Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Rózsaszín, korong alakú, domború felületű, filmbevonatú tabletta. Törési felülete narancsszínű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 200 mg rifaximint tartalmaz (polimorf alfa forma) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Mag: talkum vízmentes kolloid szilícium-dioxid karboximetilkeményítő-nátrium glicerin-disztearát (I. típus) mikrokristályos cellulóz Bevonat: nátrium-edetát vörös vas-oxid (E 172) propilénglikol titán-dioxid (E 171) hipromellóz Javallat4.1 Terápiás javallatok A Normix 200 mg filmtabletta az alábbi indikációkban javallott felnőtteknél, serdülőknél és 12 éves és idősebb gyermekeknél: * Manifeszt encephalopathia hepatica kezelése. * Colorectalis, illetve vastagbélműtétek preoperatív profilaxisa harmadik generációs cefalosporinnal kombinálva. * Diverticulitis nem komplikált esetei, ha a kezelőorvos az antibiotikus kezelést indokoltnak tartja. * Clostridioides difficile okozta kórképek közül "egyszerű colitis". * Kontaminált vékonybél szindróma. * Akut fertőzéses gastroenteritis nem gyulladásos formái. Lázzal vagy véres széklettel járó bélfertőzés esetén nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Manifeszt encephalopathia hepatica kezelésében: 2 tabletta (400 mg) 8 óránként. A kezelés ideje nem haladhatja meg a 7-15 napot, időtartamát a klinikai válasz alapján kell meghatározni. Ha a kezelést meg kell ismételni, az egyes kezelések között 20-40 napnak el kell telni (wash-out periódus). Az intermittens terápia teljes idejét a megfelelő klinikai eredmény alapján kell meghatározni. Preoperatív profilaxisban: 2 tabletta (400 mg) 12 óránként. A profilaxis időtartama 3-5 nap a műtét előtt. Diverticulitis nem komplikált eseteiben, ha a kezelőorvos az antibiotikus kezelést indokoltnak tartja: Naponta 2-szer 400 mg, 5-7 napig. Clostridioides difficile okozta kórképek közül "egyszerű colitis" kezelésekor: Naponta 2-szer 400 mg, 10 napig. Kontaminált vékonybél szindrómában: Naponta 2-szer 400 mg, a kezelés időtartamát a kezelőorvos egyénenként értékeli, általában 5-7 nap. Akut fertőzéses gastroenteritis nem gyulladásos formáiban: Naponta 2-szer 400 mg, 3 napig. Az orvos utasítása szerint az adag mennyisége és az adagolás gyakorisága változtatható a Normix minden indikációjában. Az alkalmazás módja A filmtablettát egészben, vízzel vagy más folyadékkal kell bevenni. A rifaximin étkezés közben vagy attól függetlenül is alkalmazható. A Normix egyidejűleg is alkalmazható laktulózzal vagy más, nem felszívódó diszacharidokkal. Idősek Nem szükséges dózismódosítás, mivel a Normix hatásossági és biztonságossági adataiban nem mutatkoztak különbségek az idősebb és fiatalabb betegek között. Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont). Vesekárosodás Bár a dózis módosítására várhatóan nem lesz szükség, óvatosan kell eljárni károsodott vesefunkcióval rendelkező betegek esetében (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A rifaximin biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok az 5.1 pontban találhatók, de az adagolásra vonatkozóan nem lehet ajánlást tenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, rifamicin-származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység. Bélelzáródás, súlyos fekélyes léziók a bélrendszerben. Lázzal, véres széklettel járó bélfertőzés. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és toxikus epidermalis necrolysist (TEN) jelentettek a rifaximin cirrhozisban szenvedő betegeknél történő alkalmazása kapcsán. A rifaximin alkalmazását fel kell függeszteni a súlyos bőrreakcióra vagy túlérzékenységre utaló jelek első megjelenésekor és fel kell mérni a beteg klinikai állapotát. A klinikai adatok alapján a rifaximin nem hatékony az invazív bélkórokozók, mint a Campylobacter jejuni, Salmonella spp. és a Shighella spp. következtében kialakuló bélfertőzések kezelésében, amelyek tipikusan hasmenést, lázat, véres székletet és sűrűbb székletürítést okoznak. Amennyiben a kezelés során a hasmenéses tünetek súlyosbodnak, vagy nem javulnak több mint 48 órán keresztül, a kezelést fel kell függeszteni és más antibiotikum terápiára kell áttérni. Clostridioides difficile okozta hasmenést (Clostridioides difficile associated diarrhoea, CDAD) a legtöbb antibakteriális