Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta MIRAPEXIN 0,088 mg tabletta A tabletta fehér színű, lapos, kerek, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P6 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 0,18 mg tabletta A tabletta fehér színű, lapos, ovális, és mindkét oldalon törővonallal és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P7 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható. MIRAPEXIN 0,35 mg tabletta A tabletta fehér színű, lapos, ovális, és mindkét oldalon törővonallal és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P8 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható. MIRAPEXIN 0,7 mg tabletta A tabletta fehér színű, lapos, kerek, és mindkét oldalon törővonallal és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P9 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóBoehringer Ingelheim International GmbH Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL MIRAPEXIN 0,088 mg tabletta 0,125 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz tablettánként, ami 0,088 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 0,18 mg tabletta 0,25 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz tablettánként, ami 0,18 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 0,35 mg tabletta 0,5 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz tablettánként, ami 0,35 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 0,7 mg tabletta 1,0 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz tablettánként, ami 0,7 mg pramipexolnak felel meg. Megjegyzés: A pramipexol szakirodalomban közölt dózisai a sóformára vonatkoznak. Ennek megfelelően a pramipexol adagolását pramipexol bázisra és (zárójelben) pramipexol sóra is megadjuk. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása mannit kukoricakeményítő vízmentes kolloid szilícium-dioxid povidon K 25 magnézium-sztearát Javallat4.1 Terápiás javallatok A MIRAPEXIN felnőttek számára az idiopátiás Parkinson-kór jeleinek és tüneteinek kezelésére javallott önmagában (levodopa nélkül) vagy levodopával kombinációban, vagyis a betegség lefolyása során, egészen a késői stádiumokig, amikor a levodopa hatása csökken vagy nem egyenletes, és ingadozó terápiás hatás ("end of dose" vagy "on-off" fluktuációk) lép fel. A MIRAPEXIN felnőttek számára közepesen súlyos vagy súlyos idiopátiás nyugtalanláb-szindróma tüneti kezelésére javallott, 0,54 mg bázist (0,75 mg sót) meg nem haladó adagban (lásd 4.2 pont). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Parkinson-kór A napi adagot 3 egyenlő részre elosztva kell bevenni. A kezelés bevezető szakasza A pramipexol kezdő adagja 0,264 mg bázis (0,375 mg só) naponta, ezt fokozatosan, 5-7 napos időközönként kell növelni. Ha nem jelentkeznek elviselhetetlen mellékhatások, a fenntartó adagot a maximális terápiás hatást biztosító szintre kell növelni. A MIRAPEXIN dózisemelésének ütemezése Hét Adag (mg bázis) Teljes napi adag (mg bázis) Adag (mg só) Teljes napi adag (mg só) 1. 3 × 0,088 0,264 3 × 0,125 0,375 2. 3 × 0,18 0,54 3 × 0,25 0,75 3. 3 × 0,35 1,1 3 × 0,5 1,50 Ha további dózisnövelés szükséges, akkor ezt hetente, a pramipexol bázisra vonatkozóan napi 0,54 mg-os (a sóra vonatkozóan 0,75 mg-os) lépcsőkben kell végezni a maximális napi adag 3,3 mg bázis (4,5 mg só) eléréséig. Megjegyzendő azonban, hogy 1,5 mg (só) feletti napi adag esetén nagyobb eséllyel jelentkezik aluszékonyság (lásd 4.8 pont). Fenntartó kezelés A pramipexol egyéni napi adagja 0,264 mg-tól maximum 3,3 mg-ig terjedhet, bázisra számítva (a só esetében: 0,375 mg-tól maximum 4,5 mg-ig). A kulcsfontosságú klinikai vizsgálatok során a dózisemelés ideje alatt hatásosnak bizonyult legkisebb napi adag 1,1 mg, bázisra számítva (a só esetében: 1,5 mg). A további dózismódosítást a klinikai válasz és a mellékhatások megjelenésének függvényében kell végezni. A klinikai vizsgálatok résztvevőinek kb. 5%-át kezelték 1,1 mg bázisnál (1,5 mg sónál) alacsonyabb dózissal. Előrehaladott Parkinson-kórban - ha a levodopa adagjának csökkentését tervezik - előnyös lehet 1,1 mg bázisnál (1,5 mg sónál) nagyobb pramipexol napi adagot alkalmazni. A beteg egyéni reakcióitól függően ajánlott a levodopa adagját csökkenteni a MIRAPEXIN dózisának emelése és a fenntartó kezelés alatt egyaránt (lásd 4.5 pont). A kezelés abbahagyása A dopaminerg terápia hirtelen abbahagyása neuroleptikus malignus szindrómát vagy dopamin-agonista megvonási szindrómát idézhet elő. A pramipexol adagját naponta bázisra számítva 0,54 mg-mal (só esetében: 0,75 mg-mal) kell csökkenteni a bázisra számítva 0,54 mg-os (a só esetében: 0,75 mg) napi adag eléréséig. Ezt követően naponta bázisra számítva 0,264 mg-mal (só esetében: 0,375 mg) kell csökkenteni a napi adagot (lásd 4.4 pont). A dopamin-agonista megvonási szindróma fokozatos dóziscsökkentés mellett is megjelenhet, és átmeneti dózisnövelésre lehet szükség, mielőtt a fokozatos dóziscsökkentést folytatni lehetne (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás A pramipexol eliminációja a veseműködés függvénye. A kezelés elkezdésekor a következő adagolási rendet célszerű betartani: Nem szükséges csökkenteni a napi adagot vagy az adagolás gyakoriságát, ha a kreatinin-clearance 50 ml/perc felett van. Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance a 20-50 ml/perc tartományban van, a MIRAPEXIN kezdő napi adagját két részre elosztva kell alkalmazni; a kezdő adag 2 × 0,088 mg/nap (bázisra számítva; a só esetében: 2 × 0,125 mg/nap), vagyis 0,176 mg/nap bázis (0,25 mg/nap só). A maximális napi dózis az 1,57 mg pramipexol bázist (2,25 mg sót) nem haladhatja meg. Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance alacsonyabb 20 ml/percnél, a MIRAPEXIN napi adagját egyszerre kell beadni; a kezdő adag 0,088 mg/nap (bázisra számítva; a só esetében: 0,125 mg/nap). A maximális napi dózis az 1,1 mg pramipexol bázist (1,5 mg sót) nem haladhatja meg. Ha a fenntartó kezelés ideje alatt romlik a veseműködés, a MIRAPEXIN napi adagját a kreatininclearance százalékos csökkenésével azonos mértékben kell csökkenteni, például ha a kreatininclearance 30%-kal csökkent, akkor a MIRAPEXIN napi adagját 30%-kal kell csökkenteni. A napi adag két részre elosztva adható, ha a kreatinin-clearance 20-50 ml/perc között van, míg 20 ml/percnél alacsonyabb kreatinin-clearance esetén a teljes napi adag egyszerre adandó. Májkárosodás Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a dózis módosítása valószínűleg nem szükséges, mivel a felszívódott hatóanyag körülbelül 90%-a a veséken keresztül választódik ki. Mindazonáltal nem vizsgálták a májelégtelenségnek a MIRAPEXIN farmakokinetikájára gyakorolt potenciális hatását. Gyermekek és serdülők A MIRAPEXIN biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A MIRAPEXIN-nek gyermekeknél és serdülőknél Parkinson-kór javallata esetén nincs releváns alkalmazása. Nyugtalanláb-szindróma A MIRAPEXIN javasolt kezdő dózisa 0,088 mg bázis (0,125 mg só) naponta egyszer, 2-3 órával lefekvés előtt. Azoknál a betegeknél, akiknek további tüneti kezelésre van szükségük, a dózist 4-7 naponként lehet emelni maximum 0,54 mg bázis (0,75 mg só) napi dózisig (az alábbi táblázat szerint). A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni (lásd 4.4 pont, Nyugtalanláb-szindróma augmentációja). A MIRAPEXIN adagolásának ütemezése Titrációs lépés Napi egyszeri, esti dózis (mg bázis) Napi egyszeri, esti dózis (mg