Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos infúzió. Tiszta, sárga, látható részecskéktől mentes oldat, melynek pH-ja 4,4-4,6. Ozmolalitás: 270-320 mOsm/kg 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 400 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin-hidroklorid formájában) 250 ml-es infúziós tartályonként. 1,745 mg moxifloxacin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként. Ismert hatású segédanyag: 250 ml oldatos infúzió 678,6 mg (29,52 mmol) nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása vízmentes nátrium-szulfát nátrium-acetát-trihidrát ecetsav (a pH beállításához) injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok A Moxifloxacin-Teva 400 mg/250 ml az alábbiak kezelésére javallott: - területen szerzett pneumonia (community acquired pneumonia, CAP); - szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók (complicated skin and skin structure infections, cSSSI) A moxifloxacin csak akkor alkalmazható, ha a fertőzések kezdeti kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az ajánlott dózis naponta egyszer 400 mg moxifloxacin infúzióban beadva. Az intravénásan megkezdett terápia 400 mg-os moxifloxacin-tablettával is folytatható, ha ez klinikailag indokolt. A klinikai vizsgálatok során a betegek többségét 4 napon belül (CAP), illetve 6 napon belül (cSSSI) átállították orális terápiára. Az intravénás és az orális kezelés teljes ajánlott időtartama területen szerzett pneumonia (CAP) esetén 7-14 nap, szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók (cSSSI) esetén pedig 7-21 nap. Vese és/vagy májkárosodás Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban szenvedő, vagy tartós dialízisben, vagyis hemodialízisben, valamint folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben részesülő betegek esetében nincs szükség dózismódosítására (a további részleteket lásd az 5.2 pontban). Májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3 pont). Egyéb különleges betegcsoportok Idősek, valamint kis testtömegű betegek esetében nincs szükség a dózis módosítására. Gyermekek és serdülők A moxifloxacin gyermekeknél és növésben lévő serdülőknél ellenjavallt. A moxifloxacin hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra, 60 perces folyamatos infúzióban (lásd még 4.4 pont). Az oldatos infúzió - amennyiben orvosilag indokolt - egy T-elágazású cső közbeiktatásával, más kompatilibis infúziós oldattal együtt is beadható (lásd 6.6 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont). - 18 éves kor alatti betegek. - A beteg anamnézisében szereplő, kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/-betegség. Moxifloxacin-expozíciót követően a preklinikai vizsgálatok során és embereknél is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT-megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik a következő betegségekben szenvednek: - veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT-szakasz megnyúlás; - az elektrolit-háztartás zavarai, különösen a nem korrigált hypokalaemia; - klinikailag jelentős bradycardia; - klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval; - az anamnézisben szereplő, tünetekkel járó szívritmuszavar. A moxifloxacin nem alkalmazható együtt a QT-szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerekkel (lásd még 4.5 pont). A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin ugyancsak ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek a májfunkciója károsodott (Child-Pugh C), és olyan betegeknél, akiknél a transzaminázok szintje a normálérték felső határát (upper limit of normal, ULN) több mint ötszörösével meghaladja. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A moxifloxacin alkalmazása kerülendő azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat arány gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Különösen a kevésbé súlyos infekciók esetében össze kell vetni a moxifloxacin-kezelés előnyeit és a Figyelmeztetések és óvintézkedések pontban felsorolt információkat. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző, esetenként több szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichés funkciók és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó) rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra utaló jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy forduljon tanácsért a gyógyszert felíró orvoshoz. QTc-szakasz megnyúlása és a potenciális QTc-szakasz-megnyúlással kapcsolatos klinikai tapasztalatok A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc-szakasz megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A QT-megnyúlás mértéke megnőhet a plazmakoncentráció a gyors intravénás infúzió miatt bekövetkező emelkedésével. Ezért az infúzió beadásnak időtartama nem lehet rövidebb az ajánlott 60 percnél, és a napi egyszeri 400 mg intravénás dózist nem szabad túllépni. A további részleteket lásd alább és a 4.3 és a 4.5 pontokban. A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, akár