Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér vagy csaknem fehér színű, ovális, 19,7 mm × 9,2 mm méretű filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 200 mg ibuprofént és 500 mg paracetamolt tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag hidegen duzzadó kukoricakeményítő kroszpovidon (A típusú) (E1202) vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551) Povidon K-30 (E1201) Hidegen duzzadó keményítő Talkum (E553b) Sztearinsav (50) Filmbevonat poli(vinil-alkohol) (E1203) talkum (E553b) Makrogol 3350 (E1521) titán-dioxid (E171) Javallat4.1 Terápiás javallatok Enyhe- és közepesen súlyos fájdalmak átmeneti csökkentésére a következő állapotokban: migrén, fejfájás, hátfájás, menstruációs fájdalmak, fogfájás, izomfájdalmak, megfázás és influenza tünetei, torokfájás és láz. Ez a gyógyszer különösen alkalmas olyan fájdalmak kezelésére, amelyeket az ibuprofén vagy a paracetamol önmagában nem enyhített. A Brufen Plus filmtabletta (18 éves vagy idősebb) felnőttek számára javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Kizárólag rövid távú (legfeljebb 3 napon át történő) alkalmazásra. A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kontrollálásához szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont). A betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy rosszabbodnak, vagy ha a gyógyszer alkalmazására 3 napnál hosszabb ideig van szükség. Ez a gyógyszer rövid időtartamú használatra szolgál, és nem javasolt 3 napon túli alkalmazásra. Felnőttek: Legfeljebb naponta 3×1 tabletta, vízzel bevéve. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie. Ha az egy tablettás egyszeri adagok nem kontrollálják a tüneteket, legfeljebb két tablettát lehet bevenni naponta legfeljebb háromszor. Az adagok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie. Ne vegyen be hat tablettál többet (1200 mg ibuprofén, 3000 mg paracetamol) bármely 24 órás időszakban. Idősek: Nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont). Időseknél magasabb a súlyos mellékhatások megjelenésének kockázata. Ha NSAID alkalmazása szükséges, akkor a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell szedni. Az NSAID-kezelés alatt a beteget gastrointestinalis vérzés tekintetében rendszeresen ellenőrizni kell. Gyermekek és serdülők Ne alkalmazza ezt a gyógyszert 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél. Paracetamol alkalmazása májkárosodásban szenvedő betegeknél Májkárosodásban szenvedő betegeknél az adagot csökkenteni kell, vagy az adagolási intervallumot meg kell hosszabbítani. Súlyos májsejt károsodás esetén nem szabad paracetamolt tartalmazó gyógyszerkészítményeket alkalmazni (lásd 4.3 és 4.4 pont). A napi adag nem haladhatja meg a 60 mg/ttkg/nap értéket (legfeljebb 2 g/nap) az alábbi esetekben: - 50 kg-nál kisebb testtömegű felnőttek - enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás - Gilbert-szindróma (családi nem hemolitikus sárgaság) - kiszáradás - krónikus alultápláltság - krónikus alkoholizmus Paracetamol alkalmazása vesekárosodásban szenvedő betegeknél Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagot csökkenteni kell, vagy az adagolási intervallumot meg kell hosszabbítani. Súlyos vesekárosodás esetén legalább 6 órás adagolási intervallumot kell betartani (lásd 4.3 és 4.4 pont). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A mellékhatások minimalizálása érdekében ajánlott e gyógyszert étkezés közben kell bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A gyógyszer ellenjavallt: - a hatóanyagokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén. - egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén - fokozódik a súlyos mellékhatások kockázata (lásd 4.5 pont). - ha a beteg kórtörténetében acetilszalicilsavval vagy egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-okkal) összefüggő túlérzékenységi reakciók szerepelnek (például bronchospasmus, angioedema, asthma, rhinitis vagy urticaria). - aktív vagy a kórtörténetben szereplő rekurrens peptikus fekély/haemorrhagia (igazolt fekélyképződés vagy vérzés két vagy több, időben különálló epizódja) esetén. - a kórtörténetben szereplő vagy fennálló gastrointestinalis fekélyesedés/perforatio vagy vérzés, beleértve az NSAID-ok szedésével összefüggő eseteket (lásd 4.4 pont). - véralvadási zavarban szenvedő betegeknél. - súlyos májelégtelenségben, súlyos veseelégtelenségben vagy súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV. osztály) (lásd 4.4 pont). - más NSAID-tartalmú gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén, beleértve a ciklo-oxigenáz-2 (COX-2) specifikus gátlókat és a napi 75 mg feletti acetilszalicilsav dózisokat -fokozott mellékhatás kockázat áll fenn (lásd 4.5 pont). - a terhesség utolsó trimeszterében a magzati ductus arteriosus esetlegesen pulmonális hypertoniával társuló idő előtti elzáródásának kockázata miatt (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Ez a gyógyszer rövid időtartamú használatra szolgál, és alkalmazása nem javasolt 3 napnál hosszabb ideig. Ne lépje túl az ajánlott adagot. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, forduljon orvosához. Gyermekek elől elzárva tartandó! Paracetamol: Súlyos vese- vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell eljárni a paracetamol alkalmazásakor. A paracetamol-túladagolás kockázata magasabb a nem cirrhotikus alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. Ne szedje ezt a gyógyszert más paracetamol-tartalmú készítményekkel egyidejűleg. Túladagolás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni a késői, súlyos májkárosodás kockázata miatt, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát. Azonnal orvoshoz kell fordulni, ha erre mégis sor kerül, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát, mert ilyen esetben túladagolás alakulhat ki (lásd 4.9 pont). Elővigyázatosság ajánlott, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel együtt alkalmazzák, mivel jelentős a kockázata az emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis (high anion gap metabolic acidosis, HAGMA) kialakulásának, különösen a vesekárosodásban, szepszisben, malnutrícióban vagy glutationhiány kialakulását elősegítő egyéb állapotban (például alkoholizmus) szenvedő betegek esetében, valamint azon betegeknél, akiknél a paracetamol maximális napi dózisát alkalmazzák. Szoros monitorozás javasolt, beleértve a vizelet 5-oxoprolin-tartalmának ellenőrzését is. Ibuprofén: A nemkívánatos hatások csökkenthetők a tünetek kontrollálásához szükséges legalacsonyabb dózis és a lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont és lentebb a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat), valamint a dózis étkezés közben történő bevételével (lásd 4.2 pont). Idősek Az időseknél fokozottabb az NSAID-okra jelentkező mellékhatások kockázata, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és a perforatióra, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont). Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése A Brufen Plus elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Brufen Plus-t fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak. Óvatosság szükséges bizonyos állapotok fennállása esetén: Légzőszervi betegségek Az asthma broncialéban vagy az allergiás betegségben szenvedő, vagy a kórtörténetben ilyen betegségekkel rendelkező betegeknél az NSAID-okról bronchospasmus kiváltását jelentették. SLE és kevert kötőszöveti betegség A szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél nagyobb lehet az aszeptikus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont). Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások A kórtörténetben hypertoniával és/vagy enyhe, illetve közepesen súlyos pangásos szívelégtelenséggel rendelkező betegeknél megfelelő monitorozás és orvosi tanácsadás szükséges, mert az NSAID-kezeléssel összefüggésben folyadék-retenciót, hypertoniát és oedemát jelentettek. A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen nagy (2400 mg/nap) dózisokban összefügghet az artériás thrombotikus események emelkedésével (például szívinfarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az alacsony dózisú ibuprofén (például ?1200 mg/nap) összefüggene az arteriás thrombotikus események kockázatának fokozódásával. A kontrollálatlan hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ibuprofénnel kezelni és kerülni kell a nagy (2400 mg/nap) dózisokat. A szív- és érrendszeri események kockázati tényezőivel (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rendelkező betegeknél gondos mérlegelés szükséges a hosszú időtartamú kezelés megkezdése előtt, különösen, ha nagy ibuprofén dózisok (2400 mg/nap) szükségesek. Cardiovascularis, vese- és májkárosodások Az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandin-képződés dózisfüggő csökkenését eredményezheti ami veseelégtelenséget okozhat. Az ilyen reakció legnagyobb kockázatával rendelkező betegek közé a vesekárosodásban, szívkárosodásban, májműködési rendellenességben szenvedő betegek tartoznak, akik vizelethajtókat szednek és az idősek. Ezeknél a betegeknél rendszeresen kell monitorozni a vesefunkciót. A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos veseelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél a májfunkció romlásának jelei mutatkoznak, az adag csökkentése javasolt. A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos májelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont). Gastrointestinalis vérzés, fekélyesedés és perforatio Az NSAID-okat óvatosan kell adni olyan betegeknek, akiknél a kórtörténetben GI betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mert ezek a kórállapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont). Gastrointestinalis (GI) vérzést, fekélyesedést és esetlegesen halálos kimenetelű perforatiót jelentettek az összes NSAID-dal, a kezelés bármelyik időpontjában, figyelmeztető tünetekkel, súlyos GI eseményekkel a kórtörténetben vagy ez ok nélkül. A GI vérzés, a fekélyesedés, illetve a perforatio kockázata a növekvő NSAID dózisokkal együtt magasabb az olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében fekély szerepel (különösen ha vérzéssel vagy perforatióval szövődött (lásd a 4.3 pontot)), továbbá az időseknél. Ilyen betegeknél a lehető legalacsonyabb dózisokat kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell a protektív gyógyszerekkel (például mizoprosztollal vagy protonpumpa-gátlókkal) való kombinált kezelést, csakúgy mint azoknál, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsav kezelést vagy más olyan gyógyszerek szükségesek, amelyek fokozzák a gastrointestinalis kockázatot (lásd lentebb, illetve a 