Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta. Dialosa 1 mg tabletta: rózsaszínű, hosszúkás, mindkét oldalán törővonallal ellátott tabletta. Dialosa 2 mg tabletta: zöld színű, hosszúkás, mindkét oldalán törővonallal ellátott tabletta. Dialosa 3 mg tabletta: halványsárga színű, hosszúkás, mindkét oldalán törővonallal ellátott tabletta. Dialosa 4 mg tabletta: világoskék színű, hosszúkás, mindkét oldalán törővonallal ellátott tabletta. Dialosa 6 mg tabletta: világosnarancs színű, hosszúkás, mindkét oldalán törővonallal ellátott tabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóBausch Health Ireland Limited Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Dialosa 1 mg tabletta: 1 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 138,95 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Dialosa 2 mg tabletta: 2 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 137,20 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Dialosa 3 mg tabletta: 3 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 136,95 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Dialosa 4 mg tabletta: 4 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 135,85 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Dialosa 6 mg tabletta: 6 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 133,95 mg laktóz-monohidrátot és Sunset yellow FCF-t (E110) tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Laktóz-monohidrát, karboximetilkeményítő-nátrium, mikrokristályos cellulóz, povidon K30, magnézium-sztearát. Dialosa 1 mg tabletta: vörös vasoxid (E172); Dialosa 2 mg tabletta: sárga vasoxid (E172), indigókármin (E132); Dialosa 3 mg tabletta: sárga vasoxid (E172); Dialosa 4 mg tabletta: indigókármin (E132); Dialosa 6 mg tabletta: sunset yellow FCF (E110). Javallat4.1 Terápiás javallatok A Dialosa a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére javallt, amikor a diéta, a mozgás és a testtömegcsökkentés önmagában nem elegendő. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A diabetes sikeres kezelésének alapja a megfelelő diéta, a rendszeres testmozgás, valamint a vér- és vizeletcukor értékek rendszeres ellenőrzése. Tabletták vagy az inzulin nem tudják ellensúlyozni, ha a beteg nem tartja be az előírt diétát. Adagolás Az adagolás a vér- és vizeletcukor meghatározás eredményén alapul. A kezdő dózis napi 1 mg glimepirid. Kielégítő eredmény esetén fenntartó terápiára is ezt a dózist kell alkalmazni. A különböző terápiás dózisokhoz többféle hatáserősség is elérhető. Ha ezzel a dózissal nem lehet megfelelő beállítást elérni, a dózist a vércukorszintnek megfelelően fokozatosan, 1-2 hetes időközönként lehet emelni napi 2 mg, 3 mg vagy 4 mg glimepiridre. Napi 4 mg glimepiridnél nagyobb dózis csak kivételes esetekben nyújt jobb eredményt. A maximális javasolt napi dózis 6 mg glimepirid. Azoknál a betegeknél, akiknél a vércukorszint nem kontrollálható megfelelően a metformin maximális napi dózisával, egyidejű glimepirid-kezelést lehet bevezetni. A metformin dózis fenntartása mellett a glimepirid-kezelés kisebb dózissal indul, és az elérni kívánt anyagcserekontrolltól függően egészen a maximális napi dózis eléréséig emelkedhet. A kombinált kezelést szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell elkezdeni. Azoknál a betegeknél, akiket a napi maximális Dialosa dózissal nem lehet megfelelően beállítani, szükség esetén egyidejű inzulinkezelés alkalmazható. A glimepirid-dózis fenntartása mellett az inzulin-terápia