Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Koncentrátum oldatos infúzióhoz (steril koncentrátum). A koncentrátum tiszta, színtelen oldat, pH-ja 4,5-7,0. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóEVER Valinject GmbH Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL A koncentrátum 100 mikrogramm dexmedetomidinnek megfelelő dexmedetomidin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként. 2 ml-es ampullánként 200 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz. 4 ml-es ampullánként 400 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz. 10 ml-es ampullánként 1000 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz. 2 ml-es injekciós üvegenként 200 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz. 4 ml-es injekciós üvegenként 400 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz. 10 ml-es injekciós üvegenként 1000 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz. Hígítást követően a felhasználásra kész oldat töménységének 4 mikrogramm/ml-nek vagy 8 mikrogramm/ml-nek kell lennie. Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag nátriummentes. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-klorid injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok 1. Intenzív osztályon kezelt (Intensive Care Unit - ICU), a verbális stimulációra ébreszthető állapotnál nem mélyebb - a Richmond-féle agitációs-szedációs skálán (RASS) 0 - (-3) értékű - szedációt igénylő felnőtt betegek szedációjára. 2. Szedációt igénylő diagnosztikai vagy műtéti beavatkozások előtt és/vagy során nem intubált felnőtt betegek szedációjára, azaz műtéti/éber szedációra. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás 1. javallat: Intenzív osztályon kezelt, a verbális stimulációra ébreszthető állapotnál nem mélyebb - a Richmond-féle agitációs-szedációs skálán (RASS) 0 - (-3) értékű - szedációt igénylő felnőtt betegek szedációjára. Kizárólag kórházi alkalmazásra. A Dexmedetomidin EVER Pharma infúziót az intenzív kezelést igénylő betegek ellátásában jártas egészségügyi szakembereknek kell beadnia. A már intubált és szedált betegek dexmedetomidinre történő átállítása lehetséges, ilyenkor az infúzió kezdeti sebessége 0,7 mikrogramm/ttkg/óra, amelyet később a beteg reakciójától függően a 0,2-1,4 mikrogramm/ttkg/óra dózistartományban fokozatosan módosítani lehet annak érdekében, hogy a kívánt mértékű szedációt elérjék. Rossz általános állapotú betegek esetében alacsonyabb kezdő infúziós sebesség alkalmazását kell mérlegelni. A dexmedetomidin igen hatékony, az infúzió sebességét óránként kell megállapítani. Az adag módosítását követően az új egyensúlyi állapotra jellemző mértékű szedáció kialakulásáig akár egy óra is eltelhet. Maximális adag A maximális 1,4 mikrogramm/ttkg/óra adagot nem szabad túllépni. Azoknál a betegeknél, akiknél a dexmedetomidin maximális adagjával sem tudnak megfelelő szintű szedációt elérni, másik szedatív készítményre kell áttérni. Intenzív ellátásban történő szedációnál a Dexmedetomidin EVER Pharma esetében telítő adag alkalmazása nem javasolt, illetve fokozott mellékhatásokkal jár. Szükség esetén propofol vagy midazolám adható egészen addig, amíg a dexmedetomidin klinikai hatásai ki nem alakulnak. A kezelés időtartama A Dexmedetomidin EVER Pharma 14 napnál hosszabb ideig történő alkalmazásával kapcsolatosan nincs tapasztalat. Az ezen időtartamot meghaladó alkalmazás esetén rendszeresen újra kell értékelni a Dexmedetomidin EVER Pharma alkalmazását. 2. javallat: Szedációt igénylő, diagnosztikai vagy műtéti beavatkozások előtt és/vagy során nem intubált felnőtt betegek szedációjára, azaz műtéti/éber szedációra. Dexmedetomidin EVER Pharma infúziót kizárólag olyan egészségügyi szakember adhatja be, aki jártas a betegek aneszteziológiai ellátásában a műtőben és a diagnosztikai eljárás alatt. Amikor a Dexmedetomidin EVER Pharma infúziót éber szedáció keretében adják, a beteget olyan személyeknek kell monitorozni, akik nem vesznek részt a diagnosztikai vagy a műtéti beavatkozás végrehajtásában. A betegeket folyamatos megfigyelés alatt kell tartani, hogy korán észlelni lehessen az alacsony, illetve magas vérnyomás, a bradikardia, a légzésdepresszió, a légúti elzáródás, az apnoe, a légszomj és/vagy az oxigén deszaturáció korai jeleit (lásd 4.8 pont). Oxigén szupplementációnak haladéktalanul rendelkezésre kell állnia, s szükség esetén a betegnek oxigént kell kapnia. Az oxigénszaturációt folyamatosan monitorozni kell pulzoximetriával. A Dexmedetomidin EVER Pharma infúziót telítő infúzióként adagolják, amelyet fenntartó infúzió követ. A beavatkozástól függően párhuzamosan alkalmazott helyi érzéstelenítésre vagy fájdalomcsillapításra lehet szükség a kívánt klinikai hatás eléréséhez. Fájdalmas beavatkozásoknál vagy amikor a szedáció mélységének növelése szükséges, kiegészítő érzéstelenítés (pl. opioidok, midazolám vagy propofol) alkalmazása ajánlott. A Dexmedetomidin EVER Pharma farmakokinetikai megoszlási felezési ideje a becslések szerint körülbelül 6 perc; ez vehető figyelembe, az egyéb beadott gyógyszerek hatásaival együtt, mikor a Dexmedetomidin EVER Pharma kívánt klinikai hatásához szükséges titrálási időt kell meghatározni. A műtéti szedáció indítása: 1,0 mikrogramm/ttkg telítő infúzió 10 percig. A kisebb beavatkozással járó eljárásoknál, így pl. szemészeti