Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Túlnyomásos inhalációs oldat. A tartály színtelen vagy sárga színű oldatot tartalmaz. A tartály adagolást segítő szájfeltéttel ellátott műanyag adagolókészülékben van elhelyezve, amelyet védőkupak fed. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóChiesi Pharmaceuticals GmbH Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL A tartály szelepén kibocsátott minden egyes adag 200 mikrogramm beklometazon-dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol-fumarát-dihidrátot tartalmaz. Ez adagonként 177,7 mikrogramm beklometazon-dipropionát és 5,1 mikrogramm formoterol-fumarát-dihidrát belélegezhető (szájfeltétből kijutó) mennyiségnek felel meg. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Norflurán (HFA-134a) Vízmentes etanol Sósav Javallat4.1 Terápiás javallatok A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat az asztma rendszeres kezelésére javallott, minden olyan esetben, ahol kombinált készítmény (inhalációs kortikoszteroid és hosszú hatású béta2-agonista) alkalmazása megfelelő terápiának bizonyult: - azoknál a betegeknél, akiknek az állapota nem stabilizálható kortikoszteroidokkal és "szükség szerinti", gyors hatású béta2-agonistákkal, vagy - azoknál a betegeknél, akiket már megfelelő módon kezelnek inhalációs kortikoszteroidokkal és hosszú hatású béta2-agonistákkal. A Foster felnőtt betegek kezelésére javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat az asztma kezdeti kezelésére nem javasolt. Az összetevők dózisa egyedi, az alkalmazást a betegség súlyossági fokához kell igazítani. Ezt nemcsak a kombinációs kezelés kezdetén kell figyelembe venni, hanem akkor is, amikor az adagon módosítanak. Ha egy adott beteg a kombinációs inhalátor dózisától eltérő dózist igényel, akkor felírható külön a megfelelő dózisú béta2-agonista, és/vagy kortikoszteroidokat tartalmazó inhalátor. A Foster túlnyomásos inhalációs oldatban lévő beklometazon-dipropionát extra finomságú részecskeméretű, így hatásosabb, mint a nem extra finom részecskeméretű anyag (a Fosterben lévő 100 mikrogramm beklometazon-dipropionát ekvivalens 250 mikrogramm nem extra finom részecskeméretű beklometazon-dipropionáttal). Ennek következtében a Foster-rel bevitt teljes napi adag beklometazon-dipropionátnak kisebb mennyiségűnek kell lennie, mint a nem extra finom részecskeméretű beklometazon-dipropionátot tartalmazó készítmény dózisa. Ezt figyelembe kell venni a beteg átállításánál a nem extra finomságú részecskeméretű beklometazon-dipropionátot tartalmazó készítményről a Foster kombinációs készítményre. Ilyenkor a beklometazon-dipropionát dózisának alacsonyabbnak kell lenni és a beteg egyéni szükségletei szerint kell megállapítani. Javasolt adagolás 18 éves és a feletti felnőtteknek: Naponta kétszer 2 belégzés. A maximális adag naponta 4 belégzés. A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat kizárólag fenntartó terápiaként alkalmazható. A fenntartó és rohamoldó terápiára a kisebb hatáserősségű Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat áll rendelkezésre. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a különálló, rövid hatású hörgőtágító gyógyszerüket mindig tartsák maguknál rohamoldó gyógyszerként. A kezelés ideje alatt rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges, hogy a Foster adagolása optimális maradjon és változtatása kizárólag orvosi utasításra történjen. A dózist arra a legalacsonyabb szintre kell beállítani, ami még hatásosan enyhíti a tüneteket. Amennyiben a tünetek a legkisebb ajánlott dózissal is enyhíthetők, a következő dóziscsökkentő lépés lehet az áttérés csak kortikoszteroidot tartalmazó inhalátorra. A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat nem alkalmazható dóziscsökkentő kezeléshez, de a beklometazon-dipropionát összetevő kisebb hatáserősségben rendelkezésre áll a dóziscsökkentő kezeléshez ugyanilyen inhalátorban (Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm). A betegeknek tanácsos a Foster mindennapi alkalmazása még tünetmentes állapotban is. Különleges betegcsoportok: Idős betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására. Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a Foster túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazására vonatkozó klinikai adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 5.2 pont). Javasolt adagolás 18 évesnél fiatalabb gyermekeknek és serdülőknek: A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél 18 éves életkor alatt. Alkalmazás módja A Foster inhalációs használatra való. A gyógyszer megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az orvosnak vagy más egészségügyi szakembernek be kell mutatnia a készülék helyes használatát a beteg számára. A túlnyomásos inhalációs készülék megfelelő alkalmazása elengedhetetlen a kezelés sikeressége érdekében. A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy figyelmesen olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót és kövesse az abban leírt utasításokat. A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldatot tartalmazó inhalátor a készülék hátoldalán dózisszámlálóval/dózisjelzővel van ellátva, amely jelzi a megmaradt dózisok számát. A 120 adagot tartalmazó kiszerelés esetében minden alkalommal, amikor a beteg megnyomja a tartályt, felszabadítva ezzel egy adagot, a számláló visszaszámol egyet. A 180 adagot tartalmazó kiszerelésnél minden alkalommal, amikor a beteg megnyomja a tartályt, kis mértékben fordul a dózisjelző és a