kisebb dózissal indul és az elérni kívánt anyagcserekontrolltól függően emelkedik. A kombinált kezelést szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell elkezdeni. Általában napi egyszeri dózis glimepirid elegendő. Az adagot röviddel egy kiadós reggeli előtt vagy alatt, vagy ha a beteg nem reggelizik, rövid idővel az első főétkezés előtt vagy alatt javasolt bevenni. Egy dózis bevételének elmulasztása esetén nem szabad a következő dózis emelésével korrigálni. Ha a betegnél napi 1 mg glimepirid bevétele hypoglykaemiás reakciót vált ki, az arra utal, hogy a páciens vércukorszintje kizárólag diétával is beállítható. A kezelés folyamán csökkenhet a glimepirid szükséges dózisa, mivel a diabetes kontrolljának javulásához fokozódó inzulinérzékenység társul. Ezért a hypoglykaemia elkerülése érdekében megfontolandó a dózis megfelelő időben történő csökkentése vagy a kezelés leállítása. A dózis módosítása szükséges lehet abban az esetben is, ha változás következik be a beteg testtömegében, életmódjában, vagy olyan más tényezőkben, amelyek növelik a hypo- vagy hyperglykaemia előfordulásának kockázatát. Más orális antidiabetikumokról Dialosa tablettára történő átállítás: Általában elvégezhető a más orális antidiabetikumokról Dialosa tablettára történő átállítás. A Dialosa tablettára történő átállítás során számításba kell venni az előzően alkalmazott antidiabetikum hatáserősségét és felezési idejét. Néhány esetben, különösen hosszabb felezési idejű antidiabetikumok (pl. klórpropramid) esetén, az additív hatás következtében fellépő hypoglykaemiás reakció kockázatának csökkentésére néhány napos kimosási (wash out) periódus javasolt. Az ajánlott kezdő dózis napi 1 mg glimepirid. A terápiás válasz függvényében a glimepirid dózisát lépcsőzetesen lehet növelni, amint az korábban leírásra került. Inzulinról Dialosa tablettára történő átállítás: Kivételes esetekben, inzulinnal beállított, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél javallt lehet a Dialosa tablettára történő átállítás. Az átállítást szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell elvégezni. Különleges betegcsoportok Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek: Lásd 4.3 pont. Gyermekek és serdülők: Nincs adat glimepirid használatáról 8 éves alattiak körében. 8 és 17 év közötti fiatalok esetében monoterápiás kezeléssel kevés tapasztalat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pontok). A rendelkezésre álló biztonságossági és hatásossági adatok alapján gyermekpopulációban a gyógyszer alkalmazása nem ajánlott. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A tablettát egészben, némi folyadékkal kell lenyelni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A glimepirid a következő esetekben nem alkalmazható: - a készítmény hatóanyagával, más szulfonilureákkal vagy szulfonamidokkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; - inzulin dependens diabetes; - diabeteses coma; - ketoacidosis; - súlyos vese- vagy májkárosodás. Súlyos vese- vagy májkárosodás esetén inzulinra történő átállítás szükséges; - terhesség; - szoptatás. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A Dialosa tablettát röviddel étkezés előtt vagy étkezés közben kell bevenni. Rendszertelen étkezések vagy az étkezések kimaradása esetén a Dialosa-kezelés hypoglykaemiához vezethet. A hypoglykaemia lehetséges tünetei: fejfájás, farkaséhség, émelygés, hányás, kimerültség, álmosság, alvászavar, nyugtalanság, agresszivitás, csökkent koncentrálóképesség, csökkent éberség és reakciókészség, depresszió, zavartság, beszéd- és látászavarok, aphasia, remegés, paresis, érzékzavarok, szédülés, tehetetlenség, az önkontroll elvesztése, delirium, agyi convulsiók, aluszékonyság és eszméletvesztés, amely akár kómához is vezethet, felületes légzés és bradycardia. Ezen felül az adrenerg ellenreguláció tünetei jelentkezhetnek, mint az izzadás, nyirkos tapintású bőr, szorongás, tachycardia, hypertensio, palpitatio, angina pectoris és szívritmuszavarok. A súlyos hypoglykaemiás roham klinikai képe hasonlíthat a stroke klinikai képéhez. A tünetek csaknem mindig kivédhetők azonnali szénhidrátbevitellel (cukor). A mesterséges édesítőszerek hatástalanok. Más szulfonilureák okozta hypoglykaemiákhoz hasonlóan a kezdeti vércukorszint-normalizálódást követően a hypoglykaemia visszatérhet. Súlyos vagy elhúzódó hypoglykaemia, amely a szokásos mennyiségű cukor bevitelével csak átmenetileg kontrollálható, azonnali orvosi kezelést és esetenként kórházi ellátást igényel. Hypoglykaemiára hajlamosító tényezők: * a beteg együttműködési hajlandóságának hiánya vagy (ami idősebb betegek esetében gyakran előfordul) együttműködési képtelensége; * alultápláltság, rendszertelen étkezés, étkezés kihagyása vagy koplalás; * a fizikai erőkifejtés és szénhidrátbevitel közötti összhang hiánya; * az étrend megváltozása; * alkoholfogyasztás, különösen étkezés kihagyásakor; * vesekárosodás; * súlyos májkárosodás; * Dialosa-túladagolás; * az endokrin rendszer bizonyos nem kompenzált működészavarai, amelyek érintik a szénhidrát-anyagcserét vagy a hypoglykaemia ellenregulációját (mint például bizonyos pajzsmirigybetegségek és a hypophysis elülső lebenyének működészavarai vagy mellékvesekéreg elégtelenség); * bizonyos egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont). A Dialosa-terápia során a vércukor és vizeletcukor szintjét rendszeresen ellenőrizni kell. Ezen kívül javasolt a glikozilált hemoglobin arányának meghatározása. A Dialosa-kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a májfunkciót és a vérképet (különösen a leukocyták és thrombocyták számát). Stresszhelyzetekben (pl. baleset, akut operáció, lázzal járó fertőzés, stb.) az inzulinra történő átmeneti átállás javasolható. Nincs tapasztalat a glimepirid alkalmazására vonatkozóan súlyos májkárosodásban szenvedő vagy dializált betegekben. A súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél javasolt az inzulinra történő átállítás. G6PD-hiányban szenvedő beteg szulfanilurea hatóanyagtartalmú gyógyszerrel történő kezelésekor haemolyticus anaemia alakulhat ki. Mivel a Dialosa szulfanilurea-hatóanyag tartalmú gyógyszerkészítmény, óvatosan kell alkalmazni G6PD-hiányban szenvedő betegeknél, illetőleg nem-szulfanilurea alternatív kezelést kell fontolóra venni. A Dialosa laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A Dialosa kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként azaz gyakorlatilag "nátriummentes". Dialosa 6 mg tabletta: A sunset yellow FCF (E110) színezőanyagot tartalmaz, mely allergiás reakciókat okozhat. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Nem készült vizsgálat arra vonatkozólag, hogy a gyógyszer hogyan befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A Dialosa tabletta kismértékben vagy mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek üzemeltetéséhez szükséges képességeket. A beteg koncentrálóképessége és reakciókészsége csökkenhet a hypoglykaemia vagy a hyperglykaemia következtében, vagy például a látászavar miatt. Ez kockázatot jelenthet olyan helyzetekben, ahol ezek a képességek különösen fontosak (pl. gépjárművezetés vagy gépek üzemeltetése). A betegnek javasolni kell, hogy tegyen óvintézkedéseket a gépjárművezetés közbeni hypoglykaemia elkerülése érdekében. Ez különösen azoknál a betegeknél fontos, akik kevésbé vagy egyáltalán nem veszik észre a hypoglykaemiás állapot figyelmeztető jeleit, vagy akiknél gyakran fordul elő hypoglykaemia. Megfontolandó, hogy ilyen körülmények között tanácsos-e a gépjárművezetés vagy gépek üzemeltetése. 4.9 Túladagolás Túladagolás után 12-72 óráig tartó hypoglykaemia léphet fel, amely a kezdeti javulás után visszatérhet. A tünetek a bevételt követően akár 24 óráig hiányozhatnak. Ezért általában kórházi megfigyelés javasolt. Émelygés, hányás és epigastrialis fájdalom jelentkezhet. A hypoglykaemia általában neurológiai tünetekkel járhat, például nyugtalansággal, tremorral, látászavarokkal, koordinációs problémákkal, aluszékonysággal, kómával és convulsiókkal. A kezelés elsősorban a felszívódás megakadályozását célozza beleértve a hánytatást majd aktív szenet (adsorbens) és nátrium-szulfátot (hashajtó) tartalmazó víz vagy limonádé adása. Nagy mennyiségű gyógyszer bevétele esetén gyomormosást kell végezni, majd aktív szenet és nátrium-szulfátot kell adni. Jelentős túladagolás esetén intenzív osztályon történő azonnali kórházi elhelyezés indokolt. A lehető leghamarabb el kell kezdeni glükóz adását, szükség esetén 50 ml 50%-os intravénás bolus, ezt követően 10%-os infúzió formájában, a vércukorszint szigorú ellenőrzése mellett. A további kezelés tüneti. Olyan esetekben, amikor kisded vagy gyermek véletlenül vette be a Dialosa tablettát, különös gonddal kell adagolni a glükózt a veszélyes hyperglykaemia esetleges előidézésének elkerülése érdekében. A vércukorszintet gondosan ellenőrizni kell. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A glimepirid és bizonyos egyéb gyógyszerek együttadása esetén a glimepirid vércukorcsökkentő hatásának nemkívánatos növekedése és csökkenése egyaránt előfordulhat. Ezért más gyógyszereket csak az orvos tudtával (vagy az orvos rendelése alapján) szabad csak szedni. A glimepiridet a citokróm P450 2C9 (CYP2C9) enzim metabolizálja. Enziminduktorok (pl. rifampicin) vagy enziminhibitorok (pl. flukonazol) együttes alkalmazása befolyásolja a glimepirid metabolizmusát. Egy in vivo interakciós vizsgálat szakirodalomban publikált eredményei azt mutatják, hogy a glimepirid görbe alatti területét (AUC) megközelítőleg megduplázza a flukonazol, amely az egyik legerősebb CYP2C9 inhibitor. A glimepiriddel és más szulfonilureákkal szerzett ismeretek alapján az alábbi kölcsönhatásokat kell megemlíteni: A hypoglykaemizáló hatás fokozódása, és emiatt esetenként hypoglykaemia fordulhat elő a Dialosa és az alábbi gyógyszerek valamelyikének együttes alkalmazása esetén: * fenilbutazon, azapropazon és oxifenbutazon; * inzulin és orális antidiabetikus készítmények, mint pl. a metformin; * szalicilátok és p-amino-szalicilsav; * anabolikus szteroidok és férfi nemi hormonok; * klóramfenikol, egyes hosszú hatású szulfonamidok, tetraciklinek, kinolon antibiotikumok, klaritromicin; * kumarin antikoagulánsok; * fenfluramin; * dizopiramid; * fibrátok; * ACE-gátlók; * fluoxetin, MAO-gátlók; * allopurinol, probenecid, szulfinpirazon; * sympatholyticumok; * ciklofoszfamid, trofoszfamid és ifoszfamidok; * mikonazol, flukonazol; * pentoxifillin (nagy dózisban, parenterálisan); * tritokvalin. A