Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Kombinált csomagolás Xeter Lisonorm KOMBI (Xeter 10 mg filmtabletta és Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta) Xeter 10 mg filmtabletta Fehér vagy törtfehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, az egyik oldalán "C34" mélynyomású jelöléssel ellátva. Átmérő: kb. 7 mm. Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, kb. 11 mm átmérőjű, mindkét oldalán domború tabletta. Egyik oldalán mélynyomású "CF3" jelöléssel ellátva, a másik oldalán jelölés nélkül. Xeter Lisonorm KOMBI (Xeter 20 mg filmtabletta és Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta) Xeter 20 mg filmtabletta Fehér vagy törtfehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, az egyik oldalán "C35" mélynyomású jelöléssel ellátva. Átmérő: kb. 9 mm. Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, kb. 11 mm átmérőjű, mindkét oldalán domború tabletta. Egyik oldalán mélynyomású "CF3" jelöléssel ellátva, a másik oldalán jelölés nélkül. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóRichter Gedeon Vegyészeti Gyár NyRt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Kombinált csomagolás, amelyben két, különböző hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítményt csomagoltak össze, melyek gyógyszerformája is különbözik. Xeter Lisonorm KOMBI (Xeter 10 mg filmtabletta és Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta) Xeter 10 mg filmtabletta: 10 mg rozuvasztatint (rozuvasztatin-kalcium formájában) tartalmaz filmtablettánként. Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta: 20 mg lizinoprilt (lizinopril-dihidrát formájában) és 10 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag A Xeter 10 mg filmtabletta 87 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Xeter Lisonorm KOMBI (Xeter 20 mg filmtabletta és Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta) Xeter 20 mg filmtabletta: 20 mg rozuvasztatint (rozuvasztatin-kalcium formájában) tartalmaz filmtablettánként. Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta: 20 mg lizinoprilt (lizinopril-dihidrát formájában) és 10 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag A Xeter 20 mg filmtabletta 174 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Xeter 10 mg és 20 mg filmtabletta Tablettamag magnézium-sztearát mikrokristályos cellulóz (12) magnézium-hidroxid kroszpovidon (A típus) laktóz-monohidrát Filmbevonat titán-dioxid (E171) makrogol 3350 talkum poli(vinil-alkohol) Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta mikrokristályos cellulóz A-típusú karboximetil-keményítő-nátrium magnézium-sztearát Javallat4.1 Terápiás javallatok A Xeter Lisonorm KOMBI azoknak a felnőtt betegeknek javasolt szubsztitúciós kezelésként, akiknek az állapota megfelelő egyensúlyban tartható a kombinációs készítményével megegyező dózisszinten egyidejűleg adott lizinoprillel és amlodipinnel az esszenciális hypertonia, valamint rozuvasztatinnal az alábbi állapotok valamelyikének kezelésére: - primaer hypercholesterinaemia (IIa. típus, kivéve a heterozygota familiaris hypercholesterinaemiát), illetve kevert dyslipidaemia (IIb. típus), amikor a diétára és az egyéb, nem gyógyszeres kezelésre (mozgásterápia, súlycsökkentés) nem alakul ki megfelelő válaszreakció. - homozygota familiaris hypercholesterinaemia esetén, a diéta és az egyéb lipidszint-csökkentő terápia (pl. LDL-aferezis) kiegészítéseként vagy abban az esetben, ha ezen kezelések nem alkalmazhatók a betegnél. - major cardiovascularis események megelőzésére, olyan betegeknél, akiknél az első cardiovascularis esemény kialakulásának nagy a kockázata (lásd 5.1 pont), kiegészítésként más rizikófaktorok javításához. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Xeter Lisonorm KOMBI nem ajánlott kezdeti terápiára. A Xeter Lisonorm KOMBI dózisát az egyes összetevők dózistitrálásával kell meghatározni a rozuvasztatin és a lizinopril/amlodipin adagolása és alkalmazása alapján. Amennyiben a kombináció valamely hatóanyagának dózismódosítása válik szükségessé bármilyen ok fellépése (pl. újonnan diagnosztizált társbetegség, gyógyszerkölcsönhatás stb.) esetén, a beteget át kell állítani a monokomponensekre az újratitrálás idejére. A kombinált csomagolású készítményre csak a beállított új dózisszint stabillá válása után lehet visszatérni, amennyiben az megfelelő. A terápia megkezdése előtt a beteget hagyományos koleszterin-csökkentő diétára kell állítani, melyet a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell. Az adagot a legkorszerűbb terápiás irányelvek alapján, egyénre szabottan kell megállapítani, a terápia célja és a beteg válaszreakcióinak függvényében. Adagolás A javasolt adag egy Xeter filmtabletta és egy Lisonorm Forte tabletta naponta. A maximális napi adag 1 filmtabletta és 1 tabletta. A Xeter Lisonorm KOMBI (Xeter 10 mg filmtabletta és Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta) csak olyan betegek számára javasolt, akiknél a rozuvasztatin, a lizinopril és az amlodipin dózisának titrálása során az optimális fenntartó adagot a rozuvasztatin esetében 10 mg-ra, a lizinopril/amlodipin esetében 20 mg-ra és 10 mg-ra állították be. A Xeter Lisonorm KOMBI (Xeter 20 mg filmtabletta és Lisonorm Forte 20 mg/10 mg tabletta) csak olyan betegek számára javasolt, akiknél a rozuvasztatin, a lizinopril és az amlodipin dózisának titrálása során az optimális fenntartó adagot a rozuvasztatin esetében 20 mg-ra, a lizinopril/amlodipin esetében 20 mg-ra és 10 mg-ra állították be. Vesekárosodás A károsodott veseműködésű betegek számára az optimális kezdő- és fenntartó dózis megtalálása érdekében a betegek adagját egyedileg, a lizinopril, az amlodipin és a rozuvasztatin összetevők dózisait külön-külön titrálva kell beállítani. A veseműködést, a szérum kálium- és nátriumszinteket monitorozni kell a Xeter Lisonorm Kombi-kezelés ideje alatt. A veseműködés hanyatlása esetén abba kell hagyni a Xeter Lisonorm Kombi alkalmazását, és helyette az összetevőit kell adni megfelelően beállított dózisban. Az amlodipin nem dializálható. A 40 mg-os rozuvasztatin dózis alkalmazása a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt. Súlyos vesekárosodásban a rozuvasztatin adása minden dózisra vonatkozóan ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont). Májkárosodás Az enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél pontos adagolási javaslat nincs, ezért a dózist körültekintéssel kell kiválasztani, és az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni (lásd 4.4 és 5.2 pont). A károsodott májműködésű betegek számára az optimális kezdő- és fenntartó dózis megtalálása érdekében a betegek adagját egyedileg, a lizinopril, az amlodipin és a rozuvasztatin összetevők dózisait külön-külön titrálva kell beállítani. Súlyos májkárosodás esetén az amlodipin farmakokinetikáját nem vizsgálták. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén az amlodipin-adagolást a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni és lassan beállítani. A rozuvasztatin szisztémás expozíciója 7 és annál kisebb Child-Pugh érték esetén nem növekszik, azonban 8 és 9 Child-Pugh érték mellett a rozuvasztatin szisztémás expozíciójának emelkedését figyelték meg (lásd 5.2 pont). Ezeknél a betegeknél a májfunkció ellenőrzése megfontolandó (lásd 4.4 pont). Nincs tapasztalat a rozuvasztatin-kezeléssel 9-nél nagyobb Child-Pugh értéknél. Heveny májbetegségben a rozuvasztatin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Gyermekek és serdülők (< 18 év) A Xeter Lisonorm KOMBI alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A Xeter Lisonorm KOMBI alkalmazása nem ajánlott 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél. Idősek (< 65 év) Idős betegek kezelése esetén fokozott körültekintéssel kell eljárni. A klinikai vizsgálatok során nem tapasztalták az amlodipin vagy a lizinopril hatásosságának vagy biztonságosságának életkorfüggő változását. Az idős betegek számára az optimális fenntartó adag megtalálása érdekében a betegek adagját egyedileg, a lizinopril és az amlodipin összetevők dózisait külön-külön titrálva kell beállítani. A 70 év feletti betegek esetében 5 mg rozuvasztatin az ajánlott kezdő dózis (lásd 4.4 pont). Etnikai megfontolások A rozuvasztatin fokozott szisztémás expozícióját tapasztalták ázsiai személyeknél (lásd. 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Ázsiai származású betegek esetében az ajánlott kezdő adag 5 mg rozuvasztatin. A 40 mg-os rozuvasztatin dózis alkalmazása ezen betegek esetében ellenjavallt. Genetikai polimorfizmusok Bizonyos típusú genetikai polimorfizmusok esetében kimutatták, hogy azok a rozuvasztatin-expozíció (AUC) növekedésével járnak (lásd 5.2 pont). Azoknál a betegeknél, akik ilyen specifikus polimorfizmussal rendelkeznek, alacsonyabb rozuvasztatin dózis adása javasolt. Myopathia kialakulására hajlamosító tényezők fennállása Az ajánlott kezdő dózis 5 mg rozuvasztatin azon betegek esetében, akiknél myopathia kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn (lásd 4.4 pont). Ezen betegek egy részénél a 40 mg-os dózis ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyidejű terápia A rozuvasztatin különböző transzportfehérjék szubsztrátja (például OATP1B1 és BCRP). A myopathia (beleértve a rhabdomyolysist is) kockázata fokozódik, amikor a rozuvasztatint egyidejűleg alkalmazzák bizonyos olyan gyógyszerekkel, amelyek megnövelhetik a rozuvasztatin plazmakoncentrációját ezekkel a transzportfehérjékkel történő interakció következtében (például ciklosporin és bizonyos proteáz-inhibitorok, beleértve a ritonavir kombinációját atazanavirrel, lopinavirrel és/vagy tipranavirrel; lásd 4.4 és 4.5 pont). Javasolt, hogy az orvosok ellenőrizzék az érintett gyógyszerek alkalmazási előírását, amikor fontolóra veszik a rozuvasztatin egyidejű alkalmazását ezekkel a gyógyszerekkel. Amikor lehetséges, alternatív gyógykezelést kell megfontolni, és ha szükséges, mérlegelni kell a rozuvasztatin-terápia átmeneti felfüggesztését. Azokban az esetekben, amikor ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása elkerülhetetlen, az egyidejű kezelésnek és a rozuvasztatin adagolás módosításának előnyét és kockázatát kell gondosan mérlegelni (lásd 4.5 pont). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A filmtabletta és a tabletta egyszerre bevehető. Tekintettel arra, hogy felszívódását a táplálék nem befolyásolja, a Xeter Lisonorm KOMBI a nap bármely szakában bevehető, étkezéssel vagy éhgyomorra. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A rozuvasztatinnal kapcsolatban * Rozuvasztatinnal szembeni túlérzékenység. * Heveny májbetegség, beleértve a tartós, ismeretlen eredetű szérum transzaminázszint-emelkedést, valamint bármilyen szérum transzaminázszint-emelkedést, amennyiben az a normálérték felső határának (ULN, Upper Level of Normal) háromszorosát meghaladja. * Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance < 30 ml/perc). * Myopathia. * Szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kombinációjának egyidejű adása (lásd 4.5. pont). * Ciklosporin egyidejű adása. * Terhesség és szoptatás, illetve ha a fogamzóképes nő nem védekezik megfelelő fogamzásgátló módszerrel. A 40 mg-os rozuvasztatin dózis ellenjavallt azon betegeknél, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ezek a tényezők: közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance < 60 ml/perc), hypothyreosis, örökletes izombetegség az egyéni vagy a családi anamnézisben, egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor vagy fibrát-kezelés hatására kialakult izomkárosodás előfordulása az anamnézisben, alkoholabúzus, olyan esetek, amikor a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő, ázsiai betegek, fibráttal való együttes alkalmazás (lásd 4.4, 4.5 és 5.2 pont). A lizinoprillel kapcsolatban * Lizinoprillel vagy bármely más angiotenzin-konvertáló enzimgátlóval (ACE-gátló) szembeni túlérzékenység. * Angiooedema a kórelőzményben, korábbi ACE-gátló-kezeléshez kapcsolódóan. * Hereditaer vagy idiopathiás angiooedema. * Terhesség 2. vagy 3. trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont). * Lizinopril egyidejű alkalmazása aliszkiréntartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont). * Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A lizinopril-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4. és 4.5 pont). Az amlodipinnel kapcsolatban * Amlodipinnel vagy bármely más dihidropiridin-származékkal szembeni túlérzékenység. * Súlyos hypotonia. * Shock (a cardiogen shockot is beleértve). * A balkamrai kiáramlási traktus obstrukciója (pl. szignifikáns aortastenosis). * Akut myocardialis infarctust követő hemodinamikailag instabil szívelégtelenség. A Xeter Lisonorm KOMBI-val kapcsolatban A monokomponensekkel kapcsolatban fent részletezett ellenjavallatok mindegyike vonatkozik a Xeter Lisonorm KOMBI kombinációra is. * A készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A monokomponensekkel kapcsolatban alább részletezett figyelmeztetések mindegyike vonatkozik a Xeter Lisonorm KOMBI kombinált csomagolású készítményre is. A rozuvasztatinnal kapcsolatban Súlyos, bőrt érintő mellékhatások A rozuvasztatin-kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat jelentettek, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms DRESS) is, amely életveszélyes vagy halálos kimenetű is lehet (lásd 4.8 pont). A beteget a gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá szoros felügyelet szükséges. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek a Xeter Lisonorm KOMBI alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és más kezelés lehetőségét kell megfontolni. Ha a betegnél súlyos mellékhatás - például SJS vagy DRESS - jelentkezik a Xeter Lisonorm KOMBI alkalmazása során, akkor ezeknél a betegnél a Xeter Lisonorm KOMBI-kezelés újrakezdése a későbbiekben is tilos. Vesére gyakorolt hatások Magasabb rozuvasztatin dózissal, különösen a 40 mg-os adaggal kezelt betegeknél tesztcsík vizsgálattal kimutatott, főleg tubuláris eredetű proteinuriát figyeltek meg, ami a legtöbb esetben átmeneti volt, vagy csak időszakosan jelentkezett. A proteinuria nem feltétlenül jelzi akut vagy súlyosbodó vesebetegség kialakulását (lásd 4.8 pont). Posztmarketing alkalmazás során a vesét érintő, súlyos események jelentési gyakorisága magasabb a 40 mg dózis alkalmazása mellett. A 40 mg-os dózissal kezelt betegek rutin követése során a vesefunkció vizsgálatát mérlegelni kell. A vázizomzatra kifejtett hatások A vázizmok érintettségéről - mint pl. myalgia, myopathia és ritkán rhabdomyolysis - számoltak be a rozuvasztatinnal kezelt betegek esetében az összes dózis, de különösen a 20 mg-nál nagyobb adag