4.5 pontot). A kórtörténetben GI toxicitással rendelkező betegeknek és az időseknek bármilyen szokatlan hasi tünet (például GI vérzés) előfordulását jelentenie kell, különösen a kezelés kezdeti szakaszaiban. Óvatosság ajánlott akkor, ha a betegek olyan egyidejű gyógyszereket kapnak, amelyek fokozhatják a fekélyesedés vagy a vérzés kockázatát, mint például orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok (például warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, illetve thromobocytaaggregáció-gátlók (például acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont). Ha GI vérzés vagy fekélyesedés fordul elő ibuprofén-tartalmú gyógyszereket szedő betegeknél, a kezelést abba kell hagyni. Súlyos bőrreakciók Nagyon ritkán súlyos, esetenként halálos bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist jelentettek NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). A betegeknél az ilyen reakciók kockázata a kezelés legelején a legnagyobb. A betegek többségénél a reakció a kezelés első hónapjában kezdődik. Az ibuprofén-tartalmú gyógyszerekkel kapcsolatban akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek. E gyógyszer alkalmazását súlyos bőrreakciók első jelének vagy tünetének megjelenésekor (mint pl. bőrkiütés, nyálkahártya-károsodások vagy túlérzékenység bármely egyéb jele) abba kell hagyni. A női termékenység károsodása: Korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis- gátló gyógyszerek károsíthatják a női termékenységet az ovulációra gyakorolt hatásuk révén. A készítmény alkalmazása hátrányosan befolyásolhatja a női termékenységet, és nem javasolt azoknak a nőknek, akik terhességet terveznek. Ez a hatás reverzíbilis kezelés abbahagyását követően. Azoknál a nőknél, akiknek nehézséget okoz a teherbeesés, és meddőségi kivizsgáláson vesznek részt, a gyógyszer megvonását fontolóra kell venni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Brufen Plus filmtabletta kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az NSAID-ok bevétele után előfordulhatnak mellékhatások, mint például szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok. Mellékhatások fellépése esetén a betegek nem vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket. 4.9 Túladagolás Paracetamol Májkárosodás lehetséges felnőtteknél olyan esetben, amikor 10 g (20 tablettának megfelelő) vagy több paracetamol bevételére kerül sor. 5 g (amely 10 tablettának felel meg) vagy több paracetamol bevétele májkárosodáshoz vezethet, ha a betegnél az alábbi kockázati tényezők egyike vagy több is fennáll: a) hosszú távú kezelés karbamazepinnel, fenobarbitállal, fenitoinnal, primidonnal, rifampicinnel, közönséges orbáncfűvel vagy más májenzim induktorral. b) az ajánlott mennyiség feletti rendszeres alkoholfogyasztás c) olyan állapotok, amikor valószínű a glutation depléció, például evési rendellenességek, mucoviscidosis, HIV-fertőzöttség, éhezés, cachexia Tünetek A paracetamol túladagolás tünetei közé az első 24 órában az alábbiak tartoznak: sápadtság, nausea és hasi fájdalmak. A májkárosodás a bevételt követő 12-48 óra múlva mutatható ki, amikor a májenzim vizsgálati értékek kórosakká válnak. Glükózanyagcsere rendellenességek és metabolikus acidózis fordulhat elő. Súlyos mérgezés esetén a májelégtelenség encephalopathiába, haemorrhagiába, hypoglykaemiába, agyi oedemába és halálozásba progrediálhat. Akut veseelégtelenség (amelyre erősen utal a lágyékfájdalom, a haematuria és a proteinuria) alakulhat ki, akár májkárosodás hiányában is. Szívritmuszavarokat és pancreatitist jelentettek. Kezelés Paracetamol túladagolás esetén nélkülözhetetlen az azonnali kezelés. A jelentős korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali kezelésre. A tünetek csak émelygésre és hányásra korlátozódhatnak és nem feltétlenül tükrözik a túladagolás súlyosságát, illetve a szervkárosodás kockázatát. A kezelést a fennálló kezelési irányelvek szerint kell végezni. Ha a túladagolás 1 órán belül történt, mérlegelni az aktív kell szénnel való kezelést. A paracetamol plazmakoncentrációt a bevételt követően 4 órával vagy később kell mérni (a korábban mért koncentráció értékek megbízhatatlanok). N-acetilcisztein kezelés alkalmazható a paracetamol bevételét követő 24 óráig, de a maximális védőhatást a bevételt követő 8 óráig fejt ki. Az antidotum hatásossága ezen időszakot követően élesen csökken. Szükség esetén a betegnek beadható intravénás N-acetilcisztein a fennálló adagolási séma alapján. Ha nincs hányás, a per os metionin megfelelő alternatíva lehet távol eső területeken, kórházon kívül. Azoknak a betegeknek, akiknél a bevételtől számított több, mint 24 óra elmúltával jelentkezik súlyos májrendellenesség, toxikológus szakorvoshoz kell fordulniuk és őket a fennálló irányelvek szerint kell kezelni. Ibuprofén Gyermekeknél 400 mg/kg-nál nagyobb ibuprofén dózisok okozhatnak tüneteket. Felnőtteknél a dózis-hatás összefüggés kevésbé világos. Túladagolás esetén a felezési idő 1,5-3 óra. Tünetek A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-t vett be, csak émelygés, hányás, gyomortáji fájdalom, illetve ritkábban hasmenés alakul ki. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén lehetséges. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás észlelhető, amely álmosságban, esetenkénti izgatottságban és dezorientációban vagy comában manifesztálódik. Esetenként görcsök alakulnak ki. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis alakulhat ki és a protrombin idő / INR megnyúlhat, feltehetően a keringő véralvadási faktorok hatásával való interferencia miatt. Akut veseelégtelenség és májkárosodás alakulhat ki, amennyiben egyidejűleg dehidráció áll fenn. Asthmás betegeknél előfordulhat az asthma exacerbatiója. Kezelés A kezelés tüneti és támogató, magában foglalja a légutak átjárhatóságának biztosítását és a szív- és a vitális jelek monitorozását, amíg stabilakká nem válnak. Ha a beteg a potenciálisan toxikus mennyiség bevételétől számított 1 órán belül jelentkezik, mérlegelhető a per os aktív szén adása. Ha gyakoriak vagy elhúzódóan jelentkeznek, a görcsöket intravénás diazepámmal vagy lorazepámmal kell kezelni. Asthma esetén hörgtágítót kell alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Ez a gyógyszer (mint bármely egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszer) ellenjavallott más paracetamolt tartalmazó készítményekkel való kombinációban - a súlyos mellékhatások kockázatának növekedése miatt. (lásd 4.3 pont). Ez a gyógyszer (mint bármely más ibuprofén-tartalmú gyógyszer és NSAID) ellenjavallott az alábbi gyógyszerekkel való kombinációban: * acetilszalicilsav: kivéve, ha az orvos alacsony dózisú acetilszalicilsavat (legfeljebb napi 75 mg-ot) javasolt, mert ez a kombináció fokozhatja a nemkívánatos hatások kockázatát (lásd 4.4 pont). kísérletes adatok utalnak arra, hogy egyidejű alkalmazás esetén az ibuprofén kompetitív módon gátolja az alacsony dózisú acetilszalicilsav hatását a vérlemezke-aggragációra. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetekre történő extrapolációjával kapcsolatban, nem zárható ki az, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú időtartamú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav cardioprotektív hatását. Az alkalmankénti ibuprofén használat kapcsán semmilyen klinikailag releváns hatást nem tekintenek valószínűnek (lásd 5.1 pont). * egyéb NSAID-ok, köztük ciklooxigenáz-2 szelektív gátlók, mert ezek növelhetik a mellékhatások kockázatát (lásd 4.3 pont). Ez a gyógyszer (mint bármely egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszer) óvatosan alkalmazandó az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban: * kloramfenikol: növeli a kloramfenikol plazmakoncentrációját. * kolesztiramin: a paracetamol felszívódásának sebességét a kolesztiramin csökkenti. Ezért a kolesztiramin nem szedhető egy órán belül, ha maximális fájdalomcsillapító hatás szükséges. * metoklopramid és domperidon: a paracetamol felszívódását a metoklopramid és a domperidon fokozza. Azonban az egyidejű alkalmazást nem kell kerülni. * warfarin: a warfarin és egyéb kumarinok antikoaguláns hatása fokozódhat a paracetamol hosszú időtartamú, rendszeres alkalmazásával, amely növeli a vérzés kockázatát; az esetenkénti dózisoknak nincs jelentős hatásuk. * elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont). Ez a gyógyszer (mint bármely más ibuprofén-tartalmú gyógyszer és NSAID) óvatosan adandó az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban: * antikoagulánsok: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (például a warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). * vérnyomáscsökkentők (ACE-gátlók és angiotenzin II antagonisták), illetve diuretikumok: az NSAID-ok csökkenthetik e gyógyszerek hatásait. Néhány vesekárosodásban szenvedő betegben (például dehidrált vagy idős, vesekárosodásban szenvedő beteg) az ACE-gátlók vagy az angiotenzin II antagonisták, a ciklooxigenáz enzimet gátló gyógyszerekkel történő együttadása a vesefunkció további romlását eredményezheti, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely rendszerint reverzíbilis. Ezeket a kölcsönhatásokat figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik koxib-okat szednek egyidejűleg ACE-gátlókkal vagy angiotenzin II antagonistákkal. Ezért az ilyen kombinációt óvatosan kell adni, különösen időseknek. A betegeket megfelelően kell hidrálni és figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására az egyidejű kezelés megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. A diuretikumok fokozhatják az NSAID-ok nephrotoxicitását. * vérlemezke-aggregációt gátló gyógyszerek és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): a gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont). * szívglikozidok: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR-t és növelhetik a plazma glikozidszintet. * ciklosporin: nő a nefrotoxicitás kockázata. * kortikoszteroidok: a gastrointestinalis fekélyesedés vagy vérzés kockázata emelkedik (lásd 4.4 pont). * diuretikumok: csökkent vizelethajtó hatás. A diuretikumok fokozhatják az NSAID-ok nephrotoxicitásának kockázatát. * lítium: a lítium eliminációja csökken. * metotrexát: a metotrexát eliminációja csökken. * mifepriszton: az NSAID-ok 8-12 napon át nem alkalmazhatók a mifepriszton alkalmazását követően, mivel az NSAID-ok csökkenthetik a mifepriszton hatását. * kinolon antibiotikumok: állatkísérletes adatok jelzik, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggő görcsök kockázatát. Az NSAID-ot és kinolonokat szedő betegeknél fokozódhat a görcsök kialakulásának a kockázata. * takrolimusz: a nephrotoxicitás kockázata nőhet, ha NSAID-ot adnak egyidejűleg takrolimusszal. * zidovudin: az NSAID-k és a zidovudin egyidejű alkalmazása esetén fokozódik a haematologiai toxicitás kockázata. HIV (+) haemophiliásoknál bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a zidovudin és az ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozza a haemarthrosisok és a haematoma kockázatát. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Ezen készítménnyel végzett klinikai vizsgálatok nem mutattak egyéb mellékhatásokat, mint amelyek a paracetamol vagy az ibuprofén monoterápiában történő alkalmazásakor is előfordulnak. A mellékhatások táblázatos felsorolása: Az alábbi táblázat szervrendszer és gyakoriság szerinti csoportosításban sorolja fel azokat a mellékhatásokat, amelyek az ibuprofént vagy paracetamolt önmagában, rövid vagy hosszú időtartamon át szedő betegek farmakovigilancia adataiból állnak rendelkezésre. A gyakoriságok definíciója: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100, < 1/10), nem gyakori (? 1/1000, < 1/100), ritka (? 1/10 000, < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Minden gyakorisági csoporton belül a mellékhatások a súlyosság csökkenő sorrendjében kerülnek felsorolásra. Szervrendszer szerinti osztályok Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka Haematopoetikus betegségek1 Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Csalánkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakció2 Nagyon ritka Súlyos túlérzékenységi reakciók. A tünetek magukban foglalhatnak arc-, nyelv- és gégeduzzanatot, dyspnoét, tachycardiát, hypotoniát (anaphylaxia, angioedema, illetve súlyos shock)2 Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nagyon ritka Metabolikus acidózis10 Pszichiátriai kórképek Nagyon ritka Zavarodottság, depresszió és hallucinációk Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Fejfájás és szédülés Ritka Paraesthesia Nagyon ritka Aszeptikus meningitis3, paraesthesia, látóideggyulladás és aluszékonyság Szembetegségek és szemészeti tünetek Nagyon ritka Látászavarok A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nagyon ritka Tinnitus és vertigo Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori Oedema Nagyon ritka Szívelégtelenség4 Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka Hypertonia4 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka Légúti reaktivitás, beleértve: asthma, asthma exacerbatio, bronchospasmus és dyspnoe. 2 Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hasi fájdalom,hányás, hasmenés, dyspepsia, nausea és hasi diszkomfort5 Nem gyakori Peptikus fekély, gastrointestinalis perforatio vagy gastrointestialis haemorrhagia, melaena, haematemesis6, szájüregi fekélyek, a colitis ulcerosa és Crohn-betegség7 súlyosbodása, flatulentia és székrekedés. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nagyon ritka Kóros májfunkció, hepatitis és sárgaság8. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Hyperhidrosis Nem gyakori Különböző bőrkiütések2 Nagyon ritka Bullosus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, az erythema multiforme-t és a toxikus epidermalis necrolysist2. Hámló dermatosisok, purpura, fényérzékenység. Nem ismert Gyógyszerreakció eosinophiliával és szisztémás tünetekkel (DRESS-szindróma). Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) Fotoszenzitivitási reakciók Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka Nephrotoxicitás különböző formái, köztük interstitialis nephritis, nephrotikus szindróma és akut, illetve krónikus veseelégtelenség9. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nagyon ritka Fáradság és rossz közérzet. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori Emelkedett GPT (glutamát-piruvát-transzamináz; [ALAT]) emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint és kóros májfunkció vizsgálati értékek paracetamollal Emelkedett kreatinin vérszint, emelkedett karbamid vérszint. Nem gyakori Emelkedett GOT (glutamát-oxálacetát-transzamináz [ASAT]) emelkedett alkalikus-foszfatáz vérszint, emelkedett kreatin-foszfokináz vérszint, csökkent hemoglobinszint és emelkedett vérlemezkeszám. Válogatott mellékhatások ismertetése 1Például agranulocytosis, anaemia, aplasztikus anaemia, haemolitikus anaemia, leukopenia, neutropenia, pancytopenia és thrombocytopenia. Első jelek: láz, torokfájás, felületes szájfekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás, valamint orrvérzés. 2Túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Ezek közé tartoznak (a) nem-specifikus allergiás reakciók és anaphylaxia, (b) légzőrendszeri reaktivitás, például asthma, súlyosbodott asthma, bronchospasmus vagy dyspnoe, vagy (c) különböző bőrreakciók, beleértve különböző típusú bőrkiütéseket, pruritust, urticariát, angioedemát és ritkábban exfoliativ és bullosus dermatosisokat (köztük toxikus epidermalis necrolysist, Stevens-Johnson-szindrómát és erythema multiforme-t). 3A gyógyszer által indukált aszeptikus meningitis patomechanizmusa nem teljesen ismert. Azonban az NSAID-okkal összefüggő aszeptikus meningitisről rendelkezésre álló adatok túlérzékenységi reakcióra utalnak (a gyógyszer bevételének időbeli egybeesése és a tünetek gyógyszer abbahagyását követő eltűnése miatt). Megjegyzendő, hogy megfigyelték az aszeptikus meningitis egyedi eseteit fennnálló autoimmun betegségben (például szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben) szenvedő betegeknél az ibuprofénnel történő kezelés során, olyan tünetekkel, mint a merev tarkó, fejfájás, nausea, hányás, láz, illetve zavarodottság (lásd 4.4 pont). 4Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) összefüggésben állhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kismértékű kockázatfokozódásával (lásd 4.4 pont). 5A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gstrointestinalis természetűek voltak. 6Olykor halálos kimenetelű események is bekövetkeztek, különösen időseknél (lásd 4.4 pont). 7Lásd 4.4 pont. 8A paracetamol túladagolva akut májelégtelenséget, májkárosodást, májnecrosist és májsérülést okozhat (lásd 4.9 pont). 9Különösen hosszú időtartamú alkalmazás esetén kapcsolatban áll az emelkedett szérum- karbamidszinttel és az oedema képződés fokozódásával. A papillaris necrosist is magában foglalja. 10Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok: nagyon ritka esetekben a nagy anionrés metabolikus acidózis, amikor a paracetamolt flucloxacillinnel együtt alkalmazzák, általában kockázati tényezők jelenlétében (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Váz- és izomrendszer, gyulladáscsökkentő és reumaellenes gyógyszerek, nem-szteroidok, propionsav származékok. Ibuprofén kombinációk. ATC kód: M01AE51 Az ibuprofén és a paracetamol farmakológiai hatásai különböznek hely és a hatásmód tekintetében. Ezek a kiegészítő hatásmódok szinergisták, amely nagyobb fájdalomcsökkentő és lázcsillapító hatást eredményez, mint ami az egyes hatóanyagokkal külön-külön elérhető. Az ibuprofén olyan NSAID, amelynek hatásosságát a prosztaglandinszintézis gátlása révén széles körben ismert állatkísérletes gyulladási modellekben bizonyították. A prosztaglandinok érzékenyebbé teszik a nociceptív afferens idegvégződéseket a mediátorok, például a bradikinin iránt. Az ibuprofén ilymódon a ciklooxigenáz-2 (COX-2) izoenzimek perifériás gátlása és a nociceptív idegvégződések érzékenységének következményes csökkentése révén analgetikus hatást fejt ki. Az ibuprofénről azt is kimutatták, hogy gátolja a gyulladásos terület felé irányuló indukált leukocyta migrációt. Az ibuprofénnek a gerincvelőben is jelentős hatása van, részben a COX-gátló hatása révén. Az ibuprofén lázcsillapító hatását a prosztaglandinok centrális gátlása eredményezi a hypotalamusban. Az ibuprofén reverzíbilisen gátolja a vérlemezke-aggregációt. Emberekben az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmakat és a lázat. Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav hatását a vérlemezke-aggregációra egyidejű alkalmazás esetén. Egyes farmakodinámiás vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor egyszeri 400 mg ibuprofént adtak az azonnali kioldódású (81 mg) acetilszalicilsav bevétele előtti 8 órán belül vagy az azt követő 30 percen belül, az acetilszalicilsav csökkent hatást mutatott a tromboxánképződésre, illetve a vérlemezke-aggregációra. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetekre való extrapolálása tekintetében, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú időtartamú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén alkalmankénti szedése esetén klinikailag jelentős hatás nem valószínű (lásd 4.5 pont). A paracetamol pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert; azonban jelentős bizonyítékok támogatják a centrális fájdalomcsillapító hatás hipotézisét. Különböző biokémiai vizsgálatok utalnak a centrális COX-aktivitás gátlására. A paracetamol serkentheti a leszálló 5-hidroxi-triptamin (szerotonin) idegpályákat, amelyek gátolják a nociceptív szignál-transzmissziót a gerincvelőben. Bizonyították, hogy a paracetamol nagyon gyenge gátlója a perifériás COX-1 és COX-2 izoenzimeknek. Az ibuprofén és a paracetamol klinikai hatásosságát fejfájással, fogfájással és dysmenorrhoeához társult fájdalom, valamint láz esetén bizonyították. Ezen felül a hatásosságot igazolták megfázáshoz és influenzához társuló fájdalomban és lázban szenvedő betegeknél, valamint olyan fájdalommodellekben, mint például a torokfájás, az izomfájdalom vagy a lágyrész-sérülés és a hátfájás. A Brufen Plus különösen alkalmas olyan fájdalmak csökkentésére, amelyek nem enyhültek önmagában adott 400 mg ibuprofén vagy 1000 mg paracetamol hatására, továbbá a fájdalomcsillapító hatás is gyorsabb, mint amit az ibuprofén biztosít. Randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokat végeztek a kombinációval a posztoperatív fogászati fájdalommodell alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok az alábbiakat mutatták: * az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint a 400 mg ibuprofén (p<0,05) és az 1000 mg paracetamol (p<0,0001), amelyek klinikailag jelentősek és statisztikailag szignifikánsak. * a fájdalomcsillapítás időtartama szignifikánsan hosszabb volt az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta esetén (8,4 óra), mint az 500 mg paracetamollal (4 óra, p<0,0001) vagy az 1000 mg paracetamollal (5,2 óra, p<0,0001). * A vizsgálati készítmény betegek általi globális értékelése nagymértékű elégedettséget mutatott; az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta esetén 88%-os elégedettségi rátát jelentettek "jó", "nagyon jó" vagy "kiváló" fájdalomcsillapító hatással. A fix kombinációs készítmény szignifikánsan jobb