Mediris

Kölcsönhatás

4.5 pont "Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók"). A felbamát-kezelés bevezetésekor 20-30%-kal csökkentendő az egyidejűleg szedett karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, illetve valproát adagja. Felbamátból kb. hetente 600-1200 mg emelés mellett maximálisan naponta 3600 mg adható, 3 részre osztva. A felbamát mennyiségének emelése során a karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, valproát adagjának korrekciójára szükség lehet. Az interakciók dózisfüggőek és egyéni variabilitást mutatnak. Az egyidejűleg adott antiepileptikumok dóziskorrekciójában a steady-state szérumkoncentrációkat és a klinikai megfigyeléseket kell számításba venni.

Parciális indulású rohamok generalizációval vagy anélkül

Felnőttek és 14 évet betöltött serdülők:
Adjuváns kezelés más antiepileptikumok mellett: az adagolás megegyezik a "Lennox-Gastaut szindróma/Felnőttek és 14 évet betöltött serdülők/Adjuváns kezelés más antiepileptikumok mellett" kezdetű bekezdésben leírtakkal.

Áttérés felbamát-monoterápiára:
A kezdő adag 600-1200 mg/nap, 2 részre osztva az adagot (a napi 600 mg kezdő adag 2 részre osztva ezzel a készítménnyel nem megvalósítható). A felbamát-kezelés bevezetésekor 20-30%-kal csökkentendő az egyidejűleg szedett karbamazepin, fenitoin, illetve valproát adagja, hogy megelőzhető legyen azon mellékhatások megjelenése, melyeket a karbamazepin-metabolitok, a fenitoin, illetve a valproát vérkoncentrációjának emelkedése okozhat.
A klinikai hatást figyelembe véve az adag 3600 mg/nap maximumig emelhető, kb. hét naponta 600-1200 mg/nap mennyiséggel, napi 3 részre osztva az adagot. Az egyidejűleg adott antiepileptikumok adagja fokozatosan csökkentendő hetente, vagy még lassabban, amíg a felbamát-monoterápiát el nem érjük. Az összes adagmódosítást a klinikai megfigyelések alapján kell elvégezni.

Geriátriai alkalmazás:
A 65 év feletti betegek felbamát-kezelésével kapcsolatos korlátozott tapasztalatok szerint nincs szükség megszorításokra. Általában idősebb korban óvatosan kell az adagolást beállítani.

Gyermekek:
A felbamát hatásosságát és biztonságosságát 4 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.
4-14 év közötti gyermekek: nem rendelkeznek forgalomba hozatali engedéllyel olyan Taloxa készítmények, melyek lehetővé tennék a kisebb adagok alkalmazását.

Vesekárosodásban szenvedő betegek:
Ha a kreatinin-clearance alacsonyabb 50 ml/percnél, a kezdő adag felét kell adni, illetve ezt követően körültekintően végezni az adagolás beállítását.

Májkárosodásban szenvedő betegek:
Adagolás májműködési zavarban szenvedő betegeknek: A felbamát nem adható korábban vagy jelenleg májműködési zavarban szenvedő betegeknek a hepatotoxicitás veszélye miatt (lásd 4.3 és 4.4 pont).

2-3 hónapos kezelés után a felbamát hatásosságának gondos felmérése szükséges. Csak azok a betegek kezelhetők tovább felbamáttal, akiken a fenti periódusban jelentős javulás mutatkozott a rohamokat illetően (a rohamfrekvenciában, illetve a rohamok súlyosságában).

A felbamát használata csak az epilepszia kezelésében jártas neurológus vagy gyermekgyógyász felügyeletével történjen.

A betegeket, illetve hozzátartozóikat a kezelés kezdete előtt informálni kell a felbamát alkalmazásával összefüggő potenciális kockázatokról.

A betegeket, illetve hozzátartozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a felbamát aplasticus anaemiát és hepatotoxicitást idézhet elő, amelyek fatális kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja:

Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

Felbamát adása ellenjavallt a következő esetekben:
* kórelőzményben szereplő vér-dyscrasia vagy májműködési zavar;
* a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
* 14 év alatti életkor.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A felbamát nem javasolt elsővonalbeli antiepileptikumként. A 4.1 pontban felsorolt indikációkban történő alkalmazása előtt a várható terápiás előnyök/kockázatok gondos mérlegelése szükséges, tekintettel a vérképzési zavarok, különösen az aplasticus anaemia, illetve a súlyos hepatotoxicitás előfordulására. A felbamát alkalmazásával járó potenciális veszélyeket össze kell vetni az egyéb gyógyszeres kezelési alternatíva hiányából, illetve a sebészi kezelésből adódó kockázatokkal.

A betegek tájékoztatása: A felbamát alkalmazásának elkezdése előtt figyelmeztetni kell a beteget, hogy a kezelés mellékhatásaként potenciálian fatális aplasticus anaemia, illetve májelégtelenség alakulhat ki.

Vér-dyscrasia: A felbamát alkalmazásának ideje alatt számos különböző hematológiai mellékhatást, többek között thrombocytopeniát, leukopeniát, pancytopeniát, anaemiát, illetve aplasticus anaemiát észleltek.

