Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Csaknem fehér, hosszúkás, domború felületű, az egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóRichter Gedeon Vegyészeti Gyár NyRt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 200 mg ofloxacint tartalmaz filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 96 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Mag: magnézium-sztearát hidroxipropilcellulóz (E1440) karmellóz kukoricakeményítő laktóz-monohidrát Bevonat: makrogol 8000 talkum (E553b) titán-dioxid (E171) hipromellóz Javallat4.1 Terápiás javallatok A következő indikációk kizárólag felnőttekre vonatkoznak. A készítmény a következő, ofloxacinra érzékeny kórokozók által kiváltott bakteriális fertőzések kezelésére alkalmas: - krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbációja*; - területen szerzett pneumonia*; - akut bakteriális sinusitis*; - krónikus bakteriális sinusitis; - krónikus suppurativ otitis media; - szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések*; - csont- és ízületi fertőzések*; - szövődményes intraabdominalis fertőzések; - a gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése)*; - kismedencei gyulladásos betegség esetén más antibakteriális szerekkel kombinációban; - akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések; - szövődménymentes akut cystitis*; - szövődménymentes cystitis*; - bakteriális prostatitis, epididymo-orchitis; - Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott gonorrhoeás urethritis és cervicitis; - bakteriális fertőzés prophylaxisa neutropeniás betegeknél. * Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbációja, területen szerzett pneumonia, akut bakteriális sinusitis, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések, csont- és ízületi fertőzések, a gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése), szövődménymentes akut cystitis, valamint szövődménymentes cystitis javallatban a Tarivid-Richter 200 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az adag a fertőzés típusától és súlyosságától függ. Az adagolás általában az alábbi irányelvek szerint történik, az orvos az egyéni szükségleteknek megfelelően határozza meg: Normál vesefunkció (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) Indikáció Napi adag Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbatiója 400 mg (1-szer 400 mg)** Légúti fertőzések, valamint fül-orr-gégészeti fertőzések 400 mg (2-szer 200 mg) Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések 400 mg (2-szer 200 mg) Csont- és ízületi fertőzések 400 mg (2-szer 200 mg) Szövődményes intraabdominalis fertőzések 400 mg (2-szer 200 mg) Felső húgyúti fertőzések és a nemi szervek fertőzései 400 mg (2-szer 200 mg) Az alsó húgyutak szövődménymentes fertőzései 200 mg (1-szer 200 mg) Bakteriális fertőzés prophylaxisa neutropeniás betegeknél 400-600 mg* (2-szer 200 mg) Súlyos fertőzésekben, szövődmények fennállásakor, illetve, ha a kórokozó csak mérsékelten érzékeny, az ofloxacin adagja napi 2-szer 400 mg-ra emelhető. A 400 mg-nál nagyobb adagokat két részletben kell beadni. Fontos, hogy a tabletták bevétele megközelítőleg azonos időközönként történjen (12 óra). * A 600 mg-os adag ezzel a készítménnyel nem biztosítható. ** Napi 1-szer 400 mg bevétele (lehetőleg reggel) hatásában egyenértékű 2-szer 200 mg Tarivid-Richter filmtabletta terápiás hatásával. Vesekárosodás Vesekárosodás esetén az első adag nagysága az egészséges vesefunkciójú betegével azonos. A fenntartó adagot az alábbiak szerint kell csökkenteni: Kreatinin-clearance Szérumkreatinin-szint Fenntartó adag (indikációtól függően) Napi adagok száma / adagolási intervallum 50-20 ml/perc 1,5-5 mg/dl naponta 100-200 mg 1 adag/24 óra < 20 ml/perc*** ?5 mg/dl naponta 100 mg 1 adag/24 óra Haemo- és peritoneális dialízis esetén naponta 100-200 mg 1 adag/48 óra Egyes esetekben szükségessé válhat az adag emelése (lásd feljebb). *** A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő és a dializált betegek ofloxacin-szérumkoncentrációját monitorozni kell. Ha a kreatinin-clearance mérésére nincs mód, annak hozzávetőleges értéke a szérum kreatininszint alapján a felnőtt betegek esetén alkalmazható alábbi Cockcroft-egyenlet használatával kiszámítható: testtömeg (kg) × (140 - életkor években) Férfiak: ClCr (ml/perc) = ------------------------------------ 72 × szérum kreatininszint (mg/100 ml) vagy testtömeg (kg) × (140 - életkor években) ClCr (ml/perc) = ------------------------------------- 0,814 × szérum kreatininszint (mikromol/l) Nők: ClCr (ml/perc) = 0,85 × (fenti érték) Májkárosodás Súlyos májműködési zavarokban (pl. ascitesszel járó májcirrhosis) az ofloxacin kiválasztása csökkenhet. A maximális napi 400 mg-ot az ofloxacin adagja ezért nem haladhatja meg. Idősek Az idős kor önmagában nem indokolja az adag módosítását. Azonban a veseműködést szigorúan ellenőrizni, és a gyógyszer adagját annak megfelelően módosítani kell (lásd 4.4 pont, QT-szakasz megnyúlása). A kezelés időtartama A kezelés időtartamát a kórokozó érzékenysége és a klinikai kép határozza meg. Mint az antibakteriális terápiák esetén általában, a Tarivid-Richter-kezelést még legalább 48-72 óra hosszat folytatni kell a betegség tüneteinek megszűnése és a testhőmérséklet normalizálódása után, vagy miután bizonyítást nyert a kórokozó eradikációja. Akut fertőzésekben 7-10 napos kezelés a legtöbb esetben elegendő. Általában a salmonellosis kezelési ideje 7-8 nap, shigellosis esetén 3-5 nap, E. coli okozta bélfertőzések esetén 3 nap. Az alsó húgyutak szövődménymentes fertőzéseiben 3 napos kezelés általában elegendő. A béta-hemolizáló Streptococcus okozta fertőzésekben (pl. erysipelas) az utóbetegségek, mint pl. rheumás láz vagy glomerulonephritis kivédése céljából a kezelési időtartam legalább 10 nap. Mivel a béta-hemolizáló Streptococcusok változóan érzékenyek az ofloxacinra, a fenti infectio kezelését egyedileg kell meghatározni. Kellő tapasztalatok hiányában két hónapot meghaladóan a kezelés folytatása nem javasolt. Az alkalmazás módja A filmtablettát szétrágás nélkül, megfelelő mennyiségű vízzel (kb. fél pohár), éhgyomorra vagy étkezés közben kell bevenni. Egyszerre 400 mg-ot meg nem haladó napi adag adható be. Ebben az esetben célszerű a tablettát reggel bevenni. A 400 mg-nál nagyobb adagot két részletben kell beadni, megközelítőleg azonos időközönként. Antacidok egyidejű bevétele kerülendő (lásd 4.5 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - a készítmény hatóanyagával, más kinolon-származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; - a beteg kórelőzményében egyéb kinolonok szedésekor jelentkező íngyulladás (tendinitis); - epilepszia; - a központi idegrendszer előzetes károsodása után kialakult csökkent görcsküszöb, mint pl. koponya- és agysérülések, agyvérzés után, vagy a központi idegrendszer gyulladása esetén (convulsiv rohamok fokozott veszélye); - gyermekkor, növekedésben lévő serdülők*, - terhesség és szoptatás ideje alatt*, * (mivel állatkísérletek alapján a fejlődésben lévő szervezetben a növekedési porclemezt károsító hatását nem lehet teljességgel kizárni). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az ofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). A Tarivid-Richter filmtabletta rendelése előtt tanulmányozni kell a helyi rezisztencia kialakulásának megakadályozására vonatkozó, nyilvánosan is hozzáférhető információkat és az antibiotikumok használatára vonatkozó irányelveket. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (a csont- és izomrendszert, az idegrendszert, pszichiátriai kórképeket és az érzékszerveket) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. Az ofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) okozta fertőzések A meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus nagy valószínűséggel rezisztens a fluorokinolonokkal, köztük az ofloxacinnal szemben is. Az ofloxacin ezért nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények igazolták a mikroorganizmus ofloxacinnal szembeni érzékenységét (és az MRSA-fertőzések kezelésére általánosan ajánlott antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek). Pneumoniák Az ofloxacin nem az elsőként választandó szer Pneumococcusok vagy Mycoplasma okozta pneumoniában vagy béta-hemolizáló Streptococcusok okozta angina tonsillaris esetén. Clostridium difficile okozta betegségek A pseudomembranosus colitis tüneteként az ofloxacin-kezelés alatt vagy az azt követő 10 héten súlyos, perzisztáló és/vagy véres hasmenés