alkalmazásakor. Rhabdomyolysis nagyon ritka eseteit jelentették ezetimib és HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok kombinációjának alkalmazásakor. Mivel farmakodinámiás kölcsönhatás lehetősége nem zárható ki (lásd 4.5 pont), ezért ezeknek a szereknek a kombinált alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni. Csakúgy, mint más HMG-CoA-reduktáz-inhibitor esetében, a posztmarketing alkalmazás során a rozuvasztatin adásával összefüggésbe hozható, jelentett rhabdomyolysis esetek gyakorisága a 40 mg dózis esetében magasabb. Neuromuszkuláris hatások Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont). A Xeter Lisonorm KOMBI alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint. Kreatin-kináz-szint ellenőrzése A kreatin-kináz-(CK) szint ellenőrzése kimerítő edzést követően, vagy a CK-szint növekedésének egyéb kézenfekvő oka esetén nem javasolt, mert a mérési eredmény értékelésében félrevezető lehet. Amennyiben a kiindulási CK-szint szignifikánsan emelkedett (> 5×ULN), 5-7 napon belül kontroll tesztet kell végezni. Ha a megismételt mérés a CK-szint > 5×ULN értékét erősíti meg, a kezelést nem szabad elkezdeni. A kezelés megkezdése előtt A rozuvasztatint csakúgy, mint a többi HMG-CoA-reduktáz-inhibitort csak elővigyázatossággal lehet felírni olyan betegeknek, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ezek a tényezők: - vesekárosodás - hypothyreosis - örökletes izombetegség az egyéni vagy családi anamnézisben - egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor- vagy fibrát-kezelés hatására kialakult izomkárosodás előfordulása az anamnézisben - alkoholabúzus - 70 év feletti életkor - olyan esetek, amikor a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont) - fibrátok egyidejű alkalmazása. Ezeknél a betegeknél a kezeléssel járó kockázatot kell mérlegelni a terápia lehetséges előnyével szemben, továbbá ajánlott a betegek klinikai megfigyelése. Szignifikánsan magasabb kiindulási CK-szint esetén (> 5×ULN) a kezelést nem szabad elkezdeni. A kezelés ideje alatt A beteget meg kell kérni, hogy ismeretlen eredetű izomfájdalom, -gyengeség, vagy -görcs jelentkezéséről haladéktalanul számoljon be, főleg, ha azt rossz közérzet vagy láz kíséri. Ezeknél a betegeknél a kreatin-kináz- (CK) szint ellenőrzése szükséges. A terápiát fel kell függeszteni, amennyiben a CK-szint jelentősen megemelkedik (> 5×ULN), vagy az izomtünetek súlyossá válnak, és a mindennapi tevékenység során panaszokat okoznak (akkor is, ha a CK-szint csak ? 5×ULN). Ha a tünetek megszűnnek, és a CK-szint is normalizálódik, a legalacsonyabb dózisú rozuvasztatin- vagy egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor-kezelés újraindítása megfontolandó, szoros ellenőrzés mellett. Tünetmentes betegeknél a CK-szint ellenőrzése nem indokolt. Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált nekrotizáló myopathiáról (IMNM), sztatinokkal, köztük a rozuvasztatinnal végzett kezelés közben vagy után. Az IMNM-t tartós proximalis izomgyengeség és emelkedett szérum kreatin-kináz-értékek jellemzik, melyek a sztatin-kezelés megszakítása ellenére is fennmaradnak. Kislétszámú betegcsoportban végzett klinikai vizsgálatokban a rozuvasztatin kombinációs terápiában való adagolásakor nem volt bizonyított a vázizmokat érintő mellékhatások növekedése. Ugyanakkor egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor és fibrát-származékok, mint pl. gemfibrozil, ciklosporin, nikotinsav, azol-típusú antimikotikumok, proteáz-inhibitorok és makrolid antibiotikumok együttadásakor myositis és myopathia incidenciájának növekedését figyelték meg. A gemfibrozil némelyik HMG-CoA-reduktáz-inhibitorral együttadva növeli a myopathia kockázatát, ezért a rozuvasztatin és a gemfibrozil kombinációja nem ajánlott. A rozuvasztatin fibrátokkal vagy niacinnal kombinált alkalmazásakor gondosan mérlegelni kell a további lipidszint-változás előnyével szemben az ezen kombinációk alkalmazásának potenciális kockázatát. A 40 mg-os dózis adagolása ellenjavallt fibrátokkal való egyidejű alkalmazáskor (lásd 4.5 és 4.8 pont). A Xeter Lisonorm KOMBI-t tilos szisztémás fuzidinsav-készítménnyel egyidejűleg, vagy a fuzidinsav-kezelést követő 7 napon belül alkalmazni. Azoknál a betegeknél, akiknél a szisztémás fuzidinsav-kezelés elengedhetetlen, a sztatin-kezelést szüneteltetni kell a fuzidinsav-kezelés teljes időtartama alatt. Olyan betegeknél, akik fuzidinsavat és sztatint egyidejűleg kaptak, rhabdomyolysis előfordulását jelentették (néhány halálos esetet is beleértve) (lásd 4.5 pont). A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal forduljon orvoshoz, ha az izomgyengeség, izomfájdalom, vagy izomérzékenység bármely tünetét tapasztalja. A sztatin-kezelés csak 7 nappal az utolsó adag fuzidinsav beadása után kezdhető újra. Kivételes körülmények között, amennyiben elhúzódó szisztémás fuzidinsav-kezelésre van szükség, például súlyos fertőzések kezelése esetén, a Xeter Lisonorm KOMBI és a fuzidinsav együttes adása csak egyedi mérlegelés alapján és szigorú orvosi felügyelet mellett történhet. A rozuvasztatint nem szabad súlyos, akut állapotban alkalmazni, amikor myopathia gyanúja merül fel, vagy amikor a rhabdomyolysis miatt kialakuló szekunder veseelégtelenség veszélye áll fenn (pl. sepsis, hypotonia, nagyobb műtéti beavatkozás, trauma, súlyos metabolikus és endokrin rendellenességek, az elektrolit-háztartás zavara, kezeletlen görcsök). Májra gyakorolt hatások Mint az egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok esetében is, a rozuvasztatin alkalmazása is óvatosságot igényel nagy mennyiségű alkoholt fogyasztó betegek esetében és/vagy amennyiben az anamnézisben valamely májbetegség szerepel. Májfunkciós vizsgálatok elvégzése javasolt a rozuvasztatin alkalmazását megelőzően, illetve a kezelés kezdetétől számított három hónap múlva. A rozuvasztatin alkalmazását abba kell hagyni, vagy az adagot csökkenteni kell, amennyiben a szérum transzaminázszintek a normálérték felső határának háromszorosát meghaladják. Posztmarketing alkalmazás során a májat érintő, súlyos (főleg emelkedett, máj eredetű transzaminázszintek formájában jelentkező) események gyakorisága a 40 mg-os dózis alkalmazása mellett magasabb. Azoknál a betegeknél, akiknél hypothyreosis vagy nephrosis szindróma következtében szekunder hypercholesterinaemia alakul ki, a rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt az alapbetegség kezelése szükséges. Etnikai szempontok Farmakokinetikai vizsgálatokban ázsiai személyeknél - a kaukázusi származásúakkal összehasonlítva - fokozott expozíciót tapasztaltak (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont). Proteáz-gátlók A rozuvasztatin megnövekedett szisztémás expozícióját figyelték meg azoknál a betegeknél, akik rozuvasztatint kaptak egyidejűleg különböző proteáz-inhibitorok és ritonavir kombinációjával. Figyelembe kell venni a proteáz-inhibitorokat kapó HIV-betegek esetében a lipidszintek csökkenésének előnyét a rozuvasztatin alkalmazásával, valamint a fokozott rozuvasztatin plazmakoncentráció lehetőségét, amikor elkezdik a rozuvasztatin-kezelést és feltitrálják a rozuvasztatin dózist a proteáz-inhibitorokkal kezelt betegeknél. Bizonyos proteáz-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazás nem javasolt, kivéve, ha a rozuvasztatin adagját is módosítják (lásd 4.2 és 4.5 pont). Interstitialis