Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

VORICONAZOLE TEVA 200MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ 1X (Törzskönyvből törölt)

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Teva Gyógyszergyár Zrt.
Hatástani csoport:
J02AC Triazol származékok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-22508/07
Hatóanyagok:
VoriconasolumDDD
Hatáserősség:
++ (kétkeresztes), igen erős hatású (++)
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
I Az egészségügyi szolgáltatást nyújtók számára rendelhető
illetve kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Felbontás után 24 óráig felhasználandó
Elkészítés után +2 és +8 °c között
Legfeljebb 30 °c-on tárolandó
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
2 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Májbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás
Elektrolit-zavarok - hypokalaemia, hypomagnesaemia és hypocalcaemia - esetén a vorikonazol-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során az elektrolit-értékek folyamatos monitorozására és szükség esetén korrigálására van szükség (lásd 4.4 pont).

A Voriconazole Teva 200 mg por oldatos infúzióhoz maximális beadási sebessége 3 mg/ttkg/óra, 1-3 órán át alkalmazva javasolt.

A vorikonazol 50 mg-os és 200 mg-os filmtabletta formájában, valamint egyéb gyógyszerformákban, pl. belsőleges szuszpenzióhoz való por formájában is forgalomban van.

Kezelés
Felnőttek
A kezelést intravénásan és per os adott vorikonazol esetében is a meghatározott telítő dózissal kell indítani annak érdekében, hogy az első napon a dinamikus egyensúlyi (steady state) állapothoz közeli plazmakoncentráció jöjjön létre. A nagymértékű orális biohasznosulás (96%; lásd 5.2 pont) miatt az intravénásról a per os alkalmazásra történő áttérés klinikailag indokolt esetben helyénvaló.

A javasolt adagolásra vonatkozó részletes információkat a következő táblázat tartalmazza:


Intravénás
Per os


40 kg-os és annál nagyobb testtömegű betegek*
40 kg-nál kisebb testtömegű betegek*
Telítő dózis
(az első 24 órában
6 mg/ttkg 12 óránként
400 mg 12 óránként
200 mg 12 óránként
Fenntartó dózis
(az első 24 óra után)
4 mg/ttkg naponta kétszer
200 mg naponta kétszer
100 mg naponta kétszer
*15 éves és annál idősebb betegekre is vonatkozik.

Kezelés időtartama
A kezelés időtartamának a beteg klinikai és mikológiai válaszától függően a lehető legrövidebbnek kell lennie. A 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb, hosszú távú vorikonazol-kezelés esetén az előny-kockázat arányt gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 és 5.1 pont). A hidroxipropilbetadex hosszabb ideig történő intravénás alkalmazásának biztonságosságára vonatkozó klinikai adatok korlátozottak (lásd 5.2 pont).

Dózismódosítás (felnőttek)
Amenyiben a naponta kétszeri intravénásan alkalmazott 4 mg/ttkg dózist a beteg nem tűri, csökkenteni kell az adagot naponta kétszer 3 mg/ttkg-ra.

Ha a beteg kezelésre adott reakciója nem kielégítő, a fenntartó dózist naponta kétszer 300 mg-ra kell emelni, szájon át alkalmazva. 40 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél szájon át alkalmazott adagot naponta kétszer 150 mg-ra lehet emelni.

Ha a beteg nem képes a kezelést ilyen nagy dózisok mellett tolerálni, akkor csökkentsük 50 mg-onként a szájon át alkalmazott fenntartó adagot naponta kétszer 200 mg-ra (vagy naponta kétszer 100 mg-ra 40 kg-nál kisebb testtömegű betegek esetében).

A profilaktikus célú alkalmazásról szóló tudnivalókat lásd alább.

Gyermekek (2-<12 év között) és fiatal, kis testtömegű serdülők (12-14 éves kor és <50 ttkg)
A vorikonazolt a gyermekeknél javasolt adagolási rend szerint kell adagolni, mivel ezeknél a fiatal serdülőknél a vorikonazol inkább a gyermekekéhez, mint a felnőttekéhez hasonló módon metabolizálódhat.

A javasolt adagolási rend a következő:


Intravénás
Per os
Telítő dózis (első 24 óra)
9 mg/ttkg 12 óránként
Nem javasolt
Fenntartó dózis (az első 24 órát követően)
8 mg/ttkg naponta kétszer
9 mg/ttkg naponta kétszer (legfeljebb 350 mg-os dózisban naponta kétszer)
Megjegyzés: 112 immunhiányos, 2-<12 éves korú gyermek, valamint 26 immunhiányos 12 és betöltött 18 életév közötti életkorú serdülő beteg populációs farmakokinetikai vizsgálatai alapján.