só) 1 0,088 0,125 2* 0,18 0,25 3* 0,35 0,50 4* 0,54 0,75 * ha szükséges A beteg terápiás válaszát 3 hónap kezelés után ellenőrizni kell, és mérlegelni kell a kezelés folytatását. Ha a kezelést néhány napnál hosszabb időre felfüggesztik, a gyógyszer szedését a dózis titrálásával, a fentiekben vázolt módon kell újraindítani. A kezelés leállítása Mivel nyugtalanláb-szindróma esetén a napi dózis nem fogja meghaladni a 0,54 mg bázist (0,75 mg sót), a MIRAPEXIN fokozatos dóziscsökkentés nélkül leállítható. Egy 26 hetes, placebokontrollos vizsgálatban a kezelés hirtelen megszakítását követően a nyugtalanláb-szindróma tüneteinek visszatérését (a tünetek súlyosságának rosszabbodása a kiinduláshoz képest) a betegek 10%-ánál figyelték meg (135-ből 14). Ezt a hatást hasonlónak találták minden dózis esetében. Vesekárosodás A pramipexol eliminációja a vesefunkciótól függ. 20 ml/perc feletti kreatinin-clearance-ű betegeknél a napi dózis csökkentése nem szükséges. A MIRAPEXIN alkalmazását hemodializált vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeken nem vizsgálták. Májkárosodás Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges, mivel a felszívódott hatóanyag körülbelül 90%-a a veséken keresztül választódik ki. Gyermekek és serdülők A MIRAPEXIN a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők kezelésére nem javasolt. Tourette-szindróma Gyermekek és serdülők A MIRAPEXIN nem javasolt gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők számára, mivel a hatásosságát és a biztonságosságát ebben a populációban nem igazolták. A MIRAPEXIN az erre a kórképre vonatkozó negatív előny/kockázat arány miatt nem alkalmazható Tourette-szindrómás gyermekeknél vagy serdülőknél (lásd 5.1 pont). Az alkalmazás módja A tablettát szájon át kell bevenni, vízzel kell lenyelni; étkezés közben vagy az étkezések közötti időben egyaránt bevehető. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Vesekárosodásban szenvedő Parkinson-kóros betegek kezelésére a 4.2 pontban leírtaknak megfelelően csökkentett adagban kell alkalmazni a MIRAPEXIN-t. Hallucinációk A dopaminagonistákkal és a levodopával folytatott kezelés ismert mellékhatásaként hallucinációk jelentkezhetnek. Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy (elsősorban vizuális) hallucinációk felléphetnek. Dyskinesis Előrehaladott Parkinson-kórban levodopa és MIRAPEXIN kombinált alkalmazása esetén a MIRAPEXIN dózistitrálásának kezdeti szakaszában dyskinesis alakulhat ki. Ha ez történik, csökkenteni kell a levodopa adagját. Dystonia Parkinson-kórban szenvedő betegeknél alkalmanként axialis dystoniáról számoltak be a pramipexolkezelés megkezdése, illetve a dózis fokozatos emelése kapcsán, beleértve az antecollist, a camptocormiát és a pleurothotonust is (Pisa-szindróma). Bár a dystonia lehet a Parkinson-kór tünete, ezeknél a betegeknél a tünetek javultak a pramipexol adagjának csökkentése, illetve a gyógyszer megvonása után. Amennyiben dystonia jelentkezik, felül kell vizsgálni a dopaminerg gyógyszeres rezsimet, és mérlegelni kell a pramipexol adagjának módosítását. Hirtelen elalvás és aluszékonyság A pramipexol alkalmazása során aluszékonyság és hirtelen elalvási epizódok fordultak elő, mindenekelőtt Parkinson-kóros betegekben. Ritkán arról is beszámoltak, hogy a hirtelen elalvás a napi tevékenységek végzése közben, olykor tudatosulás vagy figyelmeztető jelek nélkül következett be. Minderről a betegeket is tájékoztatni kell, és figyelmeztetni kell őket, hogy a MIRAPEXIN-kezelés ideje alatt körültekintéssel vezessenek gépjárművet, ill. üzemeltessenek gépeket. Azoknak a betegeknek, akiknél már előfordult aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvási epizód, tilos gépjárművet vezetniük vagy gépeket kezelniük. Ezenkívül az adag csökkentése vagy a kezelés abbahagyása is megfontolható. A lehetséges additív hatások miatt a pramipexollal együtt csak körültekintéssel szabad más szedatív gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.5, 4.7 és 4.8 pont). Impulzuskontroll-zavarok A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak tisztában kell lenniük azzal, hogy impulzuskontroll-zavarok viselkedésbeli tünetei - beleértve a kóros szerencsejáték-szenvedélyt, a fokozott libidót, a hiperszexualitást, a költekezési, vásárlási vagy falási kényszert, illetve a túlevést - jelentkezhetnek a dopaminagonistákkal, többek között MIRAPEXIN-nel kezelt betegeknél. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dózis csökkentését/fokozatos leállítását. Mánia és delírium A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a mánia és a delírium kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak fel kell hívni a figyelmét, hogy a pramipexollal kezelt betegeknél mánia és delírium fordulhat elő. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dóziscsökkentést/fokozatos leállítást. Pszichotikus betegek Pszichotikus betegek csak abban az esetben kezelhetők dopaminagonistákkal, ha a lehetséges előnyök felülmúlják a kockázatokat. A pramipexol és antipszichotikus gyógyszerek kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.5 pont). Szemészeti ellenőrzés Rendszeres időközönként vagy látászavar kialakulásakor ajánlott szemészeti vizsgálatot végezni. Súlyos cardiovascularis betegség Súlyos cardiovascularis betegségben körültekintően kell eljárni. A dopaminerg terápiával összefüggő posturalis hypotensio általános kockázata miatt - különösen a kezelés kezdetén - célszerű ellenőrizni a vérnyomást. Neuroleptikus malignus szindróma A dopaminerg terápia hirtelen megvonásakor neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tüneteket jelentettek (lásd 4.2 pont). Dopaminagonista-megvonási szindróma (DAWS) DAWS megjelenését jelentették a dopamin-agonisták adása mellett, beleértve a pramipexolt is (lásd 4.8 pont). Parkinson-kóros betegeknél a kezelés abbahagyását a pramipexol fokozatos dóziscsökkentésével kell végezni (lásd 4.2 pont). Korlátozott mennyiségű adatok alapján megállapítható, hogy az impulzus kontroll zavarokban szenvedő betegek, illetve akik nagy napi dózisban és/vagy nagy kumulatív dózisban kapnak dopamin-agonistákat, nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve a DAWS kialakulását tekintve. A megvonási tünetek közé tartozik a levertség, szorongás, depresszió, fáradékonyság, verejtékezés és fájdalom, melyek esetleg nem enyhülnek a levodopa hatására. A pramipexol-kezelés fokozatos leépítése és abbahagyása előtt a betegeket tájékoztatni kell az esetleges megvonási tünetekről. A fokozatos leépítés és abbahagyás alatt a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. Súlyos és/vagy tartósan fennálló tünetek esetén meg kell fontolni a pramipexol legalacsonyabb hatásos adagjának átmeneti adagolását. Nyugtalanláb-szindróma augmentációja A nyugtalanláb-szindróma pramipexollal történő kezelése augmentációt eredményezhet. A rosszabbodás az esti tünetek korábbi (akár már délután történő) jelentkezését, a tünetek fokozódását és a tünetek más végtagokra való kiterjedését jelenti. Az augmentáció kockázata nagyobb dózis esetében fokozott. A kezelés előtt a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy augmentáció léphet fel, és tanácsolni kell nekik, hogy az augmentáció tüneteinek észlelésekor forduljanak a kezelőorvosukhoz. Augmentáció gyanúja esetén meg kell fontolni az adagolás legkisebb hatásos dózisra történő módosítását vagy a pramipexol-kezelés abbahagyását (lásd 4.2 és 4.8 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A MIRAPEXIN nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A pramipexol hallucinációkat és aluszékonyságot okozhat. A MIRAPEXIN-nel kezelt betegeket, akiknél aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvási epizódok tapasztalhatók, figyelmeztetni kell, hogy mindaddig tartózkodjanak a gépjárművezetéstől vagy az éberség csökkenése esetén önmaguk vagy mások súlyos vagy halálos sérülésének veszélyével járó tevékenységektől (pl. gépek kezelése), amíg az említett rendellenességek már megszűntek (lásd még 4.4, 4.5 és 4.8 pont). 