műtéteknél, a 10 percig adott 0,5 mikrogramm/ttkg telítő infúzió is elegendő lehet. A műtéti szedáció fenntartása: A fenntartó infúzió indító adagja általában 0,6-0,7 mikrogramm/ttkg/óra, amit később a 0,2 - 1 mikrogramm/ttkg/óra dózistartományban titrálással módosítanak a kívánt klinikai hatás eléréséig. A fenntartó infúzió sebességét a kívánt mértékű szedáció eléréséhez szükséges mértékben kell módosítani Különleges betegcsoportok Idősek: Idős betegek esetében általában nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont). Úgy tűnik, hogy az idős betegeknél fokozott a hypotensio kockázata (lásd 4.4 pont), de a műtéti szedációról rendelkezésre álló korlátozott adatok nem utalnak egyértelmű dózisösszefüggésre. Vesekárosodás: Nincs szükség vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adag módosítására. Májkárosodás: A Dexmedetomidin EVER Pharma a májban metabolizálódik, ezért fokozott óvatossággal kell adni májkárosodásban szenvedő betegeknek. Csökkentett fenntartó adag alkalmazása megfontolandó (lásd 4.4 és 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A Dexmedetomidin EVER Pharma infúzió biztonságosságát és hatásosságát 0 és 18 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1 és5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat. Alkalmazás módja A Dexmedetomidin EVER Pharma infúziót csak hígított intravénás infúzió formájában, vezérelt infúziós készülékkel szabad beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Előrehaladott (másod- vagy harmadfokú) vezetési blokk, amennyiben nincs pacemaker. Nem kontrollált hypotensio. Akut cerebrovaszkuláris kórképek. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Monitorozás A Dexmedetomidin EVER Pharma infúzió intenzív osztályos körülmények között, műtőben és diagnosztikai beavatkozások során történő alkalmazásra szolgál. Egyéb körülmények közötti használata nem javasolt. A Dexmedetomidin EVER Pharma infúzió beadása során minden beteg szívműködését folyamatosan monitorozni kell. A nem intubált betegek légzését ellenőrizni kell a légzésdepresszió és az időnként előforduló apnoea kockázata miatt (lásd 4.8 pont). A dexmedetomidin alkalmazása után a szedációból való visszatérés ideje a jelentések szerint megközelítőleg 1 óra. Járóbeteg-ellátásban történő alkalmazása esetén, a beteg szoros monitorozását folytatni szükséges legalább egy órán keresztül (vagy a beteg állapotától függően hosszabban), majd legalább további 1 órán keresztül gondoskodni kell az orvosi felügyeletről a beteg biztonsága érdekében. Általános óvintézkedések Dexmedetomidin EVER Pharma nem adható bolusként és intenzív osztályon emellett a telítő dózis alkalmazása sem ajánlott. Ezért a készítményt alkalmazóknak készen kell állniuk alternatív szedatívum alkalmazására az agitáció akut kezelése érdekében, különösen a kezelés első néhány órája alatt. A műtéti szedáció során egy másik nyugtató kis bolusa is alkalmazható, ha a szedáció szintjének gyors emelésére van szükség. Egyes Dexmedetomidin EVER Pharma infúzióval kezelt betegeknél megfigyelték, hogy stimulációra ébreszthetők és éberek. Egyéb klinikai jelek és tünetek hiányában ez önmagában nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy a gyógyszer hatástalan. A dexmedetomidin általában nem okoz mély szedációt, és a betegek könnyen ébreszthetők. A dexmedetomidin ezért nem alkalmas olyan betegeknél, akik nem tolerálják ezt a hatásprofilt, például akik folyamatos mély szedációt igényelnek. A Dexmedetomidin EVER Pharma infúziót nem szabad intubálásnál indukciós szerként adni általános érzéstelenítés esetén, vagy szedáció biztosítására izomlazító alkalmazásakor. A dexmedetomidin nem rendelkezik néhány egyéb szedatívum görcsoldó hatásával, így nem nyomja el a fennálló görcsaktivitást. Óvatosságra van szükség, ha a dexmedetomidint más szedatív vagy kardiovaszkuláris hatású szerrel együtt alkalmazzák, mert additív hatások léphetnek fel. A Dexmedetomidin EVER Pharma infúzió nem ajánlott a beteg által irányított szedációra. Nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Ha a Dexmedetomidin EVER Pharma-t járóbeteg-ellátásban használják, a betegeket általában megfelelő kísérő gondozásába kell elbocsátani. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy tartózkodjanak a vezetéstől vagy más veszélyes tevékenységektől, és lehetőség szerint kerüljék egyéb nyugtató hatású szerek (pl. benzodiazepinek, opioidok, alkohol) használatát megfelelő ideig, figyelembe véve a dexemedetomidin hatásait, a beavatkozást, a párhuzamosan kapott gyógyszereket, a beteg életkorát és állapotát. Idősek A Dexmedetomidin EVER Pharma infúzió idős betegeknél történő alkalmazásakor körültekintésre van szükség. A 65 év feletti idős betegek hajlamosabbak lehetnek az alacsony vérnyomásra dexmedetomidin alkalmazásakor, beleértve a beavatkozások során alkalmazott telítő dózist. Az adag csökkentését fontolóra kell venni. Kérjük, olvassa el a 4.2 pontot. Mortalitás a 65 éves vagy annál idősebb, intenzív osztályon kezelt betegeknél A SPICE III pragmatikus randomizált kontrollos vizsgálatban 3904 kritikus állapotú felnőtt intenzív osztályos beteg bevonásával hasonlították össze az elsődleges nyugtatóként alkalmazott dexmedetomidint a szokásos kezeléssel. A 90 napos mortalitásban nem volt általános különbség a dexmedetomidin és a szokásos módon kezelt csoport között (a mortalitás 29,1% volt mindkét csoportban), de a mortalitás életkortól függő heterogén hatásai megfigyelhetők voltak. A dexmedetomidin a ? 