Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Myopathia/Rhabdomyolysis
A szimvasztatin - a többi HMG-CoA-reduktáz-gátlóhoz hasonlóan - esetenként myopathiát okoz, ami izomfájdalom, izomérzékenység vagy izomgyengeség formájában jelentkezik, és a kreatin-kináz (CK) a normál felső határérték tízszeresét meghaladó mértékű emelkedése kíséri.

A myopathia néha rhabdomyolysissé alakul, myoglobinuria okozta következményes akut veseelégtelenséggel vagy anélkül, igen ritka esetekben halálesetek is bekövetkeztek. A myopathia kockázatát fokozza a plazma magas HMG-CoA-reduktáz-gátló aktivitása (azaz, emelkedett szimvasztatin és szimvasztatinsav plazmaszintek), amely részben a szimvasztatin metabolizmusát és/vagy a transzporter-folyamatokat befolyásoló gyógyszerekkel való kölcsönhatás következménye (lásd 4.5 pont).

Az egyéb HMG-CoA-reduktáz-gátlókhoz hasonlóan a myopathia/rhabdomyolysis kialakulásának kockázata dózisfüggő. Egy klinikai vizsgálati adatbázis szerint, mely 41 413, szimvasztatinnal kezelt beteg adatait tartalmazza, akik közül 24 747-nél (kb. 60%) a vizsgálatra történő jelentkezés után a követés középértéke legalább 4 évig tartott, a myopathia incidenciája napi 20 mg esetén kb. 0,03%, napi 40 mg esetén kb. 0,08% és napi 80 mg esetén 0,61% volt. Ezekben a vizsgálatokban a betegeket alapos megfigyelés alatt tartották, és néhány kölcsönhatásba lépő gyógyszer kizárásra került.

Egy, a kórtörténetükben myocardialis infarctussal rendelkező, napi 80 mg szimvasztatinnal kezelt betegek bevonásával készült (követés középértéke 6,7 év), klinikai vizsgálat során a myopathia előfordulási gyakorisága kb. 1,0% volt, összehasonlítva a 20 mg napi dózist kapó betegek esetében mért 0,02%-kal. A myopathiás esetek körülbelül fele a kezelés első évében fordult elő. A kezelés egymást követő éveiben a myopathiás esetek előfordulási gyakorisága hozzávetőleg 0,1% volt (lásd 4.8 és 5.1 pont).

A myopathia kockázata nagyobb a szimvasztatin 80 mg-ot szedő betegeknél, mint más, hasonló hatékonyságú LDL-C-t csökkentő, sztatin-alapú terápia esetében. Ezért a szimvasztatin 80 mg-os dózisa csak azoknál a súlyos hypercholesterinaemiában szenvedő, valamint a cardiovascularis szövődmények magas kockázatával rendelkező betegeknél ajánlott, akik alacsonyabb dózisok mellett nem érték el a kezelési célértéket, és akiknél az előnyök várhatóan felülmúlják a potenciális kockázatokat. Szimvasztatin 80 mg-ot szedő azon betegeknél, akiknél a gyógyszerrel interakcióba lépő másik gyógyszerre van szükség, a szimvasztatin alacsonyabb dózisára vagy egy potenciálisan kevesebb gyógyszer-gyógyszer interakcióval rendelkező, alternatív sztatin-alapú kezelés alkalmazására van szükség (lásd alább az Intézkedések a gyógyszerkölcsönhatások által kiváltott myopathia kockázatának csökkentése érdekében, valamint a 4.2, 4.3 és 4.5 pontot).

Egy klinikai vizsgálatban, melyben cardiovascularis betegségek tekintetében nagy kockázatú betegeket kezeltek napi 40 mg szimvasztatinnal (követési idő középértéke 3,9 év), a myopathia incidenciája a nem kínai származású betegeknél hozzávetőlegesen 0,05% (n = 7367), a kínai származású betegeknél 0,24% (n = 5468) volt. Habár az ebben a vizsgálatban értékelt egyetlen ázsiai populáció a kínai volt, óvatossággal kell eljárni a szimvasztatin ázsiai betegeknek történő rendelésekor és a legkisebb szükséges adagot kell alkalmazni.

