Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció. Tiszta, színtelen ill. halványsárga színű, részecskéktől mentes, steril, vizes oldat. A termék pH-ja: 6,8-7,6. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Visipaque 270 mg I/ml: 11 000 mg, ill. 27 500 mg, ill. 55 000 mg, ill.110 000 mg, ill. 275 000 mg vízmentes jodixanol 20 ml, ill. 50 ml, ill. 100 ml, ill. 200 ml, ill. 500 ml oldatban. Visipaque 320 mg I/ml: 13 000 mg, ill. 32 600 mg, ill. 65 200 mg, ill.130 000 mg, ill. 326 000 mg vízmentes jodixanol 20 ml, ill. 50 ml, ill. 100 ml, ill. 200 ml, ill. 500 ml oldatban. Hatóanyag: Hatáserősség (I=jód) Jodixanol koncentráció Iodixanol (INN) / jodixanol 270 mg I/ml 550 mg/ml, ami milliliterenként 270 mg jóddal egyenértékű Iodixanol (INN) / jodixanol 320 mg I/ml 652 mg/ml, ami milliliterenként 320 mg jóddal egyenértékű Jodixanol: nem ionikus, dimer, hexajodált, vízoldékony, radiológiai vizsgálatokhoz alkalmazott kontrasztanyag. Ismert hatású segédanyag(ok) A Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 0,76 mg (0,03 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként. A Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 0,45 mg (0,02 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Kalcium-klorid-dihidrát, kalcium-nátrium-edetát, trometamol, nátrium-klorid, sósav, injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok Ez a gyógyszer kizárólag diagnosztikai célra alkalmazható. Kardioangiográfia, cerebrális angiográfia (konvencionális és ia. DSA), perifériás arteriográfia (konvencionális és ia. DSA), abdominális angiográfia (ia. DSA), urográfia, venográfia, CT-vizsgálat. Lumbalis, thoracalis és cervicalis mielográfia. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A klinikailag lényeges koncentrációk esetén a jodixanol tiszta vizes oldata alacsonyabb ozmolaritású, mint a vér és a hasonló koncentrációjú más gyártmányú nem ionos kontrasztanyag. Izotóniássá elektrolitok hozzáadásával válik. A Visipaque ozmolaritás- és viszkozitásértékei a táblázatban láthatók: Hatáserősség (jódkoncentráció) Ozmolaritás*: MOsm/kgH2O 37 °C Viszkozitás (mP*s): 20 °C 37 °C 270 mg I/ml 290 11,3 5,8 320 mg I/ml 290 25,4 11,4 *Módszer: gőznyomás-ozmometria A kontrasztanyag dózisa függ a vizsgálat típusától, az alkalmazott technikától, valamint a beteg korától, súlyától, általános állapotától, és kardiális output-jától. Általában alkalmazásakor a jódkoncentráció és mennyiség rendszerint megegyezik a többi jódos kontrasztanyagéval, azonban néhány tanulmány azt igazolta, hogy a jodixanol kontrasztanyag használatakor alacsonyabb jódkoncentrációval is elérhető az adekvát diagnosztikai információ. A vizsgált személy megfelelő hidratáltsági állapotát biztosítani kell mind a kontrasztanyag beadása előtt, mind utána. A következő mennyiségek javasoltak intraarteriális, intravénás és intrathecalis használat esetén. Az intraarteriálisan adott egyszeri mennyiségek ismételhetőek. Indikáció Hatáserősség (jód koncentráció) Mennyiség Intraarteriálisan Arteriográfiák * szelektív cerebrális * aortographia * perifériás * szelektív viszcerális i.a. DSA*4 270/320*1 mg I/ml 270/320 mg I/ml 270/320 mg I/ml 270 mg I/ml 5-10 ml/inj. 40-60 ml/inj. 30-60 ml/inj. 10-40 ml/inj. Kardioangiográfia, felnőttek * Bal kamra és aortaív * Szelektív koronagráfia Gyermekek 320 mg I/ml 320 mg I/ml 270/320 mg I/ml 30-60 ml/inj. 4-8 ml/inj. Függ a kortól, testtömegtől és patológiától (javasolt max. 50 ml). Intravénásan Urográfia * felnőttek * gyermekek < 7 kg * gyermekek > 7 kg 270/320 mg I/ml 270/320 mg I/ml 270/320 mg I/ml 40-80 ml*2 2-4 ml/kg 2-3 ml/kg Az összes dózis függ a kortól, súlytól és patológiától (max. 50 ml). Venográfia 270 mg I/ml 50-150 ml/alsóvégtag CT-vizsgálat * Koponya CT, felnőttek * Test CT, felnőttek * Gyermekek, koponya és test CT 270/320 mg I/ml 270/320 mg I/ml 270/320 mg I/ml 50-150 ml 75-150 ml 2-3 ml/kg 50 ml-ig (néhány esetben adható 150 ml) Intrathecálisan Lumbalis és thoracalis mielográfia (lumbalis punkció) 270 mg I/ml vagy 320 mg I/ml 10-12 ml*3 10 ml*3 Cervicalis mielográfia (cervicalis vagy lumbalis punkció) 270 mg I/ml vagy 320 mg I/ml 10-12 ml*3 10 ml*3 *1 Mindkét koncentráció dokumentált, de az esetek többségében a 270 mg I/ml ajánlott. *2 Bizonyos esetekben a 80 ml meghaladható. *3 A lehetséges mellékhatások minimalizálása érdekében az össz-jódmennyiség nem haladhatja meg a 3,2 g-ot. *4 ia. DSA - intraarteriális digitalizált szubtrakciós angiográfia. Idősek Lásd a felnőtteknél alkalmazott mennyiségeket. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Fennálló thyreotoxicosis. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általában a nem ionos kontrasztanyagok használata esetében: Túlérzékenység Különös körültekintéssel kell eljárni, amennyiben az anamnézisben allergia, asztma vagy jódtartalmú kontrasztanyaggal szembeni kellemetlen lefolyású reakció szerepel. Ezekben az esetekben kortikoszteroidokkal vagy hisztamin-antagonistákkal (H1- és H2-receptor blokkolókkal) történő premedikáció megfontolandó. Visipaque alkalmazása esetén a súlyos allergiás reakciók kockázata nagyon csekély, azonban minden jódtartalmú kontrasztanyag használata során kialakulhat anafilaxiás reakció vagy a túlérzékenységi reakció egyéb manifesztációja. A túlérzékenységi reakciók lehetőségével, beleértve a súlyos, életveszélyes, fatális kimenetelű anafilaktikus/anafilaktoid reakciókat is, mindig számolni kell. A súlyos, nemkívánatos események többsége (rendszerint a készítmény alkalmazása után) az első 30 percben jelentkezik. Késői típusú (az alkalmazást követő 1 óra elteltével, vagy még később jelentkező) túlérzékenységi reakciók is előfordulhatnak. Feltétlenül szükséges az azonnali ellátást biztosító gyógyszereket és eszközöket készenlétben tartani. A gyors intravénás elérhetőség érdekében ajánlott a röntgenvizsgálat ideje alatt a kanült vagy a katétert bent tartani. Béta-adrenerg blokkoló szerek csökkenthetik a hörgőgörcsküszöböt asztmás betegeknél kontrasztanyag beadása után, valamint az adrenalinnal történő kezelésre való fogékonyság is csökken. A betegeket a Visipaque alkalmazása után legalább 30 percig megfigyelés alatt kell tartani. Véralvadási zavar (coagulopathia) In vitro a nem ionos, jódtartalmú kontrasztanyagok a vér alvadását kevésbé gátolják, mint az ionos kontrasztanyagok. Véralvadásról érkeztek beszámolók olyan esetekben, amikor a vér kontrasztanyagot tartalmazó fecskendővel érintkezett, beleértve a nem ionos kontrasztanyagokat is. Az üveg helyett műanyag fecskendők használata esetén az in vitro lehetséges alvadás csökkenéséről, de nem annak kiküszöböléséről számoltak be. Az ionos és nem ionos kontrasztanyagok esetében egyaránt beszámoltak súlyos, ritkán fatális kimenetelű myocardialis infarctust és stroke-ot okozó thromboemboliás eseményekről kardioangiográfiás vizsgálatok alkalmával. Ennélfogva az intravascularis beadási technikák körültekintő alkalmazása szükséges a thromboemboliás események kockázatának minimalizálása érdekében. Számos tényező, közöttük a vizsgálat időtartama, az alkalmazott katéter és fecskendő anyaga, az alapbetegség állapota és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek hozzájárulhatnak a thromboemboliás események kialakulásához. Ebből adódóan az angiográfiás technikák nagyon körültekintő alkalmazása ajánlott, beleértve a vezetődrót (guidewire) és a katéter fokozott figyelemmel történő kezelését, a csapsorrendszerek és/vagy a háromágú elzáró csapok használatát, továbbá a katéter gyakori átöblítését (pl. heparintartalmú sóoldattal) és a vizsgálat időtartamának csökkentését. Az újraélesztéshez szükséges felszereléseknek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük. Homocystinuriában (thromboembolia kialakulásának kockázati faktora) szenvedő betegek esetében fokozott óvatosság szükséges. Hidratáció A kontrasztanyag beadása előtt és után a szervezet megfelelő hidratált állapotát biztosítani kell. Különös tekintettel a myeloma multiplex, diabetes mellitus és vesediszfunkció előfordulása, valamint újszülöttek, kisgyermekek és idős betegek esetén. 1 éves kor alatti kisgyermekek, különösen az újszülöttek hajlamosak az elektrolitzavarokra és haemodinamikai változásokra. Szív- és keringési reakciók Haemodinamikai eltérések vagy aritmiák kialakulásának lehetősége miatt kiemelt figyelmet igényelnek a súlyos szívbetegségben és pulmonalis hipertenzióban szenvedő betegek. Ritkán súlyos, életveszélyes reakciók és cardiovascularis eredetű halálesetek, mint pl. szívmegállás, szív- és légzőrendszer leállása és myocardialis infarctus fordultak elő. Központi idegrendszeri zavarok A jodixanol alkalmazásával kapcsolatban encephalopathia kialakulását jelentették (lásd a 4.8 pontot). A kontrasztanyag kiváltotta encephalopathia idegrendszeri működészavar jeleit és tüneteit okozhatja, például fejfájást, látászavart, corticalis vakságot, zavartságot, görcsrohamokat, koordinációs zavart, hemiparesist, aphasiát, eszméletvesztést, kómát és agyi ödémát. A tünetek a jodixanol beadását követően perceken vagy órákon