Javasolt a kezelést intravénás kezelési sémával kezdeni, és a per os kezelési sémát csak klinikailag jelentős javulás után lehet fontolóra venni. Megjegyzendő, hogy a 8 mg/ttkg intravénás dózis körülbelül kétszer akkora vorikonazol-expozíciót jelent, mint a 9 mg/ttkg-os per os dózis.

Minden más serdülő (12-14 év között és ?50 kg; 15 és betöltött 18 életév közötti korú testtömegtől függetlenül)
A vorikonazolt úgy kell adagolni, mint a felnőtteknél.

Dózismódosítás [gyermekek (2 és 12 év között) és fiatal, kis testtömegű serdülők (12-14 éves kor és <50 ttkg)]
Ha a beteg kezelésre adott válaszreakciója nem megfelelő, az adagot fokozatosan, 1 mg/ttkg-mal lehet emelni. Ha a beteg nem tolerálja a kezelést, az adagot fokozatosan, 1 mg/ttkg-mal lehet csökkenteni.

Alkalmazását 2 és 12 év közötti, máj- és veseelégtelenségben szenvedő gyermekeknél nem vizsgálták (lásd 4.8 és 5.2 pont).

Profilaxis felnőttek és gyermekek esetében
A profilaxist a transzplantáció napján kell megkezdeni, és legfeljebb 100 napig lehet alkalmazni. A profilaxisnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, az invazív gombás fertőzés kialakulásának a neutropenia vagy immunszuppresszió alapján meghatározott kockázatától függően. Folyamatos immunszuppresszió vagy graft versus host betegség esetén a profilaxist a transzplantációt követően legfeljebb 180 napig lehet folytatni (lásd 5.1 pont).

Adagolás
A profilaktikus célú alkalmazás javasolt adagolási rendje megegyezik az adott korcsoportokban alkalmazott terápiás dózisokkal. Lásd a fenti kezelési táblázatokat.

A profilaxis időtartama
Klinikai vizsgálatokban a vorikonazol 180 napnál hosszabb ideig tartó alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták megfelelő mértékben.

A vorikonazol 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb ideig tartó profilaktikus alkalmazása esetén a előny-kockázat arányt gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 és 5.1 pont). A hidroxipropilbetadex hosszabb ideig történő intravénás alkalmazásának biztonságosságára vonatkozó klinikai adatok korlátozottak (lásd 5.2 pont).

A következő utasítások mind a kezelésre, mind pedig a profilaxisra egyaránt érvényesek
Dózismódosítás
Profilaktikus alkalmazásnál a hatás elmaradása vagy a kezeléssel kapcsolatos nemkívánatos események esetén a dózismódosítás nem javasolt. A kezeléssel kapcsolatos nemkívánatos események esetén mérlegelni kell a vorikonazol leállítását és más gombaellenes szerek alkalmazását(lásd 4.4 és 4.8 pont).

Dózismódosítás más gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás esetén
Rifabutin vagy fenitoin adható a vorikonazollal együtt, ha a vorikonazol intravénás fenntartó dózisát naponta kétszer 5 mg/ttkg-ra emelik, lásd 4.4 és 4.5 pont.

Az efavirenz adható vorikonazollal együtt, ha a vorikonazol fenntartó dózisát 12 óránként 400 mg-ra emelik, és az efavirenz dózisát 50%-kal, például napi egyszeri 300 mg-ra csökkentik. A vorikonazol-kezelés abbahagyásakor az efavirenz kezdeti dózisát vissza kell állítani (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Különleges betegcsoportok
Idősek
Az adagolást idős betegek esetén nem szükséges módosítani (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás
Közepes vagy súlyos mértékű vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) az intravénás vivőanyag - hidroxipropilbetadex - felhalmozódása figyelhető meg. Ezeknél a betegeknél a vorikonazolt per os kell adagolni, kivéve, ha a betegre vonatkozó előnyök és hátrányok elemzése alátámasztja a vorikonazol intravénás alkalmazását. Ezeknél a betegeknél a szérum kreatininszintet szorosan ellenőrizni kell, és ha az emelkedik, a szájon át történő kezelésre való áttérést kell mérlegelni (lásd 5.2 pont).

Hemodialízis során a vorikonazol clearance-e 121 ml/perc. 4 órás hemodialízis alatt nem ürül akkora mennyiségű vorikonazol, ami szükségessé tenné a dózis módosítását.

Az intravénás vivőanyag, a hidroxipropilbetadex hemodialízis clearance-e 37,5±24 ml/perc.

Májkárosodás
A normál telítő dózis adása javasolt, a fenntartó dózist azonban a felére kell csökkenteni vorikonazollal kezelt, enyhe-közepesen súlyos májcirrózisban (Child-Pugh A és B) szenvedők esetében (lásd 5.2 pont).

