Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos infúzió. Tiszta, színtelen, steril oldat. Osmolaritás: kb. 303 mosmol/l. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóFresenius Kabi Hungary Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 250 ml oldatos infúzió tartalma: diklofenák-nátrium 75 mg orfenadrin-citrát 30 mg elektrolit koncentráció Na+ kb. 47,5 mmol/250 ml Ismert hatású segédanyag: nátrium. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása acetilcisztein, almasav, dinátrium-edetát, nátrium-hidroxid, injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Neodolpasse oldatos infúzió posztoperatív fájdalmak kezelésére javallott. Bizonyított, hogy jól reagálnak a Neodolpasse-kezelésre * az akut gyöki és vertebrális fájdalmak, valamint * a gyulladásos állapotok, továbbá * a reumatikus betegségekhez kapcsolódó akut fájdalmak. A lázas állapot önmagában nem javallata a készítménynek. A Neodolpasse oldatos infúzió felnőttek (18 éves kortól) kezelésére javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A következő ajánlás felnőttekre vonatkozik (18 éves kor felett): * A Neodolpasse oldatos infúzió szokásos napi adagja 250 ml. * Kivételes esetben két palack 250 ml-es infúzió is beadható, ilyenkor az első infúzió vége és a második kezdete között legalább 8 órának el kell telnie. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek Nem végeztek vizsgálatokat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Ezért a vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Neodolpasse legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni és a vesefunkciók szoros monitorozása is szükséges. A Neodolpasse kontraindikált súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont). Májkárosodásban szenvedő betegek Nem végeztek vizsgálatokat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan májkárosodásban szenvedő betegek esetében. Ezért olyan betegeknél, akiknek károsodott a májfunkciója, a Neodolpasse legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni és a májenzimek aktivitásának szoros monitorozása is szükséges. A Neodolpasse ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont). Idősek (65 éves kortól) Nem végeztek vizsgálatokat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan időseknél (65 éves kortól). Jól ismert, hogy a súlyos következményekkel járó mellékhatások kialakulásának esélye a nem-szteroid gyulladásgátló és a reumaellenes gyógyszer (NSAID) alkalmazása estén idősebb betegekben nagyobb. Ha az NSAID adását szükségesnek ítélik, a Neodolpasse legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni, különösen a legyengült időseknél és az alultáplált betegeknél (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők A Neodolpasse oldatos infúzió ellenjavallt gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők részére (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. Az oldat alacsony ozmolaritásának köszönhetően (megközelítőleg 303 mOsm/l) a Neodolpasse oldatos infúzió perifériás vénába beadható. A 250 ml oldatos infúziót 1,5-2 óra alatt kell beadni. A kezelés időtartama A kezelés időtartamát a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatásos dózis szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazására kell korlátozni, általában 5-10 napra. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * A többi nem-szteroid gyulladásgátlóhoz (NSAID) hasonlóan a diklofenák is ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél acetilszalicilsav, vagy egyéb NSAID adását követően asthma, urticaria vagy akut rhinitis tünetei jelentkeztek. * Aktív gyomor- vagy bélrendszeri fekély, vérzés, vagy perforáció. * Visszatérő peptikus fekély/vérzés a kórtörténetben (igazolt fekély vagy vérzés két vagy több különálló epizódja). * A kórtörténetben előforduló gyomor-bélrendszeri vérzés/perforáció NSAID terápiával összefüggésben. * Vérképzőrendszeri betegségek (pl. vérképzési rendellenességek, csontvelő betegségek, porphyria, haemorrhagiás diathesis). * Cerebrovasculáris vérzések. * Akut súlyos vérzések. * Igazolt pangásos szívelégtelenség (NYHA II-IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artéria-betegség és/vagy cerebrovascularis betegség. * Súlyos máj- vagy vesekárosodás (lásd 4.4 pont). * Tachyarrhytmia. * A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont). * Gyermekek és 18 év alatti serdülők. * Myasthenia gravis, bulbáris paralysis. * Akut szűk zugú glaucoma. * Gastrointestinális stenosis. * Megacolon, paralitikus ileus. * Vizeletretenció (pl. prosztata adenoma, illetve prosztata hypertrophia, hólyagnyaki obstuctio). Figyelembe kell venni az infúziós terápia általános ellenjavallatait, mint például a hyperhydratio, pangásos szívelégtelenség, vesekárosodás (oliguria, anuria), tüdő- és agy oedema. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A DIKLOFENÁKRA VONATKOZÓ FIGYELMEZTETÉSEK Diklofenák alkalmazása esetén a terhességük első vagy második trimeszterében lévő nőket szorosan monitorozni kell. Alkalmazása szoptató nők számára nem ajánlott (lásd 4.6 pont). A Neodolpasse együttes alkalmazását szisztémás NSAID-okkal, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorokat is, kerülni kell, a szinergista előnyökre vonatkozó bizonyítékok hiánya, valamint a további nemkívánatos hatások lehetősége miatt. Kivétel ez alól a trombocytaaggregáció-gátló acetilszalicilsav alacsony dózisa. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat). Gastrointestinalis hatások Az NSAID-dok összes képviselőjénél beszámoltak gyomor-bélrendszeri vérzésről, fekélyről vagy perforációról, amely végzetes is lehet, és felléphet a kezelés bármely szakaszában, akár figyelmeztető jelek, vagy súlyos gastrointestinális kórelőzmény hiányában is. Idősek esetében a következmények általában súlyosabbak. Az egyidejű alkoholfogyasztás a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázatát fokozhatja. Diklofenákkal kezelt betegeknél előforduló gastrointestinalis vérzés vagy fekély esetén a kezelést le kell állítani. Az NSAID-ok, beleértve a diklofenákot is, a gastrointestinalis anastomosis insufficientia fokozott kockázatával járhatnak. Szoros orvosi felügyelet és körültekintés ajánlott, ha gastrointestinalis műtétet követően diklofenákot alkalmaznak. Mint minden NSAID esetén, beleértve a diklofenákot is, a szoros orvosi ellenőrzés feltétlenül szükséges. Különös körültekintéssel kell eljárni, ha olyan betegnek rendelnek diklofenákot, akinek gastrointestinalis (GI) betegségre utaló tünetei vannak, vagy a kórelőzménye gyomor vagy bélrendszeri fekélyre, vérzésre vagy perforációra utal (lásd 4.8 pont). A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kialakulásának kockázata fokozódik a nagyobb NSAID dózisok mellett olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében előfordult fekély, különösen vérzéssel vagy perforációval kombinálva (lásd 4.3 pont) valamint idősek esetén. Az ilyen betegek kezelését a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni. Megfontolandó a protektív gyógyszerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátló) kombinált terápia az ilyen betegek esetén, valamint azoknál a betegeknél, akik alacsony dózisú acetilszalicilsav-kezelésben részesülnek egyidejűleg, vagy más olyan készítményt kapnak, melyek növelhetik a gastrointestinalis mellékhatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5 pont). Olyan, főként idős betegeknek, akiknek a kórtörténetében gastrointestinalis toxicitás szerepel, be kell számolniuk minden szokatlan tünetről (főleg gastrointestinalis vérzésről), különösen a kezelés kezdetén. Fokozott figyelem javasolt azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a fekély és vérzés kialakulásának kockázatát növelő kezelést kapnak, mint pl. orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok, pl. warfarin, acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Szoros orvosi ellenőrzésre és elővigyázatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gyomor-bélrendszeri betegség (Crohn-betegség, colitis ulcerosa) szerepel, mert állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Idősek A NSAID kezelésben részesülő betegek közül különösen az idősek vannak kitéve a nemkívánatos hatások nagyobb kockázatának, főleg a gastrointestinalis vérzésnek vagy perforációnak, ami akár halálos is lehet. Fokozott elővigyázatossággal kell eljárni idős betegek esetében általános egészségügyi megfontolásokból is. A legyengült és alultáplált idős betegek esetében különös figyelmet kell fordítani a legkisebb hatékony dózis alkalmazására (lásd 4.2 pont). Cardiovasculáris és cerebrovasculáris hatások Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és tanácsokkal kell ellátni, mivel a NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma. Cardiovascularis betegség jelentős kockázati tényezőivel (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus és dohányzás) rendelkező betegeket csak alapos mérlegelést követően szabad diklofenakkal kezelni. Mivel a diklofenák cardiovascularis kockázatai az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével fokozódhatnak, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek csökkentésére, illetve a terápiára adott válaszát. A parenteralis adásra vonatkozó indikáció alapos mérlegelése szükséges azoknál a betegeknél, akiknek a szisztolés vérnyomása 100 Hgmm alatti, vagy akik instabil cardiovascularis rendszerrel rendelkeznek (például szívinfarktushoz, politraumához vagy kezdődő sokkhoz kapcsolódó keringési elégtelenség). Bőrreakciók Akár fatális kimenettel járó súlyos bőrelváltozásokat - többek között exfoliativ dermatitist, Steven-Johnson-szindrómát, toxicus epidermalis necrolysist, - jelentettek ritkán NSAID alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). A betegeknél a kezelés kezdetén a legnagyobb a kockázata ezen reakciók megjelenésének. A diklofenák kezelést le kell állítani bőrkiütés, nyálkahártya sérülés, vagy a túlérzékenység bármely egyéb tünetének első jelentkezésekor. Májra gyakorolt hatások Szoros orvosi felügyeletre van szükség, ha a diklofenákot májkárosodásban szenvedő betegek számára rendelik, mivel az állapotuk súlyosbodhat. Egyéb nem-szteroid antireumatikus gyógyszerekhez hasonlóan a diklofenák egy vagy több májenzim szintjének átmeneti emelkedését is okozhatja. Elhúzódó diklofenák kezelés esetén, elővigyázatossági intézkedésként, a májfunkciót rendszeresen ellenőrizni kell. A diklofenák kezelést le kell állítani, ha a kóros májfunkciós eredmények tartósan fennállnak vagy rosszabbodnak, ha