belül felléphetnek és általában napokon belül megszűnnek. A termék alkalmazása óvatosságot igényel olyan betegek esetében, akik a vér-agy gát integritásának károsodásával járó betegségben szenvednek. Ez az állapot potenciálisan a kontrasztanyag vér-agy gáton történő fokozott átjutásával és így az encephalopathia fokozott kockázatával járhat. Akut agyi történés, daganatok és az anamnézisben szereplő epilepszia a betegeket fogékonyabbá teszik rohamok kialakulására, ezért esetükben fokozott körültekintéssel kell eljárni. Az alkoholizmus, a drogfüggőség szintén emeli a rohamok és a neurológiai reakciók rizikóját. Intravascularis beavatkozások alkalmával az akut agyvérzésben vagy akut intracranialis vérzésben, agyi ödémában, demyelinizációs betegségben szenvedő és megváltozott állapotú vér-agy gáttal rendelkező betegek esetében fokozott figyelemmel kell eljárni. Ha kontrasztanyag kiváltotta encephalopathia gyanúja merül fel, a jodixanol adását meg kell szakítani és meg kell kezdeni a megfelelő gyógyszeres terápiát. A vesét érintő reakciók A kontrasztanyag által indukált nephropathia kialakulásának jelentős kockázati tényezője a háttérben meghúzódó veseelégtelenség. A diabetes mellitus és az alkalmazott jódtartalmú kontrasztanyag térfogata a meglévő veseelégtelenség romlásához járulnak hozzá. Ebben a tekintetben további aggályokat jelentenek a dehidrált állapot, az előrehaladott érelmeszesedés, a nem megfelelő veseperfúzió, és egyéb tényezők jelenléte, amelyek nephrotoxicus hatásúak lehetnek, mint pl. bizonyos gyógyszerek vagy nagy műtétek. A kontrasztanyag beadását követő akut veseelégtelenség kialakulásának megelőzése érdekében fokozott körültekintés szükséges olyan betegek esetében, akiknek a veseműködése nem kielégítő és diabetes mellitusban szenvednek, mivel ezek kockázati tényezőnek tekintendők. A paraproteinaemiában szenvedő betegek (myelomastosis és Waldenström-makroglobulinaemia) szintén a kockázati csoportba tartoznak. A megelőzés a következőket foglalja magában: * A magas kockázati tényezővel rendelkező betegek meghatározása. * Megfelelően hidratált állapot biztosítása. Amennyiben szükséges az eljárás kezdetétől a kontrasztanyag teljes kiválasztódásáig intravénás infúzió fenntartása. * Kerülni kell a vese további terhelését a nephrotoxicus gyógyszerek, oralis cholecystographiás anyagok adásának, artéria lefogásának, veseartéria angioplasztikájának, nagyobb műtétek mellőzése által, a kontrasztanyag kiürüléséig. * Az alkalmazott adag csökkentése a legkisebb szükséges adag szintjére. * Újabb kontrasztanyagos vizsgálat elhalasztása addig, amíg a vesefunkciós értékek a beavatkozás előtti értéket el nem érik. A jódtartalmú kontrasztanyagok hemodialízis alatt álló betegeknek adhatók, mivel ezek az anyagok dialízis útján a szervezetből eltávolíthatók. Metforminnal kezelt diabeteses betegekben Intravascularisan beadandó jódtartalmú kontrasztanyagokkal végzett vizsgálatok a vesefunkció akut megváltozásához vezethetnek és összefüggésbe hozták a tejsavas acidózis kialakulásával metformint szedő, veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén. (1) 60 ml/perc/1,73 m2 vagy ennél magasabb eGFR (becsült glomerulus filtrációs ráta) értékkel rendelkező betegek [CKD (Chronic Kidney Disease=Krónikus Vesebetegség) 1. és 2. stádium] a szokásosnak megfelelően folytathatják a metformin szedését. (2) 30-59 ml/perc/1,73 m2 eGFR értékkel rendelkező betegek (CKD 3. stádium) - 45 ml/perc/1,73 m2 vagy ennél magasabb eGFR (becsült glomerulus filtrációs ráta) értékkel rendelkező betegek, akiknél intravénás kontrasztanyagot alkalmaznak, a szokásosnak megfelelően folytathatják a metformin szedését. - 30-44 ml/perc/1,73 m2 eGFR értékkel rendelkező betegek esetén, akiknél intraarteriális vagy intravénás kontrasztanyagot alkalmaznak, 48 órával a kontrasztanyag beadása előtt fel kell függeszteni a metformin szedését és csak a kontrasztanyag beadása után 48 órával folytatható, ha a vesefunkció nem romlott. (3) Azon betegek esetében, akiknek az eGFR értéke 30 ml/perc/1,73 m2 alatt van (CKD 4. és 5. stádium) vagy egyidejűleg olyan betegségben is szenvednek, mely májfunkcióromlást vagy hipoxiát okoz, a metformin szedése ellenjavallt és a jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazását kerülni kell. (4) Károsodott vagy ismeretlen vesefunkciójú, sürgősségi ellátásban részesülő beteg esetén a kezelőorvosnak kell mérlegelnie a jódtartalmú kontrasztanyaggal végzett vizsgálat kockázatait és előnyeit. A metformin szedését a kontrasztanyag