A vorikonazolt nem vizsgálták súlyos krónikus májcirrózisban (Child-Pugh C) szenvedők esetében.

Csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a vorikonazol biztonságosságáról a kóros májfunkciós vizsgálati eredményű betegek esetében [a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT), a glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), az alkalikus foszfatáz (ALP) vagy az összbilirubin szintje magasabb a normálérték felső határának 5-szörösénél].

A vorikonazol alkalmazása során előfordultak emelkedett májfunkciós teszt értékek és a májkárosodás klinikai jelei (például sárgaság), ezért súlyosan májkárosodott betegeknél csak akkor szabad alkalmazni, ha az előny meghaladja a kockázatot. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben a gyógyszer toxicitását fokozott figyelemmel kell kísérni (lásd 4.8 pont).

Gyermekek és serdülők
A vorikonazol biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Gyermekpopulációban a hidroxipropilbetadex intravénás alkalmazásának biztonságosságára vonatkozó klinikai adatok korlátozottak.

Az alkalmazás módja
A Voriconazole Teva 200 mg oldatos infúzióhoz való port fel kell oldani és hígítani (lásd 6.6 pont), mielőtt intravénás infúzióként alkalmazzuk. Tilos bolus injekcióban adni.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Együttadása CYP3A4-szubsztrátokkal, terfenadinnal, asztemizollal, ciszapriddal, pimoziddal, kinidinnel vagy ivabradinnal, mert e gyógyszerek emelkedett plazmakoncentrációja a QTc meghosszabbodásához és ritka esetben torsades de pointes-hez vezethet (lásd 4.5 pont).

Együttadása rifampicinnel, karbamazepinnel, fenobarbitállal és közönséges orbáncfűvel (Hypericum perforatum), mivel e gyógyszerek szignifikánsan csökkenthetik a plazma vorikonazol-koncentrációját (lásd 4.5 pont).

Standard dózisú vorikonazol és naponta egyszer 400 mg-os vagy annál nagyobb dózisú efavirenz együttes alkalmazása ellenjavalt, mivel ilyen dózisoknál az efavirenz egészséges egyéneknél szignifikánsan csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját. A vorikonazol ugyanakkor szignifikánsan megnöveli a plazma efavirenz-koncentrációját (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén 4.4 pont).

Együttadása nagy dózisú efavirenzzel (naponta egyszer 400 mg vagy ennél nagyobb dózis esetén), mivel ilyen dózisnál az efavirenz egészséges egyéneknél szignifikánsan csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén 4.4 pont).

Együttadása nagy dózisú ritonavirral (naponta kétszeri 400 mg vagy ennél nagyobb dózis esetén), mivel a ritonavir szignifikánsan csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját egészséges egyénekben ilyen dózisnál (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén lásd 4.4 pont).

Együttadása azon ergot alkaloidokkal (ergotamin, dihidroergotamin), amelyek CYP3A4-szubsztrátok, mivel e gyógyszerek megnövekedett plazmakoncentrációja ergotizmushoz vezethet (lásd 4.5 pont).

Együttadása szirolimusszal, mivel a vorikonazol szignifikánsan növelheti a szirolimusz plazmakoncentrációját (lásd 4.5 pont).

A vorikonazol együttadása naloxegollal, amely egy CYP3A4-szubsztrát, mivel a naloxegol megnövekedett plazmakoncentrációja opoiodelvonási tüneteket okozhat (lásd 4.5 pont).

A vorikonazol együttadása tolvaptánnal, mivel az erős CYP3A4-inhibitorok (például a vorikonazol)
jelentősen megnövelik a tolvaptán plazmakoncentrációját (lásd 4.5 pont).

A vorikonazol együttadása lurazidonnal, mivel a lurazidon-expozíció jelentős növekedése súlyos
mellékhatásokat válthat ki (lásd 4.5 pont).

Együttadása venetoklax-szal a venetoklax adagolásának kezdetén, illetve a venetoklax dózistitrálási szakasza alatt, mivel a vorikonazol valószínűleg szignifikánsan megnöveli a venetoklax plazmakoncentrációját és növeli a tumorlízis-szindróma kockázatát (lásd 4.5 pont).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenység
Csak óvatosan szabad alkalmazni a vorikonazolt olyan betegeknek, akik más azolokra túlérzékenyek (lásd még 4.8 pont).

A kezelés időtartama
Az intravénás formával történő kezelés időtartama ne haladja meg a 6 hónapot. (lásd 5.3 pont).