4.9 Túladagolás A jelentős túladagolásról nincsenek klinikai adatok. A dopaminagonista farmakodinámiás tulajdonságaiból adódó várt mellékhatások a hányinger, a hányás, a hyperkinesis, a hallucinációk, az izgatottság és a hypotensio. A dopaminagonisták túladagolására nincs ismert antidotum. Központi idegrendszeri izgalom tüneteinek észlelésekor neuroleptikum adására lehet szükség. Túladagolás esetén általános szupportív kezelést kell alkalmazni gyomormosással, intravénás folyadékpótlással, orvosi szén adásával és EKG-monitorozással. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Plazmafehérje-kötődés A pramipexol rendkívül csekély mértékben (< 20%) kötődik plazmafehérjékhez, és emberben elhanyagolható mértékű a biotranszformációja. Ennélfogva nem valószínű, hogy kölcsönhatásba lépne más, a plazmafehérje-kötődést vagy biotranszformáción keresztül az eliminációt befolyásoló gyógyszerekkel. Mivel az antikolinerg szerek főként biotranszformáción keresztül eliminálódnak, ezért ilyen kölcsönhatás valószínűsége kicsi - jóllehet az antikolinerg szerekkel való kölcsönhatást nem tanulmányozták. Nincs farmakokinetikai interakció a szelegilinnel és a levodopával. Az aktív renalis eliminációs utak inhibitorai/kompetitorai A cimetidin kb. 34%-kal csökkenti a pramipexol renalis clearance-ét, minden bizonnyal a vesetubulusok kationos szekréciós transzportrendszerének gátlásával. Ezért a vesén keresztül aktív transzportfolyamatok révén eliminálódó, ill. az ezen mechanizmusokat gátló gyógyszerek, például a cimetidin, az amantadin, a mexiletin, a zidovudin, a ciszplatin, a kinin és a prokainamid és a pramipexol között felléphet kölcsönhatás, ami a pramipexol csökkent clearance-ét eredményezheti. A pramipexol adagjának csökkentése megfontolandó, ha ezeket a gyógyszereket a MIRAPEXIN-nel együtt adják. Kombináció levodopával MIRAPEXIN és levodopa kombinált alkalmazása esetén a MIRAPEXIN dózisának növelésével párhuzamosan ajánlott csökkenteni a levodopa, ill. változatlanul hagyni az egyéb antiparkinson gyógyszerek adagját. A lehetséges additív hatások miatt a pramipexollal együtt csak körültekintéssel szabad más szedatív gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.4, 4.7 és 4.8 pont). Antipszichotikus gyógyszerek A pramipexol és antipszichotikus gyógyszerek kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.4 pont), pl. ha antagonista hatások várhatók. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A placebokontrollos vizsgálatok összesített eredményeinek elemzése alapján az összesen 1923, pramipexollal kezelt és 1354, placebóval kezelt betegnél gyakran jelentettek mellékhatásokat mindkét csoportban. A pramipexolt kapó betegek 63%-a, míg a placebót kapó betegek 52%-a legalább egy gyógyszermellékhatásról beszámolt. A gyógyszermellékhatások többsége általában a terápia korai szakaszában kezdődik, és legtöbbjük rendszerint elmúlik, még akkor is, ha a terápiát folytatják. A mellékhatások - az egyes szervrendszereken belül - gyakoriság (a mellékhatást várhatóan tapasztaló betegek száma) szerint lettek felsorolva, az alábbi kategóriák szerint: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Parkinson-kór, leggyakoribb mellékhatások A Parkinson-kóros betegeknél leggyakrabban jelentett (? 5%) gyógyszermellékhatások, melyek a placebóhoz képest a pramipexol-kezelés esetén gyakrabban jelentkeznek a hányinger, a dyskinesis, a hypotensio, a szédülés, az aluszékonyság, az álmatlanság, a székrekedés, a hallucinációk, a fejfájás és a fáradtság voltak. Az aluszékonyság előfordulási gyakorisága - 1,5 mg pramipexol sót meghaladó napi dózis alkalmazása esetén - növekedett (lásd 4.2 pont). A levodopával való kombináció esetén gyakrabban jelentkezett dyskinesis mint gyógyszermellékhatás. A kezelés kezdeti szakaszában hypotensio léphet fel, különösen, ha túlságosan gyors ütemben növelik a pramipexol adagját. 1. táblázat: Parkinson-kór Szervrendszer Nagyon gyakori (? 1/10) Gyakori (? 1/100 - < 1/10) Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) Ritka (? 1/10 00 0 - < 1/10 00) Nem ismert Fertőző betegségek és parazitafertőzések pneumonia Endokrin betegségek és tünetek elégtelen antidiuretikushor mon-szekréció1 Pszichiátriai kórképek álmatlanság, hallucinációk, szokatlan álmok, zavartság impulzuskontrollzavarok és kényszeres viselkedés tünetei vásárlási kényszer, kóros szerencsejátékszenvedély, nyugtalanság, hiperszexualitás, érzékcsalódás, libidozavar, paranoia, delírium, falási kényszer1, hyperphagia1 mánia Idegrendszeri betegségek és tünetek aluszékonyság, szédülés, dyskinesis fejfájás hirtelen elalvás, amnesia, hyperkinesis, syncope Szembetegségek és szemészeti tünetek látásromlás, beleértve a kettőslátást, a homályos látást és a csökkent látásélességet is Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek szívelégtelenség1 Érbetegségek és tünetek hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe, csuklás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger székrekedés, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei túlérzékenység, viszketés, bőrkiütés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók fáradtság, perifériás oedema dopaminagon ista- megvonási szindróma, beleértve a levertséget, a szorongást, a depressziót, a fáradtságot, a verejtékezést és a fájdalmat is Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei testtömegcsökkenés, beleértve az étvágy csökkenését is testtömegnövekedés 1 Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követően tapasztalták. A gyakoriság 95%-os bizonyossággal nem magasabb a "nem gyakori" kategóriánál, de alacsonyabb lehet. A gyakoriságot nem lehet pontosan meghatározni, mivel a mellékhatás nem fordult elő a 2762, pramipexollal kezelt, Parkinson-kórban szenvedő beteg adatait tartalmazó klinikai vizsgálati adatbázisban. Nyugtalanláb-szindróma, leggyakoribb mellékhatások A pramipexollal kezelt nyugtalanláb-szindrómás betegeknél leggyakrabban jelentett (? 5%) mellékhatás a hányinger, a fejfájás, a szédülés és a fáradtság volt. A hányingert és a fáradtságot gyakrabban jelentették a MIRAPEXIN-nel kezelt nőbetegeknél (20,8%, illetve 10,5%), mint a férfiaknál (6,7%, illetve 7,3%). 2. táblázat: Nyugtalanláb-szindróma Szervrendszer Nagyon gyakori (? 1/10) Gyakori (? 