Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Kapidin 10 mg filmtabletta Sárga, kerek, mindkét oldalukon domború felületű, 6,5 mm átmérőjű filmbevonatú tabletták, egyik oldalukon bemetszéssel, másik oldalukon "L" jelzéssel ellátva. Kapidin 20 mg filmtabletta Rózsaszínű, kerek, mindkét oldalukon domború felületű, 8,5 mm átmérőjű filmbevonatú tabletták, egyik oldalukon bemetszéssel, másik oldalukon "L" jelzéssel ellátva. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Kapidin 10 mg filmtabletta 10 mg lerkanidipin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 9,4 mg lerkanidipinnek felel meg. Kapidin 20 mg filmtabletta 20 mg lerkanidipin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 18,8 mg lerkanidipinnek felel meg. Ismert hatású segédanyag: Kapidin 10 mg filmtabletta 30 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Kapidin 20 mg filmtabletta 60 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: magnézium-sztearát; povidon; karboximetilkeményítő-nátrium (A típus); laktóz-monohidrát; mikrokristályos cellulóz. Filmbevonat: makrogol; részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol); talkum; titán-dioxid (E 171); sárga vas-oxid (E 172); vörös vas-oxid (E 172) (csak a Kapidin 20 mg filmtablettában). Javallat4.1 Terápiás javallatok A Kapidin felnőttek részére, enyhe és közepesen súlyos essentialis hypertonia kezelésére javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az ajánlott dózis 10 mg, naponta egyszer, per os bevéve, legalább 15 perccel étkezés előtt. A beteg egyéni válaszreakciójától függően a napi dózis 20 mg-ig növelhető. A dózis beállítása legyen fokozatos, mivel a maximális antihipertenzív hatás kb. 2 hét alatt alakul ki. Olyan betegek esetében, akiknek egy antihipertenzív szer nem elég hatékony a vérnyomás beállításához, előnyösen ki lehet lerkanidipinnel egészíteni a ß-receptor-blokkoló (atenolol), diuretikum (hidroklorotiazid) vagy angiotenzinkonvertáló-enzim-gátló (kaptopril vagy enalapril) terápiát. Mivel a lerkanidipin dózis-hatás görbéje meredeken emelkedik, és platót ér el 20-30 mg között, a hatásosság nagyobb dózisok alkalmazása esetén valószínűleg nem javul, viszont a mellékhatások fokozódhatnak. Különleges betegcsoportok Idősek Habár a farmakokinetikai adatok és a klinikai tapasztalat azt mutatják, hogy nem szükséges a napi dózis módosítása, de a kezelés elkezdése nagyobb figyelmet igényel időseknél. Gyermekek és serdülők A lerkanidipin a klinikai tapasztalatok hiánya miatt nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára. Vese-, vagy májkárosodás A kezelés enyhe vagy közepesen súlyos vese-, illetve májkárosodásban csak óvatosan kezdhető el. Bár ezek a betegek az általában javasolt adagolást jól tolerálhatják, óvatosnak kell lenni a dózis 20 mg-ra emelésekor. Májkárosodás esetén az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása megfontolandó. A lerkanidipin ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedő betegek esetében, beleértve a dialízis alatt álló betegeket is (lásd 4.3 és 4.4 pontokat). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A tablettát vízzel, legalább 15 perccel étkezés előtt kell bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Bal kamrai kiáramlási pálya obstrukciója. - Kezeletlen congestiv szívelégtelenség. - Instabil angina pectoris vagy közelmúltban lezajlott (1 hónapon belüli) myocardialis infarctus. - Súlyos fokú májkárosodás. - Súlyos fokú vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc), beleértve a dialízis alatt álló betegeket is. - Együttadás - a CYP3A4 erős gátlószereivel (lásd 4.5 pont), - ciklosporinnal (lásd 4.5 pont), - grépfrúttal vagy grépfrútlével (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Sick sinus szindróma Sick sinus szindrómában szenvedő (pacemaker nélküli) betegek lerkanidipin-kezelésekor fokozott óvatosság ajánlott. Balkamra-diszfunkció Bár a hemodinamikailag ellenőrzött vizsgálatok nem mutatták ki a kamrafunkció károsodását, óvatosság szükséges balkamra-diszfunkcióban szenvedő betegek kezelésekor. Ischaemiás szívbetegség Felmerült, hogy az ischaemiás szívbetegségben a fokozott cardiovascularis kockázat kapcsolatba hozható egyes rövid hatású dihidropiridinekkel. Bár a lerkanidipin hosszú hatású, mégis körültekintést igényel az ilyen betegek kezelése. Ritka esetekben a dihidropiridinek mellkasi fájdalmat vagy angina pectorist okozhatnak. Nagyon ritkán előfordult, hogy angina pectorisban szenvedő betegeknél gyakoribbá váltak a rohamok és azok hosszabbak és súlyosabbak lettek. Izolált esetekben myocardialis infarctus fordult elő (lásd 4.8 pont). Alkalmazás vese- vagy májkárosodás esetén Enyhe és közepesen súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében különös óvatosság ajánlott. Bár ezek a betegek a szokásos 10 mg-os napi dózist általában jól tolerálják, óvatosság ajánlott a napi dózis 20 mg-ra történő emelésekor. Közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé. A lerkanidipin ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc), beleértve a hemodialízist igénylő betegeket is (lásd 4.2 pont és 4.3 pont). Peritoneális dialízis A peritoneális dialízist igénylő betegeknél a lerkanidipin zavaros peritoneális effluens kialakulásával hozható összefüggésbe. A zavarosság a peritoneális kifolyó oldatban a triglicerid-koncentráció megnövekedésének tulajdonítható. Bár a mechanizmus ismeretlen, a zavarosság a lerkanidipin-kezelés abbahagyása után hamarosan megszűnik. Fontos ennek az összefüggésnek a felismerése, mivel a zavaros peritoneális effluens tévesen fertőzéses eredetű peritonitis diagnózisához, következésképpen szükségtelen kórházi kezeléshez és empirikus antibiotikum-kezeléshez vezethet. CYP3A4-induktorok A CYP3A4 induktorai, mint az antikonvulzív szerek (például fenitoin, karbamazepin) és a rifampicin, csökkenthetik a lerkanidipin plazmaszintjét, és emiatt a lerkanidipin hatásossága a vártnál kisebb lehet (lásd 4.5 pont). Alkohol Az alkoholfogyasztást kerülni kell, mert fokozhatja az antihipertenzív szerek vazodilatátor hatását (lásd 4.5 pont). Gyermekek és serdülők A lerkanidipin biztonságosságát és a hatásosságát nem állapították meg gyermekek esetében. Segédanyagok Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A lerkanidipin kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal óvatosság ajánlott, mivel szédülés, gyengeség, fáradékonyság és ritkán aluszékonyság fordulhat elő. 4.9 Túladagolás A forgalomba hozatalt követően néhány túladagolási esetről számoltak be, 30-40 mg-tól 800 mg-ig terjedő dózistartományban, beleértve az öngyilkossági kísérleteket is. Tünetek Más dihidropiridinekhez hasonlóan, a lerkanidipin túladagolásakor jelentős mértékű perifériás vazodilatáció jelentkezhet nagymértékű hypotoniával és reflex tachycardiával. Nagyon nagy dózisokban azonban a perifériás szelektivitás elveszhet, ami bradycardiát és negatív inotróp hatást okoz. A túladagolással kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a hypotonia, a szédülés, a fejfájás és a palpitáció. Kezelés A klinikailag szignifikáns hypotonia aktív cardiovascularis támogatást igényel, ideértve a szív- és a légzésfunkció monitorozását, a végtagok felemelését, valamint a keringő folyadék és a vizelet mennyiségének megfigyelését. A lerkanidipin tartós farmakológiai hatásának ismeretében fontos, hogy a beteg cardiovascularis státuszát legalább 24 órán át monitorozni kell. Mivel a készítmény nagy mértékben kötődik fehérjékhez, a dialízis valószínűleg nem hatásos. Azokat a betegeket, akiknél közepesen súlyos vagy súlyos mérgezés feltételezhető, intenzív