tüdőbetegség Interstitialis tüdőbetegség kivételes eseteit jelentették néhány sztatinnal kapcsolatban, különösen hosszú távú alkalmazáskor (lásd 4.8 pont). A betegség kialakulását jelezhetik a dyspnoe, improduktív köhögés, és általános állapotromlás (kimerültség, fogyás, láz). Ha gyanítható, hogy a betegnél interstitialis tüdőbetegség alakult ki, a sztatin-kezelést abba kell hagyni. Diabetes mellitus A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azoknál a betegeknél, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglycaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vascularis betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja a hyperglycaemia kialakulásának kockázatát. A hyperglycaemia kockázatának kitett beteget (éhomi glükózszint 5,6-6,9 mmol/l, BMI > 30 kg/m2, megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell. A JUPITER vizsgálatban a bejelentett diabetes mellitus esetek összgyakorisága 2,8% volt rozuvasztatin, és 2,3% placebo esetén, legfőképpen azoknál a betegeknél, akiknek az éhomi glükóz szintje 5,6-6,9 mmol/l volt. Gyermekek és serdülők A rozuvasztatint szedő 6 - betöltött 18 év közötti gyermekek és serdülők hosszbeli növekedésének (magasság), testtömegének, testtömegindexének (body mass index, BMI), valamint a nemi érés során a másodlagos nemi jegyek Tanner-skála szerinti értékelése egyéves időtartamra korlátozódik. Az kétéves vizsgálati kezelést követően nem észleltek gyógyszerhatást a növekedésre, a testtömegre, a testtömegindexre és a nemi érésre vonatkozóan (lásd 5.1 pont). Egy klinikai vizsgálatban, amikor a gyermekek és a serdülők 52 héten keresztül kaptak rozuvasztatint, gyakrabban figyelték meg a CK > 10×ULN emelkedését és az izomtünetek jelentkezését mozgás vagy fokozott fizikai aktivitást követően, összehasonlítva a felnőttek klinikai vizsgálataiban észleltekkel (lásd 4.8 pont). A Xeter filmtabletta laktózt tartalmaz Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A lizinoprillel kapcsolatban Tüneteket okozó hypotonia Tüneteket okozó hypotonia ritkán észlelhető a szövődménymentes hypertoniás betegeknél. A lizinoprillel kezelt hypertoniás betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő hypotonia volumenhiány, pl. vízhajtó kezelés, diétás sómegszorítás, dialízis, hasmenés vagy hányás, illetve súlyos reninfüggő hypertonia esetén (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél kísérő veseelégtelenséggel vagy anélkül is megfigyeltek tüneteket okozó hypotoniát. Ez legnagyobb valószínűséggel súlyosabb fokú szívelégtelenségben fordul elő, amit a nagy dózisú kacsdiuretikum alkalmazása, a hyponatraemia vagy a funkcionális vesekárosodás jelez. A tüneteket okozó hypotonia szempontjából veszélyeztetett betegeknél a kezelés elkezdését és a dózismódosítást szorosan kell monitorozni. Hasonló megfontolások vonatkoznak az ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedőkre is, akiknél a túlzott mértékű vérnyomás-csökkenés myocardialis infarctust vagy cerebrovascularis történést okozhat. Hypotonia esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén intravénás infúzióban fiziológiás sóoldatot kell adni. Az átmeneti hipotenzív válasz nem jelenti a további adagolás ellenjavallatát. Általában probléma nélkül adagolható tovább, miután volumenpótlásra a vérnyomás rendeződött. Normál vagy alacsony vérnyomású, szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a lizinopril alkalmazása esetén a vérnyomás tovább csökkenhet. Erre a hatásra számítani kell, és emiatt nem kell leállítani a kezelést. Ha a hypotonia tüneteket okoz, szükség lehet a lizinopril dózisának csökkentésére vagy a kezelés leállítására. Hypotonia acut myocardialis infarctusban A lizinopril-kezelés nem kezdhető el akut myocardialis infarctusban azoknál a betegeknél, akiknél a vazodilatátor-kezelés után fennáll a további súlyos hemodinamikai állapotromlás veszélye. Ilyen betegek azok, akiknek a szisztolés vérnyomása 100 Hgmm vagy kevesebb, illetve akik cardiogen shockban vannak. Az infarctust követő első 3 napban a dózist csökkenteni kell, ha a szisztolés vérnyomás 120 Hgmm vagy kevesebb. A fenntartó dózist 5 mg-ra, vagy átmenetileg 2,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a szisztolés vérnyomás 100 Hgmm vagy kevesebb. Ha a hypotonia tartósan fennáll (a szisztolés vérnyomás 90 Hgmm vagy kevesebb több mint 1 órán át), a lizinopril-kezelést le kell állítani. Aorta- és mitralis billentyű stenosisa/hypertrophiás cardiomyopathia A többi ACE-gátlóhoz hasonlóan a lizinoprilt is elővigyázatosan kell adni mitralis stenosisban és a balkamrai kiáramlás obstrukciója, pl. aortastenosis vagy hypertrophiás cardiomyopathia, esetén. Veseműködési zavar Károsodott veseműködés esetén (kreatinin-clearance < 80 ml/perc) a lizinopril kezdő adagolását a beteg kreatinin-clearance-e (lásd a táblázatot a 4.2 pontban), ezt követően pedig a beteg kezelésre adott válasza alapján kell beállítani. A kálium-, és kreatininszint rutinszerű monitorozása ezen betegek szokásos orvosi kezelésének részét képezi. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az ACE-gátló-kezelés elkezdését követően jelentkező hypotonia tovább ronthatja a veseműködést. Ilyen helyzetben jelentették akut veseelégtelenség jelentkezését, ami általában reverzibilis volt. Bilateralis arteria renalis stenosisban vagy a szoliter vese artériájának stenosisában szenvedő, ACE-gátlóval kezelt egyes betegeknél a vér karbamid-, és a szérum kreatinin szintjének emelkedését észlelték, ami a kezelés leállítása után általában rendeződött. Ez különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeknél valószínű. Renovascularis hypertonia egyidejű jelenléte esetén fokozott a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség veszélye. Ezeknél a betegeknél a kezelést szoros orvosi felügyelet mellett, alacsony kezdő dózissal kell elkezdeni, és a dózist óvatosan kell titrálni. Mivel a diuretikus kezelés a fentieket súlyosbíthatja, a lizinopril-kezelés első heteiben a diuretikus kezelést le kell állítani, és a vesefunkciót monitorozni kell. Egyes hypertoniás betegeknél a renovascularis betegség fennállásának jele nélkül is észlelték a vér karbamid-, és a szérum kreatininszint általában kismértékű és átmeneti emelkedését, különösen, ha a lizinoprilt diuretikummal együtt adták. Ez nagyobb valószínűséggel fordul elő előzetesen már fennálló vesekárosodás esetén. Szükség lehet a dózis csökkentésére és/vagy a diuretikum és/vagy a lizinopril adásának leállítására. Acut myocardialis infarctusban a lizinopril-kezelést nem szabad ismerten kóros vesefunkció esetén megkezdeni, azaz, ha a szérum kreatininkoncentráció meghaladja a 177 mikromol/l-t és/vagy ha a proteinuria meghaladja az 500 mg/24 óra értéket. Ha vesekárosodás alakul ki a lizinopril-kezelés alatt (szérum kreatininkoncentráció meghaladja a 265 mikromol/l-t, vagy a kezelés előtt mért kreatininszint a duplájára növekszik), a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a lizinopril-kezelés leállítását. Túlérzékenység/angiooedema Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a gége és/vagy a garat angiooedemáját ritkán jelentették ACE-gátlóval, köztük lizinoprillel kezelt betegeknél. Ez a kezelés folyamán bármikor előfordulhat. Ilyen esetben a lizinoprilt le kell állítani, és megfelelő kezelést és monitorozást kell kezdeni, és a beteg csak a tünetek teljes megszűnését követően bocsátható el. Még azokban az esetekben is tartós megfigyelésre lehet szükség, ahol a nyelvet érintő duzzadás nem okoz légzési elégtelenséget, mivel az antihisztamin- és kortikoszteroid-kezelés hatása kevésnek bizonyulhat. Nagyon ritkán halálos kimenetelű eseteket jelentettek a gége és a nyelv ödémáját okozó angiooedema miatt. Azoknál a betegeknél, akiknél a nyelv, a hangrés vagy a gége érintett, nagy valószínűséggel légúti elzáródás alakul ki, különösen, ha az anamnézisben a légutakat érintő műtét szerepel. Ilyen esetben azonnal sürgősségi kezelést kell kezdeni. Ide tartozik az adrenalin adása és/vagy a légút biztosítása. A beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani a tünetek teljes és tartós megszűnéséig. Az ACE-gátlók nagyobb gyakorisággal okoznak angiooedemát feketebőrű betegeknél, mint a nem-feketebőrűeknél. Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében nem ACE-gátlóval kapcsolatos angiooedema szerepel, fokozott lehet az angiooedema kialakulásának kockázata az ACE-gátló adása alatt (lásd 4.3 pont). Az ACE-gátlók szakubitril/valzartánnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a lizinopril utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A lizinopril-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3. és 4.5 pont). Az ACE-gátlók racekadotrillel mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnel történő egyidejű alkalmazása az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata, légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek. Anaphylactoid reakciók hemodializált betegeknél Anaphylactoid reakció jelentkezését észlelték high-flux membránokkal (pl. AN 69) dializált, egyidejűleg ACE-gátlóval kezelt betegeknél. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell más típusú dializáló membrán használatát vagy másfajta vérnyomáscsökkentő alkalmazását. Anaphylactoid reakció low-density lipoprotein (LDL)-aferezis alatt ACE-gátlóval kezelt betegeknél ritkán életveszélyes anaphylactoid reakció jelentkezését észlelték dextrán-szulfáttal végzett low-density lipoprotein (LDL)-aferezis során. Ez a reakció elkerülhető volt, ha az egyes aferezisek előtt az ACE-gátló adását átmenetileg leállították. Deszenzibilizáció ACE-gátlóval kezelt betegeknél a (pl. hymenoptera venommal végzett) deszenzibilizáló kezelés alatt anaphylactoid reakciók jelentkeztek. Ezeknél a betegeknél ezeket a reakciókat el lehetett kerülni, ha az ACE-gátlót átmenetileg leállították, de ismételten jelentkeztek, ha a gyógyszert véletlenül újra adták. Májkárosodás Nagyon ritkán az ACE-gátlókkal kapcsolatban egy cholestaticus sárgasággal vagy hepatitisszel kezdődő szindrómát észleltek, amely fulmináns necrosishoz és (néha) halálhoz vezethet. Ennek a szindrómának a mechanizmusa nem tisztázott. Azoknál a lizinoprillel kezelt betegeknél, akiknél sárgaság alakul ki, vagy a májenzim-értékek jelentősen emelkednek, a lizinopril adását le kell állítani, és megfelelő orvosi utánkövetésre van szükség. Neutropenia/agranulocytosis Neutropenia/agranulocytosis, thrombocytopenia és anaemia jelentkezését észlelték ACE-gátlókat szedő betegeknél. Normál veseműködésű, és egyéb komplikáló tényezőtől mentes betegeknél neutropenia ritkán jelentkezik. A neutropenia és az agranulocytosis az ACE-gátló leállítását követően megszűnik. A lizinoprilt csak rendkívül óvatosan szabad alkalmazni kollagén érbetegségben szenvedő, immunszuppresszáns kezelésben részesülő, allopurinollal vagy prokainamiddal kezelt betegeknél, illetve ezen komplikáló tényezők kombinációja esetén, különösen fennálló vesekárosodás esetén. Néhány ilyen betegnél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek egyes esetekben nem reagáltak az intenzív antibiotikus kezelésre. Ha a lizinoprilt ilyen betegeknek adják, rendszeresen javasolt ellenőrizni a fehérvérsejtszámot, és figyelmeztetni kell a betegeket, hogy jelezzék, ha bármilyen fertőzésre utaló tünetet észlelnek. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és a csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont). Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél. Etnikai különbségek Az ACE-gátlók nagyobb incidenciával okoznak angiooedemát feketebőrű betegeknél, mint a nem-feketebőrűeknél. A többi ACE-gátlóhoz hasonlóan a lizinopril is kevésbé hatékonyan csökkentheti a vérnyomást feketebőrű betegeknél a nem-feketebőrűekhez képest, valószínűleg a feketebőrű hypertoniás betegek közötti alacsony reninszint nagyobb prevalenciája miatt. Köhögés ACE-gátlók alkalmazása során köhögés jelentkezését észlelték. A köhögés jellemzően nem produktív, tartósan fennáll, és a kezelés leállítása után megszűnik. Az ACE-gátlók által kiváltott köhögés lehetőségét a köhögés differenciáldiagnózisa során figyelembe kell venni. Műtét/anesztézia Jelentős műtéti beavatkozás vagy vérnyomáscsökkenést okozó szerekkel végzett anesztézia során a lizinopril gátolhatja a kompenzatorikus renin-felszabadulás által kiváltott angiotenzin II-képződést. A hypotonia, amely feltehetően e mechanizmus következményeként jön létre, volumenpótlással rendezhető. Hyperkalaemia Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia kialakulhat károsodott vesefunkciójú betegeknél, diabeteseseknél, az egyidejűleg káliumpótlókat (beleértve a sópótlókat is), káliummegtakarító vízhajtót (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), vagy más, a szérum káliumszintet emelő gyógyszert (pl. heparin, trimetoprim, vagy trimetoprim/szulfametoxazol kombináció, más néven ko-trimoxazol), továbbá különösen aldoszteron-antagonistákat vagy angiotenzin-receptor-blokkolókat szedő betegek esetén. A fent említett gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a szérum káliumszint és a vesefunkció rendszeres ellenőrzése javasolt. Diabetes mellitus Orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kezelt diabeteses betegeknél a vércukorszintet gondosan kell monitorozni az ACE-gátló-kezelés első hónapja alatt (lásd 4.5 pont). Lítium A lítium és a lizinopril kombinációja általában nem javasolt (lásd 4.5 pont). Terhesség ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni (lásd 4.3 és 4.6 pont). Az amlodipinnel kapcsolatban Hipertenzív krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg. Szívelégtelenség A szívelégtelenségben szenvedő betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni. Egy súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú placebokontrollos klinikai vizsgálat során nagyobb gyakorisággal jelentették a tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest, ez azonban nem függött össze a szívelégtelenség súlyosbodásával (lásd 5.1 pont). Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint is, fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát valamint a mortalitást. Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje meghosszabbodik, és az AUC-értékek magasabbak; pontos adagolási javaslat nincs. Ezért ezeknek a betegeknek az amlodipin adagolását az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni és mind a kezelés elején, mind dózisemelés során fokozott körültekintéssel kell eljárni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében lassú dózisemelésre és fokozott ellenőrzésre lehet szükség. Idősek Idős betegek esetében a dózisemeléskor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.2 és 5.2 pont). Vesekárosodás Az amlodipint ilyen betegeknél a szokásos adagban lehet alkalmazni. Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem függ össze a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható. A Lisonorm Forte tablettával kapcsolatban A Lisonorm Forte tabletta A-típusú karboximetil-keményítő-nátriumot tartalmaz A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A rozuvasztatinnal kapcsolatban A rozuvasztatinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor farmakodinámiás tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy a rozuvasztatin befolyásolja ezeket a képességeket. Gépjárművezetés és gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy a kezelés időtartama alatt szédülés előfordulhat. A lizinoprillel kapcsolatban Gépjárművezetéskor és a gépek kezelésekor számításba kell venni, hogy esetenként szédülés és fáradtság alakulhat ki. Az amlodipinnel kapcsolatban Az amlodipin kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat. Javasolt az elővigyázatosság, elsősorban a kezelés elején. A Xeter Lisonorm KOMBI-val kapcsolatban Fentiek alapján a Xeter Lisonorm KOMBI befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességet (különösen a kezelés kezdeti szakaszában). 4.9 Túladagolás Nincsenek humán adatok a Xeter Lisonorm KOMBI túladagolásával kapcsolatban. A rozuvasztatin-túladagolással kapcsolatosan Túladagolás esetére nincs speciális kezelési mód. Túladagolás esetén a beteget tüneti kezelésben és szükség szerint támogató terápiában kell részesíteni. A májfunkciókat és a CK-szinteket ellenőrizni kell. Nem valószínű, hogy a hemodialízis ilyen esetekben hatásos lenne. A lizinopril-túladagolással kapcsolatosan Embernél történő túladagolásra vonatkozóan korlátozottan állnak rendelkezésre adatok. ACE-gátlók túladagolásának tünetei lehetnek: hypotonia, keringési sokk, elektrolitzavarok, veseelégtelenség, hyperventilatio, tachycardia, palpitatio, bradycardia, szédülés, szorongás és köhögés. A túladagolás javasolt kezelése a fiziológiás sóoldat intravénás infúziója. Hypotonia esetén a beteget le kell fektetni. Angiotenzin II infúziója és/vagy katekolaminok intravénás adása (ha megoldható) megfontolandó. Ha a túladagolás nemrég történt, a lizinopril eliminációjára kell törekedni (pl. hányás, gyomormosás, abszorbensek és nátrium-szulfát adása). A lizinopril a keringésből hemodialízissel távolítható el (lásd 4.4 pont). Terápiarezisztens bradycardia esetén pacemaker-kezelés indokolt. Az életfunkciókat, a szérum eletrolitokat és a kreatininkoncentrációt rendszeresen ellenőrizni kell. Az amlodipin-túladagolással kapcsolatosan Emberben a szándékos túladagolással kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak. Tünetek A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy nagymértékű túladagolás fokozott perifériás értágulatot, és valószínűleg reflex tachycardiát okozhatnak. Kifejezett és feltehetően tartós, szisztémás hypotoniáról, beleértve halálos kimenetelű sokkról számoltak be. Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek. Kezelés Túladagolás esetén klinikailag jelentős hypotonia jelentkezésekor aktív cardiovascularis támogatás, a szívműködés és légzésfunkció gyakori monitorozása, a végtagok magasra polcolása, a keringő folyadéktérfogat és a vizelet mennyiségének ellenőrzése szükséges. Ha alkalmazása nem kontraindikált, az értónus és a vérnyomás normalizálására vazokonstriktor adható. A kalciumcsatorna-blokkoló hatás megszüntetésére intravénás kalcium-glükonát adása hasznos lehet. Esetenként a gyomormosás hasznos lehet. Egészséges önkénteseknél 10 mg amlodipin bevétele után azonnal vagy 2 órán belül adott aktív szén csökkentette az amlodipin felszívódását. Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis alkalmazása valószínűleg nem jár kedvező hatással. A lizinopril/amlidipin-túladagolással kapcsolatosan A lizinopril/amlidipin túladagolása túlzott mértékű perifériás értágulatot eredményezhet jelentős hypotoniával, keringés-összeomlással, elektrolitzavarokkal, veseelégtelenséggel, hyperventilatióval, tachycardiával, szívdobogásérzéssel, bradycardiával, szédüléssel, szorongással és köhögéssel. Tüneti kezelés (a beteg hanyatt fektetése, szívműködés és a légzés, vérnyomás, a folyadék- és elektrolit-háztartás valamint a kreatininszintek monitorozása és szükség szerinti korrekciója) javasolt. Súlyos hypotonia esetén az alsó végtagokat fel kell emelni, és ha az intravénás folyadékpótlás nem vált ki kielégítő reakciót, akkor támogató kezelés mellett perifériás vazopresszor adása válhat szükségessé, amennyiben nem áll fenn ellenjavallat. Ha rendelkezésre áll, angiotenzin II infúzió adása is mérlegelhető. Kalcium-glükonát intravénás adása elősegítheti a kalciumcsatorna-blokád megszüntetését. Tekintve, hogy az amlodipin felszívódása lassú, a gyomormosás esetenként hatékony lehet. A lizinopril hemodialízissel eltávolítható a szisztémás keringésből. A poliakrilnitril high-flux membránok használata kerülendő a dialízis során. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A rozuvasztatinnal kapcsolatos kölcsönhatások Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatinra gyakorolt hatása Transzportfehérje-gátlók A rozuvasztatin bizonyos transzportfehérjék szubsztrátja, beleértve a hepatikus uptake transzporter OATP1B1-et és az efflux transzporter BCRP-t. A rozuvasztatin egyidejű alkalmazása az olyan gyógyszerekkel, amelyek inhibitorai ezeknek a transzportfehérjéknek, a rozuvasztatin fokozott plazmakoncentrációját és a myopathia megnövekedett kockázatát eredményezheti (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont 1. táblázat). Ciklosporin Ciklosporin és a rozuvasztatin egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin AUC értéke átlagosan hétszer magasabb volt az egészséges önkénteseknél mért értékekhez képest (lásd 1. táblázat). A rozuvasztatin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg ciklosporint kapnak (lásd 4.3 pont). A ciklosporin plazmakoncentrációja a rozuvasztatin egyidejű alkalmazása során nem változott. Proteáz-gátlók Habár a kölcsönhatás pontos mechanizmusa nem ismert, proteáz-inhibitor egyidejű használata erőteljesen növelheti a rozuvasztatin-expozícióját (lásd 1. táblázat). Például egy egészséges önkénteseknél végzett farmakokinetikai vizsgálatban 10 mg rozuvasztatin és két proteáz-inhibitort tartalmazó kombinált készítmény (300 mg atazanavir/100 mg ritonavir) együttadása a rozuvasztatin AUC értékének és Cmax értékének kb. 3-szoros, illetve 7-szeres emelkedését eredményezte. A rozuvasztatin és néhány proteáz-inhibitor kombinációjának egyidejű alkalmazása megfontolható a rozuvasztatin dózismódosítás gondos mérlegelése után, mely a rozuvasztatin-expozíció várható megnövekedésén alapul (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont 1. táblázat). Gemfibrozil és egyéb lipidszint-csökkentő szerek A rozuvasztatin és gemfibrozil egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin Cmax és AUC értékei kétszeresére növekedtek (lásd 4.4 pont). Specifikus gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatok során nyert adatok alapján fenofibráttal releváns farmakokinetikai interakció nem várható, bár farmakodinámiás interakció kialakulhat. A gemfibrozil, a fenofibrát, illetve egyéb fibrátok, vagy a niacin (nikotinsav) lipidszintcsökkentő dózisai (? 