Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

PACLITAXEL SANDOZ 6MG/ML KONC OLD INFÚZIÓHOZ 1X5ML

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Sandoz Hungária Kereskedelmi Kft.
Hatástani csoport:
L01CD Taxanok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-10322/01
Hatóanyagok:
PaclitaxelumDDD
Hatáserősség:
++ (kétkeresztes), igen erős hatású (++)
Fogy. ár:
31351 Ft
Kiadhatóság:
I Az egészségügyi szolgáltatást nyújtók számára rendelhető
illetve kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,0031351,00
Teljes0,0031351,00
Egyedi engedélyes0,0031351,00
Tárolás:
Fagymentes helyen
25 °c alatt
Eredeti csomagolásban
Fénytől védve
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Májbetegség esetén alkalmazása ellenjavallt
18 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Alkalmazási elôirat

Javallat

4.1 Terápiás javallatok

Ováriumkarcinóma
Ováriumkarcinóma első vonalbeli kezelésében a paklitaxel - ciszplatinnal kombinációban - azoknak a betegeknek a kezelésére javallt, akiknek betegsége előrehaladott fázisban van, vagy akiknél a kezdeti laparotomiát követően reziduális tumor (> 1 cm) marad fenn.

Ováriumkarcinóma második vonalbeli kezelésében a paklitaxel metasztatizáló petefészek-karcinóma kezelésére javallt, a standard platina-tartalmú kezelés sikertelenségét követően.

Emlőkarcinóma
Adjuváns kezelésként a paklitaxel nyirokcsomó-pozitív emlőkarcinómás betegek kezelésére javallt az antraciklin és ciklofoszfamid (AC) kezelést követően. Az adjuváns paklitaxel-kezelést a kiterjesztett AC-kezelés alternatívájának kell tekinteni.

A paklitaxel lokálisan előrehaladott vagy metasztatizáló emlőkarcinóma első vonalbeli kemoterápiás kezelésére javallt, vagy antraciklinnel kombinációban azoknál a betegeknél, akiknek az antraciklin adható, vagy trasztuzumabbal kombinációban azoknál a betegeknél, akiknél immunhisztokémiai vizsgálatokkal megállapították a humán epidermális növekedési faktorreceptor-2 (HER-2) 3+ szintű overexpresszióját, és akik számára az antraciklin-alapú kezelés nem alkalmas (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Monoterápiaként a paklitaxel metasztatizáló emlőkarcinóma kezelésére javallt azoknál a betegeknél, akiknél a standard, antraciklint tartalmazó kezelés sikertelen volt, vagy akik ezt a kezelést nem kaphatják.

Előrehaladott nem-kissejtes tüdőkarcinóma
A paklitaxel ciszplatinnal kombinációban nem-kissejtes tüdőkarcinóma (NSCLC) kezelésére javallt azoknál a betegeknél, akiknél potenciálisan kuratív műtéti beavatkozás és/vagy sugárkezelés nem jön szóba.

AIDS-hez társuló Kaposi-szarkóma
A paklitaxel olyan AIDS-hez társuló előrehaladott Kaposi-szarkomás (KS) betegek kezelésére javallt, akiknél a korábbi liposzomális antraciklin-alapú kezelés nem bizonyult hatásosnak.
Ebben az indikációban a hatásosságra vonatkozó adatok korlátozottak; a vonatkozó vizsgálatok összefoglalását az 5.1 pont tartalmazza.




Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Valamennyi beteget kortikoszteroid-, antihisztamin- és H2-antagonista-kezelésben kell részesíteni a paklitaxel infúzió adása előtt.

Gyógyszer
Dózis
Mikor és hogyan kell alkalmazni a paklitaxel-terápia előtt
Dexametazon
20 mg per os* vagy iv.
Per os adás esetén körülbelül 12 és 6 órával előtte, vagy iv. adás esetén 30-60 perccel előtte
Difenhidramin**
50 mg iv.
30-60 perccel előtte
Cimetidin vagy

ranitidin
300 mg iv.

50 mg iv.

30-60 perccel előtte
? 8-20 mg Kaposi-szarkómában
?? vagy egyéb ekvivalens antihisztamin, pl. klórfeniramin

A paklitaxel beadásakor mikroporózus membrános (? 0,22 mikron pórusátmérőjű) szűrővel ellátott infúziós szereléket kell alkalmazni (lásd 6.6 pont).

Az ováriumkarcinóma első vonalbeli kemoterápiája
Bár más adagolási sémákat is vizsgálnak, a paklitaxel+ciszplatin kombinációs kezelés ajánlott.
Az infúzió időtartamától függően a paklitaxel két dózisban javasolt:
- 175 mg/m2 paklitaxel intravénás infúzióban 3 órán keresztül, majd ezt követően 75 mg/m2 ciszplatin, háromhetente megismételve, vagy
- 135 mg/m2 paklitaxel 24 órás infúzióban, majd 75 mg/m2 ciszplatin, 3 hetes szünetekkel a kezelések között (lásd 5.1 pont).

Az ováriumkarcinóma második vonalbeli kemoterápiája
A paklitaxel javasolt dózisa 175 mg/m2 3 óra alatt, 3 hetes szünetekkel a kezelések között.

Adjuváns kemoterápia emlőkarcinómában
A paklitaxel javasolt dózisa 175 mg/m2 3 órás infúzióban, 3 hetenként, 4 kezelési cikluson keresztül, az AC séma szerinti kezelést követően.

Az emlőkarcinóma első vonalbeli kemoterápiája
Doxorubicinnal (50 mg/m2) történő kombinációja esetén a paklitaxelt a doxorubicin adását követően 24 órával kell beadni. A paklitaxel javasolt dózisa 220 mg/m2 intravénásan 3 óra alatt, 3 hetes szünetekkel a kezelések között (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Trasztuzumabbal kombinációban a paklitaxel javasolt dózisa 175 mg/m2 3 óra alatt, 3 hetes szünetekkel a kezelések között (lásd 5.1 pont). A paklitaxel infúziót a trasztuzumab első dózisának beadását követő napon vagy rögtön a trasztuzumab beadása után el lehet kezdeni, ha az előzőleg beadott trasztuzumab dózist a beteg jól tolerálta (a trasztuzumab részletes adagolási útmutatóját lásd a trasztuzumab Alkalmazási előírásában).

Az emlőkarcinóma második vonalbeli kemoterápiája
A paklitaxel javasolt dózisa 175 mg/m2 3 óra alatt, 3 hetes szünetekkel a kezelések között.

Az előrehaladott nem-kissejtes tüdőkarcinóma kezelése
A paklitaxel javasolt dózisa 175 mg/m2 3 óra alatt, amit 80 mg/m2 ciszplatin követ; 3 hetes szünetekkel a kezelések között.

AIDS-hez társuló Kaposi-szarkóma kezelése
A paklitaxel javasolt dózisa 100 mg/m2 3 órás intravénás infúzióban, minden második héten.
A paklitaxel további dózisait a beteg egyéni toleranciájának megfelelően kell alkalmazni.

Dózismódosítás
A paklitaxel kizárólag akkor alkalmazható újra, ha a neutrophil granulocytaszám ? 1500/mm3
(? 1000/mm3 Kaposi-szarkómában) és a vérlemezkeszám ? 100 000/mm3 (? 75 000/mm3 Kaposi-szarkómában). Azoknál a betegeknél, akiknél súlyos neutropenia (a neutrophil granulocytaszám < 500/mm3 ? 7 napon át) vagy súlyos perifériás neuropathia alakul ki, a dózist a további kezelések során 20%-kal (Kaposi-szarkómában 25%-kal) csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek
Nem áll rendelkezésre elegendő adat az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél szükséges dózismódosításra vonatkozóan (lásd 5.2 pont).
Nem áll rendelkezésre adat azokra a betegekre vonatkozóan, akiknek kiinduláskor cholestasisuk van. A súlyosan károsodott májműködésű betegek nem kezelhetők paklitaxellel (lásd 4.4 és 5.2. pont).