osztályon kell megfigyelni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Együttadásuk ellenjavallt CYP3A4-inhibitorok Ismert, hogy a lerkanidipin a CYP3A4 enzimen metabolizálódik, és ezért a CYP3A4 enzim inhibitorainak egyidejűleg alkalmazása befolyásolhatja a lerkanidipin metabolizációját és eliminációját. A CYP3A4 erős inhibitorával, a ketokonazollal végzett interakciós vizsgálatban a lerkanidipin plazmaszintje jelentősen megemelkedett (az eutomer (S)-lerkanidipin AUC-értéke 15-szörösére emelkedett, míg a Cmax 8-szorosára nőtt). A lerkanidipin a CYP3A4 inhibitoraival (például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir, eritromicin, troleandomicin, klaritromicin) nem adható együtt (lásd 4.3 pont). Ciklosporin Lerkanidipin és a ciklosporin együttes alkalmazása esetén mindkét gyógyszer plazmaszintjének emelkedését tapasztalták. Egy fiatal egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy ha a ciklosporint a lerkanidipin bevétele után 3 órával vették be, a lerkanidipin plazmaszintje nem változott, míg a ciklosporin AUC-értéke 27%-kal nőtt. Ezzel szemben, ha a lerkanidipint és a ciklosporint egyidejűleg vették be, ez a lerkanidipin plazmakoncentrációjának háromszoros emelkedését és a ciklosporin AUC-értékének 21%-os növekedését okozta. A ciklosporint és a lerkanidipint nem szabad együtt adni (lásd 4.3 pont). Grépfrút vagy grépfrútlé A többi dihidropiridinhez hasonlóan a lerkanidipin is érzékeny a metabolizmus grépfrúttal vagy grépfrútlével történő gátlására, ennek következtében a szisztémás elérhetősége fokozódik és megnő a vérnyomáscsökkentő hatása. A lerkanidipint nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.3 pont). Együttadásuk nem ajánlott CYP3A4-induktorok A lerkanidipin együttadása a CYP3A4-induktoraival - mint például antikonvulzív szerek (pl. fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin), és rifampicin - óvatosságot igényel, mert az antihipertenzív hatás mérséklődhet. A szokásosnál gyakrabban kell a vérnyomást ellenőrizni (lásd 4.4 pont). Alkohol Kerülni kell az alkoholfogyasztást a gyógyszer szedésekor, mivel az alkohol fokozhatja az antihipertenzív szerek értágító hatását (lásd 4.4 pont). Elővigyázatos alkalmazás, beleértve a dózismódosítást CYP3A4 szubsztrátjai Óvatosság szükséges, ha a lerkanidipint a CYP3A4 egyéb szubsztrátjaival - mint pl. terfenadin, asztemizol, III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek pl. amiodaron, kinidin, szotalol - együtt alkalmazzák. Midazolám Ha a lerkanidipint per os 20 mg dózisban együtt adták midazolámmal idős önkénteseknek, a lerkanidipin felszívódása mintegy 40%-kal megemelkedett, az abszorpció sebessége azonban lassult (a tmax 1,75 óráról 3 órára tolódott ki). A midazolám koncentrációja nem változott. Metoprolol A lerkanidipint és az elsősorban a májon át kiválasztódó béta-blokkolót, a metoprololt együtt adva, a metoprolol biohasznosulása nem változott, ugyanakkor a lerkanidipiné 50%-kal csökkent. Ez azzal függhet össze, hogy a béta-blokkolók csökkentik a májon átáramló vér mennyiségét, ezért ebbe a gyógyszercsoportba tartozó egyéb gyógyszerek is előidézhetik ezt a hatást. Ebből következik, hogy a lerkanidipin biztonságosan adható béta-adrenerg-blokkolókkal, de a dózis módosítására szükség lehet. Digoxin Ha 20 mg lerkanidipint adtak tartós béta-metildigoxin-kezelésben részesülő betegeknek, nem volt farmakokinetikai kölcsönhatásra utaló bizonyíték. Azonban a digoxin Cmax-értéke átlagosan 33%-kal nőtt, míg az AUC és a vese-clearance nem változott szignifikánsan. Egyidejű digoxin-kezelés alatt álló betegeket gondosan meg kell figyelni a digitálisz-intoxikáció jeleinek észlelése érdekében. Együttadása más gyógyszerekkel Fluoxetin A fluoxetinnel (a CYP2D6 és a CYP3A4 inhibitora) végzett interakciós