Cardiovascularis rendszer
A vorikonazol-kezelés a QTc-szakasz megnyúlásával járhat együtt. Ritkább esetekben torsade de pointes kialakulásáról is beszámoltak olyan vorikonazolt szedő betegek esetén, akik egyéb rizikófaktorral is rendelkeztek, mint pl. korábbi cardiotoxicus kemoterápia, cardiomyopathia, hypokalaemia és egyidejűleg szedett gyógyszerek, melyek additív hatásúak lehetnek. A vorikonazol óvatosan adandó potenciálisan proarrhythmiás állapotú betegeknek, mint például:

* Veleszületett vagy szerzett QTc-megnyúlás
* Cardiomyopathia, különösen szívelégtelenség esetén
* Sinus bradycardia
* Fennálló szimptomatikus arrhythmiák
* Egyidejűleg szedett, ismerten QTc-szakasz megnyúlást okozó gyógyszerek. Elektrolit-zavarok - hypokalaemia, hypomagnesaemia és hypocalcaemia - esetén a vorikonazol-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során az elektrolit-értékek folyamatos monitorozására és szükség esetén korrigálására van szükség (lásd 4.2 pont). Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálat során egyszeri dózisú, a szokásos napi vorikonazol dózis négyszeresének hatását vizsgálták a QTc-szakaszra. Egyetlen vizsgálati alanynál sem haladta meg a potenciálisan klinikailag releváns 500 msec-os küszöböt (lásd 5.1 pont).

Infúziós reakciók
Infúziós reakciókat, elsősorban a bőr kivörösödését és hányingert figyeltek meg az intravénás vorikonazol készítmény adása közben. A tünetek súlyosságától függően a kezelés megszakítását is számításba kell venni (lásd 4.8 pont).

Májtoxicitás
A klinikai vizsgálatok során a vorikonazollal való kezelés alatt súlyos májreakciók (beleértve a klinikailag manifeszt hepatitist, cholestasist és fulmináns ill. fatális májelégtelenséget is) fordultak elő. Reaktív jelenségek elsősorban súlyos alapbetegségben (túlnyomórészt rosszindulatú hematológiai betegségekben) szenvedők esetében fordultak elő. Átmeneti reaktív elváltozások, beleértve a hepatitist és sárgaságot, más azonosítható rizikófaktorral nem rendelkező betegek esetében fordultak elő. A májfunkciós zavarok a kezelés felfüggesztésekor általában reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont).

Májfunkció ellenőrzése
A vorikonazolt kapó betegeknél a hepatotoxicitást gondosan ellenőrizni kell. A klinikai teendők közé kell tartozzon a vorikonazol-kezelés kezdetekor, valamint a kezelés első hónapjában legalább hetente a májfunkció laboratóriumi ellenőrzése (különösen a GOT és a GPT). A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, azonban ha az előnyök és a kockázatok értékelése alapján a kezelés folytatódik (lásd 4.2 pont), az ellenőrzés gyakorisága havonként egy alkalomra csökkenthető, ha a májfunkciós vizsgálatok eredményei nem változnak.

Ha a májfunkciós tesztek értéke jelentősen emelkedik, meg kell szakítani a vorikonazol-kezelést, hacsak a kezelés által a betegre jelentett előnyök és kockázatok orvosi megítélése nem indokolja a kezelés folytatását.

A májfunkciót gyermekeknél és felnőtteknél is egyaránt ellenőrizni kell.

Súlyos dermatológiai mellékhatások

* Fototoxicitás
Emellett a vorikonazol fototoxicitással - köztük olyan reakciókkal, mint például a szeplők, lentigo és keratosis actinica - és pseudoporphyriával társult. A vorikonazol-kezelés alatt az összes beteg, köztük a gyermekek, kerüljék a direkt napfény-expozíciót, és megfelelő intézkedések, mint védőruházat és magas faktorszámú fényvédőkrém alkalmazása javasolt.

* Bőr laphámsejtes carcinomája (SCC)
A bőr laphámsejtes carcinomájáról (squamous cell carcinoma, továbbiakban SCC) (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is) számoltak be olyan betegeknél, akik közül néhánynál korábban fototoxikus reakciókat jelentettek. Ha a fototoxikus reakciók jelentkeznek, multidiszciplináris konzultáció szükséges, és a beteget bőrgyógyászhoz kell utalni. A vorikonazol adásának abbahagyása és más gombaellenes szer alkalmazása mérlegelendő. Ha a vorikonazol-kezelést a fototoxicitással kapcsolatos elváltozások ellenére folytatják, akkor az esetleges premalignus elváltozások korai észlelése és kezelése érdekében szisztematikus és rendszeres bőrgyógyászati vizságlatot kell végezni. Premalignus bőrelváltzozások vagy laphámsejtes cacinoma diagnózisa esetén a vorikonazol-kezelést le kell állítani (lásd a Hosszan tartó kezelés résznél).