májbetegségre utaló klinikai jelek vagy tünetek, vagy egyéb tünetek (pl. eosinophilia, bőrkiütések) alakulnak ki. Diklofenák alkalmazása során hepatitis is előfordulhat bevezető tünetek nélkül. Elővigyázatosságra van szükség, ha hepaticus porfíriás betegeknél alkalmazzák a diklofenákot, mivel rohamot provokálhat. Cardiovascularis rendszer, vese, elektrolit- és folyadékegyensúly Mivel a NSAID-kezeléssel összefüggésben beszámoltak folyadék retencióról és oedemáról, fokozottan kell figyelni a károsodott szív- és veseműködésű, valamint a hipertóniás kórelőzménnyel rendelkező betegekre, idősekre, az egyidejűleg diuretikumokat vagy egyéb olyan gyógyszereket alkalmazó betegekre, amelyek a vesefunkciót jelentősen befolyásolhatják, (lásd még "Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások"). Fokozott elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknél jelentős extracelluláris volumencsökkenés áll fenn bármely okból (pl. nagyműtét előtt vagy után), a lehetséges vérzéses-, elektrolit- vagy volumen-szövődmények miatt. Diklofenák alkalmazásakor ilyen esetekben óvintézkedésként a vesefunkció monitorozása javasolt. A kezelés megszakítása általában az eredeti állapot visszatéréséhez vezet. Hypernatraemiában vagy hypokalaemiában szenvedő betegek esetében különös elővigyázatossággal kell eljárni. Vérképzőszervi hatások A diklofenák kizárólag rövid időtartamú kezelésre ajánlott. Elhúzódó diklofenák kezelés alatt, mint egyéb NSAID-ok esetében, ajánlott a vérkép ellenőrzése. Gondosan ellenőrizni kell azokat a betegeket, akiknek véralvadási zavarai és thrombocytopeniája van (lásd 4.3 pont). Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan, a diklofenák nagyobb dózisokban időszakosan gátolja a thrombocyta aggregáció egyik lépését. Központi idegrendszer Fokozott elővigyázatosság szükséges a pszichiátriai betegségekben, epilepsziában, Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében (lásd 4.8 pont). Fennálló asthma/túlérzékenység/immunrendszer Asthma, szezonális allergiás rhinitis, orrnyálkahártya-duzzanat (pl. orrpolipok), krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy a légutak krónikus fertőzései esetén (különösen, ha az allergiás rhinitis-szerű tünetekhez társul) gyakoribbak a NSAID készítményekre adott reakciók, pl. asthma exacerbációk (az ún. fájdalomcsillapító intolerancia vagy fájdalomcsillapító által okozott asthma), Quincke-oedema vagy urticaria, mint más betegeknél. Ennek megfelelően az ilyen betegeknél különleges körültekintés (a sürgősségi ellátásra való felkészülés) ajánlott. Ez érvényes azon betegekre is, akik más anyagokra allergiásak, pl. bőrreakciók, viszketés vagy urticaria formájában. Az infúzió megkezdése előtt a betegeket célzottan ki kell kérdezni a túlérzékenységi reakciókkal (pl. allergiás rhinitis), krónikus obstruktív tüdőbetegséggel, krónikus pulmonális fertőzéssel vagy asthmával kapcsolatban. Hasonlóan egyéb NSAID-okhoz, allergiás reakciók - ideértve az anafilaxiás/anaflaktoid reakciókat - előfordulhatnak, még abban az esetben is, ha korábban nem alkalmaztak diklofenákot. A hypersensitiv reakciók Kounis-syndromává is súlyosbodhatnak, ami súlyos allergiás reakció, amely szívizom infarctushoz vezethet. Az ilyen reakció megjelenő tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom, amely a diklofenákkal szemben kialakult allergiás reakcióval együtt jelentkezik. A beteget tájékoztatni kell arról, hogy amennyiben túlérzékenységi reakciót észlel, pl. arc oedemát, légúti duzzanatot (gége duzzanat), nehézlégzést, asthmát, tachycardiát, bőrreakciókat (erythema, exanthema, urticaria, pruritus) és/vagy vérnyomáscsökkenést, a kezelést le kell állítani és azonnal orvoshoz kell fordulni. Különös gonddal kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknél szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti rendellenességek állnak fenn. Asepticus meningitis tüneteiről (tarkómerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz és dezorientáció) számoltak be ezekkel az elsődleges betegségekkel kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Ha a Neodolpasse alkalmazása közben súlyos paraesthesiáról vagy fájdalomról számolnak be, az infúziót le kell állítani. Általános Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák is elfedheti a fertőzés jeleit és tüneteit (pl. fájdalom) farmakodinámiás tulajdonságainak köszönhetően. A betegeknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk, ha a tünetek (pl. fájdalom, gyulladás) fennmaradnak vagy súlyosbodnak - mint pl. az általános állapot súlyosbodása vagy láz megjelenése. Meg kell fontolni fertőzés ellenes/antibiotikus kezelés rendelését. Fájdalomcsillapítók okozta fejfájás Fájdalomcsillapítók nem ajánlott nagy dózisban történő, és hosszú távú alkalmazása fejfájást okozhat, amit nem szabad a gyógyszer magasabb dózisával kezelni. Szükség esetén a beteget erről tájékoztatni kell. Fájdalomcsillapító okozta nephropathia Fájdalomcsillapítók, különösen többféle hatóanyag kombináció szedése maradandó vesekárosodást okozhat, ideértve a veseelégtelenség kockázatát is. Szükség esetén a beteget erről tájékoztatni kell. Laboratóriumi eredmények A diklofenák kezelés időtartamától függően a szérum ionogram, a sav-bázis háztartás, a folyadékegyensúly, a