Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

VFEND 50MG FILMTABLETTA 20X BUB

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Pfizer Europe Ma Eeig
Hatástani csoport:
J02AC Triazol származékok
Törzskönyvi szám:
EU/1/02/212/004
Hatóanyagok:
VoriconasolumDDD
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
J Szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban kiadható gyógyszerkészítmény.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
2 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Elektrolit-zavarok - mint például hypokalaemia, hypomagnesaemia és hypocalcaemia - esetén a vorikonazol kezelés megkezdése előtt és a kezelés során az elektrolit-értékek folyamatos monitorozására, és szükség esetén korrigálására van szükség (lásd 4.4 pont).
A VFEND-nek további gyógyszerformái léteznek még: 200 mg por oldatos infúzióhoz és 40 mg/ml por belsőleges szuszpenzióhoz.
Kezelés
Felnőttek
A kezelést intravénásan és per os adott VFEND esetében is a meghatározott telítő dózissal kell indítani annak érdekében, hogy az első napon a dinamikus egyensúlyi állapothoz közeli plazmakoncentráció jöjjön létre. A nagy mértékű orális biohasznosulás (96%; lásd 5.2 pont) miatt az intravénásról a per os alkalmazásra történő áttérés klinikailag indokolt esetben helyénvaló.
A javasolt adagolásra vonatkozó részletes információkat a következő táblázat tartalmazza:

Intravénás
Per os


40 kg-os és annál nagyobb testtömegű betegek*
40 kg-nál kisebb testtömegű betegek*
Telítő dózis
(az első 24 órában)
6 mg/ttkg 12 óránként
400 mg 12 óránként
200 mg 12 óránként
Fenntartó dózis
(az első 24 óra után)
4 mg/ttkg naponta kétszer
200 mg naponta kétszer
100 mg naponta kétszer
*15 éves és annál idősebb betegek
Kezelés időtartama
A kezelés időtartamának a beteg klinikai és mikológiai válaszától függően a lehető legrövidebbnek kell lennie. A 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb, hosszú távú vorikonazol-kezelés esetén az előnykockázat arányt gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Dózismódosítás (felnőttek)
Ha a beteg kezelésre adott reakciója nem kielégítő, a fenntartó dózis per os adagolás esetén naponta kétszer 300 mg-ra emelhető. 40 kg alatti betegek esetén a per os dózis naponta kétszer 150 mg-ra emelhető.
Ha a beteg nem tolerálja az emelt dózisú kezelést, a per os adagot 50 mg-onként kell naponta kétszer 200 mg-os fenntartó dózisra csökkenteni (vagy naponta kétszer 100 mg-ra 40 kg alatti beteg esetén).
A profilaktikus célú alkalmazásról szóló tudnivalókat lásd alább.
Gyermekek (2 és betöltött 12. év között) és fiatal, kis testtömegű serdülők (12-14 éves kor és <50 ttkg) A vorikonazolt a gyermekeknél javasolt adagolási rend szerint kell adagolni, mivel ezek a fiatal serdülők a vorikonazolt inkább a gyermekekhez, mint a felnőttekhez hasonló módon metabolizálhatják.
A javasolt adagolási rend a következő:

Intravénás
Per os
Telítő dózis
(első 24 óra)
9 mg/ttkg 12 óránként
Nem javasolt
Fenntartó dózis
(az első 24 órát követően)
8 mg/ttkg naponta kétszer
9 mg/ttkg naponta kétszer (legfeljebb 350 mg-os dózisban naponta kétszer)
Megjegyzés: 112, immunhiányos, 2 és betöltött 12. év közötti korú gyermek, valamint
26, immunhiányos 12 és betöltött 17. év közötti korú serdülő beteg populációs farmakokinetikai vizsgálatai alapján.
Javasolt a kezelést intravénás kezelési sémával kezdeni, és a per os kezelési sémát csak klinikailag jelentős javulás után lehet fontolóra venni. Megjegyzendő, hogy a 8 mg/ttkg intravénás dózis körülbelül kétszer akkora vorikonazol-expozíciót jelent, mint a 9 mg/ttkg-os per os dózis.
A gyermekeknek ajánlott per os dózisok olyan vizsgálatokon alapulnak, melyekben a vorikonazolt porból készült belsőleges szuszpenzió formájában adagolták. Gyermekek és serdülők esetében a porból készült belsőleges szuszpenzió és a tabletta bioekvivalenciáját nem vizsgálták. Figyelembe véve a gyermekek és serdülők feltételezett rövidebb bélrendszeri tranzitidejét, a tabletták felszívódása gyermekeknél a felnőttekétől eltérő lehet. Ezért a 2 és betöltött 12. év közötti gyermekeknek a készítmény belsőleges szuszpenzió formája javasolt.
Minden más serdülő (12-14 év között és ?50 kg; 15-betöltött 18. év között testtömegtől függetlenül) A vorikonazolt úgy kell adagolni, mint a felnőtteknél.
Dózismódosítás [gyermekek (2 és betöltött 12. év között) és fiatal, kis testtömegű serdülők (12-14 éves kor és <50 ttkg)]
Ha a beteg kezelésre adott válaszreakciója nem megfelelő, a dózist fokozatosan, lépésenként 1 mg/ttkg-mal (vagy 50 mg-mal, ha kezelés kezdetén a maximális 350 mg-os per os dózist alkalmazták) lehet emelni. Ha a beteg nem tolerálja a kezelést, a dózist fokozatosan, lépésenként 1 mg/ttkg-mal lehet csökkenteni (vagy 50 mg-mal, ha kezelés kezdetén a maximális 350 mg-os per os dózist alkalmazták).
Alkalmazását 2 és betöltött 12. év közötti, máj- vagy veseelégtelenségben szenvedő gyermekeknél nem vizsgálták (lásd 4.8 és 5.2 pont).
Profilaxis felnőttek és gyermekek esetében
A profilaxist a transzplantáció napján kell megkezdeni, és legfeljebb 100 napig lehet alkalmazni. A profilaxisnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, az invazív gombás fertőzés kialakulásának a neutropenia vagy immunszuppresszió alapján meghatározott kockázatától függően. Folyamatos immunszuppresszió vagy graft versus host betegség esetén a profilaxist a transzplantációt követően legfeljebb 180 napig lehet folytatni (lásd 5.1 pont).
Adagolás
A profilaktikus célú alkalmazás javasolt adagolási rendje megegyezik az adott korcsoportokban alkalmazott terápiás dózisokkal. Lásd a fenti kezelési táblázatokat.
A profilaxis időtartama
Klinikai vizsgálatokban a vorikonazol 180 napnál hosszabb ideig tartó alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták megfelelő mértékben.
A vorikonazol 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb ideig tartó profilaktikus alkalmazása esetén a előnykockázat arányt gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A következő utasítások mind a kezelésre, mind pedig a profilaxisra egyaránt érvényesek
Dózismódosítás
Profilaktikus alkalmazásnál a hatás elmaradása vagy a kezeléssel kapcsolatos nemkívánatos események esetén dózismódosítás nem javasolt. A kezeléssel kapcsolatos nemkívánatos események esetén mérlegelni kell a vorikonazol leállítását és más gombaellenes szerek alkalmazását (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Dózismódosítás más gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás esetén
Fenitoin adható a vorikonazollal együtt, ha a vorikonazol per os fenntartó dózisát naponta kétszer 200 mg-ról kétszer 400 mg-ra (40 kg alatti betegek esetén naponta kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelik, lásd 4.4 és 4.5 pont.
A rifabutin és a vorikonazol együttadása lehetőség szerint kerülendő. Amennyiben az együttes alkalmazás feltétlenül szükséges, a vorikonazol per os fenntartó dózisát naponta kétszer 200 mg-ról kétszer 350 mg-ra (40 kg alatti betegek esetén naponta kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelhető, lásd 4.4 és 4.5 pont.
Az efavirenz adható vorikonazollal együtt, ha a vorikonazol fenntartó dózisát 12 óránként 400 mg-ra emelik, és az efavirenz dózisát 50%-kal, vagyis naponta egyszer 300 mg-ra csökkentik. A vorikonazol-kezelés abbahagyásakor az efavirenz kezdeti dózisát vissza kell állítani (lásd 4.4 és 4.5 pont).
Idősek
Az adagolást idős betegek esetén nem szükséges módosítani (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
A per os alkalmazott vorikonazol farmakokinetikáját nem befolyásolja a károsodott veseműködés. Ezért a per os adott dózist nem kell módosítani enyhe-súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Hemodialízis során a vorikonazol clearance-e 121 ml/perc. 4 órás hemodialízis alatt nem ürül akkora mennyiségű vorikonazol, ami szükségessé tenné a dózis módosítását.
Májkárosodás
A normál telítő dózis adása javasolt, a fenntartó dózist azonban a felére kell csökkenteni vorikonazollal kezelt, enyhe-közepesen súlyos májcirrózisban (Child-Pugh A és B) szenvedők esetében (lásd 5.2 pont).
A vorikonazolt nem vizsgálták súlyos krónikus májcirrózisban (Child-Pugh C) szenvedők esetében.
Csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a VFEND biztonságosságáról a kóros májfunkciós vizsgálati eredményű betegek esetében [a szérum-glutamát-oxálacetát-transzamináz (SGOT vagy ASAT), a szérum-glutamát-piruvát-transzamináz (SGPT vagy ALAT), az alkalikus foszfatáz (ALP) vagy az összbilirubin szintje magasabb a normálérték felső határának 5-szörösénél].
A vorikonazol alkalmazása során előfordultak emelkedett májfunkciós teszt értékek és a májkárosodás klinikai jelei (például icterus), ezért súlyosan májkárosodott betegeknél csak akkor szabad alkalmazni, ha az előny meghaladja a kockázatot. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a gyógyszer toxicitását fokozott figyelemmel kell kísérni (lásd 4.8 pont).
Gyermekek és serdülők
A VFEND biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.
Az alkalmazás módja
A VFEND filmtablettát legalább egy órával étkezés előtt vagy egy órával étkezés után kell bevenni.



Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Együttadása CYP3A4-szubsztrátokkal, terfenadinnal, asztemizollal, ciszapriddal, pimoziddal, kinidinnel vagy ivabradinnal, mert e gyógyszerek emelkedett plazmakoncentrációja a QTc megnyúlásához és ritka esetben torsades de pointes-hez vezethet (lásd 4.5 pont).
Együttadása rifampicinnel, karbamazepinnel, fenobarbitállal és közönséges orbáncfűvel
(Hypericum perforatum), mivel e gyógyszerek szignifikánsan csökkenthetik a plazma vorikonazolkoncentrációját (lásd 4.5 pont).
Standard dózisú vorikonazol és naponta egyszer 400 mg-os vagy annál nagyobb dózisú efavirenz együttes alkalmazása ellenjavalt, mivel ilyen dózisoknál az efavirenz egészséges egyéneknél jelentősen csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját. A vorikonazol szintén jelentősen megnöveli a plazma efavirenz-koncentrációját (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén 4.4 pont).
Együttadása nagy dózisú ritonavirral (naponta kétszeri 400 mg vagy ennél nagyobb dózis esetén), mivel a ritonavir szignifikánsan csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját egészséges egyénekben ilyen dózisnál (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén lásd 4.4 pont).
Együttadása azon ergot alkaloidokkal (ergotamin, dihidroergotamin), amelyek CYP3A4-szubsztrátok, mivel e gyógyszerek megnövekedett plazmakoncentrációja ergotizmushoz vezethet (lásd 4.5 pont).
Együttadása szirolimusszal, mivel a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a szirolimusz plazmakoncentrációját (lásd 4.5 pont).
A vorikonazol együttadása naloxegollal, amely egy CYP3A4-szubsztrát, mivel a naloxegol megnövekedett plazmakoncentrációja opioidelvonási tüneteket okozhat (lásd 4.5 pont).
A vorikonazol együttadása tolvaptánnal, mivel az erős CYP3A4-inhibitorok (például a vorikonazol) jelentősen megnövelik a tolvaptán plazmakoncentrációját (lásd 4.5 pont).
A vorikonazol együttadása lurazidonnal, mivel a lurazidon-expozíció jelentős növekedése súlyos mellékhatásokat válthat ki (lásd 4.5 pont).
Együttadása venetoklaxszal a venetoklax adagolásának kezdetén, illetve a venetoklax dózistitrálási szakasza alatt, mivel a vorikonazol valószínűleg szignifikánsan megnöveli a venetoklax plazmakoncentrációját és növeli a tumorlízis-szindróma kockázatát (lásd 4.5 pont).



Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Túlérzékenység
Csak óvatosan szabad alkalmazni a VFEND-et olyan betegeknek, akik más azolokra túlérzékenyek (lásd még 4.8 pont).
Cardiovascularis rendszer
A vorikonazol a QTc-szakasz megnyúlásával járhat együtt. Ritkább esetekben torsade de pointes kialakulásáról is beszámoltak olyan vorikonazolt szedő betegek esetén, akik egyéb rizikófaktorral is rendelkeztek, mint pl. korábbi cardiotoxicus kemoterápia, cardiomyopathia, hypokalaemia és egyidejűleg szedett gyógyszerek, melyek additív hatásúak lehetnek. A vorikonazol óvatosan adandó potenciálisan proarrhythmiás állapotú betegeknek, mint például:
• veleszületett vagy szerzett QTc-megnyúlás
• cardiomyopathia, különösen szívelégtelenség esetén
• sinus bradycardia
• meglévő szimptomatikus arrhythmiák
• egyidejűleg szedett, ismerten QTc-szakasz megnyúlást okozó gyógyszerek. Elektrolit-zavarok - hypokalaemia, hypomagnesaemia és hypocalcaemia - esetén a vorikonazol kezelés megkezdése előtt és a kezelés során az elektrolit-értékek folyamatos monitorozására és szükség esetén korrigálására van szükség (lásd 4.2 pont). Egy egészséges önkéntesek bevonásával végzett vizsgálat során egyszeri dózisú, a szokásos naponta vorikonazol dózis négyszeresének hatását vizsgálták a QTc-szakaszra. Egyetlen beteg sem haladta meg a potenciálisan klinikailag releváns 500 msec-os küszöböt (lásd 5.1 pont).
Májtoxicitás
A klinikai vizsgálatok során a vorikonazollal történő kezelés alatt súlyos májreakciók (beleértve a klinikailag manifeszt hepatitist, cholestasist és fulmináns, illetve halálos májelégtelenséget is) fordultak elő. Reaktív jelenségek elsősorban súlyos alapbetegségben (túlnyomórészt rosszindulatú hematológiai betegségekben) szenvedők esetében fordultak elő. Átmeneti reaktív elváltozások, beleértve a hepatitist és sárgaságot is, más azonosítható rizikófaktorral nem rendelkező betegek esetében fordultak elő. A májfunkciós zavarok a kezelés felfüggesztésekor általában reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont).
Májfunkció ellenőrzése
A VFEND-et kapó betegeknél a hepatotoxicitást gondosan ellenőrizni kell. A klinikai teendők közé kell tartozzon a VFEND-kezelés kezdetekor, valamint a kezelés első hónapjában legalább hetente a májfunkció laboratóriumi ellenőrzése (különösen az SGOT vagy ASAT és az SGPT vagy ALAT). A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, azonban ha az előnyök és a kockázatok értékelése alapján a kezelés folytatódik (lásd 4.2 pont), az ellenőrzés gyakorisága havonként egy alkalomra csökkenthető, ha a májfunkciós vizsgálatok eredményei nem változnak.
Ha a májfunkciós tesztek értéke jelentősen emelkedik, meg kell szakítani a VFEND-kezelést, kivéve, ha a kezelés által a betegre jelentett előnyök és kockázatok orvosi megítélése indokolja a kezelés folytatását.
A májfunkciót gyermekeknél és felnőtteknél is egyaránt monitorozni kell.
Súlyos dermatológiai mellékhatások
? Fototoxicitás
Emellett a VFEND fototoxicitással - köztük olyan reakciókkal, mint például a szeplők, lentigo és keratosis actinica - és pseudoporphyriával társult. Fényérzékenységet kiváltó gyógyszerek (pl. metotrexát stb.) egyidejű alkalmazása esetén fennáll a bőrreakciók és a bőrtoxicitás fokozott kockázata. A VFEND-kezelés alatt az összes beteg, köztük a gyermekek, kerüljék a direkt napfény-expozíciót, és megfelelő intézkedések, mint védőruházat és magas faktorszámú fényvédőkrém alkalmazása javasolt.
? Bőr laphámsejtes carcinomája (SCC)
A bőr laphámsejtes carcinomájáról (squamous cell carcinoma, továbbiakban SCC) (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is) számoltak be olyan betegeknél, akik közül néhánynál korábban fototoxikus reakciókat jelentettek. Ha a fototoxikus reakciók jelentkeznek, multidiszciplináris konzultáció szükséges, és a beteget bőrgyógyászhoz kell utalni. A VFEND adásának abbahagyása és más gombaellenes szer alkalmazása mérlegelendő. Ha a VFEND-kezelést a fototoxicitással kapcsolatos elváltozások ellenére folytatják, akkor az esetleges premalignus elváltozások korai észlelése és kezelése érdekében szisztematikus és rendszeres bőrgyógyászati vizsgálatot kell végezni.
Premalignus bőrelváltozások vagy laphámsejtes carcinoma diagnózisa esetén a VFENDkezelést le kell állítani (lásd a Hosszan tartó kezelés pontot).
? Súlyos bőrreakciók
A vorikonazol alkalmazásával kapcsolatban súlyos bőrreakciókat (severe cutaneous adverse reaction - SCAR), beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms - DRESS) jelentettek, amely életveszélyes vagy halálos lehet. A beteget szorosan obszerválni kell, ha bőrkiütések jelennek meg rajta, és a laesiok progressziója esetén a VFEND adását abba kell hagyni.
Mellékvesékkel kapcsolatos események
Mellékvesekéreg-elégtelenség reverzibilis eseteit jelentették azolokat - a vorikonazolt is beleértve - kapó betegeknél. Mellékvesekéreg-elégtelenséget jelentettek kortikoszteroidokkal együttesen vagy azok nélkül azolokat kapó betegeknél. A kortikoszteroidok nélkül azolokat kapó betegeknél a mellékvesekéreg-elégtelenség a szteroidképződés azolok általi közvetlen gátlásával áll összefüggésben. A kortikoszteroidokat szedő betegeknél a metabolizmusukban bekövetkező, vorikonazollal összefüggő CYP3A4-gátlás túl magas kortikoszteroid-szinthez és mellékvesekéregszuppresszióhoz vezethet (lásd 4.5 pont). A kortikoszteroidokkal együttesen vorikonazolt kapó betegeknél jelentettek Cushing-szindrómát is következményes mellékvesekéreg-elégtelenséggel vagy anélkül.
A hosszan tartó vorikonazol- és kortikoszteroid- (beleértve az inhalációs kortikoszteroidokat, pl. budezonidot és intranasalis kortikoszteroidokat) kezelésben részesülő betegeket gondosan monitorozni kell mellékvesekéreg-károsodás tekintetében mind a kezelés alatt, mind a vorikonazol-kezelés leállításakor (lásd 4.5 pont). A betegeket arra kell utasítani, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha kialakulnak a Cushing-szindróma vagy a mellékvesekéreg-elégtelenség jelei és tünetei.
Hosszan tartó kezelés
A 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb, hosszú távú expozíció (kezelés vagy profilaxis) esetén az előny-kockázat arány gondos mérlegelése szükséges, ezért a VFEND-expozíció korlátozásának érdekében az orvosoknak mérlegelniük kell a gyógyszer alkalmazásának szükségességét (lásd 4.2 és 5.1 pont).
Hosszan tartó VFEND-kezelés kapcsán a bőr laphámsejtes carcinomájáról (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is) számoltak be (lásd 4.8 pont).
Transzplantált betegeknél a fluorid- és alkalikusfoszfatáz-szint emelkedésével járó, nem fertőzéses eredetű periostitisről számoltak be. Ha egy betegnél skeletalis eredetű fájdalom, valamint a periostitisnek megfelelő radiológiai eltérések alakulnak ki, multidiszciplináris konzultációt követően a VFEND adásának abbahagyása mérlegelendő (lásd 4.8 pont).