* Súlyos bőrreakciók
A vorikonazol alkalmazásával kapcsolatban súlyos bőrreakciókat (severe cutaneous adverse reaction - SCAR), beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms - DRESS) jelentettek, amely életveszélyes vagy halálos lehet. A beteget szorosan obszerválni kell, ha bőrkiütések jelennek meg rajta, és a laesiok progressziója esetén a vorikonazol adását abba kell hagyni.

Mellékvesékkel kapcsolatos események
Mellékvese-elégtelenség reverzibilis eseteit jelentették azolokat - a vorikonazolt is beleértve - kapó betegeknél. Mellékvese-elégtelenséget jelentettek kortikoszteroidokkal együttesen vagy azok nélkül azolokat kapó betegeknél. A kortikoszteroidok nélkül azolokat kapó betegeknél a mellékveseelégtelenség a szteroidképződés azolok általi közvetlen gátlásával áll összefüggésben. A kortikoszteroidokat szedő betegeknél a metabolizmusukban bekövetkező, vorikonazollal összefüggő CYP3A4-gátlás túl magas kortikoszteroid-szinthez és mellékvese-szuppresszióhoz vezethet (lásd 4.5 pont). A kortikoszteroidokkal együttesen vorikonazolt kapó betegeknél jelentettek Cushing-szindrómát is következményes mellékvese-elégtelenséggel vagy anélkül.
A hosszan tartó vorikonazol- és kortikoszteroid- (beleértve az inhalációs kortikoszteroidokat, pl. budezonidot és intranasalis kortikoszteroidokat) kezelésben részesülő betegeket gondosan monitorozni kell mellékvesekéreg-károsodás tekintetében mind a kezelés alatt, mind a vorikonazol-kezelés leállításakor (lásd 4.5 pont). A betegeket tájékoztatni kell, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha kialakulnak a Cushing-szindróma vagy a mellékvese-elégtelenség jelei és tünetei.

Hosszan tartó kezelés
A 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb, hosszú távú expozíció (kezelés vagy profilaxis) esetén az előny-kockázat arány gondos mérlegelése szükséges, ezért a vorikonazol-expozíció korlátozásának érdekében az orvosoknak mérlegelniük kell a gyógyszer szükségességét (lásd 4.2 és 5.1 pont).

Hosszan tartó vorikonazol-kezelés kapcsán a bőr laphámsejtes carcinomájáról (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is) számoltak be.

Transzplantált betegeknél a fluorid- és alkalikus foszfatázszint emelkedésével járó, nem fertőzéses eredetű periostitisről számoltak be. Ha egy betegnél skeletalis eredetű fájdalom, valamint a periostitisnek megfelelő radiológiai eltérések alakulnak ki, multidiszciplináris konzultációt követően a vorikonazol adásának abbahagyása mérlegelendő.

Látással kapcsolatos mellékhatások
Hosszantartó, látással kapcsolatos mellékhatásokat, köztük homályos látást, látóideggyulladást és papillaoedemát jelentettek (lásd 4.8 pont).

Veseműködéssel kapcsolatos mellékhatások
Vorikonazollal kezelt súlyos betegeknél akut veseelégtelenséget figyeltek meg. Valószínű, hogy a vorikonazollal kezelt betegek egyidejűleg nephrotoxicus gyógyszereket is kapnak, és fennállhatnak náluk további olyan körülmények is, amelyek csökkent veseműködést eredményezhetnek (lásd 4.8 pont).

Veseműködés ellenőrzése
A betegeknél ellenőrizni kell a normálistól eltérő veseműködés kialakulását. Ennek tartalmaznia kell laboratóriumi vizsgálatot, különös tekintettel a szérum kreatinin szintjére.

Hasnyálmirigy-működés ellenőrzése
A betegek, különösen az akut pancreatitis kockázatával bíró gyermekek [pl. kemoterápia, haematopoeticusőssejt-transzplantáció (HSCT) a közelmúltban] szoros ellenőrzése szükséges a vorikonazol-kezelés alatt. Az ilyen klinikai helyzetekben a szérum amiláz és lipáz ellenőrzését fontolóra lehet venni.

Gyermekek és serdülők
Két éven aluli gyermekek esetében az alkalmazás biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták (lásd 4.8 és 5.1 pontok). Vorikonazol adása gyermekeknek 2 éves kortól javasolt. Gyermekeknél és serdülőknél nagyobb gyakorisággal észleltek májenzim-emelkedést (lásd 4.8 pont). A májfunkciót mind gyermekek, mind felnőttek esetén ellenőrizni kell. Az orális biohasznosulás korlátozott mértékű lehet olyan 2-12 év közötti gyermekek esetében, akiknek felszívódási zavaruk vagy a korukhoz képest alacsony testtömegük van. Ezekben az esetekben intravénás vorikonazol adása javasolt.