Gyermekek
Gyógyszerbiztonságossági és hatásossági adatok hiánya miatt a paclitaxel alkalmazása 18 év alatti gyermekek esetében nem ajánlott.




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A paklitaxel kizárólag daganatellenes kemoterápiás szerek alkalmazásában jártas orvos felügyelete mellett adható. Mivel súlyos túlérzékenységi reakciók jelentkezhetnek, a megfelelő szupportív eszközöknek elérhetőknek kell lenniük.

Mivel fennáll az extravazáció veszélye, az alkalmazás alatt az infúzió beadásának helyét szorosan kell monitorozni az esetleges infiltráció irányában .

A betegeket kortikoszteroidokkal, antihisztaminokkal és H2-antagonistákkal kell premedikálni (lásd 4.2 pont).

Kombinációs alkalmazás esetén a paklitaxelt a ciszplatin előtt kell beadni (lásd 4.5 pont).

A súlyos túlérzékenységi reakciókat a kezelést igénylő dyspnoe és hypotensio, angiooedema és generalizált urticaria jellemzi, ami a megfelelő premedikáció után paklitaxelt kapó betegek < 1%-nál fordult elő. Ezek a reakciók valószínűleg hisztamin-mediáltak. Súlyos túlérzékenységi reakciók esetén a paklitaxel infúziót azonnal le kell állítani, tüneti kezelést kell kezdeni, és a betegnek többször nem adható a gyógyszer.

A csontvelő-szuppresszió (elsősorban neutropenia) dóziskorlátozó toxicitási tényező. A vérsejtszámokat gyakran kell monitorozni. A betegeket addig nem szabad újra kezelni, amíg a neutrophylszám nem emelkedik ? 1500/mm3 (? 1000/mm3 KS-s betegeknél) és a thrombocytaszám ? 100 000/mm3 (? 75 000/mm3 KS-s betegeknél) fölé. A KS klinikai vizsgálatban a betegek többsége granulocyta-kolóniastimuláló faktort (G-CSF) kapott.

Májkárosodásban szenvedő betegeknél a toxicitás kockázata fokozott lehet, különösen III-IV. fokú myelosuppressio jelentkezhet. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a paklitaxel toxicitása fokozódik, ha 3 órás infúzióban enyhén kóros májfunkciójú betegeknek adják. Ha a paklitaxelt hosszabb idejű infúzióban adják, a myelosuppressio fokozódhat azoknál a betegeknél, akiknek közepesen súlyos, vagy súlyos májkárosodásuk van. A betegeket szorosan kell monitorozni súlyos myelosuppressio irányában (lásd 4.2 pont). Nem áll rendelkezésre elegendő adat az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél szükséges dózismódosításra vonatkozóan (lásd 5.2 pont).
Nem áll rendelkezésre adat azokra a betegekre vonatkozóan, akiknek kiinduláskor cholestasisuk van. A súlyosan károsodott májműködésű betegek nem kezelhetők paklitaxellel.

Súlyos szívingerület-vezetési zavarokat jelentettek ritkán az önmagában adott paklitaxel esetén. Ha a betegnél jelentős vezetési zavar alakul ki a paklitaxel adása alatt, megfelelő kezelést kell adni, és a további paklitaxel-kezelés alatt folyamatos cardialis monitorozást kell végezni. Hypotensiót, hypertensiót és bradycardiát is megfigyeltek paklitaxel alkalmazás alatt. A betegek rendszerint tünetmentesek voltak és nem igényeltek kezelést. Javasolt a vitális paraméterek gyakori monitorozása, különösen a paklitaxel infúzió első órájában. Gyakrabban figyeltek meg súlyos cardiovascularis eseményeket az NSCLC-ben szenvedő betegeknél, mint emlő- vagy ováriumkarcinóma esetén. Az AIDS-KS vizsgálatban egyetlen esetben észleltek szívelégtelenséget a paklitaxellel összefüggésben.

Ha a paklitaxelt doxorubicinnal vagy trasztuzumabbal kombinációban alkalmazzák a metasztázist adó emlődaganat kezdeti kezelésére, figyelmet kell fordítani a szívfunkció monitorozására. Azoknál a betegeknél, akiknél a paklitaxel adását ebben a kombinációban tervezik, az anamnézis-felvételt, fizikális vizsgálatot, EKG-t, echocardiographiát és/vagy MUGA scintigraphiát is magában foglaló kardiológiai vizsgálatot kell végezni. A szívműködést tovább kell monitorozni a kezelés alatt (pl. három havonként). A monitorozás segíthet azoknak a betegeknek az azonosításában, akiknél szívműködési zavar léphet fel, és a kezelőorvos elővigyázatosan választhatja meg az alkalmazott antraciklin kumulatív dózisát (mg/m2), amikor a kamrafunkció értékelésének gyakoriságáról dönt. Ha a vizsgálatok a szívfunkció romlását mutatják, a kezelőorvosnak még tünetmentes esetben is mérlegelnie kell a további kezelés klinikai előnyeit a szívkárosodás kialakulásának lehetőségével szemben, a potenciális irreverzibilis károsodások figyelembe vételével. További kezelés esetén gyakrabban kell monitorozni a szívműködést (pl. minden 1-2 ciklusban). További részletek a trasztuzumab vagy a doxorubicin Alkalmazási előírásában találhatók.

Bár a perifériás neuropathia előfordulása gyakori, súlyos tünetek ritkán jelentkeznek. Súlyos esetben a dózis 20%-kal (KS-es betegeknél 25%-kal) történő csökkentése javasolt a további paklitaxel-kezelések során. NSCLC-ben és ováriumkarcinómában szenvedő betegek első vonalbeli kezelése során a paklitaxel 3 órás infúzióban történő adása ciszplatinnal kombinálva nagyobb gyakorisággal okozott súlyos neurotoxicitást, mint a paklitaxel, illetve a ciklofoszfamid önmagában, amit ciszplatin-kezelés követett.

Különleges figyelmet kell fordítani a paklitaxel intraarterialis beadásának elkerülésére, mivel állatkísérletekben, a lokális tolerancia vizsgálata során súlyos szöveti reakciókat észleltek intraarterialis alkalmazást követően.

A paklitaxel adása a tüdő sugárkezelésével kombinációban, a kronológiai sorrendtől függetlenül, elősegítheti interstitialis pneumonitis kialakulását.

Pseudomembranosus colitist ritkán olyan esetben jelentettek, amikor a beteget nem kezelték egyidejűleg antibiotikummal. Erre a reakcióra gondolni kell a paklitaxel-kezelés alatt, vagy röviddel utána jelentkező, súlyos vagy perzisztáló hasmenés differenciáldiagnózisa során.

KS-es betegeknél a súlyos mucositis ritka. Súlyos reakciók jelentkezése esetén a paklitaxel dózisát 25%-kal csökkenteni kell.

A Paclitaxel Sandoz készítmény 401,7 mg alkoholt (etanol) tartalmaz milliliterenként, amely egyenértékű 40,2 m/V% alkohollal. A készítmény 52,5 ml adagjában található alkoholmennyiség 527,6 ml sörnek vagy 211 ml bornak felel meg.
Mivel a készítményt általában lassan, 3 órán keresztül adják be, az alkohol hatása kevésbé jelentkezik.
A készítmény 52,5 ml dózisát 70 ttkg-os felnőtt esetén alkalmazva, a szervezetben 301 mg/ttkg etanolexpozíciót eredményez, amely körülbelül 50 mg/100 ml véralkoholszint-emelkedéshez vezethet.
Ez káros hatással van az alkoholizmusban szenvedő betegekre, és figyelembe kell venni terhes vagy szoptató nők, valamint gyermekek esetében is, illetve olyan magas rizikójú csoportokban, mint a májbetegségben szenvedők vagy epilepsziás betegek.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem mutattak ki a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokat. Azonban figyelembe kell venni, hogy a készítmény alkoholt tartalmaz (lásd 4.4 és 6.1 pont).