Látással kapcsolatos mellékhatások
Hosszantartó, látással kapcsolatos mellékhatásokat, köztük homályos látást, látóideggyulladást és papillaoedemát jelentettek (lásd 4.8 pont).
Veseműködéssel kapcsolatos mellékhatások
VFEND-del kezelt súlyos betegeknél akut veseelégtelenséget figyeltek meg. Valószínű, hogy a vorikonazollal kezelt betegek egyidejűleg nephrotoxicus gyógyszereket is kapnak, és fennállhatnak náluk további olyan körülmények is, amelyek csökkent veseműködést eredményezhetnek (lásd 4.8 pont).
Veseműködés ellenőrzése
A betegeknél ellenőrizni kell a normálistól eltérő veseműködés kialakulását. Ennek tartalmaznia kell laboratóriumi vizsgálatot, különös tekintettel a szérum kreatinin szintjére.
Hasnyálmirigy-működés ellenőrzése
A betegek, különösen az akut pancreatitis kockázatával bíró gyermekek [pl. kemoterápia, haematopoeticusőssejt-transzplantáció (HSCT) a közelmúltban] szoros ellenőrzése szükséges a VFEND-kezelés alatt. Az ilyen klinikai helyzetekben a szérum amiláz és lipáz ellenőrzését fontolóra lehet venni.
Gyermekek és serdülők
Két éven aluli gyermekek esetében az alkalmazás biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták (lásd 4.8 és 5.1 pont). Vorikonazol adása gyermekeknek 2 éves kortól javasolt. Gyermekeknél és serdülőknél nagyobb gyakorisággal észleltek májenzim-emelkedést (lásd 4.8 pont). A májfunkciót mind gyermekek, mind felnőttek esetén ellenőrizni kell. Az orális biohasznosulás korlátozott mértékű lehet olyan 2 és betöltött 12. év közötti gyermekek esetében, akiknek felszívódási zavaruk vagy a korukhoz képest alacsony testtömegük van. Ezekben az esetekben intravénás vorikonazol adása javasolt.
? Súlyos dermatológiai mellékhatások (beleértve az SCC-t is)
Gyermekek és serdülők körében magasabb a fototoxikus reakciók gyakorisága. Mivel laphámsejtes carcinoma kialakulásáról érkeztek jelentések, szigorú fényvédelmi intézkedések szükségesek ebben a betegpopulációban. Azoknál a gyermekeknél, akiknél a fény öregítő hatása által okozott elváltozások - pl. anyajegy és szeplők - jelentek meg, a napfény elkerülése és bőrgyógyászati kontroll javasolt - még a kezelés leállítása után is.
Profilaxis
A kezeléssel összefüggő nemkívánatos események (hepatotoxicitás, súlyos bőrreakciók, köztük fototoxicitás és laphámsejtes carcinoma, súlyos vagy tartós látászavarok és periostitis) esetén mérlegelni kell a vorikonazol leállítását és más gombaellenes szerek alkalmazását.
Fenitoin (CYP2C9-szubsztrát és erős CYP450-enziminduktor)
A fenitoin vorikonazollal történő együttadásakor a fenitoin-szint gondos monitorozása javasolt. A vorikonazol és fenitoin együttadása kerülendő, kivéve ha az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.5 pont).
Efavirenz (CYP450-induktor; CYP3A4-gátló és -szubsztrát)
Ha a vorikonazolt egyidejűleg adják efavirenzzel, a vorikonazol adagját 12 óránként 400 mg-ra kell emelni és az efavirenz adagját 24 óránként 300 mg-ra csökkenteni (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).
Glaszdegib (CYP3A4-szubsztrát)
A vorikonazol együttadása várhatóan megnöveli a glaszdegib plazmakoncentrációját és fokozza a QTc megnyúlásának kockázatát (lásd 4.5 pont). Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, gyakori EKG-monitorozás javasolt.
Tirozinkináz-gátlók (CYP3A4-szubsztrát)
A vorikonazol együttadása a CYP3A4 által metabolizált tirozinkináz-gátlókkal várhatóan megnöveli a tirozinkináz-gátlók plazmakoncentrációját és a nemkívánatos események kockázatát. Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, a tirozinkináz-gátló dózisának csökkentése és szoros klinikai monitorozás javasolt (lásd 4.5 pont).
Rifabutin (erős CYP450-enziminduktor)
A rifabutin vorikonazollal történő együttadásakor a teljes vérkép és a rifabutin okozta mellékhatások (pl. uveitis) gondos ellenőrzése javasolt. Vorikonazol és rifabutin együttadása kerülendő, kivéve ha az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.5 pont).
Ritonavir (erős CYP450-induktor; CYP3A4-gátló és -szubsztrát)
A vorikonazol együttadása kis dózisú ritonavirral (naponta kétszeri 100 mg) kerülendő, hacsak a betegre vonatkozó előny/kockázat értékelése nem indokolja a vorikonazol alkalmazását (lásd 4.3 és 4.5 pont).
Everolimusz (CYP3A4-szubsztrát, P-gp-szubsztrát)
Vorikonazol és everolimusz együttesen történő alkalmazása nem javasolt, mert a vorikonazol várhatóan jelentősen megnöveli az everolimusz koncentrációját. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat az erre a helyzetre vonatkozó adagolási javaslat megtételéhez (lásd 4.5 pont).
Metadon (CYP3A4-szubsztrát)
Vorikonazollal történő együttadásakor a metadonnal kapcsolatos mellékhatások és toxicitás - beleértve a QTc megnyúlását - folyamatos monitorozása javasolt, mivel együttadásuk esetén megemelkedik a metadon szintje. A metadon dózisának csökkentése szükséges lehet (lásd 4.5 pont).
Rövid hatású opioidok (CYP3A4-szubsztrátok)
Vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az alfentanil, fentanil és egyéb, az alfentanilhoz hasonló szerkezetű és a CYP3A4 által metabolizált rövid hatású opioidok (pl. szufentanil) dózisának csökkentését fontolóra kell venni (lásd 4.5 pont). Mivel az alfentanil és vorikonazol egyidejű alkalmazásakor az alfentanil felezési ideje a 4-szeresére növekszik, és egy független, publikált vizsgálatban a vorikonazol fentanillal történő együttes alkalmazása a fentanil átlagos AUC0-?-értékének növekedését eredményezte, ezért az opioidok alkalmazásával együttjáró mellékhatások (köztük a légzés hosszabb ideig tartó) gyakori ellenőrzésére lehet szükség.
Hosszú hatású opioidok (CYP3A4-szubsztrátok)
Vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az oxikodon, és egyéb, a CYP3A4 által metabolizált hosszú hatású opioidok (pl. hidrokodon) dózisának csökkentését mérlegelni kell. Az opioidok alkalmazásával együttjáró mellékhatások gyakori monitorozására lehet szükség (lásd 4.5 pont).
Flukonazol (CYP2C9-, CYP2C19- és CYP3A4-inhibitor)
Per os vorikonazol és per os flukonazol együttes alkalmazása egészséges önkénteseknél a vorikonazol Cmax- és AUC?-értékének jelentős megemelkedését eredményezte. A vorikonazol és flukonazol azon, csökkentett dózisait és/vagy adásának gyakoriságát, amely ezt a hatást kiküszöbölné nem határozták meg. A vorikonazollal együttjáró mellékhatások monitorozása ajánlott, ha a vorikonazolt a flukonazolt követően alkalmazzák (lásd 4.5 pont).
Segédanyagok
Laktóz
A készítmény laktózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A VFEND közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Átmeneti és reverzibilis látászavarokat okozhat, beleértve a homályos látást, a megváltozott/fokozott vizuális érzékelést és/vagy fotofóbiát. Ezen tünetek jelentkezésekor a betegnek kerülnie kell a potenciálisan veszélyes feladatok végzését, mint például a vezetés vagy a gépek kezelése.