beadásakor le kell állítani. Az eljárás után meg kell figyelni a beteget, hogy jelentkeznek-e rajta a tejsavas acidózis tünetei. A metformin a kontrasztanyag beadása után 48 órával újrakezdhető, ha a szérum kreatinin/eGFR érték változatlan a vizsgálat előtti értékhez képest. Vese- és májfunkció zavara A kontrasztanyag kiválasztódásának elhúzódása miatt, a vese- és májfunkció súlyos zavara esetén is fokozott figyelem szükséges. Myasthenia gravis Jódtartalmú kontrasztanyagok beadása súlyosbíthatja a myasthenia gravis tüneteit. Phaeochromocytoma Phaeochromocytoma miatt végzett intervenciókor a hipertenzív krízis megelőzése érdekében profilaxisként alfa-receptor-blokkolók adandók. A pajzsmirigy működési zavarai A kialakult, de még nem diagnosztizált hyperthyreosisban szenvedő betegeknél, a látens hyperthyreosisban szenvedő betegeknél (pl. noduláris golyva) és funkcionális autonómiában szenvedő betegeknél (gyakran pl. idős betegek, különösen jódhiányos régiókban) nagyobb az akut tireotoxikózis kockázata a jódozott kontrasztanyagok alkalmazása után. Jódozott kontrasztanyag alkalmazása előtt értékelni kell a további kockázatot ilyen betegeknél. A pajzsmirigy működésének tesztelése kontrasztanyag beadása előtt és/vagy megelőző tireosztatikus gyógyszerek alkalmazása megfontolható hyperthyreosis gyanúja esetén. Az injekciót követő hetekben ellenőrizni kell a kockázatnak kitett betegeket a tireotoxikózis kialakulása szempontjából. Hypothyreosist vagy átmenetileg csökkent pajzsmirigyműködést mutató pajzsmirigyfunkció-vizsgálatokat jelentettek olyan felnőtteknél, gyermekeknél (beleértve a csecsemőket) és serdülőknél, akiknek előzőleg jódtartalmú kontrasztanyagot adtak. Néhány beteget hypothyreosissal kezeltek. Gyermekek Különös figyelmet kell fordítani a 3 évesnél fiatalabb betegekre, mivel a pajzsmirigy alacsony aktivitása a korai életkorban káros lehet a motoros, hallás- és kognitív fejlődésre, és átmeneti T4-pótló terápiára lehet szükség. A jódozott kontrasztanyagnak kitett 3 évesnél fiatalabb betegeknél a hypothyreosis előfordulásáról 1,3% és 15% közötti arányban számoltak be, az alanyok életkorától és a jódozott kontrasztanyag adagjától függően, és gyakrabban figyelték meg újszülöttek és koraszülöttek esetén. Az újszülöttek az anyán keresztül is érintkezhetnek a kontrasztanyaggal a terhesség során. A pajzsmirigy működését minden 3 évesnél fiatalabb gyermek esetében értékelni kell a jódozott kontrasztanyagok expozícióját követően. Hypothyreosis kimutatása esetén mérlegelni kell a kezelés szükségességét és a pajzsmirigy működését megfelelő módon ellenőrizni kell, amíg az nem normalizálódik. Extravasatio A Visipaque izotóniás jellege miatt, az esetleges extravasatum következményeként kialakuló lokális fájdalom és extravasalis ödéma valószínűleg kisebb mértékű, mint a hiperozmotikus kontrasztanyagok esetében. Extravasatum esetén rutineljárásként az érintett terület megemelése és hűtése javasolt. Sebészi beavatkozás csak compartment-szindróma esetén válhat szükségessé. Megfigyelési idő A kontrasztanyag beadását követően a beteget legalább 30 percig megfigyelés alatt kell tartani, mert a súlyosabb mellékhatások többsége ez alatt az idő alatt alakul ki. Ritkán túlérzékenységi reakció a kontrasztanyag beadása után néhány órával vagy nappal is előfordulhat. Intrathecalis alkalmazás A betegnek a mielográfiás vizsgálat után 20°-kal megemelt felsőtesttel (fej, mellkas) kell pihenni 1 órán keresztül. Ezen idő eltelte után óvatos séta megengedett, de a lehajlás kerülendő. Ágyban maradás esetén az első 6 órában a fejet és a mellkast megemelve kell tartani. Alacsony görcsküszöb gyanúja esetén a beteget ezen idő alatt megfigyelés alatt kell tartani. Ambuláns beteg az első 24 órában nem maradhat teljesen egyedül. Hiszteroszalpingográfia A méh és a petevezetékek kontrasztanyagos röntgenvizsgálata (hiszteroszalpingográfia) nem végezhető el terhesség alatt, vagy akut kismedencei gyulladás (PID) esetén. A Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 0,76 mg (0,03 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként. A Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 0,45 mg (0,02 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként. A maximálisan alkalmazható dózis (150 ml) 114 mg nátriumot tartalmaz (a Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció esetén). Ezt a mennyiséget nátriumszegény diéta esetén figyelembe kell venni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítmény gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását nem vizsgálták. Az intrathecalis vizsgálat utáni első 24 órában a gépjárművezetés vagy gépek kezelése nem ajánlott. 