65 éves korcsoportban a mortalitás növekedésével járt (esélyhányados 1,26; 95%-os konfidenciaintervallum 1,02-1,56) az alternatív nyugtatókhoz képest. Bár a mechanizmus nem tisztázott, az életkorból eredő mortalitásra gyakorolt hatás heterogenitása azoknál a betegeknél volt a legjellemzőbb, akiket nem a posztoperatív ellátás miatt vettek fel, és nőtt az APACHE II pontszámok növekedésével és az életkor csökkenésével. Az eredményeket mérlegelni kell a fiatalabb betegeknél a dexmedetomidinnal várt klinikai előnyök tekintetében, összehasonlítva egyéb szedatívumokkal. Kardiovaszkuláris hatások és óvintézkedések A dexmedetomidin a központi sympatholysisen keresztül csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, azonban nagyobb koncentrációkban hipertóniához vezető perifériás vazokonstrikciót okoz (lásd 5.1 pont). A dexmedetomidin ezért nem alkalmas nagymértékben instabil a kardiovaszkuláris állapotú betegek számára. Fokozott óvatosság szükséges akkor, amikor már eredetileg is bradikard betegeknek adnak dexmedetomidint. A Dexmedetomidin EVER Pharma 60/perc alatti pulzusszám mellett történő alkalmazására vonatkozóan a tapasztalatok nagyon korlátozottak, és az ilyen betegek esetében fokozott elővigyázatosság szükséges. A bradikardia rendszerint nem igényel kezelést, de szükség esetén általában reagált antikolinerg gyógyszerekre vagy a dózis csökkentésére. A nagyon jó fizikai állapotú és alacsony nyugalmi szívfrekvenciájú betegek különösen érzékenyek lehetnek az alfa-2 receptor agonisták bradikardizáló hatásaira; és átmeneti szinuszleállással járó esetekről is beszámoltak. Emellett jelentették szívmegállás eseteit, amelyet gyakran előzött meg bradikardia vagy atrioventrikuláris blokk (lásd 4.8 pont). A dexmedetomidin vérnyomáscsökkentő hatásának nagyobb jelentősége lehet azoknál a betegeknél, akiknek már eredetileg is alacsony volt a vérnyomása (különösen, ha az nem reagált vérnyomásemelők adására); azoknál, akik hipovolémiások; krónikusan alacsony a vérnyomásuk vagy akiknél csökkent a funkcionális rezerv. Ilyenek például a súlyos kamraműködési zavarban szenvedő és az idős betegek. Ezekben az esetekben fokozott óvatosságra van szükség (lásd 4.3 pont). Az alacsony vérnyomás általában nem igényel specifikus kezelést, azonban szükség esetén a felhasználóknak készen kell állniuk a beavatkozásra az adag csökkentése, folyadékok és/vagy vazokonstriktorok adása révén. Csökkent perifériás autonóm aktivitás (például gerincvelő-sérülés) esetén a betegeknél kifejezettebbek lehetnek a hemodinámiás változások a dexmedetomidin-infúzió alkalmazásának kezdetén, ezért fokozott körültekintéssel kell őket kezelni. Átmeneti hipertóniát elsősorban a telítő dózis alkalmazása során, a dexmedetomidin perifériás vazokonstriktív hatásaival kapcsolatosan figyeltek meg. Telítő adag intenzív osztályon történő szedációnál nem javasolt. A hipertóniát általában nem kellett kezelni, azonban a folyamatos infúzió sebességének csökkentése tanácsos lehet. A nagyobb koncentráció mellett fellépő helyi vazokonstrikció jelentősége nagyobb lehet iszkémiás szívbetegségben vagy súlyos cerebrovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél, akiket szorosan kell monitorozni. Az adag csökkentését vagy a kezelés felfüggesztését mérlegelni kell azoknál a betegeknél, akiknél a szívizom vagy az agy iszkémiájára utaló tünetek lépnek fel. Óvatosság javasolt, ha a dexmedetomidint spinális vagy epidurális érzéstelenítéssel együtt adják a hypotensio vagy bradycardia fokozott kockázata miatt. Májkárosodás Óvatosságra van szükség súlyos májkárosodás esetén, mivel a túl nagy adagok a dexmedetomidin clearance csökkenése miatt fokozhatják a mellékhatások, a túlzott szedáció vagy a hatás elhúzódásának a kockázatát. Neurológiai betegségekben szenvedő betegek Súlyos idegrendszeri betegségekben, például fejsérülés esetén és ideggyógyászati műtét után, korlátozott a dexmedetomidin alkalmazásával kapcsolatos tapasztalat, ezért ilyen esetekben a gyógyszert elővigyázatosan kell használni, különösen, ha mély szedációra van szükség. A dexmedetomidin csökkentheti az agyi vérátáramlást és a koponyaűri nyomást, amit mérlegelni kell a kezelés kiválasztásakor. Egyéb Elhúzódó alkalmazás után az alfa-2 agonisták hirtelen abbahagyása ritkán megvonási reakciókkal járt. Ezt a lehetőséget mérlegelni kell, ha a betegnél a dexmedetomidin leállítását követően röviddel izgatottság és hypertonia alakul ki. A dexmedetomidin hipertermiát idézhet elő, mely rezisztens lehet a szokásos hűtési módszerekre. A dexmedetomidinnal végzett kezelést hosszantartó, nem megmagyarázható tartós láz esetén abba kell hagyni és alkalmazása nem ajánlott malignus hipertermiára hajlamos betegeknél. Diabetes insipidust jelentettek dexmedetomidin-kezeléssel kapcsolatosan. Amennyiben polyuria jelentkezik, javasolt a dexmedetomidinnal végzett kezelés leállítása, valamint a szérum nátriumszintjének és a vizelet ozmolalitásának ellenőrzése. Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy megfelelő ideig tartózkodjanak a gépjárművezetéstől vagy más veszélyes tevékenységtől, miután Dexmedetomidin EVER Pharma-át kaptak műtéti szedáció céljából. 