Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Imidazolin-receptor-agonisták, ATC kód: C02A C06

Az agytörzsi, a perifériás és a renalis I1-imidazolin-receptorokon kifejtett agonista hatáson keresztül a rilmenidin mind centrálisan, mind perifériásan gátolja a szimpatomimetikus aktivitást, ezáltal csökkenti az artériás vérnyomást.
A Hyperlex különböző normo- és hipertenz-v állatmodellekben dózisfüggő vérnyomáscsökkentő hatást mutat. Ezt a hatását igazolták hypertoniás betegek esetében is.
A Hyperlex - az alkalmazott dózistól függő mértékben - csökkenti mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást úgy fekvő, mind álló helyzetben. Terápiás dózisokban (naponta 1-szer 1 mg vagy naponta 2-szer 1 mg) alkalmazva kettős-vak vizsgálatok során hatásosnak bizonyult enyhe és közepesen súlyos hypertoniában szenvedő betegek esetében, mind placebóval, mind egyéb antihipertenzívumokkal összehasonlítva. Hatása 24 óráig tartott. A hosszú távú vizsgálatok tolerancia kialakulását nem igazolták.
Terápiás adagban nem befolyásolja a szív működését, nem vezet víz-, vagy Na-retencióhoz és nem befolyásolja az anyagcserét.
A Hyperlex úgy tartja fenn szignifikáns antihipertenzív hatását 24 órán keresztül a teljes perifériás ellenállás csökkentése révén, hogy eközben nem változik a perctérfogat. Nem változik a szívizom kontraktilitása és a cardialis elektrofiziológiai paraméterek sem. Nem befolyásolja a szívfrekvencia terhelésfüggő változását.
Nem változtatja meg a vese véráramlását, sem a glomerulus filtrációt, sem a filtrációs frakciót. A Hyperlex nem befolyásolja a vércukorszint szabályozását diabeteses betegek esetében sem (tekintet nélkül arra, hogy IDDM-ben vagy NIDDM-ben szenvednek), valamint nem befolyásolja a zsíranyagcserét sem.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás:
Per os alkalmazva a rilmenidin a béltraktusból gyorsan és jól felszívódik. A plazma csúcskoncentráció (3,5 ng/ml), 1 mg rilmenidin bevételét követően, 1,5-2 órával mérhető.
First-pass effektus nincs, a biohasznosulás csaknem 100%. A farmakokinetika csekély egyedi különbségeket mutat, az étkezés nem befolyásolja. Az ajánlott terápiás tartományban a felszívódás nem változik.

Eloszlás:
Plazmafehérjékhez való kötődése 10% alatti. Megoszlási térfogata 5 liter/ttkg.

Biotranszformáció:
Igen kismértékben metabolizálódik (hidrolízis, oxidáció). Ezen inaktív metabolitok mentesek az alfa2-agonista hatástól és nyomokban megtalálhatók a vizeletben.

Elimináció:
A rilmenidin döntően a vesén keresztül eliminálódik, a beadott dózis 65%-a változatlan formában választódik ki a vizelettel. A renális kiválasztás az összkiválasztás 2/3-áért felelős.
Eliminációs felezési ideje 8 óra, ezt sem az alkalmazott dózis nagysága, sem az ismételt adagolás nem befolyásolja. Farmakodinámiás hatása ennél hosszabb, 1 mg adását követően szignifikáns antihipertenzív hatás 24 óra múlva is igazolható.
Steady-state állapot a 3. naptól kezdve alakul ki. Hypertoniás betegek plazmakoncentrációja 2 év elteltével is stabil maradt.

Idősek:
A farmakokinetikai vizsgálatok szerint időskorban (70 éveseknél vagy idősebbeknél) eliminációs felezési idő hosszabb, 13ą1 óra,

Májkárosodás:
A felezési idő 12ą1 óra.

Vesekárosodás:
Tekintettel arra, hogy a hatóanyag kiválasztása döntően vesén keresztül történik, vesekárosodásban eliminációja - a kreatinin-clearance-től függő mértékben - lelassul.
Súlyos veseelégtelenségben (kreatinin-clearance < 15 ml/perc) a felezési idő kb. 35 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A rágcsálóknak adott maximális nem-letális dózis 4000-5500-szorosa volt a humán per os terápiás dózisnak. A mérgezési tünetek központi idegrendszeriek voltak (convulsiók), dózisfüggőknek bizonyultak és főleg letális vagy közel letális dózisoknál jelentkeztek, maximum 1 mg/ttkg/nap adaggal vagy humán terápiás dózis 30-szorosával rágcsálókban, kutyákban és majmokban végzett ismételt adagolású toxicitási vizsgálatok során sem a kiválasztó szervek, sem bármely egyéb szerv károsodására utaló jelet nem észleltek.
A humán terápiás dózis 250-szeresével végzett állatkísérletek során sem embriotoxikus, sem teratogén hatás nem igazolódott.