Csökkent funkciójú transzportfehérjék
A csökkent funkciójú OATP májtranszportfehérjék növelhetik a szimvasztatin szisztémás expozícióját és ezáltal a myopathia és a rhabdomyolysis kialakulásának kockázatát. A csökkent funkció bekövetkezhet valamely kölcsönhatásba lépő gyógyszer (pl. ciklosporin) gátló hatása miatt, vagy olyan betegeknél, akik az SLCO1B1 c.521T> C genotípus hordozói.

A kevésbé aktív OATP1B1 fehérjék kódolásáért felelős SLCO1B1 c.521T> C gén allélt hordozó betegek megnövekedett szisztémás szimvasztatin-expozíciónak és a myopathia fokozott veszélyének vannak kitéve. A nagy dózisú (80 mg) szimvasztatin-kezeléssel összefüggésbe hozott myopathia általános kockázata körülbelül 1%, genetikai vizsgálatok nélkül. A SEARCH vizsgálat eredményei alapján a 80 mg-mal kezelt homozygota C-allél hordozók (más néven CC-k) esetében 15% a myopathia kialakulásának veszélye egy éven belül, míg a heterozygota C-allél hordozóknál (CT) 1,5%. Ez a kockázat 0,3% azoknál a betegnél, akik a leggyakoribb genotípussal (TT) rendelkeznek (lásd 5.2 pont). Amennyiben van rá lehetőség, a 80 mg-os szimvasztatin-kezelés felírása előtt megfontolandó a C-allél kimutatására irányuló genotípus meghatározás a betegeknél az előny-kockázat becslés részeként, és kerülni kell a magas dózis adását a bizonyítottan CC genotípust hordozóknál. E gén kimutatásának hiánya a genotípus-meghatározás során azonban még nem zárja ki a myopathia előfordulásának lehetőségét.

Kreatin-kináz-szint mérése
A kreatin-kináz-szint (CK) mérését nem szabad kimerítő fizikai terhelést követően végezni, vagy akkor, ha egyéb valószínűsíthető oka lehet a CK-szint emelkedésének, mert az megnehezíti a kapott adatok kiértékelését. Ha a kiindulási CK-szint szignifikánsan magas (több mint ötszöröse a normál tartomány felső határának, továbbiakban NTFH), akkor 5-7 nappal később meg kell ismételni a mérést az eredmények megerősítése érdekében.

A kezelést megelőzően
A szimvasztatin-kezelés megkezdésekor, illetve a szimvasztatin dózisának növelésekor minden beteget fel kell világosítani a myopathia kockázatáról, valamint arról, hogy bármely tisztázatlan eredetű izomfájdalomról, izomérzékenységről, illetve izomgyengeségről azonnal számoljanak be.

Körültekintően kell eljárni azon betegeknél, akiknél rhabdomyolysisre hajlamosító tényezők állnak fenn. Egy kiindulási referenciaérték megállapítása érdekében a kezelés megkezdése előtt CK-szint-mérés szükséges a következő esetekben:
* Idős életkor (? 65 év)
* Női nem
* Vesekárosodás
* Kezeletlen hypothyreosis
* Az egyéni vagy a családi anamnézisben szereplő örökletes izombetegségek
* Korábban izomtoxicitás fellépte sztatin, illetve fibrát alkalmazásakor
* Túlzott alkoholfogyasztás

A fenti esetekben mérlegelni kell a kezelés kockázatát a lehetséges előnnyel szemben, és ajánlatos a klinikai monitorozás. Ha a betegnél korábban izomrendellenesség lépett fel fibrát vagy sztatin alkalmazása esetén, bármely sztatin-tartalmú készítménnyel történő kezelés csak alapos megfontolás után kezdhető el. Amennyiben a kiindulási CK-szint szignifikánsan magas (> 5×NTFH), a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés alatt
Ha egy sztatinnal történő kezelés alatt izomfájdalom, -gyengeség vagy -görcsök jelentkeznek, a CK-szintet meg kell mérni. Ha az eredmények szignifikánsan magas (> 5×NTFH) CK-szintet mutatnak, és a beteg a mérést megelőzően nem végzett kimerítő tornát, a kezelést meg kell szakítani. Amennyiben az izomtünetek súlyosak és állandó kényelmetlenséget okoznak, fontolóra vehető a kezelés felfüggesztése, még akkor is, ha a CK-szint emelkedése nem éri el a normál felső határérték ötszörösét. Ha bármely más okból kifolyólag felmerül a myopathia gyanúja, a kezelést meg kell szakítani.