vércukorszint-csökkentő hatás csökkenése és emiatt emelkedett vércukorszint alakulhat ki a Dialosa és az alábbi gyógyszerek valamelyikének együttes alkalmazása esetén: * ösztrogének és progesztagének; * salureticumok, tiazid típusú diuretikumok; * thyreomimeticumok, glükokortikoidok; * fenotiazin-származékok, klórpromazin; * adrenalin és sympathomimeticumok; * nikotinsav (nagy adagjai) és nikotinsav-származékok; * hashajtók (hosszú ideig tartó használat esetén); * fenitoin, diazoxid; * glükagon, barbiturátok és rifampicin; * acetazolamid. H2-antagonisták, béta-blokkolók, klonidin és reszerpin egyaránt eredményezhetik a vércukorszint-csökkentő hatás erősödését vagy csökkenését. Sympatholyticus gyógyszerek, például a béta-blokkolók, klonidin, guanetidin és reszerpin, alkalmazása során csökkenhetnek vagy hiányozhatnak a hypoglykaemiával szembeni adrenerg ellenreguláció tünetei. Az alkoholfogyasztás egyaránt előre ki nem számítható módon erősítheti vagy gyengítheti a glimepirid hypoglykaemizáló hatását. A glimepirid erősítheti vagy gyengítheti a kumarin-származékok hatását. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A következő mellékhatások glimepiriddel és más szulfonilureákkal szerzett tapasztalatokon alapszanak, szervrendszer adatbázis alapján részletezve, csökkenő előfordulás szerint: Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka: thrombocytopenia, leukopenia, granulocytopenia, agranulocytosis, erythrocytopenia haemolyticus anaemia, pancytopenia, amelyek a gyógyszerelés megszakítása esetén általában reverzibilisek. Nem ismert: súlyos thrombocytopenia - kevesebb mint 10 000/µl thrombocytaszámmal - és thrombocytopeniás purpura. Immunrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: leukocytoclasticus vasculitis, enyhe túlérzékenységi reakciók, amelyek súlyos reakciókba mehetnek át dyspnoe, vérnyomásesés és néha sokk kíséretében. Nem ismert: Keresztallergia lehetséges szulfonilureákkal, szulfonamidokkal vagy rokon vegyületekkel. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Ritka: hypoglykaemia. Hypoglykaemiás reakciók a legtöbbször rögtön bekövetkeznek, lehetnek súlyosak és a korrekciójuk nem mindig könnyű. Az ilyen reakciók előfordulása - akárcsak a többi vércukorcsökkentő kezelés esetén - egyéni tényezőktől függ, így a táplálkozási szokásoktól és az adagolástól (lásd még 4.4 pontot). Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem ismert: Átmeneti látászavarok fordulhatnak elő, különösen a kezelés elején, a vércukorszint változásának következményeként. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: hányinger, hányás, hasmenés, haspuffadás, hasi diszkomfort és hasi fájdalom, ami ritkán vezet a terápia abbahagyásához. Máj-, epebetegségek, illetve tünetek Nagyon ritka: kóros májműködés (pl. epepangással és sárgasággal), hepatitis és májelégtelenség. Nem ismert: májenzimek szintjének emelkedése. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem ismert: A bőr túlérzékenységi reakciói, mint például viszketés, bőrkiütés és urticaria, fényérzékenység. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Nagyon ritka: a szérumnátrium-koncentráció csökkenése. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Vércukorszint csökkentők, kivéve inzulin: szulfonamidok, karbamid-származékok, ATC kód: A10B B12. A glimepirid a szulfonilureák csoportjába tartozó orális vércukorcsökkentő gyógyszer. Nem inzulindependens diabetes mellitusban alkalmazható. Hatásmechanizmus A glimepirid elsősorban a pancreas béta-sejtekből történő inzulin felszabadulást serkenti. Más szulfonilureákhoz hasonlóan e hatás a pancreas béta-sejtjeinek fiziológiás glükózstimulus iránti érzékenységének fokozódásán alapul. Ezen kívül a glimepiridnek más szulfonilureák esetén is feltételezett, kifejezett extrapancreatikus hatása van. Farmakodinámiás hatások: Inzulinfelszabadulás: A szulfonilureák az inzulin szekréciót a béta-sejt membránján lévő ATP-szenzitív káliumcsatornák zárásával szabályozzák. A káliumcsatorna zárása a béta-sejtek depolarizációját váltja ki és a kalciumcsatornák nyitásával a kalciumnak a sejtekbe történő fokozott beáramlását eredményezi. Ez exocytosison keresztül inzulin felszabaduláshoz vezet. A glimepirid nagy kicserélődési sebességgel kötődik a béta-sejtek membránproteinjéhez, amely kapcsolatban áll az ATP-szenzitív káliumcsatornával, de amely különbözik a szulfonilureák szokásos kötődési helyétől. Extrapancreatikus aktivitás: Extrapancreatikus hatások például a perifériás szövetek inzulin-érzékenységének fokozása és a máj inzulinfelvételének csökkenése. A vérből a perifériás izom- és zsírszövetbe történő glükózfelvétel a sejtmembránokban elhelyezkedő speciális transzportfehérjékkel történik. Ezekben a szövetekben a glükóz transzportja a glükózfelvétel sebességkorlátozó tényezője. A glimepirid nagyon gyorsan megnöveli az izom- és zsírsejtek plazmamembránjában az aktív glükóztranszportban résztvevő molekulák számát, ami fokozott glükózfelvételben nyilvánul meg. A glimepirid fokozza a glikozil-foszfatidil-inozitol-specifikus foszfolipáz-C aktivitását, ami összefüggésben lehet az izolált zsír- és izomsejtekben végbemenő, a gyógyszer által indukált lipogenezissel és glikogenezissel. A glimepirid a fruktóz-2,6-biszfoszfát intracelluláris koncentrációjának fokozásával gátolja a glükoneogenezist, és így a máj glükóztermelését. Klinikai hatásosság és biztonságosság Egészséges egyéneknél a minimális hatásos orális dózis kb. 0,6 mg. A glimepirid hatása dózisfüggő és reprodukálható. Az akut testmozgásra adott fiziológiás válasz, az inzulinszekréció csökkenése, glimepirid mellett is megmarad. Nem volt lényeges különbség a hatásban, akár 30 perccel, akár közvetlenül az étkezés előtt adagolták a gyógyszert. Diabetesben szenvedő betegeknél napi egyszeri adaggal 24 órán át tartó jó anyagcsere-kontrollt lehet elérni. Bár a glimepirid hidroxi-metabolitja kismértékű, de szignifikáns vércukorszint-csökkenést okozott egészséges egyénekben, ez a teljes gyógyszerhatás csak kis részéért felelős. Kombinált terápia metforminnal Egy vizsgálatban kimutatták, hogy olyan betegeknél, akiknél a metformin maximális napi dózisával nem lehetett megfelelő anyagcserekontrollt elérni, összehasonlítva a kombinációs kezelést a csak metforminnal végzett kezeléssel, az egyidejű glimepirid-kezelés hatására javult az anyagcserekontroll. Kombinált terápia inzulinnal Az inzulinnal kombinált terápiáról rendelkezésre álló adatok korlátozottak. A glimepirid maximális dózisával nem megfelelően kontrollált betegeknél egyidejű inzulinterápia indítható. Két vizsgálatban a kombinációs kezelés az anyagcserekontroll ugyanolyan javulását eredményezte, mint önmagában az inzulin, de a kombinációs kezelés során alacsonyabb átlagos inzulinadagokra volt szükség. Különleges betegcsoportok Gyermekek és serdülők 285 (8 és 17 év közötti) 2-es típusú diabetesben szenvedő gyermekkel 24 héten át folytattak aktív kontrollos (napi maximum 8 mg glimepiriddel vagy 2000 mg metforminnal) klinikai