1/100 - < 1/10) Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) Nem ismert Fertőző betegségek és parazitafertőzések pneumonia1 Endokrin betegségek és tünetek elégtelen antidiuretikushormonszekréció1 Pszichiátriai kórképek álmatlanság, szokatlan álmok nyugtalanság, zavartság, hallucinációk, libidozavar, érzékcsalódás1, hyperphagia1, paranoia1, mánia1, delírium1, impulzuskontroll-zavarok és kényszeres viselkedés tünetei1 (például: vásárlási kényszer, kóros szerencsejátékszenvedély, hiperszexualitás, falási kényszer) Idegrendszeri betegségek és tünetek nyugtalan lábszindróm a augmentá ciója fejfájás, szédülés, aluszékonyság hirtelen elalvás, syncope, dyskinesis, amnesia1, hyperkinesis1 Szembetegségek és szemészeti látásromlás, beleértve a csökkent látásélességet, a tünetek kettőslátást és a homályos látást is Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek szívelégtelenség1 Érbetegségek és tünetek hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe, csuklás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger székrekedés, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei túlérzékenység, viszketés, bőrkiütés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók fáradtság perifériás oedema dopaminagonist a-megvonási szindróma, beleértve a levertséget, a szorongást, a depressziót, a fáradtságot, a verejtékezést és a fájdalmat is Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei testtömegcsökkenés, beleértve az étvágy csökkenését is, testtömeg-növekedés 1 Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követően tapasztalták. A gyakoriság 95%-os bizonyossággal nem magasabb a "nem gyakori" kategóriánál, de alacsonyabb lehet. A gyakoriságot nem lehet pontosan meghatározni, mivel a mellékhatás nem fordult elő az 1395, pramipexollal kezelt, nyugtalanláb-szindrómában szenvedő beteg adatait tartalmazó klinikai vizsgálati adatbázisban. Kiválasztott mellékhatások ismertetése Aluszékonyság A pramipexol alkalmazása során gyakran fordul elő aluszékonyság, emellett nem gyakran kifejezett napközbeni aluszékonyság és hirtelen elalvási epizódok is felléphetnek (lásd még 4.4 pont). Libidozavarok A pramipexol-kezelés során nem gyakran libidozavarok (fokozott vagy csökkent) fordulhatnak elő. Impulzuskontroll-zavarok A dopaminagonistákkal, köztük a MIRAPEXIN-nel kezelt betegeknél is kóros szerencsejátékszenvedély, fokozott libido, hiperszexualitás, költekezési, vásárlási vagy falási kényszer, illetve túlevés jelentkezhet (lásd 4.4 pont). Egy 3090 Parkinson-kóros beteget magában foglaló keresztmetszeti, retrospektív szűrés és esetkontroll vizsgálat során az összes dopaminerg vagy nem dopaminerg kezelést kapó beteg 13,6%-ánál jelentkezett egy impulzuskontroll-zavar a megelőző 6 hónapban. A megfigyelt manifesztációk közé tartozik a kóros szerencsejáték-szenvedély, a vásárlási vagy falási kényszer és a kényszeres szexuális viselkedés (hiperszexualitás). Az impulzuskontroll-zavarok lehetséges független kockázati tényezői közé tartozott a dopaminerg kezelés és a nagyobb dózisú dopaminerg kezelés, a fiatalabb életkor (? 65 év), a nőtlenség/hajadonság és a beteg által jelentett, családban előfordult szerencsejátékszenvedély. Dopaminagonista-megvonási szindróma Dopaminagonisták - köztük a pramipexol - fokozatos leépítésekor vagy elhagyásakor nem motoros mellékhatások léphetnek fel. A tünetek közé tartozik a levertség, a szorongás, a depresszió, a fáradtság, a verejtékezés és a fájdalom (lásd 4.4 pont). Szívelégtelenség Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során a pramipexollal kezelt betegeknél szívelégtelenségről számoltak be. Egy farmakoepidemiológiai vizsgálatban összefüggést találtak a pramipexol használata és a szívelégtelenség magasabb kockázata között ahhoz képest, mint amikor nem alkalmaztak pramipexolt (a megfigyelt kockázati arány: 1,86; 95%-os CI, 1,21-2,85). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Parkinson-kór elleni gyógyszerek, dopaminagonisták, ATC kód: N04BC05 Hatásmechanizmus A pramipexol a dopaminreceptorok D2-alcsoportjához nagy szelektivitással és specificitással kötődő dopaminagonista, mely a D3-receptorok iránt is mutat affinitást, és teljes értékű intrinszik aktivitást fejt ki. A pramipexol a corpus striatum dopaminreceptorainak ingerlésével enyhíti a Parkinson-kórban kialakuló mozgászavart. Az állatkísérletek eredményei alapján a dopamin szintézisét, felszabadulását és anyagcseréjét is gátolja. A pramipexol hatásmechanizmusa a nyugtalanláb-szindróma kezelésében nem ismert. A neurofarmakológiai bizonyítékok a dopaminerg rendszer primer érintettségére utalnak. Farmakodinámiás hatások Pramipexollal kezelt egészséges önkéntesekben a prolaktinelválasztás dózisfüggő csökkenését észlelték. Egy egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, amelyben a MIRAPEXIN retard tabletta dózisát a javasoltnál gyorsabban (3 naponként) emelték a 3,15 mg pramipexol bázis (4,5 mg só) napi dózisra, vérnyomás- és szívfrekvencia-emelkedést figyeltek meg. Ilyen hatásokat betegeken végzett vizsgálatokban nem figyeltek meg. Klinikai hatásosság és biztonságosság Parkinson-kór esetén A pramipexol enyhíti az idiopátiás Parkinson-kór okozta panaszokat és tüneteket. A placebokontrollos klinikai vizsgálatok során hozzávetőleg 1800, Hoehn-Yahr I-V. stádiumú Parkinson-kórban szenvedő beteget kezeltek pramipexollal. Ezek közül kb. 1000 résztvevő előrehaladottabb stádiumú betegségben szenvedett, egyidejű levodopa-kezelésben részesült, és motoros szövődményeket is elszenvedett. A kontrollos klinikai vizsgálatok tapasztalatai szerint korai vagy előrehaladott stádiumú Parkinson-kórban kb. 6 hónapig nem csökken a pramipexol hatásossága. A 3 évnél is hosszabb időtartamú nyílt klinikai vizsgálatok során sem észlelték a kezelés hatásosságának csökkenését. Egy kettős vak, 2 év időtartamú kontrollos vizsgálat során a pramipexollal elkezdett kezelés - a levodopa kezdő terápiához képest - szignifikánsan késleltette a motoros szövődmények kialakulását, ill. csökkentette ezek gyakoriságát. A motoros szövődmények kialakulásának késleltetésére gyakorolt pramipexol-hatás értékelésekor azt is szem előtt kell tartani, hogy a levodopa hatására (az UPDRS [Egységesített Parkinson-kór Pontozóskála] pontszám átlagos változása alapján ítélve) nagyobb mértékben javultak a motoros működések. A hallucinációk és az aluszékonyság a pramipexolcsoportban általában véve a dózisemelés alatt volt összességében gyakoribb. Azonban nem volt jelentős különbség a fenntartó kezelés ideje alatt. Parkinson-kóros betegek pramipexol-kezelésének elkezdése előtt célszerű mindezt fontolóra venni. Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a MIRAPEXIN vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől Parkinson-kórban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk). Klinikai hatásosság és biztonságosság nyugtalanláb-szindróma esetén A pramipexol hatásosságát négy placebokontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, amelyekbe körülbelül 1000, a közepesen súlyostól a nagyon súlyosig terjedő idiopátiás nyugtalanlábszindrómában szenvedő beteget vontak be. A primer hatásossági végeredmény mérője a Restless Legs Syndrome Rating Scale (IRLS [Nyugtalanláb-szindróma Skála]) és a Clinical Global Impression Improvement (CGI-I [Klinikai Összbenyomás - Javulás]) értékében a kiindulási értékhez képest bekövetkezett átlagos változás voltak. Mindkét primer végpont esetében statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltek meg a 0,25 mg-mal, 0,5 mg-mal és 0,75 mg pramipexol sóval kezelt csoportban a placebóval összehasonlítva. A 12 hétig tartó kezelést követően a kiindulási IRLS-érték 23,5 pontról 14,1 pontra javult a placebocsoportban, és 23,4-ről 9,4 pontra a pramipexollal (kombinált dózisok) kezelt csoportban. A módosított átlagos különbség -4,3 pont volt (95%-os CI: -6,4; -2,1 pont, a p-érték < 0,0001). CGI-I szerint terápiás választ (javult, nagymértékben javult) mutatók aránya 51,2% és 72,0% voltak a placebóval, illetve a pramipexollal kezelt csoportban (a 20%-os különbségre vonatkozó 95%-os CI: 8,1%; 31,8%, p < 0,0005). A hatásosság napi 0,088 mg bázis (0,125 mg só) esetén már az első heti kezelés után megfigyelhető volt. Egy placebokontrollos, 3 héten át végzett poliszomnográfiás vizsgálatban a MIRAPEXIN szignifikánsan csökkentette a periodikus végtagmozgások számát az ágyban töltött idő alatt. A hosszabb távú hatásosságot egy placebokontrollos vizsgálatban értékelték. Huszonhat hétig tartó kezelést követően az IRLS-összpontszám korrigált átlagos csökkenése 13,7 volt a pramipexol- és 11,1 a placebocsoportban, és a kezelések közti -2,6-es átlagos különbség statisztikailag szignifikáns volt (p = 0,008). A CGI-I reszponderarány (sokat javult, nagyon sokat javult) 50,3% (80/159) volt a placebo és 68,5% (111/162) a pramipexol esetében (p = 0,001), ami a kezelni szükséges betegszám (number needed to treat - NNT) szempontjából 6 betegnek felel meg (95%-os CI: 3,5; 13,4). Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a MIRAPEXIN vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően nyugtalanlábszindrómában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk). Klinikai hatásosság és biztonságosság Tourette-szindróma esetén A pramipexol hatásosságát 6-17 éves, Tourette-szindrómás gyermekek bevonásával egy hathetes, kettős vak, randomizált, placebokontrollos, flexibilis (napi 0,0625-0,5 mg) dózisú vizsgálatban értékelték. Összesen 63 beteget randomizáltak (43 pramipexolt, 20 placebót kapott). Az elsődleges végpont a Yale Global Tic Severity Scale (YGTSS [Yale Összesített Tic Súlyossági Skála]) Total Tic Score-jában (TTS [Tic-összpontszám]) bekövetkező, a kiindulási értékhez viszonyított változás volt. A pramipexolt a placebóval összevetve, a hatásosság tekintetében nem találtak különbséget sem az elsődleges végpont, sem a másodlagos végpontok esetén, melyek a YGTSS-összpontszámban és a Patient Global Impression of Improvement (PGI-I [Beteg Összbenyomása - Javulás]), a Clinical Global Impression of Improvement (CGI-I [Klinikai Összbenyomás - Javulás] vagy a Clinical Global Impressions of Severity of Illness (CGI-S [Klinikai Összbenyomás - Betegség Súlyossága]) skálákban történő változások voltak. A pramipexol-csoport betegeinek legalább 5%-ánál előforduló és a placebót kapó betegekhez képest a pramipexol-kezelésben részesülőknél gyakrabban megfigyelt nemkívánatos események a következők voltak: fejfájás (27,9%, placebo: 25,0%), álmosság (7,0%, placebo: 5,0%), hányinger (18,6%, placebo: 10,0%), hányás (11,6%, placebo 0,0%), felhasi fájdalom (7,0%, placebo 5,0%), orthostaticus hypotonia (9,3%, placebo: 5,0%), myalgia (9,3%, placebo: 5,0%), alvászavar (7,0%, placebo: 0,0%), dyspnoe (7,0%, placebo: 0,0%) és felső légúti fertőzés (7,0%, placebo: 5,0%). Egyéb, a vizsgálati szer alkalmazásának felfüggesztéséhez vezető, jelentős nemkívánatos esemény volt a pramipexol-csoportban: tudatzavar, beszédzavar és állapotrosszabbodás (lásd 4.2 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A szájon át adott pramipexol rövid idő alatt és teljes mértékben felszívódik. Abszolút biohasznosulása meghaladja a 90%-ot; plazmaszintje 1-3 órával a gyógyszer bevétele után tetőzik. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék nem csökkenti a felszívódás mértékét, az ütemét azonban lelassítja. A pramipexol farmakokinetikája lineáris, plazmaszintjének interindividuális ingadozása csekély. Eloszlás Emberben a pramipexol rendkívül csekély mértékben (< 20%) kötődik plazmafehérjékhez; megoszlási térfogata jelentős (400 l). Patkányban magas (a plazmaszint nyolcszorosának megfelelő) koncentrációt ér el az agyszövetben. Biotranszformáció A pramipexol csupán kismértékben metabolizálódik az emberi szervezetben. Elimináció Az elimináció fő útvonala a változatlan pramipexol renalis excretiója. A 14C-izotóppal jelzett dózis kb. 90%-a a vesén keresztül választódik ki, míg a székletben kevesebb mint 2% található. A pramipexol teljes clearance-e kb. 500 ml/perc, a renalis clearance kb. 400 ml/perc. Eliminációs felezési ideje (t1/2) eltérő, fiatalokban 8 óra, időskorúakban 12 óra. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatok során funkcionális - minden bizonnyal a pramipexol túlzott mértékben érvényesülő farmakodinamikai hatásainak tulajdonítható, javarészt központi idegrendszeri, ill. a női reproduktív rendszeren mutatkozó - reakciókat észleltek. Minisertésben a diastolés és a systolés vérnyomás, valamint a szívfrekvencia csökkenését figyelték meg; majomban vérnyomáscsökkentő hatást mutattak ki. A pramipexol szaporodási funkciókra kifejtett lehetséges hatásait patkányon és nyúlon tanulmányozták. A pramipexol patkányoknál és nyulaknál nem volt teratogén, de az anyaállatra toxikus dózisok patkányoknál embriotoxikus hatásúak voltak. A kísérletekhez felhasznált állatfajokat és a tanulmányozott paraméterek szűk körét figyelembe véve a pramipexol terhességre és nemzőképességre kifejtett hatásai nem teljesen tisztázottak. Patkányok szexuális érésében (pl. a praeputium szeparálódásában és a vagina megnyílásában) késést figyeltek meg. Ennek humán relevanciája nem ismert. A pramipexol nem fejtett ki genotoxikus hatást. Az egyik karcinogenitási vizsgálat során hím patkányokban Leydig-sejt-hyperplasia, ill. -adenoma kialakulását észlelték, minden bizonnyal a pramipexol prolaktinelválasztást gátló hatásának következményeként. Ennek a megfigyelésnek embernél a klinikai alkalmazás szempontjából nincs jelentősége. Ugyanez a vizsgálat azt is megállapította, hogy a 2 mg/kg vagy nagyobb dózisban adott pramipexol só albínó patkányoknál retinadegenerációt okoz. Ezen utóbbi elváltozást nem észlelték normális pigmentációjú patkányokban és egy másik, albínó egereken elvégzett karcinogenitási vizsgálat során, sőt egyetlen más vizsgált állatfajnál sem. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése OPA/Alu/PVC-Alu buborékcsomagolás. Buborékcsomagolásonként 10 tablettát tartalmaz. 3 vagy 10 buborékcsomagolást (30 vagy 100 tabletta) tartalmazó doboz. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések Nincsenek különleges előírások. 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Boehringer Ingelheim International GmbH Binger Strasse 173 55216 Ingelheim am Rhein Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) MIRAPEXIN 0,088 mg tabletta EU/1/97/051/001-002 MIRAPEXIN 0,18 mg tabletta EU/1/97/051/003-004 MIRAPEXIN 0,35 mg tabletta EU/1/97/051/011-012 MIRAPEXIN 0,7 mg tabletta EU/1/97/051/005-006 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. február 23. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. február 23. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. 