* Súlyos dermatológiai mellékhatások (beleértve az SCC-t is)
Gyermekek és serdülők körében magasabb a fototoxikus reakciók gyakorisága. Mivel SCC kialakulásáról érkeztek jelentések, szigorú fényvédelmi intézkedések szükségesek ebben a betegpopulációban. Azoknál a gyermekeknél, akiknél a napfény öregítő hatása által okozott elváltozások - pl. anyajegy és szeplők - jelentek meg, a napfény kerülése és bőrgyógyászati kontroll javasolt még a kezelés leállítása után is.

Profilaxis
A kezeléssel összefüggő nemkívánatos események (hepatotoxicitás, súlyos bőrreakciók, köztük fototoxicitás és SCC, súlyos vagy tartós látászavarok és periostitis) esetén mérlegelni kell a vorikonazol leállítását és más gombaellenes szerek alkalmazását.

Fenitoin (CYP2C9-szubsztrát és potens CYP450-enziminduktor)
A fenitoin vorikonazollal történő együttadásakor a fenitoin-szint gondos ellenőrzése javasolt. A vorikonazol és fenitoin együttadása kerülendő, kivéve ha az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.5 pont).

Efavirenz (CYP450-induktor; CYP3A4-gátló és -szubsztrát)
Ha a vorikonazolt egyidejűleg adják efavirenzzel, a vorikonazol adagját 12 óránként 400 mg-ra kell emelni és az efavirenz adagját 24 óránként 300 mg-ra csökkenteni (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).

Glaszdegib (CYP3A4-szubsztrát)
A vorikonazol együttadása várhatóan megnöveli a glaszdegib plazmakoncentrációját és fokozza a QTc megnyúlásának kockázatát (lásd 4.5 pont). Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, gyakori EKG-monitorozás javasolt.

Tirozinkináz-gátlók (CYP3A4-szubsztrát)
A vorikonazol együttadása a CYP3A4 által metabolizált tirozinkináz-gátlókkal várhatóan megnöveli a tirozinkináz-gátlók plazmakoncentrációját és a nemkívánatos események kockázatát. Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, a tirozinkináz-gátló dózisának csökkentése és szoros klinikai monitorozás javasolt (lásd 4.5 pont).

Rifabutin (erős CYP450-enziminduktor)
A rifabutin vorikonazollal történő együttadásakor a teljes vérkép és a rifabutin okozta mellékhatások (pl. uveitis) gondos ellenőrzése javasolt. Vorikonazol és rifabutin együttadása kerülendő, kivéve ha az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.5 pont).

Ritonavir (erős CYP450-induktor; CYP3A4-gátló és -szubsztrát)
A vorikonazol együttadása kis dózisú ritonavirral (naponta kétszeri 100 mg) kerülendő, kivéve, ha a betegre vonatkozó előny/kockázat értékelése indokolja a vorikonazol alkalmazását (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Everolimusz (CYP3A4-szubsztrát, Pgp-szubsztrát)
Vorikonazol és everolimusz együttesen történő alkalmazása nem javasolt, mert a vorikonazol várhatóan jelentősen megnöveli az everolimusz koncentrációját. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat az erre a helyzetre vonatkozó adagolási javaslat megtételéhez (lásd 4.5 pont).

Metadon (CYP3A4-szubsztrát)
Vorikonazollal történő együttadásakor a metadonnal kapcsolatos mellékhatások és toxicitás - beleértve a QTc idő megnyúlását - folyamatos monitorozása javasolt, mivel együttadásuk esetén megemelkedik a metadon szintje. A metadon dózisának csökkentése szükséges lehet (lásd 4.5 pont).

Rövid hatású ópiátok (CYP3A4-szubsztrátok)
Vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az alfentanil, fentanil és egyéb, az alfentanilhoz hasonló szerkezetű és a CYP3A4 által metabolizált rövid hatású ópiátok (pl. szufentanil) dózisának csökkentését fontolóra kell venni (lásd 4.5 pont). Mivel az alfentanil és vorikonazol egyidejű alkalmazásakor az alfentanil felezési ideje a 4-szeresére növekszik, és egy független, publikált vizsgálatban a vorikonazol fentanillal történő együttes alkalmazása a fentanil átlagos AUC0-?-értékének növekedését eredményezte, ezért az ópiátok alkalmazásával együttjáró mellékhatások (köztük a légzés hosszabb ideig tartó) gyakori ellenőrzésére lehet szükség.