Nagyon ritkán előfordult immunmediált nekrotizáló myopathia (IMNM) bizonyos sztatinokkal való kezelés alatt vagy után. Az IMNM-t tartós proximális izomgyengeség és emelkedett szérum kreatin-kináz értékek jellemzik, amelyek a sztatin-kezelés megszakítása ellenére fennmaradnak (lásd 4.8 pont).

A tünetek megszűnése és a CK-szint normál értékre való visszatérése esetén fontolóra vehető a sztatin-kezelés újbóli elkezdése, vagy egy másik sztatin-tartalmú készítmény alkalmazása, a legkisebb dózisban és alapos megfigyelés mellett.

A myopathia magasabb arányát figyelték meg azoknál a betegeknél, akiket a szimvasztatin 80 mg-os dózisára állítottak át (lásd 5.1 pont). A CK-szint időszakos ellenőrzése javasolt, mivel ez hasznos lehet a tünetmentes myopathiás esetek diagnosztizálása során. Nincs azonban biztosíték arra vonatkozóan, hogy ez a monitorozás megelőzi a myopathiát.

A szimvasztatin-kezelést jelentősebb elektív műtétek előtt néhány nappal, illetve bármilyen jelentősebb orvosi vagy sebészeti jellegű állapot felléptekor átmenetileg meg kell szakítani.

Intézkedések a gyógyszerkölcsönhatások által kiváltott myopathia kockázatának csökkentése érdekében (lásd még 4.5 pont)
A myopathia és a rhabdomyolysis kockázata jelentősen fokozódik a szimvasztatin és a CYP3A4 erős gátlószereinek [úgymint az itrakonazol, ketokonazol, pozakonazol, vorikonazol, eritromicin, klaritromicin, telitromicin, HIV-proteáz-gátlók (pl. nelfinavir), boceprevir, telaprevir, nefazodon, kobicisztáttartalmú gyógyszerek], valamint a gemfibrozilnak, ciklosporinnak és a danazolnak az egyidejű alkalmazása esetén. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3 pont). HoFH-ban szenvedő betegeknél ez a kockázat lomitapid és szimvasztatin együttadásakor fokozódhat.

A myopathia és rhabdomyolysis kockázata ugyancsak fokozódik a szimvasztatin bizonyos dózisainak amiodaronnal, amlodipinnel, verapamillal vagy diltiazemmel való együttes alkalmazása esetén (lásd 4.2 és 4.5 pont). A myopathia - beleértve a rhabdomyolysist is - kockázata fuzidinsav és sztatinok együttes alkalmazásakor fokozódhat (lásd 4.5 pont).

Következésképpen, a CYP3A4-gátlókat illetően, a szimvasztatin és az itrakonazol, ketokonazol, pozakonazol, vorikonazol, HIV-proteáz-gátlók (pl.: nelfinavir), boceprevir, telaprevir, eritromicin, klaritromicin, telitromicin, nefazodon és a kobicisztáttartalmú gyógyszerek együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5 pont). Ha a CYP3A4 erős gátlószereinek (az AUC-érték kb. 5-szörös, vagy nagyobb emelkedését okozó szerek) alkalmazása feltétlenül szükséges, ezen kezelések ideje alatt a szimvasztatin adását fel kell függeszteni (és meg kell fontolni egyéb sztatin alkalmazását). Továbbá, óvatossággal kell eljárni a szimvasztatin és a CYP3A4 bizonyos gyengébb gátlószereinek (flukonazol, verapamil, diltiazem) kombinálásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).
A szimvasztatin grépfrútlével történő bevétele kerülendő.

