Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

- A Rifazid két hatóanyag kombinációja, melyek májműködési zavart okozhatnak. Minden tuberculosisos betegnél ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket a kezelés előtt. Rifazid-kezelésben részesülő felnőtteknél meg kell határozni az alábbi kiindulási értékeket: májenzimek, bilirubinszint, szérum-kreatinin-szint, teljes vérkép, thrombocytaszám. A betegnek a kezelés alatt legalább havonta egyszer meg kell jelennie ellenőrzésen, és a beteget különös gonddal ki kell kérdezni a mellékhatásokkal kapcsolatos tünetek jelentkezéséről.
- Minden betegnél, akinél rendellenességet észleltek, utánkövetést kell alkalmazni, beleértve szükség esetén a laboratóriumi vizsgálatok elvégzését is. Azonban, mivel 35 év feletti betegeknél az izoniaziddal összefüggésbe hozható hepatitis előfordulása gyakoribb, ebben a korcsoportban a transzaminázok szintjét ellenőrizni kell a kezelés előtt és havonta legalább egyszer. A hepatitis egyéb rizikófaktorai közé tartozik a napi rendszeres alkoholfogyasztás, a krónikus májbetegség, az intravénás droghasználat, valamint az is, ha a beteg fekete bőrű vagy hispán származású nő.
- Ha a betegnek korábban nem volt májbetegsége és a kezelés előtt normál a májműködése, a májfunkciós teszteket csak láz, hányás, sárgaság vagy egyéb állapotromlás jelentkezése esetén kell ismételten elvégezni.
- A készítmény 20 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Rifampicin
- A rifampicin tüdőgyógyász vagy más megfelelő szakorvos felügyelete mellett alkalmazható.
- Fokozott óvatossággal adható vesekárosodás esetén, ha a napi dózis meghaladja a 600 mg-ot.
- Károsodott májműködésű betegeknek a rifampicin csak indokolt esetben, fokozott óvatossággal és gondos orvosi ellenőrzés mellett adható. Ezeknek a betegeknek alacsonyabb rifampicin dózis javasolt, a májfunkció (különösen AST/SGPT és ALT/SGOT) kezelés előtti, majd kéthetenkénti monitorozása mellett legalább 6 héten át.
- Hepatocelluláris károsodás jelei esetén az adagolást meg kell szakítani. A rifampicin-kezelést félbe kell hagyni akkor is, ha májfunkció klinikailag jelentős változásokat mutat. Más antituberkulotikus terápiáról vagy más adagolási rendről gondoskodni kell. Ilyen esetben sürgős konzultáció szükséges tuberculosis kezelésében jártas szakorvossal. Ha a rifampicint a májfunkciós értékek normalizálódása után újra adjuk, a májfunkciós értékeket naponta kell ellenőrizni.
- Csökkent májműködésű, idős vagy alultáplált betegek, és 2 éven aluli gyermekek esetén fokozott óvatossággal kell megállapítani a dózist, különösen izoniaziddal kombinációban adva.
- Néhány betegnél a kezelés első napjaiban hyperbilirubinaemia előfordulhat, ami a hepatikus kiválasztás során a bilirubin és rifampicin közötti kompetíció eredménye.
- A mérsékelt bilirubinszint- vagy transzaminázszint-emelkedés önmagában még nem indokolja a kezelés megszakítását. Ilyenkor többszöri mérés szükséges, és emelkedő értékek esetén a beteg klinikai állapotának figyelembevételével kell dönteni a kezelés megszakításáról.
- Intermittáló terápia (kevesebb mint heti 2-3 alkalom) esetén az immunológiai reakciók, beleértve az anaphylaxiát is (lásd 4.8 pont) kialakulásának lehetséges veszélye miatt a betegeket szigorúan monitorozni kell. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az ezekre utaló tüneteket észlelik, a kezelést azonnal hagyják abba.
- A rifampicin enzimindukáló tulajdonságú, ez érinti bizonyos endogén szubsztrátok metabolizmusát, így pl. a mellékvese hormonokét, a thyroid hormonokét és a D-vitaminét is. Elvétve beszámoltak porphyria rosszabbodásról rifampicin adását követően.