Hosszú hatású ópiátok (CYP3A4-szubsztrát)
Vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az oxikodon, és egyéb, a CYP3A4 által metabolizált hosszú hatású ópiátok (pl. hidrokodon) dózisának csökkentését mérlegelni kell. Az ópiátok alkalmazásával együttjáró mellékhatások gyakori ellenőrzésére lehet szükség (lásd 4.5 pont).

Flukonazol (CYP2C9-, CYP2C19-és CYP3A4-inhibitor)
Per os vorikonazol és per os flukonazol együttes alkalmazása egészséges önkénteseknél a vorikonazol Cmax-és AUC?-értékének jelentős megemelkedését eredményezte. A vorikonazol és flukonazol azon, csökkentett dózisait és/vagy adásának gyakoriságát, amely ezt a hatást kiküszöbölné, nem határozták meg. A vorikonazollal együttjáró mellékhatások monitorozása ajánlott, ha a vorikonazolt a flukonazolt követően alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

Segédanyag(ok)

Ciklodextrin (hidroxipropilbetadex)
Az oldatos infúzióhoz való por ciklodextrineket tartalmaz (2500 mg ciklodextrin minden injekciós üvegben, ami 20 ml-ben oldva 125 mg/ml-nek felel meg), amelyek befolyásolhatják a hatóanyag és más gyógyszerek tulajdonságait (például toxicitását). A ciklodextrinek biztonsági szempontjait figyelembe vették a gyógyszerkészítmény fejlesztése és biztonsági értékelése során.

Nincs elegendő információ a ciklodextrinek 2 éven aluli gyermekekre kifejtet hatásáról. Emiatt minden esetben egyedi döntést kell hozni a betegre vonatkozó előny/kockázat arány figyelembevételével.
2 évesnél fiatalabb gyermekeknél az alacsonyabb glomeruláris funkció védelmet nyújt a vesetoxicitás ellen, de a ciklodextrinek magasabb vérszintjéhez vezethet.
Mivel a ciklodextrinek vesén keresztül választódnak ki, mérsékelt vagy súlyos vesefunkciós zavar esetén előfordulhat a ciklodextrinek akkumulációja (lásd 4.2 pont).


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A vorikonazol mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Átmeneti és reverzibilis látászavarokat okozhat, beleértve a homályos látást, a megváltozott/fokozott vizuális érzékelést és/vagy fotofóbiát. Ezen tünetek jelentkezésekor a betegnek kerülnie kell a potenciálisan veszélyes feladatok végzését, mint például a vezetés vagy a gépek kezelése.


4.9 Túladagolás

A klinikai vizsgálatok során három esetben fordult elő véletlen túladagolás. Mindegyik gyermekeknél történt, akik a vorikonazol ajánlott intravénás dózisának legfeljebb ötszörösét kapták. Mellékhatásként egy esetben 10 percig tartó fotofóbiát jelentettek.

A vorikonazolnak nincs ismert antidotuma.

Hemodialízis során a vorikonazol clearance-e 121 ml/perc. Az intravénás vivőanyag, a hidroxipropilbetadex hemodialízis clearance-e 37,5±24 ml/perc. Túladagolás esetén a hemodialízis segítheti a vorikonazol és a hidroxipropilbetadex szervezetből való eltávozását.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A vorikonazolt a citokróm P450 izoenzimek, a CYP2C19, CYP2C9 és a CYP3A4 metabolizálják és a vorikonazol gátolja ezek aktivitását. Ezen izoenzimek gátlói és induktorai növelhetik, illetve csökkenthetik a vorikonazol plazmakoncentrációját és a vorikonazol növelheti azoknak az anyagoknak a plazmaszintjét, amelyeket ezek a CYP450 izoenzimek metabolizálnak, különösen a CYP3A4 által metabolizált hatóanyagok esetében, mivel a vorikonazol egy erős CYP3A4-gátló, bár az AUC-értékek növekedése szubsztrátfüggő (lásd az alábbi táblázatot).

Egyéb jelzés hiányában a gyógyszerkölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatokat egészséges felnőtt férfi önkéntesekkel végezték, a dinamikus egyensúlyi állapot eléréséig többszöri adagolást alkalmazva, naponta kétszer 200 mg per os vorikonazollal. Ezek az eredmények más populációkra és alkalmazási módokra is érvényesek.

A vorikonazol óvatosan alkalmazandó azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyekről ismert, hogy a QTc-szakasz megnyúlását okozzák. Amennyiben fennáll annak lehetősége is, hogy a vorikonazol megemeli a CYP3A4 izoenzimek által metabolizált anyagok szintjét (egyes antihisztaminok, kinidin, ciszaprid, pimozid és ivabradin), akkor az egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd alább, illetve 4.3 pont).