rendelkezésre áll EKG lelet, akár nem. A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél ismert bármilyen, szív-arrhythmiára hajlamosító tényező (pl. akut myocardialis ischaemia), mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointes-t is) és a szívmegállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akik a káliumszintet esetleg csökkentő gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint csak kellő elővigyázatossággal szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont). A nők és az idősek érzékenyebbek lehetnek olyan, QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerek hatásaira, mint a moxifloxacin, ezért esetükben különös óvatosságra van szükség. Túlérzékenységi/allergiás reakciók Az első alkalmazás után jelentkező túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonokkal, többek között moxifloxacinnal kapcsolatban. Az anafilaxiás reakciók már az első alkalmazást követően is életveszélyes sokkig súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és a beteget megfelelő ellátásban (pl. sokktalanítás) kell részesíteni. Súlyos májbetegségek A moxifloxacin alkalmazásával összefüggésben fulmináns hepatitis eseteit jelentették, melyek akár májelégtelenséghez (beleértve a halálos eseteket is) vezethetnek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májelégtelenségre utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam vagy hepaticus encephalopathia. Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni. A bőrt érintő súlyos mellékhatások A bőrt érintő súlyos - potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű - mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxikus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN vagy AGEP alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni. Görcsrohamokra hajlamos betegek Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Elővigyázatos alkalmazás szükséges azoknál a betegeknél, akiknek központi idegrendszeri betegségük van vagy más kockázati tényező jelenléte görcsrohamra hajlamossá teheti őket, illetve csökkentheti a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacinnal végzett kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedést kell tenni. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai reakciók Pszichiátriai reakciók már a kinolonok, többek között a moxifloxacin első alkalmazását követően is jelentkezhetnek. Nagyon ritka esetekben a depresszió vagy a pszichotikus reakciók egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérletekig fokozódtak (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók jelentkeznek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint pszichotikus betegeknél vagy olyan betegeknél tervezik alkalmazni, akiknek anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel. Antibiotikumok alkalmazásával összefüggő hasmenés, beleértve a colitist Antibiotikumok alkalmazásával összefüggő hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok alkalmazásával összefüggő colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) - beleértve a pseudomembranosus colitist és a Clostridium difficile okozta hasmenést is - előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, amelyek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális szerekkel- beleértve a moxifloxacint is - végzett kezelést fel kell függeszteni, és azonnal megfelelő terápiás intézkedéseket kell tenni. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő járványügyi intézkedésekről a fertőzésátvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél ellenjavallt. Myasthenia gravisban szenvedő betegek Myasthenia gravisban szenvedő betegeknél a moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni, mivel a tünetek fellángolását okozhatja. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő idős betegeknél a moxifloxacint különös elővigyázatossággal kell alkalmazni akkor, ha a betegek nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mivel a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát. Látászavarok Ha látáskárosodás következik be, vagy bármilyen szempanasz jelentkezik, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot). Dysglykaemia Minden más fluorokinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin esetében is beszámoltak vércukorszint-ingadozásról, mind hypoglykaemiaról, mind hyperglykaemiaról. A moxifloxacinnal kezelt betegeknél a dysglykaemia elsősorban az egyidejűleg orális antidiabetikummal (pl. szulfonilurea) vagy inzulinnal kezelt idős diabeteses betegek esetében fordult elő. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt (lásd 4.8 pont). Fényérzékenységi reakciók megelőzése A kinolonokról kimutatták, hogy fényérzékenységi reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin alkalmazásakor kisebb a fényérzékenység kiváltásának kockázata. Mindazonáltal a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt kerüljék mind az UV-sugárzást, mind a nagy testfelületet érintő és/vagy erős napsütést. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek Azok a betegek, akiknek a családi anamnézisében glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány szerepel, vagy ők maguk szenvednek ebben a betegségben, hajlamosak a haemoliticus reakciókra, amikor kinolon-kezelést kapnak. Ezért az ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni. A periarteriális szövet gyulladása A moxifloxacin oldatos infúzió csak intravénásan alkalmazható. Az intraarteriális alkalmazás kerülendő, mivel a klinikai vizsgálatok szerint ilyen alkalmazást követően a periarteriális szövet gyulladása alakul ki. Különleges, szövődményes bőr- és lágyrészinfekciókban (cSSSI) szenvedő betegek A moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égési sérülések, fasciitis és a "diabeteses láb" osteomyelitisszel járó fertőzései kezelésében nem igazolt. Nátriumszegény diétán lévő betegek Ez a gyógyszer adagonként 678,6 mg (29,52 mmol) nátriumot tartalmaz. Ezt figyelembe kell venni a nátriumszegény diétát tartó betegeknél. Interferencia biológiai tesztekkel A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp.-tenyésztéses vizsgálati eredményét, mivel gátolja a Mycobacteriumok szaporodását, és ez álnegatív eredményt okoz a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vett minták esetén. MRSA okozta fertőzések A moxifloxacin nem ajánlott meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA-fertőzés esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1 pont). Gyermekek és serdülők A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor a fluorokinolonok - beleértve a moxifloxacint is - károsan befolyásolhatják a betegek gépjárművezetési vagy gépkezelési képességét a központi idegrendszeri reakciók (pl. szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8 pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope, lásd 4.8 pont) következtében. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy gépjárművezetés vagy gépkezelés előtt figyeljék meg, hogy miként reagálnak a moxifloxacinra. 4.9. Túladagolás Véletlen túladagolást követően nincsenek ajánlott ellenintézkedések. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-ellenőrzés szükséges, mert a QT-szakasz megnyúlása lehetséges. Aktivált szén és 400 mg per os, illetve intravénásan adott moxifloxacin együttes alkalmazása több mint 80%-kal, illetve 20%-kal csökkentette a gyógyszer szisztémás hasznosulását. Per os túladagolás esetén a felszívódás korai szakaszában adott aktivált szén hatásosan megakadályozhatja a szisztémás moxifloxacin-expozíció túlzott mértékű növekedését. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Kölcsönhatások más gyógyszerekkel Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más, QTc-szakasz megnyúlást esetleg előidéző gyógyszerek additív hatással lehetnek a QT-szakasz megnyúlására. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák - beleértve a torsade de pointes-t is - kialakulásának fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont): - I/A osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid); - III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid); - antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid); - triciklusos antidepresszánsok; - bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin); - egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin); - egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil). A moxifloxacint elővigyázatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek csökkenthetik a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid típusú diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy amelyek alkalmazása klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe. Egészséges önkénteseknél az ismételt adagolásban alkalmazott moxifloxacin kb. 30%-kal növelte meg a digoxin Cmax-értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC-értéket vagy a legalacsonyabb vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre. Diabeteses önkéntesekkel végzett vizsgálatokban a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának megközelítőleg 21%-os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem vezettek a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásához. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között. Az INR változásai Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az orális antikoagulánsok hatása, különösen a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota kockázati tényezőknek tűnnek. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (International Normalised Ratio - Nemzetközi Normalizált Arány) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Elővigyázatossági intézkedésként lehet alkalmazni az INR gyakoribb ellenőrzését. Ha szükséges, az orális antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint a következő gyógyszerekkel adták egyidejűleg: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan adott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol. Emberi citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megfigyeléseket. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű. Táplálékkal létrejövő kölcsönhatás A moxifloxacin és az ételek között - beleértve a tejtermékeket is - nincs klinikailag releváns kölcsönhatás. 6.2 Inkompatibilitások Az alábbi oldatok inkompatibilisek a moxifloxacin oldatos infúzióval: 10%-os és 20%-os nátrium-klorid-oldat; 4,2%-os és 8,4%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldat. Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A naponta 400 mg moxifloxacinnal végzett intravénás vagy orális [csak intravénás, szekvenciális (intravénás/orális) és orális adagolás] kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai vizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó, gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felsorolásra: A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulási gyakorisága 3% alatt maradt. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerint csökkenő sorrendben kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak: - gyakori (? 1/100 - < 1/10) - nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) - ritka (? /10 000 - < /1000) - nagyon ritka (< 1/10 000) - nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Szerv-rendszerenkénti csoportosítás (MedDRA) Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert Fertőző betegségek és parazita-fertőzések rezisztens baktériumok vagy gombák okozta felülfertőződés, pl. orális és vaginalis candidiasis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek anaemia leukopenia(-ák) neutropenia thrombocytopenia, thrombocythaemia eosinophilia megnyúlt prothrombin-idő/ emelkedett INR emelkedett prothrombin-szint/ csökkent INR, agranulocytosis, pancytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek allergiás reakció (lásd 4.4 pont) anafilaxia, beleértve a rendkívül ritkán előforduló, életveszélyes sokkot (lásd 4.4 pont) allergiás oedema/ angiooedema (beleértve a potenciálisan életveszélyes gégeödémát, lásd 4.4 pont) Endokrin betegségek nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hyperlipidemia hyperglykaemia, hyperuricaemia hypoglykaemia, hypoglykaemiás kóma Pszichiátriai kórképek* szorongásos reakciók psychomotoros hiperaktivitás/ izgatottság érzelmi labilitás, depresszió (nagyon ritkán önkárosító magatartásig - úgymint öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek - fokozódhat, lásd 4.4 pont), érzékcsalódás, delírium deperszonalizáció pszichotikus reakciók (amelyek önkárosító magatartásig - úgymint öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek - súlyosbodhatnak, lásd 4.4. pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek* fejfájás szédülés paraesthesia és dysaesthesia ízérzészavarok (beleértve a nagyon ritkán előforduló ageusiát) zavartság és dezorientáltság alvászavarok (főként álmatlanság) tremor vertigo aluszékonyság hypaesthesia szaglászavar (beleértve az anosmiát) kóros álmok koordinációs zavar (beleértve a főként szédülés vagy vertigo miatt kialakuló járászavarokat) görcsrohamok, beleértve a grand mal rohamokat is (lásd 4.4 pont) figyelemzavar beszédzavarok amnaesia perifériás neuropathia és polyneuropathia hyperaesthesia Szembetegségek és szemészeti tünetek* látászavarok, beleértve a diplopiát és homályos látást (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben, lásd 4.4 pont) átmeneti látáskiesés (különösen központi idegrendszeri reakciók miatt, lásd 4.4 és 4.7 pont) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* tinnitus hallásromlás, beleértve a süketséget (általában reverzibilis) Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** QT-megnyúlás a hypokalaemiás betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont) QT-megnyúlás (lásd 4.4 pont) palpitatio, tachycardia, pitvarfibrilláció, angina pectoris kamrai tachyarrhythmiák syncope (vagyis akut, rövid ideig tartó eszméletvesztés) nem specifikus arrhythmiák torsade de pointes (lásd 4.4 pont) szívmegállás (lásd 4.4 pont) Érbetegségek és tünetek** vasodilatatio hypertensio hypotensio vasculitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe (beleértve az asthmás megbetegedéseket) Emésztőrend-szeri betegségek és tünetek hányinger hányás gastrointestinalis és hasi fájdalmak hasmenés csökkent étvágy és ételfogyasztás székrekedés emésztési zavar bélgázosság gastritis emelkedett amilázszint dysphagia stomatitis antibiotikumok alkalmazásával összefüggő colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist, amely nagyon ritkán életveszélyes szövődményekkel jár, lásd 4.4 pont) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek emelkedett transzamináz-szintek májkárosodás (beleértve az LDH-szint-emelkedést) emelkedett bilirubinszint emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint sárgaság hepatitis (főként