vizsgálatban, amelyet 65±7 éves (átlag ± SD) önkénteseken végeztek, nem találtak klinikailag lényeges változást a lerkanidipin farmakokinetikájában. Cimetidin Egyidejűleg adott napi 800 mg dózisú cimetidin nem változtatja meg szignifikánsan a lerkanidipin plazmaszintjét, de nagyobb dózisok alkalmazásakor óvatosság szükséges, mivel a lerkanidipin biohasznosulása és hipotenzív hatása fokozódhat. Szimvasztatin Ha 20 mg lerkanidipint ismétlődően együtt adtak 40 mg szimvasztatinnal, a lerkanidipin AUC-értéke nem változott szignifikánsan, míg a szimvasztatin AUC-értéke 56%-kal, az aktív metabolitjának, a béta-hidroxisavnak AUC-értéke pedig 28%-kal nőtt. Nem valószínű, hogy ilyen mértékű változásnak klinikai jelentősége lenne. Nem várható kölcsönhatás, ha az ilyen gyógyszereknél javasoltaknak megfelelően a lerkanidipint reggel, a szimvasztatint pedig este veszi be a beteg. Diuretikumok és ACE-gátlók A lerkanidipin biztonságosan adták együtt diuretikumokkal és ACE-gátlókkal. Egyéb vérnyomásra ható gyógyszerek Ami az összes antihipertenzív gyógyszert illeti, fokozott vérnyomáscsökkentő hatásokat lehet megfigyelni, ha a lerkanidipint más, vérnyomásra ható gyógyszerekkel, például a húgyúti tünetek kezelésére szolgáló alfa-receptor-blokkolókkal, triciklusos antidepresszánsokkal, neuroleptikumokkal együtt adják. Ezzel szemben, a vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése figyelhető meg kortikoszteroidokkal való egyidejű alkalmazáskor. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A lerkanidipin biztonságosságát 10-20 mg napi egyszeri dózisban adva értékelték kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél), valamint aktív kontrollos és nem kontrollos, hosszú távú klinikai vizsgálatokban, összesen 3676 lerkanidipinnel kezelt hipertóniás betegnél. A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően leggyakrabban jelentett mellékhatások: perifériás ödéma, fejfájás, kipirulás, tachycardia és palpitatio. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázatban a klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatal után, világszerte nyert tapasztalatokból származó, a gyógyszer szedésével összefüggésbe hozható mellékhatások találhatók, a MedDRA szervrendszeri kategóriái szerint csoportosítva, és előfordulásuk gyakorisága szerint feltüntetve: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. MedDRA szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka túlérzékenység Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori fejfájás Nem gyakori szédülés Ritka somnolentia, syncope Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori tachycardia, palpitatio Ritka angina pectoris Érbetegségek és tünetek Gyakori kipirulás Nem gyakori hypotensio Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori dyspepsia, nausea, gyomortáji fájdalom Ritka hányás, hasmenés Nem ismert gingiva hypertrophia1, zavaros peritoneális effluens1 Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem ismert szérum-transzaminázszint emelkedése1 A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori kiütés, pruritus Ritka urticaria Nem ismert angioedema1 A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori polyuria Ritka pollakisuria Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori perifériás ödéma Nem gyakori asthenia, fáradtság Ritka mellkasi fájdalom 1 spontán bejelentésekből származó mellékhatások a forgalomba hozatalt követően, világszerte nyert tapasztalatokból. A kiválasztott mellékhatások leírása A placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a perifériás ödéma incidenciája 0,9% volt a 10-20 mg lerkanidipinnel kezelteknél és 0,83% volt a placebocsoportban. Ez a gyakoriság a teljes vizsgálati populációban elérte a 2%-ot, beleértve a hosszú távú klinikai vizsgálatokat is. A lerkanidipin nem befolyásolja kedvezőtlenül sem a vércukorszintet, sem a szérum lipidszintjét. Egyes dihidropiridinek ritkán okozhatnak szívtáji fájdalmat vagy angina pectorist. Nagyon ritkán az angina pectorisban szenvedő betegek a rohamok gyakoribbá, hosszabbá vagy súlyosabbá válásáról számolhatnak be. Izolált esetekben myocardialis infarctus előfordulhat. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Kalciumcsatorna-blokkolók, Szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, főként érhatásokkal - dihidropiridin-származékok; ATC kód: C08CA13. Hatásmechanizmus A lerkanidipin a dihidropiridin-csoportba tartozó kalciumantagonista: gátolja a kalciumion transzmembrán influxát a szív- és a simaizomsejtekbe. Antihipertenzív hatásának mechanizmusa az, hogy közvetlenül ellazítja az erek simaizomzatát, és így csökkenti a teljes perifériás rezisztenciát. Farmakodinámiás hatások Rövid plazmafelezési ideje ellenére a lerkanidipin antihipertenzív hatása tartós, ami annak köszönhető, hogy erős a membránokhoz való kötődése. Nagy vascularis szelektivitása miatt nem rendelkezik negatív inotróp hatással. Mivel a lerkanidipin által okozott értágulat fokozatosan alakul ki, reflex tachycardiával járó akut hypotonia a hypertoniás betegeknél csak ritkán figyelhető meg. Hasonlóan az egyéb aszimmetrikus 1,4-dihidropiridinekhez, a lerkanidipin antihipertenzív hatása főként az (S)-enantiomerjének tulajdonítható. Klinikai hatásosság és biztonságosság A lerkanidipin klinikai hatásosságát és biztonságosságát napi egyszeri 10-20 mg dózisban adva értékelték kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél) és aktív kontrollos és nem kontrollos, hosszú távú összesen 3676 hipertóniás betegnél végzett klinikai vizsgálatokban. A legtöbb klinikai vizsgálatot enyhe vagy közepesen súlyos esszenciális hipertónia (az időseket és a diabeteses betegeket is beleértve) kezelésére végezték, olyan betegeknél, akik a lerkanidipint önmagában, vagy ACE-gátlókkal, diuretikumokkal vagy ß-blokkolókkal kombinálva kapták. A terápiás javallatot alátámasztó klinikai vizsgálatok mellett végeztek kis, nem kontrollos, de randomizált vizsgálatokat súlyos hypertoniás betegeknél is, akiknek a diasztolés vérnyomása 114,5±3,7 Hgmm (átlag ± SD) volt. A vizsgálat kimutatta, hogy a 25 beteg 40%-ánál naponta egyszer adott 20 mg lerkanidipin hatására normalizálódott a vérnyomás, míg naponta kétszer 10 mg adásakor a normalizálódás a 25 beteg 56%-ánál következett be. Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban izolált szisztolés hypertoniában szenvedő betegeknél a lerkanidipin szintén hatékonynak bizonyult, és a vérnyomást az átlagos kezdeti 172,6±5,6 Hgmm értékről 140,2±8,7 Hgmm-re csökkentette. Gyermekek és serdülők esetében nem végeztek klinikai vizsgálatokat. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás 10-20 mg bevétele után a lerkanidipin teljes mértékben felszívódik, csúcskoncentrációja a plazmában 10 mg bevétele után 3,3 nanogramm/ml ± 2,09 SD, 20 mg bevétele után 7,66 nanogramm/ml ± 5,90 SD, ezek az értékek a bevétel után 1,5-3 órával mérhetők. A lerkanidipin két enantiomerje hasonló plazmaszint profillal rendelkezik: a plazma csúcskoncentrációt azonos időben érik el, a plazma csúcskoncentráció értéke és az AUC-értéke átlagosan 1,2-szer magasabb az (S)-enantiomer esetében, és az eliminációs felezési idő azonos a két enantiomer esetében. A két enantiomer in vivo körülmények között nem alakul át egymássá. A nagyfokú "first pass" metabolizmus következtében a per os adott lerkanidipin biológiai hasznosulásának értéke a betegeknél, étkezést követően bevéve körülbelül 10%, egészséges önkénteseknél éhgyomorra bevéve ez 1/3-ára csökken. A lerkanidipin biológiai hasznosulása 4-szeresére is nőhet, ha a lerkanidipint zsíros