Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: alfa-adrenoceptor antagonisták, ATC-kód: G04CA02
Kizárólag prosztatabetegség kezelésére használt készítmények.

Hatásmechanizmus
A tamszulozin szelektíven és kompetitíven kötődik az ?1-receptorokhoz, különösen az ?1A altípushoz, mely a prosztata és húgycső simaizomzatának ellazulását eredményezi.

Farmakodinámiás hatások
A tamszulozin növeli a maximális vizeletáramlási sebességet. A húgycső és a prosztata simaizmainak feszülését oldja, ezáltal megszünteti az obstrukciót elősegítve a vizeletürítést és csökkentve az ürítési (obstruktív) tüneteket.
Szintén csökkenti a hólyag instabilitása következtében kialakult vizelettartási tüneteket.
Tartós kezelés során is érvényesül a vizelettartásra és ürítésre gyakorolt hatása. Jelentősen késlelteti a sebészi beavatkozások és a katéterezés szükségességének idejét.

Az ?1-receptor blokkolók a perifériás érellenállás mérséklésével csökkentik a vérnyomást. Nem észlelték, hogy a tamszulozin klinikai szempontból számottevő mértékben csökkentené a vérnyomást.

Gyermekek és serdülők
Egy kettős vak, randomizált, placebo kontrollos, dózismegállapító vizsgálatot végeztek neuropathiás húgyhólyagban szenvedő gyermekeken. Összesen 161 (2 és 16 éves kor közötti) gyermeket randomizáltak és kezeltek a tamszulozin 3 dózisának [alacsony (0,001-0,002 mg/kg), közepes (0,002-0,004 mg/kg) és magas (0,004-0,008 mg/kg)] egyikével vagy placebóval. Az elsődleges végpontot az LPP (detrusor leak point pressure) 40 H2Ocm érték alá csökkenése jelentette, amit azonos napon történő két mérés alapján határoztak meg. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: a detrusor LPP tényleges és százalékos változása a kiindulási értékhez képest, a hydronephrosis és a hydroureter mértékének csökkenése vagy stabilizációja, a katéterezésnél nyert vizelet mennyiségének változása, valamint a vizeletürítések száma a katéterezéseknél, amelyeket a katéterezési naplóban rögzítettek alapján állapítottak meg. A placebo csoport és a 3 tamszulozin csoport egyike között sem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget, sem az elsődleges, sem bármelyik másodlagos végpont esetében. Egyik dózisszint esetében sem figyeltek meg dózis-hatás összefüggést.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A tamszulozin a bélből szívódik fel, biohasznosulása közel teljes. A tamszulozin felszívódását csökkenti a nemrégiben fogyasztott étel. Az egyenletes felszívódást elősegítheti, ha a beteg minden nap azonos étkezés után veszi be a Tanyzt.
A tamszulozin lineáris farmakokinetikát mutat.

A Tanyz egyszeri dózisát étkezés után bevéve a tamszulozin plazma csúcs-koncentráció hozzávetőleg 6 óra múlva alakul ki, és steady state (dinamikus egyensúlyi) állapotban, mely ismételt adagolás esetén az ötödik napra érhető el, a Cmax mintegy kétharmaddal magasabb az egyszeri dózis adása után mért értéknél. Bár ezt csak időskorú betegeken tapasztalták, a fiatalabb betegeknél is hasonló eredmény várható. Az egyes betegek között jelentős plazmaszint eltérések vannak, mind egyszeri, mind ismételt adagolás esetén.

Eloszlás
Emberben a szisztémás keringésbe felszívódott tamszulozinnak mintegy 99%-a plazmafehérjékhez kötődik; eloszlási térfogata csekély (kb. 0,2 l/kg).

Biotranszformáció
A tamszulozin esetében a first-pass effektus kismértékű, mivel lassan metabolizálódik. A tamszulozin a plazmában nagyobb részben változatlan formában található. A májban metabolizálódik.
Patkányok esetében a tamszulozin alig indukálja a máj mikroszomális enzimeinek aktivitását.
In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a metabolizációért a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek felelősek, a tamszulozin-hidroklorid metabolizmusában más CYP izoenzimek kevésbé játszanak szerepet. A CYP3A4 és a CYP2D6 metabolizáló enzimek gátlása a tamszulozin-hidroklorid megnövekedett expozíciójával járhat.(lásd 4.4 és 4.5 pont). Egyik metabolitja sem hatékonyabb az eredeti vegyületnél.

Elimináció
A tamszulozin és metabolitjai elsősorban a vizelettel választódnak ki a szervezetből, az alkalmazott dózis kb. 9%-a változatlan formában ürül.
Tanyz egyszeri dózisának étkezés után történő bevétele után és steady state állapotot elért betegek esetében, körülbelül 10, illetve 13 órás eliminációs felezési időt mértek.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egyszeri, ill. ismételt dózistoxicitási vizsgálatokat egereken, patkányokon és kutyákon végeztek. Emellett reprodukciós toxicitást patkányokon, karcinogenitást egereken és patkányokon, genotoxicitást pedig in vivo és in vitro is vizsgálták.

A tamszulozin nagy dózisainak adása után jelentkező általános toxikus tünetek az ?-adrenerg blokkoló szerek farmakológiai hatásainak felelnek meg.
Kutyákban rendkívül nagy dózisok esetén EKG-rendellenességeket észleltek. Ennek a válasznak klinikai szempontból feltehetően nincs jelentősége. A tamszulozin nem mutat számottevő genotoxikus hatást.

Nőstény patkányok és egerek emlőmirigyeiben proliferatív elváltozások gyakoribb előfordulásáról számoltak be. Ezeket feltehetően a hyperprolactinaemia idézte elő és csak nagy dózisok adása után fordultak elő, vagyis klinikai szempontból nem tartják jelentősnek.