4.9 Túladagolás Tünetek Több dexmedetomidin túladagolással járó esetről számoltak be a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követő időszakban. Ezekben az esetekben a jelentések szerint a dexmedetomidin legnagyobb infúziós sebessége egy 20 hónapos gyermeknél 36 percen át 60 mikrogramm/ttkg/óra, illetve egy felnőttnél 15 percen át 30 mikrogramm/ttkg/óra volt. A túladagolással kapcsolatosan a leggyakoribb mellékhatás a bradikardia, a hipotenzió, hipertenzió, a túlzott szedáció, a légzésdepresszió és a szívleállás volt. Kezelés Klinikai tünetekkel járó túladagolás esetén a dexmedetomidin infúzió adagját csökkenteni kell, vagy le kell állítani az alkalmazását. A várható hatások elsősorban kardiovaszkuláris jellegűek és a klinikailag javallt módon kell őket kezelni (lásd 4.4 pont). Nagy koncentráció mellett a hipertónia kifejezettebb lehet, mint a hipotenzió. A klinikai vizsgálatok során a szinusz leállással járó esetek spontán megszűntek, vagy reagáltak atropin- és glikopirrolát-kezelésre. Egyedi, szívleálláshoz vezető súlyos esetekben reszuszcitációra volt szükség. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. A dexmedetomidin anesztetikumokkal, szedatívumokkal, hipnotikumokkal és opiátokkal történő együttes alkalmazása valószínűleg a hatások fokozódásához vezet, beleértve a szedatív, az anesztetikus és a kardiorespiratorikus hatásokat. Az izoflurán, a propofol, az alfentanil és a midazolám esetében végzett specifikus vizsgálatok megerősítették a fokozott hatást. A dexmedetomidin és az izoflurán, a propofol, az alfentanil és a midazolám között nem mutattak ki farmakokinetikai kölcsönhatásokat. Mindazonáltal a potenciális farmakodinámiás kölcsönhatások miatt a dexmedetomidinnal való együttes alkalmazáskor a dexmedetomidin vagy az egyidejűleg adott anesztetikum, szedatívum, hipnotikum vagy opiát adagjának csökkentésére lehet szükség. A dexmedetomidin CYP enzim-, beleértve a CYP2B6 enzim-gátló hatását vizsgálták emberi máj mikroszóma inkubációban. Az in vitro vizsgálat arra utal, hogy fennáll a dexmedetomidin és a dominánsan CYP2B6 enzimen metabolizáló szubsztrátok között az in vivo kölcsönhatás lehetősége. Megfigyelték, hogy a dexmedetomidinnek in vitro CYP1A2, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9 és CYP3A4 enzim induktor hatása van; és az in vivo indukciót sem lehet kizárni. Ennek klinikai jelentősége nem ismert. A vérnyomáscsökkentő és bradikardizáló hatások fokozódásának lehetőségét mérlegelni kell olyan betegeknél, akik egyéb, ezeket a hatásokat kiváltó gyógyszereket, például béta-blokkolókat kapnak, bár egy ezmolollal végzett gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálat során mérsékeltek voltak az additív hatások 6.2 Inkompatibilitások Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. A kompatibilitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a dexmedetomidin bizonyos természetes eredetű gumikhoz potenciálisan adszorbeálódik. Bár a dexmedetomidint a hatásnak megfelelően adagolják, tanácsos, hogy a beadáshoz használt eszközökben használt tömítők szintetikus gumiból, vagy bevont felületű természetes gumiból álljanak. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatásprofil összefoglalása 1. javallat: Intenzív osztályon kezelt felnőtt betegek szedációja Intenzív osztályos körülmények között a dexmedetomidin leggyakrabban jelentett mellékhatásai a betegek körülbelül 25%-ánál az alacsony vérnyomás, 15%-ánál a hypertensio és 13%-ánál a bradycardia. Az alacsony vérnyomás és a bradycardia voltak azok a dexmedetomidinnel összefüggő, leggyakoribb súlyos mellékhatások, amelyek a véletlenszerűen besorolt és intenzív osztályon kezelt betegek 1,7%-ában, illetve 0,9%-ában előfordultak. 2. javallat: Műtéti/éber szedáció A dexmedetomidin műtéti szedáció során fellépő leggyakrabban jelentett mellékhatásai az alábbiak szerint kerülnek felsorolásra (a III. fázisú vizsgálatok protokolljai előre meghatározott határértékeket tartalmaztak a vérnyomás, a légzési frekvencia és a szívfrekvencia változásainak mellékhatásként történő bejelentésére): - alacsony vérnyomás (54% a dexmedetomidin-csoportban, míg 34% a kiegészítő midazolámot és fentanilt kapó palcebocsoportban) - légzésdepresszió (38% a dexmedetomidin-csoportban, míg 35% a kiegészítő midazolámot és fentanilt kapó palcebocsoportban) - brdaycardia (14% a dexmedetomidin-csoportban, míg 4% a kiegészítő midazolámot és fentanilt kapó palcebocsoportban) Mellékhatások táblázatos összefoglalása Az 1. táblázatban felsorolt mellékhatások az intenzív ellátással kapcsolatos klinikai vizsgálatok összesített adatai alapján kerültek összegyűjtésre. A mellékhatások a gyakoriság szerint kerültek rangsorolásra, ahol a leggyakoribb az első, az alábbi konvenció szerint: nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1. táblázat: Mellékhatások Endokrin betegségek Nem ismert: Diabetes insipidus Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori: hyperglikaemia, hypoglikaemia Nem gyakori: metabolikus acidosis, hypoalbuminaemia Pszichiátriai kórképek Gyakori: izgatottság Nem gyakori: hallucináció Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon gyakori: bradycardia1,2 Gyakori: myocardialis ischaemia vagy infarktus, tachycardia Nem ismert: atrioventricularis blokk1, csökkent szívteljesítmény, szívmegállás1 Érbetegségek és tünetek Nagyon gyakori: hypotensio1,2, hypertensio1,2,3 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon gyakori: légzésdepresszió2,3 Nem gyakori: légszomj, apnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: émelygés2, hányás, szájszárazság Nem gyakori: haspuffadás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: megvonási szindróma, hyperthermia Nem gyakori: hatástalan a gyógyszer, szomjúság 1 Lásd a "Kiválasztott mellékhatások leírása" című részt. 