4.9 Túladagolás Normál veseműködésű betegek esetében a túladagolás nem valószínű. A vizsgálat időtartama fontos a vesének a kontrasztanyag magas dózisa iránti tolerabilitása (t1/2 ~ 2 óra) szempontjából. Véletlenszerű túladagolás esetén a víz- és elektrolitvesztést infúziós oldatban pótolni kell. A veseműködést a túladagolást követően, legalább 3 napig monitorozni kell. Amennyiben szükséges, hemodialízist kell végezni a jodixanol eltávolítására. Specifikus ellenszer nem áll rendelkezésre, a túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A jódtartalmú kontrasztanyagok befolyásolhatják a pajzsmirigy jódmegkötő kapacitását, mely néhány hétig csökkent lehet, így hatással vannak a jódfelvétel mérésére szolgáló (pl. radioaktív jódot használó) vizsgálatokra. A szérumban és a vizeletben lévő magas kontrasztanyag-koncentráció befolyásolja a bilirubin, protein és szervetlen anyagok (pl. vas, réz, kalcium és foszfát) laboratóriumi tesztjeinek eredményeit. Ezért a kontrasztanyag alkalmazása napján, a vizsgálat után ezen tesztek elvégzése nem ajánlott. Jódos kontrasztanyagok alkalmazása a vesefunkciók átmeneti romlásához vezethet, ami tejsavas acidózis kialakulását okozhatja metformint szedő diabeteses betegekben (lásd 4.4 pont). A kontrasztanyagos vizsgálatot megelőző két héten belüli interleukin-2 kezelés emeli a kockázatát a késői reakcióknak (influenzaszerű tünetek vagy bőrreakciók). Rendelkezésre áll némi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a béta-blokkolók alkalmazása kockázati tényező a röntgenkontrasztanyagok alkalmazásával összefüggésben jelentkező anafilaktoid reakciók tekintetében (súlyos hipertóniát észleltek béta-blokkoló kezelés és röntgenkontrasztanyag alkalmazásával kapcsolatban). 6.2 Inkompatibilitások Inkompatibilitás nem figyelhető meg. Ugyanakkor a Visipaque-ot nem ajánlott közvetlenül egyéb gyógyszerekkel keverni. Különálló fecskendőket kell alkalmazni. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbiakban felsorolásra kerülnek azon radiológiai vizsgálatokkal összefüggésben jelentkező lehetséges mellékhatások, amelyek magukban foglalják a Visipaque használatát is. Visipaque használatakor a fellépő nem kívánt mellékhatások rendszerint enyhék vagy mérsékelten súlyosak és átmeneti jellegűek. Súlyos reakciók és halálos kimenetelű esetek csak nagyon ritkán fordulnak elő, amelyek az alábbiak lehetnek: krónikus veseelégtelenség akut exacerbatioja, akut veseelégtelenség, anafilaktikus vagy anafilaktoid sokk, túlérzékenységből eredő akut coronariaszindróma (Kounis-szindróma), szívmegállás vagy szív- és légzőszervi megállás, myocardialis infarktus. A szívreakciók kialakulását valamilyen alapbetegség vagy a vizsgálati eljárás támogathatja. A túlérzékenységi reakciók légzési vagy bőrtünetekben nyilvánulhatnak meg, mint a nehézlégzés, bőrkiütés, bőrvörösség, csalánkiütés, viszketés, súlyos bőrreakciók, angioneurotikus ödéma, vérnyomásesés, láz, gégeödéma, bronchospasmus vagy tüdőödéma. Autoimmun betegségben szenvedőknél érgyulladást és Stevens-Johnson-szindróma-szerű tüneteket észleltek. Ezek a mellékhatások jelentkezhetnek rögtön a kontrasztanyag beadása után, vagy az azt követő néhány napon belül. A túlérzékenységi reakciók előfordulása független a dózistól és a beadás módjától, az enyhe tünetek a súlyos anafilaxiás reakció/sokk első tünetei lehetnek. Ilyen esetekben a kontrasztanyag beadását azonnal meg kell szüntetni, amennyiben szükséges vascularis úton célzott terápiát kell alkalmazni. Béta-blokkolóval kezelt betegek esetében a túlérzékenység tünetei atípusosan jelentkezhetnek, amelyek a vagus-reakcióval téveszthetők össze. Jódtartalmú kontrasztanyagok adása után gyakori a szérumkreatinin kisfokú átmeneti emelkedése, aminek általában nincs klinikai jelentősége. A mellékhatások gyakoriságát a következőképpen definiáljuk: Nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100), ritka (?