4.9 Túladagolás

A paklitaxel-túladagolásnak nincs ismert antidotuma. Túladagolás esetén a beteget szorosan kell monitorozni. A kezelésnek elsősorban a várható szövődményekre kell irányulnia, amelyek a csontvelő-szuppresszió, a perifériás neurotoxicitás és a mucositis.

A túladagolás gyermekeknél akut alkohol-intoxikációt okozhat.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ováriumkarcinóma első vonalbeli kezelése során történő paklitaxel alkalmazás javasolt módja, hogy a paklitaxelt a ciszplatin előtt kell adni. Ha a paklitaxelt a ciszplatin előtt adják, a paklitaxel gyógyszerbiztonsági profilja azonos azzal, mintha önmagában adták volna. Amikor a paklitaxelt a ciszplatin után adták, a betegeknél sokkal súlyosabb myelosuppressio alakult ki, és a paklitaxel clearance-e körülbelül 20%-kal csökkent. Nőgyógyászati daganatok esetén a paklitaxellel és ciszplatinnal kezelt betegeknél fokozott lehet a veseelégtelenség kialakulásának kockázata az önmagában adott ciszplatinhoz képest.

Mivel a doxorubicin és aktív metabolitjai eliminációja csökkenhet, ha a paklitaxelt és a doxorubicint időben egymáshoz közel alkalmazzák, a paklitaxelt a metasztatizáló emlődaganat induló kezelése során 24 órával a doxorubicin után kell adni (lásd 5.2 pont).

A paklitaxel metabolizációját részben a CYP2C8 és CYP3A4 citokróm P450 izoenzimek katalizálják. Ezért pharmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatás vizsgálat hiányában óvatosan kell eljárni a paklitaxel olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásakor, amelyekről ismert, hogy gátolják a CYP2C8 vagy a CYP3A4 működését (pl. ketokonazol és más imidazol gombaellenes szerek, eritromicin, fluoxetin, gemfibrozil, klopidogrel, cimetidin, ritonavir, szakvinavir, indinavir és nelfinavir), mert a nagyobb paklitaxel-expozíció miatt a paklitaxel toxicitása megnövekedhet. A paklitaxel ismert CYP2C8 vagy CYP3A4 induktorokkal való egyidejű alkalmazása (pl. rifampicin, karbamazepin, fenitoin, efavirenz, nevirapin) nem javasolt, mert a paklitaxel hatásossága csökkenhet alacsonyabb paklitaxel-expozíció miatt.

A paklitaxel clearance-ét a cimetidin premedikáció nem befolyásolja.

Egyidejűleg több gyógyszert szedő KS-s betegeken végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a paklitaxel szisztémás clearance-e szignifikánsan alacsonyabb volt nelfinavir és ritonavir jelenlétében, de indinavirrel nem. Nem áll rendelkezésre elégséges adat az egyéb proteáz-inhibitorokkal kialakuló kölcsönhatásról. Ebből következik, hogy a paklitaxelt óvatosan kell alkalmazni olyan betegekben, akik egyidejűleg proteáz-inhibitort kapnak.


6.2 Inkompatibilitások

A makrogol-glicerin-éter-ricinoleát (poli(oxietilén)-35-ricinusolaj) a di-(2-etilhexil)-ftalát [DEHP] kioldódását idézheti elő a képlékenyített polivinil-klorid (PVC) tartályokból, a tárolási idővel és a szer koncentrációjával növekvő mennyiségekben. Ezért a paklitaxel előkészítéséhez, tárolásához és alkalmazásához PVC-mentes eszközöket kell használni.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi ismertetés - a jelzett esetek kivételével - 812, szolid tumoros, klinikai vizsgálatokban paklitaxel-monoterápiában részesült beteg teljes gyógyszerbiztonsági adatbázisára vonatkozik.
Az alábbi ismertetés tartalmazza továbbá a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból származó nemkívánatos hatásokat is. Ez utóbbiak a paklitaxelnek tulajdoníthatók, a kezelési protokolltól függetlenül.
Mivel a KS-populáció rendkívül specifikus, a jelen rész végén külön tárgyaljuk egy 107 beteg részvételével végzett klinikai vizsgálat adatai alapján.

A mellékhatások gyakorisága és súlyossága, hacsak nem említenek mást, általában hasonló az ováriumkarcinóma, emlőkarcinóma vagy NSCLC miatt paklitaxelt kapó betegeknél. A megfigyelt mellékhatások egyikét sem befolyásolta egyértelműen az életkor.

Jelentős túlérzékenységi reakció esetleges fatális kimenettel (kezelést igénylő hypotensio, angiooedema, bronchodilatátor kezelést szükségesség tevő légzési distress, vagy generalizált urticaria) két betegnél (< 1%) jelentkezett. A betegek 34%-a (az összes kezelés 17%-a) észlelt enyhe túlérzékenységi reakciót. Ezek a minor reakciók (főként kipirulás és kiütés) nem igényeltek terápiás beavatkozást és nem akadályozták meg a paklitaxel-kezelés folytatását.

A leggyakoribb nemkívánatos mellékhatás a csontvelő-szuppresszió. Súlyos neutropenia (< 500 sejt/mm3) a betegek 28%-nál jelentkezett, de nem társult lázas epizódokkal. Csak a betegek 1%-ánál tartott a súlyos neutropenia 7 napnál tovább. Thrombocytopeniát a betegek 11%-nál észleltek. A betegek három százalékánál a thrombocytaszám mélypontja < 50 000/mm3 volt, legalább egyszer a vizsgálat során. Anaemiát a betegek 64%-nál figyeltek meg, de ez súlyos (Hb < 5 mmol/l) csak a betegek 6%-nál volt. Az anaemia gyakorisága és súlyossága összefüggésben van a kiindulási hemoglobin-értékkel.

Úgy tűnik, a neurotoxicitás, főleg a perifériás neuropathia, sokkal gyakoribb és súlyosabb a 175 mg/m2 dózisú 3 órás infúzió esetén (85% neurotoxicitás, 15% súlyos), mint a 135 mg/m2 dózisú 24 órás infúzióval (25% perifériás neuropathia, 3% súlyos), ha a paklitaxelt ciszplatinnal kombinálják. A 3 órás paklitaxellel, majd ciszplatinnal kezelt, NSCLC-ben és ováriumkarcinómában szenvedő betegeknél egyértelműen nőtt a súlyos neurotoxicitás gyakorisága. A perifériás neuropathia előfordulhat az első kezelés során és romolhat a további paklitaxel-expozíciókkal. A perifériás neuropathia volt a paklitaxel leállításának oka néhány esetben. A szenzoros tünetek általában javultak vagy megszűntek néhány hónappal a paklitaxel leállítását követően. Kimutatták továbbá, hogy a perifériás neuropátiák a paklitaxel-kezelés abbahagyásától számított 6 hónap után is fennállhatnak.
A korábbi kezelések eredményeként már fennálló neuropathia nem képezi a paklitaxel-kezelés ellenjavallatát.

Arthralgia vagy myalgia a betegek 60%-át érintette, és a betegek 13%-ánál volt súlyos.

