Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán mélynyomású "M14"jelöléssel ellátva. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóRichter Gedeon Vegyészeti Gyár NyRt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 70 mg alendronsav (91,35 mg nátrium-alendronát-trihidrát formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tabletta mag: Mikrokristályos cellulóz (E460) Vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551) Kroszkarmellóz-nátrium (E468) Magnézium-sztearát (E572) Filmbevonat: Opadry QX white 321A180025 összetétele: Makrogol poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimer Talkum (E553b) Titán-dioxid (E171) Glicerin-monokaprilokaprinát Részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol) (E1203) Javallat4.1 Terápiás javallatok A Sedron a postmenopausalis osteoporosis kezelésére javallt felnőttek esetében. Az alendronát csökkenti a csigolya- és csípőtáji törések kockázatát. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A javasolt adag hetente egy 70 mg-os filmtabletta. A betegeket arra kell utasítani, hogy ha elmulasztanak bevenni egy adag Sedront, a következő reggel vegyenek be egy tablettát, amint eszükbe jut. Ugyanazon a napon nem szabad két tablettát bevenni, hanem az általuk eredetileg választott napon vissza kell térni a tabletta heti egyszeri bevételéhez. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén még nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a Sedron 70 mg filmtabletta előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen az 5 éve vagy az annál hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Időskorúak Klinikai vizsgálatokban nem mutatkozott az életkorral összefüggő különbség az alendronát hatékonysága és biztonságossága tekintetében, ezért nincs szükség az adagolás módosítására idős korban. Vesekárosodás Amennyiben a kreatinin-clearance magasabb, mint 35 ml/perc, nincs szükség az adagolás megváltoztatására. Ha a kreatinin-clearance kevesebb, mint 35 ml/perc, klinikai tapasztalat hiányában az alendronát adása nem javasolt. Gyermekek és serdülők Az alendronát biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Ezt a gyógyszert nem szabad 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél alkalmazni. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az alendronsav gyermekeknél való alkalmazására vonatkozóan az 5.1 pontban található. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Az alendronát megfelelő felszívódásának biztosítása érdekében: A Sedront legalább 30 perccel a napi első étel és ital elfogyasztása, vagy egyéb gyógyszer bevétele előtt, csapvízzel kell bevenni. Más italok (beleértve az ásványvizet is), valamint bármilyen étel és számos gyógyszer az alendronát felszívódását csökkenthetik (lásd 4.5 pont). A gyógyszer gyomorba jutásának elősegítése, és ezáltal a szájban, illetve a nyelőcsőben előforduló helyi irritáció / lehetséges mellékhatások kialakulásának csökkentése érdekében (lásd 4.4 pont): - A Sedront reggel, rögtön felkelés után, egy teli pohár vízzel (nem kevesebb, mint 200 ml csapvízzel) kell bevenni. - A Sedront egészben kell lenyelni. A filmtablettát nem szabad széttörni, szétrágni, vagy hagyni, hogy a szájban essen szét a száj- és garatfekélyt okozó tulajdonsága miatt. - A betegnek a Sedron bevétele után legalább 30 percig és a napi első étkezés befejezése előtt nem szabad lefeküdnie. - Este lefekvéskor, illetve reggel felkelés előtt nem szabad bevenni a Sedront. A beteget kiegészítő kalcium- és D-vitamin-kezelésben kell részesíteni, amennyiben azok táplálékkal történő bevitele nem elégséges (lásd 4.4 pont). Az alendronát glükokortikoid-indukálta osteoporosis kezelésében való alkalmazását ezidáig nem vizsgálták. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - A nyelőcső rendellenességei, és minden olyan tényező jelenléte, mely a nyelőcső ürülését késlelteti (pl. achalasia vagy strictura). - Ha a beteg nem tud legalább 30 percen keresztül egyenesen állni vagy ülni. - Hypocalcaemia. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A tápcsatorna felső szakaszán jelentkező mellékhatások Az alendronát helyi irritációt okozhat a felső gastrointestinalis traktus nyálkahártyáján. A felső gastrointestinalis traktus fennálló betegsége alendronát szedése mellett rosszabbodhat, ezért különös óvatossággal adható a felső gastrointestinalis traktus betegségeiben - mint pl. dysphagiában, a nyelőcső betegségeiben, gastritisben, duodenitisben, ulcusban - szenvedő betegeknek, valamint azoknak, akik anamnézisében a kezelés megkezdését megelőző egy éven belül jelentős gastrointestinalis betegség szerepel, mint pl. pepticus fekély, gastrointestinalis vérzés, vagy sebészi beavatkozás a felső gastrointestinalis traktusban, kivéve a pylorusplasticát (lásd 4.3 pont). Azon betegek esetében, akikről ismert, hogy Barrett-oesophagus-ban szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak egyedileg kell elbírálni az alendronát előnyeit és lehetséges kockázatait. Előfordultak már alendronátot szedő betegeknél olyan, a nyelőcsövet érintő reakciók (néha súlyosak, és a beteg kórházi kezelését is szükségessé tevő), mint az oesophagitis, az oesophagealis ulcus és erosio, melyeket ritkán strictura kialakulása követett. A kezelőorvosnak ezért éberen figyelnie kell az esetleges nyelőcső-irritációra utaló tüneteket, és a beteg figyelmét fel kell hívnia arra, hogy minden olyan jel esetén, mely a nyelőcső irritációjára utal (mint a dysphagia, a nyeléskor jelentkező retrosternalis fájdalom, az újonnan kialakult vagy rosszabbodó gyomorégés), a készítmény szedését abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia (lásd 4.8 pont). Súlyos nyelőcső-károsodás kialakulásának veszélye azon betegeknél nagyobb, akik nem tartják be a gyógyszer szedésével kapcsolatos előírásokat, és/vagy akik nem hagyják abba a készítmény szedését a nyelőcső-irritáció tüneteinek megjelenéskor. Ezért nagyon fontos, hogy a beteg számára elérhető legyen a készítmény helyes szedésére vonatkozó teljes adagolási tájékoztató, és azt a betegnek meg kell értenie (lásd 4.2 pont). A beteget arról is tájékoztatni kell, hogy az adagolási utasítások be nem tartása esetén nagyobb a nyelőcsövet érintő mellékhatások kockázata. Bár a nagy klinikai vizsgálatok nem utaltak a gyomor- és nyombélfekély kockázatának növekedésére, de a forgalomba hozatalt követően néhány esetben beszámoltak gyomor- és nyombélfekély jelentkezéséről, köztük súlyos és szövődményes esetekről is (lásd 4.8 pont). Az állkapocs osteonecrosisa Az állkapocs - rendszerint fogeltávolításhoz és/vagy helyi fertőzéshez (pl. osteomyelitis) köthető - osteonecrosisáról is beszámoltak biszfoszfonát-kezelésben részesülő daganatos betegeknél. E betegek biszfoszfonát-kezelésüket legnagyobbrészt intravénás formában kapták, és ezzel egyidejűleg többen kemoterápiában és kortikoszteroid-kezelésben is részesültek. Az állkapocs osteonecrosisa biszfoszfonátot per os szedő osteoporoticus betegekben is előfordult. Az állkapocs-osteonecrosis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni: - a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), az adagolás módja (lásd feljebb) és a kumulálódó dózis - daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, angiogenesis-gátlók, dohányzás - fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. Rossz fogászati állapotú beteg per os biszfoszfonát-kezelésének megkezdése előtt megfontolandó a fogászati vizsgálat és a megfelelő preventív fogászati beavatkozások elvégzése. A biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegeknél lehetőleg kerülni kell az invazív fogászati beavatkozást. Ha a biszfoszfonátot szedő betegeknél az állkapocs osteonecrosisa