jelentkezhet. Ha a pseudomembranosus colitisnek csak a gyanúja is felvetődik, a Tarivid-Richter filmtabletta adását azonnal félbe kell szakítani. A colitisnek ez a fajtája azonnali és megfelelő orvosi kezelést igényel: késedelem nélkül meg kell kezdeni a megfelelő antibiotikum-terápiát (pl. per os vankomicin, teikoplanin vagy metronidazol adható). Ilyen esetekben tilos bélmotilitást (perisztaltikát) gátló szert adni. Hypersensitivitas A fluorokinolonok első alkalmazása után túlérzékenységi és allergiás reakciókat írtak le. Az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók már az első alkalmazás után is életveszélyes sokkhoz vezethetnek. Ilyen esetekben az ofloxacin alkalmazását abba kell hagyni, és megfelelő kezelést kell alkalmazni (pl. a sokk kezelését). Görcsrohamokra hajlamos betegek Más kinolonokhoz hasonlóan az ofloxacint is különös óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a görcskészsége fokozott (pl. ha központi idegrendszeri laesio szerepel az anamnézisben, vagy fenbufén, ill. hozzá hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmény, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő készítmény, pl. teofillin egyidejű alkalmazásakor) (lásd 4.5 pont). Görcsrohamok kialakulása esetén az ofloxacin alkalmazását abba kell hagyni. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. Az ofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Másodlagos fertőzés Az antibiotikum-kezelés, különösen, ha hosszan tartó, a rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet, ezért a beteg állapotát rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Amennyiben másodlagos fertőzés jelentkezne, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A fényérzékenységi reakció megelőzése A kezelés alatt az erős napfényt és az UV-fényt (kvarclámpa, szolárium) a fényérzékenységi reakció (köröm- és bőrtünetek) fellépésének lehetősége miatt kerülni kell (lásd 4.8 pont). Látászavarok Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezik, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontok). Vesekárosodás Mivel az ofloxacin kiválasztása főként a vesén keresztül történik, vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adag módosítása szükséges (lásd 4.2 pont). Pszichotikus betegség a kórtörténetben Fluorokinolonokkal kezelt betegeknél pszichotikus reakciókat írtak le. Néhány esetben - néha már egyetlen adag bevétele után is - ezek öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokhoz vagy önveszélyeztető magatartáshoz vezettek, beleértve az öngyilkossági kísérletet is. Az ofloxacin alkalmazását be kell fejezni, ha a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, és a megfelelő intézkedéseket meg kell tenni. Az ofloxacint körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében pszichotikus betegség szerepel vagy aktív pszichiátriai betegségben szenvednek. Májkárosodás Az ofloxacint csökkent májfunkciójú betegeknél kellő óvatossággal kell alkalmazni, mert májkárosodás következhet be. Fluorokinolonok alkalmazásakor akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető fulmináns hepatitis eseteiről számoltak be. A betegeket tájékoztatni kell, hogy májbetegség jeleinek és tüneteinek kialakulása esetén - azaz ha étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, viszketés vagy hasi érzékenység jelentkezik - fejezzék be a kezelést, és keressék fel orvosukat (lásd 4.8 pont). K-vitamin-antagonisták Fluorokinolonokkal, így az ofloxacinnal kezelt betegeknél egyes, véralvadásra jellemző vizsgálatok eredménye eltérést mutathat. A protrombinidő, az INR megnyúlhat, vérzés léphet fel. K-vitamin-antagonistákkal (pl. warfarinnal) való kombináció esetén monitorozni kell a véralvadási paramétereket (lásd 4.5 pont). Myasthenia gravis Az ofloxacint körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek anamnézisében myasthenia gravis szerepel. Szívbetegségek Fluorokinolonokat szedő betegeknél nagyon ritkán a QT-szakasz megnyúlását írták le. A fluorokinolonok - beleértve az ofloxacint - alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akiknél olyan ismert kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-szakasz meghosszabbodásának hajlamosítanak, mint például: - veleszületett hosszú QT-szindróma - egyidejűleg alkalmazott, a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerek (pl. az IA és a III. osztályú antiaritmikumok, a triciklusos antidepresszánsok, a makrolidok és az antipszichotikumok) - instabil (nem korrigált) elektrolitegyensúly-zavar (pl. alacsony kálium- és alacsony magnéziumszint) esetén - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia). Az idősek és a nők érzékenyebben reagálhatnak a QTc-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerekre. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a Tarivid-Richter filmtablettát, ebben a betegcsoportokban való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség. Lásd a 4.2 pont Idősek bekezdését, valamint a 4.5, 4.8 és 4.9 pontokat. Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és- dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. A glükózanyagcsere zavarai Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabeteses betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kaptak. Beszámoltak hypoglykaemiás coma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. Az ofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek Kinolon-kezelés esetén a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz látens vagy diagnosztizált hiánya hemolitikus reakcióra hajlamosíthat. Az ofloxacint ezért ilyen betegeknél csak kellő körültekintéssel lehet alkalmazni. Laktóz A Tarivid-Richter 200 mg filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A gyógyszer egyes mellékhatásai (pl. szédülés, vertigo, álmosság, látászavarok, lásd 4.4 és 4.8 pontok) fokozott koncentrációt igénylő körülmények között (gépjárművezetés, gépkezelés) veszélyhelyzetet teremthetnek. Ez fokozottan érvényes egyidejű alkoholfogyasztás mellett. Ezért az orvos egyedileg határozza meg a közlekedésben való részvételre, a baleseti veszéllyel járó munka végzésére vonatkozó korlátozást vagy tilalmat. 4.9 Túladagolás Tünetek Az akut intoxikáció legfontosabb tünetei (többek között) lehetnek központi idegrendszeri zavarok, pl. zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, valamint gyomor-bélrendszeri panaszok, pl. hányinger, valamint gyomor-, bél- és nyálkahártya-erosiók. Kezelés Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert fennáll a QT-szakasz megnyúlásának lehetősége. Szükséges lehet a vitális és a szervfunkciók intenzív ápolási körülmények között történő ellenőrzése és fenntartása. Specifikus antidotuma nem ismert. Görcsrohamok fellépése esetén diazepám-kezelés javasolt. Nagymértékű túladagolás esetén az alábbi intézkedések ajánlottak: A még fel nem szívódott ofloxacin kiürülésének gyorsítására gyomormosás, adszorbensek és nátrium-szulfát adagolása (lehetőleg a bevételt követő 30 percen belül), valamint a gyomornyálkahártya védelmére antacidumok alkalmazása; ezen kívül a már felszívódott hatóanyag kiürülését diurézissel lehet gyorsítani. Sürgősségi intézkedések súlyos túlérzékenységi reakciók (sokk) esetén Általánosságban az alábbi azonnali intézkedések ajánlottak: Az első tünetek (pl. bőrreakciók - csalánkiütés, kipirulás -, nyugtalanság, fejfájás, izzadás, hányinger) jelentkezésekor vénás hozzáférést kell biztosítani. Az egyébként szokásos sürgősségi intézkedések mellett a fejet és a felsőtestet alacsonyan kell tartani, biztosítani kell az átjárható légutakat és oxigént kell adni. Gyógyszeres sürgősségi intézkedések Azonnal: adrenalin (epinefrin) intravénásan. 1 ml kereskedelemben kapható 1:10 000 hígítású adrenalin-oldat 10 ml-re történő hígítása után, vagy 1:10 000 hígítású adrenalin-oldat alkalmazásával azonnal be kell adni 1 ml-t (= 0,1 mg adrenalin) lassan, intravénás injekcióban, pulzus és a vérnyomás állandó ellenőrzése mellett (figyelni kell az esetleges szívritmuszavarok kialakulására). Az adrenalin adását meg lehet ismételni. Ezt követően: volumenpótlás intravénásan pl. volumenpótló szerek (kolloid), Ringer-laktát oldattal. Kiegészítőként: intravénás glükokortikoidok, pl. 250-1000 mg metilprednizolon. A glükokortikoid adását meg lehet ismételni. A fenti adagok normál testtömegű felnőttre vonatkoznak, gyermekeknél a testtömegtől függően az adagokat módosítani kell. A klinikai tüneteknek megfelelően mérlegelni lehet további terápiás intézkedéseket is, pl. mesterséges lélegeztetést, hisztaminantagonisták