A szimvasztatin egyidejű szedése gemfibrozillal kontraindikált (lásd 4.3 pont). A myopathia és a rhabdomyolysis megnövekedett kockázata miatt a szimvasztatin dózisa nem haladhatja meg a napi 10 mg-ot szimvasztatin egyéb fibrátokkal (kivéve fenofibrát) való együttes szedése esetén (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Fokozott óvatossággal kell eljárni a fenofibrát és a szimvasztatin egyidejű felírásakor, mivel önmagában adva mindkét készítmény okozhat myopathiát.

A szimvasztatint tilos szisztémás fuzidinsavval egyidejűleg, vagy a fuzidinsav-kezelés abbahagyásától számított 7 napon belül alkalmazni. Azoknál a betegeknél, akiknél a szisztémás fuzidinsav-kezelés elengedhetetlen, a sztatinkezelést fel kell függeszteni a fuzidinsav-kezelés teljes időtartamára. Rhabdomyolysisről számoltak be (beleértve néhány halálos kimenetellel) a fuzidinsav és sztatinok kombinációját kapó betegeknél (lásd 4.5 pont). A beteget figyelmeztetni kell, hogy amennyiben bármilyen izomgyengeséget, izomfájdalmat vagy izomérzékenységet tapasztal, haladéktalanul keresse fel kezelőorvosát.

A sztatin-kezelést a fuzidinsav utolsó adagjának beadása után 7 nappal lehet újrakezdeni.

Kivételes esetekben, amikor a szisztémás fuzidinsav-kezele´s hosszú távú alkalmazása szükséges, például súlyos fertőzések kezelése esetén, a szimvasztatin és a fuzidinsav egyidejű alkalmazásának szükségességét esetenként kell mérlegelni, és a beteget szoros orvosi megfigyelés alatt kell tartani.

A szimvasztatin napi 20 mg-nál magasabb dózisainak amiodaronnal, amlodipinnel, verapamillal vagy diltiazemmel való együttadása kerülendő.

HoFH-ban szenvedő betegeknél napi 40 mg-nál nagyobb adagban adott szimvasztatin és lomitapid együttes alkalmazását kerülni kell (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).

Megnövekedhet a myopathia kockázata azoknál a betegnél, akik a szimvasztatinnal egyidejűleg - különösen a szimvasztatin magasabb dózisai mellett - olyan gyógyszereket szednek, melyekről ismert, hogy a CYP3A4-et közepes mértékben gátolják. A szimvasztatin és a CYP3A4 közepes mértékű gátlószereinek (az AUC-érték kb. 2-5-szörös emelkedését okozó szerek) együttadásakor dózismódosításra lehet szükség. Bizonyos közepes mértékű CYP3A4-gátlók esetében, pl. diltiazem, az ajánlott legnagyobb adag 20 mg szimvasztatin (lásd 4.2 pont).

A szimvasztatin az efflux transzporter emlőkarcinóma-rezisztencia-fehérje (Breast Cancer Resistant Protein, BCRP) szubsztrátja. Olyan gyógyszerek együttadása, amelyek a BCRP gátlószerei (pl. elbasvir és grazoprevir) a szimvasztatin plazmakoncentrációinak emelkedéséhez és a myopathia kockázatának növekedéséhez vezethet. Ezért megfontolandó a szimvasztatin adagjának módosítása az előírt adagtól függően. Az elbasvir és grazoprevir együttadását szimvasztatinnal nem vizsgálták.
Azonban a szimvasztatin napi adagja nem haladhatja meg a 20 mg-ot egyidejűleg elbasvir- vagy grazoprevirtartalmú gyógyszereket kapó betegeknél (lásd 4.5 pont).

HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok és niacin (nikotinsav) lipidmódosító adagjának (napi ? 1 g) együttes alkalmazása ritkán myopathia/rhabdomyolysis esetekkel volt összefüggésbe hozható. E két hatóanyag külön-külön történő alkalmazása is myopathiát okozhat.