A legsúlyosabb mellékhatás az esetek 30%-ában halált okozó aplasticus anaemia. A kezelés ideje alatt várható gyakorisága 1 eset/4000 kezelt beteg, ami százszor nagyobb az összlakosságra jellemző prevalenciánál (2-5 eset/millió fő évente). Ezt szem előtt tartva a felbamátot csak terápiarezisztens Lennox-Gastaut szindróma kezelésére és egyéb alternatíva hiányában szabad alkalmazni.
A regisztrált esetekben az aplasticus anaemiát 2-12 hónappal a felbamát-kezelés megkezdése után diagnosztizálták. Mindazonáltal, a csontvelőkárosodás, amely csak a végső stádiumban vezet aplasiához, már hetekkel-hónapokkal korábban elkezdődhetett. Ez azt is jelenti, hogy a felbamát-kezelés elhagyása után hónapokig fennáll az aplasticus anaemia kialakulásának veszélye. Nem ismert, hogy az expozíció tartama befolyásolja-e az aplasticus anaemia kialakulásának kockázatát.
Következésképp, egyáltalán nem biztos, hogy a hosszú időn keresztül, hematológiai szövődmények jelentkezése nélkül felbamáttal kezelt betegeket nem fenyegeti az aplasticus anaemia veszélye.

* A felbamát-kezelés elkezdése előtt, illetve a kezelés ideje alatt kéthetente teljes vérképvizsgálatot kell végezni.
* Ha a laboratóriumi vizsgálat neutropeniát (neutrophil sejtszám < 1500/mm3) és/vagy thrombocytopeniát (thrombocytaszám < 150 000/mm3) igazol, abba kell hagyni a felbamát adását, és a beteget tovább kell vizsgálni a lehetséges aplasticus anaemia irányában.
* Gondosan figyelni kell a vérképzőszervi károsodás klinikai megnyilvánulásait: ecchymosisok, petechiák, vérzés vagy infekció és/vagy anaemia tünetei (fáradékonyság, gyengeség, stb.). Kórjelző klinikai tünetek észlelésekor haladéktalanul teljes vérképvizsgálatot kell végezni.

Hepatotoxicitás: A felbamátot szedő betegek között súlyos, akut (30%-ban halálhoz vezető) májelégtelenséggel járó eseteket találtak.

* A májfunkciós vizsgálatokat (GOT/ASAT, GPT/ALAT, bilirubin) a felbamát-kezelés bevezetése előtt el kell végezni. Kóros májfunkciós értékek esetében a beteg nem kezelhető felbamáttal.
* A felbamát-kezelés ideje alatt a májfunkciós vizsgálatokat kéthetente meg kell ismételni. Klinikailag szignifikáns kóros májfunkciós értékek megjelenése esetén a felbamát-kezelést abba kell hagyni.
* Abban az esetben, ha a betegen olyan klinikai jelek, ill. tünetek lépnek fel, mint pl. sárgaság, anorexia, hányinger, hányás, hasi fájdalom, a májfunkciós vizsgálatokat azonnal el kell végezni.

Tejcukor-érzékenység esetén figyelembe kell venni, hogy a felbamát tabletta 60 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

A felbamát alkalmazásának ideje alatt a nagyon ritkán észlelt crystalluria kialakulásának csökkentése érdekében bőséges folyadékbevitelről kell gondoskodni.

Hiperszenzitivitás:
* Egyéb karbamátokra mutatott túlérzékenység esetében a felbamát használata óvatosságot igényel.
* Felbamáttal kezelt betegeken súlyos túlérzékenységi reakciók (anaphylaxiás shock, Stevens-Johnson szindróma, bullosus eruptio, epidermalis necrolysis) kialakulását észlelték. Ezek a reakciók jellemzően 2-3 héttel a kezelés elkezdése után jelentkeztek. A túlérzékenységi reakció kialakulását a következő panaszok és tünetek jelezték: bőrkiütés, láz, nyálkahártya-duzzanat, anaphylaxia, leukopenia, thrombocytopenia, emelkedett májfunkciós értékek, arthralgia, myalgia, pharyngitis. Felbamát-túlérzékenység tüneteinek észlelésekor a gyógyszerszedést haladéktalanul abba kell hagyni és el kell kezdeni a szakszerű tüneti kezelést.

A kezelés felfüggesztése: Az antiepileptikumok adását, beleértve a felbamátot is, általában nem szabad hirtelen abbahagyni, mert ez a görcsrohamok gyakoriságának fokozódásához vezethet. Ha azonban a mellékhatás(ok) súlyossága indokolja, megfelelő gyógyszeres kontroll mellett az azonnali megvonás is lehetséges. Ha a felbamát elhagyása súlyos mellékhatás miatt történt, nem szabad újra próbálkozni a gyógyszerrel.

Görcsrohamok halmozódása: Más antiepileptikumokkal végzett kezeléshez hasonlóan egyes betegeknél sűrűbben fordulhatnak elő görcsrohamok, illetve a korábbiaktól eltérő típusú konvulziók jelentkezhetnek (lásd a 4.8 pont). Ezek a görcsrohamok túladagolás, egyidejűleg adagolt egyéb antiepileptikum plazmaszintjének csökkenése, illetve paradox hatás következményei egyaránt lehetnek.