1 g/nap) HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal együttadva növelik a myopathia kockázatát. Ennek valószínű oka az, hogy ezek a készítmények monoterápiában alkalmazva is myopathiát okozhatnak. A 40 mg-os dózis kontraindikált fibrátok egyidejű alkalmazásakor (lásd 4.3 és 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél szintén 5 mg legyen a kezdőadag. Ezetimib A rozuvasztatin AUC értékében 1,2 szeres növekedés volt, amikor 10 mg rozuvasztatint és 10 mg ezetimibet alkalmaztak hypercholesterinaemiás betegeknél (lásd 1. táblázat). A rozuvasztatin és az ezetimib között fellépő farmakodinámiás interakció - mellékhatások tekintetében - nem zárható ki (lásd 4.4 pont). Antacidumok Valamely alumínium- és magnézium-hidroxid-tartalmú antacid szuszpenzió és rozuvasztatin együttadása a rozuvasztatin plazmakoncentráció megközelítőleg 50%-os csökkenését eredményezte. Ez a hatás mérséklődött, amikor az antacidumot a rozuvasztatin bevétele után 2 órával alkalmazták. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentőségét nem vizsgálták. Eritromicin Rozuvasztatin és eritromicin együttes adásakor a rozuvasztatin AUC(0-t) értéke 20%-kal, Cmax értéke 30%-kal csökkent. Az interakció az eritromicin által kiváltott fokozott béltraktusmozgás eredménye lehet. Citokróm P450 enzimek In vitro és in vivo vizsgálatokból származó eredmények azt mutatták, hogy a rozuvasztatin a citokróm P450 izoenzimeknek sem nem inhibitora, sem nem induktora. Továbbá a rozuvasztatin ezen izoenzimek gyenge szubsztrátja. Így a citokróm P450-mediált metabolizmus eredményeként gyógyszerinterakció nem várható. Nem figyeltek meg klinikailag releváns interakciót rozuvasztatin és flukonazol (CYP2C9- és CYP3A4-inhibitor), vagy rozuvasztatin és ketokonazol (CYP2A6- és CYP3A4-inhibitor) között sem. Tikagrelor A tikagrelor befolyásolhatja a rozuvasztatin vesén át történő kiválasztását, ezáltal növelheti a rozuvasztatin akkumulációjának kockázatát. Bár a pontos mechanizmus nem ismert, néhány esetben a tikagrelor és a rozuvasztatin együttes alkalmazása a vesefunkció romlásához, megnövekedett CPK-szinthez, és rhabdomyolysis kialakulásához vezetett. A rozuvasztatin dózismódosítását igénylő interakciók (lásd még 1. táblázat) Amikor a rozuvasztatin egyidejű alkalmazása szükséges olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek ismerten növelik a rozuvasztatin-expozíciót, a rozuvasztatin dózisokat módosítani kell. Javasolt, hogy az orvosok ellenőrizzék az érintett gyógyszerek alkalmazási előírását, amikor fontolóra veszik a rozuvasztatin egyidejű alkalmazását ezekkel a gyógyszerekkel. Napi egyszer 5 mg rozuvasztatin legyen a kezdő adag, ha az expozíció (AUC) várható növekedése kb. 2-szeres vagy nagyobb. A rozuvasztatin maximális napi adagját úgy kell módosítani, hogy a várható rozuvasztatin-expozíció valószínűleg ne haladja meg azt az értéket, amely a napi 40 mg rozuvasztatin bevételekor alakul ki interakciót kiváltó gyógyszer nélkül, például 20 mg rozuvasztatin dózis gemfibrozillel (1,9-szeres növekedés) és 10 mg rozuvasztatin dózis ritonavir/atazanavir kombinációjával (3,1-szeres növekedés). Amennyiben a megfigyelés alapján a gyógyszer a rozuvasztatin AUC értékét kevesebb mint kétszeresére növeli, úgy a kezdő adagot nem szükséges csökkenteni, de a rozuvasztatin dózis 20 mg fölé emelése óvatosságot igényel. 1. táblázat. Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatin-expozícióra gyakorolt hatása (AUC; csökkenő nagyságrendben) a közölt klinikai vizsgálatokból A rozuvasztatin AUC értékének 2-szeres vagy nagyobb mértékű növekedése Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje Rozuvasztatin adagolási rendje Rozuvasztatin AUC* változása Szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir (400 mg - 100 mg - 100 mg) + voxilaprevir (100 mg) napi egyszer, 15 napig 10 mg egyszeri adag 7,4-szeres ? Ciklosporin 75 mg naponta kétszer - 200 mg naponta kétszer, 6 hónap 10 mg naponta egyszer, 10 nap 7,1-szeres ? Darolutamid 600 mg napi kétszer, 5 nap 5 mg, egyszeri adag 5,2-szeres ? Regorafenib 160 mg, naponta egyszer, 14 nap 5 mg egyszeri adag 3,8-szeres ? Atazanavir 300 mg/ritonavir 100 mg naponta egyszer, 8 nap 10 mg, egyszeri adag 3,1-szeres ? Velpataszvir 100 mg naponta egyszer 10 mg, egyszeri adag 2,7-szeres ? Ombitaszvir 25 mg/paritaprevir 150 mg/ritonavir 100 mg naponta egyszer /dazabuvir 400 mg naponta kétszer, 14 nap 5 mg, egyszeri adag 2,6-szeres ? Teriflunomide Nem elérhető 2,5-szeres ? Grazoprevir 200 mg/elbasvir 50 mg naponta egyszer, 11 nap 10 mg, egyszeri adag 2,3-szeres ? Glekaprevir 400 mg/pibrentaszvir 120 mg naponta egyszer, 7 nap 5 mg naponta egyszer, 7 nap 2,2-szeres ? Lopinavir 400 mg/ritonavir 100 mg naponta kétszer, 17 nap 20 mg naponta egyszer, 7 nap 2,1-szeres ? Kapmatinib 400 mg napi kétszer 10 mg, egyszeri adag 2,1-szeres ? Klopidogrel 300 mg-os telítő adag, 75 mg-mal folytatva 24 óránként 20 mg, egyszeri adag 2-szeres ? Fosztamatinib 100 mg napi kétszer 20 mg, egyszeri adag 2,0-szeres ? Febuxosztát 120 mg napi egyszer 10 mg, egyszeri adag 1,9-szeres ? Gemfibrozil 600 mg naponta kétszer, 7 nap 80 mg, egyszeri adag 1,9-szeres ? A rozuvasztatin AUC értékének kevesebb mint 2-szeres mértékű növekedése Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje Rozuvasztatin adagolási rendje Rozuvasztatin AUC* változása Eltrombopag 75 mg naponta egyszer, 5 nap 10 mg, egyszeri adag 1,6-szeres ? Darunavir 600 mg/ritonavir 100 mg naponta kétszer, 7 nap 10 mg naponta egyszer, 7 nap 1,5-szeres ? Tipranavir 500 mg/ritonavir 200 mg naponta kétszer, 11 nap 10 mg, egyszeri adag 1,4-szeres ? Dronedaron 400 mg naponta kétszer Nem elérhető 1,4-szeres ? Itrakonazol 200 mg naponta egyszer, 5 nap 10 mg, egyszeri adag 1,4-szeres ?** Ezetimib 10 mg naponta egyszer, 14 nap 10 mg, naponta egyszer, 14 nap 1,2-szeres ?** A rozuvasztatin AUC értékének csökkenése Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje Rozuvasztatin adagolási rendje Rozuvasztatin AUC* változása Eritromicin 500 mg naponta négyszer, 7 nap 80 mg, egyszeri adag 20% ? Baikalin 50 mg naponta háromszor, 14 nap 20 mg, egyszeri adag 47% ? * Az x-szeres változásként megadott adat az egyidejű alkalmazás és a rozuvasztatin önmagában történő alkalmazása közötti egyszerű arányszámot mutatja. A százalékban kifejezett változás a rozuvasztatin önmagában történő alkalmazásához képest mért relatív százalékos eltérést jelenti. Növekedés "?", csökkenés "?" jellel mutatva. ** Számos interakciós vizsgálatot végeztek különböző rozuvasztatin dózisokkal, a táblázat a legszignifikánsabb arányt mutatja. AUC = görbe alatti terület (area under curve) A következő gyógyszerek/kombinációk rozuvasztatinnal egyidejűleg alkalmazva nem befolyásolták klinikai szempontból szignifikánsan az AUC értékét: Aleglitazar 0,3 mg, 7 napig; fenofibrát 67 mg napi háromszor, 7 napig; flukonazol 200 mg napi egyszer, 11 napig; fozamprenavir 700 mg/ritonavir 100 mg napi kétszer, 8 napig; ketokonazol 200 mg napi kétszer, 7 napig; rifampin 450 mg napi egyszer, 7 napig; szilimarin (máriatövis-kivonat) 140 mg napi háromszor, 5 napig. A rozuvasztatin hatása az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre K-vitamin-antagonisták Hasonlóan az egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz, az egyidejűleg K-vitamin-antagonistával (pl. warfarin vagy más, kumarin-típusú