Egy klinikai vizsgálatban (követési idő középértéke 3,9 év), melyben cardiovascularis betegségek tekintetében nagy kockázatú, jól beállított LDL-C szintű betegeket kezeltek napi 40 mg szimvasztatinnal és 10 mg ezetimibbel vagy anélkül, a cardiovascularis kimenetelt tekintve nem volt járulékos előnye a lipidmódosító adagban (? 1 g/nap) hozzáadott niacinnak (nikotinsav).
A szimvasztatin és niacin (nikotinsav) vagy niacin-tartalmú készítmények lipidmódosító adagjának (napi ? 1 g) együttes alkalmazását tervező orvosok körültekintően mérjék fel a potenciális előnyöket és kockázatokat, valamint körültekintően figyeljenek oda a betegnél fellépő izomfájdalom, izomérzékenység vagy izomgyengeség bármilyen jelére és tünetére, főként a kezelés első hónapjai során, illetve bármelyik készítmény dózisának megemelésekor.

Továbbá, ebben a vizsgálatban a myopathia incidenciája hozzávetőlegesen 0,24% volt a 40 mg szimvasztatint vagy 10 mg/40 mg ezetimib/szimvasztatint kapó kínai betegeknél, és 1,24% azoknál a kínai betegeknél, akik a 40 mg szimvasztatint vagy 10 mg/40 mg ezetimib/szimvasztatint 2000 mg/40 mg módosított hatóanyag-leadású nikotinsav/laropiprán kombinációjával együtt kapták. Habár az ebben a vizsgálatban értékelt egyetlen ázsiai populáció a kínai volt - mivel a myopathia incidenciája nagyobb a kínai, mint a nem kínai származású betegeknél - a szimvasztatin együttadása a niacin (nikotinsav) lipidmódosító adagjaival (? 1 g/nap) nem ajánlott ázsiai származású betegek esetében.

Az acipimox szerkezete rokon a niacinéval. Habár az acipimoxot nem vizsgálták, az izommal összefüggő toxikus hatások kockázata hasonló lehet a niacinéhoz.

Daptomicin
HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok (pl. szimvasztatin) és daptomicin együttes alkalmazásakor myopathia és/vagy rhabdomyolysis eseteket jelentettek. Óvatosan kell eljárni HMG-CoA-reduktáz-gátlók daptomicinnel történő együttes felírásakor, mivel ezen hatóanyagok bármelyike, önmagában adva is, myopathiát és/vagy rhabdomyolysist okozhat. A daptomicin-kezelésben részesülő betegeknél fontolóra kell venni a szimvasztatin szedésének ideiglenes felfüggesztését, kivéve, ha az egyidejű alkalmazás előnye meghaladja a kockázatot. Olvassa el a daptomicin alkalmazási előírását, hogy további információhoz jusson a HMG-CoA-reduktáz-gátlókkal (pl. szimvasztatin) való lehetséges kölcsönhatásokról és további iránymutatást kapjon a monitorozással kapcsolatban (lásd 4.5 pont).

Májfunkcióra gyakorolt hatások
Klinikai vizsgálatokban egyes, szimvasztatinnal kezelt felnőtt betegekben a szérum transzaminázok szintjének tartós (a normál felső határérték háromszorosát meghaladó) emelkedését figyelték meg. Amikor megszakították vagy beszüntették a szimvasztatin adását, a transzamináz-értékek általában lassan visszasüllyedtek a kezelés előtti szintre.

Ajánlott májfunkciós vizsgálatokat végezni a kezelés megkezdése előtt, valamint a későbbiekben, amennyiben klinikailag indokolt. A 80 mg-ra titrált betegeknél a beállítást megelőzően, majd 3 hónappal a 80 mg elérése után, és azt követően időszakosan (pl. félévenként) újabb vizsgálatot kell végezni a kezelés első évében. Különös figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akiknél emelkednek a transzaminázok szérumszintjei. Ezeknél a betegeknél a méréseket azonnal meg kell ismételni, és azután gyakrabban kell elvégezni.
Ha a transzaminázszintek tovább emelkednek, különösen, ha elérik a felső határérték háromszorosát, és tartósan megmaradnak ezen a szinten, a szimvasztatin adását fel kell függeszteni. Megjegyzendő, hogy a GPT (ALAT) izomból is eredhet, ezért a CK-szinttel együtt növekvő GPT-szint myopathiát jelezhet (lásd fent Myopathia/Rhabdomyolysis).