Öngyilkossági gondolatokról és öngyilkos magatartásról számoltak be antiepileptikumokkal kezelt betegeknél számos indikációban. Antiepileptikumokkal végzett, randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok meta-analízise szintén kimutatta az öngyilkossági gondolatok és öngyilkos magatartás előfordulásának kis mértékben emelkedett veszélyét. E veszély mechanizmusa nem ismert, és a rendelkezésre álló adatok nem zárják ki a megnövekedett veszélyt felbamát vonatkozásában.
Ezért a betegeket monitorozni kell öngyilkossági gondolatok és öngyilkos magatartás vonatkozásában és a megfelelő kezelés alkalmazása mérlegelendő. A betegeknek (illetve a betegeket ápoló személyzetnek) azt kell tanácsolni, hogy forduljanak orvoshoz amennyiben öngyilkossági gondolat vagy öngyilkos magatartás jelentkezik.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A felbamát módosítja a karbamazepin, a fenitoin, a fenobarbitál, valamint a valproát és/vagy metabolitjaik plazmaszintjét. Az interakciók okozta lehetséges mellékhatások elkerülése érdekében a klinikai megfigyeléseknek és a steady-state plazmakoncentrációknak megfelelően csökkenteni kell a karbamazepin, a fenitoin, a fenobarbitál és a valproát adagját (lásd a 4.2 pont).

A felbamát és más antiepileptikumok kölcsönhatásai:
Karbamazepin: a felbamát kb. 25%-kal csökkenti a karbamazepin steady-state plazmaszintjét, ugyanakkor kb. 50%-kal növeli a karbamazepin-epoxidok plazmakoncentrációját.
Fenitoin: A felbamát dózisfüggően csökkenti a fenitoin-clearance-et, emiatt 20-60%-kal emelkedhet az egyidejűleg adott fenitoin plazmaszintje.
Fenobarbitál: a naponta 2-szer 1200 mg dózisban adagolt felbamát hatására kb. 25%-kal nő a fenobarbitál plazmakoncentráció-időgörbe alatti területe (AUC).
Valproát: a 2-szer 600 mg, illetve 2-szer 1200 mg/nap dózisban adagolt felbamát hatására dózisfüggően, és a felbamát-adag nagyságával egyenesen arányosan emelkedik a valproát steady-state plazmaszintje. A kisebb felbamát-dózis adásakor a valproát átlagos AUC értéke 28%-kal, minimális plazmakoncentrációja 18%-kal nőtt - a nagyobb dózis alkalmazásakor ezek az értékek arányosan emelkedtek.
Klonazepám, oxkarbazepin, vigabatrin és lamotrigin: Noha a felbamát 12 óránként, 1200 mg-os dózisban adva statisztikailag szignifikáns mértékben módosította a klonazepám, a lamotrigin, és a vigabatrin farmakokinetikai jellemzőit, ezek a változások minimálisak voltak és klinikai szempontból jelentéktelenek. Az oxkarbazepin aktív monohidroxi-metabolitjának farmakokinetikája nem változott. Ugyanakkor nem kizárható a fenti szerekkel kapcsolatos farmakodinámiás kölcsönhatás, ezért az adagolást a klinikai hatás és tolerancia alapján kell meghatározni.

Más antiepileptikumok hatása a felbamátra:
Karbamazepin/fenitoin/fenobarbitál: A karbamazepin, vagy fenitoin közel 20%-kal csökkentheti az egyidejűleg adott felbamát steady-state plazmaszintjét. A fenobarbitál steady-state viszonyok között kb. 35%-kal csökkenti a felbamát minimális plazmakoncentrációját.
Valproát: Úgy tűnik, hogy a valproát kevéssé befolyásolja a felbamát clearance-ét. Ennek ellenére, az egyik vizsgálatban a felbamát minimál-koncentrációja kb. 50%-kal magasabb volt kombinációban, mint felbamát-monoterápia mellett.

Felbamát és más (nem antiepileptikum) gyógyszerek kölcsönhatásai:
Orális fogamzásgátlók: Kisdózisú, kombinált fogamzásgátlót szedő nők esetében a felbamát 42%-kal csökkentette a gesztoden és 13%-kal az etinilösztradiol AUC értékét. Ennek megfelelően, a felbamát tartalmú készítmények módosíthatják az egyidejűleg szedett orális fogamzásgátlók hatásosságát és tolerálhatóságát. Más kombinációk esetleges kölcsönhatásait nem értékelték.

A felbamát hatásai a citokróm P450 enzimrendszerre:
Bizonyított, hogy a felbamát a CYP3A4 és CYP2E1 enzimek szubsztrátja; ám ezeknek az alárendelt jelentőségű anyagcsereutaknak a gátlása aligha vezethet farmakokinetikai változásokhoz.

Az egyidejűleg fogyasztott táplálék hatása:
A táplálék sem a felszívódás sebességét, sem annak mértékét nem befolyásolja.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.