megmaradó belélegzések száma 20-as egységekben jelenik meg a kijelzőn. A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy ne ejtse le az inhalátort, mivel az a számláló visszaszámolását okozhatja. Az inhalátor ellenőrzése A készülék első használata előtt, illetve amennyiben 14 vagy több napig nem volt használatban, a betegnek egy adagot a levegőbe kell permeteznie, hogy meggyőződjön a készülék hibátlan működéséről. Az inhalátor első alkalommal történő ellenőrzését követően a számlálónak a 120-as vagy a 180-as számot kell mutatnia. Az inhalátor használata: Amennyiben az inhalátort erős hidegnek tették ki, a tartályt ki kell venni a szájfeltétből, és használat előtt néhány percig a kezekkel át kell melegíteni. Nem melegíthető mesterséges eszközökkel. Amennyiben lehetséges, a betegnek ülő vagy álló helyzetben, egyenes testtartásban kell elhelyezkednie a készülék használata közben. 1. A betegeknek el kell távolítania a szájfeltét védőkupakját és meggyőződniük arról, hogy a szájfeltét tiszta, mindenféle portól, szennyeződéstől és idegen anyagtól mentes. 2. A betegeknek ki kell lélegezniük amilyen lassan, és mélyen csak tudnak. 3. A betegeknek függőlegesen kell tartaniuk a készüléket, a tartállyal felfelé, és a szájfeltétet az ajkaik közé kell helyezniük anélkül, hogy ráharapnának a szájfeltétre. 4. Ezzel egy időben a betegeknek be kell lélegezniük lassan és mélyen szájon át. A belégzés megkezdése után a betegeknek meg kell nyomniuk a készülék felső részét, felszabadítva ezzel egy adagot. 5. A betegeknek bent kell tartaniuk a levegőt, ameddig csak tudják, és végül ki kell venniük a szájukból a készüléket, és ki kell lélegezniük nagyon lassan. Nem szabad az inhalátorba lélegezni. Ha további befújásra van szükség, a betegeknek a készüléket függőleges helyzetben kell tartaniuk körülbelül fél percig, majd meg kell ismételniük a műveleteket a 2. ponttól az 5. pontig. FONTOS: a betegeknek nem szabad túl gyorsan végrehajtaniuk a 2. és 5. lépéseket. Használat után a betegnek vissza kell helyeznie a szájfeltét védőkupakját és ellenőriznie kell a dózisszámlálót/dózisjelzőt. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy új inhalátorra van szüksége, amennyiben a dózisszámláló vagy dózisjelző a 20-as számot jelzi. Nem szabad használniuk az inhalátort, ha a számláló 0-t mutat, mivel az eszközben maradó kifújható adag nem elelegendő egy teljes adag felszabadításához. Ha azt veszik észre, hogy a gáz egy része "szökik" a készülék felső részén vagy a száj szélénél, akkor meg kell ismételni a műveletet a 2. ponttól. Gyenge szorítóerővel rendelkező betegeknek könnyebb lehet két kézzel tartani a készüléket, ez esetben a készülék felső részét a két mutatóujjal, alsó részét pedig a két hüvelykujjal kell tartani. Fontos, hogy a beteg a készülék minden használata után öblítse ki a száját vízzel, vagy gargalizáljon, vagy mosson fogat (lásd 4.4 pont). A tartály túlnyomás alatt lévő folyadékot tartalmaz. A betegeket tájékoztatni kell, hogy ne tegyék ki a készüléket 50°C-nál magasabb hőmérsékletnek és ne lyukasszák ki a tartályt. Tisztítás A betegeknek javasolni kell, hogy figyelmesen olvassák el a mellékelt betegtájékoztatóban a készülék tisztítására vonatkozó információkat. Az inhalátor rendszeres tisztításához a betegeknek el kell távolítaniuk a védőkupakot a szájfeltétről és a szájfeltét külső, és belső részét egy száraz ruhával kell megtörölni. A betegek ne vegyék ki a tartályt az eszközből és soha ne használjanak vizet vagy egyéb folyadékot a szájfeltét tisztítására. Azok a betegek, akiknek nehézséget okoz az aeroszol beadásának és a belégzésnek a szinkronizálása, alkalmazhatják az AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt. Ezen betegeknek az orvos, a gyógyszerész, vagy az ápoló meg kell, hogy tanítsa az inhalátor és a közbeiktatott eszköz helyes használatát és gondozását, és ellenőrizni kell az alkalmazást, hogy a belélegzett gyógyszer optimális tüdőbe jutása biztosítva legyen. Ez az AeroChamber Plus-t alkalmazó betegek számára úgy érhető el, hogy az eszközön keresztül egy folyamatos, lassú, mély lélegzetet vesznek, anélkül, hogy a beadás és a belélegzés között bármilyen késés lenne. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A Foster-t csak fokozott óvatossággal (ami jelentheti a beteg szoros monitorozását is) szabad alkalmazni azon betegeknél, akiknél fennáll a szívritmuszavar, különösen harmadfokú atrioventricularis blokk és tachyarrhythmia, idiopathiás subvalvularis aorta stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia, ischaemiás szívbetegség, súlyos szívelégtelenség, súlyos artériás magas vérnyomás és aneurysma. Fokozott óvatosság szükséges az ismert vagy feltételezett QTc-szakasz megnyúlással kezelt betegek, pl. congenitalis vagy gyógyszer által okozott prolongáció (QTc > 0,44 másodperc) esetében. A formoterol önmagában is indukálhatja a QTc-szakasz megnyúlását. A Foster csak elővigyázatossággal alkalmazható thyreotoxicosisban, diabetes mellitusban, phaeocromocytomában, és nem kezelt hypokalaemiában. A béta2-agonistákkal történő kezelés súlyos hypokalaemiát eredményezhet. Súlyos asztma esetén fokozott óvatosság ajánlott, mivel ezt a hatást a hypoxia fokozhatja. Más, potenciálisan hypokalaemizáló gyógyszerekkel, mint például xantin-származékokkal, szteroidokkal vagy diuretikumokkal való együttes kezelés fokozhatja a hypokalaemia kialakulásának veszélyét (lásd 4.5 pont). Ugyancsak óvatosság szükséges nem stabil asztmánál, amikor különböző gyors hatású hörgőtágítókat