2 A mellékhatást a műtéti szedációs vizsgálatok során is megfigyeltek. 3 "Gyakori" előfordulási gyakoriság az intenzív osztályos szedációs vizsgálatokban Kiválasztott mellékhatások leírása A klinikailag jelentős hypotensiot vagy bradycardiát a 4.4 pontban leírt módon kell kezelni. Viszonylag egészséges, nem intenzív ellátásban részesülő, dexmedetomidinnel kezelt személyeknél a bradikardia esetenként szinuszleálláshoz vagy szünethez vezetett. A tünetek a lábszár felemelésére és antikolinerg szerek, például atropin vagy glikopirrolát adására reagáltak. Egyedi esetekben a bradycardia a már korábban bradikardiás betegeknél aszisztolés időszakokba progrediált. Emellett jelentették szívmegállás eseteit, amelyet gyakran előzött meg bradycardia vagy atrioventricularis blokk. A hypertensio a telítő adag alkalmazásakor jelentkezett, ezt a reakciót a telítő adag mellőzése, az infúziós sebesség csökkentése vagy a telítő adag csökkentése révén lehet mérsékelni. Gyermekek és serdülők 1 hónaposnál idősebb, döntően műtéten átesett gyermekeknél értékelték a legfeljebb 24 órás, intenzív osztályon végzett kezelést, és a felnőttekéhez hasonló biztonságossági profilt találtak. Az újszülöttekre (28-44 gesztációs hét) vonatkozó adatok nagyon korlátozottak, és csak ?0,2 mikrogramm/ttkg/óra fenntartó dózisra korlátozódnak. Az irodalomban egyetlen olyan esetről számoltak be, amikor egy újszülöttben hipotermiás bradikardia lépett fel. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: pszicholeptikumok, egyéb hipnotikumok és szedatívumok, ATC kód: N05CM18 A dexmedetomidin változatos farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező szelektív alfa-2 receptor agonista. A szimpatikus idegvégződéseken a noradrenalin felszabadulás csökkentése révén szimpatolitikus hatása van. A szedatív hatás a döntően noradrenerg agytörzsi magban, a locus coeruleusban a kisülések csökkentésének köszönhető. A dexmedetomidinnek fájdalomcsillapító és anesztetikus/fájalomcsillapító-megtakarító hatásai is vannak. A kardiovaszkuláris hatások az adagtól függenek; alacsonyabb infúziós sebesség mellett a centrális hatások dominálnak, ami a szívfrekvencia és a vérnyomás csökkenéséhez vezet. Nagyobb adagok esetén a perifériás érszűkítő hatások dominálnak, ami a szisztémás érellenállás és a vérnyomás emelkedéséhez vezet, miközben a bradikardizáló hatás továbbra is kifejezett. A dexmedetomidin viszonylag mentes a légzésdepressziós hatásoktól, ha monoterápiában, egészséges embereknek adják. 1. javallat: Intenzív osztályon kezelt felnőtt betegek szedációja Azokban a placebokontrollos vizsgálatokban, melyekben korábban intubált és midazolámmal vagy propofollal szedált posztoperatív intenzív ellátásban részesülő betegek vettek részt, a dexmedetomidin szignifikánsan csökkentette 24 órán belül mindkét kiegészítő szedatívum (midazolám vagy propofol) és opiátok sürgősségi alkalmazásának szükségességét. A legtöbb dexmedetomidinnel kezelt beteg nem igényelt kiegészítő szedatív kezelést. A betegeket sikeresen lehetett a Dexmedetomidin EVER Pharma infúzió adásának abbahagyása nélkül extubálni. Az intenzív osztályon kívüli vizsgálatok megerősítették, hogy a Dexmedetomidin EVER Pharma biztonságosan beadható a betegeknek endotracheális intubáció nélkül, feltéve, hogy megfelelő monitorozást biztosítanak. Egy olyan, döntően belgyógyászati betegcsoport esetében, ahol enyhe - közepes mértékű (RASS 0 - (-3)) szedációra volt szükség az intenzív osztályon legfeljebb 14 napon át, a dexmedetomidin hatása a célként megjelölt szedációs időtartomány tekintetében hasonló volt a midazoláméhoz (arány: 1,07; 95%-os CI 0,971; 1,176) és a propofoléhoz (arány: 1,00; 95%-os CI 0,922; 1,075), a midazolámhoz képest csökkentette a gépi lélegeztetés időtartamát, illetve a midazolámhoz és a propofolhoz képest csökkentette az extubációig eltelt idő hosszát. A propofollal és midazolámmal egyaránt összehasonlítva a betegek könnyebben ébredtek, jobban kooperáltak és könnyebben tudtak kommunikálni, függetlenül attól, hogy jelen volt-e vagy sem fájdalom. A dexmedetomidinnel kezelt betegeknél alacsony vérnyomás és bradikardia gyakrabban, de tahikardia ritkábban fordult elő a midazolámmal kezelt betegekhez képest. A dexmedetomidinnel kezelt betegeknél gyakoribb volt a tahikardia, de hasonlóan gyakori volt a hipotenzió, mint a propofollal kezelt betegeknél. A CAM-ICU- skála (Confusion Assessment Method for the Intensive Care Unit) alapján mért delírium mértéke egy vizsgálat során a midazolámhoz képest csökkent, a delíriummal kapcsolatos mellékhatások pedig dexmedetomidin mellett ritkábbak voltak a propofolhoz képest. A vizsgálatot a nem kielégítő szedáció miatt idő előtt abbahagyó betegeket vagy propofolra, vagy midazolámra állították át. A nem kielégítő szedáció kockázata azoknál a betegeknél nőtt, akiket közvetlenül a gyógyszerváltás előtt a szokásos ellátással nehezen lehetett szedálni. A gyermekgyógyászati hatásosságot egy dóziskontrollos, intenzív osztályos vizsgálatban mutatták ki, nagyrészt műtéten átesett, 1 hónap és ? 