Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A loperamid-hidrokloriddal csak tüneti kezelés érhető el, amennyiben a diarrhoea oka ismert, minden esetben oki terápiát kell alkalmazni.

Amíg a diarrhoea fennáll, a szervezet víz- és elektrolit pótlásáról - különösen gyermekek esetében - és a megfelelő diétáról gondoskodni kell.

2 év alatti gyermekeknek nem adható a loperamid-hidroklorid hatóanyag.
6 éves kor alatt a Teva-Enterobene 2 mg filmtabletta alkalmazása nem javasolt.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoeában 48 órán belül nem következik be javulás, a loperamid-hidroklorid kezelést abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia.

Ha diarrhoeában szenvedő AIDS-es betegek loperamid-hidroklorid kezelése során a hasi puffadás jeleit tapasztalják, a loperamid-hidroklorid adását abba kell hagyni. Loperamid-kezelésben részesülő, AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxicus megacolon előfordulását jelentették.

A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ről számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, a loperamidot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt. Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknek, mivel a relatív túladagolás a központi idegrendszer toxicitásához vezethet.

A Teva-Enterobene 2 mg filmtabletta laktóz-monohidrátot is tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, laktózintoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Loperamid-hidrokloriddal kezelt hasmenéses tünetegyüttes részeként fáradtság, szédülés, álmosság felléphet, ezért gépjármű vezetése vagy baleseti veszéllyel járó munka végezése csak nagyon óvatosan javasolt.

4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, a loperamidot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt. Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknek, mivel a relatív túladagolás a központi idegrendszer toxicitásához vezethet.

A Teva-Enterobene 2 mg filmtabletta laktóz-monohidrátot is tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, laktózintoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A nem-klinikai jellegű adatok alapján a loperamid egy P-glikoprotein szubsztrátnak tekinthető.
Ha a loperamidot (16 mg-os egyszeri adagban) kinidinnel vagy ritonavirral (P-glikoprotein inhibitorokkal) együtt adják, a loperamid plazmaszintjének 2-3-szoros emelkedését tapasztalják. A (2-16 mg/nap adagban alkalmazott) loperamid és a P-glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.

A loperamid (4 mg-os egyszeri adagban) és itrakonazol (CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor) együttes alkalmazásakor, a loperamid plazmaszintjének 3-4-szeres emelkedését tapasztalták. Ugyanebben a vizsgálatban CYP2C8 inhibitor gemfibrozil a loperamid plazmaszintjének közel 2-szeres emelkedését okozta. Az itrakonazol és gemfibrozil kombinációja a csúcsplazmaszint 4-szeres emelkedését és a teljes plazma-expozíció 13-szoros emelkedését eredményezte. Ezeket az emelkedett értékeket nem kísérték központi idegrendszeri hatások a pszichomotoros vizsgálatok (pl. szubjektív álmosság és a szám-szimbólum behelyettesítés teszt) szerint.

A loperamid (16 mg-os egyszeri adagban) és ketokonazol (CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor) együttes alkalmazása a loperamid plazmaszintjének 5-szörös emelkedéséhez vezetett. Pupillometriával igazolták, hogy az emelkedéssel kapcsolatosan farmakodinámiás hatások nem léptek fel.

Orális dezmopresszinnel együtt alkalmazva a dezmopresszin plazmaszintje 3-szorosára emelkedett, feltételezhetően a lelassult gastrointestinalis motilitás következtében.

Várhatóan a hasonló farmakológiai jellemzőkkel rendelkező gyógyszerek erősíthetik, illetve azok, amelyek gyorsítják a gyomor-bél ürülést, csökkenthetik a Teva-Enterobene hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség
Nincs arra utaló jel, hogy a loperamid teratogén hatást vagy magzati károsodást okozna, de ennek ellenére terhesség esetén, különösen az első trimeszterben történő alkalmazás előtt a terápiás előnyöket mérlegelni kell a lehetséges veszélyekkel szemben.
Terhességben ennek a gyógyszernek a szedése nem javasolt.

Szoptatás
A loperamid kismértékben kiválasztódhat a humán anyatejbe, ezért alkalmazása szoptatás idején nem javasolt.

Terhesség vagy szoptatás esetén a kezelőorvossal konzultálni kell a készítmény alkalmazásával kapcsolatban.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Loperamid-hidrokloriddal kezelt hasmenéses tünetegyüttes részeként fáradtság, szédülés, álmosság felléphet, ezért gépjármű vezetése vagy baleseti veszéllyel járó munka végezése csak nagyon óvatosan javasolt.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Felnőttek és 12 éves, ill. annál idősebb gyermekek

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31 kontrollos és nem-kontrollos vizsgálatban, összesen 3076 hasmenéssel kezelt felnőtt, illetve 12 éves vagy annál idősebb gyermek bevonásával értékelték. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.

A leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az akut hasmenés miatt loperamid-hidrokloriddal kezelt betegek körében a székrekedés (2,7%), a fokozott bélgáz-képződés (1,7%), a fejfájás (1,2%), és a hányinger (1,1%) voltak. A krónikus hasmenéses betegek bevonásával végzett vizsgálatokban a leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az alábbiak voltak: fokozott bélgáz-képződés (2,8%), székrekedés (2,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).

Az 1. táblázat azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a klinikai vizsgálatok (akut és krónikus esetek egyaránt) illetve a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok során.

A gyakorisági kategóriák az alábbi egyezmény szerint lettek meghatározva:
Nagyon gyakori (?1/10);
Gyakori (?1/100-<1/10);
Nem gyakori (?1/1000-<1/100);
Ritka (?1/10 000-<1/1000);
Nagyon ritka (<1/10 000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

1. táblázat: A loperamid-hidroklorid alkalmazásakor jelentett mellékhatások gyakorisága felnőtteknél és gyermekeknél (?12 év) végzett klinikai vizsgálatok során

Szervrendszer
Indikáció

Akut hasmenés
(n=2755)
Krónikus hasmenés
(n=321)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Fejfájás
gyakori
nem gyakori
Szédülés
nem gyakori
gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Székrekedés, hányinger, fokozott bélgáz-képződés
gyakori
gyakori
Hasi fájdalom, hasi diszkomfort, szájszárazság
nem gyakori
nem gyakori
Felső hasi fájdalom, hányás
nem gyakori

Dyspepsia

nem gyakori
Hasi puffadás
ritka

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Bőrkiütés
nem gyakori

A loperamid-hidroklorid forgalomba hozatalát követően azonosított mellékhatások

A loperamid-hidroklorid mellett a forgalomba hozatalt követően előforduló mellékhatások meghatározására szolgáló eljárás nem tett különbséget a krónikus és az akut hasmenés javallata között, sem a felnőttek sem pedig a gyermekek között; ezért az alább felsorolt mellékhatások a javallatokat és a betegpopulációkat együttesen képviselik. A loperamid-hidroklorid esetében a forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatások az alábbiakban szervrendszer szerint és a Szabályozó Tevékenységek Orvosi Információs Szótára (Medical Dictionary for Regulatory Activities, MedDRA) preferált kifejezések (Preferred term, PT) alkalmazásával vannak felsorolva:

Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert: Túlérzékenységi reakció, anafilaxiás reakció (beleértve az anafilaxiás shock-ot) és anafilaktoid reakció

Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert: Somnolencia, eszméletvesztés, stupor, csökkent éberségi szint, hypertonia és koordinációs nehézség

Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nem ismert: Miosis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert: Ileus (beleértve a paraliticus ileust), megacolon (beleértve a toxicus megacolont), glossodynia és acut pancreatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:
Nem ismert: Hólyagos kiütés( beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, toxicus epidermalis necrolysist és erythema multiformét), angio-oedema, csalánkiütés és viszketés

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:
Nem ismert: Vizelet-retenció

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Nem ismert: Kimerültség.

Gyermekek és serdülők

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10 napos és 13 éves kor közötti gyermeken vizsgálták, akik összesen 13 kontrollált és nem-kontrollált, az akut hasmenés kezelésére irányuló klinikai vizsgálatban vettek részt. Általánosságban a mellékhatások ebben a populációban is hasonlóak voltak, mint a felnőtteknél és a 12 évesnél, ill. annál idősebb gyermekeknél végzett vizsgálatokban.

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek
Túladagolás esetén (beleértve a májfunkciós zavar miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavarok, somnolentia, miosis, izomhypertonia, légzésdepresszió), vizelet-retenció és ileus léphet fel. A központi idegrendszeri hatások tekintetében a gyermekek nagyobb érzékenységet mutathatnak, mint a felnőttek.

Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot, cardialis eseményeket, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, torsades de pointes-t, egyéb súlyos ventricularis arrhythmiát, szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4 pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.

Kezelés
Lehetséges antidotumként adható az opioid-antagonista naloxon.
Mivel a loperamid hatástartama hosszabb (1-3 óra), mint a naloxoné, ezért a naloxon ismételt alkalmazása válhat szükségessé. Ennek megfelelően a beteget legalább 48 órán keresztül szoros megfigyelés alá kell helyezni az esetleges központi idegrendszeri depresszió észlelésre.