4.9 Túladagolás
A klinikai vizsgálatok során három esetben fordult elő véletlen túladagolás. Mindegyik gyermekeknél történt, akik a vorikonazol ajánlott intravénás dózisának legfeljebb ötszörösét kapták. Mellékhatásként egy esetben 10 percig tartó fotofóbiát jelentettek.
A vorikonazolnak nincs ismert antidotuma.
Hemodialízis során a vorikonazol clearance-e 121 ml/perc. Túladagolás esetén a hemodialízis segítheti a vorikonazol szervezetből való eltávozását.



Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A vorikonazolt a citokróm P450 izoenzimek, a CYP2C19, a CYP2C9 és a CYP3A4 metabolizálják és a vorikonazol gátolja ezek aktivitását. Ezen izoenzimek gátlói és induktorai növelhetik, illetve csökkenthetik a vorikonazol plazmakoncentrációját és a vorikonazol növelheti azoknak a hatóanyagoknak a plazmaszintjét, amelyeket ezek a CYP450 izoenzimek metabolizálnak, különösen a CYP3A4 által metabolizált hatóanyagok esetében, mivel a vorikonazol egy erős CYP3A4-gátló, bár az AUC-értékek növekedése szubsztrátfüggő (lásd az alábbi táblázatot).
Ha másként nincs jelezve, a gyógyszerkölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatokat egészséges felnőtt férfi önkéntesekkel végezték, a dinamikus egyensúlyi állapot eléréséig többszöri adagolást alkalmazva, naponta kétszer 200 mg per os vorikonazollal (BID). Ezek az eredmények más populációkra és alkalmazási módokra is érvényesek.
A vorikonazol óvatosan alkalmazandó azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyekről ismert, hogy a QTc-szakasz megnyúlását okozzák. Amennyiben fennáll annak lehetősége is, hogy a vorikonazol megemeli a CYP3A4 izoenzimek által metabolizált hatóanyagok szintjét (egyes antihisztaminok, kinidin, ciszaprid, pimozid és ivabradin), akkor az egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd alább, illetve 4.3 pont).
Kölcsönhatási táblázat
Az alábbi táblázat a vorikonazol és más gyógyszerek közötti kölcsönhatásokat sorolja fel. A nyilak iránya az egyes farmakokinetikai paraméterek esetén azon alapul, hogy a geometriai átlagarányok 90%-os konfidenciaintervalluma a 80-125% tartományon belül (-), az alá (ˇ) vagy fölé (^) esik. A csillag jelölés (*) a kétirányú kölcsönhatást mutatja. Az AUC?, AUCt és AUC0-? sorrendben a görbe alatti területet mutatja az adagolási intervallumban, nulla időponttól a kimutathatóságig eltelt időig, valamint a nulla időponttól a végtelenig.
A táblázatban található kölcsönhatások a következő sorrendben kerülnek ismertetésre: ellenjavallatok, a dózis módosítását és gondos klinikai és/vagy biológiai monitorozást igénylők, és végül a farmakokinetikailag nem jelentős kölcsönhatások, de amelyeknek klinikai jelentőségük lehet ezen a terápiás területen.
Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Asztemizol, ciszaprid, pimozid, kinidin, terfenadin és ivabradin
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, ezeknek a gyógyszereknek az emelkedett plazmakoncentrációja a QT-szakasz megnyúláshoz és ritka esetben torsades de pointes-hez vezethet.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Karbamazepin és hosszú hatású barbiturátok (többek között, de nem kizárólag: fenobarbitál vagy mefobarbitál)
[erős CYP450-induktorok]
Bár nem vizsgálták, a karbamazepin és a hosszú hatású barbiturátok valószínűleg jelentősen csökkentik a vorikonazol plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Efavirenz (nem nukleozid reverztranszkriptáz-gátló)
[CYP450-induktor, CYP3A4-inhibitor és szubsztrát]
Naponta egyszer 400 mg efavirenz naponta kétszer 200 mg vorikonazollal együtt alkalmazva*
Naponta egyszer 300 mg efavirenz naponta kétszer 400 mg vorikonazollal együtt alkalmazva*
Efavirenz Cmax ? 38%
Efavirenz AUC??
44%
Vorikonazol Cmax ?
61%
Vorikonazol AUC??
77%
Naponta egyszer 600 mg efavirenzhez képest,
Efavirenz Cmax -
Efavirenz AUC?? 17%
Naponta kétszer
200 mg
vorikonazolhoz képest,
Vorikonazol Cmax ?
23%
Vorikonazol AUC??
7%
Standard dózisú vorikonazol és naponta egyszer 400 mg vagy azt meghaladó dózisú efavirenz együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
A vorikonazolt lehet együttadni efavirenzzel, ha a vorikonazol fenntartó adagját naponta kétszer 400 mg-ra emelik, és az efavirenz adagját naponta egyszeri 300 mg-ra kell csökkentik. Ha a vorikonazol kezelést abbahagyják, az efavirenz kezdeti adagját vissza kell állítani (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Ergot alkaloidok (többek között, de nem kizárólag: ergotamin és dihidroergotamin) [CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli az ergot alkaloidok plazmakoncentrációját és ergotizmushoz vezethet.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Lurazidon
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a lurazidon plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Naloxegol
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a naloxegol plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Rifabutin
[erős CYP450-induktor]
300 mg naponta egyszer
300 mg naponta egyszer (együttadva vorikonazollal 350 mg naponta kétszer)*
300 mg naponta egyszer (együttadva vorikonazollal 400 mg naponta kétszer)*
Vorikonazol Cmax ?
69%
Vorikonazol AUC?? 78%
Naponta kétszer
200 mg
vorikonazolhoz képest,
Vorikonazol Cmax ?
4%
Vorikonazol AUC?? 32%
Rifabutin Cmax ? 195%
Rifabutin AUC??
331%
Naponta kétszer
200 mg
vorikonazolhoz képest,
Vorikonazol Cmax ?
104%
Vorikonazol AUC??
87%
A rifabutin és vorikonazol együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot. A vorikonazol fenntartó adagja intravénás alkalmazásnál naponta kétszer 5 mg/ttkg-ra, illetve per os alkalmazásnál naponta kétszer 200 mg-ról per os naponta kétszer 350 mg-ra emelhető (40 kg alatti betegek esetében per os naponta kétszer 100 mg-ról per os naponta kétszer 200 mg-ra) (lásd 4.2 pont). A rifabutin vorikonazollal történő együttadásakor a teljes vérkép és a rifabutin okozta mellékhatások (pl. uveitis) gondos ellenőrzése javasolt.
Rifampicin (naponta egyszer 600 mg) [erős CYP450-induktor]
Vorikonazol Cmax ?
93%
Vorikonazol AUC??
96%
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Ritonavir (proteáz inhibitor) [erős CYP450-induktor és CYP3A4inhibitor és -szubsztrát]
Nagy dózis (naponta kétszer 400 mg)
Alacsony dózis (naponta kétszer
100 mg)*
Ritonavir Cmax és
AUC? -
Vorikonazol Cmax ?
66%
Vorikonazol AUC?? 82%
Ritonavir Cmax ? 25%
Ritonavir AUC??13%
Vorikonazol Cmax ?
24%
Vorikonazol AUC??
39%
A vorikonazol és a ritonavir nagy dózisú együttadása (naponta kétszer 400 mg és annál nagyobb adag) ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Vorikonazol és alacsony dózisú ritonavir (naponta kétszer 100 mg) együttes alkalmazás kerülendő, hacsak az előny/kockázat értékelése nem indokolja a vorikonazol alkalmazását.
Közönséges orbáncfű
[CYP450-induktor, P-gp-induktor] naponta háromszor 300 mg (együttadva egyszeri 400 mg vorikonazollal)
Egy független, publikált vizsgálatban,
Vorikonazol AUC???
? 59%
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Tolvaptán
[CYP3A-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a tolvaptán plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Venetoklax
[CYP3A-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg szignifikánsan növeli a venetoklax plazmakoncentrációját.
A vorikonazol együttes alkalmazása ellenjavallt a venetoklax adagolásának kezdetén, illetve a venetoklax dózistitrálási szakasza alatt (lásd 4.3 pont). Állandó napi dózis esetén szükség van a venetoklax dózisának csökkentésére a felírási segédlet utasításai szerint; szoros monitorozás javasolt a toxicitás jelei tekintetében.
Flukonazol (naponta egyszer 200 mg)
[CYP2C9-, CYP2C19- és CYP3A4inhibitor]
Vorikonazol Cmax ?
57%
Vorikonazol AUC??
79%
Flukonazol Cmax ND
Flukonazol AUC? ND
A vorikonazol és flukonazol azon, csökkentett dózisait és/vagy alkalmazásának gyakoriságát, ami ezt a hatást kiküszöbölhetné, nem határozták meg. A vorikonazollal együttjáró mellékhatások monitorozása ajánlott, ha a vorikonazolt a flukonazolt követően alkalmazzák.
Fenitoin
[CYP2C9-szubsztrát és erős CYP450induktor] naponta egyszer 300 mg
naponta egyszer 300 mg (együttes alkalmazása naponta kétszer 400 mg vorikonazollal)*
Vorikonazol Cmax ?
49%
Vorikonazol AUC?? 69%
Fenitoin Cmax ? 67%
Fenitoin AUC?? 81%
Együttes alkalmazása naponta kétszer
200 mg vorikonazollal,
Vorikonazol Cmax ?
34%
Vorikonazol AUC??
39%
A vorikonazol és fenitoin együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot. A fenitoin és vorikonazol együttes alkalmazásakor a fenitoin plazmaszintjének gondos ellenőrzése javasolt.
A fenitoin alkalmazható a vorikonazollal egyidejűleg, ha a vorikonazol fenntartó dózisát intravénásan naponta kétszeri 5 mg/ttkg-ra, vagy per os naponta kétszer 200 mg-ról 400 mg-ra (40 kg alatti betegek esetében naponta per os kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelik (lásd 4.2 pont).
Letermovir
[CYP2C9- és CYP2C19-induktor]
Vorikonazol Cmax ?
39%
Vorikonazol AUC0-12
? 44%
Vorikonazol C12 ?
51%
Ha a vorikonazol és a letermovir együttes alkalmazása nem kerülhető el, monitorozni kell a vorikonazol hatásosságának csökkenését.

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Flukloxacillin
[CYP450-induktor]
A plazma vorikonazolkoncentrációjának jelentős csökkenéséről számoltak be.
Ha a vorikonazol és a flukloxacillin egyidejű alkalmazása nem kerülhető el, monitorozni kell a vorikonazol hatásosságának lehetséges csökkenését (például terápiás gyógyszerszint-monitorozással); szükség lehet a vorikonazol dózisának növelésére.
Glaszdegib
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a glaszdegib plazmakoncentrációját és fokozza a QTc megnyúlásának kockázatát.
Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, gyakori
EKG-monitorozás javasolt (lásd 4.4 pont).
Tirozinkináz-gátlók (többek között, de nem kizárólag: axitinib, bozutinib, kabozantinib, ceritinib, kobimetinib, dabrafenib, dazatinib, nilotinib,
szunitinib, ibrutinib, ribociklib)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a CYP3A4 által metabolizált tirozinkináz-gátlók plazmakoncentrációját.
Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, javasolt a tirozinkinázgátló dózisának csökkentése és szoros klinikai monitorozás (lásd 4.4 pont).
Antikoagulánsok
Warfarin (30 mg egyszeri dózis együttadva naponta kétszer 300 mg
vorikonazollal
[CYP2C9-szubsztrát]
Egyéb orális kumarinszármazékok (többek között, de nem kizárólag:
fenprokumon, acenokumarol)
[CYP2C9- és CYP3A4-
szubsztrátok]
A protrombin idő maximális növekedése megközelítőleg kétszeres volt.
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a kumarinszármazékok plazmakoncentrációját és ezért a protrombin időt is.
A protrombin idő és egyéb megfelelő antikoagulációs tesztek gondos ellenőrzése javasolt, és az antikoagulánsok dózisát az eredményeknek megfelelően módosítani kell.
Ivakaftor
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli az ivakaftor
plazmakoncentrációját a mellékhatások fokozott kockázata mellett.
Az együttadás alatt javasolt az ivakaftor dózisának csökkentése.

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Benzodiazepinek
[CYP3A4-szubsztrátok]
Midazolám (egyetlen
0,05 mg/ttkg-os iv. adagban)
Midazolám (egyetlen 7,5 mg-os per os adagban)
Egyéb benzodiazepinek (többek között, de nem kizárólag:
triazolám, alprazolám)
Egy független, publikált vizsgálatban,
Midazolám AUC??? ?
3,7-szeres
Egy független, publikált vizsgálatban,
Midazolám Cmax ?
3,8-szeres
Midazolám AUC??? ?
10,3-szeres
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol
valószínűleg növeli a CYP3A4 által metabolizált egyéb benzodiazepinek plazmaszintjét, ami a
szedatív hatás megnyúlásához vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a benzodiazepinek dózisának csökkentését.



Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Immunszuppresszánsok
[CYP3A4-szubsztrátok]
Szirolimusz (2 mg egyszeri dózis)
Everolimusz
[P-gp-szubsztrát is]
Ciklosporin (stabil állapotú vesetranszplantált betegeknél tartós ciklosporin-kezelésben)
Takrolimusz (0,1 mg/ttkg egyszeri dózis)
Egy független, publikált tanulmányban,
Szirolimusz Cmax ? 6,6-szeres
Szirolimusz AUC??? ? 11-szeres
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli az everolimusz plazmakoncentrációját.
Ciklosporin Cmax ?
13%
Ciklosporin AUC??
70%
Takrolimusz Cmax ?
117%
Takrolimusz AUCt ?
221%
A vorikonazol és szirolimusz együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Vorikonazol és everolimusz együttes alkalmazása nem javasolt, mert a vorikonazol várhatóan jelentősen megnöveli az everolimusz koncentrációját (lásd 4.4 pont).
A vorikonazol-kezelés kezdetekor ciklosporint kapó betegeknél a ciklosporin dózis felére csökkentése és a ciklosporin-szint gondos ellenőrzése javasolt. A
megemelkedett ciklosporin-szintet nephrotoxicitással hozták kapcsolatba. A vorikonazol-kezelés befejezésekor a ciklosporin-szintet gondosan ellenőrizni, és a dózist szükség szerint emelni kell.
A vorikonazol-kezelés kezdetekor takrolimuszt kapó betegeknél a takrolimusz dózis harmadára való csökkentése és a takrolimusz-szint gondos ellenőrzése javasolt. A megemelkedett takrolimusz-szintet nephrotoxicitással hozták kapcsolatba. A vorikonazol-kezelés befejezésekor a takrolimusz-szintet gondosan ellenőrizni kell, és a dózist szükség szerint emelni kell.
Hosszú hatású opioidok
[CYP3A4-szubsztrátok]
Oxikodon (10 mg egyszeri dózis)
Egy független, publikált tanulmányban,
Oxikodon Cmax ? 1,7szeres
Oxikodon AUC??? ?
3,6-szeres
Az oxikodon és a CYP3A4 által metabolizált hosszú hatású opioidok
(pl. hidrokodon) dózisának csökkentése vállhat szükségessé. Az opioidokhoz társuló mellékhatások gyakori ellenőrzése javasolt.

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Metadon (naponta egyszer 32-100 mg) [CYP3A4-szubsztrát]
R-metadon (aktív)
Cmax ? 31%
R-metadon (aktív)
AUC?? 47%
S-metadon Cmax ? 65%
S-metadon AUC??
103%
A metadonnal összefüggő mellékhatások és toxicitás, - beleértve a QTc-szakasz megnyúlását - folyamatos monitorozása ajánlott az együttadás során. A metadon dózisának csökkentése szükséges lehet.
Nem szteroid gyulladáscsökkentő
gyógyszerek (NSAIDs) [CYP2C9szubsztrátok]
Ibuprofen (400 mg egyszeri adag)
Diklofenák (50 mg egyszeri adag)
S-Ibuprofen Cmax ?
20%
S-Ibuprofen AUC??? ? 100%
Diklofenák Cmax ?
114%
Diklofenák AUC??? ?
78%
Az NSAID-okhoz társuló mellékhatások és toxicitás gyakori ellenőrzése javasolt. Az NSAID-ok dózisának csökkentése szükséges lehet.
Omeprazol (40 mg naponta egyszer)*
[CYP2C19- inhibitor; CYP2C19- és
CYP3A4-szubsztrát]
Omeprazol Cmax ?
116%
Omeprazol AUC??
280%
Vorikonazol Cmax ?
15%
Vorikonazol AUC?? 41%
A vorikonazol egyéb CYP2C19-szubsztrát protonpumpa gátlók metabolizmusát is gátolhatja és ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját is megnövelheti.
A vorikonazol dózis módosítására nincs szükség.
A vorikonazol-kezelés kezdetén a 40 mg és afeletti dózisban már omeprazolt kapó betegeknél az omeprazol dózisát a felére kell csökkenteni.
Orális fogamzásgátlók *
[CYP3A4-szubsztrát; CYP2C19inhibitor]
1 mg noretiszteron és 0,035 mg etinilösztradiol naponta egyszer)
Etinilösztradiol Cmax ?
36%
Etinilösztradiol UC??
61%
Noretiszteron Cmax ?
15%
Noretiszteron AUC??
53%
Vorikonazol Cmax ?
14%
Vorikonazol AUC??
46%
Az orális fogámzásgátlókkal összefüggő mellékhatások gyakori ellenőrzése javasolt.

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Rövid hatású opioidok
[CYP3A4-szubsztrátok]
Alfentanil (20 µg/ttkg egyszeri adag, egyidejűleg alkalmazott naloxonnal) Fentanil (5 ?g/ttkg egyszeri adag)
Egy független, publikált tanulmányban,
Alfentanil AUC??? ?
6-szoros
Egy független, publikált tanulmányban,
Fentanil AUC??? ?
1,34-szeres
A vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az alfentanil, fentanil, valamint az alfentanilhoz hasonló szerkezetű és CYP3A4 által metabolizált rövid hatású opioidok
(pl. szufentanil) dózisának csökkentését fontolóra kell venni.
A légzésdepresszió és egyéb, az opioidokhoz társuló mellékhatások hosszabb ideig tartó és gyakori ellenőrzése javasolt.
Sztatinok (pl. lovasztatin) [CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol
valószínűleg növeli a CYP3A4 által metabolizált sztatinok plazmaszintjét, ami rhabdomyolysishez vezethet.
Ha a vorikonazol és a CYP3A4 által metabolizált sztatinok együttes alkalmazása nem kerülhető el, meg kell fontolni a sztatin dózisának csökkentését.
Szulfonilurea-származékok (többek között, de nem kizárólag: tolbutamid,
glipizid és gliburid)
[CYP2C9-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a szulfonilureaszármazékok
plazmaszintjét és ezért hypoglykaemiát okozhat.
Az együttadás alatt a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt. Az együttadás alatt meg kell fontolni a
szulfonilurea-származékok dózisának csökkentését.
Vinka alkaloidok (többek között, de nem kizárólag: vinkrisztin és vinblasztin)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a vinka alkaloidok plazmaszintjét és neurotoxicitáshoz vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a vinka alkaloidok dózisának csökkentését.
Egyéb HIV-proteáz-gátlók (többek között, de nem kizárólag: szakvinavir, amprenavir és nelfinavir)*
[CYP3A4-szubsztrátok és inhibitorok]
Klinikai vizsgálatokat nem végeztek. In vitro vizsgálatok mutatják, hogy a vorikonazol gátolhatja a HIVproteáz-gátlók metabolizációját és azt, hogy a vorikonazol metabolizációját gátolhatják a HIVproteáz-gátlók.
Együttadásakor az esetleges gyógyszertoxicitás megjelenése, illetve a hatás elmaradása miatt gondosan ellenőrizni kell és szükséges lehet a dózis módosítása.