Az intravénás alkalmazás során az injekció helyén jelentkező reakciók helyi ödémához, fájdalomhoz, erythemához, és induratióhoz vezethetnek; esetenként az extravazáció cellulitist eredményezhet. Jelentették a bőr hámlását is, néha extravazációval kapcsolatosan. Előfordulhat a bőr elszíneződése is. A paklitaxel adását követően egy korábbi extravazáció helyén jelentkező bőrreakció ismételt jelentkezését egy másik helyen, azaz az "emlékezést", ritkán észlelték. Az extravazációs reakciók specifikus kezelése jelenleg nem ismert.
Néhány esetben az injekció beadásának helyén jelentkező reakció a tartós infúzió alatt, vagy később, 7-10 nappal a kezelés után jelentkezett.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei
Alopecia: a betegek 87%-ánál figyeltek meg alopeciát, mely hirtelen alakult ki. Az alopeciát tapasztaló betegek többségénél kifejezett, ?50%-os hajhullás várható.

Az önmagában adott paklitaxel 3 órás infúzióban történő alkalmazása esetén metasztatikus betegeknél (a klinikai vizsgálatokban kezelt 812 beteg) észlelt, valamint a forgalomba hozatalt követő mellékhatás-figyelés során jelentett mellékhatásokat (lásd *) a súlyosságra való tekintet nélkül soroljuk fel.

Az alább felsorolt nemkívánatos mellékhatások gyakoriságát a következő gyakorisági kategóriák szerint definiálják:
Nagyon gyakori (? 1/10)
Gyakori (? 1/100 - < 1/10)
Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100)
Ritka (? 1/10 000 - < 1/1000)
Nagyon ritka (< 1/10 000),
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések:
Nagyon gyakori: fertőzések (főként húgyúti és felső légúti fertőzések), halálos kimenetelű eseteket is jelentettek.
Nem gyakori: septicus shock.
Ritka: pneumonia*, peritonitis*, sepsis*.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: csontvelő-szuppresszió, neutropenia, anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, vérzés.
Ritka: lázas neutropenia*.
Nagyon ritka: akut myeloid leukaemia*, myelodysplasiás szindróma*.
Nem ismert: disszeminált intravascularis coagulatio (DIC), gyakran szepszissel vagy több szerv elégtelen működésével társulva.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: minor túlérzékenységi reakciók (főként bőrpír és bőrkiütés).
Nem gyakori: jelentős, kezelést igénylő túlérzékenységi reakciók (pl. hypotonia, angioneuroticus oedema, légzési nehézségek, generalizált urticaria, hidegrázás, hátfájás, mellkasi fájdalom, tachycardia, hasi fájdalom, végtagtáji fájdalom, bőséges verítékezés és hypertonia).
Ritka: anaphylaxiás reakciók*.
Nagyon ritka: anaphylaxiás shock*.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:
Nagyon ritka: anorexia*.
Nem ismert: tumorlízis szindróma*.

Pszichiátriai kórképek:
Nagyon ritka: zavart állapot*.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: neurotoxicitás (főleg perifériás neuropathia). A perifériás neuropátia a paklitaxel-kezelés abbahagyásától számított 6 hónapon túl is fennállhat.
Ritka: motoros neuropathia (következményes minor disztális gyengeséggel)*.
Nagyon ritka: grand-mal görcsrohamok*, autonóm neuropathia (amely paralyticus ileushoz és orthostaticus hypotoniához vezet)*, encephalopathia*, convulsiók*, szédülés*, ataxia*, fejfájás*.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nagyon ritka: látóideg- és/vagy látászavarok (scotoma scintillans)*, különös tekintettel az ajánlottnál magasabb dózisokat kapó betegek körében.
Nem ismert: maculaoedema*, fotopsia*, lebegő részecskék az üvegtestben*.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:
Nagyon ritka: ototoxicitás*, halláscsökkenés*, tinnitus*, vertigo*.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:
Gyakori: bradycardia.
Nem gyakori: cardiomyopathia, tünetmentes kamrai tachycardia, bigeminiával együtt fennálló tachycardia, AV-blokk és ájulás, szívinfarktus.
Ritka: szívelégtelenség.
Nagyon ritka: pitvarfibrilláció*, supraventricularis tachycardia*

Érbetegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: hypotonia.
Nem gyakori: hypertonia, thrombosis, thrombophlebitis.
Nagyon ritka: sokk*.
Nem ismert: phlebitis*.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Ritka: dyspnoe*, pleuralis effusio*, interstitialis pneumonia*, tüdőfibrózis*, tüdőembólia*, légzési elégtelenség*.
Nagyon ritka: köhögés*.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: émelygés, hányás, diarrhoea, nyálkahártya-gyulladás.
Ritka: bélelzáródás*, bélperforáció*, ischaemiás colitis*, pancreatitis*.
Nagyon ritka: mesenterialis thrombosis*, pseudomembranosus colitis*, oesophagitis*, obstipatio*, ascites*, neutropeniás colitis*.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:
Nagyon ritka: májnekrózis*, hepaticus encephalopathia* (mindkettőnél halálos kimenetelű eseteket is jelentettek).

Bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:
Nagyon gyakori: alopecia.
Gyakori: átmeneti,enyhe köröm- és bőrelváltozások.
Ritka: pruritus*, bőrkiütés*, erythema*.
Nagyon ritka: Steven-Johnson-szindróma*, epidermalis necrolysis*, erythema multiforme*, exfoliativ dermatitis*, urticaria*, onycholysis (a kezelés alatt álló betegeknek a kezüket és a lábukat védeniük kell a napsugárzástól)*.
Nem ismert: scleroderma*, kéz-láb erythrodysesthesia szindróma*.

A csont- és izomrendszer valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:
Nagyon gyakori: arthralgia, myalgia.
Nem ismert: szisztémás lupus erythematosus*.

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Gyakori: a beadás helyén jelentkező reakciók (beleértve a helyi ödémát, fájdalmas erythemát, induratiót; esetenként az extravazáció cellulitishez vezethet; bőrfibrózis, bőrnekrózis).
Ritka: asthenia*, pyrexia*, dehydratio*, ödéma*, rossz közérzet*.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:
Gyakori: jelentős SGOT (AST)-szint-emelkedés, jelentős alkalikus foszfatázszint-emelkedés.
Nem gyakori: jelentős bilirubinszint-emelkedés.
Ritka: a kreatinin vérszint emelkedése*.

Azoknál az emlődaganatban szenvedő betegeknél, akik a paklitaxelt adjuváns kezelésként kapták AC-t követően, gyakrabban fordult elő neuroszenzoros toxicitás, túlérzékenységi reakciók, arthralgia/myalgia, anaemia, fertőzés, láz, hányinger/hányás és hasmenés, mint azoknál a betegeknél, akik az AC-t magában kapták. Azonban ezeknek az eseményeknek a gyakorisága megegyezett a fent jelzett, az önmagában alkalmazott paklitaxel esetén észlelt értékekkel.

Kombinációs kezelés
A következő adatok az ováriumkarcinóma első vonalbeli kezelésének két fő vizsgálatából (paklitaxel+ciszplatin: több mint 1050 betegnél), két III. fázisú, az áttétes emlődaganat első vonalbeli kezelését kutató vizsgálatból (doxorubicinnel kombinálva: paklitaxel+doxorubicin: 267 beteg; trasztuzumabbal kombinálva: tervezett alcsoport-analízisben paklitaxel+trasztuzumab: 188 beteg) és az előrehaladott NSCLC kezelésének két III. fázisú vizsgálatából (paklitaxel+ciszplatin: több mint 360 betegnél) (lásd 5.1 pont) származnak.

3 órás infúzióban adva az ováriumkarcinóma első vonalbeli kezeléseként a neurotoxicitást, arthralgiát/myalgiát és a túlérzékenységet gyakrabban és súlyosabb formában észlelték azok a betegek, akiket a paklitaxellel, majd ciszplatinnal kezeltek, mint azok, akiket ciklofoszfamiddal, majd ciszplatinnal kezeltek. A myelosuppressio kevésbé gyakorinak és súlyosnak tűnt a 3 órás infúzióban adott paklitaxel majd ciszplatin esetén, összehasonlítva a ciklofoszfamid+ciszplatinnal.