17 év közötti gyerekeken. A dexmedetomidinnel kezelt betegek körülbelül 50%-ánál nem volt szükség midazolám kiegészítő alkalmazására a 20,3 órás medián időtartamú, de 24 órát meg nem haladó kezelési idő alatt. 24 óránál hosszabb kezelésre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Az újszülöttekre (28-44 gesztációs hét) vonatkozó adatok nagyon korlátozottak, és csak alacsony dózisokra (?0,2 mikrogramm/ttkg/óra) korlátozódnak (lásd 5.2 és 4.4 pont). Az újszülöttek különösen érzékenyek lehetnek dexmedetomidin bradikardizáló hatásaira hipotermia esetén, valamint a szívfrekvencia-függő szívteljesítményt érintő zavarok esetén A kettős vak komparátor-kontrollos intenzív ellátásban végzett (ICU) vizsgálatok során a dexmedetomidinnel kezelt betegeknél (n=778) a kortizol-szupresszió előfordulási gyakorisága 0,5% volt, szemben a midazolámmal (n=338) vagy a propofollal (n=275) kezelt betegeknél észlelt 0%-kal. Ezt az eseményt 1 esetben enyhe, 3 esetben mérsékelt fokúként jelentették. 2. javallat: Műtéti/éber szedáció A dexmedetomidin biztonságosságát és hatásosságát nem intubált betegek műtéti és diagnosztikai beavatkozás előtt és/vagy közben történő szedációja során két randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus klinikai vizsgálatban értékelték. * 1. vizsgálat: randomizált, elektív sebészeti műtéteken/eljárásokon monitorozott anesztéziai ellátás keretében és helyi/regionális érzéstelenítésen áteső betegek az alábbi telítő infúzió adagolásával:1 mikrogramm/ttkg (n=129), vagy 0,5 mikrogramm/ttkg (n=134) dexmedetomidin, illetve placebo (normál sóoldat; n=63) 10 percen át, majd ezt követően fenntartó infúzió 0,6 mikrogramm/ttkg/órától. A vizsgálat hatóanyag fenntartó infúzióját az alábbiak szerint titrálták: 0,2 mikrogramm/ttkg/óra - 1 mikrogramm/ttkg/óra. A célzott szedációs szintet elérő betegek aránya (OAAS-kála ?4), akiknél nem volt szükség kiegészítő midazolámra, 54% volt az 1 mikrogramm/ttkg, és40% a 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidint kapó betegek között, míg 3% a placebót kapó betegek között. Az 1 mikrogramm/ttkg dexmedetomidint és 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidint kapó, kiegészítő midazolámot nem igénylő betegek arányához képest a randomizált kockázatkülönbség 48% (95%-os CI: 37% - 57%) és 40% (95%-os CI: 28% - 48%) volt, a placebóval összehasonlítva. A kiegészítő midazolám dózis mediánja (tartomány) a következő volt az egyes csoportokban: 1,5 mg (0,5-7,0) az 1,0 µg/ttkg dexmedetomidint kapó betegek között, 2,0 mg (0,5-8,0) a 0,5 µg/ttkg dexmedetomidint kapó betegek között, míg 4,0 mg (0,5-14,0) a placebót kapó betegek között. Az 1 µg/ttkg dexmedetomidint és 0,5 µg/ttkg dexmedetomidint kapó betegek között a kiegészítő midazolám dózisai átlagának különbsége a placebót kapó betegekkel összehasonlítva -3,1 mg (95%-os CI: -3,8-től -2,5-ig), és -2,7 mg (95%-os CI: -3,3-től -2,1-ig) volt, a dexmedetomidin javára. Az első kiegészítő dózisig eltelt medián idő az 1,0 µg/ttkg dexmedetomidin-csoportban 114 perc, a 0,5 µg/ttkg dexmedetomidin-csoportban 40 perc és a placebocsoportban 20 perc volt. * 2. vizsgálat: randomizált, helyi érzéstelenítésben, száloptikás eszközzel végzett éber intubáláson áteső betegek az alábbi telítő infúzió adagolásával: dexmedetomidin 1 mikrogramm/ttkg (n=55), illetve placebo (normál sóoldat; n=50) 10 percen át, majd ezt követően fix fenntartó infúzió 0,7 mikrogramm/ttkg/óra. A Ramsay-féle szedációs skála ? 2 értékének fenntartása érdekében a dexmedetomidint kapó betegek 53%-a nem igényelt kiegészítő midazolámot, a placebót kapó betegek 14%-ával összehasonlítva. A dexmedetomidint kapó, kiegészítő midazolámot nem igénylő betegek arányához képest a randomizált kockázatkülönbség 43% (95%-os CI: 23% - 57%) volt, a placebóval összehasonlítva. A kiegészítő midazolám dózis átlaga a következő volt az egyes csoportokban: 1,1 mg a dexmedetomidint kapó betegek között, míg 2,8 mg a placebót kapó betegek között. A kiegészítő midazolám adagjai átlagának különbsége -1,8 mg (95%-os CI: -2,7-től -0,86-ig) volt, a dexmedetomidin javára. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A dexmedetomidin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél rövid ideig tartó intravénás alkalmazást, illetve intenzív osztályos ellátásban részesülő betegeknél hosszan tartó infúziós kezelést követően értékelték. Eloszlás A dexmedetomidin két kompartmentes megoszlási modellt mutat. Egészséges önkénteseknél gyors a megoszlási fázis, a megoszlási felezési idő (t1/2alfa) a becslések szerint körülbelül 6 perc. A terminális felezési idő (t1/2) átlagos becsült értéke körülbelül 1,9-2,5 óra (minimum 1,35, maximum 3,68 óra), az egyensúlyi állapotban a megoszlási térfogat (Vss) átlagos becsült értéke körülbelül 1,16-2,16 l/ttkg (90-151 liter). A plazma clearance (Cl) átlagos becsült értéke körülbelül 0,46-0,73 l/ttkg/óra (35,7-51,1 l/óra). Ezen Vss és Cl becsült értékek mellett az átlagos testtömeg 69 kg volt. A dexmedetomidin plazma farmakokinetiai értékei 24 óra után ezekhez hasonlóak voltak az intenzív osztályon kezelt (ICU) populációban. A