Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az intramuscularis injekciót mélyen az izomba kell beadni.

Az intravénás injekciót mindig nagyon lassan (hozzávetőleg 0,5-1 ml/perc sebességgel), nagyobb érbe kell beadni. Kisebb vénák nem alkalmazhatók az injekció beadására. A nagyon gyors beadás légzésleállást okozhat. Intravénás alkalmazás esetén javasolt a légzéstámogatáshoz szükséges feltételeket előzetesen biztosítani. Különösen fontos, hogy a gyógyszer intraarteriális vagy extravasalis beadását mindenképpen el kell kerülni. Gyors intravénás befecskendezés esetén vénás trombózis, vénagyulladás, helyi irritáció, duzzanat vagy, igen ritkán, érsérülés alakulhat ki.

Függőség
A benzodiazepin-kezelés során fizikai és pszichés függőség alakulhat ki (lásd 4.8 pont). A függőség kockázata a dózissal és a kezelés időtartamával arányosan nő, és nagyobb eséllyel alakul ki azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében alkohol- és/vagy kábítószer-függőség szerepel.

Ha fizikai függőség alakult ki, a kezelés hirtelen megszakítása elvonási tüneteket okoz, amelyek a következők lehetnek: fejfájás, izomfájdalom, súlyos szorongás, feszültség, nyugtalanság, alvászavarok, zavartság, illetve ingerlékenység jelentkezhet. Súlyos esetekben az alábbi tüneteket írták le: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagokban jelentkező zsibbadás és szúró fájdalom, fényre, zajra és fizikai érintésre való túlérzékenység, hallucinációk, illetve görcsrohamok (lásd 4.8 pont).

A kezelés befejezése után, több napon át tartó elvonási tünetek jelentkezhetnek.

A tünetek kiújulása - rebound-szindróma
A kezelés elhagyását követően leírtak egy átmeneti jellegű tünetegyüttest, amelynek lényege a kezelés megkezdését szükségessé tevő tünetek ismételt megjelenése - még kifejezettebb formában. Kísérhetik egyéb reakciók is, például hangulatingadozás, szorongás, alvászavar, illetve nyugtalanság. Mivel az elvonási/kiújulási jelenség kialakulásának valószínűsége a kezelés hirtelen megszakítását követően nagyobb, a gyógyszer teljes elhagyását megelőzően javasolt a dózis fokozatos csökkentése.

A kezelés időtartama
A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd 4.2. pont).
A kezelés időtartamát nem szabad a beteg állapotának ismételt felmérése nélkül meghosszabbítani.
A kezelés megkezdésekor a beteget tájékoztatni kell arról, hogy az csak korlátozott ideig folytatható, és pontosan el kell magyarázni, hogyan kell a dózist fokozatosan csökkenteni. Fontos, hogy a beteg tisztában legyen azzal, hogy a kiújulási jelenség előfordulhat, ezáltal a kezelés elhagyásakor esetlegesen fellépő szorongásos tünetei enyhíthetők.

Anterográd amnézia
A benzodiazepinek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez az állapot leggyakrabban néhány órával a gyógyszer alkalmazása után jelentkezik, ezért a kockázat csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg a kezelést követően 7-8 órán keresztül megszakítás nélkül aludjon.

Paradox reakciók
A benzodiazepinek az alábbi reakciókat idézhetik elő: nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszió, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, nem megfelelő viselkedés, illetve egyéb negatív magatartási formák. Ezek fellépése esetén a kezelést abba kell hagyni. Ezek a reakciók gyermekek és idős betegek esetében gyakoribbak.

A benzodiazepinek nem ajánlottak pszichotikus betegségek kezelésére.

A benzodiazepinek nem alkalmazhatók depresszió vagy depresszióra visszavezethető szorongás kezelésére (öngyilkossági kockázat) (lásd 4.3 pont). Depressziós betegeknél a diazepám csak a szorongásra hat, tehát nem alkalmas a depresszió kezelésére, és annak egyes tüneteit elfedheti.

A diazepámmal kezelt beteget figyelmeztetni kell a diazepám és az alkohol, valamint más pszichotróp szerek közötti szinergista kölcsönhatás jelentkezésére.

Tartós alkalmazás esetén a májfunkció és a vérkép ellenőrzése ajánlott.

A diazepám nyitott zugú glaucomában megfelelő kezelés mellett adható, azonban zárt zugú glaucomában alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Különleges betegcsoportok
Légzési elégtelenség, csökkent mentális éberség esetén a diazepám alkalmazását alaposan mérlegelni kell a légzésdepresszió kockázata miatt.

Vese- és/vagy májkárosodásban vagy krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek, valamint idős vagy legyengült egyének esetében az alkalmazott dózisokat fokozott körültekintéssel kell meghatározni, alacsony dózisok ritkább adása ajánlott.

Időseknél a benzodiazepinek iránti érzékenység fokozódik, a kiürülés elhúzódik, a szedatív hatások felerősödhetnek, ezért ilyenkor megnő a kognitív zavarok (memóriazavar) és a hipotónia (elesés) veszélye.

Hosszú távú diazepám- (vagy bármilyen egyéb benzodiazepin-) kezelésben részesülő epilepsziás betegeknél nem javasolt benzodiazepin antagonista (flumazenil) alkalmazása, mivel a benzodiazepin agonista védő hatásának hirtelen elvonása görcsroham kialakulásához vezethet az epilepsziás betegeknél, annak ellenére, hogy az említett antagonista önmagában enyhe görcsoldó hatást fejt ki.