A metasztatizáló emlődaganat első vonalbeli kemoterápiája során gyakrabban jelentettek neutropeniát, anaemiát, perifériás neuropathiát, arthralgiát/myalgiát, gyengeséget, lázat és hasmenést, és ezek súlyosabbak voltak, ha a paklitaxelt (220 mg/m2) 3 órás infúzióban adták 24 órával a doxorubicin (50 mg/m2) után, mint a standard FAC-kezelés esetén (5-FU 500 mg/m2, doxorubicin 50 mg/m2, ciklofoszfamid 500 mg/m2). A hányinger és hányás kevésbé gyakorinak és kevésbé súlyosnak tűnt a paklitaxel (220 mg/m2) / doxorubicin (50 mg/m2) kezelés esetén, a standard FAC-kezeléssel összehasonlítva. A kortikoszteroidok alkalmazása elősegíthette a hányinger és hányás gyakoriságának és súlyosságának csökkenését a paklitaxel/doxorubicin szárnyban.
Amikor a paklitaxelt 3 órás infúzióban trasztuzumabbal kombinációban adták metasztatizáló emlődaganatban szenvedő betegek első vonalbeli kezelésére, a következő eseményeket gyakrabban észlelték (tekintet nélkül a paklitaxellel vagy trasztuzumabbal való kapcsolatra), mint az önmagában adott paklitaxel esetében: szívelégtelenség (8% vs. 1%), fertőzés (46% vs. 27%), hidegrázás (42% vs. 4%), láz (47% vs. 23%), köhögés (42% vs. 22%), bőrkiütés (39% vs. 18%), arthralgia (37% vs. 21%), tachycardia (12% vs. 4%), hasmenés (45% vs. 30%), hypertonia (11% vs. 3%), epistaxis (18% vs. 4%), acne (11% vs. 3%), herpes simplex (12% vs. 3%), véletlen sérülés (13% vs. 3%), insomnia (25% vs. 13%), rhinitis (22% vs. 5%), sinusitis (21% vs. 7%), és a beadás helyén jelentkező reakció (7% vs. 1%). A gyakorisági különbségek közül néhány annak az eredménye lehet, hogy a paklitaxel/trasztuzumab kombinációval több és hosszabb kezelés történt, mint a paklitaxellel önmagában. Súlyos eseményeket hasonló gyakorisággal jelentettek paklitaxel/trasztuzumab és önmagában adott paklitaxel esetén.

Ha a doxorubicint paklitaxellel kombinációban adták a metasztatizáló emlődaganat kezelésére, a betegek 15%-nál figyeltek meg szívösszehúzódási eltéréseket (a bal kamrai ejekciós frakció 20%-os vagy annál nagyobb csökkenését), szemben a standard FAC-kezelés esetén észlelt 10%-kal. Pangásos szívelégtelenséget a betegek kevesebb mint 1%-nál figyeltek meg a paklitaxel/doxorubicin és a standard FAC-karon is. A trasztuzumab paklitaxellel kombinációban történő adása olyan betegeknek, akiket korábban antraciklinekkel kezeltek, a kóros szívműködés gyakoriságának és súlyosságának növekedését eredményezte azokkal a betegekkel összehasonlítva, akik a paklitaxelt önmagában kapták (NYHA I/II 10% vs. 0%; NYHA III/IV 2% vs. 1%) és ritkán halállal is összefüggésben volt (lásd trasztuzumab Alkalmazási előírását). Ezeket a ritka eseteket kivéve a betegek a megfelelő gyógyszeres kezelésre minden esetben reagáltak.

Radiációs pneumonitist észleltek az egyidejűleg sugárkezelést is kapó betegeknél.

AIDS-hez társuló Kaposi-szarkóma
Egy 107 beteget magában foglaló klinikai vizsgálat adatai alapján a hematológiai és hepatikus mellékhatásokat kivéve (lásd lent), a mellékhatások gyakorisága és súlyossága általában hasonló a KS-ban szenvedő betegekben és más szolid tumorok miatt paklitaxel-monoterápiával kezelt betegekben.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: A csontvelő-szuppresszió volt a legfőbb dóziskorlátozó toxicitás. A neutropenia a legfontosabb hematológiai toxicitás. Az első kezelés során súlyos neutropenia (< 500 sejt/mm3) a betegek 20%-nál jelentkezett. A teljes kezelési periódus alatt súlyos neutropeniát a betegek 39%-nál figyeltek meg. A neutropenia > 7 napig a betegek 41%-nál, 30-35 napig pedig 8%-nál állt fenn. Az utánkövetett betegek mindegyikénél megszűnt 35 napon belül. A legalább 7 napig tartó 4-es fokú neutropenia gyakorisága 22% volt.

A paklitaxellel összefüggő neutropeniás lázat a betegek 14%-nál, a kezelési ciklusok 1,3%-ban észleltek. A paklitaxel adása alatt 3 septicus epizódot észleltek (2,8%) a gyógyszerrel összefüggésben, amelyek fatális kimenetelűek voltak.

Thrombocytopeniát a betegek 50%-nál figyeltek meg, és ez 9%-nál volt súlyos (< 50 000 sejt/mm3. A thrombocytaszám < 75 000 sejt/mm3 alá csökkenését csak 14% észlelte, legalább egyszer a kezelés során. A paklitaxellel összefüggő vérzéses epizódokat a betegek kevesebb mint 3%-nál jelentettek, de a vérzéses epizódok lokalizáltak voltak.

Anaemiát (Hb < 11 g/dl) a betegek 61%-nál figyeltek meg és ez 10%-nál volt súlyos (Hb < 8 g/dl). Vörösvértest-transzfúzióra a betegek 21%-nál volt szükség.

Máj-, epebetegségek illetve tünetek: Azoknál a betegeknél, akiknek a kiindulási májfunkciós értékei normálisak voltak (> 50% proteáz-inhibitorokat is kapott), 28%-nál emelkedett a bilirubin-, 43%-nál az alkalikus foszfatáz- illetve 44%-nál az SGOT (AST)-érték. Mindezen paraméterek vonatkozásában az emelkedés az esetek 1%-ban volt súlyos.

Feltételezett mellékhatások bejelentése
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.
A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, taxánok
ATC: L01C D01

A paklitaxel egy új mikrotubulus ellenes hatóanyag, amely elősegíti a mikrotubulusok felépülését a tubulin dimerekből és stabilizálja a mikrotubulusokat a depolimerizáció megakadályozásával. Ez a stabilizálás a mikrotubulus hálózat normális dinamikus reorganizációjának gátlását eredményezi, ami viszont alapvető a vitális közti fázis és a mitotikus sejtfunkciók szempontjából. Ezen felül, a paklitaxel indukálja a kóros mikrotubulus sorok és nyalábok képződését a teljes sejtciklus során, valamint a mikrotubulusok többszörös aszter-képzését a mitózis során.