vizsgálatot. Mind a glimepirid-, mind a metformin-kezelés szignifikáns csökkenést eredményezett a HbA1c-értékekben (glimepirid -0,95 (se 0,41); metformin -1,39 (se 0,40)). Azonban a metforminhoz képest a glimepirid nem teljesítette a nem kisebb hatékonyság kritériumát a HbA1c-alapértékhez képest mért átlagos változásra vonatkozóan. A kezelések közötti különbség 0,44% volt a metformin javára. A 95%-os konfidencia intervallum felső határa (1,05) az eltérés szempontjából nem volt a 0,3%-os nem kisebb hatékonyság (non-inferiority) határ alatt. A glimepirid-kezeléssel összefüggésben gyermekeknél nem jelentkezett - a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőttek esetén tapasztalthoz képest - új gyógyszerbiztonságossági megfontolást igénylő információ. Gyermeknél hosszú távú alkalmazás esetén nem áll rendelkezésre hatásossági és biztonságossági adat. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás: A glimepirid biohasznosulása orális alkalmazás után teljes. Étkezés nem befolyásolja jelentősen az abszorpció mértékét csak az abszorpció sebességét csökkenti kis mértékben. A maximális szérumkoncentráció (Cmax) kb. 2,5 órával az orális bevitel után alakul ki (átlag 0,3 µg/ml, napi 4 mg adag többszöri beadása után) és lineáris összefüggés van a dózis és mind a Cmax, mind az AUC (idő/koncentráció görbe alatti terület) között. Eloszlás: A glimepiridnek igen alacsony a megoszlási térfogata (kb. 8,8 liter), amely nagyjából megegyezik az albumin megoszlási terével, fehérjekötődése nagyfokú (>99 %) és alacsony a clearence-e (kb. 48 ml/perc). Állatoknál a glimepirid kiválasztódik a tejbe. A glimepirid átjut a placentán. A vér-agy gáton csekély mértékben jut át. Biotranszformáció: Az átlagos, domináns szérum felezési idő, amely többszöri adagolás mellett meghatározó a szérumkoncentrációra nézve, körülbelül 5-8 óra. Magas adagok esetén kissé hosszabb felezési időt mértek. Napi egy dózis egyszeri, illetve többszöri beadásának összehasonlítása alapján nem találtak lényeges farmakokinetikai különbségeket, és az egyének közötti variabilitás nagyon alacsony volt. Nem volt lényeges akkumuláció sem. Elimináció: Egyszeri, radioaktívan jelzett glimepirid dózis után a radioaktivitás 58%-a a vizeletben, 35%-a a székletben volt mérhető. Változatlan formájú hatóanyag nem volt található a vizeletben. Két metabolit - amelyek legnagyobb valószínűséggel májmetabolizmus eredményeképpen (a fő enzim a CYP2C9) keletkeztek - mind a vizeletben, mind a székletben megtalálható volt: a hidroxi- és a karboxi-származék. A glimepirid orális alkalmazása után ezeknek a metabolitoknak a terminális felezési ideje sorrendben 3-6, illetve 5-6 óra volt. Különleges betegcsoportok Férfiaknál és nőknél a farmakokinetika hasonló volt, csakúgy, mint fiatal és idős (65 év feletti) betegeknél. Alacsony kreatinin-clearance-ű betegeknél a glimepirid clearance-e nőtt, az átlagos szérumkoncentráció pedig csökkent, nagy valószínűséggel az alacsonyabb fehérjekötődés következtében megnövekedett elimináció miatt. A két metabolit renalis eliminációja korlátozott volt. Általánosságban, a kumuláció nagyobb kockázata nem merült fel e betegek esetében. Öt nem diabéteszben szenvedő, epevezeték-műtéten átesett betegnél a farmakokinetika hasonló volt az egészséges egyéneknél mérthez. Gyermekek és serdülők Egy étel-interakciós vizsgálatban, melyet harminc 2-es típusú diabetesben szenvedő gyermekkel (4 gyermek 10 és 12 év; 26 gyermek 12 és 17 év közötti) folytattak le egyszeri 1 mg dózisban alkalmazott glimepiriddel, annak farmakokinetikáját, biztonságosságát és tolerabilitását értékelve, az eredmények azt mutatták, hogy az átlagos AUC(0-last), Cmax- és t1/2-értékek hasonlóak voltak a korábban felnőttekben tapasztaltakéhoz. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Preklinikai ártalmas hatásokat a maximális humán expozíciót elegendő mértékben meghaladó adagolás mellett észleltek, ami azt jelzi, hogy ezeknek a hatásoknak a klinikai alkalmazás szempontjából nincs jelentősége vagy a vegyület farmakodinamikai hatásából (hypoglykaemia) következtek. Ez a megállapítás hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokon alapul. Az utóbbiak (amelyek az embryotoxicitási, teratogenitási és fejlődéstoxikológiai vizsgálatokat foglalják magukban) során megfigyelt mellékhatásokat úgy értékelték, hogy azok az anyaállatokban és az utódokban a vegyület által kiváltott hypoglykaemiás hatás következtében alakultak ki. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Átlátszó, színtelen PVC//Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. 10, 20, 30, 50, 60, 90 és 120 db tabletta (minden buborékcsomagolás 10 db tablettát tartalmaz). Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 1 mg: 2 év. 2,3,4,6 mg: 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Bausch Health Ireland Limited 3013 Lake Drive Citywest Business Campus Dublin 24, D24PPT3 Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20 108/01-07 Dialosa 1 mg tabletta 10 db/ 20 db/ 30 db/ 50 db/ 60 db/ 90 db/ 120 db OGYI-T-20 108/08-14 Dialosa 2 mg tabletta 10 db/ 20 db/ 30 db/ 50 db/ 60 db/ 90 db/ 120 db OGYI-T-20 108/15-21 Dialosa 3 mg tabletta 10 db/ 20 db/ 30 db/ 50 db/ 60 db/ 90 db/ 120 db OGYI-T-20 108/22-28 Dialosa 4 mg tabletta 10 db/ 20 db/ 30 db/ 50 db/ 60 db/ 90 db/ 120 db OGYI-T-20 108/29-35 Dialosa 6 mg tabletta 10 db/ 20 db/ 30 db/ 50 db/ 60 db/ 90 db/ 120 db 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. április 27. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. december 20. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. március 20. OGYÉI/58539/2020 OGYÉI/58546/2020 OGYÉI/58548/2020 OGYÉI/58554/2020 OGYÉI/58557/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Diabetessel kapcsolatos veszélyek A terhesség alatti kóros vércukorszint kapcsolatba hozható a congenitális rendellenességek és a perinatális mortalitás magasabb előfordulási gyakoriságával. Ezért a teratogén kockázat elkerülése érdekében a vércukorszintet szorosan monitorozni kell a terhesség alatt. Ilyen körülmények között inzulint kell alkalmazni. Ha a beteg terhességet tervez, tájékoztatnia kell kezelőorvosát. Glimepiriddel kapcsolatos veszélyek Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a glimepirid tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak, amely valószínűleg a glimepirid farmakológiai hatásával (hypoglykaemia) volt összefüggésben (lásd 5.3 pont). Következtetésképpen, glimepirid alkalmazása ellenjavallt a terhesség teljes időtartama alatt. Abban az esetben, ha a beteg glimepirid-kezelés alatt áll és terhességet tervez vagy kiderül, hogy terhes, a kezelést, amilyen gyorsan csak lehet inzulinra kell váltani. Szoptatás Az emberi anyatejbe való kiválasztódás nem ismeretes. A glimepirid kiválasztódik a patkány anyatejbe. Mivel más szulfonilurea-származékok bejutnak az anyatejbe és fennáll az anyatejjel táplált csecsemőknél a hypoglykaemia veszélye, a szoptatás a glimepiriddel történő kezelés alatt ellenjavallt. | 