Izoniazid
- Izoniazid alkalmazása esetén gondosan ellenőrizni kell az aktuálisan krónikus májbetegségben vagy súlyos veseműködési zavarban szenvedő betegeket.
- Izoniazid-terápiával kapcsolatosan súlyos, esetenként halálos kimenetelű hepatitis fordulhat elő, még több hónappal a kezelés után is. A hepatitis kialakulásának kockázata korfüggő. Ezért a betegeknél figyelni kell a hepatitis prodromális tüneteinek megjelenésére, amik az alábbiak lehetnek: fáradtság, gyengeség, rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger vagy hányás. Ha ezek a tünetek vagy májkárosodásra utaló jelek észlelhetők, az izoniazid-kezelést azonnal abba kell hagyni, mivel a kezelés folytatása ilyen esetekben a májkárosodás súlyosabb formáihoz vezethet.
- Óvatosan kell eljárni idős vagy alultáplált betegek kezelésekor, akiknél B6-vitamin-pótlásra is szükség lehet az izoniazid-terápia során.
- Az izoniazidot fokozott óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik lassú acetilálók, epilepsziában szenvednek, kórtörténetükben pszichózis, perifériás neuropathia, diabetes, alkoholfüggőség, HIV fertőzés vagy porphyria szerepel.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az izoniazid-kezelést kapcsolatba hozzák vertigo, látászavarok és pszichotikus tünetek kialakulásával (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell ezekről, és azt tanácsolni nekik, hogy amennyiben a fentiek előfordulnak, nem szabad gépjárművet vezetniük, gépeket működtetniük vagy olyan tevékenységekben részt venniük, ahol ezek a tünetek saját maguk vagy mások számára veszélyt jelenthetnek.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Rifampicin
Hányinger, hányás, hasi fájdalom, pruritus, fejfájás és fokozódó letargia jelentkezik röviddel a túladagolás után; súlyos májkárosodás esetén eszméletvesztés. A májenzimek és/vagy a bilirubinszint átmeneti emelkedése fordulhat elő. A bőr, a vizelet, a verejték, a nyál, a könny és a széklet vörösesbarnára vagy narancssárgára színeződik, a bevett mennyiség függvényében. Pediátriai betegeken faciális vagy periorbitális ödémáról is beszámoltak. Hypotensio, sinus tachycardia, ventricularis arrhythmiák, görcsrohamok és szívmegállás fellépéséről számoltak be fatális kimenetelű esetekben.
A minimális akut letális vagy toxikus dózist nem sikerült megállapítani. Azonban nem fatális kimenetelű túladagolásról számoltak be felnőttek esetében 9-12 g adag rifampicin bevitelét követően. Fatális kimenetelű túladagolást jelentettek felnőttek esetében 14-60 g adag rifampicin bevitelét követően. Alkoholfogyasztás vagy korábbi alkohol-abúzus is szerepet játszott néhány fatális és nem fatális eset során.
Nem fatális kimenetelű túladagolásról számoltak be 1-4 éves gyermekeknél egyszeri vagy kétszeri 100 mg/ttkg bevitelét követően.

Izoniazid
Az izoniazid-túladagolás jelei és tünetei a bevételt követő 1/2- 3 órán belül alakulnak ki. Hányinger, hányás, szédülés, akadozó beszéd, homályos látás és vizuális hallucinációk (beleértve élénk színek és furcsa minták látását) is jellemzi a mérgezés korai manifesztációt. Kifejezett túladagolás esetén légzési nehézség (respiratorikus distress) és központi idegrendszeri depresszió kialakulása várható, amely kábultságból gyorsan mély kómává alakulhat, súlyos, kezelhetetlen görcsrohamokkal kísérve. Súlyos metabolikus acidózis, acetonuria és hyperglykaemia a jellemző laboratóriumi eltérések.

Kezelés

Túladagoláskor mielőbbi gyomormosást kell végezni, és a gyomor kiürítését követően carbo activatust adni, amely segíti a gastrointestinalis tractusban maradt gyógyszer abszorbeálását. Antiemetikus terápia lehet szükséges a súlyos hányinger és hányás csillapítására.
Intenzív szupportív terápia és tüneti kezelés javasolt (pl. mesterséges lélegeztetés). Ha izoniazid-túladagolás gyanúja áll fenn, megfontolandó parenterálisan nagy dózisban piridoxin (B6-vitamin) adása). A piridoxinra nem reagáló görcsroham esetén antikonvulzív terápiát kell alkalmazni. A metabolikus acidózis kivédése céljából nátrium-bikarbonát infúzió adandó. Refrakter esetekben hemodialízis alkalmazása javasolt. Ennek hiányában peritoneális dialízist kell kezdeni, egyidejű forszírozott diurézissel, és a klinikai javulást követően még néhány órán át kell folytatni. A folyadékbevitelt és kiválasztást, valamint a májfunkciót monitorozni kell.