Az ováriumkarcinóma első vonalbeli kemoterápiájában a paklitaxel biztonságosságát és hatásosságát két nagy, randomizált, kontrollos (vs. ciklofoszfamid 750 mg/m2 / ciszplatin 75 mg/m2) klinikai vizsgálatban elemezték. Az Intergroup vizsgálatban (BMS CA139-209) több mint 650, IIb-c., III .vagy IV. stádiumú, primer ováriumkarcinómában szenvedő beteg kapott maximum 9 paklitaxel-kezelést (175 mg/m2 3 óra alatt), amit ciszplatin (75 mg/m2) követett, vagy kontroll kezelést.
A másik nagy vizsgálat (GOG-111/B-MS CA139-022) maximum 6 kezelési ciklust értékelt, amelyben paklitaxelt (135 mg/m2 24 óra alatt), majd ciszplatint (75 mg/m2) illetve kontroll kezelést adtak több, mint 400, III/IV. stádiumú primer ováriumkarcinómában szenvedő betegnek, akiknek a staging laparotomia után a reziduális elváltozása legalább 1 cm volt, vagy távoli metasztázisai voltak. Ugyan a két paklitaxel adagolási sémát nem hasonlították össze egymással közvetlenül, a ciszplatinnal kombinált paklitaxellel kezelt betegeknél mindkét vizsgálatban szignifikánsan nagyobb volt a válaszarány, hosszabb volt a progresszióig eltelt idő, és hosszabb volt a túlélési idő is a kontroll kezeléssel összehasonlítva. A neurotoxicitás, arthralgia/myalgia gyakorsága magasabb, míg a myelosuppressio gyakorisága alacsonyabb volt azoknál az előrehaladott ováriumkarcinómában szenvedő betegeknél, akik 3 óra alatt beadott paklitaxel/ciszplatint kaptak azokkal a betegekkel összehasonlítva, akik ciklofoszfamid/ciszplatin-kezelést kaptak.

Az emlődaganat adjuváns kezelésének vizsgálata során 3121 nyirokcsomó-pozitív emlődaganatban szenvedő beteget kezeltek adjuváns paklitaxellel, illetve kemoterápia nélkül a 4 ciklus doxorubicin és ciklofoszfamid-kezelést követően (CALGB 9344, BMS CA 139-223). Az átlagos utánkövetési idő 69 hónap volt. Általánosságban, a paklitaxel szignifikánsan (p= 0,0014), 18%-kal csökkentette a betegség kiújulásának kockázatát azokhoz a betegekhez képest, akik csak AC-kezelést kaptak, és szintén szignifikánsan (p= 0,0044), 19%-kal csökkentette a halálozás kockázatát a csak AC-kezelést kapó betegekhez képest. A retrospektív elemzések minden beteg-alcsoportban előnyt mutattak ki. Azokban a betegekben, akik hormonreceptor-negatív tumorban szenvedtek, illetve ez a státuszuk ismeretlen volt, a betegség kiújulásának kockázata 28%-kal csökkent (95% CI: 0,59-0,86). A hormonreceptor-pozitív betegek alcsoportjában a betegség kiújulásának kockázata 9%-kal csökkent (95% CI: 0,78-1,07). Azonban a vizsgálati terv nem tartalmazta az AC-kezelés 4 cikluson túli hatásának elemzését. Önmagában ezen vizsgálat alapján nem zárható ki, hogy a megfigyelt hatások részben a kemoterápia időtartamának két kar közötti különbségéből adódnak (AC 4 ciklus, AC+paklitaxel 8 ciklus). Ezért az adjuváns paklitaxel-kezelést a kiterjesztett AC-kezelés alternatívájának kell tekinteni.

A nyirokcsomó-pozitív emlőkarcinóma adjuváns kezelésének egy hasonló elrendezésű, másik nagy klinikai vizsgálatában 3060 beteget randomizáltak, és a betegek a négy AC-kezelési ciklus után vagy kaptak, vagy nem négy kezelési ciklus paklitaxelt nagyobb, 225 mg/m2 dózissal (NSABP B-28, BMS CA139-270). Az átlagos utánkövetés 64 hónap volt, a paklitaxelt kapó betegeknél szignifikánsan (p= 0,006), 17%-kal csökkent a betegség kiújulásának a kockázata, azokhoz a betegekhez képest, akik csak AC-kezelést kaptak. A halálozás kockázatának 7%-os csökkenésében a paklitaxel-kezelésnek volt szerepe (95% CI: 0,78-1,12). Minden alcsoport-analízis a paklitaxel-kart ítélte előnyösebbnek. Ebben a vizsgálatban a hormonreceptor-pozitív tumorban szenvedő betegeknél a betegség kockázata 23%-kal csökkent (95% CI: 0,6-0,92); a hormonreceptor-negatív tumorban szenvedő betegek alcsoportjában a betegség kiújulásának kockázata 10%-kal csökkent (95% CI: 0,7-1,11).

A metasztatizáló emlődaganat első vonalbeli kezelésében a paklitaxel hatásosságát és biztonságosságát két kulcsfontosságú, III. fázisú, nyílt, randomizált, kontrollos vizsgálatban értékelték. Az első vizsgálatban (BMS CA139-278) a bólusban adott doxorubicint (50 mg/m2), majd ezt követően 24 órával adott paklitaxelt (220 mg/m23 órás infúzióban) (AT protokoll) hasonlították össze a standard FAC-kezeléssel (5-FU 500 mg/m2, doxorubicin 50 mg/m2, ciklofoszfamid 500 mg/m2), mindkét kezelést háromhetente, 8 cikluson keresztül adták. A vizsgálatba 267 olyan, metasztázist adó emlődaganatban szenvedő beteget vontak be, akik korábban nem kaptak kemoterápiát, vagy csak nem-antraciklin adjuváns kemoterápiát kaptak. Az eredmények szignifikáns különbséget mutattak a progresszióig eltelt időben az AT-t és az FAC-ot kapó betegek között (8,2 vs. 6,2 hónap, p= 0,029). A medián túlélési idő szignifikánsan jobb volt a paklitaxel/doxorubicin csoportban a FAC-hoz viszonyítva (23,0 vs.. 18,3 hónap; p=0,004). Az AT és FAC kezelési csoportban a betegek 44%-a, illetve 48% -a kapott másodvonalbeli kemoterápiát, amely 7%-ban (AT kar), illetve 50%-ban (FAC kar) tartalmazott taxánokat. A teljes válaszarány is szignifikánsan magasabb volt az AT szárnyon az FAC karhoz képest (68% vs.. 55%). Komplett választ a paklitaxel/doxorubicin-karon a betegek 19%-nál észleltek, szemben az FAC-karon észlelt 8%-kal. Minden hatásosságra vonatkozó eredményt egy független (vak) vizsgálat erősített meg.

A másik kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban a paklitaxel és trasztuzumab (Herceptin) kombináció hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták a HO648g vizsgálat alcsoportjának (korábban antraciklin adjuváns kezelésben részesülő metasztatizáló emlődaganatban szenvedő betegek) tervezett analízise során). A trasztuzumab hatásosságát a paklitaxellel kombinációban azokban a betegekben, akik nem kaptak előzetes adjuváns antraciklin-kezelést, nem igazolták. A trasztuzumabot (4 mg/ttkg telítő dózis, majd 2 mg/ttkg hetente) és a 3 hetente 3 órás infúzióban adott paklitaxelt (175 mg/m2) az önmagában, 3 órás infúzióban 3 hetente adott paklitaxellel (175 mg/m2) hasonlították össze 188, metasztatizáló emlődaganatban szenvedő, a HER2-t túlexpresszáló (immunhisztokémiával 2+ vagy 3+) betegnél, akiket korábban antraciklinekkel kezeltek. A paklitaxelt háromhetente adták legalább hat kezelési cikluson keresztül, míg a trasztuzumabot hetente adták a betegség progressziójáig. A vizsgálat a paklitaxel/trasztuzumab kombináció szignifikáns előnyét mutatta ki a progresszióig eltelt idő (6,9 vs. 3,0 hónap), a válaszarány (41% vs. 17%), és a válasz tartama (10,5 vs. 4,5 hónap) szempontjából az önmagában adott paklitaxellel összehasonlítva. A paklitaxel/trasztuzumab kombináció alkalmazása esetén megfigyelt legjelentősebb toxicitás a szívműködési zavar volt (lásd 4.8 pont).