antikoaguláns) kezelt betegeknél a rozuvasztatin-terápia megkezdése, illetve a dózis emelése a nemzetközi normalizált arány (International Normalized Ratio, INR) megemelkedését okozhatja. A rozuvasztatin-terápia felfüggesztése, vagy az adag csökkentése az INR csökkenését okozhatja. Ilyen esetekben az INR megfelelő ellenőrzése szükséges. Orális fogamzásgátlók/hormonpótló kezelés (HRT) Rozuvasztatin és orális fogamzásgátlók egyidejű alkalmazásakor az etinil-ösztradiol AUC-értéke 26%-kal, a norgesztrel AUC-értéke 34%-kal emelkedett. A plazmaszint-emelkedést az orális fogamzásgátló dózisának megválasztásakor figyelembe kell venni. Nincs farmakokinetikai adat olyan betegekre vonatkozóan, akiknek hormonpótló kezelést és rozuvasztatint együtt adtak, ezért ilyen esetekben a hasonló hatás nem zárható ki. Klinikai vizsgálatokban széles körben alkalmazták nőknél a kombinációt, és azt a betegek jól tolerálták. Egyéb gyógyszerek Digoxin: Specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján digoxinnal klinikailag releváns interakció nem várható. Fuzidinsav: Interakciós vizsgálatokat nem végeztek rozuvasztatin és fuzidinsav alkalmazásával. Szisztémás fuzidinsav és sztatinok egyidejű alkalmazása növelheti a myopathia kockázatát, beleértve a rhabdomyolysist is. A kölcsönhatás mechanizmusa (akár farmakodinámiás akár farmakokinetikai, vagy mindkettő) nem ismert. Olyan betegeknél, akik ezt a kombinációt kapták, rhabdomyolysis előfordulását jelentették (köztük néhány halálos esetet is). Ha szisztémás fuzidinsav-kezelés szükséges, a rozuvasztatin-kezelést szüneteltetni kell a fuzidinsav-kezelés teljes időtartama alatt. Lásd még 4.4 pont. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Az interakció mértéke gyermekek esetében nem ismert. A lizinoprillel kapcsolatos kölcsönhatások Egyéb vérnyomáscsökkentők A lizinoprillel együtt adott más vérnyomáscsökkentő szerek (pl. gliceril-trinitrát és egyéb nitrátok, illetve egyéb vazodilatátorok) hatására további vérnyomásesés fordulhat elő. A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont). Gyógyszerek, melyek növelhetik az angiooedema kockázatát Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szakubitril/valzartán-nal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3. és 4.4 pont). Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása mTOR (mammalian target of rapamycin) gátlókkal (pl. temszirolimusz, szirolimusz, everolimusz) vagy neutrális endopeptidáz (NEP) gátlókkal (pl. racekadotril) vagy szöveti plazminogén aktivátorokkal vagy vildagliptinnel az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont). Diuretikumok Ha diuretikummal egészítik ki a lizinoprilt kapó beteg kezelését, a vérnyomáscsökkentő hatás általában additív (lásd 4.4 pont). A diuretikummal kezelt betegeknél, főként, ha a diuretikus terápiát újonnan vezették be, a lizinopril-terápia kezdetekor nagyfokú vérnyomásesés alakulhat ki. A hypotonia kialakulásának veszélye minimálisra csökkenthető a diuretikus terápia felfüggesztésével a kezelés megkezdése előtt (lásd 4.2 és 4.4 pont). Káliumpótlók, káliummegtakarító vízhajtók vagy káliumtartalmú sópótlók és egyéb gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintet Bár a szérum káliumszint általában a normál határokon belül marad, néhány betegnél előfordul hyperkalaemia a lizinoprillel kezelt betegek esetében. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók, vagy káliumtartalmú sópótlók alkalmazása, különösen károsodott veseműködésű betegeknél, jelentős szérum káliumszint-emelkedéshez vezethet. Elővigyázatosság szükséges a lizinopril egyéb, a szérumkálium-szintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a lizinopril együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni. Ciklosporin Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérumkálium-szint monitorozása. Heparin Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérumkálium-szint monitorozása. Ha a lizinoprilt káliumürítő diuretikummal adják együtt, a diuretikum-indukálta hypokalaemia javulhat. Lítium Lítium és ACE-gátlók egyidejű alkalmazása esetén a szérum lítiumkoncentrációk reverzibilis emelkedését és toxikus hatásokat észleltek. A tiazid diuretikumok egyidejű adása fokozhatja a lítiumtoxicitás kockázatát, és felerősítheti az ACE-gátlók miatt már fokozott lítiumtoxicitást. A lizinopril alkalmazása lítiummal nem javasolt, de ha a kombináció feltétlenül szükséges, a szérum lítiumszintet gondosan kell monitorozni (lásd 4.4 pont). Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), beleértve az acetilszalicilsavat is ? 3 g/nap dózisban ACE-inhibitorok és nem-szteroid gyulladásgátlók (azaz acetilszalicilsav gyulladásgátló adagban, COX-2-gátlók és nem-szelektív NSAID készítmények) egyidejű alkalmazása során előfordulhat a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése. Az ACE-inhibitorok és NSAID-ok egyidejű alkalmazása ezen kívül fokozhatja a vesefunkció romlásának, beleértve az akut veseelégtelenséget is és a szérum káliumszint emelkedésének kockázatát, különösen előzetesen fennálló rossz veseműködésű betegeknél. Ezek a hatások általában reverzibilisek. Ezért ennek a kombinációnak az alkalmazása fokozott elővigyázatosságot igényel, különösen idős betegeknél. Ennek megfelelően a kezelés elején, majd a kezelés során időszakosan, javasolt a vesefunkció monitorozása, valamint a beteg megfelelő hidrálása. Arany Aranysó-tartalmú injekció alkalmazása után (pl. nátrium- aurotiomalát) nitritoid reakciók (vazodilatációs tünetek, kimelegedés, hányinger, szédülés, illetve súlyos hypotonia) előfordulását gyakrabban jelentették ACE-gátlókkal egyidejűleg kezelt betegeknél. Triciklusos antidepresszánsok/antipszichotikumok/anesztetikumok Bizonyos anesztetikumok, triciklusos antidepresszánsok és antipszichotikumok együttadása ACE-gátlókkal tovább csökkentheti a vérnyomást (lásd 4.4 pont). Szimpatomimetikumok A szimpatomimetikumok csökkenthetik az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását. Antidiabetikumok Az epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ACE-gátlók és az antidiabetikumok (inzulinok, orális antidiabetikumok) együttadása fokozhatja a vércukorszint-csökkentő hatást, és ez hypoglycaemia veszélyével jár. Ez a jelenség gyakoribbnak tűnik a kombinált kezelés első hetében, valamint károsodott veseműködésű betegeknél. Acetilszalicilsav, trombolitikumok, béta-blokkolók, nitrátok A lizinopril alkalmazható egyidejűleg acetilszalicilsavval (kardiológiai dózisban), trombolitikumokkal, béta-blokkolókkal és/vagy nitrátokkal. Az amlodipinnel összefüggő kölcsönhatások Egyéb gyógyszerek hatása az amlodipinre CYP3A4-inhibitorok Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal (proteáz-inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása szignifikánsan megemelheti az amlodipin-expozíciót, ami a hypotonia megnövekedett kockázatát eredményezheti. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért ellenőrzésre és a dózis beállítására lehet szükség. A klaritromicin a CYP3A4 egyik inhibitora. A hypotonia fokozott kockázata áll fenn a klaritromicint amlodipinnel együtt kapó betegeknél. A betegek szoros megfigyelése javasolt, ha az amlodipint klaritromicinnel egyidejűleg adagolják. CYP3A4-induktorok Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, közönséges orbáncfű - Hypericum perforatum) használata esetén. < | 