alkalmaznak. Ezekben az esetekben a szérum káliumszintet ajánlott monitorozni. A formoterol inhalálása a vércukorszint emelkedését okozhatja. Ezért a vércukorszintet szorosan monitorozni kell cukorbetegeknél. Amennyiben halogénezett anesztetikummal terveznek altatást, meg kell bizonyosodni arról, hogy a beteg nem használt Foster-t legalább 12 órával az érzéstelenítés megkezdése előtt, mivel ilyen esetekben fennállhat az arrhythmia kockázata. Mint minden kortikoszteroidot tartalmazó inhalációs készítményt, a Foster-kezelést is körültekintően kell végezni aktív vagy inaktív tuberkulózisban, illetve légúti gombás és vírusos fertőzésekben szenvedő betegeknél. Nem javasolt a Foster-rel történő kezelés hirtelen abbahagyása, felfüggesztése. Amennyiben a beteg a kezelést hatástalannak találja, kérje ki kezelőorvosa véleményét. Az akut hörgőtágítók gyakoribb használata az állapot romlására utal, ezért ilyenkor az asztma-terápiát felül kell vizsgálni. Az asztma -kontrollban bekövetkező hirtelen és progresszív rosszabbodás potenciálisan életveszélyes, ezért a betegnek azonnal orvoshoz kell fordulnia. Meg kell fontolni a kortikoszteroid-adag növelését akár inhalációs, akár orális formában, illetve fertőzés gyanúja esetén az antibiotikus kezelés megkezdését. Az asztma fellángolása, illetve jelentős vagy akut rosszabbodása alatt nem javasolt a Foster-kezelés megkezdése. A Foster-kezelés alatt asztmával összefüggő, súlyos mellékhatások és fellángolások fordulhatnak elő. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha a Foster-kezeléssel az asztma tünetei nem stabilizálhatók vagy rosszabbodnak, folytassák a kezelést, de mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat. Mint minden inhalációs terápia során, ritkán előfordulhat paradox bronchospasmus, ami közvetlenül az adag belégzése után fokozódó sípoló légzéssel és légszomjjal jelentkezik. Ezt azonnal gyors hatású inhalációs hörgőtágítóval kell kezelni. Ilyen esetekben a Foster-kezelést azonnal fel kell függeszteni, fel kell mérni a beteg állapotát, és szükség szerint alternatív terápiát kell beállítani. A Foster nem alkalmazható az asztma kezdeti kezelésében. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy mindig tartsák maguknál az akut asztmás roham kezelésére alkalmas gyors hatású hörgőtágítójukat. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a Foster-t mindennap az előírás szerint alkalmazzák, még akkor is, ha tünetmentesek. Ha az asztma tünetei jól karban tarthatók, meg lehet fontolni a Foster dózisának fokozatos csökkentését. Az adag csökkentése alatt nagyon fontos a betegek rendszeres ellenőrzése. A Foster legalacsonyabb hatékony dózisát kell alkalmazni (egy kisebb hatáserősség a Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat áll rendelkezésre, lásd 4.2 pont). Szisztémás mellékhatások minden inhalációs kortikoszteroid esetében előfordulhatnak, különösen, ha azokat nagy dózisban hosszú időn keresztül alkalmazzák. E hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb inhalációs terápia esetén, mint orálisan adott kortikoszteroidok esetén. A lehetséges szisztémás mellékhatások közé tartozik a Cushing-szindróma, a cushingoid küllem, mellékvesekéreg-szuppresszió, a csontok ásványianyag-sűrűségének csökkenése, a gyermekek és serdülők növekedésbeli visszamaradása, cataracta, glaucoma, és ritkábban egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél). Ezért fontos, hogy a betegeket rendszeresen ellenőrizzék, és az inhalációs kortikoszteroid dózisát titráljuk arra a lehető legalacsonyabb hatásos dózisra, amely jól kontrollálja az asztma tüneteit. Egyszeri adag utáni farmakokinetikai adatok azt mutatták (lásd 5.2 pont), hogy a Foster AeroChamber Plus közbeiktatott eszközzel történő alkalmazása, összehasonlítva a standard adagoló használatával, nem növeli a formoterol teljes szisztémás expozícióját, csökkenti a beklometazon-17-monopropionát szisztémás expozícióját, míg a tüdőből a szisztémás keringésbe kerülő, változatlan beklometazon-dipropionát mennyisége növekszik; azonban mivel a beklometazon-dipropionáttal, és aktív metabolitjával szembeni összeadódó szisztémás expozíció nem változik, ezért a Foster túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazása a nevezett eszközzel nem növeli a szisztémás hatások kockázatát. A betegek elhúzódó, nagy dózisú inhalációs kortikoszterioddal történő kezelése mellékvesekéreg-szuppressziót és akut mellékvese-krízist okozhat. 16 évesnél fiatalabb gyermekek esetén a javasoltnál magasabb dózisú beklometazon-dipropionát alkalmazása különösen nagy kockázatot jelent. Akut mellékvese-krízist kiváltó állapot lehet a trauma, sebészeti beavatkozás, fertőzés vagy a dózis gyors csökkentése. A megjelenő tünetek általában bizonytalanok, előfordulhat pl. anorexia, hasi fájdalom, súlycsökkenés, fáradtság, fejfájás, hányinger, émelygés, hányás, alacsony vérnyomás, csökkent éberségi szint, hypoglykaemia és görcsroham. Stressz, illetve elektív sebészeti beavatkozások idején mérlegelni kell a kezelés kiegészítését szisztémás kortikoszteroiddal. Nagyon gondosan kell eljárni a betegek Foster-terápiára történő átállításánál, különösen, ha van ok azt feltételezni, hogy a korábbi szisztémás szteroid-terápia mellékvese-károsodást okozott. Azoknál a betegeknél, akiket orális kortikoszteroid-terápiáról inhalációs terápiára állítanak át, még sokáig megmaradhat a mellékvesekéreg csökkent rezerv kapacitásának kockázata. Ez a kockázat azoknál a betegeknél is fennállhat, akik korábban nagy adagú