlenül), * pangásos szívelégtelenség, * veseelégtelenség, * nephrosis szindróma, * lupus nephropathia, * súlyos májműködési zavar (a szérum albuminszint <25 g/l vagy a Child-Pugh pontszám ?10). A NSAID-ok szórványosan előidézhetnek interstitialis nephritist, glomerulonephritist, vesevelő-necrosist vagy nephrosis szindrómát. Nátrium- és vízretenció A nátrium- és vízretenció következtében vizenyőképződés, hypertonia vagy annak súlyosbodása, továbbá a szívelégtelenség súlyosbodása fordulhat elő. Hypertoniában vagy szívelégtelenségben már a kezelés megkezdésétől kezdve szükséges a klinikai ellenőrzés. Gyengülhet a vérnyomáscsökkentő hatás (lásd 4.5 pont). NSAID-ok alkalmazása során nátrium-, kálium-, és vízretenció alakulhat ki, továbbá ezek a gyógyszerek csökkenthetik a vizelethajtók nátriumürítő hatását. Mindez szívelégtelenséget és hypertoniát idézhet elő, ill. súlyosbíthatja ezeknek a kórképeknek a kórlefolyását. (lásd a 4.2 és a 4.3 pontot). Hyperkalaemia A hyperkalaemia kialakulásának kedvezhet a diabetes vagy a káliumszintet ismerten emelő gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont). Ilyen esetekben a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell. Az időskorúak és a rossz általános állapotú vagy legyengült betegek gyakran kevésbé tolerálják a mellékhatásokat, ezért gondos megfigyelés alatt kell tartani őket. Más NSAID-okhoz hasonlóan a Camelox-ot is körültekintően kell alkalmazni idős betegek kezelésére, akiknek gyakran károsodott a vese-, máj- és szívműködése. Időskorúakon gyakrabban fordulnak elő a NSAID-ok mellékhatásai, különösen a gyomor-bélrendszeri vérzés és perforáció, amik végzeteseknek is bizonyulhatnak (lásd 4.2 pont). A meloxikám, a NSAID-ok többségéhez hasonlóan, elfedheti a lappangó fertőzéses megbetegedés tüneteit. A ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis bármely ismert gátló gyógyszeréhez hasonlóan a meloxikám alkalmazása is hátrányosan hat a fogamzóképességre, és ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását. A Camelox tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, Lapp laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre Nem készültek speciális vizsgálatok a gyógyszer vezetési képességekre és gépek kezeléséhez szükséges képességekre kifejtett hatásait illetően. ?A farmakodinámiás profil és a jelentett mellékhatások alapján a meloxikám valószínűleg nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja ezeket a képességeket. Amennyiben látászavar, álmosság, szédülés, vagy más központi idegrendszeri tünet jelentkezik, nem tanácsos járművet vezetni vagy balesetveszéllyel járó munkát végezni. 4.9 Túladagolás Az akut NSAID-túladagolást követően fellépő tünetek általában a következőkre korlátozódnak: levertség, álmosság, hányinger, hányás és gyomortáji fájdalom - ezek szupportív kezelés mellett általában reverzibilisek. Gyomor-bélrendszeri vérzés előfordulhat. A súlyos mérgezés hypertoniát, akut veseelégtelenséget, májműködési zavart, légzésdepressziót, kómát, görcsrohamokat, keringés-összeomlást és szívmegállást eredményezhet. Anafilaktoid reakciókról számoltak be a NSAID-ok terápiás dózisainak alkalmazása során; ezek túladagolást követően is előfordulhatnak. A betegeket NSAID-túladagolás után tüneti és szupportív kezelésben kell részesíteni. Egy klinikai vizsgálat során bebizonyították, hogy naponta 3×4 gramm kolesztiramin orális adásával meggyorsítható a meloxikám eliminációja. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Farmakodinámiás kölcsönhatások: Egyéb nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID szerek), a szalicilátokat is beleértve (acetilszalicilsav??3 g/nap adagban): Többféle NSAID szer együttes alkalmazása a szinergista hatás következtében fokozhatja a gastrointestinalis vérzés és fekélyképződés kockázatát. Nem javasolt a meloxikám együttes adása más NSAID gyógyszerekkel. (lásd 4.4 pont) Kortikoszteroidok Fokozott a gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, ill. a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Orális antikoagulánsok: Fokozott vérzésveszély, a thrombocyta funkció gátlása és a gyomor-nyombél nyálkahártya károsodása miatt. Az NSAID-ok fokozhatják az orális antikoagulánsok (pl. warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). NSAID-ok és orális antikoagulánsok együttes adása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Ha e kombináció adása nem mellőzhető, gondosan kell monitorozni a véralvadásgátlók hatását. Thrombolyticumok és thrombocyta-aggregáció-gátlók: A vérlemezke-funkció gátlása és a gyomor-nyombél nyálkahártya károsodása miatt nő a vérzés kockázata. Szelektív szerotonin-újrafelvétel gátlók (SSRI): Fokozott a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázata (lásd 4.4 pont) Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin-II antagonisták: Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Egyes (pl. dehidrált, vagy idős) csökkent veseműködésű betegeknél a ciklooxigenáz-gátló szerek és ACE-gátlót vagy angiotenzin-II antagonista egyidejű adása a vesefunkció további romlását eredményezheti, akut veseelégtelenség is kialakulhat, ami rendszerint reverzibilis. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen idős betegeken. A betegeket megfelelően hidrálni kell és a kombinált kezelés megkezdése után és időszakosan a későbbiekben is megfontolandó a veseműködés rendszeres monitorozása (lásd még 4.4 pont). Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (pl. béta-blokkolók): Az előbbiekben említett szerekhez hasonlóan, a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása is csökkenhet (az értágító hatású prosztaglandinok gátlása miatt). Ciklosporin: A NSAID-ok a vesében a prosztaglandinszintézis befolyásolásával fokozhatják a ciklosporin nephrotoxikus hatását, ezért kombinált kezelés esetén a veseműködés monitorozása szükséges. Ajánlott a veseműködés gondos ellenőrzése, különösen az idős betegek esetében. Intrauterin fogamzásgátló eszközök (spirálok): Beszámoltak arról, hogy az NSAID-ok csökkenthetik az intrauterin fogamzásgátló eszközök hatékonyságát. Korábban NSAID szerek miatt tapasztalták az intrauterin eszközök hatékonyságának csökkenését, azonban ez még további megerősítést igényel. Farmakokinetikai kölcsönhatások (a meloxikám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára): Lítium: Beszámoltak arról, hogy a NSAID szerek (a lítium renalis kiválasztásának a csökkentése révén) növelik a lítium szintjét a vérben, ami toxikus értéket érhet el. A lítium és a NSAID szerek együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Hogyha ez a kombináció szükségesnek látszik, akkor a meloxikám kezelés megkezdésekor, az adag módosításakor és a kezelés abbahagyásakor is gondosan ellenőrizni kell a plazma lítium koncentrációját. Metotrexát: A NSAID szerek csökkentik a metotrexát tubularis szekrécióját, és ezzel megnövelik a metotrexát vérszintjét. Ebből a megfontolásból a nagy (heti 15 mg feletti) adagú metotrexát kezelést kapó betegek esetében a NSAID szerek egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Szintén tekintetbe kell venni a NSAID készítmények és a metotrexát közötti kölcsönhatás kockázatát azon betegek esetében, akik a metotrexát kis adagjait kapják, különösen, ha károsodott a veseműködésük. Amennyiben szükséges a kombinált kezelés, akkor ellenőrizni kell a kvantitatív vérképet és a vesefunkciót. Óvatosan kell eljárni, ha 3 napon belül adnak mind NSAID szert, mind metotrexátot, amikor is a metotrexát vérszintje megemelkedhet, és ezért toxikus hatásai fokozódhatnak. Bár az egyidejű meloxikám terápia nem befolyásolta releváns mértékben a (heti 15 mg) metotrexát farmakokinetikáját, tekintettel kell lenni arra, hogy a NSAID szerekkel történő kezelés felerősítheti a metotrexát vérképzőszervi toxikus hatásait. (lásd előbb). (lásd 4.8 pont). Farmakokinetikai kölcsönhatások (egyéb gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára): Kolesztiramin: A kolesztiramin az enterohepatikus körforgás megszakításával felgyorsítja a meloxikám eliminációját, ezért a meloxikám clearance-e 50%-kal nő, és felezési ideje 13?3 órára csökken. Ez a kölcsönhatás klinikai szempontból jelentős. A meloxikám és az egyidejűleg adott savkötők, cimetidin, digoxin között nem észleltek klinikai szempontból jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokat. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások a) Általános leírás Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok alapján, egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus szövődmények (pl. myocardialis infarctus, stroke) kockázata, különösen nagyobb adagok alkalmazása és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4 pont). Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID kezeléssel összefüggésben. A leggyakrabban észlelt mellékhatások gyomor-bélrendszeri természetűek. Peptikus fekély, perforáció, gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, és olykor fatálisnak bizonyulhat - különösen időskorúak esetében (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, bélgázok, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis heveny fellángolása és Crohn-betegség (lásd 4.4 pont) kialakulásáról számoltak be kezelés után. Gastritist ritkábban észleltek. A nemkívánatos gyógyszerhatások következőkben ismertetett gyakorisági adatai a klinikai vizsgálatok során bejelentett mellékhatások előfordulásán alapulnak. Az információ 3750, legfeljebb 18 hónapon (átlagosan 127 napon) keresztül naponta 7,5 vagy 15 mg dózisban per os adagolt meloxikámmal kezelt betegeken elvégzett klinikai vizsgálatok adatain alapul. A felsorolás tartalmazza azokat a nemkívánatos gyógyszerhatásokat is, amelyekre a készítmény forgalomba hozatala után érkezett bejelentésekből derült fény. A mellékhatásokat gyakoriság szerint a következő, egyezményes kategóriákba csoportosították: Nagyon gyakori (? 1/10); Gyakori (? 1/100, - < 1/10); Nem gyakori (? 1/1000, - < 1/100); Ritka (? 1/10 000, - < 1/1000); Nagyon ritka (< 1/10 000), Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). b) Mellékhatások Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Anaemia Nem gyakori: Vérsejtszám-rendellenességek: leukocytopenia, thrombocytopenia, agranulocytosis (lásd c/ pont) Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók Pszichiátriai kórképek Ritka: Kedélyhullámzások, álmatlanság és rémálmok Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Szédülékenység, fejfájás Nem gyakori: Szédülés, fülcsengés, álmosság Ritka: Zavartság Szembetegségek és szemészeti tünetek Ritka: Látászavarok, a homályos látást is beleértve Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: Szívdobogás-érzés Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: Vérnyomás emelkedése (lásd 4.4 pont), kipirulás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Ritka: Asztmás rohamokat észleltek egyes, acetilszalicilsavra vagy egyéb NSAID-okra allergiás betegeknél Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Emésztési panaszok, hányinger és hányás, hasi fájdalom, székrekedés, bélgázok, hasmenés Nem gyakori: Gyomor-bélrendszeri vérzés, peptikus fekélyek, oesophagitis, stomatitis Ritka: Gyomor-bélrendszeri perforáció, gastritis, colitis Nem ismert: pancreatitis Az esetleg kialakuló peptikus fekély, perforáció vagy gyomor-bélrendszeri vérzés súlyos lehet, különösen idős betegeknél (lásd 4.4 pont). Máj- és epebetegségek illetve tünetek Ritka: Hepatitis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: Viszketés, bőrkiütés Nem gyakori: Urticaria Ritka: Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermális necrolysis, angio-oedema, hólyagos bőrreakciók (pl. erythema multiforme), fényérzékenységi reakciók Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: Nátrium- és vízretenció, hyperkalaemia (lásd 4.4 és 4.5 pont) Ritka: Akut, funkcionális veseelégtelenség, rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: Oedema, beleértve az alsó végtagi oedemát Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Nem gyakori: Májfunkciós próbák múló jellegű eltérései (pl. transzamináz-aktivitás vagy a bilirubinszint emelkedése) Nem gyakori: A vesefunkciós laboratóriumi vizsgálatok kóros eredménye (pl. kreatinin vagy karbamidszint emelkedése) c) Információ egyes súlyos és /vagy gyakran előforduló mellékhatásokra vonatkozóan: Izolált esetekben beszámoltak agranulocytosis kialakulásáról meloxikámmal és más potenciálisan myelotoxikus hatású gyógyszerekkel kezelt betegeken (lásd 4.5 pont). d) Mellékhatások, amelyeket a készítménnyel kapcsolatban még nem észleltek, de amelyek általánosan elfogadott nézet szerint a gyógyszercsoportba tartozó egyéb vegyületeknek tulajdoníthatók: Organikus vesekárosodás, ami esetleg heveny veseelégtelenséget eredményezhet: izolált esetekben beszámoltak interstitialis nephritis, akut tubularis necrosis, nephrosis szindróma és papillanecrosis kialakulásáról (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Nem szteroid gyulladásgátlók, reuma elleni készítmények, oxikámok ATC kód: M01A C06 A meloxikám az oxikámok csoportjába tartozik, nem szteroid gyulladás csökkentő (NSAID). Gyulladás csökkentő tesztekben bizonyították hatását. Más NSAID-okhoz hasonlóan a pontos hatásmechanizmusa nem ismert. Hatása a prosztaglandinok bioszintézisének gátlásán alapul. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A meloxikám jól felszívódik a gyomor-bél traktusból, amit a szájon keresztül történő alkalmazást követő nagy, 89%-os biohasznosulás is tükröz. Kimutatták, hogy a tabletta, az orális szuszpenzió és a kapszula biológiailag egyenértékű. A meloxikám egyszeri adagban történő alkalmazása után a szuszpenzió esetében 2 órán belül, a szájon keresztül alkalmazott szilárd gyógyszerformák (kapszula és tabletta) esetében pedig 5-6 órán belül eléri a maximális plazmaszintet. Többszöri adagoláskor 3-5 napon belül eléri a dinamikus egyensúlyi állapotot (steady state). A naponta egyszeri adagolás a maximális és a minimális szint közötti viszonylag kis hullámzással járó gyógyszer plazmaszintekhez vezet a 7,5 mg-os adagok esetén a 0,4-1,0 mikrogramm/ml közötti, a 15 mg-os adagok mellett pedig a 0,8-2,0 mikrogramm/ml közötti tartományban (dinamikus egyensúlyi Cmin, illetve Cmax). A meloxikám maximális plazmaszintje egyensúlyi állapotban a tabletta, a kapszula és az orális szuszpenzió esetében 5-6 órán belül alakul ki. Az egy évnél tovább tartó folyamatos kezelés olyan gyógyszerszinteket eredményez, mint amilyenek a dinamikus egyensúlyi állapot első elérésekor tapasztalhatóak. Az egyidejű táplálékbevitel nem befolyásolja a meloxikám orális alkalmazás utáni felszívódásának a mértékét. Eloszlás A meloxikám nagyon erősen (99%-ban) kötődik a plazmafehérjékhez, lényegében az albuminhoz. A meloxikám bejut a synovialis folyadékba, ahol megközelítőleg a plazmakoncentráció felét éri el. A megoszlási tér kicsiny, átlagosan 11 liter. Az egyéni változékonyság 30-40% körüli nagyságrendű. Biotranszformáció A meloxikám a májban kiterjedt biotranszformáción esik át. A vizeletben a meloxikám négy különböző metabolitját azonosították, melyek mindegyike farmakodinamikailag inaktív. A fő metabolit, az 5'-karboximeloxikám (az adag 60%-a) a kisebb mértékben (az adag 9%-a) szintén kiválasztódó intermedier metabolit 5'-hidroximetil-meloxikám oxidációja révén keletkezik. Az in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a CYP2C9 fontos szerepet játszik ebben az anyagcsereútban, a CYP3A4 izomenzim csekélyebb hozzájárulásával. Valószínűleg a beteg peroxidáz aktivitása a felelős a másik két metabolitért, amelyek az alkalmazott adag 16%-át, illetve 4%-át teszik ki. Kiürülés A meloxikám túlnyomóan a metabolitok formájában ürül ki, és egyenlő mértékben fordul elő a vizeletben és a székletben. A napi adag kevesebb, mint 5%-a ürül ki változatlanul a székletben, míg az anyavegyület csupán nyomokban választódik ki a vizeletben. Az átlagos elimininációs felezési idő mintegy 20 óra. A teljes plazmaclearance átlagosan 8 ml/perc. Linearitás/nemlinearitás Orális vagy intramuscularis alkalmazás után a meloxikám farmakokinetikája a 7,5 mg-tól 15 mg-ig terjedő terápiás dózistartományban lineáris. Különleges betegcsoportok Máj-, illetve veseelégtelenség: Sem a májelégtelenség, sem az enyhe-mérsékelt veseelégtelenség nem hat számottevően a meloxikám farmakokinetikájára. Végstádiumú veseelégtelenségben az eloszlási tér növekedése nagyobb szabad meloxikám koncentrációkat eredményezhet, ezért a napi adag semmiképpen sem haladhatja meg a 7,5 mg-ot (lásd 4.2 pont). Idősek: Az idősek esetében a dinamikus egyensúlyi átlagos plazma clearance valamivel kisebb volt a fiatalabbak esetében tapasztalhatónál. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A meloxikám toxikológiai profilját a preklinikai vizsgálatok során a többi NSAID-éval megegyezőnek találták: gyomor-bélrendszeri fekélyeket és eróziókat, vesepapilla-elhalást észleltek két állatfajban, nagy adagok tartós alkalmazása során. A patkányokkal végzett orális reprodukciós vizsgálatokban kimutatták, hogy az anyaállatra toxikus 1 mg/ttkg-os és nagyobb adagok alkalmazása csökkentette az ovulációk számát, gátolta a beágyazódást, és embriotoxikus hatást fejtett ki (a reszorpciók növekedése). A patkányon és nyúlon elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a per os adott meloxikám 4 mg/ttkg, ill. 80 mg/ttkg dózishatárig nem fejtett ki teratogén hatást. Az alkalmazott dózisszintek (mg/testtömeg-kilogrammra számítva) 5-10-szeresen haladták meg a 75 kg-os személy klinikai dózisát (napi 7,5-15 mg). A terhesség végén - a többi prosztaglandin-szintézis gátló készítményekhez hasonlóan - foetotoxikus hatásokat írtak le. In vitro vagy in vivo nem találtak semmilyen mutagén hatásra utaló bizonyítékot. Patkányban és egérben a klinikai alkalmazás során adottnál jelentősen nagyobb dózisok mellett sem mutattak ki karcinogén kockázatot. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 7x, 14x, 20x, 50x, 100x tabletta fehér, átlátszatlan PVC/PVDC//alumínium buborékcsomagolásban, dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA PannonPharma Kft. 7720 Pécsvárad, Pannonpharma út 1. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-10465/06 7 x Camelox 7,5 mg tabletta OGYI-T-10465/07 14 x Camelox 7,5 mg tabletta OGYI-T-10465/08 20 x Camelox 7,5 mg tabletta OGYI-T-10465/09 50 x Camelox 7,5 mg tabletta OGYI-T-10465/10 100x Camelox 7,5 mg tabletta 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005.10.04. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011.06.14. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2019.02.09. 11 OGYÉI/9/2019 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Termékenység: A ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis bármely ismert gátló gyógyszeréhez hasonlóan a meloxikám alkalmazása is hátrányosan hat a termékenységre, és ezért nem javasolt olyan asszonyok esetében, akik gyermek fogamzására törekednek. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt végzett kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását, illetve adását. Terhesség: A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió, illetve a magzat fejlődését. Az epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandinszintézist gátló szerek korai terhességben történő alkalmazása után megnő a vetélés, a szívfejlődési rendellenességek és a gastroschisis rizikója. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-kal, kb. 1,5%-ra nőtt. Azt tartják, hogy a kockázat az adaggal és a kezelés időtartamával együtt növekszik. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandin-szintézist gátló szer alkalmazása a beágyazódás előtti és utáni veszteséggel, és az embrió, illetve a magzat elhalásával járt. Ezen kívül arról is beszámoltak, hogy megnőtt a különféle - így a cardiovascularis - fejlődési rendellenességek gyakorisága azoknak az állatoknak az esetében, amelyeknek prosztaglandin-szintézist gátló szert adtak az organogenezis időszakában. A terhesség első- és második trimesztere alatt a meloxikám nem adható, csak ha ez egyértelműen szükséges. Ha a meloxikámot olyan nő szedi, aki terhességet tervez, vagy ha ezt a szert a terhesség első- és második trimesztere alatt alkalmazzák, akkor a lehető legkisebb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. A terhesség harmadik trimeszterében a prosztaglandinszintézist gátló valamennyi szer a következő veszélyeknek teszi ki a magzatot: * cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai záródásával és pulmonalis hypertoniával), * veseműködési zavar, ami oligo-hydramnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat; Az anyára és az újszülöttre a terhesség végén a következő veszélyeket jelenti : * a vérzési idő esteleges megnyúlása, a thrombocyta-aggregáció gátlása miatt, ami már nagyon kis adagok hatására is kialakulhat, * a méh összehúzódásainak a gátlása, ami késlekedő, illetve elhúzódó szülést eredményez. Következésképpen a meloxikám ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt. Szoptatás: Noha a meloxikámmal nincs külön tapasztalat, ismeretes, hogy a NSAID szerek átjutnak az anyatejbe. Ezért a szoptató nők esetében kerülni kell az alkalmazást. | 