cholestaticus) potenciálisan életveszélyes májelég-telenséghez vezető fulmináns hepatitis (a halálos kimenetelű eseteket is beleértve, lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei viszketés, bőrkiütés, urticaria, száraz bőr hólyagos bőrreakciók, pl. Stevens-Johnson-szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd 4.4. pont) akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* arthralgia, myalgia tendinitis (lásd 4.4 pont) izomgörcs izomrángás izomgyengeség ínszakadás (lásd 4.4 pont) arthritis izomrigiditás a myasthenia gravis tüneteinek exacerbatiója (lásd 4.4 pont) rhabdomyolysis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek kiszáradás vesekárosodás (beleértve a BUN és a kreatininszint emelkedését) veseelégtelenség (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* helyi reakciók a tű beszúrásának helyén rosszullét (főként gyengeség vagy fáradtság) fájdalom (beleértve a hát-, mellkasi, medencei és végtagfájdalmat) verejtékezés (thrombo-) phlebitis a tű beszúrásának helyén oedema *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos - esetenként több - szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról, mint a tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). **Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg gyakrabban azoknál a betegeknél, akiket csak intravénás, ill. intravénás, majd per os (szekvenciális) kezelésben részesítettek: Gyakori: gamma-glutamil-transzferáz-szint emelkedése Nem gyakori: kamrai tachyarrhytmiák, hypotensio, oedema, az antibiotikumok alkalmazásával összefüggő colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist is, nagyon ritkán életet veszélyeztető szövődményekkel, lásd 4.4 pont), görcsrohamok, beleértve a grand mal convulsiót is (lásd 4.4 pont), érzékcsalódás, vesekárosodás (beleértve a vér-karbamid-nitrogén- és -kreatininszint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd 4.4 pont) Nagyon ritkán a következő mellékhatásokat jelentették más fluorokinolonokkal történő kezelést követően, amelyek előfordulhatnak moxifloxacin-kezelés során is: koponyaűri nyomásfokozódás és pseudotumor cerebri, emelkedett nátriumszint, emelkedett kalciumszint, haemolyticus anaemia, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kinolon antibakteriális szerek, fluorokinolonok ATC kód: J01MA14 Hatásmechanizmus A moxifloxacin gátolja a bakteriális topoizomeráz II (DNS-giráz és topoizomeráz IV) enzimeket, amelyek kulcsszerepet játszanak a bakteriális DNS replikációjában, átírásában és repair rendszerében. Farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolat A fluorokinolonok baktericid hatása koncentrációfüggő. A fluorokinolonokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok infekciós állatmodelleken és humán vizsgálatokban egyaránt azt mutatják, hogy a hatásosságot elsősorban az AUC24/MIC-arány határozza meg. A rezisztencia mechanizmusa A fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia a DNS-giráz és a topoizomeráz IV mutációja révén alakulhat ki. Egyéb mechanizmusok közé tartozhat az effluxpumpák fokozott expressziója, az impermeabilitás, valamint a DNS-giráz protein-mediált védelme. A moxifloxacin és egyéb fluorokinolonok között keresztrezisztencia kialakulása várható. A moxifloxacin aktivitását nem befolyásolják más antibakteriális szerekre specifikus rezisztencia-mechanizmusok. Határértékek EUCAST klinikai MIC és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (2012.01.01.). Kórokozó Érzékeny Rezisztens Staphylococcus spp. ? 0,5 mg/l ? 24 mm > 1 mg/l < 21 mm S. pneumoniae ? 0,5 mg/l ? 22 mm > 0,5 mg/l < 22 mm Streptococcus A, B, C, G csoport ? 0,5 mg/l ? 18 mm > 1 mg/l < 15 mm H. influenzae ? 0,5 mg/l ? 25 mm > 0,5 mg/l < 25 mm M. catarrhalis ? 0,5 mg/l ? 23 mm > 0,5 mg/l < 23 mm Enterobacteriaceae ? 0,5 mg/l ? 20 mm > 1 mg/l < 17 mm Nem fajspecifikus határértékek* ? 0,5 mg/l > 1 mg/l *A nem fajspecifikus határértékek meghatározása döntően a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok alapján történt, és függetlenek az adott fajok MIC megoszlásától. Csak azon fajok vonatkozásában használatosak, melyekre nem adtak meg fajspecifikus határértéket, és nem használható azon fajoknál, amelyeknél az értelmezési kritériumokat még nem határozták meg. Mikrobiológiai érzékenység A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes fajokra nézve a földrajzi elhelyezkedéstől, a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szükség esetén szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia helyi gyakorisága olyan, hogy egyes infekciótípusok esetén kérdésessé teszik a gyógyszer alkalmazhatóságát. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus*+ Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis* Anaerob mikroorganizmusok Prevotella spp. "Egyéb" mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Coxiella burnetii Mycoplasma pneumoniae* Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium* Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli*#M Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae*#M Proteus mirabilis* Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis* Eredendően rezisztens mikroorganizmusok Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa *Az aktivitást klinikai vizsgálatokban kielégítő módon bizonyították. +A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel rezisztens a fluorokinolonokkal szemben is. A meticillin-rezisztens S. aureus esetében 50% feletti arányban fordult elő moxifloxacin-rezisztencia. #MESBL-t termelő törzsek általában rezisztensek a fluorokinolonokra is. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás és biohasznosulás Egyszeri 400 mg moxifloxacin egyszeri, 1 órás infúzióban történő beadása után a moxifloxacin csúcskoncentrációja a plazmában kb. 4,1 mg/l volt az infúzió befejezésekor. Ez mintegy 26%-kal magasabb a per os alkalmazás esetén mért értéknél (3,1 mg/l). Az AUC-érték közelítően 39 mg×óra/l volt intravénás beadás után, ami alig magasabb az orális alkalmazást követő (35 mg×óra/l) értékhez képest, és ez 91%-os abszolút biohasznosulásnak felel meg. Nincs szükség az intravénás moxifloxacin dózisának módosítására a betegek korától vagy nemétől függően. A farmakokinetikai paraméterek lineárisan változnak 50 mg-1200 mg közötti dózisok egyszeri per os alkalmazása után, valamint egyszeri vagy 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg-os intravénás dózisig. Eloszlás A moxifloxacin a vérből igen gyorsan eloszlik az extravasalis térbe. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogat (Vss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40-42% volt. A moxifloxacin elsősorban a szérum albuminhoz kötődik. A maximális koncentrációk geometriai átlaga a bronchus nyálkahártyájában 5,4 mg/kg, az epithelium nyákrétegében 20,7 mg/l volt; ezeket 2,2 órával az orális adagolás után mérték. Az ennek megfelelő csúcskoncentráció az alveoláris makrofágokban elérte az 56,7 mg/kg-ot. Tíz órával az intravénás beadás után a bőrhólyagfolyadékban 1,75 mg/l koncentrációt mértek. Az interstitialis folyadékban a szabad koncentráció-idő profil hasonló a plazmában megfigyelthez, a szabad gyógyszer maximális koncentrációinak geometriai átlaga 1,0 mg/l volt; ezt mintegy 1,8 órával az intravénás adagolást követően mérték. Biotranszformáció A moxifloxacin II. fázisú biológiai átalakuláson megy keresztül és a vizelettel (kb. 40%), ill. az epe-faeces utat követve (kb. 60%) részben változatlan formában, részben egy szulfo- (Ml), ill. glükuronid (M2) metabolit formájában ürül. Embereknél csak az Ml és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív. Az in vitro és az I. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450-en keresztül történő I. fázisú biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték. Elimináció A moxifloxacin a plazmából átlagosan mintegy 12 órás terminális felezési idővel ürül. A látszólagos teljestest-clearance átlagértéke 179 ml/perc és 246 ml/perc között volt 400 mg moxifloxacin adása után. 400 mg moxifloxacin intravénás infúzióban történő beadását követően a változatlan hatóanyag kb. 22%-a volt visszanyerhető a vizeletből, és kb. 26%-a a székletből. Intravénás alkalmazást követően a beadott dózis (változatlan hatóanyag és metabolitok) kb. 98%-a nyerhető vissza. A renalis clearance értéke 24-53 ml/perc volt, ami a gyógyszer parciális renalis tubularis reabszorpcióját valószínűsíti. A moxifloxacin ranitidinnel vagy probeneciddel történő együttes adása nem befolyásolta az anyavegyület (moxifloxacin) renalis-clearance értékét. Vesekárosodás A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak szignifikánsan vesekárosodásban szenvedő betegeknél (beleértve a ?20 ml/perc/1,73 m2 clearance értéket is). Ahogy romlik a vesefunkció, az M2 metabolit (glükuronid) plazmakoncentrációja legfeljebb 2,5-szeresére emelkedik (abban az esetben, ha a kreatinin-clearance ?30 ml/perc/1,73 m2). Májkárosodás Májkárosodásban (Child-Pugh A, B) szenvedő betegekkel végzett eddigi farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehetett megállapítani semmilyen egyértelmű különbséget az egészséges önkénteseknél kapott eredményhez viszonyítva. A májkárosodás magasabb M1 metabolit koncentrációt eredményezett a plazmában, ugyanakkor a változatlan hatóanyag koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkénteseknél nyert értékkel. Nincs kellő tapasztalat a moxifloxacin májkárosodásban szenvedő betegeknél történő klinikai alkalmazására vonatkozóan. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos, ismételt adagolású vizsgálatok során a moxifloxacin rágcsálóknál és nem rágcsálóknál hematológiai és hepatotoxicitást mutatott. Majmoknál a központi idegrendszerre kifejtett toxikus hatásokat figyeltek meg. Ezeket a hatásokat nagy dózisok alkalmazása vagy tartós moxifloxacin-kezelés után észlelték. Kutyáknál a nagy per os adagok (?60 mg/ttkg), amelyek már ?20 mg/l plazmaszintekhez vezettek, változásokat okoztak az elektro-retinogramon és izolált esetekben retinaatrófiát is észleltek. Intravénás adagolás után a szisztémás toxicitás jelei akkor voltak a legkifejezettebbek, ha a moxifloxacint bólus injekcióban (45 mg/ttkg) adagolták. 