sürgősségi kortikoszteriod-terápiában részesültek, vagy tartós kezelésként magas dózisú inhalációs kortikoszteroidot kaptak. A reziduális károsodás lehetőségére mindig gondolni kell sürgősségi helyzetekben vagy stresszel járó elektív szituációkban, ilyenkor mérlegelni kell megfelelő kortikoszteroid adását. A mellékvese-károsodás mértékének megítéléséhez, elektív beavatkozások előtt szükség lehet specialista közreműködésére. Az oropharyngealis candida-fertőzés kockázatának csökkentése érdekében a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a felírt inhalációs mennyiség alkalmazása után öblítsék ki a szájukat vízzel, gargarizáljanak, vagy mossanak fogat. A Foster kis mennyiségű, fújásonként kevesebb mint 9 mg etanolt (alkoholt) tartalmaz, amely a 2 belégzésből álló adagonként 0,25 mg/kg mennyiségnek felel meg. Normál adagok esetén az etanol mennyisége elhanyagolható, és nem jelent kockázatot a betegek számára. Látászavar A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Foster valószínűleg nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás A Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat esetében egészen 12 halmozott dózisig vizsgálták a hatást asztmás betegeken (a teljes mennyiség 1200 mikrogramm beklometazon-dipropionát és 72 mikrogramm formoterol). Ez a kumulatív kezelés nem okozott abnormális hatást a vitális funkciók tekintetében és súlyos mellékhatások sem jelentkeztek. A formoterol túladagolása a következő hatásokhoz vezethet, ezek tipikus béta2-adrenerg agonista hatások: hányinger, hányás, fejfájás, tremor, aluszékonyság, palpitatio, tachycardia, ventricularis arrhythmia, megnyúlt QTc-intervallum, metabolikus acidózis, hypokalaemia, hyperglykaemia. A formoterol túladagolása esetén szupportív és tüneti kezelés javasolt. Súlyos esetben kórházi kezelés szükséges. Kardioszelektív béta-adrenerg-blokkoló adása megfontolható, de csak fokozott óvatossággal adható, mivel a béta-adrenerg-blokkoló szerek bronchospasmust válthatnak ki. A szérum káliumszintet monitorozni kell. A beklometazon-dipropionát akut inhalációja az ajánlott mennyiség felett, a mellékvese funkciók átmeneti szuppressziójához vezethet. Emiatt nem szükséges sürgősségi kezelés mivel a mellékvese-működés néhány napon belül helyreáll, amit a plazma kortizol szintjének mérésével lehet ellenőrizni. Ezeknél a betegeknél a kezelést folytatni kell azzal az adaggal, amely elegendő az asztma-kontroll fenntartásához. Az inhalációs beklometazon-dipropionát krónikus túladagolása mellékvese-szuppressziót okozhat (lásd 4.4 pont). A mellékvese-kapacitás monitorozása szükséges lehet. A kezelést azzal a dózissal kell folytatni, amely megfelelően kontrollálja az asztmát. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Farmakokinetikai interakciók A beklometazon-dipropionát (BDP) az észteráz enzimek által elősegített nagyon gyors metabolikus folyamaton megy át. A beklometazon kevésbé függ a CYP3A metabolizmustól, mint néhány más kortikoszteroid, és általánosságban a gyógyszer-kölcsönhatások nem valószínűek; azonban az erős CYP3A-inhibitorok (például ritonavir, kobicisztát) egyidejű alkalmazása során a szisztémás hatások lehetősége nem zárható ki, ezért az ilyen szerek alkalmazása esetén óvatosság és megfelelő ellenőrzés tanácsolt. Farmakodinámiás interakciók A béta-blokkolók gyengíthetik vagy gátolhatják a formoterol hatását. A Foster ezért nem adható együtt béta-blokkolókkal (szemcseppekkel sem) kivéve, ha alkalmazásuk elkerülhetetlenül szükséges. Ugyanakkor, egyéb béta-adrenerg készítmények adása potenciálisan additív hatású lehet, ezért a teofillin vagy más béta-adrenerg szerek formoterol melletti alkalmazása során fokozott óvatosság szükséges. Kinidin, dizopiramid, prokainamid, fenotiazinok, antihisztaminok, MAO-gátlók és a triciklusos antidepresszánsok alkalmazása QTc-szakasz megnyúlással és ventricularis arrhythmia fokozott kockázatával járhat. Az L-dopa, L-tiroxin, oxitocin vagy alkohol formoterollal történő egyidejű alkalmazása ugyancsak gyengítheti a béta2-szimpatomimetikumokkal szembeni cardialis toleranciát. MAO-gátlókkal történő együttes alkalmazás, beleértve az olyan hasonló tulajdonságú vegyületeket, mint pl. furazolidon és prokarbazin, hypertensiv reakciókat válthat ki. Az arrhythmia fokozott kockázata állhat fenn azon betegek esetében, akik a terápia ideje alatt halogénezett szénhidrogénekkel végzett anesztéziában részesülnek. Xantin-származékok, szteroidok vagy diuretikumok egyidejű alkalmazása fokozhatja a béta2-agonisták lehetséges hypokalaemizáló hatását (lásd 4.4 pont). A hypokalaemia digitálisz glikozidokkal kezelt betegeknél fokozhatja a szívritmuszavarokra való hajlamot. A Foster nyomokban etil-alkoholt tartalmaz. Elméletileg bekövetkezhet interakció, főleg az erre érzékeny, diszulfirammal és metronidazollal kezelt betegeknél. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Mivel a Foster beklometazon-dipropionátot és formoterol-fumarát-dihidrátot tartalmaz, az egyes komponensekhez kapcsolódó mellékhatások típusa és a súlyossága előre jelezhető. A két vegyület egyidejű beadását követően nem volt tapasztalható további mellékhatások megjelenése. A Foster-hez, mint a beklometazon-dipropionát és a formoterol-fumarát-dihidrát fix kombinációjához kapcsolódó, valamint a különálló komponensekre lebontott mellékhatások az alábbi táblázatban vannak szervrendszerek szerint összefoglalva. A mellékhatások gyakoriságának osztályozása a következő: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 10 000), és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) . A gyakori, nem gyakori mellékhatások asztmás és COPD-s betegekkel végzett klinikai vizsgálatokból származnak. Szervrendszer Nemkívánatos hatás Gyakoriság Fertőző betegségek és parazitafertőzések Pharyngitis, szájüregi candidiasis Gyakori Influenza, orális gombás infekciók, oropharyngealis candidiasis, oesophagealis candidiasis, vulvovaginalis candidiasis gastroenteritis, sinusitis, rhinitis, pneumonia* Nem gyakori Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Granulocytopenia Nem gyakori Thrombocytopenia Nagyon ritka Immunrendszeri betegségek és tünetek Allergiás dermatitis Nem gyakori Hiperszenzitivitási reakciók, beleértve ebbe az erythemát, az ajkak-, az arc-, a szem- és a garat oedemáját Nagyon ritka Endokrin betegségek és tünetek Mellékvese-szuppresszió Nagyon ritka Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hypokalaemia, hyperglykaemia Nem gyakori Pszichiátriai kórképek Nyugtalanság Nem gyakori Pszichomotoros hiperaktivitás, alvászavarok, szorongás, depresszió, agresszió, viselkedésbeli változások (főleg gyermekeknél) Nem ismert Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Gyakori Tremor, szédülés Nem gyakori Szembetegségek és szemészeti tünetek Glaucoma, cataracta Nagyon ritka Homályos látás (lásd 4.4 pont) Nem ismert A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Otosalpingitis Nem gyakori Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Palpitatio, EKG-n a QTc-szakasz megnyúlása, EKG-változás, tachycardia, tachyarrhythmia, pitvarfibrilláció* Nem gyakori Ventricularis extrasystole, angina pectoris Ritka Érbetegségek és tünetek Hyperaemia; kipirulás Nem gyakori Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Rekedtség Gyakori Köhögés, produktív köhögés, torokirritáció, asztmatikus krízis, pharyngealis erythema Nem gyakori Paradox bronchospasmus Ritka Nehézlégzés, asztma exacerbációja Nagyon ritka Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Diarrhoea, szájszárazság, dyspepsia, dysphagia, égő érzés az ajkakon, hányinger, ízérzés-zavar Nem gyakori A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Viszketés, kiütés, túlzott verejtékezés, csalánkiütés Nem gyakori Angioedema Ritka A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Izomgörcs, izomfájdalom Nem gyakori Növekedésbeli elmaradás gyermekeknél és serdülőknél Nagyon ritka Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Vesegyulladás Ritka Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Perifériás oedema Nagyon ritka Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Megemelkedett C-reaktív protein-szint, vérlemezke-szám, szabad zsírsavszint, inzulinszint és ketontestszint a vérben, vér kortizolszintjének csökkenése* Nem gyakori Vérnyomás emelkedés Nem gyakori Vérnyomás csökkenés Ritka Csontsűrűség-csökkenés Nagyon ritka * A Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldattal egy COPD-s betegeken végzett kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatban egy betegnél nem súlyos pneumoniaval kapcsolatos esetet jelentettek. További mellékhatások, amelyeket a Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldattal végzett COPD-s klinikai vizsgálatokban figyeltek meg: vér kortizolszintjének csökkenése és pitvarfibrilláció. Mint más inhalációs terápiánál, itt is előfordulhat paradox bronchospasmus (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). A megfigyelt mellékhatások között azok, amelyek tipikusan a formoterol alkalmazáshoz kapcsolódnak: hypokalaemia, fejfájás, tremor, palpitatio, köhögés, izomgörcs és megnyúlt QTc-intervallum. A megfigyelt mellékhatások között azok, amelyek a beklometazon-dipropionát alkalmazás tipikus velejárói: gombás szájfertőzések, orális candidiasis, hangképzési zavarok, torokirritáció. A dysphonia és candidiasis elkerülhető, ha használat után a betegek vízzel kiöblítik a szájukat, gargarizálnak, vagy fogat mosnak. A tüneti candidiasis a Foster-kezelés folytatása mellett kezelhető helyi antifungális készítménnyel. A belélegzett kortikoszteroidoknak (beklometazon-dipropionát) lehetnek szisztémás hatásai, különösen nagy dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén, ilyenek a mellékvese-szuppresszió, csontsűrűség-csökkenés, növekedés elmaradása gyermekeknél és serdülőknél, glaucoma és cataracta (lásd 4.4 pont). Túlérzékenységi reakciók, beleértve a kiütést, urticariát, puritiust, erythemát, a szem, arc, ajkak és garat oedemáját, szintén előfordulhatnak. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek elleni szerek. Adrenerg szerek, inhaláló szerek. ATC kód: R03AK08 Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások A Foster beklometazon-dipropionátot és formoterolt tartalmaz. Ennek a két hatóanyagnak a hatása különböző. Általában, mint más inhalációs kortikoszteroid és béta2-agonista kombinációi, összetett hatásuk révén az asztma súlyosbodását csökkentik. Beklometazon-dipropionát A beklometazon-dipropionát a javasolt adagban történő belégzés mellett a glükokortikoidokra jellemző gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a tüdőben és ezáltal mérsékli az asztma tüneteit és az exacerbációkat, miközben kevesebb mellékhatás lép fel, mint szisztémás kortikoszteroid-kezelés esetén. Formoterol A formoterol szelektív béta2-adrenerg-agonista, amely reverzibilis obstruktív légúti betegségek esetén a bronchusok simaizomzatát ellazítja. A hatáskezdet rendkívül gyors, a belélegzést követő 1-3 percen belül megfigyelhető, és még az inhaláció