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Egyéb nem nukleozid típusú reverztranszkriptáz-gátlók (NNRTI)
(többek között, de nem
kizárólag: delavirdin, nevirapin)* [CYP3A4-szubsztrátok, -inhibitorok vagy CYP450-induktorok]
Klinikai vizsgálatokat nem végeztek. In vitro vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a NNRTI-k gátolhatják a vorikonazol metabolizációját és a
vorikonazol gátolhatja az NNRTI-k metabolizációját. Az efavirenz vorikonazolra gyakorolt hatása alapján az NNRTI-k indukálhatják a vorikonazol metabolizációját.
A vorikonazol és az NNRTI-k együttadásakor a betegeket az esetleges gyógyszertoxicitás megjelenése, illetve a hatás elmaradása miatt gondosan ellenőrizni kell, és a dózis módosítása lehet szükséges.
Tretinoin
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti
a tretinoin koncentrációját és fokozhatja a mellékhatások kockázatát
(pseudotumor cerebri, hypercalcaemia).
A vorikonazol-kezelés alatt és annak abbahagyása után is javasolt a tretinoin dózisának módosítása.
Cimetidin (400 mg naponta kétszer) [nem specifikus CYP450-inhibitor és emeli a gyomor pH-t]
Vorikonazol Cmax ?
18%
Vorikonazol AUC??
23%
Dózismódosításra nincs szükség.
Digoxin (0.25 mg naponta egyszer) [P-gp-szubsztrát]
Digoxin Cmax -
Digoxin AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.
Indinavir (800 mg naponta háromszor) [CYP3A4-inhibitor és -szubsztrát]
Indinavir Cmax -
Indinavir AUC? - Vorikonazol Cmax -
Vorikonazol AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.
Makrolid antibiotikumok
Eritromicin (1 g naponta kétszer)
[CYP3A4-inhibitor]
Azitromicin (500 mg naponta egyszer)
Vorikonazol Cmax és
AUC? -
Vorikonazol Cmax és
AUC? -
Vorikonazolnak sem az eritromicinre, sem az azitromicinre gyakorolt hatása nem ismert.
Dózismódosításra nincs szükség.
Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Mikofenolsav (1 g egyszeri dózis) [UDP-glükuronil-transzferázszubsztrát]
Mikofenolsav Cmax -
Mikofenolsav AUCt
-
Dózismódosításra nincs szükség.
Kortikoszteroidok
Prednizolon (60 mg egyszeri dózis)
[CYP3A4-szubsztrát]
Prednizolon Cmax ?
11%
Prednizolon AUC??? ?
34%
Dózismódosításra nincs szükség.
A hosszan tartó vorikonazol- és kortikoszteroid- (beleértve az inhalációs kortikoszteroidokat, pl. budezonidot és intranasalis kortikoszteroidokat) kezelésben részesülő betegeket gondosan monitorozni kell mellékvesekéregkárosodás tekintetében mind a kezelés alatt, mind a vorikonazol-kezelés leállításakor (lásd 4.4 pont).
Ranitidine (150 mg naponta kétszer) [növeli a gyomor pH-t]
Vorikonazol Cmax és
AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.

6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető.



Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Biztonsági profil összefoglalása
A vorikonazol felnőttekre vonatkozó biztonsági jellemzőit több mint 2000 személyt (ezek közül 1603 felnőtt beteg terápiás klinikai vizsgálatokban vett részt), valamint további 270, profilaktikus klinikai vizsgálatban részt vevő felnőttet tartalmazó integrált biztonságossági adatbázisra alapozzuk. Ez heterogén populáció, melyben malignus hematológiai betegségben szenvedők, oesophagealis candidiasisban és refrakter gombás fertőzésekben szenvedő HIV fertőzöttek, nem neutropéniás candidaemias, illetve aspergillosisos betegek valamint egészséges önkéntesek is találhatók.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a látáskárosodás, láz, bőrkiütés, hányás, émelygés, hasmenés, fejfájás, perifériás ödéma, kóros májfunkciós vizsgálati eredmények, légzési distress és hasi fájdalom voltak.
Ezek a mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. Nem mutatkozott klinikailag jelentős különbség, ha a vizsgálat biztonságossági adatait kor, rassz vagy nem szerint elemezték.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Mivel a vizsgálatok többsége nyílt jellegű volt, az alábbi táblázat szervrendszerenként csoportosítva tartalmaz minden okozati viszonyban lévő mellékhatást és azok gyakorisági kategóriáit 1873 felnőtt összevont terápiás (1603) és profilaktikus (270) vizsgálatok adatai alapján.
A gyakorisági kategóriák az alábbiak szerint kerültek megadásra:
nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100) és ritka (?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Vorikonazollal kezelt egyéneknél jelentett mellékhatások:
Szervrendszer
Nagyon gyakori
? 1/10
Gyakori
? 1/100 -
< 1/10
Nem gyakori
? 1/1000 -
< 1/100
Ritka
? 1/10 000 -
< 1/1000
Nem ismert gyakoriság
(a rendelkezésre álló adatok
alapján nem
becsülhető meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések

sinusitis
pseudomembranosus
colitis


Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

laphámsejtes carcinoma (beleértve az in situ cutan SCCt vagy Bowenkórt is)*,**



Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

agranulocytosis1, pancytopenia,
thrombocytopenia2,
leukopenia, anaemia
csontvelő elégtelenség, lymphadenopathia, eosinophilia
disseminalt intravascularis coagulatio


Szervrendszer
Nagyon gyakori
? 1/10
Gyakori
? 1/100 -
< 1/10
Nem gyakori
? 1/1000 -
< 1/100
Ritka
? 1/10 000 -
< 1/1000
Nem ismert gyakoriság
(a rendelkezésre álló adatok
alapján nem
becsülhető meg)
Immunrendszeri betegségek és tünetek


túlérzékenység
anaphylactoid reakció

Endokrin betegségek és tünetek


mellékvesekéregelégtelenség, hypothyreosis
hyperthyreosis

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
peripheriás oedema
hypoglykaemia, hypokalaemia, hyponatraemia



Pszichiátriai kórképek

depresszió, hallucináció, szorongás, insomnia, agitáció, zavart állapot



Idegrendszeri betegségek és tünetek
fejfájás
convulsio, ájulás, tremor, fokozott izomtónus3, paraesthesia, somnolentia, szédülés
agyoedema, encephalopathia4, extrapyramidalis zavar5, perifériás neuropathia, ataxia, hypaesthesia, ízérzészavar
hepaticus encephalopathia, Guillain- Barreszindróma, nystagmus

Szembetegségek és szemészeti tünetek
látáskárosodás6
retinalis vérzés
látóideg rendellenesség7, papillaoedema8, oculogyriás krízis, diplopia, scleritis, blepharitis
opticus
atrophia, cornea homály

A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei


halláscsökkenés, vertigo, tinnitus


Szívbetegségek és
a szívvel kapcsolatos tünetek

supraventricularis arrhythmia, tachycardia, bradycardia
kamrafibrilláció, kamrai extrasystolék, kamrai tachycardia, elektrokardiogramon QT megnyúlás, supraventricularis tachycardia
torsades de pointes, teljes atrioventricula -ris blokk, szárblokk, nodalis ritmus

Érbetegségek és tünetek

hypotonia, phlebitis
thrombophlebitis, lymphangitis


Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
respiratoriku s distressz9
akut légzési distressz szindróma, tüdőoedema




Szervrendszer
Nagyon gyakori
? 1/10
Gyakori
? 1/100 -
< 1/10
Nem gyakori
? 1/1000 -
< 1/100
Ritka
? 1/10 000 -
< 1/1000
Nem ismert gyakoriság
(a rendelkezésre álló adatok
alapján nem
becsülhető meg)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hasmenés, hányás, hasi fájdalom, émelygés
ajakgyulladás, dyspepsia, székrekedés, gingivitis
peritonitis, pancreatitis, nyelvduzzanat, duodenitis, gastroenteritis, glossitis


Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
kóros májfunkciós
vizsgálati
eredmények
icterus, cholestaticus icterus, hepatitis10
májelégtelenség, hepatomegalia, cholecystitis, cholelithiasis


A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
bőrkiütés
exfoliatív dermatitis, alopecia, maculopapularis bőrkiütés, pruritus, erythema, fototoxicitás**
Stevens-Johnsonszindróma8, purpura, urticaria, allergiás dermatitis, papuláris bőrkiütés, macularis bőrkiütés, ekcéma
toxicus epidermalis necrolysis8, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció
(DRESS)8, angiooedema, keratosis actinica*, pseudoporphyria, erythema multiforme, psoriasis, gyógyszerkiütés,
cutan lupus erythematosus, szeplők*, lentigo*
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

hátfájdalom
arthritis, periostitis*,**


Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

akut veseelégtelenség, haematuria
renalis tubularis necrosis, proteinuria, nephritis


Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
láz
mellkasi fájdalom, arcoedema11, asthenia, hidegrázás
reakció az infúzió helyén, influenzaszerű betegség


