Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta (tabletta). Fehér, vagy majdnem fehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel ellátva. A tabletta mérete: átmérője körülbelül 10 mm. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 25 mg dexketoprofént tartalmaz filmtablettánként (dexketoprofén-trometamol formájában). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tabletta mag: mikrokristályos cellulóz, kroszkarmellóz-nátrium, kukoricakeményítő, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium sztearát Filmbevonat: hipromellóz, makrogol 6000, propilénglikol. titán-dioxid (E 171) Javallat4.1 Terápiás javallatok Enyhe és közepesen súlyos fájdalom rövid távú tüneti kezelésére, felnőtteknél, mint például mozgásszervi fájdalom, dysmenorrhoea, fogfájás. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek A fájdalom természetétől és súlyosságától függően az ajánlott dózis általában, 4-6 óránként 12,5 mg vagy 8 óránként 25 mg. Az összdózis ne haladja meg a napi 75 mg-ot. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A Dekenor tablettát nem hosszú időtartamú kezelésre tervezték, ezért a kezelést csak a tünetek idejére kell korlátozni. Idősek Idős betegeknél a kezelést ajánlott a lehető legalacsonyabb dózissal kezdeni (50 mg napi összdózis). A dózis az általánosan ajánlott szintre csak akkor emelhető, ha megbizonyosodtunk arról, hogy a beteg a kezelést jól tolerálja. Májkárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegnél a kezelést csökkentett dózissal (50 mg napi összdózis) kell kezdeni, és a beteget megfigyelés alatt kell tartani. A Dekenor tabletta súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Vesekárosodás Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél a napi kezdő összdózist 50 mg-ra kell csökkenteni (kreatinin-clearance 60-89 ml/perc) (lásd 4.4 pont). A Dekenor tabletta közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodás esetén nem alkalmazható (kreatinin-clearance ?59 ml/perc) (lásd 4.3 pont). Gyermekek és serdülők A Dekenor tabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem vizsgálták, ezért gyermekeknél és serdülőknél ez a gyógyszer nem alkalmazható. Az alkalmazás módja A tablettát megfelelő mennyiségű folyadékkal (például egy pohár vízzel) kell lenyelni. A tabletta étkezéssel együtt történő bevétele késlelteti a hatóanyag felszívódását (lásd Farmakokinetikai tulajdonságok), ezért akut fájdalom esetén a gyógyszer bevétele legalább 30 perccel az étkezés előtt javasolt. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A Dekenor tabletta nem alkalmazható a következő esetekben: * a készítmény hatóanyagával, vagy bármely más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel (NSAID) vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén, * olyan betegeknél, akiknél hasonló hatású hatóanyagok (például acetilszalicilsav, vagy más NSAID-ok) szedése után asztmás roham, bronchospasmus, akut rhinitis lépett fel, vagy orrpolip fejlődött ki, urticaria vagy angioneurotikus oedema jelentkezett, * ketoprofénnel vagy fibrátokkal szembeni ismert fényallergia vagy fototoxikus reakciók esetén, * korábbi NSAID kezeléssel összefüggő gastrointestinális vérzés vagy perforáció szerepel a kórelőzményben, * olyan betegeknél, akiknél aktív peptikus fekély/ gastrointestinális haemorrhagia áll fenn, illetve akiknél az anamnézisében gastrointestinális vérzés, fekélyképződés vagy perforáció fordult elő, * krónikus dyspepsiában szenvedő betegeknél, * más aktív vérzésben vagy vérzési rendellenességben szenvedő betegeknél, * Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegeknél, * súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, * közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance ?59 ml/perc), * súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (10-15-ös Child-Pugh érték), * haemorrhagias diathesisben vagy más véralvadási zavarban szenvedő betegeknél, * súlyos (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozta) dehyratio esetén, * a terhesség harmadik trimeszterében és a szoptatás ideje alatt (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek anamnézisében allergiás reakció szerepel. Kerülendő a Dekenor egyidejű alkalmazása más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat is. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat). Gastrointestinális biztonságosság A kezelés bármely szakában gastrointestinális vérzést, fekélyt vagy perforációt (melyek végzetessé is válhatnak) is jelentettek minden nem-szteroid gyulladáscsökkentővel történő kezelés során, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinális anamnézissel vagy anélkül is. Ha gastrointestinális vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő a Dekenor alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem-szteroid gyulladásgátlók dózisának emelésével, illetve olyan betegeknél, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, főleg, ha vérzéssel vagy perforációval súlyosbított (lásd 4.3 pont), valamint az időseknél. Idősek: Idős betegeknél a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel történő kezelés során gyakrabban jelentkeznek mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinális vérzésre vagy perforációra, melyek halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést. Mint minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő esetén az oesophagitis, a gastritis és/vagy a peptikus fekély jelenlétét az anamnézisben fel kell tárni, hogy biztosítani lehessen a teljes gyógyulást a dexketoprofénnel való kezelés megkezdése előtt. Gastrointestinális tünetekkel rendelkező betegnél vagy a kórelőzményben szereplő gastrointestinális betegség esetén az emésztési zavarokat monitorozni kell, különösen a gastrointestinális vérzés vonatkozásában. A nem-szteroid gyulladáscsökkentőket óvatosan kell adni gastrointestinális betegség (fekélyes colitis vagy Crohn-betegség) esetén, mivel a betegek állapota súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél megfontolandó a protektív szerekkel történő kombinációs terápia (például mizoprosztol vagy protonpumpa inhibitorok), valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd lent és 4.5 pont). Azoknak a betegeknek, akiknél a kórelőzményben gastrointestinális toxicitás szerepel, különösen az időseknek, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinális vérzést) haladéktalanul jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság javasolt azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kockázatát, mint például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy a thrombocytaaggregáció-gátlók, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Renális biztonságosság Óvatosan kell eljárni a vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Ezeknél a betegeknél a nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása ronthatja a vesefunkciót, fokozhatja a folyadék-visszatartást és oedema képződést. Fokozott óvatosság szükséges a vízhajtó-kezelésben részesülő, illetve a hypovolaemiára hajlamos betegeknél is, mert náluk fokozott a nephrotoxicitás kockázata. A kezelés során biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt a kiszáradás és az ezzel járó fokozott vesekárosodás megelőzésére. Mint minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő, a dexketoprofén is emelheti a vér karbamid-nitrogén- és kreatininszintjét. Mint a többi prosztaglandinszintézis-gátló, a dexketoprofén alkalmazása is vezethet a vese szövetét is érintő mellékhatások kialakulásához, úgymint glomerulo- vagy interstitialis nephritishez, renális papillaris necrosishoz, nephrosis-szindrómához vagy akut veseelégtelenséghez. Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő vesekárosodás (lásd 4.2 pont). Hepatikus biztonságosság Óvatosan kell eljárni májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Mint általában a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a dexketoprofén hatására kismértékben és átmeneti jelleggel emelkedhetnek egyes májfunkciós paraméterek, és szignifikánsan emelkedhet a glutamát-oxálacetát transzamináz, GOT (ASAT) és a glutamát-piruvát-transzamináz, GPT (ALAT) vérszintje. Ezen májenzim értékek jelentős emelkedése esetén a kezelést meg kell szak(tani. Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő májkárosodás (lásd 4.2 pont). Cardiovasculáris és cerebrovasculáris biztonságosság Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és tanácsokkal kell ellátni. Fokozott óvatossággal kell eljárni olyan betegek esetén, akiknek már volt szívbetegsége, különösen, ha az anamnézisben szívelégtelenséggel járó epizódok fordultak elő, mivel a szívelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával kell számolni a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával kapcsolatosan előforduló folyadékretenció és oedema kapcsán. Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardiális infarctus vagy stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. A dexketoprofén tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni. Nem megfelelően beállított hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovasculáris betegség esetén a dexketoprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszabb távú kezelése, akiknél cardiovasculáris betegségekre hajlamosító tényező (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) áll fennt. A nem-szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentők a prosztaglandinszintézis gátlásával gátolhatják a vérlemezkék aggregációját, és meghosszabbíthatják a vérzési időt. Ezért nem ajánlott a dexketoprofén alkalmazása olyan betegeknél, akik a hemosztázist befolyásoló kezelést, mint például warfarint vagy más kumarin-, illetve heparin származékot is kapnak (lásd 4.5 pont). Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek cardiovasculáris zavarokban (lásd 4.2 pont). Bőrreakciók Súlyos bőrreakciókat, melyek közül néhány végzetes is lehet, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist nagyon ritkán jelentettek nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával összefüggésben. Ezen reakciók kockázata a terápia korai szakaszában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A Dekenor szedését bőrkiütés, nyálkahártya károsodás vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni. Egyéb információk Fokozott óvatosságra van szükség az alábbi esetekben: - veleszületett porfirin-anyagcsere rendellenesség (például akut intermittáló porphyria) esetén, - dehydratio esetén, - közvetlenül nagy műtét után. Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy hosszantartó dexketoprofén terápia szükséges, a máj- és vesefunkciót, valamint a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell. Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (például anafilaxiás sokk) figyeltek meg. A Dekenor bevételét követően jelentkező súlyos túlérzékenységi reakciók első tüneteinél a kezelést abba kell hagyni. A tünetek megjelenésétől függően további orvosi beavatkozásra lehet szükség, melyet egészségügyi szakemberek végeznek. Azoknál az asthmás betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és/vagy nazális polyposisban is szenvednek, nagyobb a kockázata az acetilszalicilsav és/vagy NSAID-ok iránti allergiának, mint a lakosság többi részénél. Ezen gyógyszer alkalmazása asztmás rohamokat vagy bronchospasmust válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak az acetilszalicilsavra vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre (lásd 4.3 pont). Kivételes esetekben varicella állhat a súlyos bőr- és lágyrész fertőzéses szövődmények hátterében. Jelenleg nem zárható ki a nem-szteroid gyulladásgátlók szerepe ezen fertőzéses állapotok súlyosbodásában, ezért varicella fertőzés esetén ajánlott elkerülni a Dekenor alkalmazását. A Dekenor csak fokozott óvatossággal alkalmazható a vérképzési rendellenességben, szisztémás lupus erythematosusban, vagy kevert kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél. Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése A dexketoprofén elfedheti a fertőző betegségek tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a varicella bakteriális szövődményei esetén észlelték. Ha a dexketoprofént fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítás céljából alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők esetében a biztonságos alkalmazást még nem igazolták. Nátrium Ez a készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Dekenor tabletta mellékhatásokat okozhat, például szédülést, látási zavarokat vagy álmosságot. Ezek jelentkezése hátrányosan befolyásolhatja a reakcióképességet, a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességet. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünete nem ismert. Hasonló gyógyszerek gastrointestinális (hányás, anorexia, hasi fájdalom) és neurológiai (álmosság, szédülés, dezorientáció, fejfájás) rendellenességeket okoztak. Véletlenszerű, vagy tévedésből történő túladagolás esetében azonnal el kell kezdeni a beteg klinikai állapotának megfelelő tüneti kezelést. Egy órán belül aktív szenet kell beadni, ha felnőtt vagy gyermek 5 mg/ttkg-nál nagyobb mennyiséget nyelt le. A dexketoprofén-trometamol dialízissel eltávolítható. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az alábbi kölcsönhatások általában a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekre (NSAID-okra) vonatkoznak: Nem ajánlott kombinációk: * Más nem-szteroid gyulladáscsökkentő (beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat) és a szalicilátok nagy dózisai (? 3 g/nap): több nem-szteroid gyulladáscsökkentő együttes alkalmazása fokozhatja a gastrointestinális fekélyek és vérzés kockázatát, a szinergista hatás miatt. * Antikoagulánsok: a nem-szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják az antikoagulánsok hatását, például a warfarinét (lásd 4.4 pont), mivel a dexketoprofén is erősen kötődik a plazmafehérjékhez, és gátolja a vérlemezke-funkciót, valamint károsítja a gastroduodenalis nyálkahártyát. Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek ellenőrzésére van szükség. * Heparinok: megnő a vérzés kockázata (a vérlemezke-funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt). Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek ellenőrzésére van szükség. * Kortikoszteroidok: a gastrointestinális fekély vagy vérzés kockázata fokozódik. (lásd 4.4 pont). * Lítium (számos nem-szteroid gyulladáscsökkentőnél leírták): az NSAID-ok növelik a vérben a lítium szintjét, ami elérheti a toxikus szintet is (a lítium csökkent kiválasztása a vesében). Ezért ezt a paramétert a dexketoprofén kezelés megkezdésénél, a dózis beállításakor és a kezelés végén ellenőrizni kell. * A magas, 15 mg/hét vagy nagyobb dózisban alkalmazott metotrexát: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentők általában csökkentik a veséből történő kiürülést. * Hidantoinok és szulfonamidok: ezen hatóanyagok toxikus hatásai megnőhetnek. Az alábbi kombinációk adásakor óvatosság szükséges: * Vizelethajtók, ACE gátlók, antibakteriális aminoglikozidok és angiotenzin II receptor antagonisták: A dexketoprofén csökkentheti a vizelethajtók és a vérnyomáscsökkentők hatását. Néhány vesekárosodott betegnél (például dehidratálódott betegeknél vagy vesekárosodásban szenvedő idősebb betegeknél) a ciklooxigenáz-gátlók és ACE-inhibitorok, angiotenzin II-receptor blokkolók vagy antibakteriális aminoglikozidok együttes alkalmazása a vesefunkció további romlását eredményezheti, amely általában reverzibilis. Ha dexketoprofént és vizelethajtót egyszerre írnak fel, biztosítani kell a beteg megfelelő hidráltsági állapotát, és a kezelés kezdetén ellenőrizni kell a vesefunkciót (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). * Alacsony, 15 mg/hétnél kisebb dózisokban alkalmazott metotrexát: a metotrexát haematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentők általában csökkentik a veséből való kiürülését. A kombináció alkalmazásának első heteiben hetente kell monitorozni a vérképet. Fokozottan kell ellenőrizni az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeket és az idősebbeket. * Pentoxifillin: megnő a vérzés kockázata. Fokozott klinikai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szükség. * Zidovudin: megnő az eritropoetikus toxicitás kockázata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, a NSAID-ok beadásának megkezdése után egy héttel súlyos vérszegénység léphet fel. A NSAID-kezelés megkezdése után egy-két héttel a teljes vérképet és a retikulocyta számot ellenőrizni kell. * Szulfonilurea készítmények: a NSAID-ok képesek fokozni a szulfonilurea hypoglykaemiás hatását oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről. Kombinációk, amelyeket figyelembe kell venni: * Béta-blokkolók: nem-szteroid gyulladáscsökkentővel történő kezelés a prosztaglandinszintézis gátlásával csökkentheti a vérnyomáscsökkentő hatást. * Ciklosporin és takrolimusz: a vesekárosító hatást az NSAID-ok a renális prosztaglandin által közvetített hatások révén fokozhatják. Kombinációs kezelés esetében a vesefunkciót ellenőrizni kell. * Trombolitikumok: együttadás esetén megnő a vérzés kockázata. * A thrombocytaaggregációt-gátló szerek és a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-ok): fokozódik a gastrointestinális vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). * Probenecid: együttadás esetén a dexketoprofén plazmakoncentrációja megnőhet; ez a kölcsönhatás a vese tubularis szekréció és a glükuron-konjugáció helyén lejátszódó gátlási mechanizmus következménye, ami szükségessé teszi a dexketoprofén dózisának módosítását. * Szívglikozidok: a NSAID-ok növelhetik a plazma glikozid koncentrációját. * Mifepriszton: Elméletileg lehetséges, hogy a prosztaglandin szintetáz inhibitorok megváltoztathatják a mifepriszton hatásosságát. Korlátozott adatok vannak arra, hogy az NSAID adása a prosztaglandin alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak tágulására vagy a méh összehúzódására kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhesség-megszakítás klinikai hatásosságát. * Kinolon antibiotikumok: Az állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy nagy dózisú kinolonok NSAID-okkal kombinálva fokozhatják a konvulziók kialakulásának kockázatát. * Tenofovir: egyidejű alkalmazása NSAID-dal növelheti a szérum karbamid nitrogén- és kreatinin-szintjét, ezért a vesefunkciót monitorozni kell a vese működésére gyakorolt esetleges szinergikus hatás ellenőrzése érdekében. * Deferazirox: egyidejű alkalmazása NSAID-dal növelheti a gastrointestinális toxicitás kockázatát. Szoros klinikai megfigyelés szükséges, ha a deferaziroxot ezen gyógyszerekkel kombinálják. * Pemetrexed: egyidejűleg alkalmazott NSAID-ok csökkenthetik a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni nagyobb dózisú NSAID-ok adásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 45-79 ml/perc) NSAID-ok egyidejű adása kerülendő 2 nappal a pemetrexed alkalmazása előtt és 2 nappal azt követően. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A klinikai vizsgálatok során leírt, és a dexketoprofénnel legalábbis valószínűsíthetően kapcsolatba hozható mellékhatásokat, valamint a dexketoprofén tabletta forgalomba hozatala után bejelentett mellékhatásokat szervrendszerek szerint csoportosítva és a gyakoriságot is feltüntetve, az alábbi táblázatban adjuk meg: Gyakoriság/ Szerv- rendszer Gyakori (?1/100 - <1/10 Nem gyakori (?1/1000 -<1/100) Ritka (?1/10 000 -<1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Neutropenia, thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Laryngealis oedema Anafilaxiás reakció, beleértve az anafilaxiás sokkot Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Anorexia Pszichiátriai kórképek Insomnia, Szorongás Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás, Szédülés, Aluszékonyság Paraesthesia, ájulás Szembetegségek és szemészeti tünetek Homályos látás A fül- és az egyensúly- érzékelő szerv betegségei és tünetei Vertigo Tinnitus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Palpitatio Tachycardia Érbetegségek és tünetek Kipirulás Hypertonia Hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Lassú légzés Bronchospasmus, dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányinger vagy Hányás, Hasi fájdalom, Hasmenés, Dyspepsia Gyomorhurut, Székrekedés, Szájszárazság, Flatulentia Gyomorfekély, Vérző gyomorfekély, Gyomorfekély perforáció (lásd 4.4 pont) Pancreatitis Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Hepatocellularis sérülés A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Bőrkiütés Urticaria, Acne, Fokozott izzadás Stevens-Johnson-szindróma, Toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma), Angioedema, arc oedema, Fényérzékenységi reakciók, Viszketés A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Hátfájás Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Akut vese-elégtelenség, Polyuria Nephritis vagy nephrosis szindróma A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Menstruációs zavar, Prosztata rendellenesség --- Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Fáradtság, Fájdalom, Asthenia, Merevség, Rossz közérzet Perifériás oedema Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei A normálistól eltérő májfunkciós teszteredmények A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatások gastrointestinális jellegűek. Előfordulhat peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinális vérzés, melyek akár végzetesek is lehetnek, elsősorban időseknél (lásd 4.4 pont). Hányingert, hányást, hasmenést, felfúvódást, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, fekélyes stomatitist, colitis és Crohn-betegség súlyosbodását (lásd a 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések pont) is jelentettek a bevételt követően. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget is jelentettek nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel történő kezeléssel összefüggésben. Mint más NSAID-ok alkalmazása esetén, a következő mellékhatások is előfordulhatnak: aseptikus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél fordul elő; hematológiai reakciók (purpura, aplastikus és haemolytikus anaemia, és ritkán agranulocytosis és csontvelő hypoplasia). A Stevens-Johnson-szindrómát és a toxikus epidermalis necrolysist is magába foglaló hólyagos bőrreakciókat is jelentettek (nagyon ritka). Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események kialakulásának kockázata (például myocardialis infarctus, stroke), különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, Propionsav származékok ATC-kód: M01AE17 A dexketoprofén-trometamol az S-(+)-2-(3-benzoilfenil) propionsav trometamin sója, amely fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek csoportjába tartozik (M01AE). Hatásmechanizmus A nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatásmechanizmusa a prosztaglandinszintézis csökkentésén alapul, mely a ciklooxigenáz út gátlásának következménye. Pontosabban: gátolt az arachidonsav ciklikus endoperoxidokká, PGG2-vé és PGH2-vé való átalakulása, amelyekből a PGE1, PGE2, PGF2? és a PGD2, valamint a prosztaciklin PGI2 és a tromboxánok (TxA2 és TxB2) keletkeznek. A prosztaglandinszintézis gátlása egyéb gyulladásos mediátorokat is gátolhat, mint például a kinineket, ami indirekt hatásként hozzájárul a direkt hatáshoz. Farmakodinámiás hatások Mind kísérleti állatokon, mind embereken kimutatták, hogy a dexketoprofén gátolja a COX-1-et és a COX-2-t. Klinikai hatásosság és biztonságosság Számos fájdalom-modellen végzett klinikai vizsgálatban igazolták a dexketoprofén hatékony fájdalomcsillapító aktivitását. Néhány vizsgálatban a hatás a kezelés megkezdése után 30 perccel kezdődik. Az analgetikus hatás 4-6 óra hosszat tart. 5.2. Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Emberben a dexketoprofén-trometamol Cmax értékét 30 perccel (15-60 perces tartomány) a per os beadás után éri el. Étkezéssel együtt beadva az AUC érték nem változik, azonban a dexketoprofén Cmax értéke lecsökken, és a felszívódás lassabbá válik (megnőtt tmax). Eloszlás A dexketoprofén megoszlási illetve eliminációs felezési ideje 0,35 illetve 1,65 óra. A többi erős plazmafehérje-kötődést mutató (99%) anyaghoz hasonlóan a megoszlási térfogata 0,25 l/ttkg alatt marad. Ismételt dózisokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban megfigyelték, hogy az utolsó gyógyszerbevétel után az AUC érték nem tért el az egydózisos kísérletben kapott értéktől, jelezve, hogy az anyag nem akkumulálódik. Biotranszformáció és elimináció A dexketoprofén-trometamol beadása után csak S-(+) enantiomer található a vizeletben, ami azt mutatja, hogy emberben nincs R-(-) enantiomerré történő konverzió. A dexketoprofén fő eliminációs útja a glükuronsavas konjugáció, majd a vesén keresztül történő kiürülés. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, genotoxicitási és immunfarmakológiai vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Az egereken és majmokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatokban a nem toxikus dózisszint (NOAEL) az ajánlott maximális humán dózis kétszeres adagjának felel meg. Majmok esetén a nagyobb dózisok alkalmazásakor a fő mellékhatás a véres széklet ürítés és a testtömeg növekedés mértékének csökkenése volt, míg a legmagasabb dózis adásakor erozív gastrointestinális laesiókat figyeltek meg. Ezek a hatások olyan dózisoknál jelentkeztek, amelyek a hatóanyag-expozíciót illetően 14-18-szor nagyobbak voltak, mint a maximális ajánlott humán dózis. A karcinogén potenciálra vonatkozóan állatokon nem végeztek vizsgálatokat. Mint valamennyi nem-szteroid gyulladáscsökkentő, a dexketoprofén-trometamol is befolyásolhatja az embrionális/magzati túlélést állatkísérletes modellekben, mind közvetetten, a vemhes anyaállatra kifejtett gastrointestinális toxicitás révén, mind közvetlenül, a magzati fejlődésre hatva. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 × 1, 20 × 1, 30 × 1 és 50 × 1 filmtabletta gyermekbiztos és idősbarát buborékcsomagolásban (PVC/PVDC/PVC fehér filmréteg//papír/Al) és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés ? (egy keresztes) Osztályozás: I. csoport Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 ?C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA KRKA, d.d., Novo mesto marjeka cesta 6 8501 Novo mesto Szlovénia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23757/01 10 × 1 PVC/PVDC/PVC fehér filmréteg//papír/Al buborékcsomagolás OGYI-T-23757/02 20 × 1 PVC/PVDC/PVC fehér filmréteg//papír/Al buborékcsomagolás OGYI-T-23757/03 30 × 1 PVC/PVDC/PVC fehér filmréteg//papír/Al buborékcsomagolás OGYI-T-23757/04 50 × 1 PVC/PVDC/PVC fehér filmréteg//papír/Al buborékcsomagolás 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. október 7. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. január 19. 12 OGYÉI/65336/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás A terhesség harmadik trimeszterében és a szoptatás alatt a Dekenor tabletta szedése ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Terhesség A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis gátló növeli a vetélés, a cardiális fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovasculáris malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra növekedett. A kockázat növekedése vélhetően függ a dózistól és a terápia időtartamától. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis gátló adása után emelkedett a pre-és poszt implantációs veszteség és az embrionális/foetalis letalitás. Ezenkívül állatkísérletek eredményei szerint az organogenetikus periódusban adott prosztaglandinszintézis gátló hatására megnövekedett a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformatio előfordulása. Mindemellett, a dexketoprofénnel végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A terhesség 20. hetétől kezdődően a dexketoprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá a második trimeszterben végzett kezelést követően a ductus arteriosus szűkületéről számoltak be, ami az esetek többségében a kezelés abbahagyása után megszűnt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében a Dekenor tabletta adása kerülendő, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Ha a dexketoprofént olyan nő szedi, aki teherbe kíván esni, vagy aki terhessége első vagy második trimeszterében van, annak a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion antenatalis monitorozása, ha a Dekenor-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Dekenor tabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra: - cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus szűkülete/korai elzáródása és pulmonalis hypertonia), - vesekárosodás, ami oligohydramnionnal járó veseelégtelenséghez vezethet (lásd fent). A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki: - a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat, - gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást. Szoptatás Nem ismert, hogy a dexketoprofén kiválasztódik-e az anyatejbe. Szoptatás ideje alatt a Dekenor alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Termékenység Mint a többi nem-szteroid gyulladáscsökkentő, a Dekenor alkalmazása is károsíthatja a női termékenységet, ezért nem ajánlott azon nők kezelésére, akik teherbe kívánnak esni. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a teherbe eséssel, vagy akiknek a termékenységét vizsgálják, meg kell gondolni a dexketoprofén kezelés leállítását. | 