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A felsorolt előfordulási gyakoriságok több mint 57 705 beteget magában foglaló, belső klinikai adatokból és publikált klinikai vizsgálatok dokumentációjából származnak. Intravascularis alkalmazás: Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: túlérzékenység Nem ismert: anafilaktikus/anafilaktoid sokk, anafilaktikus/anafilaktoid reakció, beleértve az életveszélyes vagy halálos anafilaxist Endokrin betegségek és tünetek: Nem ismert: hyperthyreosis, átmeneti hypothireosis Pszichiátriai kórképek: Nagyon ritka: izgatottság, szorongás Nem ismert: zavart állapot Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: fejfájás Ritka: szédülés, érzékelési rendellenességek, például az ízérzés zavarai, a paraesthesia és parosmia Nagyon ritka: cerebrovascularis történés, érzékelési zavar, ájulás, átmeneti tremor, hypoaesthesia Nem ismert: kóma, tudatzavar, görcsroham, a kontrasztanyag által kiváltott átmeneti encephalopathia, mely érzékszervi, motoros vagy globális neurológiai diszfunkcióban nyilvánulhat meg (beleértve az emlékezetvesztést, hallucinációt, paralízist, részleges bénulást, tájékozódási zavart, átmeneti beszédzavart, afáziát és artikulációs zavart) Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nagyon ritka: kérgi vakság (átmeneti), átmeneti látásromlás (beleértve a kettős látást és homályos látást), szemhéjödéma Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Ritka: ritmuszavar (úgy, mint bradycardia, tachycardia), myocardialis infarctus Nagyon ritka: szívmegállás, palpitáció Nem ismert: szív- és légzőrendszer megállása, kamrai hypokinesis, szívkoszorúér-trombózis, angina pectoris, koszorúérgörcs Érbetegségek és tünetek: Nem gyakori: kipirulás Ritka: alacsony vérnyomás Nagyon ritka: magas vérnyomás Nem ismert: sokk, artériás görcs, trombózis, thrombophlebitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Ritka: köhögés, tüsszögés Nagyon ritka: nehézlégzés, torokirritáció, gégeödéma, garatödéma Nem ismert: nem kardiogén tüdőödéma, hörgőgörcs, nyomásérzés a torokban Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: hányinger, hányás Nagyon ritka: hasi fájdalom, hasmenés/diszkomfort érzés Nem ismert: akut hasnyálmirigy-gyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás súlyosbodása, nyálmirigy megnagyobbodása A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Nem gyakori: kiütés vagy gyógyszer okozta kiütés, viszketés, csalánkiütés Nagyon ritka: angiooedema, bőrvörösség, fokozott verejtékezés Nem ismert: hólyagos vagy hámló bőrgyulladás, Stevens-Johnson-szindróma, erythema multiforme, toxikus epidermalis necrolysis, akut generalizált exanthematosus pustulosis, gyógyszer okozta kiütés emelkedett eosinophil-számmal és szisztémás tünetekkel A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Nagyon ritka: hátfájás, izomgörcs Nem ismert: ízületi fájdalom Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nem gyakori: vese akut károsodása vagy toxikus nephropathia (kontrasztanyag-indukált nephropathia) Nem ismert: emelkedett kreatininszint a vérben Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nem gyakori: forróságérzés, mellkasi fájdalom Ritka: reszketés (hidegrázás), lázas állapot, fájdalom és kellemetlen érzet, az alkalmazás helyén jelentkező reakciók, beleértve az extravasatiót is, hidegérzet Nagyon ritka: legyengült állapot (pl. rossz közérzet, fáradtság), arcödéma, lokalizált ödéma Nem ismert: duzzanat Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények: Nem ismert: jódmérgezés Intrathecalis alkalmazás Intrathecalis alkalmazás következtében késői nem kívánt hatás alakulhat ki, ami bekövetkezhet néhány órával, sőt napokkal az eljárás után. A gyakoriság hasonló, mint a lumbalpunctio alkalmával. Meningealis irritáció következményeként fényiszonyt, meningismust és egyértelmű kémiai meningitist észleltek más nem ionos kontrasztanyagok alkalmazásával kapcsolatban. A fertőzés okozta meningitis lehetőségére is gondolni kell. Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: túlérzékenység, beleértve az anafilaktikus és anafilaktoid reakciókat is Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: fejfájás (lehet súlyos és tartós) Nem ismert: szédülés, átmeneti, kontrasztanyag-indukálta encephalopathia, melynek oka a kontrasztanyag extravasatiója és érzékszervi, motoros vagy globális neurológiai diszfunkcióban nyilvánulhat meg, beleértve az emlékezetvesztést, hallucinációt, zavart állapotot, paralízist, részleges bénulást, tájékozódási zavart, afáziát és beszédzavart Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: hányás Nem ismert: hányinger A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Nem ismert: izomgörcs Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nem ismert: hidegrázás, fájdalom az injekció beadásának a helyén Hiszteroszalpingográfia (HSG) Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: túlérzékenység Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: fejfájás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori: hasi fájdalom Gyakori: hányinger Nem ismert: hányás A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: Nagyon gyakori: hüvelyi vérzés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: lázas állapot Nem ismert: hidegrázás, reakció az injekció beadásának a helyén Artrográfia Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: túlérzékenység, beleértve az anafilaktikus/anafilaktoid reakciókat Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: fájdalom az injekció beadásának a helyén Nem ismert: hidegrázás A gastrointestinalis (GI) rendszer vizsgálata Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: túlérzékenység, beleértve az anafilaktikus/anafilaktoid reakciókat Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hasmenés, hasi fájdalom, hányinger Nem gyakori: hányás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nem ismert: hidegrázás Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Röntgenkontrasztanyagok; vízoldékony, nephrotrop, alacsony ozmolalitású röntgenkontrasztanyagok, ATC kód: V08A B09 A szervesen kötött jód a röntgensugarat az erekben/szövetekben köti meg a beadás során. Egészséges önként jelentkezőket vizsgálva a jodixanol intravénás beadása után megállapítható, hogy a haemodinamikai, klinikai-kémiai és koagulációs paraméterek legnagyobb része szignifikáns eltérést nem mutat a kontrasztanyag beadása előtti értékekhez viszonyítva. A laboratóriumi paraméterek esetén megfigyelt enyhe változásokat nem tekintették klinikailag fontosnak. A Visipaque csak enyhe hatást fejt ki a vesefunkciókra. Diabéteszes betegekben, akikben a szérum-kreatininszint 1,3-3,5 mg/dl volt, a Visipaque a betegek 3 %-ában okozott 0,5 mg/dl-nél nagyobb emelkedést és 0%-ban 1 mg/dl-nél nagyobb emelkedést a kreatininszintben. A proximalis tubulussejtekből való enzimek (alkalikus foszfatáz és N-acetil-béta-glükózaminidáz) felszabadítása kisebb fokú, mint a nem ionos monomer és ionos dimer kontrasztanyagok alkalmazása esetén. A készítmény glomerulusszintű elváltozásokat nem okoz. Kevésbé befolyásolja a cardiovascularis paramétereket (LVEDP, LVSP, pulzus, QT-idő, femoralis véráramlás), mint egyéb kontrasztanyag. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A jodixanol gyorsan oszlik el a szervezetben, az átlag eloszlás felezési ideje megközelítőleg 21 perc. Az eloszlás látszólagos mennyisége hasonló nagyságot mutat, mint az extracellularis folyadék (0,26 1/ttkg), ami arra utal, hogy a jodixanol csak az extracellularis térben oszlik. Metabolizmust nem figyeltek meg. A proteinmegkötés kevesebb, mint 2%. Az átlag eliminációs felezési idő megközelítőleg 2 óra. A jodixanol főleg a vesén keresztül, glomerulusfiltrációval választódik ki. Egészséges önként jelentkezők esetében az intravénás injekció után a beadott dózis megközelítőleg 80%-a 4 órán belül, 97%-a 24 órán belül változatlan formában jelenik meg a vizeletben. A beadott dózis csak kb. 1,2%-a választódik ki 72 órán belül a székletben. A maximális vizeletkoncentráció a beadás után megközelítőleg 1 órával van. A gyógyszerkinetika nem függ a beadott mennyiségtől. 5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Injekciós üvegben: Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció: 20 ml, 50 ml, 100 ml vagy 200 ml oldat, sötétvörös színű, lepattintható műanyag védőlappal, kék színű, rollnizott alumíniumkupakkal és fekete klórbutil vagy szürke brómbutil gumidugóval lezárt színtelen, I-es típusú injekciós üvegben. 10×20 ml, 10×50 ml, 10×100 ml vagy 6×200 ml injekciós üvegben, dobozban. Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció: 20 ml, 50 ml, 100 ml vagy 200 ml oldat, sötétzöld színű lepattintható műanyag védőlappal, kék színű, rollnizott alumíniumkupakkal és fekete klórbutil vagy szürke brómbutil gumidugóval lezárt színtelen, I-es típusú injekciós üvegben. 10×20 ml, 10×50 ml, 10×100 ml vagy 6×200 ml injekciós üvegben, dobozban. Műanyag tartályban: Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció: 50 ml, 100 ml, 200 ml vagy 500 ml oldat színtelen, átlátszó polipropilén tartályban, amely fekete klórbutil vagy szürke brómbutil gumidugóval, valamint garanciazáras, csavaros, tetején lehúzható vagy lepattintható védőlappal ellátott PP kupakkal van lezárva. 10×50 ml, 10×100 ml, 10×200 ml, vagy 6×500 ml polipropilén tartályban, dobozban. Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció: 50 ml, 100 ml, 200 ml vagy 500 ml oldat színtelen, átlátszó polipropilén tartályban, amely fekete klórbutil vagy szürke brómbutil gumidugóval, valamint garanciazáras, csavaros, tetején lehúzható vagy lepattintható védőlappal ellátott PP kupakkal van lezárva. 10×50 ml, 10×100 ml, 10×200 ml, vagy 6×500 ml polipropilén tartályban, dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Mint az összes parenterális terméket, a Visipaque-ot felhasználás előtt meg kell szemlélni, szemcsézettség, elszíneződés és sértetlenség szempontjából. A terméket közvetlenül a felhasználás előtt kell a fecskendőbe felszívni. Az injekciós üvegeket és a műanyag tartályokat egyszeri használatra tervezték, a felhasználatlan részt el kell dobni. Felhasználás előtt a Visipaque testhőmérsékletre (37°C) felmelegíthető. Az 500 ml-es kiszerelés esetén a következő kiegészítő használati utasítást kell figyelembe venni: a kontrasztanyagot csak injektorral lehet használni. Az injektor és a beteg közötti összekötőt minden vizsgálat után cserélni kell. A nap végén a kontrasztanyag fel nem használt részét (palackban, összekötő elemekben, egyszer használatos eszközökben) el kell dobni. A berendezés gyári kiegészítő használati utasításait követni kell. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében tartsa a dobozában. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA GE Healthcare AS P.O. Box 4220 Nydalen NO-0401 Oslo Norvégia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-9458/01 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 10×20 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/02 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 10×50 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/03 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 10×100 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/04 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 6×200 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/17 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 10×50 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/06 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 10×100 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/07 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 10×200 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/08 Visipaque 270 mg I/ml oldatos injekció 6×500 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/09 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 10×20 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/10 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 10×50 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/11 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 10×100 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/12 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 6×200 ml (injekciós üveg) OGYI-T-9458/18 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 10×50 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/14 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 10×100 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/15 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 10×200 ml (műanyag tartály) OGYI-T-9458/16 Visipaque 320 mg I/ml oldatos injekció 6×500 ml (műanyag tartály) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. január 1. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. november 12. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. április 26. 14 OGYÉI/35167/2021 OGYÉI/35171/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A Visipaque terhesség alatti biztonságos használata még nem igazolt. Állatkísérletek során, értékelve a reprodukciót, az embrió és a foetus fejlődését, a gestatiót, a peri- és posztnatalis fejlődést, nem mutatható ki ártalmas hatás. Amennyiben lehetséges, kerülni kell a radiológiai vizsgálatokat a terhesség ideje alatt, illetve mérlegelni kell a kontrasztanyag nélküli vagy kontrasztanyagos radiológiai vizsgálat előnyét a lehetséges kockázattal szemben. Kontrasztanyagot terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, legfeljebb csak akkor, ha a kockázatot ellensúlyozza a kontrasztanyag alkalmazásából származó haszon, és ha a vizsgálatot kérő orvos ezt nélkülözhetetlennek tekinti. Azoknál az újszülötteknél, akik méhen belül jodixanolnak voltak kitéve, a pajzsmirigy működésének monitorozása ajánlott (lásd 4.4. pont). Szoptatás A kontrasztanyagok csak kismértékben választódnak ki a humán anyatejbe és csak minimális mennyiség szívódik fel a bélből. A szoptatást folytatni lehet, ha az anya jódtartalmú kontrasztanyagot kapott. | 