már kialakult, a szájsebészeti beavatkozás súlyosbíthatja az állapotot. Nincs klinikai adat arra nézve, hogy a biszfoszfonát-kezelés megszakítása a szájsebészeti beavatkozás előtt befolyásolja-e az állkapocs-osteonecrosis kialakulásának valószínűségét. A betegek kezelési tervét a kezelőorvos személyre szabottan, a várható előny/kockázat hányados egyedi mérlegelése alapján határozza meg. A biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni a megfelelő szájhigiénia betartására, a rendszeres fogászati ellenőrzésen való részvételre és arra, hogy számoljanak be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fogról, fájdalomról vagy duzzanatról. A külső hallójárat osteonecrosisa Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisát jelentették, főként hosszantartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például fájdalom vagy váladékozás, illetve krónikus fülfertőzés jelentkezik. Csont- és izomrendszeri fájdalom Csont-, ízületi- és/vagy izomfájdalomról is beszámoltak biszfoszfonátot szedő betegek. A postmarketing adatok szerint ezek a panaszok ritkán voltak súlyosak és/vagy akadályozták a mozgást (lásd 4.8 pont). A biszfoszfonát-kezelés kezdete és a panaszok jelentkezése között egy nap és több hónap között változó hosszúságú idő telt el. A kezelés befejezése után a legtöbb beteg esetén csökkentek a panaszok. E betegek közül néhányan a panaszok visszatértéről számoltak be, miután a korábban használt gyógyszerrel vagy más biszfoszfonáttal újrakezdték a kezelést. A femur atípusos törései A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy a nélkül következnek be. Néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femurdiaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femurtörés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztését. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femurtörés fennáll-e. Vesekárosodás Alendronát szedése nem javasolt olyan vesekárosodásban szenvedő betegeknek, akiknek a kreatinin-clearance értéke 35 ml/percnél alacsonyabb (lásd 4.2 pont). Csont- és ásványianyag-metabolizmus A kezelés elkezdése előtt az ösztrogénhiányon és az öregedésen kívül az osteoporosis egyéb lehetséges okait is számításba kell venni. Az alendronát-kezelés megkezdése előtt a hypocalcaemiát rendezni kell (lásd 4.3 pont). Az ásványi anyagok háztartását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitaminhiány, hypoparathyreosis) is hatékonyan kezelni kell ezen gyógyszer alkalmazásának megkezdése előtt. Az ilyen betegek szérum kalciumszintjét és a hypocalcaemia tüneteit a Sedron-kezelés ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. Az alendronát hatásának következtében a csontok ásványianyag-tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérum kalcium- és foszfátszint-csökkenés előfordulhat, különösen azon glükokortikoidokat szedő betegek esetében, akiknél a kalcium abszorpciója gátolt lehet. Ritka esetben a hypocalcaemia tünetekkel is jár, melyek esetenként súlyosak. A hypocalcaemiás tünetek gyakran olyan betegekben jelentkeznek, akiknél valamely hajlamosító tényező is fennáll (pl. hypoparathyreosis, D-vitaminhiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium- és D-vitaminbevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Segédanyag A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Sedron nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek bizonyos mellékhatásokat (pl. homályos látás, szédülés és erős csont-, izom- vagy ízületi fájdalom, lásd 4.8 pont) tapasztalhatnak, amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás Tünetek A per os túladagolás hypocalcaemiát, hypophosphataemiát és felső gastrointestinalis mellékhatásokat, úgymint gyomorpanaszokat, gyomorégést, oesophagitist, gastritist vagy fekélyt okozhat. Kezelés Az alendronát-túladagolás kezelésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét adatok. Az alendronát megkötésére tej vagy savkötők adandók. A nyelőcső-irritáció veszélye miatt nem szabad a beteget hánytatni, és a betegnek teljesen függőleges testhelyzetben kell maradnia. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az ételek és italok (beleértve az ásványvizet is), a kalciumtartalmú étrend-kiegészítők, az antacidok, valamint néhány szájon át szedhető gyógyszer valószínűleg befolyásolhatja az alendronát felszívódását, amennyiben egyszerre veszik be az alendronát-tartalmú készítménnyel. Ezért a Sedron bevételét követően legalább 30 percet várni kell az egyéb, szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazásával (lásd 4.2 és 5.2 pont). Más, klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás nem várható. Az elvégzett klinikai vizsgálatok során több beteg kapott (intravaginalis úton, bőrön vagy szájon át) ösztrogént az alendronát szedése alatt. Az együttadásnak tulajdonítható mellékhatásokat nem mutattak ki. Mivel a NSAID-használat gyomorirritációval hozható összefüggésbe, alendronáttal történő együttes alkalmazásuk esetén óvatossággal kell eljárni. Bár konkrét kölcsönhatás-vizsgálatokat nem végeztek, klinikai vizsgálatokban az alendronátot számos egyéb gyógyszerrel adták már együtt anélkül, hogy kedvezőtlen klinikai kölcsönhatásokra utaló jeleket figyeltek volna meg. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Egy osteoporosisban szenvedő, postmenopausalis nők bevonásával végzett, egyéves vizsgálatban a heti egyszeri 70 mg-os alendronát tabletta (n = 519) és a naponta 10 mg-os adagban szedett alendronát (n = 370) biztonságossági profilja összességében hasonló volt. Két másik, gyakorlatilag azonos módon megtervezett, de hároméves vizsgálatban a postmenopausalis nők esetében (10 mg alendronát: n = 196, placebo: n = 397) a 10 mg-os napi adagban szedett alendronát és a placebo biztonságossági profilja összességében hasonló volt. A következőkben azokat a vizsgálatvezetők által esetleg, valószínűleg vagy biztosan a gyógyszerrel összefüggőnek ítélt mellékhatásokat tüntetjük fel, amelyek az egyéves vizsgálatban valamelyik kezelési csoportban ? 1%-os gyakorisággal fordultak elő, illetve amelyek a hároméves vizsgálatokban az alendronát 10 mg/nap dózisával kezelt betegek ? 1%-ában és a placebót kapott betegekben észleltnél nagyobb gyakorisággal fordultak elő. Egyéves vizsgálat Hároméves vizsgálatok alendronát 70 mg hetente 1x (n = 519) % alendronát 10 mg/nap (n = 370) % alendronát 10 mg/nap (n = 196) % placebo (n = 397) % Emésztőrendszeri hasi fájdalom 3,7 3,0 6,6 4,8 dyspepsia 2,7 2,2 3,6 3,5 savvisszaáramlás 1,9 2,4 2,0 4,3 hányinger 1,9 2,4 3,6 4,0 haspuffadás 1,0 1,4 1,0 0,8 székrekedés 0,8 1,6 3,1 1,8 hasmenés 0,6 0,5 3,1 1,8 dysphagia 0,4 0,5 1,0 0,0 flatulentia 0,4 1,6 2,6 0,5 gastritis 0,2 1,1 0,5 1,3 gyomorfekély 0,0 1,1 0,0 0,0 oesophagealis fekély 0,0 0,0 1,5 0,0 Vázizomrendszeri vázizomrendszeri (csont-, izom- vagy ízületi) fájdalom 2,9 3,2 4,1 2,5 izomgörcs 0,2 1,1 0,0 1,0 Idegrendszeri fejfájás 0,4 0,3 2,6 1,5 A mellékhatások felsorolása A klinikai vizsgálatok során és/vagy a forgalomba hozatalt követő alkalmazáskor a következő mellékhatásokról is beszámoltak: Az előfordulási gyakoriságok meghatározására alkalmazott definíciók: Nagyon gyakori (? 1/10), Gyakori (? 1/100 és < 1/10), Nem gyakori (? 1/1000 és < 1/100), Ritka (? 