40 mg/ttkg lassú, több mint 50 percen át tartó adagolásakor semmi ilyen jellegű hatást nem figyeltek meg. Intraarteriális injekciót követően a periarterialis szövetekben gyulladásos elváltozásokat észleltek, ezért a moxifloxacin intraarteriális alkalmazását kerülni kell. A moxifloxacint in vitro bakteriális és emlős sejteken genotoxikusnak találták. In vivo rendszerekben az alkalmazott igen magas moxifloxacin-dózisoknál sem észleltek genotoxicitást. Egy patkányokon végzett iniciációs-promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek. In vitro a moxifloxacin befolyásolja a szív elektrofiziológiai tulajdonságait, ami a QT-szakasz megnyúlását eredményezheti, különösen magas koncentrációban. A moxifloxacin intravénás adagolása után (30 mg/ttkg 15, ill. 30, ill. 60 perces adagolással) kutyáknál egyértelműen látszott, hogy a QT-megnyúlás mértéke az infúzió sebességétől függ, ami azt jelenti, hogy minél rövidebb idő alatt adják be az infúziót, annál kifejezettebb a QT-szakasz megnyúlása. A 60 perces infúziós adagolási idővel beadott 30 mg/ttkg moxifloxacin nem okozott QT-szakasz-megnyúlást. Patkányokkal, nyulakkal és majmokkal végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. Patkányoknál (per os és intravénás) és majmoknál (per os) végzett vizsgálatok nem utalnak arra, hogy a moxifloxacinnak akár teratogén, akár a termékenységet befolyásoló hatása lenne. Nyulaknál valamivel gyakrabban észleltek csigolya- és bordafejlődési rendellenességet, de csak olyan dózisnál, amely az anyára nézve egyértelműen toxikus volt (20 mg/ttkg intravénásan). Az emberi terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő dózis esetén majmoknál és nyulaknál a vetélések incidenciájának megnövekedését észlelték. Ismert, hogy a kinolonok, - beleértve a moxifloxacint is - károsodást okozhatnak a fiatal állatok nagyobb diarthroid ízületeinek porcfelszínén. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 250 ml névleges térfogatú, gyógyszerészeti oldatok számára alkalmas, fehér, kis sűrűségű polietilén (LDPE) tartály. Kiszerelés: 1 db, 10 db vagy 20 db palack. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Ez a gyógyszer kizárólag egyszeri alkalmazásra való. Bármilyen fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni. A következő infúziós oldatok bizonyultak kompatibilisnek a 400 mg moxifloxacin infúziós oldattal: injekcióhoz való víz, 0,9%-os nátrium-klorid-oldat, 1 mol/dm3-es nátrium-klorid-oldat, 5%/10%/40%-os glükóz oldat, 20%-os xilit-oldat, Ringer-oldat, összetett nátrium-laktát-oldat (Hartmann-oldat, Ringer-laktát-oldat). A moxifloxacin oldatos infúzió nem infundálható együtt egyéb gyógyszerekkel. Nem használható fel az oldat, ha abban bármilyen látható részecske van, vagy ha az oldat zavaros. Hűvös helyen tárolva kicsapódás jelentkezhet, ami azonban szobahőmérsékleten újra feloldódik. Ezért nem javasolt az oldatos infúziót hűtőszekrényben tárolni vagy fagyasztani; továbbá a fénytől való védelem érdekében a tartályt tartsa a dobozában. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két keresztes) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben nem tárolható, illetve nem fagyasztható. A fénytől való védelem érdekében a tartályt tartsa a dobozában. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év Felbontás és/vagy hígítás után azonnal felhasználandó. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva Gyógyszergyár Zrt. 4042 Debrecen Pallagi út 13. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23776/01 1×250 ml LDPE tartály OGYI-T-23776/02 10×250 ml LDPE tartály 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. november 4. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. május 21. 8 OGYÉI/74996/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A moxifloxacin biztonságosságát humán terhességben még nem értékelték. Állatkísérletes vizsgálatok reprodukciós toxicitására utalnak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Mivel a kísérletek azt mutatták, hogy fejlődésben lévő állatokkal végzett kísérletek során az állatok teherviselő ízületi porcainak fluorokinolonok okozta károsodásának kockázatát, valamint fluorokinolon-kezelésben részesülő gyermekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, emiatt a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont). Szoptatás Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának állatkísérletek során leírt, fluorokinolonok által okozott károsodásának kockázata miatt a moxifloxacin-kezelés alatt a szoptatás ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Termékenység Az állatkísérletek nem utalnak a termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont). | 