A forgalomba hozatalt követően ritkán jelentettek halálos és nem halálos kimenetelű májelégtelenséget sztatint (beleértve a szimvasztatint) szedő betegek esetében. Ha a szimvasztatin-kezelés alatt klinikai tünetekkel járó súlyos májkárosodás és/vagy hyperbilirubinaemia vagy sárgaság fordul elő, a kezelést azonnal meg kell szakítani. Alternatív etiológia hiányában a szimvasztatin szedését nem szabad újrakezdeni.

A gyógyszert körültekintően kell alkalmazni a jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztó betegek esetében.

A szimvasztatin-kezelés alatt, egyéb lipidcsökkentő szerekhez hasonlóan, enyhe (a normál felső határérték háromszorosa alatti) szérum transzamináz-emelkedésről számoltak be. Ezek a változások nem sokkal a szimvasztatin-kezelés megkezdése után jelentkeztek, gyakran átmenetiek voltak, nem kísérte őket egyéb tünet, és nem vált szükségessé a kezelés megszakítása.

Diabetes mellitus
A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azoknál a betegeknél, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglykaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vascularis betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja a hyperglykaemia kialakulásának kockázatát. A kockázatnak kitett beteget (éhomi glükóz 5,6-6,9 mmol/l, BMI > 30 kg/m2, megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell.

Interstitialis tüdőbetegség
Interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették néhány sztatinnal - ideértve a szimvasztatint is - kapcsolatban különösen hosszú távú alkalmazáskor (lásd 4.8 pont). Kialakulását jelezheti a dyspnoe, improduktív köhögés és általános állapotromlás (kimerültség, fogyás, láz). Ha gyanítható, hogy a betegnél interstitialis tüdőbetegség alakult ki, a sztatinnal történő kezelést abba kell hagyni.

Myasthenia
Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont). A Simvastatin 1 A Pharma alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

Gyermekek és serdülők
A szimvasztatin biztonságosságát és hatásosságát 10 - betöltött 18 év közötti, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő, a Tanner-féle táblázat 2., illetve ennél magasabb stádiumában lévő serdülőkorú fiúkkal és legalább egy évvel a menarche után lévő lányokkal végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték. A szimvasztatinnal kezelt betegek mellékhatásprofilja általánosságban hasonló volt a placebóval kezelt betegekéhez. A 40 mg-nál magasabb adagokat ebben a betegcsoportban nem vizsgálták. Ebben a korlátozott, kontrollos vizsgálatban nem volt kimutatható hatás a serdülő fiúk vagy lányok növekedésére vagy szexuális érésére, illetve a lányok menstruációs ciklusának hosszára (lásd 4.2, 4.8 és 5.1 pont.). A szimvasztatin-kezelés ideje alatt a serdülőkorú lányokat fel kell világosítani a megfelelő fogamzásgátló módszerekről (lásd 4.3 és 4.6 pont). A 18 évesnél fiatalabb betegek esetén a hatásosságot és biztonságosságot 48 hetesnél hosszabb kezelési periódus során nem vizsgálták, a fizikai, intellektuális és szexuális érésre gyakorolt hosszú távú hatások pedig ismeretlenek. A szimvasztatint sem 10 évesnél fiatalabb, sem praepubertas korú gyermekek vagy menarche előtt álló lányok esetében nem vizsgálták.

Segédanyagok
Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Simvastatin 1 A Pharma nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Gépjárművezetés vagy gépek kezelése közben azonban figyelembe kell venni, hogy a készítmény forgalomba hozatalt követő alkalmazása során ritkán beszámoltak szédülésről.

4.9 Túladagolás

Néhány esetben jelentettek túladagolást; a maximális bevett dózis 3,6 g volt. Az összes beteg felépült szövődmények nélkül. Nincs specifikus terápia túladagolás esetén, tüneti és támogató kezelést kell alkalmazni.