1. A GYÓGYSZER NEVE MIRAPEXIN 0,26 mg retard tabletta MIRAPEXIN 0,52 mg retard tabletta MIRAPEXIN 1,05 mg retard tabletta MIRAPEXIN 1,57 mg retard tabletta MIRAPEXIN 2,1 mg retard tabletta MIRAPEXIN 2,62 mg retard tabletta MIRAPEXIN 3,15 mg retard tabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL MIRAPEXIN 0,26 mg retard tabletta 0,375 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 0,26 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 0,52 mg retard tabletta 0,75 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 0,52 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 1,05 mg retard tabletta 1,5 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 1,05 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 1,57 mg retard tabletta 2,25 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 1,57 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 2,1 mg retard tabletta 3 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 2,1 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 2,62 mg retard tabletta 3,75 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 2,62 mg pramipexolnak felel meg. MIRAPEXIN 3,15 mg retard tabletta 4,5 mg pramipexol-dihidroklorid-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként, ami 3,15 mg pramipexolnak felel meg. Megjegyzés: A pramipexol szakirodalomban közölt dózisai a sóformára vonatkoznak. Ennek megfelelően a pramipexol adagolását pramipexol bázisra és (zárójelben) pramipexol sóra is megadjuk. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Retard tabletta MIRAPEXIN 0,26 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, kerek, metszett élű, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P1 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 0,52 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, kerek, metszett élű, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P2 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 1,05 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, ovális, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P3 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 1,57 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, ovális, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P12 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 2,1 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, ovális, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P4 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 2,62 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, ovális, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P13 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. MIRAPEXIN 3,15 mg retard tabletta A tabletta fehér-törtfehér színű, ovális, és dombornyomású kódjelzéssel (az egyik oldalon P5 jelöléssel, a másik oldalon pedig a Boehringer Ingelheim cég logójával) van ellátva. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok A MIRAPEXIN felnőttek számára az idiopátiás Parkinson-kór jeleinek és tüneteinek kezelésére javallott önmagában (levodopa nélkül) vagy levodopával kombinációban, vagyis a betegség lefolyása során, egészen a késői stádiumokig, amikor a levodopa hatása csökken vagy nem egyenletes, és ingadozó terápiás hatás ("end of dose" vagy "on-off" fluktuációk) lép fel. 4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A MIRAPEXIN retard tabletta a pramipexol napi egyszeri adagolású, szájon át adandó gyógyszerformája. A kezelés bevezető szakasza A pramipexol kezdő adagja 0,26 mg bázis (0,375 mg só) naponta, ezt fokozatosan, 5-7 napos időközönként kell növelni. Ha nem jelentkeznek elviselhetetlen mellékhatások, a fenntartó adagot a maximális terápiás hatást biztosító szintre kell növelni. A MIRAPEXIN retard tabletta dózisemelésének ütemezése Hét Napi adag (mg bázis) Napi adag (mg só) 1. 0,26 0,375 2. 0,52 0,75 3. 1,05 1,5 Ha további dózisnövelés szükséges, akkor ezt hetente, a pramipexol bázisra vonatkozóan napi 0,52 mg-os (a sóra vonatkozóan 0,75 mg-os) lépcsőkben kell végezni a maximális napi adag 3,15 mg bázis (4,5 mg só) eléréséig. Megjegyzendő azonban, hogy 1,05 mg bázis (1,5 mg só) feletti napi adag esetén nagyobb eséllyel jelentkezik aluszékonyság (lásd 4.8 pont). A MIRAPEXIN tablettát szedő betegeket egyik napról a másikra át lehet állítani ugyanolyan napi adagnak megfelelő MIRAPEXIN retard tablettára. A MIRAPEXIN retard tablettára történő átállítást követően a dózist a beteg terápiás válasza alapján kell módosítani (lásd 5.1 pont). Fenntartó kezelés A pramipexol egyéni napi adagja 0,26 mg-tól maximum 3,15 mg-ig terjedhet, bázisra számítva (a só esetében: 0,375 mg-tól maximum 4,5 mg-ig). A kulcsfontosságú klinikai vizsgálatok során a dózisemelés ideje alatt hatásosnak bizonyult legkisebb napi adag 1,05 mg, bázisra számítva (a só esetében: 1,5 mg). A további dózismódosítást a klinikai válasz és a mellékhatások megjelenésének függvényében kell végezni. A klinikai vizsgálatok résztvevőinek kb. 5%-át kezelték 1,05 mg bázisnál (1,5 mg sónál) alacsonyabb dózissal. Előrehaladott Parkinson-kórban - ha a levodopa adagjának csökkentését tervezik - előnyös lehet 1,05 mg bázisnál (1,5 mg sónál) nagyobb pramipexol napi adagot alkalmazni. A beteg egyéni reakcióitól függően ajánlott a levodopa adagját csökkenteni a MIRAPEXIN dózisának emelése és a fenntartó kezelés alatt egyaránt (lásd 4.5 pont). Kihagyott adag Ha a beteg kihagyott egy adagot, és ezt még 12 órán belül észreveszi, vegye azt be, amint lehet. Ha azonban az adag kimaradását több mint 12 órával később veszi észre, akkor hagyja ki az elfelejtett adagot, és a következő adagot a szokásos időben vegye be. A kezelés abbahagyása A dopaminerg terápia hirtelen abbahagyása neuroleptikus malignus szindrómát vagy dopamin-agonista megvonási szindrómát idézhet elő. A pramipexol adagját naponta bázisra számítva 0,52 mg-mal (só esetében: 0,75 mg-mal) kell csökkenteni a bázisra számítva 0,52 mg-os (a só esetében: 0,75 mg) napi adag eléréséig. Ezt követően naponta bázisra számítva 0,26 mg-mal (só esetében: 0,375 mg) kell csökkenteni a napi adagot (lásd 4.4 pont). A dopamin-agonista megvonási szindróma fokozatos dóziscsökkentés mellett is megjelenhet, és átmeneti dózisnövelésre lehet szükség, mielőtt a fokozatos dóziscsökkentést folytatni lehetne (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás A pramipexol eliminációja a veseműködés függvénye. A következő adagolási rendet célszerű betartani: Nem szükséges csökkenteni a napi adagot vagy az adagolás gyakoriságát, ha a kreatinin-clearance 50 ml/perc felett van. Ha a beteg kreatinin-clearance 30-50 ml/perc között van, a kezelést másnaponta adott MIRAPEXIN 0,26 mg retard tablettával kell elkezdeni. Elővigyázatosan kell eljárni, és a terápiás választ, valamint a tolerálhatóságot gondosan kell értékelni, mielőtt egy hét után napi egyszeri adagolásra térnek át. Ha a dózis további emelése szükséges, a napi adagot hetente 0,26 mg pramipexol bázissal lehet emelni a maximális 1,57 mg pramipexol bázis (2,25 mg só) napi dózisig. 30 ml/perc alatti kreatinin-clerance esetén a MIRAPEXIN retard tabletta alkalmazása nem javasolt, mivel erre a betegpopulációra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. A MIRAPEXIN tabletta alkalmazása mérlegelendő. Ha a vesefunkció a fenntartó kezelés alatt romlik, a fenti ajánlásokat kell figyelembe venni. Májkárosodás Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a dózis módosítása valószínűleg nem szükséges, mivel a felszívódott hatóanyag körülbelül 90%-a a veséken keresztül választódik ki. Mindazonáltal nem vizsgálták a májelégtelenségnek a MIRAPEXIN farmakokinetikájára gyakorolt potenciális hatását. Gyermekek és serdülők A MIRAPEXIN biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A MIRAPEXIN retard tablettánek gyermekeknél és serdülőknél Parkinson-kór javallata esetén nincs releváns alkalmazása. Az alkalmazás módja A tablettát egészben, vízzel kell lenyelni, nem szabad szétrágni, ketté- vagy összetörni. A tabletta étkezés közben vagy az étkezések közötti időben egyaránt bevehető, és lehetőleg minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. 