1/10 000 és < 1/1000), Nagyon ritka (< 1/10 000, ide értve az egyedi eseteket is). Immunrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: túlérzékenységi reakciók, többek között urticaria és angioedema Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Ritka: szimptómás hypocalcaemia, gyakran hajlamosító tényezőkkel összefüggésben§ Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: fejfájás, szédülés† Nem gyakori: dysgeusia† Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem gyakori: szemgyulladás (uveitis, scleritis, episcleritis) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Gyakori: vertigo† Nagyon ritka a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hasi fájdalom, emésztési zavar, székrekedés, hasmenés, flatulentia, nyelőcsőfekély*, dysphagia*, haspuffadás, savas regurgitatio Nem gyakori: hányinger, hányás, gastritis, oesophagitis*, nyelőcső-eróziók*, melaena† Ritka: nyelőcsőszűkület*, oropharyngealis fekélyek*, a gastrointestinalis traktus felső szakaszán fellépő perforatio, ulcus és vérzés § A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Gyakori: alopecia†, pruritus† Nem gyakori: bőrkiütés, bőrpír Ritka: bőrkiütés fényérzékenységgel, súlyos bőrreakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist‡ A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Nagyon gyakori: vázizomrendszeri (csont-, izom- vagy ízületi) fájdalom, mely néha súlyos†§ Gyakori: ízületi duzzanat† Ritka: állkapocs-osteonecrosis‡§, atípusos subtrochanter és diaphysealis femurtörések (biszfoszfonátcsoport-mellékhatás) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: asthenia†, perifériás oedema† Nem gyakori: a kezelés megkezdésével összefüggő, átmeneti, akutfázisos reakciónak megfelelő tünetek (myalgia, rossz közérzet és ritkán láz)† §Lásd 4.4 pont. †A klinikai vizsgálatokban a gyógyszer- és a placebo-csoportban a gyakoriság hasonló volt. *Lásd 4.2 és 4.4 pont. ‡Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatal utáni felügyelet során azonosították. A ritka gyakoriságot a releváns klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Csontbetegségek kezelésének gyógyszerei, Biszfoszfonátok, ATC kód: M05BA04 Hatásmechanizmus A Sedron hatóanyaga, a nátrium-alendronát-trihidrát egy biszfoszfonát vegyület, mely úgy gátolja az osteoclastok által végzett csontreszorpciót, hogy nincs közvetlen hatással a csontképződésre. A preklinikai vizsgálatok alapján az alendronát elsősorban az aktív reszorpció helyszíneire lokalizálódik. Bár az osteoclastok aktivitását gátolja, nem befolyásolja azok lokális felszaporodását és a csontfelülethez való kötődését. Az alendronát-kezelés alatt normális struktúrájú és összetételű csont keletkezik. Klinikai hatásosság és biztonságosság A postmenopausalis osteoporosis kezelése Osteoporosisnak nevezzük a gerinc, illetve a csípő BMD értékének a fiatalkori csonttömeg-átlagnál 2,5 standard deviációval (-2,5 T-score) alacsonyabb értékét, valamint a BMD értéktől függetlenül a kórtörténetben szereplő fragilitás miatti csonttörést. Egy postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nők bevonásával végzett, egyéves, multicentrikus vizsgálatban bebizonyították a heti egyszeri 70 mg (n = 519) és a napi egyszeri 10 mg alendronát (n = 370) terápiás egyenértékűségét. A gerincoszlop lumbaris régiójában mért BMD érték kiindulástól számított átlagos emelkedése a heti egyszeri 70 mg-mal kezelt csoportban 5,1% (95% CI; 4,8; 5,4%), a napi 10 mg-mal kezelt csoportban 5,4% (95% CI: 5,0; 5,8%) volt. A BMD-érték átlagos növekedése a combnyakban mérve 2,3% (heti egyszeri 70 mg) és 2,9% (napi egyszeri 10 mg), illetve az egész csípőben 2,9% (heti egyszeri 70 mg) és 3,1% (napi egyszeri 10 mg) volt. Az egyéb helyeken mért BMD növekedések tekintetében is hasonlóság mutatkozott a két csoport között. Az alendronát hatásait a postmenopausalis nők csonttömegére és csonttöréseinek gyakoriságára először két azonos elrendezésű hatékonysági vizsgálatban (n = 994), majd az ún. "Fracture Intervention Trial"-ban (FIT: n = 6459) tanulmányozták. Az először végzett hatékonysági vizsgálatokban a napi 10 mg alendronát-kezelésben részesült betegekben a csontdenzitás (BMD) átlagos növekedése lumbalis, a combnyak és a trochanter területén mérve három év után 8,8%, 5,9% illetve 7,8% volt a placebóval kezelt betegek