májenzimek, valamint a máj- és a veseműködés, a vérkép, a véralvadás és a széklet Weber monitorozása szükséges. A vércukor ellenőrzése szükséges, ha a Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazása orális antidiabetikumok mellett történik. Kálium-spóroló vizelethajtók és Neodolpasse infúzió együttes adása esetén a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. Antikoagulánsok és Neodolpasse együttadásakor a véralvadás monitorozására is szükség van. További ajánlatokkal kapcsolatban lásd a 4.5 pontot. AZ ORFENADRINRA VONATKOZÓ FIGYELMEZTETÉSEK Az orfenadrin hosszú ideig történő folyamatos adása hozzászokást eredményezhet. Mivel a Neodolpasse alkalmazása nem ajánlott hosszú ideig folyamatosan, ez a hatás nem várható. A hypotoniás betegek vérnyomását az intravénás injektálás után és a távozásuk előtt ellenőrizni kell. A Neodolpasse oldatos ingfúzió nátriumot tartalmaz Ez a gyógyszer adagonként kb. 47,5 mmol azaz 1,09 g nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 54,5%-ának felnőtteknél. A gyógyszer napi maximális dózisa a WHO által ajánlott napi nátrium bevitel kb. 109%-ának felel meg. A Neodolpasse oldatos infúzió magas nátrium tartalmú. Ezt figyelembe kell venni az alacsony nátrium tartalmú diétán lévő betegeknél. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Neodolpasse közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha a Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazása során látászavar, szédülés, forgó jellegű szédülés, aluszékonyság vagy más központi idegrendszeri mellékhatás jelentkezik, kerülni kell a járművezetést vagy gépek kezelését. A betegeket megfelelően tájékoztatni kell, különösen alkohol egyidejű fogyasztása tekintetében. 4.9 Túladagolás Tünetek DIKLOFENÁK: A diklofenák túladagolásnak nincsenek tipikus klinikai tünetei. Túladagolás kapcsán jelentkezhet hányás, gastrointestinalis vérzés, hasmenés, szédülés, tinnitus vagy görcsök. Jelentős mérgezés esetén akut veseelégtelenség vagy májkárosodás, valamint légzésdepresszió és cianózis lehetősége áll fenn. ORFENADRIN: Az akut orfenadrin mérgezés tünetei a meleg, száraz bőr, verejtékezés, kipirulás, nyálkahártya szárazság, megnövekedett légzésfrekvencia, kitágult pupillák, motilitás-zavarok, izomremegés, ataxia, tónusos-klónusos görcsök, hallucinációk, anuria, szívritmuszavarok, szívelégtelenség, kimerültség, kollapszus, eszméletvesztés, az elektrolit- és sav-bázis háztartás zavarai. Terápia DIKLOFENÁK: Specifikus antidotuma nincs. Az akut mérgezés kezelése szupportív és tüneti kezelésből és szupportív intézkedésekből áll, ideértve a vitális paraméterek monitorozását. Szupportív intézkedések és tüneti kezelés szükségesek az olyan szövődmények esetén, mint a hypotonia, veseelégtelenség, görcsök, gastrointestinalis zavarok és légzésdepresszió. A specifikus intézkedések, mint például a forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió a NSAID-ok kiürülésében feltehetően nem segítenek, a nagy fehérjekötődési arány és extenzív metabolizáció miatt. ORFENADRIN: Forszírozott diurézis, a vizelet-volumen és vizelet ürítés növelésére, Peritoneális dialízis, hemodialízis, Szupportív intézkedések: intravénás hidrálás és keringés javító intézkedések, a tünetek függvényében. Az orfenadrin által kiváltott antikolinerg hatás kezelésére megfontolható a fizosztigmin terápia. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A következő gyógyszerkölcsönhatások jelentkezhetnek a Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazásakor: Diklofenákkal kapcsolatos kölcsönhatások: Együtt alkalmazott gyógyszer Lehetséges hatás Egyéb NSAID-ok A mellékhatások fokozódása, különösen a gastrointestinalis fekély és vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont) (nem ajánlott kombináció) Acetilszalicilsav Az acetilszalicilsav-, vagy diklofenákszint csökken és fennáll az emésztőrendszeri károsodás kockázata (nem ajánlott kombináció). Thrombocytaaggregáció-gátlók Antikoagulánsok Az NSAID-ok fokozzák az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Ajánlott az elővigyázatosság, mivel az egyidejű alkalmazás növeli a vérzések kockázatát (lásd 4.4 pont). Bár a klinikai vizsgálatok nem mutatják, hogy a diklofenák befolyásolja az antikoagulánsok hatását, beszámoltak a vérzés fokozott kockázatáról a diklofenákot és antikoagulánsokat egyidejűleg kapó betegeknél, ezért ajánlott az ilyen betegek esetén a szoros megfigyelés. Szívglikozidok (pl. digoxin) A vér glikozid szintjének emelkedése - a plazma glikozidszintek állandó ellenőrzése és dózismódosítás ajánlott. ACE gátlók Angiotenzin II antagonisták A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése (ajánlott a vérnyomás ellenőrzése); a diklofenák okozta vesekárosodás nagyobb kockázata a ciklooxigenáz gátlás miatt (akut vesekárosodás, különösen dehidrált betegekben), valamint a hyperkalaemia nagyobb kockázata (a vesefunkció és a káliumszint ellenőrzése ajánlott, megfelelő folyadékbevitel szükséges) Furoszemid és egyéb kacsdiuretikumok Antihipertenzív szerek A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése (ajánlott a vérnyomás ellenőrzése) Diuretikumok A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése (ajánlott a vérnyomás ellenőrzése); a diklofenák okozta vesekárosodás nagyobb kockázata (a vesefunkció ellenőrzése ajánlott, és megfelelő folyadékbevitel is szükséges). Káliumspóroló diuretikumok Ezen gyógyszerek hatásának fokozódása, ezzel összefüggésben a szérum káliumszint növekedése, melyet ezért gyakran kell ellenőrizni. Kortikoszteroidok A gyomor-bélrendszeri fekély és vérzések kockázata nő (lásd 4.4 pont). Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI) A gyomor-bélrendszeri vérzések kockázata nő (lásd 4.4 pont). Pentoxifillin Alkohol Biszfoszfonátok A gyomor-bélrendszeri vérzések kockázata nő (a kombinációt kerülni kell). Triamteren Veseelégtelenség. Takrolimusz és ciklosporin Fokozott vesetoxicitás (a takrolimusz és a ciklosporin adagjának módosítása ajánlott). Erős CYP2C9 gátlók (pl. a szulfinpirazon és a vorikonazol) A diklofenák metabolizmusának gátlása következtében a diklofenák plazma szintjének jelentős növekedése (a diklofenák dózisának csökkentése és ellenőrzés ajánlott). Moklobemid A diklofenák hatásának fokozódása. Kolesztiramin és kolesztipol Késleltetett vagy csökkentett diklofenák felszívódás. A diklofenákot legalább 1 órával a kolesztipol/kolesztiramin adása előtt, vagy 4-6 órával azután kell beadni. Metotrexát A diklofenák gátolhatja a metotrexát renális tubuláris clearance-t, növelve ezáltal a metotrexát szintjét. A metotrexát kezelés előtt vagy után 24 órán belül adott NSAID-ok - ideértve a diklofenákot- esetén elővigyázatosságra van szükség, mivel ez a metotrexátszint emelkedéséhez, és a gyógyszer toxicitásának fokozódásához vezethet. Lítium Fenitoin Plazmaszintjük emelkedése - a plazmaszintek állandó ellenőrzése és dózismódosítás ajánlott. Orális antidiabetikumok Előfordulhat a vércukorszint ingadozása (a vércukorszint fokozott ellenőrzése ajánlott). Kinolonok Görcsök (nem ajánlott kombináció). Zidovudin A vérképzőrendszeri toxicitás kockázata fokozódik. Orfenadrinnal kapcsolatos kölcsönhatások: Együtt alkalmazott gyógyszer Lehetséges hatás Amantadin MAO-gátlók Kinidin Triciklusos antidepresszánsok Levodopa A gyógyszerek antikolinerg hatása fokozódik. Trankvillánsok A fokozott metabolizmus a nyugtatók szérumszintjének csökkenéséhez vezet. Dextropropoxifén Tremor, zavartság, nyugtalanság. Tiroxin Az orfenadrin a tiroxin meghatározást/hatást és a pajzsmirigy vizsgálatot befolyásolhatja (a fehérjékhez kötött tiroxin plazmaszintje nő). Klórpromazin A hypothermia fokozott kockázata. Opiátok A központi idegrendszer fokozott depressziója, például légzésdepresszió és szedáció. 6.2 Inkompatibilitások Más gyógyszerek hozzáadása csak abban az esetben lehetséges, ha a kompatibilitást vizsgálták. A 6.6 pontban felsorolt gyógyszerek kivételével más gyógyszerkészítmények hozzáadása nem megengedett. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A következő gyakorisági kategóriák alkalmazhatóak a nemkívánatos hatások értékelése során: Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) A DIKLOFENÁKKAL KAPCSOLATOS NEMKÍVÁ NATOS HATÁSOK A leggyakoribb mellékhatások a gyomor-bélrendszeri hatások voltak. Előfordul peptikus fekély, perforáció, gastrointestinalis vérzés - ami néha, különösen idősekben, végzetes. NSAID-ok adása után előfordult hányinger, hányás, hasmenés, meteorizmus, székrekedés, emésztési zavarok, gyomorfájdalom, melaena, haematemesis, aftás szájnyálkahártya gyulladás, a megelőzően már meglévő colitis ulcerosa, illetve Crohn-betegség súlyosbodása (lásd 4.4 pont). Gastritis előfordulása ritkább. NSAID-kezeléssel összefüggésben beszámoltak oedemaról, hypertensioról és szívelégtelenségről. Az alábbi mellékhatások tartalmazzák a rövidtávú és hosszú távú diklofenák alkalmazással kapcsolatban jelentett mellékhatásokat is. Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Palpitatio, mellkasi fájdalom, oedema, szívelégtelenség, myocardialis infarctus Nem ismert Kounis-szindróma Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka A thrombocytaaggregáció-gátlás, vérzéskockázat, thrombocytopenia, purpura, leukopenia, pancytopenia, agranulocytosis, anaemia (ideértve a haemolyticus és aplasztikus anaemiát), panmyelopathia, Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, ingerlékenység, fáradtság, álmosság, szédülés, izgatottság Nagyon ritka Érzékelési zavarok, paraesthesia, memória zavarok, convulsiók, tremor, ízérzékelési zavarok, cerebrovascularis események. Asepticus meningitis tünetei, mint a tarkókötöttség, fejfájás, nausea, hányás, láz és csökkent éberség. Autoimmun betegségben szenvedő betegek (szisztémás lupus erythematosus, vegyes collagenosis) erre hajlamosabbak lehetnek. Szembetegségek és szemészeti tünetek Nagyon ritka Látászavarok (homályos látás vagy kettőslátás) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Ritka Forgó jellegű szédülés Nagyon ritka Időszakos halláskárosodás, tinnitus Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Ritka Asthma (ideértve a dyspnoét) Nagyon ritka Pneumonitis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Epigastrialis fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök, dyspepsia, anorexia, puffadás, flatulencia Ritka Gastritis, gastrointestinalis vérzés (okkult is), peptikus fekély vérzéssel vagy anélkül és/vagy perforáció, haematemesis, melaena, véres hasmenés Nagyon ritka Alhasi panaszok (pl. nem specifikus haemorrhagiás