4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Vesekárosodásban szenvedő Parkinson-kóros betegek kezelésére a 4.2 pontban leírtaknak megfelelően csökkentett adagban kell alkalmazni a MIRAPEXIN-t. Hallucinációk A dopaminagonistákkal és a levodopával folytatott kezelés ismert mellékhatásaként hallucinációk jelentkezhetnek. Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy (elsősorban vizuális) hallucinációk felléphetnek. Dyskinesis Előrehaladott Parkinson-kórban levodopa és MIRAPEXIN kombinált alkalmazása esetén a MIRAPEXIN dózistitrálásának kezdeti szakaszában dyskinesis alakulhat ki. Ha ez történik, csökkenteni kell a levodopa adagját. Dystonia Parkinson-kórban szenvedő betegeknél alkalmanként axialis dystoniáról számoltak be a pramipexolkezelés megkezdése, illetve a dózis fokozatos emelése kapcsán, beleértve az antecollist, a camptocormiát és a pleurothotonust is (Pisa-szindróma). Bár a dystonia lehet a Parkinson-kór tünete, ezeknél a betegeknél a tünetek javultak a pramipexol adagjának csökkentése, illetve a gyógyszer megvonása után. Amennyiben dystonia jelentkezik, felül kell vizsgálni a dopaminerg gyógyszeres rezsimet, és mérlegelni kell a pramipexol adagjának módosítását. Hirtelen elalvás és aluszékonyság A pramipexol alkalmazása során aluszékonyság és hirtelen elalvási epizódok fordultak elő, mindenekelőtt Parkinson-kóros betegekben. Ritkán arról is beszámoltak, hogy a hirtelen elalvás a napi tevékenységek végzése közben, olykor tudatosulás vagy figyelmeztető jelek nélkül következett be. Minderről a betegeket is tájékoztatni kell, és figyelmeztetni kell őket, hogy a MIRAPEXIN-kezelés ideje alatt körültekintéssel vezessenek gépjárművet, ill. üzemeltessenek gépeket. Azoknak a betegeknek, akiknél már előfordult aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvási epizód, tilos gépjárművet vezetniük vagy gépeket kezelniük. Ezen kívül az adag csökkentése vagy a kezelés abbahagyása is megfontolható. A lehetséges additív hatások miatt a pramipexollal együtt csak körültekintéssel szabad más szedatív gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.5, 4.7 és 4.8 pont). Impulzuskontroll-zavarok A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak tisztában kell lenniük azzal, hogy impulzuskontroll-zavarok viselkedésbeli tünetei - beleértve a kóros szerencsejáték-szenvedélyt, a fokozott libidót, a hiperszexualitást, a költekezési, vásárlási vagy falási kényszert, illetve a túlevést - jelentkezhetnek a dopaminagonistákkal, többek között MIRAPEXIN-nel kezelt betegeknél. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dózis csökkentését/fokozatos leállítását. Mánia és delírium A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a mánia és a delírium kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak fel kell hívni a figyelmét, hogy a pramipexollal kezelt betegeknél mánia és delírium fordulhat elő. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dóziscsökkentést/fokozatos leállítást. Pszichotikus betegek Pszichotikus betegek csak abban az esetben kezelhetők dopaminagonistákkal, ha a lehetséges előnyök felülmúlják a kockázatokat. A pramipexol és antipszichotikus gyógyszerek kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.5 pont). Szemészeti ellenőrzés Rendszeres időközönként vagy látászavar kialakulásakor ajánlott szemészeti vizsgálatot végezni. Súlyos cardiovascularis betegség Súlyos cardiovascularis betegségben körültekintően kell eljárni. A dopaminerg terápiával összefüggő posturalis hypotensio általános kockázata miatt - különösen a kezelés kezdetén - célszerű ellenőrizni a vérnyomást. Neuroleptikus malignus szindróma A dopaminerg terápia hirtelen megvonásakor neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tüneteket jelentettek (lásd 4.2 pont). Dopaminagonista-megvonási szindróma (DAWS) DAWS megjelenését jelentették a dopamin-agonisták adása mellett, beleértve a pramipexolt is (lásd 4.8 pont). Parkinson-kóros betegeknél a kezelés abbahagyását a pramipexol fokozatos dóziscsökkentésével kell végezni (lásd 4.2 pont). Korlátozott mennyiségű adatok alapján megállapítható, hogy az impulzus kontroll zavarokban szenvedő betegek, illetve akik nagy napi dózisban és/vagy nagy kumulatív dózisban kapnak dopamin-agonistákat, nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve a DAWS kialakulását tekintve. A megvonási tünetek közé tartozik a levertség, szorongás, depresszió, fáradékonyság, verejtékezés és fájdalom, melyek esetleg nem enyhülnek a levodopa hatására. A pramipexol-kezelés fokozatos leépítése és abbahagyása előtt a betegeket tájékoztatni kell az esetleges megvonási tünetekről. A fokozatos leépítés és abbahagyás alatt a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. Súlyos és/vagy tartósan fennálló tünetek esetén meg kell fontolni a pramipexol legalacsonyabb hatásos adagjának átmeneti adagolását. Gyógyszermaradványok a székletben Néhány beteg a székletben megjelenő gyógyszermaradványokról számolt be, amelyek az ép MIRAPEXIN retard tablettára hasonlíthatnak. Amennyiben a beteg ilyen megfigyelésről számol be, az orvosnak újra kell értékelnie a beteg terápiára adott válaszát. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Plazmafehérje-kötődés A pramipexol rendkívül csekély mértékben (< 20%) kötődik plazmafehérjékhez, és emberben elhanyagolható mértékű a biotranszformációja. Ennélfogva nem valószínű, hogy kölcsönhatásba lépne más, a plazmafehérje-kötődést vagy biotranszformáción keresztül az eliminációt befolyásoló gyógyszerekkel. Mivel az antikolinerg szerek főként biotranszformáción keresztül eliminálódnak, ezért ilyen kölcsönhatás valószínűsége kicsi - jóllehet az antikolinerg szerekkel való kölcsönhatást nem tanulmányozták. Nincs farmakokinetikai interakció a szelegilinnel és a levodopával. Az aktív renalis eliminációs utak inhibitorai/kompetitorai A cimetidin kb. 34%-kal csökkenti a pramipexol renalis clearance-ét, minden bizonnyal a vesetubulusok kationos szekréciós transzportrendszerének gátlásával. Ezért a vesén keresztül aktív transzportfolyamatok révén eliminálódó, ill. az ezen mechanizmusokat gátló gyógyszerek, például a cimetidin, az amantadin, a mexiletin, a zidovudin, a ciszplatin, a kinin és a prokainamid és a pramipexol között felléphet kölcsönhatás, ami a pramipexol csökkent clearance-ét eredményezheti. A pramipexol adagjának csökkentése megfontolandó, ha ezeket a gyógyszereket a MIRAPEXIN-nel együtt adják. Kombináció levodopával MIRAPEXIN és levodopa kombinált alkalmazása esetén a MIRAPEXIN dózisának növelésével párhuzamosan ajánlott csökkenteni a levodopa, ill. változatlanul hagyni az egyéb antiparkinson gyógyszerek adagját. A lehetséges additív hatások miatt a pramipexollal együtt csak körültekintéssel szabad más szedatív gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.4, 4.7 és 4.8 pont). Antipszichotikus gyógyszerek A pramipexol és antipszichotikus gyógyszerek kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.4. pont), pl. ha antagonista hatások várhatók. 