farmakokinetikai paraméterek becsült értékei: a t1/2 körülbelül 1,5 óra , a Vss körülbelül 93 liter és a Cl körülbelül 43 l/óra. A dexmedetomidin farmakokinetikája a 0,2 és 1,4 mikrogramm/ttkg/óra dózistartományban lineáris, nem akkumulálódik az akár 14 napig tartó kezelés során sem. A dexmedetomidin 94%-a plazmafehérjékhez kötött. A plazmafehérjékhez való kötődés a 0,85-85 ng/ml koncentráció-tartományban állandó. A dexmedetomidin egyaránt kötődik a humán szérum albuminhoz és az alfa-1-savas glikoproteinhez; a plazmában a dexmedetomidint elsődlegesen kötő fehérje a szérum albumin. Biotranszformáció és elimináció A dexmedetomidin a májban intenzív metabolizmus révén eliminálódik. A kezdeti metabolikus reakcióknak három típusa van: közvetlen N-glukuronidáció, közvetlen N-metiláció és citokróm P450-katalizált oxidáció. A legnagyobb mennyiségben keringő dexmedetomidin metabolit a két N- glukuronid-izomer. A H-1, N-metil 3-hidroximetil dexmedetomidin O-glukuronid metabolit szintén a dexmedetomidin biotranszformáció egyik keringő terméke. A citokróm P-450 két kisebb mennyiségben keringő metabolit, a dexmedetomidin 3-metil csoport hidroxilációjával képződő 3-hidroximetil dexmedetomidin és az imidazol gyűrű oxidációjával képződő H-3 metabolit kialakulását katalizálja. A rendelkezése álló adatok alapján az oxidált metabolitok képződését több CYP izoforma (CYP2A6, CYP1A2, CYP2E1, CYP2D6 és CYP2C19) végzi. Ezeknek a metabolitoknak elhanyagolható a farmakológiai hatása. Az izotóppal jelzett dexmedetomidin intravénás adását követő 9 nap alatt a beadott radioaktivitás 95%-a a vizeletben, 4%-a a székletben jelent meg. A vizeletben kimutatott fő metabolit a két N- glukuronid izomer volt; ezek együttesen az adag körülbelül 34%-át tették ki. Az N-metil 3-hidroximetil dexmedetomidin O-glukuronid a dózis 14,51%-át tette ki. Kisebb arányban jelen lévő dexmedetomidin-metabolit volt a karboxilsav, a 3-hidroximetil dexmedetomidin és annak O-glukuronid származéka, melyek egyenként az adag 1,11 - 7,66%-át tették ki. A beadott hatóanyag kevesebb mint 1%-át mutatták ki a vizeletben. A vizeletben a metabolitok körülbelül 28%-a nem azonosított minor metabolit. Különleges betegcsoportok A nem vagy az életkor alapján nem figyeltek meg nagyobb mértékű farmakokinetikai különbségeket. A dexmedetomidin plazmafehérjékhez való kötődése májkárosodásban szenvedő személyeknél az egészséges egyénekhez képest csökkent. A plazmában a nem kötött dexmedetomidin átlagos százalékos aránya az egészséges személyeknél mért 8,5%-ról a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél mért 17,9%-ig terjed. Különböző mértékű (Child-Pugh-szerinti A, B vagy C besorolású) májkárosodásban szenvedő személyeknél a dexmedetomidin máj clearence értéke csökkent, a plazma eliminációs t1/2 megnyúlt. A nem kötött dexmedetomidin plazma clearance értékek az enyhe, közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedőknél az egészséges személyeknél megfigyelt értékek 59%, 51% és 32%-a volt. Az átlagos t1/2 értéke az enyhe, közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedőknél 3,9; 5,4 és 7,4 órára nőtt. Bár a dexmedetomidint a hatásnak megfelelően adják, a májkárosodásban szenvedő betegeknél a májkárosodás mértékétől és a reakciótól függően szükség lehet a kezdeti/fenntartó adag csökkentésének mérlegelésére A dexmedetomidin farmakokinetikája súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <30 ml/perc) szenvedő betegeknél az egészséges személyekhez képest nem változik. Az újszülött csecsemők (28-44 gesztációs hét) és a 17 éves kor közötti gyermekekre vonatkozó adatok korlátozottak. A dexmedetomidin felezési ideje gyermekeknél (1 hónapos - 17 éves) hasonlónak tűnik a felnőtteknél észlelthez, de az újszülötteknél (1 hónaposnál fiatalabb) magasabbnak tűnik. Az 1 hónapos - 6 éves korcsoportokban a testtömegre korrigált plazma-clearance érték nagyobbnak tűnt, de csökkent idősebb gyermekeknél. A testtömegre korrigált plazma-clearance érték újszülötteknél (1 hónaposnál fiatalabb) az éretlenség miatt alacsonyabbnak tűnt (0,9 l/óra/ttkg) az idősebb csoporthoz képest. A rendelkezésre álló adatokat a következő táblázat foglalja össze: Átlag (95%-os CI) Életkor N Clearance (l/óra/ttkg) Felezési idő (óra) 1 hónaposnál fiatalabb 28 0,93 (0,76; 1,14) 4,47 (3,81; 5,25) 1 hónapos - 6 hónaposnál fiatalabb 14 1,21 (0,99; 1,48) 2,05 (1,59; 2,65) 6 hónapos - 12 hónaposnál fiatalabb 15 1,11 (0,94; 1,31) 2,01 (1,81; 2,22) 12 hónapos - 24 hónaposnál fiatalabb 13 1,06 (0,87; 1,29) 1,97 (1,62; 2,39) 2 éves - 6 évesnél fiatalabb 26 1,11 (1,00; 1,23) 1,75 (1,57; 1,96) 6 éves - 17 évesnél fiatalabb 28 0,80 (0,69; 0,92) 2,03 (1,78; 2,31) 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási - vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható A reproduktív toxicitási vizsgálatok során a dexmedetomidinnek nem volt hatása patkányban a hím vagy nőstény állatok termékenységére, és a patkányban vagy a nyúlban sem figyeltek meg teratogén hatásokat. A nyúl vizsgálat során adott legnagyobb adag intravénásan 96 mikrogramm/ttkg/nap volt, ez a klinikai expozíciós tartományhoz hasonló expozíciót biztosított. A patkány vizsgálat során alkalmazott legnagyobb adag szubkután 200 mikrogramm/ttkg/nap volt, ami nagyobb embrionális/magzati halálozást és csökkent magzati