colitis és colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség exacerbációja), székrekedés, stomatitis (ideértve az ulcerativ stomatitist is), glossitis, oesophagealis léziók, a bél diafragmaszerű szűkülete, pancreatitis Nem ismert Ischaemiás colitis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori Nátrium- és víz retenció Nagyon ritka Akut veseelégtelenség, haematuria, interstitialis nephritis, nephrosis-szindróma, proteinuria, renalis papillaris necrosis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Bőrkiütés Ritka Urticaria Nagyon ritka Reverzibilis alopecia, bullosus bőrkiütés, ekcéma, erythroderma, purpura (allergiás purpura is), Stevens-Johnson-szindróma (erythema exsudativum multiforme), Lyell-szindróma (toxikus epidermalis necrolysis), exfoliativ dermatitis, fényérzékenységi reakciók, pruritus Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon ritka A fertőzéssel összefüggő gyulladások súlyosbodása (pl. fasciitis necrotisans kialakulása) Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka Hypertonia, vasculitis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori A beadás helyén fájdalom és induratio, vénairritáció, thrombophlebitis Ritka Oedema, a beadás helyén fellépő necrosis Nagyon ritka A beadás helyén tályog Immunrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Túlérzékenységi reakciók, mint például kiütés és pruritus Nagyon ritka Súlyos, általános túlérzékenységi reakciók. Ezek megnyilvánulhatnak angioneurotikus oedema (beleértve az arc oedemát), a nyelv duzzanata, a gége belső duzzanata, ideértve a légcsőszűkületet, dyspnoe, gyors szívverés, vérnyomásesés és akár fenyegető sokk formájában is. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori A transzamináz-szint átmeneti emelkedése Ritka Különböző mértékű májkárosodás, hepatitis icterussal vagy anélkül Nagyon ritka Fulmináns hepatitis, hepaticus necrosis, akut májelégtelenség Pszichiátriai kórképek Nagyon ritka Dezorientáció, depresszió, álmatlanság, szorongás, rémálom, fokozott ingerlékenység, pszichotikus zavarok Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy a diklofenák alkalmazása mellett fokozott az artériás trombózisos események kockázata (pl. szívinfarktus vagy stroke), különösen a nagy adagok (nap 150 mg) mellett és hosszú távú kezelés esetén (lásd a 4.3 Ellenjavallatok, és a 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az alábbi, potenciálisan veszélyes mellékhatások tüneteinek jelentkezése esetén a diklofenák kezelést le kell állítani és azonnal orvoshoz kell fordulni: - mellkasi fájdalom, ami a Kounis-szindrómának nevezett, potenciálisan súlyos allergiás reakció tünete lehet - gyomor problémák, gyomorégés, gyomor fájdalom - haematemesis, melaena, haematuria - bőrreakciók, pl. kiütés vagy viszketés - légzési nehézség, respiratórikus distressz vagy légszomj, duzzanat a fej területén - a bőr vagy a szem besárgulása - étvágytalansággal járó súlyos kimerültség - tartós torokfájás, szájfekélyek, kimerültség vagy láz - orrvérzés, bőrvérzés - az arc, láb, lábszár duzzanata - csökkent vizeletürítés súlyos kimerültséggel - súlyos fejfájás vagy nyakmerevség - zavartság AZ ORFENADRIN NEMKÍVÁNATOS HATÁSAI általában a szer paraszimpatolitikus tulajdonságához köthetők. Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem ismert Tachycardia, palpitatio Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fáradtság, forgó jellegű szédülés Nem gyakori Fejfájás, izom remegés, dysphagia és beszédzavarok, az értelmi képességek romlása, étvággyal és ízérzéssel kapcsolatos zavarok Nem ismert Gyengeség, szédülés, nyugtalanság Szembetegségek és szemészeti tünetek Gyakori Látászavar Nem gyakori Fájdalom, szemszárazság Nem ismert Átmeneti alkalmazkodási zavarok, megnövekedett szem belnyomás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Rhinitis, mellkasi fájdalom Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Émelygés, hányinger Nem gyakori Szájszárazság, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés Nem ismert Hányás, étvágytalanság Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori Vizelet retenció, vizelet inkontinencia A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Bőrkiütés Nem ismert Verejtékmirigy alulműködés (túlhevülés!), bőrpír Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori Diszkomfort érzés, lábgyengeség A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nem gyakori Égő érzés a női genitáliák környékén Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Euphoria, nyugtalanság, szorongás, alvási zavarok, zavartság, depresszió, érzelmi labilitás Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma ellenes készítmények: Diklofenák kombinációk, ATC kód: M01A B55 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok A Neodolpasse oldatos infúzió egy fájdalomcsillapító, nem-szteroid reuma ellenes szer (diklofenák) és egy vázizom- lazító hatóanyag (orfenadrin) kombinációja. Akut fájdalom és gyulladás kezelésére alkalmazzák. Ez a kombináció megszakítja a fájdalom és az izomgörcs ördögi körét (fájdalom kör). A fájdalom miatt fellépő görcsöt izomrelaxánssal, míg a spasztikus háttér nélküli gyulladást fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerrel kezeli. A diklofenák (o-[(2,6-diklorofenil)-amino]-fenil-ecetsav), a fenilecetsav származéka, egy nem-szteroid antireumatikus fájdalomcsillapító, gyulladásgátló, és lázcsillapító hatással. Elsődlegesen a prosztaglandinszintézis és a ciklooxigenáz enzim gátlásával hat. Nagyobb dózisokban a diklofenák csökkenti a lipooxigenáz út termékeinek (pl. leukotriének) szintézisét és a kísérleti jelleggel kiváltott vérlemezke-aggregáció reverzibilis inhibitora. Az orfenadrin (2-dimetil-amino-etil-2-metil-benzhidriléter) egy nagyon hatékony izomrelaxáns, mely a központi idegrendszeren keresztül hat. Az orfenadrin csak a kórosan fokozott tónusú izmokon hat. Az izomspazmus okozta fájdalom orfenadrin kezelésre különösen jól reagál. Az orfenadrin rendelkezik még paraszimpatolitikus, helyi érzéstelenítő, és gyenge antihisztamin hatással is. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok DIKLOFENÁK Felszívódás A diklofenák a legmagasabb plazma koncentrációt közvetlenül az infundálás után éri el. A diklofenák infúzió a hatás gyors kialakulását eredményezi. Az infúzió alkalmazása kiküszöböli a hirtelen kiemelkedő plazma koncentrációkat. A 2 óra alatt intravénás infúzióban beadott 75 mg diklofenák átlagos plazma csúcskoncentrációja 1,9 mikrogramm/ml értéket ér el. A plazmakoncentrációk az adag nagyságával lineárisan arányos növekedést mutatnak. Az infúziót követő 2-4 órában a maximális koncentráció a synovialis folyadékban alakul ki és akár 12 órán keresztül is magasabb marad (mint a plazmában). Eloszlás és biotranszformáció Iv. alkalmazás után a szisztémás biohasznosulás kb. kétszer nagyobb, mint ugyanakkora adag per os vagy rectalis alkalmazása után, mivel per os vagy rectalis alkalmazás után a hatóanyag kb. fele a máj elsődleges lebontó hatása révén metabolizálódik (first pass effect). Terápiás adagokban a diklofenák 99,7%-ban a fehérjékhez kötődik (főként az albuminhoz). Elimináció A synovialis folyadékból való eliminációja (eliminációs felezési ideje 3-6 óra) hosszabb, mint a szérumból való eliminációja (eliminációs felezési ideje 1-2 óra). A beadott dózisnak mintegy 60%-a a vizelettel választódik ki, részben hatással rendelkező metabolitok formájában, és kevesebb mint 1%-a távozik változatlanul. A fennmaradó rész az epén keresztül metabolizálódik és a széklettel eliminálódik. A diklofenák farmakokinetikája nem függ az életkortól. Nem várható kumulálódás vesekárosodásban és májkárosodásban szenvedő betegek esetén sem, ha az adagolási intervallumokat betartják. ORFENADRIN Felszívódás A legmagasabb plazmakoncentáció az intravénás alkalmazást követően már 2 perccel kimutatható. Eloszlás és biotranszformáció A vizsgálatok kimutatták, hogy az orfenadrin 90%-a plazmafehérjékhez kötődik. Elimináció Az orfenadrin eliminációs felezési ideje 14 óra, túlnyomórészt metabolizálódik és főként a vesén keresztül ürül. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Diklofenák A hagyományos farmakológiai biztonságossági-, egyszeri és ismételt dózisú toxicitási-, genotoxicitási- és potenciális karcinogén vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Számos állatfajon végzett krónikus toxikológiai vizsgálat áll rendelkezésre. A toxikus dózistartományban lévő adagok csupán fekélyt idéztek elő a bélrendszerben és vérsejtszám változás következett be. A diklofenák nincs hatással a termékenységre (patkányok körében végzett vizsgálat), illetve az utódok pre/peri/postnatalis fejlődésére. Egerek, patkányok és nyulak esetében teratogén hatást nem állapítottak meg. Számos állatokon végzett tanulmány nem mutatott ki mutagén hatást sem in vivo, sem in vitro körülmények között és rákkeltő hatást sem figyeltek meg egereken és patkányokon a hosszú távú vizsgálatok során. Az in vitro alkalmazott diklofenák-nátrium koncentrációk (nyúl sejteken), melyek megfelelnek az emberi plazmában vagy synovialis folyadékban elért koncentrációknak, nem idézték elő a porcban lévő proteoglikánok bioszintézisének szuppresszióját. Orfenadrin Az ismételt dózisú toxicitásvizsgálati tanulmányok nem felelnek meg a mai szabványoknak. Ismételt alkalmazás kutyák esetén (szájon át 60 mg/ttkg-ig 8 héten keresztül, majd legfeljebb 150 mg/ttkg-ig 5 héten keresztül, mindig heti 5 napon keresztül) nem mutatott semmilyen, a testsúlyra, a vérsejtszámra és a vesefunkcióra vonatkozó hatást. Kutyák esetében 5 hónapon keresztül történő 20 mg/ttkg adagolást követően leukocytosist állapítottak meg, azonban a megvizsgált szerveknél kórszövettani elváltozást nem találtak. Az orfenadrin in vitro vizsgálata során sem mutagén hatásokat, sem klinikailag releváns potenciális genotoxicitást nem találtak. Rákkeltő hatást vizsgáló tanulmányok nem ismertek. Számos nem-klinikai vizsgálat áll rendelkezésre egerek, patkányok és nyulak reprodukciós toxicitására vonatkozóan, melyeket nem megfelelően végeztek el és nem megfelelően dokumentáltak. Az eredmények nem konzisztensek, mindemellett potenciális embriotoxicitás nem zárható ki. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 250 ml oldat gumidugóval és rollnizott alumínium kupakkal lezárt, átlátszó műanyag kupakkal ellátott, színtelen üvegbe töltve (Ph. Eur. II-es típus). 5×250 ml, ill. 10×250 ml üveg dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A palack kinyitását követően a Neodolpasse oldatos infúziót azonnal fel kell használni. A fel nem használt-, illetve megmaradt infúziót meg kell semmisíteni. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Csak átlátszó és színtelen infúzió használható fel, sértetlen palackból. Ha a Neodolpasse-t más gyógyszerekkel keverik, akkor biztosítani kell az aszeptikus körülményeket, a megfelelő keverést és különösen gondosan mérlegelni kell az inkompatibilitást. A Neodolpasse keverékek kompatibilitását pl. dexametazon, prednizolon, omeprazol, lidokain, ranitidin, metoklopramid vagy ezomeprazol esetében vizsgálták. A kompatibilitás csak bizonyos meghatározott keverési arányokra érvényes. Ezekre a keverési arányokra vonatkozó specifikus információkat kérelemre a forgalomba hozatali engedély jogosultja rendelkezésre bocsátja. A kompatibilitást legalább vizuálisan ellenőrizni kell (nem látható kémiai, így terápiás inkompatibilitás továbbra is lehetséges). A fel nem használt gyógyszereket vagy hulladékokat a gyógyszerekre vonatkozó előírásoknak megfelelően kell megsemmisíteni. Megjegyzés: ??(egy keresztes) Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 oC-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében a külső csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam A készítmény eltarthatósága az eredeti csomagolásban: 1 év. A csomagolás felbontását követően: A palack kinyitását követően a Neodolpasse oldatos infúziót azonnal fel kell használni. A fel nem használt infúziót a gyógyszerekre vonatkozó előírásoknak megfelelően meg kell semmisíteni. Eltarthatóság más komponensek hozzákeverése után: A keverék infúziót azonnal fel kell használni. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Fresenius Kabi Hungary Kft. 1025 Budapest, Szépvölgyi út 6. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-7665/02 5×250 ml OGYI-T-7665/03 10×250 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000. október 19. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. december 29. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. október 24. 11 OGYÉI/57754/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás DIKLOFENÁK Terhesség A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és / vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy egy prosztaglandinszintézis-gátlónak a korai terhesség alatt történő alkalmazása után nő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A kockázat feltehetően a dózissal és a kezelés időtartamával nő. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nőtt. Állatok esetében a prosztaglandinszintézis-gátlók fokozták a pre- és post-implantációs veszteséget és az embrionális-magzati letalitást növelték. Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt prosztaglandinszintézis-gátlót adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága. A terhesség 20. hetétől kezdődően a diklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezért a Neodolpasse oldatos infúziót a terhesség első és második trimesztere alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Ha a Neodolpasse-t olyan nő alkalmazza, aki terhességet tervez, vagy a terhesség első és második trimeszterében van, akkor az adagnak a lehető legalacsonyabbnak, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion antenatalis monitorozása, ha a Neodolpasse-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében minden prosztaglandinszintézis-gátló az alábbi hatásoknak teheti ki * a magzatot: - cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai szűkülete/záródása és pulmonalis hypertonia); - renalis dysfunctio (lásd fent); * az anyát és újszülöttet a terhesség végén: - a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami egy olyan thrombocytaaggregáció-gátló hatás eredménye, ami már nagyon kis dózisok mellett is jelentkezhet; - az uterus contractiók gátlása, ami késlekedő vagy elhúzódó szülést eredményez. Ezért a Neodolpasse oldatos infúzió ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.3 és 5.3 pont). Szoptatás Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák kismértékben átjut az anyatejbe. Ezért a Neodolpasse oldatos infúzió nem alkalmazható szoptatás ideje alatt. Termékenység A prosztaglandinok fontos szerepet játszanak az ovulációban, a beágyazódásban és a placenta érképződésében. Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák alkalmazása károsíthatja a nők fogamzóképességét, ezért nem alkalmazható olyan nőknél, akik terhességet terveznek. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel vagy meddőség miatt kivizsgálás alatt állnak, a Neodolpasse-kezelés abbahagyása megfontolandó. ORFENADRIN Terhesség Nincs, vagy korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre az orfenadrin-citrát alkalmazásáról a terhesség első trimeszterében. Nincs tapasztalat az orfenadrin-citrát alkalmazásáról a terhesség második és harmadik trimeszterében. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében. A humán alkalmazás lehetséges kockázata nem ismert. Ezért az orfenadrin-citrát csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat. Szoptatás Nem ismert, hogy az orfenadrin-citrát kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Ezért az orfenadrin-citrát csak az előnyök és kockázatok alapos mérlegelése után alkalmazható a szoptatás időszakában, | 