adataihoz viszonyítva. Az egész testre vonatkozó BMD érték szintén szignifikánsan nőtt. A placebóval kezelt csoporthoz képest az alendronátot szedő betegek csoportjában 48%-kal (alendronát: 3,2%, placebo: 6,2%) csökkent azon betegek aránya, akiknél egy vagy több csigolyatörés következett be. E vizsgálatok kétéves meghosszabbítása során a gerinc és a trochanter BMD értéke tovább nőtt, a combnyak és az egész test BMD értéke pedig az elért értéken maradt. A FIT két placebo-kontrollos vizsgálatból állt, melyekben a betegek napi egyszeri alendronátot kaptak (napi 5 mg-ot 2 éven át, és napi 10 mg-ot további 1, illetve 2 éven keresztül): * FIT 1: Egy hároméves vizsgálat, amelyben 2027 olyan beteg szerepelt, akiknek a vizsgálat kezdetekor legalább egy (kompressziós) csigolyatörésük volt. Ebben a vizsgálatban az alendronát napi adása 47%-kal (alendronát: 7,9%, placebo: 15,0%) csökkentette az 1 vagy több új csigolyatörés incidenciáját. Ezenfelül a csípőtáji törések incidenciájának statisztikailag szignifikáns csökkenését (alendronát: 1,1%, placebo: 2,2%, 51%-os csökkenés) is megfigyelték. * FIT 2: Egy négyéves vizsgálat, melyben 4432 olyan, alacsony csonttömegű beteg szerepelt, akiknek a vizsgálat kezdetekor nem volt csigolyatörésük. Ebben a vizsgálatban szignifikáns különbség volt megfigyelhető az osteoporosisban szenvedő nők alcsoportjának (a vizsgálatban résztvevők 37%-a, az osteoporosis fenti definíciója alapján) elemzésekor a csípőtáji törések incidenciájában (alendronát: 1,0%, placebo: 2,2%, 56%-os csökkenés), valamint az 1 vagy több csigolyatörés incidenciájában (2,9%, ill. 5,8%, 50%-os csökkenés). Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Klinikai vizsgálatok során megfigyelték a szérum kalcium- és foszfátszintjének tünetmentes, enyhe és átmeneti csökkenését a 10 mg/nap dózisú alendronátot szedők kb. 18, illetve 10%-ánál, valamint a placebót kapók kb. 12, illetve 3%-ánál. A szérum kalciumszintjének 8,0 mg/dl alá (2,0 mmol/l), és foszfátszintjének ? 2,0 mg/dl-re (0,65 mmol/l) csökkenése azonban mindkét csoportban hasonló gyakorisággal fordult elő. Gyermekek és serdülők Kisszámú gyermeken és 18 év alatti serdülőn osteogenesis imperfecta kezelésében vizsgálták az alendronát hatását. Az eredmények nem kielégítőek ahhoz, hogy javasolható legyen az alkalmazása gyermekkorban. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az intravénás referencia dózishoz képest, egyszeri 5 és 70 mg-os készítményből - amennyiben reggel éhgyomorra és 2 órával a reggeli előtt adagolják - a hatóanyag felszívódása nőkben átlag 0,64%. Ha az étkezésre a gyógyszer bevételétől számítva 1 óra, vagy 30 perc múlva kerül sor, a hatóanyag biológiai hozzáférhetősége 0,46 illetve 0,39%-ra csökken. Az osteoporosis vizsgálatokban az alendronát akkor volt hatásos, ha azt a napi első étel vagy ital fogyasztása előtt legalább 30 perccel vették be. Standard összetételű reggeli közben vagy azt követően két órán belül bevéve a biohasznosíthatóság elhanyagolható volt. Kávéval vagy narancslével való együttadása a biohasznosíthatóságot 60%-kal csökkenti. Egészséges egyénekben a per os adott prednizon (5 napon át, napi 3-szor 20 mg) nem módosította klinikailag jelentős mértékben az alendronát orális biológiai hozzáférhetőségét (20-44%-os átlagos emelkedés). Eloszlás Patkányokon végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy az alendronát 1 mg/ttkg intravénás adagolás után átmenetileg a lágyrészekben oszlik el, majd gyorsan beépül a csontba, illetve kiválasztódik a vizelettel. Emberben a megoszlási térfogat - nem számítva a csontokat - átlagosan legalább 28 liter. Terápiás orális adagok alkalmazása után plazmakoncentrációja nem éri el az analitikai kimutathatóság határát (< 5 ng/ml). A plazmafehérjékhez való kötődése körülbelül 78% emberben. Biotranszformáció Sem humán, sem állatkísérletes