Szervrendszer
Nagyon gyakori
? 1/10
Gyakori
? 1/100 -
< 1/10
Nem gyakori
? 1/1000 -
< 1/100
Ritka
? 1/10 000 -
< 1/1000
Nem ismert gyakoriság
(a rendelkezésre álló adatok
alapján nem
becsülhető meg)
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

emelkedett
kreatininszint a vérben
a vér
karbamidszintjének emelkedése, a vér
koleszterinszintjének emelkedése


*A forgalomba hozatalt követően azonosított, gyógyszer okozta mellékhatás
**A gyakorisági kategória egy megfigyeléses vizsgálaton alapul, amelyben másodlagos adatforrásokból származó, valós körülmények között keletkezett adatokat használtak fel Svédországban 1 Beleértve: lázas neutropenia és neutropenia is.
2 Beleértve: immun thrombocytopeniás purpura is.
3 Beleértve: tarkómerevség és a tetania is.
4 Beleértve: hypoxiás-ischaemiás encephalopathia és a metabolikus encephalopathia is.
5 Beleértve: akathisia és parkinsonismus is.
6 Lásd a "Látáskárosodás" című bekezdést a 4.8 pontban.
7 A forgalomba hozatal után beszámoltak hosszan tartó opticus neuritisről. Lásd 4.4 pont.
8 Lásd 4.4 pont.
9 Beleértve: nehézlégzés és terheléses nehézlégzés is.
10 Beleértve: gyógyszer által okozott májkárosodás, toxikus hepatitis, hepatocellularis károsodás és hepatotoxicitás is.
11 Beleértve: periorbitalis oedema, ajakoedema és szájoedema is.
Egyes mellékhatások leírása
Látáskárosodások
Klinikai vizsgálatokban a vorikonazollal kapcsolatban gyakoriak voltak a látáskárosodások (beleértve: homályos látás, fénykerülés, chloropsia, chromatopsia, színvakság, cyanopsia, szembetegség, gyűrűk látása a fényforrások körül, hemeralopia, oscillopsia, photopsia, scotoma scintillans, csökkent látásélesség, látási fényesség, látótér defectus, üvegtesti homályok és xanthopsia). Ezek a látáskárosodások átmenetiek és teljes mértékben visszafordíthatók voltak, többségükben 60 percen belül spontán megszűntek, továbbá klinikailag szignifikáns, hosszútávú, a látásra gyakorolt hatások nem voltak megfigyelhetőek. Bizonyított, hogy a vorikonazol dózisok ismétlésével ez a hatás gyengül. A látáskárosodások általában enyhék voltak, ritkán vezettek a kezelés megszakításához, hosszútávú következménnyel pedig nem jártak. A látáskárosodások a nagyobb plazmakoncentrációval és/vagy dózissal hozhatók kapcsolatba.
A hatásmechanizmus ismeretlen, támadáspontja azonban valószínűleg a retinán belül van. Egészséges önkénteseken vizsgálva a vorikonazolnak a retina működésére kifejtett hatását, a vorikonazol csökkentette az elektroretinogram (ERG) hullám amplitudóját. Az ERG az elektromos impulzusokat méri a retinában. Az ERG változások a 29 napos kezelés során nem fokozódtak tovább, és a vorikonazol kezelés befejezésével teljes mértékben visszaállt az eredeti állapot.
A forgalomba hozatalt követően jelentések érkeztek hosszan tartó vizuális nemkívánatos eseményekről (lásd 4.4 pont).
Dermatológiai reakciók
A klinikai vizsgálatok során a dermatológiai reakciók nagyon gyakoriak voltak a vorikonazollal kezelt betegek körében, de ezek a betegek valamilyen súlyos alapbetegségben szenvedtek, és több különböző gyógyszert szedtek egyszerre. A bőrkiütések többsége enyhe-közepesen súlyos volt. A VFEND-kezelés alatt a betegeknél súlyos bőrreakciók (SCAR) alakultak ki, beleértve a Stevens- Johnson-szindrómát (SJS) (nem gyakori), a toxicus epidermalis necrolysist (TEN) (ritka), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (ritka) és az erythema multiformét (ritka) is (lásd 4.4 pont).
Ha a betegen bőrkiütések jelennek meg, szoros monitorozásra van szükség, és ha a laesiók progrediálnak, le kell állítani a VFEND adását. Fényérzékenységi reakciókat - például szeplők, lentigo és keratosis actinica - jelentettek, különösen hosszantartó kezelés esetén (lásd 4.4 pont).
A bőr laphámsejtes carcinomájáról (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is) számoltak be olyan betegeknél, akik hosszantartó VFEND-kezelésben részesültek; ennek mechanizmusát még nem határozták meg (lásd 4.4 pont).
Májfunkciós tesztek
A vorikonazol klinikai vizsgálatai során a normálérték felső határát több, mint 3-szorosan meghaladó (nemkívánatos eseményt nem feltétlenül okozó) transzamináz-emelkedések összes előfordulása a vorikonazolt kapott felnőttek körében 18,0% (319/1768), a gyermekek körében 25,8% (73/283) volt, a terápiás és profilaktikus alkalmazások adatainak összesítése szerint. A májfunkciós értékek rendellenességei a magasabb plazmakoncentrációval és/vagy dózissal hozhatóak kapcsolatba. A rendellenes májfunkciós értékek az esetek túlnyomó részében normalizálódtak a kezelés során dózismódosítás nélkül vagy dózismódosítást, illetve a kezelés megszakítását követően.
A vorikonazolt egyéb súlyos alapbetegségben szenvedő betegeknél kapcsolatba hozták súlyos májtoxicitás kialakulásával. Ezek között előfordult icterus, hepatitis és halált okozó májelégtelenség is (lásd 4.4 pont).
Profilaxis
Egy nyílt elrendezésű, összehasonlító, multicentrikus vizsgálatban, amelyben felnőtt és serdülőkorú, korábbi igazolt vagy valószínűsíthető IFI (invazív gombás fertőzés) nélküli, allogén HSCTrecipiensek elsődleges profilaxisaként alkalmazott vorikonazolt és itrakonazolt hasonlították össze, a betegek 39,3%-nál jelentették a vorikonazol nemkívánatos események miatti végleges leállítását az itrakonazol kar betegeinek 39,6%-val szemben. A kezelés során kialakult hepatikus nemkívánatos események miatt a vizsgálati gyógyszer végleges leállítására került sor a vorikonazollal kezelt betegek közül 50 (21,4%) és az itrakonazollal kezelt betegek közül 18 betegnél (7,1%).
Gyermekek és serdülők
A vorikonazol biztonságosságát 288, 2 és betöltött 12. év közötti (169), illetve 12 és betöltött 18. év közötti (119) korú gyermek és serdülő bevonásával vizsgálták, akik profilaktikus céllal (183), illetve terápiás céllal (105) kaptak vorikonazolt klinikai vizsgálatokban. A vorikonazol biztonságosságát további 158, 2 és betöltött 12. év közötti korú gyermek részvételével vizsgálták méltányossági alapon kiterjesztett használati programok keretében. Összességében, a vorikonazol biztonságossági profilja a gyermekek és serdülők körében a felnőttekéhez volt hasonló. Azonban a felnőttekkel összehasonlítva, a gyermekgyógyászati betegeknél a klinikai vizsgálatokban egy, a nemkívánatos eseményként jelentett májenzim-emelkedés nagyobb gyakoriságára irányuló tendencia volt megfigyelhető (a transzaminázemelkedés gyermekeknél és serdülőknél 14,2%-ban, míg felnőtteknél 5,3%-ban fordult elő). A forgalomba hozatalt követő adatok alapján a bőrreakciók (különösen az erythema) előfordulása gyakoribb lehet gyermekeknél és serdülőknél, mint a felnőtteknél.
Egy "compassionate use" program keretében, ahol 22, 2 évnél fiatalabb beteg kapott vorikonazolt, az alábbi mellékhatásokat (nem zárható ki az összefüggés a vorikonazollal) jelentették: fényérzékenységi reakció (1), arrhythmia (1), pancreatitis (1), emelkedett bilirubinérték (1), májenzimek emelkedése (1), kiütés (1) és papillaoedema (1).
A forgalomba hozatalt követően vannak pancreatitisről szóló beszámolók gyermekkorú betegeknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.