erdményt ért el, mint a 200 mg ibuprofén, illetve az 500 mg és az 1000 mg paracetamol (p<0,001 mindegyik esetben). Egyetlen ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta nagyobb fájdalomcsillapító hatást nyújtott, mint az 1000 mg paracetamol / 30 mg kodein kombinációja (p=0,0001) és nem volt kevésbé hatásos (noninferior) a 400 mg ibuprofén / 25,6 mg kodein kombinációval összehasonlításban. Az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta hatása gyorsan kialakul; az "igazoltan érzékelhető fájdalomcsillapítást" (confirmed perceptible pain relief) 15,6 perces (1 tablettás dózis), illetve 18,3 perces (2 tablettás dózis) medián időtartammal érték el, amely gyorsabb, mint a 200 mg ibuprofén (30,1 perc, p<0,001), a 400 mg ibuprofén 400 mg (23,8 perc, p=0,0001) és az 500 mg paracetamol (23,7 perc, p=0,0001) esetén megfigyelt érték. A "jelentős fájdalomcsillapítást" (meaningful pain relief) ezzel a gyógyszerrel 39,3 perces (1 tablettás dózis), illetve 44,6 perces (2 tablettás dózis) medián időtartammal érték el, amelyik szignifikánsan gyorsabb volt, mint amit az 200 mg ibuprofén (80,0 perc, p<0,0001), a 400 mg ibuprofén (70,5 perc, p=0,0001), az 500 mg paracetamol (50,4 perc, p=0,001) és az 1000 mg paracetamol (45,6 perc, p<0,05) esetében tapasztaltak. A kombinációval más randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokat végeztek posztoperatív fogászati fájdalommodell alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok az alábbiakat mutatták ki: * az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint a 400 mg ibuprofén (p<0,05) és az 1000 mg paracetamol (p<0,0001). * a fájdalomcsillapító hatás időtartama (9,1 óra) szignifikánsan hosszabb volt az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta, mint az 500 mg (4 óra) vagy 1000 mg paracetamol (5,2 óra) esetén. * a vizsgálati gyógyszer betegek általi globális értékelése a magas elégedettségi szintet mutatott; 93,2%-os eredményességi rátát jelentettek "jó", "nagyon jó" vagy "kiváló" fájdalomcsillapító hatással. A fix kombinációs készítmény szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint az 1000 mg paracetamol (p<0,0001). Egy másik randomizált, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálatot végeztek el az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtablettával krónikus térdfájdalomban. A vizsgálat az alábbi eredményeket adta: * az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol, mind a rövid távú (p<0,01), mind a hosszú távú (p<0,01) kezelésben. * az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta a betegek általi globális értékelése magas elégedettségi szintet mutatott; a fájdalmas térd kezelésében 60,2%-os eredményességi rátát jelentettek "jó", "nagyon jó" vagy "kiváló" fájdalomcsillapító hatással. Az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint az 1000 mg paracetamol (p<0,001). Az ibuprofén/paracetamol 200 mg/500 mg filmtabletta hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol/30 mg kodein-foszfát (p<0,0001), illetve a 400 mg ibuprofén / 25,6 mg kodein-foszfát kombinációja (p=0,0001). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az ibuprofén jól felszívódik a tápcsatornából és jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. Az ibuprofén diffúzióval bejut az ízületi folyadékba. A Brufen Plus filmtablettából az ibuprofén plazmaszintek éhgyomorra történt bevételt követően az 5. perctől mutathatók ki és a plama csúcskoncentráció 1-2 óra múlva alakul ki. Amennyiben a Brufen Plus-t étellel együtt veszik be, az ibuprofén plazmacsúcskoncentrációja alacsonyabb és középértékben 25 perccel később alakul ki, de a felszívódás mértéke összességében azonos. Biotranszformáció Az ibuprofén a májban metabolizálódik két fő metabolittá. A kiürülés főleg a veséken át történik, vagy konjugálatlan formában vagy főleg konjugátumként, elhanyagolható mennyiségű változatlan ibuprofénnel. A vesén át történő kiürülés gyors és teljes mértékű. Az eliminációs félidő kb. 2 óra. Korlátozott számú vizsgálatban az ibuprofén nagyon alacsony koncentrációban jelent meg az anyatejben. Időseknél az ibuprofén farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket. A paracetamol gyorsan felszívódik a tápcsatornából. A plazmafehérje-kötődés a szokásos terápiás koncentrációk mellett elhanyagolható, bár ez dózisfüggő. A Brufen Plus filmtablettából a paracetamol az éhgyomorra történt bevételt követően az 5. perctől mutatható ki, míg a plazma csúcskoncentráció 0,5-0,67 óra múlva alakul ki. Amennyiben a Brufen Plus filmtablettákat étellel együtt veszik be, a paracetamol plazma csúcskoncentrációja alacsonyabb és középértékben 55 perccel később alakul ki, de a felszívódás mértéke összességében azonos. A paracetamol a májban metabolizálódik és a vizelettel ürül főként glükuronid és szulfát konjugátumok formájában, kb. 10% glutation konjugátum keletkezése mellett. Kevesebb, mint 5% ürül változatlan paracetamolként. Az eliminációs felezési idő kb. 3 óra. Egy minor hidroxilezett metabolit, amelyet rendszerint nagyon kis mennyiségben állítanak elő a kevert funkciójú oxidázok a májban és a máj glutation konjugáció révén detoxifikálja, paracetamol túladagolást követően felhalmozódhat és májkárosodást okozhat. A paracetamol farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket időseknél. Az ibuprofén és a paracetamol biohasznosulása és farmakokinetikai profilja az ebben a gyógyszerben történő bevételt követően nem módosul ahhoz képest, mint amikor egyidejűleg kerül sor a bevételükre egyszeri vagy ismételt dózisok formájában. Ezt a gyógyszert olyan technológiával formulálták, hogy párhuzamosan szabadul fel belőle az ibuprofén és a paracetamol, így a hatóanyagok kombinált hatást biztosítanak. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az ibuprofén és a paracetamol toxikológiai biztonságossági profilját állatkísérletek, valamint kiterjedt humán klinikai tapasztalatok révén határozták meg. Nincsenek a gyógyszert rendelő orvos számára releváns új preklinikai adatok, amelyek hozzáadódnának az ebben az alkalmazási előírásban ismertetettekhez. Paracetamol: reprodukciót és a fejlődést érintő toxicitást értékelő, jelenleg elfogadott standardokat használó hagyományos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10, 12, 16, illetve 20 filmtablettát tartalmazó Alumínium//PVC/PVDC buborékcsomagolás dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN). 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől való védelem érdekében a gyógyszert tartsa az eredeti csomagolásban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Viatris Limited Damastown Industrial Park Mulhuddart Dublin 15 DUBLIN Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23641/01 10 × OGYI-T-23641/02 20 × 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. február 20. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. augusztus 4. 14 OGYÉI/19740/2023 OGYÉI/29551/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az iburofen/paracetamol 200 mg/500 mg tartalmú Brufen Plus filmtabletták humán terhesség alatti alkalmazásáról nincs tapasztalat. Paracetamol Epidemiológiai vizsgálatok humán terhességben nem mutattak ki káros hatásokat a paracetamol ajánlott adagban történő alkalmazásáról. Terhes nőkkel kapcsolatos nagymennyiségű adat nem utal sem malformatiót okozó hatásra, sem magzati/újszülöttkori toxicitásra. A méhben a paracetamol expozícióban részesült gyermekek neurológiai fejlődését vizsgáló epidemiológiai tanulmányok nem vezettek egyértelmű következtetésekre. Ha klinikailag szükséges, a paracetamol alkalmazható a terhesség során, azonban a lehető legkisebb dózist kell adni a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb gyakorisággal. Ibuprofén A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryo/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak a prosztaglandinszintézis-gátló terhesség korai szakaszában történő alkalmazása esetén. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat a dózis és a kezelés időtartamának emelkedésével fokozódik. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása emelkedett pre- és postimplantációs veszteséget, valamint embryo-foetalis toxicitást eredményezett. Ezen felül a különböző malformatiók (köztük a cardiovascularis malformatiók) előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették olyan állatokban, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandin-szintézis-gátlót adtak. A terhesség 20. hetétől kezdődően a Brufen Plus filmtabletta alkalmazása oligohydramniont okozhat a magzati veseműködés zavara miatt. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és általában abbahagyása után reverzíbilis. Ezen felül jelentések számolnak be a második trimeszterben végzett kezelést követően kialakult ductus arteriosus szűkületről, amely a legtöbb esetben a kezelés abbahagyása után rendeződött. Ezért a terhesség első és második trimesztere alatt csak akkor adható ibuprofén, ha az egyértelműen szükséges. Ha gyermeket vállaló vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő szed ibuprofént, a dózisnak a lehető legalacsonyabbnak és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. A 20. terhességi héttől bekövetkező ibuprofén-expozíció esetén megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkületének antenatális monitorozása. A Brufen Plus-kezelést abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus szűkületet észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében az összes prosztaglandinszintézis-gátló az alábbiaknak teheti ki a magzatot: - cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertonia); - vesediszfunkció, amely oligohydramniosissal társult veseelégtelenségbe progrediálhat (lásd fentebb). az anyát és az újszülöttet a terhesség végén: - a vérzési időtartam esetleges megnyúlása, aggregációgátló hatás, amely még nagyon alacsony dózisoknál is előfordul; - a méhösszehúzódások gátlása, amely a vajúdás késését vagy elhúzódását eredményezi. Következésképpen a Brufen Plus filmtabletta ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). ). Szoptatás Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben átjuthatnak az anyatejbe (az anyai dózis 0,0008%-a). Nem ismert az ibuprofén csecsemőkre gyakorolt káros hatása. A paracetamol kis, de klinikailag jelentéktelen mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Nem jelentettek mellékhatást szoptatott csecsemőkben. A rendelkezésre álló szakirodalmi adatok alapján a szoptatás nem ellenjavallt. Ilymódon nem szükséges megszakítani a szoptatást a készítmény ajánlott adagjával történő rövid időtartamú kezelés miatt. Termékenység A termékenységre vonatkozóan lásd a 4.4 pontot. | 