után 12 órával is tart. A Foster klinikai hatásossága és biztonságossága Felnőttek részvételével végzett klinikai vizsgálatokban a formoterol a beklometazon-dipropionáttal együttadva javította az asztma tüneteit és a tüdő működését, valamint mérsékelte az exacerbációkat. Egy 24 hetes vizsgálat szerint a Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat hatása a tüdő működésére legalább ugyanolyan volt, mint a beklometazon-dipropionát és formoterol szabad kombinációja, és jobb volt, mint a beklometazon-dipropionát egyedül. A naponta 2 befújás adagban alkalmazott Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm HFA hatásosságát egy 12 hetes, kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban értékelték, amelyben a légzésfunkcióra kifejtett hatást vizsgálták a beklometazon-propionát monoterápiával összehasonlítva olyan asztmás betegeknél, akik állapota az előző kezeléssel (nagy dózisú inhalációs kortikoszteroid vagy közepes dózisú inhalációs kortikoszteroid + hosszú hatású béta-agonista kombinációja) nem volt megfelelően kontrollált. A vizsgálat azt igazolta, hogy a Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm HFA jobb, mint a beklometazon-propionát HFA kezelés az adag alkalmazása előtt, reggel mért átlagos maximális kilégzési áramlás (PEF) érték kiinduláshoz viszonyított változása tekintetében (a korrigált átlagos különbség 18,53 l). Egy 24 hetes, kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban a naponta 2 befújás adagban alkalmazott Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm HFA biztonságossági profilja összemérhető volt az engedélyezett fix dózisú kombinációéval (flutikazon/szalmeterol 500/50, naponta kétszer 1 befújás). 6 hónapos kezelés után nem figyelték meg a Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm HFA klinikailag jelentős hatását a HPA tengelyre. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy sem a Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm, sem az engedélyezett fix dózisú kombináció nem jobb, mint a nem extrafinom beklometazon-propionát monoterápia (2000 mikrogramm/nap), az adag alkalmazása előtt, reggel mért FEV1 érték változása és az asztmás tünetek nélküli teljes napok százalékos aránya tekintetében. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A beklometazon-dipropionát és formoterol szisztémás hatása a Foster fix kombinációban összehasonlítható volt a különálló hatóanyagokéval. Az egészséges emberek részvételével végzett farmakokinetikai vizsgálatban a Foster egyszeri adagját, mint fix kombinációt (4 adag 100/6 mikrogramm), vagy a beklometazon-dipropionát CFC egyszeri adagját (4 adag 250 mikrogramm) és formoterol HFA-t (4 adag 6 mikrogramm) adtak. A beklometazon-dipropionát fő aktív metabolitjának (beklometazon-17-monopropionát) görbe alatti értéke (AUC) 35%-kal, a maximális plazmakoncentrációja pedig 19%-kal alacsonyabbnak bizonyult a fix kombinációval, mint a nem extra finom beklometazon-dipropionát CFC alkalmazása mellett. Ellenben a felszívódás gyorsabb volt (0,5 óra vs. 2 óra) a fix kombinációnál, mint az önmagában adott, nem extra finom beklometazon-dipropionát CFC esetében. A formoterolra vonatkozóan a maximális plazmakoncentráció ugyanolyan volt a fix vagy az időszakos kombináció alkalmazását követően, a szisztémás expozíció kicsivel magasabb volt a Foster alkalmazása után, mint az időszakos kombináció esetében. Nem volt farmakokinetikai vagy farmakodinámiás (szisztémás) bizonyíték a beklometazon-dipropionát és formoterol közötti interakcióra. Egy egészséges önkéntesek részvételével, aktív szén blokád mellett végzett farmakokinetikai vizsgálat azt igazolta, hogy a beklometazon-17-monopropionát biohasznosulása a tüdőben a Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm gyógyszerformával kizárólag az AUC esetében arányos a dózissal a 100 mikrogramm/6 mikrogrammos hatáserősséggel összevetve {a szisztémás biohasznosulás átlagos aránya a 200/6 mikrogramm és a 100/6 mikrogramm hatáserősség között 91,63 (90%-os konfidenciaintervallum: 83,79; 100,20)}. A formoterol-fumarát esetében a 200/6 mikrogramm és a 100/6 mikrogramm hatáserősség szisztémás biohasznosulása közötti átlagos arány 86,15 volt (90%-os konfidenciaintervallum: 75,94; 97,74). Egy másik, egészséges önkéntesek részvételével, aktív szénblokád nélkül végzett farmakokinetikai vizsgálatban a Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldatban lévő beklometazon-17-monopropionát szisztémás expozíciója az adaggal arányosnak mutatkozott a 100/6 mikrogramm hatáserősséggel összevetve {a szisztémás biohasznosulás átlagos aránya a 200/6 mikrogramm és a 100/6 mikrogramm hatáserősség között 89,2 (90%-os konfidenciaintervallum: 79,8; 99,7)}. A formoterol-fumarát teljes szisztémás expozíciója nem változott {a 200/6 mikrogramm és a 100/6 mikrogramm hatáserősség szisztémás biohasznosulása közötti átlagos arány 102,2 volt (90%-os konfidenciaintervallum: 90,4; 115,5)}. A Foster 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat és az AeroChamber Plus közbeiktatott eszköz alkalmazása egészséges önkéntesek esetében sorrendben 25%-kal, illetve 32%-kal növelte a beklometazon-dipropionát aktív metabolitjának, a beklometazon-17-monopropionátnak, illetve a formoterolnak a tüdőbe jutó mennyiségét, míg a formoterol teljes szisztémás expozíciója kissé csökkent a beklometaton-17-propionát (17%-kal) és a formoterol (17%-kal) tekintetében, a változatlan beklometazon-dipropionáté pedig nőtt (54%-kal). Beklometazon-dipropionát A beklometazon-dipropionát