készítménnyel, köztük a rifaximinnel kapcsolatban is jelentettek. Az összefüggés a rifaximin-kezelés és a CDAD, ill. a pseudomembranosus colitis között nem zárható ki. Óvatossággal kell eljárni a rifaximin P-gp inhibitorokkal, mint például ciklosporinnal való együttes adásakor (lásd 4.5 pont). Tájékoztatni kell a betegeket, hogy habár a hatóanyag felszívódása elhanyagolható (kevesebb mint 1%), mint minden rifamicin-származék, a rifaximin is okozhatja vizeletük vörösesre színeződését. Warfarinnal kezelt és rifaximint alkalmazó betegeknél a nemzetközi normalizált arány csökkenését és növekedését is jelentették (néhány esetben vérzéses eseményekkel). Ha az egyidejű alkalmazás szükséges, a rifaximin kezelés hozzáadása vagy leállítása esetén a nemzetközi normalizált arányt gondosan monitorozni kell. A kívánt véralvadási szint fenntartása érdekében szükség lehet az orális antikoagulánsok dózisának módosítására (lásd 4.5 pont). A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A kontrollált klinikai vizsgálatokban szédülést és álmosságot jelentettek, de a rifaximin gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatása elhanyagolható. 4.9 Túladagolás Utazók hasmenésében szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban legfeljebb napi 1800 mg-os adagokat toleráltak a betegek súlyos klinikai tünetek nélkül. A rifaximin legfeljebb napi 2400 mg-os adagokban 7 napon át alkalmazva még normál baktériumflórával rendelkező betegeknél/vizsgálati személyeknek sem eredményezett a nagy adagok okozta jelentős klinikai tüneteket. Véletlen túladagolás esetén tüneti kezelést és szupportív kezelést kell alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nincs tapasztalat a rifaximin olyan egyéneknél történő alkalmazásával kapcsolatosan, akik egyéb, rifamicin-típusú antibakteriális szert alkalmaznak szisztémás bakteriális fertőzés kezelésére. In vitro adatok azt mutatják, hogy a rifaximin nem gátolja a fő citokróm P 450 (CYP) gyógyszermetabolizáló enzimeket (CYP1A2, 2A6, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4). In vitro indukciós vizsgálatok során a rifaximin nem indukálta a CYP1A2 és CYP2B6 izoenzimet, viszont a CYP3A4 izoenzim gyenge induktorának bizonyult. Klinikai gyógyszerinterakciós vizsgálatok azt bizonyították, hogy egészséges személyeknél a rifaximin nem befolyásolja jelentősen a CYP3A4-szubsztrátok farmakokinetikáját, ugyanakkor károsodott májműködésű betegek esetében nem zárható ki, hogy az egészséges egyénekéhez képest nagyobb szisztémás expozíciója miatt a rifaximin csökkentheti az egyidejűleg alkalmazott CPY3A4-szubsztrátok (például warfarin, antiepileptikumok, antiaritmiás szerek, orális fogamzásgátlók) expozícióját. Warfarinnal kezelt és rifaximint alkalmazó betegeknél a nemzetközi normalizált arány csökkenését és növekedését is jelentették. Ha az egyidejű alkalmazás szükséges, a rifaximin hozzáadása vagy leállítása esetén a nemzetközi normalizált arányt gondosan monitorozni kell. Szükség lehet az orális antikoagulánsok dózisának módosítására. Egy in vitro vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a rifaximin a P-glikoprotein (P-gp) közepes aktivitású szubsztrátja, és a CYP3A4 metabolizálja. Nem ismert, hogy a CYP3A4-et gátló, egyidejűleg szedett gyógyszerek növelhetik-e a rifaximin szisztémás expozícióját. Egészséges önkénteseknél az erős P-gp inhibitornak minősülő ciklosporin egyszeri adagjának (600 mg) egyidejű alkalmazása a rifaximin egyszeri adagjával (550 mg) a Cmax átlagértékének 83-szoros, az AUC? 124-szeres növekedését eredményezte. Ezen emelkedések klinikai jelentősége a szisztémás expozíció tekintetében nem ismert. In vitro vizsgálták a gyógyszer-gyógyszer interakciók transzportérrendszerek szintjén való fellépésének lehetőségét, és ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a rifaximin és a P-gp, valamint más transzportfehérjék (MRP2, MRP4, BCRP és BSEP) által kipumpált egyéb vegyületek közötti klinikai interakció nem valószínű. Aktív szén bevétele esetén a rifaximin alkalmazása legalább 2 órával később javasolt. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Klinikai vizsgálatok: kettős-vak, kontrollos klinikai vizsgálatokban, illetve klinikai farmakológiai vizsgálatokban a rifaximin hatásait placebóval és más antibiotikumokkal hasonlították össze, így kvantitatív biztonságossági adatok állnak rendelkezésre. Megjegyzés: A felsorolt mellékhatások többsége (különösen az emésztőrendszeri betegségek és tünetek) a kezelt alapbetegségnek is tulajdoníthatók és a klinikai vizsgálatokban ezek ugyanolyan gyakorisággal fordultak elő a placebóval kezelt betegeknél. A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok A rifaximin forgalomba hozatalát követően további mellékhatásokat jelentettek. Ezen mellékhatások előfordulási gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alábbiakban felsorolt lehetséges mellékhatások gyakorisága a következő gyakorisági konvenció alapján került meghatározásra: Nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás Gyakori Nem gyakori Nem ismert Fertőző betegségek és parazitafertőzések Candidiasis, Herpes simplex, Nasopharyngitis, Pharyngitis, Felső légúti fertőzés Clostridioides okozta fertőzés Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Lymphocytosis, Monocytosis, Neutropenia Thrombocytopenia Immunrendszeri rendellenesességek Anaphylaxiás reakció, Túlérzékenység Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Étvágycsökkenés, Kiszáradás Pszichiátriai kórképek Abnormális álmok, Depressziós hangulat, Insomnia, Idegesség Idegrendszeri betegségek és tünetek Szédülés, Fejfájás Hypaesthesia, Migrén, Paraesthesia, Sinus fejfájás, Somnolentia Presyncope Szembetegségek és szemészeti tünetek Diplopia A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Fülfájás, Vertigo Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek Palpitatio Érbetegségek és tünetek Emelkedett vérnyomás, Hőhullám Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek Köhögés, Torokszárazság, Dyspnoe, Orrdugulás, Oropharyngealis fájdalom, Orrfolyás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi fájdalom, Székrekedés, Fokozott székelési inger, Hasmenés, Flatulencia, Hasfeszülés, Hányinger, Hányás, Végbélfal feszülése Felhasi fájdalom, Ascites, Ajakszárazság, Emésztési zavar, Gastrointestinalis motilitási zavar, Kemény széklet, Végbélvérzés, Nyálkás széklet, Ízérzés-zavarok Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz Kóros májfunkciós laborértékek A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei Kiütések, Eruptiók és exanthemák (máshová nem sorolt), Napégés1 Stevens-Johnson-szindróma* Epidermalis necrolysis* Angiooedema, Dermatitis, Exfoliatív dermatitis, Eczema, Erythema, Pruritus, Purpura, Urticaria A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Hátfájás, Izomgörcsök, Izomgyengeség, Izomfájdalom, Nyaki fájdalom Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Vér a vizeletben, Glycosuria, Pollakisuria, Polyuria, Proteinuria A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Polymenorrhoea Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Láz Asthaeniás állapotok, Hidegrázás, Hideg verítékezés, Fokozott izzadás, Influenzaszerű megbetegedés, Perifériás oedema, Fájdalom és rossz közérzet Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei A nemzetközi normalizált arány kóros eltérései * Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat figyeltek meg cirrhozisban szenvedő betegeknél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Intestinalis, fertőzésellenes szer - antibiotikum ATC kód: A07AA11 A Normix a rifaximint (4-dezoxi-4'-metil-pirido (1',2'-1,2) imidazo (5,4-c rifamicin SV) polimorf alfa formában tartalmazza. Hatásmechanizmus A rifaximin a rifamicin csoportba tartozó antibakteriális gyógyszer, amely irreverzibilisen kötődik a DNS-függő RNS-polimeráz bakteriális enzim béta alegységéhez, és ezáltal gátolja a bakteriális RNS szintézisét. A rifaximin a bélfertőzésekért felelős Gram-pozitív és -negatív, aerob és anaerob baktériumok többségével szemben széles antimikrobiális spektrummal rendelkezik. A polimorf alfa formájú rifaximin nagyon rosszul szívódik fel a gastrointestinalis rendszerből, így hatását lokálisan a bél lumenben fejti ki; klinikailag nem hat az invazív kórokozókra akkor sem, ha in vitro ezek a baktériumok érzékenyek rá. Rezisztenciamechanizmus A rifaximinnel szembeni rezisztencia elsősorban a bakteriális RNS-polimeráz enzimet kódoló rpoB génben bekövetkező reverzibilis egylépéses kromoszóma alteráció eredménye. A rezisztens alpopulációk