adat nem utal arra, hogy az alendronát metabolizálódna. Elimináció A [14C]-alendronát egyszeri intravénás beadása után a radioaktivitás kb. 50%-ban választódott ki 72 órán belül a vizelettel, a székletben pedig egyáltalán nem volt kimutatható. Egyszeri 10 mg dózis intravénás beadása után az alendronát renalis clearance-e 71 ml/perc volt, és a szisztémás clearance nem haladta meg a 200 ml/perc-et. Az adagolás után 6 órával a plazmakoncentráció több mint 95%-kal csökkent. A terminális felezési idő emberben megközelítőleg 10 év, mely az alendronátnak a csontból való felszabadulását jelenti. Patkányokban az alendronát nem választódik ki a vese savi vagy bázikus transzportrendszerein keresztül, így várhatóan emberben sem zavarja más gyógyszerek e rendszereken keresztül történő ürítését. Veseelégtelenség Preklinikai adatok szerint a csontban nem felhalmozódó gyógyszer gyorsan kiürül a vizelettel. A csont hatóanyag-felvevő képességének telítődését állatokon napi 35 mg/kg kumulatív i.v. dózis mellett sem mutatták ki. Bár nincs adat arra, de valószínű, hogy az állatokhoz hasonlóan a vesebetegségben szenvedő betegekben az alendronát kiválasztása csökkent lehet, ezért fokozottabb csontbeli felhalmozódásra lehet számítani (lásd 4.2 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Vemhes patkányokon végzett alendronát-kezelés a magzatban a hypocalcaemia következtében a szülés során a csontok deformitását okozta. Patkányokon végzett vizsgálatokban a nagy dózisok adását követően megnőtt a hiányos magzati csontosodás előfordulási gyakorisága. Ennek az emberre vonatkozó relevanciája nem ismert. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 2 db filmtabletta OPA/alumínium/PVC/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. 4 db filmtabletta OPA/alumínium/PVC/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. 12 (3 × 4) db filmtabletta OPA/alumínium/PVC/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes, erős hatású szer) Osztályozás: II./1 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25°C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Richter Gedeon Nyrt. H-1103 Budapest Gyömrői út 19-21. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-9996/01 (2 db) OGYI-T-9996/02 (4 db) OGYI-T-9996/03 (12 db) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. január 28. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. január 23. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. július 9. 11 OGYÉI/24816/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az alendronát terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsen, vagy csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek során reproduktív toxicitást tapasztaltak. Vemhes patkányoknak adott alendronát a hypocalcaemiával összefüggő dystociát okozott (lásd 5.3 pont). A Sedron nem alkalmazható terhesség alatt. Szoptatás Nem ismert, hogy az alendronát metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Nem zárható ki az újszülöttekre és csecsemőkre vonatkozó kockázat. A Sedron nem adható szoptatás alatt. Termékenység A biszfoszfonátok beépülnek a csontmátrixba, ahonnan több év alatt, fokozatosan szabadulnak fel. A felnőttek csontozatába beépült biszfoszfonát mennyisége, és következésképpen a szisztémás keringésbe ismét visszakerülő mennyiség közvetlenül összefügg a biszfoszfonát alkalmazott adagjával és használatának időtartamával (lásd 5.2 pont). Az emberi magzatra vonatkozó kockázatról nincsenek adatok. Mindenesetre fennáll a magzati ártalom elvi kockázata, ami elsősorban a csontrendszert érintheti, amennyiben a biszfoszfonát-kezelés befejezése után esik teherbe egy nő. A változók (a biszfoszfonát-kezelés elhagyása és a fogamzás között eltelt idő, az adott biszfoszfonát jellege és a beadás módja - intravénás vagy orális) hatását a kockázat mértékére még nem vizsgálták. | 