Opioidok együttes alkalmazásának kockázata
A Diazepeks és az opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a nyugtató hatású gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Diazepeks együttes felírása opioidokkal olyan betegek számára korlátozódik, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek. Ha a Diazepeks és opioidok együttes felírásáról születik döntés, akkor a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni (lásd az alkalmazás általános ajánlásait is a 4.2 pontban).
A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők
A kényszerítő indikációk (pl. epilepszia) kivételével a diazepám alkalmazása 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott a felszívódás, az eloszlás és a biotranszformáció életkori eltéréseiből adódó biztonságossági szempontok miatt. 30 naposnál fiatalabb újszülöttek esetében a parenterális alkalmazás hatásossága nem bizonyított (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok
Ez a készítmény legfeljebb 200 mg (12 térfogat %) alkoholt (etanolt) tartalmaz 2 ml-es ampullánként, amely egyenértékű legfeljebb 100 mg alkohollal milliliterenként. A készítmény 2 ml-es mennyiségében található alkoholmennyiség kevesebb mint 5 ml sörnek vagy 2 ml bornak felel meg. A készítményben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz.

Ez a gyógyszer 30 mg benzil-alkoholt tartalmaz 2 ml-es ampullánként, ami megfelel 15 mg-nak milliliterenként. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat.
Újszülöttek esetében a benzil-alkohol intravénás alkalmazása összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményekkel és halállal (zihálás szindróma). A benzil-alkohol toxicitást okozó legalacsonyabb mennyisége nem ismert.
Fiatal gyermekeknél fokozott a kockázat az akkumuláció miatt. A készítmény újszülötteknél (4 hetes kor alatt) történő alkalmazása, és 3 évesnél fiatalabb gyermekek esetén egy hétnél hosszabb ideig történő alkalmazása nem javasolt.
Nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint terhes és szoptató nőknél, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).

Ez a gyógyszer 900 mg propilénglikolt tartalmaz 2 ml-es ampullánként, ami megfelel 450 mg-nak milliliterenként.
Az alkohol-dehidrogenáz bármely szubsztrátjával, pl. etanollal történő egyidejű alkalmazás súlyos mellékhatásokat okozhat 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél.
Bár nem mutatták ki a propilénglikol reproduktív vagy fejlődési toxicitást okozó hatását állatoknál és embernél, átjuthat a magzatba, és kimutatható az anyatejben. Emiatt a propilénglikol terhes vagy szoptató anyáknál történő alkalmazását minden esetben egyedileg kell elbírálni.
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél orvosi megfigyelés szükséges, mivel a propilénglikolnak tulajdonított olyan mellékhatásokat jelentettek, mint pl. a vesefunkciós zavar (akut tubularis necrosis), veseelégtelenség vagy májfunkciós zavar.

A készítmény 16 mg benzoesavat és 196 mg nátrium-benzoátot tartalmaz ampullánként, ami megfelel 8 mg benzoesavnak és 98 mg nátrium-benzoátnak milliliterenként. A bilirubin albuminról történő leszorítása következtében fokozódó bilirubinaemia növelheti az újszülöttkori sárgaságot, ami magicterushoz (a nem konjugált bilirubin lerakódása az agyszövetben) vezethet.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A benzodiazepinek gyengíthetik az ítélőképességet és megnyújthatják a reakcióidőt, így hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A készítmény alkalmazásának első szakaszában gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni tilos az alkalmazást követő 12-24 órán belül, mivel ezek a gyógyszer hatása alatt kockázatosak lehetnek.. A továbbiakban a korlátozás mértékét egyedileg kell meghatározni, figyelembe véve az eliminációs időt, amely, különösen időseknél, valamint vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél, a többszörösére nyúlhat.
A készítmény alkalmazásának, illetve hatásának időtartama alatt tilos az alkoholfogyasztás.

4.9 Túladagolás

Tünetek
Túladagolás esetén központi idegrendszeri depresszió jelentkezhet izomgyengeség, zavartság, csökkent tudati éberség tüneteivel, ritkán paradox izgalommal Súlyos túladagolás esetén areflexia, apnoe, keringés- és légzésdepresszió és kóma alakulhat ki.

Kezelés
A gyógyszer további felszívódásának megelőzésére megfelelő módszert kell alkalmazni, pl. aktív szénnel végzett kezelést az első 1-2 órában. Az aktív szén alkalmazása mellett elengedhetetlenül fontos a légutak nyitva tartása az aluszékony betegeknél. Kivételes esetekben gyomormosás is megfontolható, ha különböző szájon át alkalmazott gyógyszerek egyidejű túladagolására került sor.

A beteg vitális paramétereit monitorozni kell és a klinikai állapotának megfelelő támogató kezeléseket kell alkalmazni. A tüneti és szupportív kezelésre (beleértve a légutak biztosítását, az intravénás folyadékkezelést, valamint szükség esetén a mesterséges lélegeztetést és a keringés támogatását, értónust fokozó készítmény adását is) elsősorban a túladagolás következtében kialakuló keringési- és légzési hatások vagy központi idegrendszeri hatások enyhítése céljából van szükség.

Amennyiben a központi idegrendszeri depresszió súlyos, megfontolandó a benzodiazepin-antagonista flumazenil alkalmazása. Ez a gyógyszer csak nagyon szoros megfigyelés mellett alkalmazható. Rövid a féléletideje (körülbelül egy óra), ezért azokat a betegeket, akik flumazenilt kaptak, a hatások megszűnése után is monitorozni kell. Nagyfokú óvatosság szükséges, ha a flumazenilt olyan gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, amelyek a görcsküszöböt csökkentik (pl. triciklusos antidepresszánsok).

Benzodiazepinnel kezelt epilepsziás vagy benzodiazepin-függő betegeknél flumazenil alkalmazásakor elővigyázatosság indokolt az epilepsziás roham fellépésének lehetősége miatt.

A dialízis csekély hatású a diazepám túladagolása esetén.