testtömeget okozott. Ezek a hatások egyértelmű anyai toxicitás mellett álltak fenn. Csökkent magzati testtömeget észleltek a 18 mikrogramm/ttkg/nap dózissal végzett patkány fertilitási vizsgálat során, illetve 54 mikrogramm/ttkg/nap dózis esetén a csökkent magzati testtömeg mellett a csontosodás is késett. A patkányoknál észlelt expozíciós szinteknél a patkányokat ért expozíció a klinikai expozíciós tartomány alatt volt Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 2, 5 vagy 10 ml-es I-es típusú színtelen üvegampulla (2, 4, illetve 10 ml töltési térfogattal) 2, 5 vagy 10 ml-es I-es típusú színtelen üvegből készült injekciós üvegek (2, 4, illetve 10 ml töltési térfogattal), fluoropolimer bevonatú brómobutil gumidugóval lezárva. Kiszerelések 5×2 ml ampulla 25×2 ml ampulla 4×4 ml ampulla 5×4 ml ampulla 4×10 ml ampulla 5×10 ml ampulla 5×2 ml injekciós üveg 4×4 ml injekciós üveg 5×4 ml injekciós üveg 4×10 ml injekciós üveg 5×10 ml injekciós üveg Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az ampullák és az injekciós üvegek kizárólag egyszeri felhasználásra szolgálnak. Az oldat elkészítése A Dexmedetomidin EVER Pharma koncentrátumot 50 mg/ml (5%) glükóz-, Ringer-, mannitol- vagy 9 mg/ml (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekcióval lehet hígítani annak érdekében, hogy az alkalmazás előtt a szükséges 4 mikrogramm/ml vagy 8 mikrogramm/ml töménységet elérjék. Az infúzió elkészítéséhez szükséges térfogatokat táblázatos formában lásd alább. Abban az esetben, ha a szükséges koncentráció 4 mikrogramm/ml Dexmedetomidin 100 mikrogramm/ml koncentrátum oldatos Hígításra használt oldat térfogata Infúzió teljes térfogata infúzióhoz térfogata 2 ml 48 ml 50 ml 4 ml 96 ml 100 ml 10 ml 240 ml 250 ml 20 ml 480 ml 500 ml Abban az esetben, ha a szükséges koncentráció 8 mikrogramm/ml Dexnedetomidin 100 mikrogramm/ml koncentrátum oldatos Hígításra használt oldat térfogata Infúzió teljes térfogata infúzióhoz térfogata 4 ml 46 ml 50 ml 8 ml 92 ml 100 ml 20 ml 230 ml 250 ml 40 ml 460 ml 500 ml Az oldatot finoman össze kell rázni, hogy jól elkeveredjen. A Dexmedetomidin EVER Pharma készítményt alkalmazás előtt meg kell tekinteni, hogy nincsenek-e benne részecskék vagy nem látható-e benne elszíneződés. Kimutatták, hogy a Dexmedetomidin EVER Pharma együttes alkalmazás esetén az alábbi intravénás folyadékokkal és gyógyszerekkel kompatibilis: Ringer-laktát, 5% glükóz oldat, nátrium-klorid 9 mg/ml (0,9%) oldatos injekció, mannit 200 mg/ml (20%), tiopentál-nátrium, etomidát, vekurónium-bromid, pankurónium-bromid, szukcinilkolin, atrakurium-bezilát, mivakurium-klorid, rokurónium-bromid, glikopirrolát-bromid, fenilefrin-HCl, atropin-szulfát, dopamin, noradrenalin, dobutamin, midazolám, morfin-szulfát, fentanil-citrát és plazmahelyettesítő. Kompatibilitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a dexmedetomidin adszorbeálódhat (kötődhet) a természetes gumik egyes típusain. Bár a dexmedetomidint hatás alapján adagolják, ajánlott szintetikus vagy bevonttal rendelkező természetes gumi tömítőanyagokat használni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./3 csoport: Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet. A fénytől való védelem érdekében az ampullákat és az injekciós üvegeket tartsa a dobozában. A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év Hígított oldat: A hígított infúzió (infúziós oldat) fizikai és kémiai stabilitása 25 °C-on és 2 °C-8 °C-on 48 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C-8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA EVER Valinjet GmbH Oberburgau 3 4866 Unterach am Attersee Ausztria 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23412/01 5×2 ml I-es típusú színtelen üveg ampulla OGYI-T-23412/02 5×2 ml 2 ml-es I-es típusú színtelen injekciós üveg OGYI-T-23412/03 25×2 ml I-es típusú színtelen üveg ampulla OGYI-T-23412/04 4×4 ml 5 ml-es I-es típusú színtelen injekciós üveg OGYI-T-23412/05 5×4 ml 5 ml-es I-es típusú színtelen injekciós üveg OGYI-T-23412/06 4×10 ml 10 ml-es I-es típusú színtelen injekciós üveg OGYI-T-23412/07 5×10 ml 10 ml-es I-es típusú színtelen injekciós üveg OGYI-T-23412/08 4×4 ml I-es típusú színtelen üveg ampulla OGYI-T-23412/09 5×4 ml I-es típusú színtelen üveg ampulla OGYI-T-23412/10 4×10 ml I-es típusú színtelen üveg ampulla OGYI-T-23412/11 5×10 ml I-es típusú színtelen üveg ampulla 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. július 26. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. július 13. 3 OGYÉI/59021/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A dexmedetomidin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A Dexmedetomidin EVER Pharma alkalmazása nem javasolt terhesség alatt, kivéve, ha a terhes nő klinikai állapota szükségessé teszi a dexmedetomidin alkalmazását. Szoptatás A dexmedetomidin kiválasztódik a humán anyatejbe, azonban a kezelés felfüggesztése után 24 órával a kimutathatósági szint alá csökken. Az anyatejjel táplált csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni. A dexmedetomidin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából. Termékenység A patkányokkal végzett fertilitás-vizsgálat során a dexmedetomidinnek nem volt hatása a hím vagy a nőstény állatok termékenységére. Termékenységre vonatkozó humán adatok nem állnak rendelkezésre. | 