étkezést követően 2 órán belül veszi be a beteg, ezért a lerkanidipin filmtablettát étkezés előtt kell bevenni. Eloszlás A hatóanyag gyorsan és nagymértékben jut a plazmából a szövetekbe és a szervekbe. A lerkanidipin több mint 98%-ban kötődik a szérumfehérjékhez. Súlyos fokú vese- vagy májkárosodásban a szérumfehérjék mennyisége lecsökken, ezért megemelkedhet a nem kötött frakció mennyisége. Biotranszformáció A lerkanidipint a CYP3A4 rendszer gyorsan metabolizálja, eredeti hatóanyag sem a vizeletben, sem a székletben nem mutatható ki. Túlnyomórészt inaktív metabolitokká alakul át, az alkalmazott dózis 50%-a a vizelettel távozik. Emberi máj mikroszómákon végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy 20 mg lerkanidipin adásával elérhető legmagasabb plazmakoncentráció 160-szorosának megfelelő koncentrációban kis mértékben gátolja a CYP3A4, illetve 40-szeresének megfelelő koncentrációban kis mértékben gátolja a CYP2D6 enzimet. Embereken végzett interakciós vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a lerkanidipin nem befolyásolja a midazolám vérszintjét, ami a CYP3A4 tipikus szubsztrátja, és nem befolyásolja a metoprololét sem, ami a CYP2D6 tipikus szubsztrátja. Ezek alapján nem várható, hogy a lerkanidipin terápiás dózisokban gátolja azoknak a hatóanyagoknak a biotranszformációját, melyeket a CYP3A4, ill. a CYP2D6 metabolizál. Elimináció Az elimináció fő útja a biotranszformáció. Számított átlagos terminális felezési ideje 8-10 óra, a terápiás hatás tartama a lipidmembránokhoz való jelentős fokú kötődése miatt mégis 24 óra. Az ismételt alkalmazás nem eredményez akkumulációt. Linearitás/nem-linearitás A lerkanidipin per os bevétele után a lerkanidipin vérszintje nem teljesen arányos a bevett dózissal (nem-lineáris kinetika). 10, 20, ill. 40 mg adag bevétele után a plazma csúcskoncentrációk aránya 1:3:8 volt, a plazmakoncentráció-idő görbe alatti területek aránya pedig 1:4:18 volt, ami arra utal, hogy a "first pass" metabolizáló rendszer progresszív módon telítődik. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a dózis emelésével a lerkanidipin biológiai hasznosulása megnő. Különleges betegcsoportok Időseknél, valamint enyhe és közepesen súlyos fokú máj- vagy vesekárosodásban a lerkanidipin farmakokinetikája hasonló volt, mint az átlagos betegcsoportban. Súlyos vesekárosodásban szenvedő vagy dialízisre szoruló betegeknél magasabb vérszinteket mértek (mintegy 70%-kal). Közepes fokú és súlyos májkárosodásban a lerkanidipin szisztémás biohasznosulása valószínűleg magasabb, mivel elsősorban a májban metabolizálódik. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Állatoknál végzett biztonságossági farmakológiai vizsgálatok eredményei nem utaltak arra, hogy a hatóanyag antihipertenzív dózisokban befolyásolná az autonóm idegrendszer, központi idegrendszer vagy a gyomor-béltraktus működését. A patkányoknál és kutyáknál végzett hosszú távú vizsgálatokban nem találtak olyan hatást, ami direkt vagy indirekt módon ne függött volna össze a nagy dózisban adott kalciumantagonistáktól várható erősen fokozott farmakodinámiás hatásokkal. A lerkanidipin nem volt genotoxikus és nem bizonyult karcinogénnek. Patkányokon végzett vizsgálatokban a lerkanidipin nem befolyásolta a termékenységet és az általános reprodukciós teljesítményt. Nem észleltek patkányoknál és nyulaknál teratogén hatást, ugyanakkor patkányoknál a nagy dózisban adott lerkanidipin pre- és posztimplantációs veszteséget és késleltetett foetalis fejlődést okozott. A lerkanidipin-hidroklorid szülés alatt nagy dózisokban (12 mg/ttkg/nap) adva rendellenes, nehéz szüléshez (dystocia) vezetett. A lerkanidipinnek és/vagy metabolitjainak megoszlását vemhes állatokban, illetve kiválasztódását a tejbe nem vizsgálták. A hatóanyag metabolitjait toxikológiai vizsgálatokban külön nem tanulmányozták. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás dobozban vagy garanciazáras LDPE kupakkal lezárt HDPE tartály dobozban. Kiszerelés: PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás: 7 db, 14 db, 28 db, 30 db, 35 db, 42 db, 50 db, 56 db, 90 db, 98 db, 100 db filmtabletta HDPE tartály: 100 db filmtabletta Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés : ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás: Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti buborékcsomagolásban tárolandó. HDPE tartály: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet. A tabletták a tartályban tárolandók. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva. 6.3 Felhasználhatósági időtartam PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás: 2 év. HDPE tartály: 3 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Zentiva, k.s. U kabelovny 130, Dolní Měcholupy, 102 37, Prága 10, Csehország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI Kapidin 10 mg filmtabletta OGYI-T-24018/01 7× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/02 14× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/03 28× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/04 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/05 35× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/06 42× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/07 50× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/08 56× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/09 90× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/10 98× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/11 100× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/12 100× HDPE tartály Kapidin 20 mg filmtabletta OGYI-T-24018/13 7× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/14 14× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/15 28× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/16 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/17 35× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/18 42× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/19 50× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/20 56× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/21 90× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/22 98× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/23 100× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-24018/24 100× HDPE tartály 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. március 4. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. augusztus 12. 12 OGYÉI/21268/2022 OGYÉI/21269/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A lerkanidipin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek adatok. Bár az állatokon lerkanidipinnel végzett vizsgálatok nem mutattak teratogén hatásokat (lásd 5.3 pont), de ezeket más dihidropiridin-vegyületek esetében megfigyelték. A lerkanidipin nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nőknél, akik nem használnak fogamzásgátlást (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy a lerkanidipin, illetve metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. Nem lehet kizárni az újszülöttekre/csecsemőkre vonatkozó kockázatot. A lerkanidipin nem alkalmazható a szoptatás alatt. Termékenység A lerkanidipinre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Néhány, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegnél reverzibilis biokémiai változásokat jelentettek a spermiumok fejében, amelyek károsan befolyásolhatják a megtermékenyítést. Azokban az esetekben, amikor az ismételt in vitro megtermékenyítés sikertelen, és erre más magyarázatot nem találnak, figyelembe kell venni a kalciumcsatorna-blokkolók lehetséges szerepét is. | 