Az előrehaladott NSCLC kezelésében a 80 mg/m2 ciszplatinnal folytatott 175 mg/m2 dózisú paklitaxelt két III. fázisú vizsgálatban értékelték (367 beteg kapott paklitaxelt tartalmazó kezelést). Mindkét vizsgálat randomizált volt, az egyikben a kezelést 100 mg/m2 ciszplatinnal hasonlították össze, a másikban az összehasonlításra 100 mg/m2 teniposzidot használtak, amit 80 mg/m2 ciszplatin adása követett (367 beteg kapta az összehasonlításra használt kezelést). Az eredmények mindkét vizsgálatban hasonlóak voltak. A mortalitásban - mint elsődleges végpont - nem volt szignifikáns különbség a paklitaxelt tartalmazó kezelési módok és az összehasonlításra alkalmazott kezelések között (az átlagos túlélési idő 8,1 és 9,5 hónap volt a paklitaxelt tartalmazó terápiás sémák esetén, és 8,6 és 9,9 hónap az összehasonlításra alkalmazott kezelésekkel). Hasonlóképpen, a progressziómentes túlélésben sem volt szignifikáns különbség a kezelések között. A klinikai válaszarány szignifikánsan magasabb volt a paclitaxelt tartalmazó kezelések során. Az életminőségi eredmények arra utalnak, hogy a paklitaxel-tartalmú terápiás sémák előnyösek az étvágytalanság vonatkozásában; egyúttal a paklitaxel-tartalmú terápiás sémák határozottan kedvezőtlenebbek a perifériás neuropathia vonatkozásában (p< 0,008).

Az AIDS-szel kapcsolatos KS kezelésében a paklitaxel hatásosságát és biztonságosságát egy nem-összehasonlító vizsgálatban elemezték előrehaladott KS-ban szenvedő betegeknél, akiket korábban szisztémás kemoterápiával kezeltek. A primer végpont az optimális tumorválasz volt. A 107 betegből 63-at tekintettek rezisztensnek a liposzómális antraciklinekkel szemben. Ez az alcsoport központi populáció volt a hatásosság megítélése szemponjából. A teljes sikerarány (teljes/részleges válasz) 15 kezelési ciklust követően 57% (CI: 44-70%) volt a liposzómális antraciklinre rezisztens betegeknél. A válaszok több, mint 50%-a már az első 3 kezelési ciklus után nyilvánvaló volt. A liposzómális antraciklinekre rezisztens betegeknél a válaszarány összehasonlítható volt azokkal a betegekkel, akik sosem kaptak proteáz-inhibitort (55,6%) és azokkal, akik egyet kaptak, legalább 2 hónappal a paklitaxel-kezelés előtt (60,9%). A progresszióig eltelt átlagos idő a központi populációban 468 nap volt (95% CI: 257-NE). Átlagos túlélési időt nem lehetett számolni, de az alsó 95%-os határ 617 nap volt a központi betegeknél.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Intravénás adást követően a paklitaxel plazmakoncentrációja bifázisosan csökken.

A paklitaxel farmakokinetikáját 135 mg/m2 és 175 mg/m2 dózisok 3 és 24 órás infúzió beadását követően határozták meg. A becsült átlagos terminális felezési idő 3,0 és 52,7 óra között van. A teljestest-clearance és a nem-kompartment számított értéke 11,6-24,0 l/óra/m2; a teljestest-clearance csökken a magasabb paklitaxel-koncentrációk esetén. Az steady-state megoszlási térfogat 198-688 l/m2, ami kiterjedt extravascularis megoszlásra és/vagy szöveti kötődésre utal. A 3 órás infúzió esetén az emelkedő dózisok nem-lineáris farmakokinetikát eredményeznek. A dózis 30%-kal, 135 mg/m2-ről 175 mg/m2-re történő emelése esetén a Cmax 75%-kal és az AUC0?? 81%-kal nő.

100 mg/m2 dózist 3 órás infúzióban adva 19 KS-s betegnek, az átlagos Cmax 1530 ng/ml (761-2,860 ng/ml) és az átlagos AUC 5619 ng.óra/ml (2609-9428 ng.óra/ml) volt. A clearance 20,6 l/óra/m2 (11-38), a megoszlási térfogat pedig 291 l/m2 (121-638) volt. A terminális eliminációs felezési idő átlagosan 23,7 óra (12-33) volt.

A szisztémás paklitaxel-expozíció intraindividuális variabilitása minimális volt. Nem volt arra vonatkozó bizonyíték, hogy a paklitaxel kumulálódik a többszörös kezelés során.

In vitro emberi szérumfehérjékhez történő kötődésre vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyógyszer 89-98%-a kötődik. A cimetidin, ranitidin, dexametazon vagy difenhidramin jelenléte nem befolyásolta a paklitaxel fehérjekötődését.

A paklitaxel megoszlása és eliminációja nem teljesen tisztázott emberben.
A változatlan szer kumulatív, vizeletből történő visszanyerésének átlagos értéke a dózis 1,3-2,6%-a között van, ami kiterjedt, nem-renalis clearance-re utal. A májmetabolizmus és a biliaris clearance lehetnek a paklitaxel eliminációjának fő mechanizmusai. Úgy tűnik, a paklitaxelt elsősorban a citokróm P450 enzimek metabolizálják.
Radioizotóppal jelzett paklitaxel adása után a radioaktivitás átlagosan 26%-a, 2%-a és 6%-a választódott ki a székletbe sorrendben 6-alfa-hidroxipaklitaxel, 3'-p-hidroxipaklitaxel illetve 6-alfa-3'p-dihidroxipaklitaxel formájában. Ezeknek a hidroxilált metabolitoknak a képződését a CYP2C8, CYP3A4 illetve a CYP2C8 és CYP3A4 katalizálja. A vese-, illetve májdiszfunkció hatását a 3 órás infúzióban alkalmazott paklitaxel eliminációra formálisan nem vizsgálták.
Egy hemodializált, a paklitaxelt 3 órás infúzióban, 135 mg/m2 dózisban kapó betegből származó farmakokinetikai paraméterek a nem-dializált betegeknél meghatározott tartományon belül voltak.

Azokban a klinikai vizsgálatokban, ahol a paklitaxelt és a doxorubicint egyidejűleg adták, a doxorubicin és metabolitjainak megoszlása és eliminációja megnyúlt. A doxorubicin teljes plazmaexpozíciója 30%-al magasabb volt, ha a paklitaxel adása közvetlenül a doxorubicin adását követően történt, mint amikor a két szer alkalmazása között 24 óra telt el.

A paclitaxel más kezelésekkel kombinációban történő alkalmazására vonatkozóan olvassa el a ciszplatin, a doxorubicin, illetve a trasztuzumab Alkalmazási előírását ezen gyógyszerek használatáról.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A paklitaxel karcinogén potenciálját nem vizsgálták. Azonban a paklitaxel potenciálisan karcinogén és genotoxikus szer a farmakodinámiás hatásmechanizmusa alapján. A paklitaxel mutagénnek bizonyult mind in vitro, mind in vivo emlős vizsgálati rendszerekben.





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Türkíz színű műanyag lepattintható védőkoronggal, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke, fluorpolimer bevonattal ellátott brómbutil gumidugóval lezárt színtelen, átlátszó, I. típusú injekciós üveg.
1 injekciós üveg zsugorfóliában vagy anélkül dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kezelés
Mint minden daganatellenes szer esetén, elővigyázatosság szükséges a paklitaxel kezelése során. Várandós nő nem dolgozhat paclitaxellel.

A hígítást aszeptikus körülmények között, képzett személyzetnek kell elvégeznie, kijelölt területen. Megfelelő védőkesztyűt kell viselni. Minden óvintézkedést meg kell tenni, hogy a bőrrel vagy nyálkahártyával történő érintkezést elkerüljék. A bőrrel történő érintkezés esetén az érintett területet, szappannal és vízzel - azonnal és teljesen - le kell mosni. A helyi expozíciót követően bizsergést, égő érzést és pirosságot figyeltek meg. A nyálkahártyákkal történő érintkezés esetén ezeket vízzel alaposan le kell öblíteni. Inhaláció esetén dyspnoét, mellkasi fájdalmat, a torokban égő érzést és hányingert jelentettek.