incidenciája az utazók hasmenésében szenvedő betegekből izolált baktériumok körében nagyon alacsony volt. Utazók hasmenésében szenvedő betegeknél a bélflóra érzékenységében mutatkozó változásokat értékelő klinikai vizsgálatokban nem mutatták ki gyógyszerrezisztens Gram-pozitív (pl. enterococcusok) és Gram-negatív (E. coli) organizmusok jelenlétét a háromnapos rifaximin-kezelés alatt. A rezisztencia normál bélbaktérium-flórában történő kialakulását ismételt, nagy dózisokban alkalmazott rifaximinnel vizsgálták egészséges önkénteseknél és gyulladásos bélbetegségen szenvedő betegeknél. A rifaximinre rezisztens törzsek kialakultak ugyan, de instabilak voltak és nem telepedtek meg a gastrointestinalis traktusban, illetve nem szorították ki a rifaximinre érzékeny törzseket. Amikor a kezelést abbahagyták, a rezisztens törzsek gyorsan eltűntek. Kísérleti és klinikai adatok arra utalnak, hogy az utazók hasmenése rifaximinnel történő kezelése olyan betegeknél, akiknél Mycobacterium tuberculosis vagy Neisseria meningitidis törzsek mutathatók ki, nem eredményezi a rifampicin-rezisztens törzsek pozitív szelekcióját. Érzékenység A rifaximin nem felszívódó antibakteriális szer. Az in vitro érzékenységi vizsgálat nem alkalmazható a baktériumok rifaximinnel szembeni érzékenységének vagy rezisztenciájának megbízható meghatározására. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat érzékenységi vizsgálatok során alkalmazandó klinikai határérték alátámasztásához. A rifaximint a világ négy különböző területén vizsgálták in vitro az utazók hasmenését okozó patogénekkel. Ezek a patogének a következők voltak: ETEC (enterotoxigén E. coli), EAEC (enteroaggregatív E. coli), Salmonella spp., Shigella spp., Non-V cholerae vibrios, Plesiomonas spp., Aeromonas spp., Campylobacter spp. A MIC90 a vizsgált baktérium izolátumokban 32 µg/ml volt, ami könnyen elérhető a béllumenen a rifaximin magas koncentrációjának köszönhetően a székletben. Mivel a rifaximin nagyon csekély mértékben szívódik fel a gastrointestinalis traktusból, az invazív patogénekkel szemben klinikailag nem hatásos még akkor sem, ha in vitro ezek a baktériumok érzékenyek rá. Klinikai hatásosság Az utazók hasmenésében szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok szerint a rifaximin klinikailag hatásos az ETEC (enterotoxigén E. coli) és az EAEC (enteroaggregatív E. coli) baktériumokkal szemben. Elsősorban ezek a kórokozók idézik elő a mediterrán országokba, illetve a trópusi és szubtrópusi területekre utazóknál fellépő hasmenést. Gyermekek és serdülők A rifaximin hatásosságát, adagolását és biztonságosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Az irodalmat áttekintve 9 hatásossági vizsgálat található a gyermekpopulációban, melyekben 371 gyermek vett részt, 233-an kaptak rifaximint. A beválasztott gyermekek többsége 2 éven felüli volt. A tanulmányok közös jellemzője a bakteriális eredetű hasmenés megléte volt (a kezelés előtt, közben vagy után igazolva). Az adatok (maguk a vizsgálatok és a meta-analízis) azt mutatják, hogy a rifaximin hatásossága pozitív tendenciát mutat olyan konkrét állapotokban (akut hasmenés, főleg visszatérő vagy rosszabbodó formáknál), melyeket ismerten vagy feltételezhetően nem invazív, rifaximinre érzékeny baktériumok, pl. Escherichia coli okoztak. Ebben a kevés beteg részvételével elvégzett néhány vizsgálatban a leggyakrabban használt dózis 2-12 éves gyermekek esetén naponta 2-4 alkalommal 20-30 mg/ttkg volt (lásd 4.2 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Patkányokkal, kutyákkal végzett és humán farmakokinetikai vizsgálatok alapján a rifaximin polimorf alfa formája per os alkalmazást követően gyakorlatilag nem (kevesebb, mint 1%-ban) szívódik fel. A rifaximin terápiás adagjainak ismételt alkalmazása esetén egészséges önkénteseknél és sérült bélnyálkahártyájú betegeknél (gyulladásos bélbetegség) a plazmaszint elhanyagolható volt (kevesebb, mint 10 ng/ml). A rifaximin szisztémás felszívódásának klinikailag irreleváns növekedését figyelték meg, amikor azt magas zsírtartalmú reggelit követően 30 percen belül vették be. Eloszlás A rifaximin közepes mértékben kötődik humán plazmafehérjékhez. In vivo az átlagos fehérjekötődési arány a rifaximin beadásakor egészséges személyeknél, akik naponta kétszer