adását. Keringésleállás esetén az újraélesztést a szokásos gyakorlatnak megfelelően kell végezni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók - Antacidumok, szukralfát, fémkationok: Amennyiben a Tarivid-Richter-kezeléssel párhuzamosan bizonyos, a gyomor hyperaciditásának kezelésére szolgáló alumínium- vagy magnézium-hidroxid-tartalmú gyógyszereket (antacidokat, beleértve a szukralfátot is) szed a beteg, az ofloxacin felszívódásának csökkenését, és ezáltal hatásának gyengülését figyelembe kell venni. Az ofloxacin felszívódását az alumínium-foszfát, a cink- és a vas-készítmények is ronthatják. Emiatt a Tarivid-Richter filmtablettát az említett készítmények bevétele előtt vagy után kb. 2 órával kell alkalmazni. - Teofillin, fenbufén vagy bizonyos nem-szteroid gyulladásgátlók: Nem figyeltek meg az ofloxacin és a teofillin együttadásakor farmakokinetikai interakciót a klinikai vizsgálatokban. Ennek ellenére a cerebralis görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő, ha kinolonokat teofillinnel, bizonyos nem-szteroid gyulladásgátlókkal (pl. fenbufén) vagy egyéb, a görcsküszöböt csökkentő szerekkel egyidejűleg adnak (lásd 4.4 pont). - Glibenklamid: Az ofloxacin az egyidejűleg szedett glibenklamid szérumkoncentrációját kissé emelheti, ezért a Tarivid-Richterrel és glibenklamiddal egyidejűleg kezelt betegek vércukorszintjét fokozottan kell ellenőrizni. - QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek: Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint az ofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-szakasz meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint az IA és a III. osztályú antiaritmikumok, a triciklusos antidepresszánsok, a makrolidok és az antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont). - Probenecid, cimetidin, furoszemid vagy metotrexát: Amennyiben a kinolonokat más, szintén a vesetubulusokban kiválasztódó gyógyszerekkel (pl. probenecid, cimetidin, furoszemid vagy metotrexát) együtt alkalmazzák, különösen nagy dózis esetén, tekintetbe kell venni a kiválasztás kölcsönös csökkenését és a szérumszint emelkedését. - K-vitamin-antagonisták: A kinolonokkal kezelt betegeknél a kumarinszármazékok hatásának fokozódása nem zárható ki. Ezért az egyidejűleg kumarinszármazékkal is kezelt betegek véralvadás-vizsgálata, gondos ellenőrzése javasolt. - Laboratóriumi és diagnosztikai vizsgálatoknál jelentkező kölcsönhatások: Az ofloxacin-kezelés során az opiátok vagy a porfirinek vizeletből történő meghatározása álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség az opiátok vagy porfirinek kimutatására. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbi információ klinikai vizsgálatok adatain és a forgalomba hozatalt követő széles körű tapasztalatokon alapul. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra (nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100), ritka (?1/10.000 - <1/1.000), nagyon ritka (<1/10.000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori: gombás fertőzések, rezisztens kórokozók elszaporodása (lásd 4.4 pont). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: anaemia, leukopenia, eosinophilia, thrombocytopenia, haemolyticus anaemia. Nem ismert: agranulocytosis, pancytopenia, csontvelő-depresszió. Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anaphylaxiás* és anaphylactoid reakciók* (gyorsan kialakuló allergiás vagy allergiaszerű túlérzékenységi reakciók), néha már az első adag bevételét követően jelentkezhetnek. Előfordulhat vérnyomás-emelkedés, csalánkiütés, izzadás, kísérheti bőr- és nyálkahártya-duzzanat (angio-oedema*), amely érintheti pl. az arcot, a nyelvet és a gégét (rekedtség, légzési nehézség/bronchospasmus). Nagyon ritka: anaphylaxiás* vagy anaphylactoid sokk* (forgalomba hozatal után tapasztalt mellékhatások). Endokrin betegségek és tünetek Nem ismert: nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH). Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Ritka: étvágytalanság. Nem ismert: vércukorszint-csökkentő szerekkel kezelt diabeteses betegeknél hypoglykaemia*; hypoglykaemiás coma*. Pszichiátriai kórképek** Nem gyakori: alvászavarok/álmatlanság, nyugtalanság. Ritka: pszichotikus reakciók (pl. hallucinációval), delírium, szorongás, depresszió, rémálmok és zavartság. Nem ismert: bizonyos pszichotikus reakciók és a depresszió esetenként önkárosító viselkedéshez - beleértve az öngyilkossági gondolatokat és azok megvalósítási kísérleteit - vezethetnek. Ezek a reakciók már az első gyógyszerbevételt követően felléphetnek*. Idegrendszeri betegségek és tünetek** Nem gyakori: fejfájás, szédülés. Ritka: álmosság/aluszékonyság, zsibbadás (paraesthesia vagy hypaesthesia), ízlelési és szaglási zavarok (beleértve a szag- és ízérzés elvesztését is), parosmia. Nagyon ritka: járásbizonytalanság és tremor (izomkoordinációs zavar következtében), extrapyramidalis tünetek (fokozott vagy csökkent izomtónus, akaratlan arc- és testmozgások, nyugalmi remegés, a spontán mozgások csökkenése vagy a mozgásindítás lelassulása), convulsiók*, szenzoros vagy szenzomotoros perifériás neuropathia*, egyensúlyzavarok. Szembetegségek és szemészeti tünetek** Nem gyakori: szemirritáció. Ritka: látászavarok*, mint pl. homályos látás, kettős látás, abnormális színlátás. Nem ismert: uveitis. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei** Nem gyakori: vertigo. Nagyon ritka: fülzúgás (tinnitus) és hallászavarok (kivételesen a hallás elvesztése is). Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek*** Ritka: tachycardia. Nem ismert: kamrai arrhythmia és torsades de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél jelentették, akiknél a QT-megnyúlás kockázati tényezői fennállnak), QT-szakasz megnyúlása az EKG-n* (lásd 4.9 pont). Érbetegségek és tünetek*** Ritka: hypotensio. A Tarivid-Richter bevételét követően a vérnyomás átmenetileg csökkenhet. Ritka esetekben a kifejezett vérnyomásesés következtében keringési collapsus fordulhat elő. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: köhögés, nasopharyngitis. Ritka: dyspnoe, bronchospasmus. Nem ismert: allergiás pneumonitis, súlyos dyspnoe. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: hasi fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés. Ritka: enterocolitis, amihez néha véres széklet is társul. Nagyon ritka: az enterocolitis antibiotikumkezelés során fellépő speciális formája a pseudomembranosus colitis* (többnyire Clostridium difficile következtében). Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Ritka: májenzimek szérumszintjének növekedése (SGPT (ALAT), SGOT (ASAT), LDH, gamma-GT és/vagy alkalikus foszfatáz), illetve a májfunkció emelkedett szérum-bilirubinszinttel járó károsodása. Nagyon ritka: cholestaticus icterus. Nem ismert: súlyos hepatitis*, súlyos májkárosodás - ideértve az akut, esetenként halálos kimenetelű májelégtelenséget - eseteit jelentették ofloxacin-kezelés során, elsősorban májbetegségben szenvedő betegeknél*. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: viszketés és bőrkiütés. Ritka: melegségérzettel kísért bőrpír, hólyagos kiütések, csalánkiütés, fokozott verejtékezés. Nagyon ritka: súlyos bőrreakció (erythema multiforme) és érgyulladás (vasculitis) bőrmanifesztációi is felléphetnek. Általában maga a vasculitis pontszerű bőr alatti vérzések (petechia), véres bennékű hólyagok (haemorrhagiás bullák) és varképződéssel járó kis csomók formájában jelentkezik, de kivételes esetekben irreverzibilis bőrbántalmakhoz (necrosis) is vezethet. A vasculitis belső szerveket is érinthet. Igen ritkán fényérzékenység alakulhat ki*. Ez hasonló lehet a súlyos leégéshez, és egyes esetekben érintheti a körmöket is (elszíneződés, a körmök meglazulása). Toxikus epidermalis necrolysis. Nem ismert: Stevens-Johnson-szindróma, Lyell-szindróma, exfoliativ dermatitis. A legkomolyabb esetekben súlyos respiratorikus distress (bronchospasmus is okozhatja) vagy a perifériás keringés összeomlása (sokk) alakulhat ki. Ilyen reakciók esetében a Tarivid-Richter adását azonnal abba kell hagyni, és a megfelelő kezelést (pl. a sokk-terápia) el kell kezdeni (lásd 4.9 pont). A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei** Ritka: íngyulladás*. Nagyon ritka: izom- és ízületi fájdalom. Igen ritkán a fluorokinolonokkal történő kezeléskor ínszakadás (pl. Achilles-ín szakadása) előfordulhat*. Ez a mellékhatás a kezelés kezdete után 48 órán belül, mindkét oldalon felléphet. Nem ismert: a vázizomzattal összefüggő panaszok, mint fájdalom, izomgyengeség, izomszakadás (amely myasthenia gravisban szenvedő betegek esetén különleges fontosságú) jelentkezhetnek. Elszigetelt esetben ezek az izomszövet destrukciójával járó izombántalom (rhabdomyolysis) tünetei lehetnek, ami izomsorvadáshoz vezethet. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka: vesekárosodás alakulhat ki, pl. a szérum-kreatininszint emelkedésével. Nagyon ritka: akut veseelégtelenség. Nem ismert: akut interstitialis nephritis. Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek Nem ismert: porphyriás roham porphyriás betegek esetében. *Lásd a 4.4 pontot is. **Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos -esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis, súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról, mint a tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió, fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). ***Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Miután néhány mellékhatás (pl. pseudomembranosus colitis, a vérkép változásai, súlyos anaphylaxiás és anaphylactoid reakció, súlyos bőrreakciók) bizonyos körülmények között életveszélyessé válhatnak, alapvető fontosságú, hogy váratlan vagy súlyos mellékhatás jelentkezésekor a beteg azonnal értesítse kezelőorvosát, és a gyógyszer szedését az orvos utasításáig függessze fel. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szisztémás fertőzésellenes szerek, fluorokinolonok, ATC kód: J01MA01 Hatásmechanizmus A Tarivid-Richter filmtabletta hatóanyaga, az ofloxacin baktericid hatású kinolon antibiotikum, bakteriális DNS-girázt gátló hatással rendelkezik. Ez az enzim szükséges a DNS-replikációhoz, -repairhez, és -rekombinációhoz. Gátlása a DNS expanziójához és destabilizálódásához vezethet, ami sejthalálhoz vezet. Lehetséges, hogy néhány kinolon, köztük az ofloxacin is, rendelkezik egy másik, nem RNS-függő hatásmechanizmussal is, amely erősíti a baktericid hatást. Ennek a másik hatásmódnak a mechanizmusa még nem tisztázott. Klinikai hatásosság Baktericid hatása kiterjed az aerob és anaerob Gram-pozitív és Gram-negatív kórokozók széles körére. Érzékeny mikroorganizmusok: Staphylococcus aureus, Staphylococcus epidermidis, Neisseria gonorrhoeae, Neisseria meningitidis, Escherichia coli, Citrobacter, Klebsiella, Enterobacter, Hafnia, Proteus (mind az indol-pozitív, mind az indol-negatív törzsek), Salmonella, Shigella, Yersinia enterocolitica, Campylobacter jejuni, Aeromonas, Plesiomonas, Vibrio cholerae, Vibrio parahaemolyticus, Haemophilus influenzae, Chlamydiák, Legionella. Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Enterococcusok, Staphylococcus aureus (beleértve a meticillin-rezisztens Staphylococcusokat is) Streptococcus pyogenes, Streptococcus pneumoniae, Streptococcus viridans, Serratia marcescens, Pseudomonas aeruginosa, Acinetobacter, Mycoplasma hominis, Mycoplasma pneumoniae, Mycobacterium tuberculosis, Mycobacterium fortuitum. Eleve rezisztens mikroorganizmusok Ureaplasma urealyticum, Nocardia asteroides, Anaerobok, pl.: Bacteroides-fajok, Peptococcus, Peptostreptococcus, Eubacterium-fajok, Fusobacterium-fajok, Clostridium difficile. Az ofloxacin a Treponema pallidummal szemben hatástalan. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Éhomi, orális beadás után az ofloxacin gyorsan és csaknem teljesen felszívódik. Biohasznosulása kb. 95%. Egyszeri 200 mg orális adagolás után a maximális szérumkoncentráció átlagosan 2,6 mikrogramm/ml, és 1 órán belül kialakul. A szérum eliminációs felezési idő 5,7-7 óra, és független az adagtól. A látszólagos megoszlási térfogat 120 l. Többszöri adás esetén a szérumkoncentráció nem emelkedik jelentősen (1,5 a kumulációs faktor napi kétszeri adagolás esetén). Eloszlás A plazmafehérjékhez történő kötődése 25%. Biotranszformáció A hatóanyag kevesebb, mint 5%-a metabolizálódik. A két, vizeletben található fő metabolit az N-dezmetil-ofloxacin és az ofloxacin-N-oxid. Elimináció Kiválasztása főként a vesén keresztül történik. Az adag 80-90%-a található meg változatlan formában a vizeletben. Az epében a glükuronidálódott forma található meg. Az intravénásan adott ofloxacin farmakokinetikája nagyon hasonló a per os adotthoz. Veseelégtelenség esetén a szérum-felezésiidő hosszabb; a teljes és a renalis clearance a kreatinin-clearance-nek megfelelően csökken. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Akut toxicitás Per os adás után az LD50 egérben több mint 5000 mg/ttkg, patkányban 3590 mg/ttkg, és majomban 500-1000 mg/ttkg között van. Intravénás adás után az LD50-érték egérben nagyságrendileg 210 mg/ttkg körüli, patkányban 270 mg/ttkg. Szubakut és krónikus toxicitás Per os adás esetén majmokban 60 mg/ttkg adagok szisztémás károsodás nélkül tolerálhatók voltak. 180 mg/ttkg adagnál 6-ból két majomnál halálos kimenetelű hasmenés lépett fel. Kutyáknál 200 mg/ttkg adagoknál elváltozások alakultak ki a béltraktusban, valamint máj- és vesekárosodás lépett fel. A kutyák életkorától és az ofloxacin adagjától függő degeneratív elváltozásokat figyeltek meg az ízületi porcokban. Felnőtt kutyáknál 40-80 mg/ttkg adagok 14 napon át történő alkalmazása nem okozott porcelváltozásokat. 7 hónapos kutyáknál 50-200 mg/ttkg nagyságú adagok degeneratív ízületi elváltozásokat okoztak. 3-4 hónapos kutyáknál 20 mg/ttkg adagoknál már porc-laesiok mutatkoztak. Fiatal kutyáknál a 12,5 mg/ttkg adag volt károsodások nélkül tolerálható. Intravénás adagolás mellett patkányokon és kutyákon végeztek szubakut toxicitási vizsgálatokat. 200 mg/ttkg adagok patkányoknál cerebralis görcsrohamokat okoztak, míg 20-63 mg/ttkg adagoknak nem volt ilyen hatása. Fiatal állatoknál az adagtól függetlenül morfológiai hereelváltozások alakultak ki, azonban felnőtt patkányokban a here morfológiája nem változott. Kutyák az iv. 4 mg/ttkg adagot klinikai tünetek nélkül tolerálták. 10-25 mg/ttkg adagok adásakor az adagtól függetlenül, közvetlenül az injekció beadása után a látható nyálkahártyák vörössége és a fejbőrön oedema alakult ki, ami hisztamin felszabadulására utal. Ebben az estben specifikusan a kutyákra jellemző reakciókról van szó. Patológiás szervi elváltozások nem alakultak ki, és nem voltak sem ízületi, sem here elváltozások. A krónikus toxicitási vizsgálatokban patkányoknál per os alkalmazott 2370 mg/ttkg adagok az SGOT (ASAT) és az alkalikus foszfatáz szérumszintjének emelkedését, valamint a porcok morfológiai elváltozását okozták. Az ostechondrosishoz hasonló porcelváltozások már 90 mg/ttkg adagnál kialakultak. 10-30 mg/ttkg adagok patkányokban hisztológiailag kimutatható szervkárosodások nélkül tolerálhatóak voltak. Majmoknak per os 90 napig adott 90 mg/ttkg adagok, ill. 1 évig adott 40 mg/ttkg adagok tolerálhatóak voltak, bár egyes esetekben megfigyeltek diarrhoeát. A speciális vizsgálatokban az ofloxacin nem mutatott sem oto- sem nephrotoxikus hatást. Nincs cataractogen vagy co-cataractogen hatásra utaló jel. Reprodukciós toxicitás és mutagenitás Az ofloxacin a termékenységet, valamint a peri- és postnatalis fejlődést nem befolyásolja, és nincs teratogén hatása. Több in vitro és in vivo, gén-, ill. kromoszómamutációs teszt eredménye negatív volt. Állatkísérletes, hosszú időtartamú karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 db filmtabletta tiszta, átlátszó, PVC/Al buborékcsomagolásban, dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Richter Gedeon Nyrt. H-1103 Budapest, Gyömrői út 19-21. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA (I) OGYI-T-3856/01 (10×) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1993. január 8. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. december 13. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. március 31. 2 OGYÉI/21843/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A terhesség első trimeszterében alkalmazott ofloxacin a rendelkezésre álló, korlátozott számú humán adat alapján nem társul nagyobb fejlődési rendellenességekkel vagy a terhesség kimenetelét befolyásoló mellékhatásokkal. Az állatokon végzett kísérletek alapján a fejlődésben lévő szervezetben porclemez-károsító hatást mutattak ki, azonban teratogén hatást nem észleltek. Az ofloxacint ezért terhesség ideje alatt tilos alkalmazni (lásd 4.3 pont). Szoptatás Az ofloxacin kis mennyiségben kiválasztódik az emberi anyatejbe. A lehetséges arthropathia és egyéb súlyos toxikus hatások miatt az ofloxacin-kezelés alatt a szoptatást fel kell függeszteni; az ofloxacint a szoptatás ideje alatt tilos alkalmazni (lásd 4.3 pont). | 