A Chemo-Dispensing Pin eszköz vagy egyéb, tüskével bíró hasonló eszközök nem alkalmazhatók, mivel az üvegampulla gumidugója károsodhat, és ez a sterilitás elvesztését eredményezheti.

Ha a fel nem nyitott injekciós üveget hűtőben vagy fagyasztóban tárolják, csapadék képződhet, amely a szobahőmérsékletet elérve, kevés mozgatás segítségével vagy esetleg anélkül is, visszaoldódik. A termék minőségét ez nem befolyásolja. Ha az oldat homályos marad vagy nem oldódó csapadékrészecskék láthatók benne, az injekciós üveget meg kell semmisíteni.

Többszörös tűbeszúrást és a készítmény kiszívását követően az üveg megőrzi a mikrobiológiai, kémiai és fizikai stabilitást 28 napon át legfeljebb 25°C-on. Egyéb felbontást követő tárolási idők és körülmények a felhasználó felelősségét képezik.

Előkészítés intravénás alkalmazásra
Az infúzió előtt a paklitaxelt aszeptikus technikával 9 mg/ml-es (0.9%) nátrium-klorid infúziós oldattal, 50 mg/ml-es (5%) glükóz infúziós oldattal, 9 mg/ml-es (0.9%) nátrium-klorid infúziós oldat és 50 mg/ml-es (5%) glükóz infúziós oldat keverékével, vagy 50 mg/ml (5%) glükózt tartalmazó Ringer infúziós oldattal 0,3-1,2 mg/ml végső koncentrációra kell hígítani.

Az elkészített infúziós oldat felbontás utáni kémiai és fizikai stabilitását 5oC-on és 25oC-on 48 órán át igazolták 5%-os glükóz oldattal történő hígítást követően, továbbá szintén 48 órán át 0,9%-os nátrium-klorid injekcióval történt hígítás után.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem kerül azonnal felhasználásra, az alkalmazás közbeni tárolási idő és körülmény a felhasználást megelőzően a felhasználó felelőssége és normál körülmények között nem lehet hosszabb, mint 24 óra 2-8°C között tárolva, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validáltan aszeptikus körülmények között történik.
Hígítást követően az oldat kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál.

Az elkészítés során az oldat homályos lehet, ami a vivőanyagnak tulajdonítható, és nem távolítja el a szűrés. A paklitaxelt tartalmazó infúziót olyan beépített szűrőn keresztül kell adni, amelynek 0,22 mikrométernél nem nagyobb mikroporózus membránja van. Az oldat beépített szűrőt tartalmazó infúziós szereléken keresztül történő szimulációs beadása során a hatás jelentős csökkenését nem észlelték.

Vannak arra vonatkozó jelentések, hogy csapadékképződés történik a paklitaxel infúzió során, rendszerint a 24 órás infúziós periódus vége felé. Bár a csapadékképződés oka nem tisztázott, valószínűleg a hígított oldat szuperszaturációjával kapcsolatos. A csapadékképződés veszélyének csökkentése érdekében a paklitaxelt tartalmazó infúziót a hígítást követően minél előbb fel kell használni, és kerülni kell a túlzott mozgatást, vibrációt vagy rázást.
Az infúziós szereléket gondosan át kell mosni használat előtt. Az infúzió során az oldatot rendszeresen ellenőrizni kell, és le kell állítani az infúziót, ha csapadékképződés észlelhető.

A beteg DEHP [di-(2-etilhexil)ftalát] expozíciójának minimalizálása érdekében, amely kioldódhat a lágyított PVC infúziós anyagokból, a hígított paklitaxelt PVC-mentes tartályban (üveg, polipropilén) vagy műanyag zsákban (polipropilén, poliolefin) kell tárolni és polietilén-borítású szereléken keresztül kell beadni. Olyan szűrők (pl. IVEX-2) alkalmazása, amelyek rövid bemenő és/vagy kimenő lágyított PVC vezetéket tartalmaznak, nem okoztak jelentős DEHP kioldódást.

Megsemmisítés
Az előkészítés és alkalmazás során használt, valamint a paklitaxellel egyéb módon kapcsolatba került minden tárgyat a citotoxikus vegyületek kezelésére vonatkozó helyi előírások szerint kell megsemmisíteni.
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: ?? (két kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3 §-ának a) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).



6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on, a fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

A hígított oldatra vonatkozó tárolási körülményeket lásd a 6.3 pontban.

Nem fagyasztható. A paklitaxel nem fagyasztható, mert csapadék képződhet. Az ilyen csapadékok az injekciós üveg 25oC-ra (szobahőmérsékletre) történő felmelegítésével visszaoldhatók. A korábban lefagyasztott injekciós üveget meg kell semmisíteni, ha az oldat zavaros vagy homályos marad és a csapadékot nem lehet visszaoldani. A fagyasztás nem rövidíti le a paklitaxel eltarthatósági időtartamát.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

Felbontás után, hígítás előtt
A felbontást követő kémiai és fizikai stabilitást legfeljebb 25°C-on, 28 napon át vizsgálták többszörös tűbeszúrást és kiszívást követően.
Mikrobiológiai szempontból az oldatos infúzióhoz való koncentrátum az első felbontást követően legfeljebb 28 napig tárolható legfeljebb 25°C-on. Egyéb felbontást követő tárolási idők és körülmények a felhasználó felelősségét képezik.

Hígítás után
A kémiai és fizikai stabilitás 48 órán át dokumentált 25oC-on és 2-8°C-on.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem kerül azonnal felhasználásra, az alkalmazás közbeni tárolási idő és körülmény a felhasználást megelőzően a felhasználó felelőssége és normál körülmények között nem lehet hosszabb, mint 24 óra 2-8°C között tárolva, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történik.


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.
Bartók Béla út 43-47.
1114 Budapest
Magyarország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-10322/01 (Paclitaxel Sandoz 6 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz 1×5 ml)
OGYI-T-10322/02 (Paclitaxel Sandoz 6 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz 1×16,7 ml)
OGYI-T-10322/03 (Paclitaxel Sandoz 6 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz 1×25 ml)
OGYI-T-10322/04 (Paclitaxel Sandoz 6 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz 1×50 ml)


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. július 13.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. november 02.


10 A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. január 26.
5




OGYÉI/75922/2022




Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A paklitaxel terhes nőkben történő alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű információ. Kimutatták, hogy a paklitaxel embriotoxikus és fötotoxikus nyulakban, és csökkenti a fertilitást patkányokban. A többi citotoxikus szerhez hasonlóan a paklitaxel is okozhat magzati károsodást várandós nők kezelése során. Ezért a paklitaxelt nem szabad alkalmazni terhesség alatt, hacsak adására nincs egyértelműen szükség.

A fogamzóképes nőbetegek figyelmét fel kell hívni, hogy a paklitaxel-kezelés alatt ne essenek teherbe, és ha ez mégis bekövetkezik, azonnal tájékoztassák a kezelőorvost. Fertilis életkorban lévő nőknek és szexuálisan aktív férfiaknak és/vagy partnereiknek hatásos fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a kezelés után még legalább 6 hónapig.
A paklitaxel-kezelés előtt a férfi betegeknek a sperma lefagyasztására (kriokonzerválás) vonatkozóan tanácsot kell kérni a lehetséges infertilitás miatt.

A paklitaxel ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3 pont). Nem ismert, hogy a paklitaxel kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. A szoptatást a paklitaxel-kezelés alatt le kell állítani.