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A terhességre és szoptatásra gyakorolt hatást nem tanulmányozták ember esetén. A pramipexol patkányon és nyúlon nem bizonyult teratogén hatásúnak, ugyanakkor patkányban az anyaállatokra toxikus dózisban embriotoxikus hatást fejtett ki (lásd 5.3 pont). A MIRAPEXIN alkalmazása nem javasolt terhesség alatt, hacsak nem egyértelműen szükséges, pl. ha a várható előny felülmúlja a lehetséges magzati kockázatot. Szoptatás Mivel a pramipexol-kezelés emberben gátolja a prolaktinelválasztást, ezáltal valószínűleg a tejelválasztást is. Embernél nem vizsgálták, hogy a pramipexol kiválasztódik-e az anyatejbe. Patkányban az izotóppal jelzett pramipexol a plazmaszintet meghaladó koncentrációban dúsult az anyatejben. Humán adatok hiányában a MIRAPEXIN alkalmazása nem javasolt a szoptatás alatt. Ha alkalmazása elkerülhetetlen, abba kell hagyni a szoptatást. Termékenység Nem végeztek az emberi termékenységre gyakorolt hatásokat értékelő vizsgálatokat. Állatkísérletekben a pramipexol, mint az a dopaminagonistáknál várható, befolyásolta az ösztruszciklusokat, és rontotta a nőstények fertilitását. Ugyanakkor ezek a vizsgálatok nem mutattak ki a hím állatok fertilitását közvetlenül vagy közvetve befolyásoló káros hatásokat. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A MIRAPEXIN nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A pramipexol hallucinációkat és aluszékonyságot okozhat. A MIRAPEXIN-nel kezelt betegeket, akiknél aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvási epizódok tapasztalhatók, figyelmeztetni kell, hogy mindaddig tartózkodjanak a gépjárművezetéstől vagy az éberség csökkenése esetén önmaguk vagy mások súlyos vagy halálos sérülésének veszélyével járó tevékenységektől (pl. gépek kezelése), amíg az említett rendellenességek már megszűntek (lásd még 4.4, 4.5 és 4.8 pont). 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A placebokontrollos vizsgálatok összesített eredményeinek elemzése alapján az összesen 1778, pramipexollal kezelt és 1297, placebót szedő Parkinson-kóros betegnél gyakran jelentettek mellékhatásokat mindkét csoportban. A pramipexolt kapó betegek 67%-a, míg a placebót kapó betegek 54%-a legalább egy gyógyszermellékhatásról beszámolt. A gyógyszermellékhatások többsége általában a terápia korai szakaszában kezdődik, és legtöbbjük rendszerint elmúlik, még akkor is, ha a terápiát folytatják. A mellékhatások - az egyes szervrendszereken belül - gyakoriság (a mellékhatást várhatóan tapasztaló betegek száma) szerint lettek felsorolva, az alábbi kategóriák szerint: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A Parkinson-kóros betegeknél leggyakrabban jelentett (? 5%) gyógyszermellékhatások, melyek a placebóhoz képest a pramipexol-kezelés esetén gyakrabban jelentkeznek a hányinger, a dyskinesis, a hypotensio, a szédülés, az aluszékonyság, az álmatlanság, a székrekedés, a hallucinációk, a fejfájás és a fáradtság voltak. Az aluszékonyság előfordulási gyakorisága - 1,5 mg pramipexol sót meghaladó napi dózis alkalmazása esetén - növekedett (lásd 4.2 pont). A levodopával való kombináció esetén gyakrabban jelentkezett dyskinesis mint gyógyszermellékhatás. A kezelés kezdeti szakaszában hypotensio léphet fel, különösen, ha túlságosan gyors ütemben növelik a pramipexol adagját. Szervrendszer Nagyon gyakori (? 1/10) Gyakori (? 1/100 - < 1/10) Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) Ritka (? 1/10 000 - < 1/1000) Nem ismert Fertőző betegségek és parazitafertőzés ek pneumonia Endokrin betegségek és tünetek elégtelen antidiuretikushor mon-szekréció1 Pszichiátriai kórképek álmatlanság, hallucinációk, szokatlan álmok, zavartság impulzuskontr oll-zavarok és kényszeres viselkedés tünetei vásárlási kényszer kóros szerencsejátékszenvedély, nyugtalanság, hiperszexualitás, érzékcsalódás, libidozavar, paranoia, delírium, falási kényszer1, hyperphagia1 mánia Idegrendszeri betegségek és tünetek aluszékonyság, szédülés, dyskinesis fejfájás hirtelen elalvás, amnesia, hyperkinesis, syncope Szembetegsége k és szemészeti tünetek látásromlás, beleértve a kettőslátást, a homályos látást és a csökkent látásélességet is Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek szívelégtelenség1 Érbetegségek és tünetek hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe, csuklás Emésztőrendsze ri betegségek és tünetek hányinger székrekedés, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei túlérzékenység, viszketés, bőrkiütés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók fáradtság, perifériás oedema dopaminagonist a-megvonási szindróma, beleértve a levertséget, a szorongást, a depressziót, a fáradtságot, a verejtékezést és a fájdalmat is Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei testtömegcsökkenés, beleértve az étvágy csökkenését is testtömegnövekedés 1 Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követően tapasztalták. A gyakoriság 95%-os bizonyossággal nem magasabb a "nem gyakori" kategóriánál, de alacsonyabb lehet. A gyakoriságot nem lehet pontosan meghatározni, mivel a mellékhatás nem fordult elő a 2762, pramipexollal kezelt, Parkinson-kórban szenvedő beteg adatait tartalmazó klinikai vizsgálati adatbázisban. Kiválasztott mellékhatások ismertetése Aluszékonyság A pramipexol alkalmazása során gyakran fordul elő aluszékonyság, emellett nem gyakran kifejezett napközbeni aluszékonyság és hirtelen elalvási epizódok is felléphetnek (lásd még 4.4 pont). Libidozavarok A pramipexol-kezelés során nem gyakran a libidozavarok (fokozott vagy csökkent) fordulhatnak elő. Impulzuskontroll-zavarok A dopaminagonistákkal, köztük a MIRAPEXIN-nel kezelt betegeknél is kóros szerencsejátékszenvedély, fokozott libido, hiperszexualitás, költekezési, vásárlási vagy falási kényszer, illetve túlevés jelentkezhet (lásd 4.4 pont). Egy 3090 Parkinson-kóros beteget magában foglaló keresztmetszeti, retrospektív szűrés és esetkontroll vizsgálat során az összes dopaminerg vagy nem dopaminerg kezelést kapó beteg 13,6%-ánál jelentkezett egy impulzuskontroll-zavar a megelőző 6 hónapban. A megfigyelt manifesztációk közé tartozik a kóros szerencsejáték-szenvedély, a vásárlási vagy falási kényszer és a kényszeres szexuális viselkedés (hiperszexualitás). Az impulzuskontroll-zavarok lehetséges független kockázati tényezői közé tartozott a dopaminerg kezelés és a nagyobb dózisú dopaminerg kezelés, a fiatalabb életkor (? 65 év), a nőtlenség/hajadonság és a beteg által jelentett, családban előfordult szerencsejátékszenvedély. Dopaminagonista-megvonási szindróma Dopaminagonisták - köztük a pramipexol - fokozatos leépítésekor vagy elhagyásakor nem motoros mellékhatások léphetnek fel. A tünetek közé tartozik a levertség, a szorongás, a depresszió, a fáradtság, a verejtékezés és a fájdalom (lásd 4.4 pont). Szívelégtelenség Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során a pramipexollal kezelt betegeknél szívelégtelenségről számoltak be. Egy farmakoepidemiológiai vizsgálatban összefüggést találtak a pramipexol használata és a szívelégtelenség magasabb kockázata között ahhoz képest, mint amikor nem alkalmaztak pramipexolt (a megfigyelt kockázati arány: 1,86; 95%-os CI, 1,21-2,85). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. 4.9 Túladagolás A jelentős túladagolásról nincsenek klinikai adatok. A dopaminagonista farmakodinámiás tulajdonságaiból adódó várt mellékhatások a hányinger, a hányás, a hyperkinesis, a hallucinációk, az izgatottság és a hypotensio. A dopaminagonisták túladagolására nincs ismert antidotum. Központi idegrendszeri izgalom tüneteinek észlelésekor neuroleptikum adására lehet szükség. Túladagolás esetén általános szupportív kezelést kell alkalmazni gyomormosással, intravénás folyadékpótlással, orvosi szén adásával és EKG-monitorozással. 5. FARMAKOLÓGIA | 