vagy háromszor kaptak 550 mg dózist 67,5%, károsodott májműködésű betegeknél pedig, akik naponta kétszer kaptak 550 mg dózist 62% volt. Biotranszformáció Székletkivonatok elemzésével igazolták, hogy a rifaximin intakt molekula formájában található meg a székletben, ami azt jelenti, hogy a gyomor-bélcsatornán történő áthaladása során nem bomlik le, és nem metabolizálódik. Egy vizsgálat során, amelyet radioaktív anyaggal jelölt rifaximin alkalmazásával végeztek, a beadott rifaximin-adag 0,025%-át nyerték vissza a vizeletből, míg az adag kevesebb, mint 0,01%-át a rifaximin emberben kimutatott egyetlen metabolitja, 25-dezacetil-rifaximin formájában nyerték vissza. Elimináció A 14C-rifaximin csaknem kizárólag és teljes mértékben a széklettel választódik ki (az alkalmazott dózisnak 96,9%-a), amelyet egy radioaktív anyaggal jelölt rifaximinnel elvégzett vizsgálat igazolt. A 14C-rifaximin bevett adagjának maximum 0,4%-a nyerhető vissza a vizeletből. Linearitás/nem-linearitás Emberben a szisztémás rifaximin-expozíció sebességét és mértékét nem-lineáris (dózisfüggő) kinetika jellemezte, ami összhangban van a rifaximin kioldódási sebesség által korlátozott abszorpciójának lehetőségével. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás A rifaximin beszűkült veseműködésű betegeknél történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Májkárosodás A károsodott májműködésű betegekről rendelkezésre álló klinikai adatok az egészséges személyeknél megfigyelthez képest nagyobb mértékű szisztémás expozíciót mutattak. Májkárosodásban szenvedő egyéneknél a szisztémás rifaximin expozícióban bekövetkező fokozódás a rifaximin gyomorban és bélcsatornában kifejtett helyi hatásának és csekély mértékű szisztémás biohasznosulásának, továbbá a rifaximinről cirrhosisban szenvedő egyének esetében rendelkezésre álló biztonságossági adatok fényében értelmezendő. Mivel a rifaximin lokálisan hat, az adagolás módosítása nem szükséges májelégtelenségben szenvedő betegeknél. Gyermekek és serdülők A rifaximin farmakokinetikáját gyermek betegek esetében egyik korcsoportban sem vizsgálták. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózisú toxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Egy patkányokkal végzett embryofoetalis fejlődési vizsgálat során napi 300 mg/ttkg-os adag alkalmazása mellett a csontosodás enyhe és átmeneti késését figyelték meg, ami nem befolyásolta az utódok normális fejlődését. Nyulaknál a vemhesség alatt szájon át adott rifaximin hatására skeletalis eltérések incidenciájának fokozódását figyelték meg. Ezen elváltozások klinikai jelentősége nem ismert. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 12 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés (keresztjelzés nélkül) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 oC-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Alfasigma S.p.A. Via Ragazzi del '99, n. 5 40133 Bologna (BO) Olaszország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-6639/01 12× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK /MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. január 1. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. október 1. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. április 15. 1 A vizsgáló "napégést" jelentett, nem fényérzékenységre, hanem napégésre utal. --------------- ------------------------------------------------------------ --------------- ------------------------------------------------------------ 7 OGYÉI/82798/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A rifaximin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek csontosodásra és skeletalis eltérésekre gyakorolt átmeneti hatásokat mutattak a foetusban (lásd 5.3 pont). Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége embereknél nem ismeretes. A rifaximin alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt. Szoptatás Nem ismert, hogy a rifaximin/a metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A rifaximin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják, illetve el sem kezdik a kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre, s a kezelés előnyét az anyára nézve. Termékenység Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a hím vagy nőstény állatok termékenysége tekintetében. | 