egy prodrug igen gyenge glükokortikoid-receptor kötődéssel, ami az észteráz enzim hidrolizációja révén aktív metabolittá alakul, ez a beklometazon-17-monopropionát, amelynek nagyobb a helyi gyulladásgátló aktivitása, mint a prodrug beklometazon-dipropionátnak. Felszívódás, eloszlás és biotranszformáció A belélegzett beklometazon-dipropionát gyorsan felszívódik a tüdőn keresztül; az abszorpció előtt azonban jelentős része konvertálódik aktív metabolittá, beklometazon-17-monopropionáttá. A folyamatot a legtöbb szövetben megtalálható észteráz enzim katalizálja. Az aktív metabolit szisztémás megjelenése a tüdőből (36%) és a lenyelt adag gastrointestinalis felszívódásából származik. A lenyelt beklometazon-dipropionát biohasznosulása elhanyagolható, ámbár a beklometazon-17-monopropionáttá való preszisztémás konverzió révén az adag 41%-a aktív metabolitként szívódik fel. A szisztémás expozíció megközelítőleg lineáris összefüggést mutat a belélegzett adaggal. A beklometazon-dipropionátra és beklometazon-17-monopropionátra vonatkozó abszolút biohasznosulás közelítőleg a névleges adag 2% és 62%-a. Intravénás adagolást követően a beklometazon-dipropionátnak és aktív metabolitjának az eloszlását magas plazmaclearance (sorrendben 150 l/óra és 120 l/óra) jellemzi, ahol egyensúlyi állapotban a beklometazon-dipropionát térfogati eloszlása kisebb (20 l), míg az aktív metabolit nagyobb szöveti eloszlású (424 l). A plazmafehérje-kötődés mérsékelten magas. Elimináció A beklometazon-dipropionát főleg poláris metabolitok formájában eliminálódik, és a széklettel ürül. A beklometazon-dipropionát és metabolitjai vesén keresztüli kiválasztása elhanyagolható. A terminális eliminációs felezési idő 0,5 óra a beklometazon-dipropionátra és 2,7 óra a beklometazon-17-monopropionátra vonatkozóan. Speciális betegcsoportok A beklometazon-dipropionát farmakokinetikáját vese-, ill. májkárosodott betegeknél nem vizsgálták, azonban mivel a beklometazon-dipropionát nagyon gyors metabolizmuson megy át az észteráz enzim jelenlétében az intestinalis folyadékban, a szérumban, a tüdőben és a májban, így olyan markánsabban poláris végtermékek keletkeznek, mint a beklometazon-21-monopropionát és beklometazon-17-monopropionát és beklometazon, tehát a májkárosodás nem változtatja meg a beklometazon-dipropionát farmakokinetikáját és biztonságossági profilját. Mivel a beklometazon-dipropionát vagy metabolitja nem fordul elő a vizeletben, így a szisztémás expozíció fokozódása nem várható a vesekárosodott betegeknél. Formoterol Felszívódás és eloszlás Az inhalációt követően a formoterol felszívódik a tüdőből és a gastrointestinalis traktusból. Egy adagolt dózist kibocsátó inhaláló eszközzel (MDI: metered dose inhaler) bejuttatott dózisnak kb. 60-90%-át a betegek lenyelik. A lenyelt rész legalább 65%-a felszívódik a gastrointestinalis traktusból. A változatlan gyógyszer a plazmában a csúcskoncentrációt az orális adagolás utáni 0,5-1 órával éri el. A formoterol plazmafehérjéhez kötődése 61-64%, amiből 34% albuminhoz kötődik. A terápiás adagban elért koncentrációtartományban nem volt telítődés a kötődésben. Az eliminációs felezési idő orális alkalmazás után 2-3 óra volt. A formoterol felszívódása 12-96 mikrogramm formoterol-fumarát inhalációját követően lineáris. Biotranszformáció A formoterol nagymértékben metabolizálódik, a legfőbb útvonal pl. a fenol hidroxilcsoport direkt konjugációja. A glükuronidsav-konjugát inaktív. A második fő útvonal magában foglalja az O-demetilációt, amit a fenolitikus 2'-hidroxilcsoportnál bekövetkező konjugáció követ. A citokróm P450 izoenzimek, a CYP 2D6, CYP 2C19 és CYP 2C9 vesznek részt a formoterol O-demetilációjában. A máj a metabolizmus elsődleges helye. Terápiás koncentrációban a formoterol nem gátolja a CYP 450 enzimet. Elimináció A formoterol egyszeri, száraz porból történt inhalációja után a vizelettel történő kumulatív kiválasztás lineárisan nő a 12-96 mikrogramm dózistartományban. Általában a dózis 8%-a változatlan formában és 25%-a abszolút formoterol formában választódik ki. 120 mikrogramm egyszeri dózis 12 egészséges alany általi inhalációját követően a felezési időt 10 órában határozták meg. Az (R,R)- és (S,S)-enantiomerek 40 illetve 60%-ban voltak jelen a vizeletben változatlan gyógyszerformában. A két enantiomer relatív mennyisége állandó volt a vizsgált adagoknál is, és nem volt bizonyíték egy enantiomer relatív akkumulációjára az ismételt emelt adagnál sem. Egészségeseken vizsgálva, per os adagolás után (40-80 mikrogrammos tartományban) a dózis 6, illetve 10%-a volt kimutatható a vizeletben változatlan formában, valamint az adag 8%-a glükuronidként ürült. A formoterol orális adagjának a 67%-a (főként metabolitok formájában) a vizelettel, a többi pedig a széklettel választódik ki. A formoterol veseclearance-e 150 ml/perc. Speciális betegcsoportok Máj/vesefunkció károsodás: a formoterol farmakokinetikáját nem tanulmányozták máj- vagy vesekárosodott betegeken, azonban, mivel a formoterol eliminációja főként a májmetabolizmus útján történik, fokozott expozíció várható súlyos májcirrhosisban szenvedő betegeknél. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A beklometazon-dipropionát és a formoterol együttes, vagy külön-külön ható toxicitását állatokon tanulmányozták, és ezek a toxicitások főleg a felfokozott farmakológiai hatásnak voltak betudhatók. Ezek összefüggésben vannak a beklometazon-dipropionát immunszuppresszív aktivitásával és a formoterol cardiovascularis hatásával, amit főleg kutyákon vizsgáltak. Sem a toxicitásban, sem a nem várt hatásokban nem találtak a kombinációra vonatkozóan eltérő adatokat. Patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatok dózisfüggő hatást mutattak. A kombináció csökkent fogamzóképességgel, embryofoetalis toxicitással társult. Nagy dózisú kortikoszteroid adása vemhes állatoknak a magzat rendellenes fejlődését okozza, beleértve a farkastorok és méhen belüli növekedési zavarok kialakulását. Ez a hatás a beklometazon-dipropionát / formoterol kombinációból a beklometazon-dipropionátnak tulajdonítható. Ezeket a hatásokat csupán a beklometazon-17-monopropionát és az aktív metabolit magas szisztémás expozíciója esetén igazolták (a betegeknél várható plazmaszint 200-szorosa felett). Ezeken túl, állatkísérletekben a terhesség és a szülés lefolyásának elhúzódása volt megfigyelhető, ami a béta2-szimpatomimetikumok ismert tocolyticus hatásának tulajdonítható. Ezeket a hatásokat már megfigyelték olyan esetekben, amikor az anyánál mért plazma formoterolszint alacsonyabb volt, mint az a Foster-rel kezelt betegeknél várható szintek. A beklometazon-dipropionát és a formoterol kombinációval elvégzett genotoxicitási vizsgálatok nem mutattak mutagén potenciált. A kombinációval karcinogenitási vizsgálatot nem végeztek. Mindazonáltal az egyes hatóanyagokkal végzett állatkísérletek alapján humán vonatkozásban nem valószínűsíthető a karcinogenitás. A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a CFC-mentes HFA-134a hajtógáz nem jelent különleges veszélyt az emberre. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Az inhalációs oldat adagolószeleppel ellátott, túlnyomásos alumíniumtartályba van töltve, amely egy polipropilén inhalátorba van behelyezve, amelyen dózisszámláló (120 adag túlnyomásos tartályonként) vagy dózisjelző (180 adag túlnyomásos tartályonként) található, amelyhez műanyag kupakkal ellátott, polipropilén adagolást segítő szájfeltét csatlakozik. Kiszerelés: Dobozonként 1 db tartály, amelyben 120 adag (fújás) van, vagy 2 db tartály, amelyek mindegyikében 120 adag (fújás) van, vagy 1 db tartály, amelyben 180 adag (fújás) van. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Gyógyszertáraknak: Jegyezze fel a betegnek történő kiadás időpontját a csomagolásra. Győződjön meg róla, hogy legalább 5 hónap legyen a kiadás dátuma és a csomagolásra nyomtatott lejárati idő között. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások A betegnek történő kiadás előtt: Hűtőszekrényben tárolandó (2 °C - 8 °C), legfeljebb 18 hónapig. A készítmény kiadása után: Legfeljebb 25 °C-on tárolandó, maximum 3 hónapig. A tartály túlnyomás alatt lévő folyadékot tartalmaz: ne tegye ki a készüléket 50 °C-nál magasabb hőmérsékletnek. Ne lyukassza ki a tartályt! 6.3 Felhasználhatósági időtartam 21 hónap 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Chiesi Pharmaceuticals GmbH Gonzagagasse 16/16, A-1010 Bécs, Ausztria 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-20363/06 1×120 adag OGYI-T-20363/07 2×120 adag OGYI-T-20363/08 1×180 adag 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. augusztus 5. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. július 20. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2020. július 20. 15 OGYÉI/61587/2019 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Termékenység Emberre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Patkányokkal végzett állatkísérletes vizsgálatokban a kombinációban lévő nagy adag beklometazon-propionát jelenléte csökkentette a nőstény patkányok termékenységét és embriotoxicitást okozott (lásd 5.3 pont). Terhesség Bár a HFA-134a hajtógáz terhesség vagy szoptatás alatti alkalmazásának biztonságosságával kapcsolatban nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat, a hajtógáz reproduktív működésre és embrionális fejlődésre kifejtett hatásának tanulmányozása az állatkísérletekben nem tárt fel releváns klinikai mellékhatásokat. A Foster túlnyomásos inhalációs oldattal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Állatkísérletekben a beklometazon-dipropionát és formoterol kombinációja vonatkozásában, - magas szisztémás expozíciót követően - reprodukciós toxicitásra utaló bizonyítékokat mutattak ki (lásd 5.3 pont). A béta2-szimpatomimetikumok ismert tocolyticus hatása miatt különös gondot kell fordítani a szülést közvetlenül megelőző időszakban történő felhasználásra. Formoterol alkalmazása nem javasolt a terhesség során, és különösképpen a terhesség vége felé, illetve a szülés alatt, csak akkor, ha nincs más (biztonságosabb) alternatíva. A Foster terhesség idején csak akkor alkalmazható, ha a várható előnyök meghaladják a potenciális kockázatokat. Szoptatás A Foster túlnyomásos inhalációs oldattal kapcsolatban nincsenek a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozó releváns klinikai adatok. Habár nem állnak rendelkezésre állatkísérletekből származó adatok, indokolt az a feltételezés, hogy a beklometazon-dipropionát, más kortikoszteroidokhoz hasonlóan jelen lehet az anyatejben. Nem ismert, hogy a formoterol kiválasztódik-e a humán anyatejbe, azonban szoptató állatok tejében kimutatható volt. A Foster alkalmazására szoptató kismamáknál csak akkor kerülhet sor, ha a várható előnyök felülmúlják a potenciális kockázatokat. A szoptatás abbahagyására, illetőleg a Foster-terápia megszakítására/abbahagyására vonatkozó döntést a szoptatás által a csecsemő, illetőleg az anya számára biztosított előnyök figyelembe vételével kell meghozni. | 
