Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: ?1-adreno-receptor antagonista, Jóindulatú prosztata-betegségek kezelésére.
ATC kód: G04C A02.

Hatásmechanizmus:
A tamszulozin szelektív és kompetitív módon kötődik a posztszinaptikus ?1-receptorokhoz, különösen az ?1A és az ?1D altípushoz. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazulását idézi elő.

Farmakodinámiás hatás:
Az Omnic Tocas 0,4 fokozza a maximális vizeletáramlást. A húgycső és a prosztata simaizmainak feszülését oldja, ezáltal megszünteti az obstrukciót elősegítve a vizeletürítést és csökkentve az ürítési (obstruktív) tüneteket. Szignifikánsan csökkenti a hólyag instabilitása következtében kialakult vizelettartási (irritatív) tüneteket.
Tartós kezelés során is érvényesül a vizelettartásra és ürítésre gyakorolt hatása.
Jelentősen késlelteti a sebészi beavatkozások és a katéterezés szükségességének idejét.

Az ?1A-gátlók csökkenthetik a vérnyomást a perifériás ellenállás lecsökkentése révén.
Az Omnic Tocas 0,4 mg retard filmtablettával végzett vizsgálatok során klinikailag számottevő vérnyomásesést nem észleltek.

Gyermekek és serdülők

Kettős vak, randomizált, placebokontrollos, dózismegállapító vizsgálatot végeztek neuropathiás húgyhólyagban szenvedő gyermekeken. Összesen 161 (2 és 16 éves kor közötti) gyermeket randomizáltak és kezeltek a tamszulozin 3 dózisának (alacsony [0,001-0,002 mg/kg], közepes [0,002-0,004 mg/kg] és magas [0,004-0,008 mg/kg]) egyikével vagy placebóval. Az elsődleges végpontot az LPP (detrusor leak point pressure) 40 H2Ocm érték alá csökkenése jelentette, amit azonos napon történő két mérés alapján határoztak meg. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: A detrusor LPP tényleges és százalékos változása a kiindulási értékhez képest, a hydronephrosis és a hydroureter mértékének csökkenése vagy stabilizációja, a katéterezésnél nyert vizelet mennyiségének változása, valamint a vizeletürítések száma a katéterezéseknél, amelyeket a katéterezési naplóban rögzítettek alapján állapítottak meg. A placebo csoport és a 3 tamszulozin csoport egyike között sem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget, sem az elsődleges, sem bármelyik másodlagos végpont esetében. Egyik dózisszint esetében sem figyeltek meg dózis-hatás összefüggést.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az Omnic Tocas 0,4 mg retard filmtabletta nem-ionos gél-mátrix típusú, nyújtott hatású filmtabletta. A TOCAS (=tamszulozin Orally Controlled Absorption System)-formula 24 órán át kis ingadozással egyenletesen lassú tamszulozin hatóanyag-leadást biztosít.

A retard filmtabletta formában beadott tamszulozin-hidroklorid a vékonybélből szívódik fel. Az alkalmazott éhomi dózis megközelítően 57%-a abszorbeálódik.
A retard filmtabletta formában beadott tamszulozin-hidroklorid abszorpciójának arányát és mértékét az alacsony zsírtartalmú ételek nem befolyásolják. Összehasonlítva az éhomi bevétellel a magas zsírtaratalmú ételek az abszorpció mértékét (az AUC és a Cmax értékeket) 64%-kal illetve 149%-kal megnövelik.
A tamszulozin kinetikája lineáris.

Egyszeri adag Omnic Tocas 0,4 éhgyomri orális bevitelét követően a tamszulozin plazma-csúcskoncentrációját átlagosan 6 óra múlva éri el. Egyensúlyi állapotban, mely ismételt adagolással a 4. napon alakul ki, a tamszulozin plazma-csúcskoncentrációk éhgyomri és étkezés utáni bevételt követően is 4-6 óra alatt jönnek létre. A plazma-csúcskoncentrációk az első adag bevételét követően kb. 6 ng/ml-ről 11 ng/ml-re emelkednek az egyensúlyi állapotban.
Az Omnic Tocas nyújtott hatásából ered, hogy a tamszulozin legalacsonyabb plazma-koncentrációs értéke éhgyomri és étkezés utáni bevételt követően is a plazma-csúcskoncentráció 40 %-a.
A plazmaszintek interindividuális variabilitása kifejezett mind egyszeri, mind többszöri adagolás után is.

Eloszlás:
Férfiakban a tamszulozinnak kb. 99 %-a kötődik plazmafehérjéhez és az eloszlási térfogata kicsi (kb. 0,2 liter/kg).

Biotranszformáció:
A tamszulozin metabolizációja lassú, ezért a first pass hatása nem számottevő. A legtöbb tamszulozin a plazmában található változatlan formában. A májban metabolizálódik.
Patkányokban a tamszulozin alig okoz mikroszomális enzimindukciót.

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a metabolizációért a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek felelősek, a tamszulozin-hidroklorid metabolizmusában más CYP izoenzimek kevésbé játszanak szerepet. A CYP3A4 és a CYP2D6 metabolizáló enzimek gátlása a tamszulozin-hidroklorid megnövekedett expozíciójával járhat.(lásd 4.4 és 4.5 pont)

Egyik metabolitja sem aktívabb az anyavegyületnél.

Elimináció:
A tamszulozin és metabolitjai főképp a vizelettel ürülnek ki, az Omnic Tocas 0,4 mg retard filmtablettából származó dózis kb. 4-6 %-a változatlan formában.
Étkezés közben alkalmazott egyszeri Omnic Tocas 0,4 adag után és egyensúlyi állapotban mérve betegeken a plazmafelezési idő 19, ill. 15 óra körüli érték.
Veseműködési zavarok miatt nem szükséges az adag csökkentése.

5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei

Egyszeri és ismételt adagokkal végzett toxicitási vizsgálatokat egereken, patkányokon és kutyákon végeztek. Ezenkívül reprodukciós toxicitást patkányokon, carcinogenitást egereken és patkányokon, genotoxicitást pedig in vitro és in vivo is vizsgáltak.
A gyógyszer általános toxicitási profilja, ahogy ez a nagy dózisban alkalmazott tamszulozin-vizsgálatokból kitűnik, megfelel az ?-adreno-receptor gátlók ismert farmakológiai hatásainak.

Nagyon nagy adagokban a kutyák EKG-je megváltozott. Ez a hatás nem tekinthető klinikailag számottevőnek. A tamszulozin nem mutatott releváns genotoxikus tulajdonságokat.
Nőstény egerekben és patkányokban az emlőmirigyek proliferációjának megnövekedett gyakoriságát észlelték. Ezek az eredmények valószínűleg hyperprolactinaemia következményei és csak nagyon nagy adagok hatásaként fordultak elő, nem relevánsak.