Kölcsönhatási táblázat

Az alábbi táblázat a vorikonazol és más gyógyszerek közötti kölcsönhatásokat sorolja fel. A nyilak iránya az egyes farmakokinetikai paraméterek esetén azon alapul, hogy a geometriai átlagarányok 90%-os konfidencia szintje a 80-125% tartományon belül (-), az alá (ˇ) vagy fölé (^) esik. A csillag jelölés (*) a kétirányú kölcsönhatást mutatja. Az AUC?, AUCt és AUC0-? sorrendben a görbe alatti területet mutatja az adagolási intervallumban, nulla időponttól a kimutathatóságig eltelt időig, valamint a nulla időponttól a végtelenig.

A táblázatban található kölcsönhatások a következő sorrendben kerülnek ismertetésre: ellenjavallatok, a dózis módosítását és gondos klinikai és/vagy biológiai monitorozást igénylők, és végül a farmakokinetikailag nem jelentős kölcsönhatások, de amelyeknek klinikai jelentőségük lehet ezen a terápiás területen.


Gyógyszerkészítmény
[Kölcsönhatás mechanizmusa]
Kölcsönhatás
Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Asztemizol, ciszaprid, pimozid, kinidin, terfenadin és ivadradin
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, ezeknek a gyógyszereknek az emelkedett plazmakoncentrációja a QTc-szakasz megnyúláshoz és ritka esetben torsades de pointes-hez vezethet.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Karbamazepin és hosszú hatású barbiturátok (például: fenobarbitál vagy mefobarbitál)
[erős CYP450-induktorok]
Bár nem vizsgálták, a karbamazepin és a hosszú hatású barbiturátok várhatóan szignifikánsan csökkentik a vorikonazol plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Efavirenz (nem-nukleozid reverz transzkriptáz gátló)
[CYP450-induktor, CYP3A4-inhibitor és szubsztrát]

Naponta egyszer 400 mg efavirenz naponta kétszer 200 mg vorikonazollal együtt alkalmazva*







Naponta egyszer 300 mg efavirenz naponta kétszer 400 mg vorikonazollal együtt alkalmazva*





Efavirenz Cmax ^ 38%
Efavirenz AUC? ^ 44%
Vorikonazol Cmax ˇ 61%
Vorikonazol AUC? ˇ 77%

Összehasonlítva naponta egyszer 600 mg efavirenz alkalmazásával,
Efavirenz Cmax -
Efavirenz AUC? ^ 17%

Összehasonlítva naponta kétszer 200 mg vorikonazol alkalmazásával,
Vorikonazol Cmax ^ 23%
Vorikonazol AUC? ˇ 7%





Standard dózisú vorikonazol és naponta egyszer 400 mg vagy azt meghaladó dózisú efavirenz együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).






A vorikonazolt lehet együttadni efavirenzzel, ha a vorikonazol fenntartó adagját naponta kétszer 400 mg-ra emelik, és az efavirenz adagját naponta egyszeri 300 mg-ra kell csökkentik. Ha a vorikonazol kezelést abbahagyják, az efavirenz kezdeti adagját vissza kell állítani (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Ergot alkaloidok (például ergotamin és dihidroergotamin)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol várhatóan növeli az ergot alkaloidok plazmakoncentrációját és ergotizmushoz vezethet.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Lurazidon
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a lurazidon plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Naloxegol
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a naloxegol plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Rifabutin
[erős CYP450-induktor]

300 mg naponta egyszer






Vorikonazol Cmax ˇ 69%
Vorikonazol AUC? ˇ 78%


A rifabutin és vorikonazol együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot. A vorikonazol fenntartó adagja intravénás alkalmazásnál naponta kétszer 5 mg/kg-ra, illetve per os alkalmazásnál naponta kétszer 200 mg-ról per os naponta kétszer 350 mg-ra emelhető (40 kg alatti betegek esetében per os naponta kétszer 100 mg-ról per os naponta kétszer 200 mg-ra) (lásd 4.2 pont). A rifabutin vorikonazollal történő együttadásakor a teljes vérkép és a rifabutin okozta mellékhatások (pl. uveitis) gondos ellenőrzése javasolt.
300 mg naponta egyszer (együttadva vorikonazollal: 350 mg naponta kétszer)*



300 mg naponta egyszer (együttadva vorikonazollal: 400 mg naponta kétszer)*
Naponta kétszer 200 mg vorikonazolhoz képest, Vorikonazol Cmax ˇ 4% Vorikonazol AUC? ˇ 32%


Rifabutin Cmax ^ 195%
Rifabutin AUC? ^ 331%
Összehasonlítva naponta kétszer 200 mg vorikonazol alkalmazásával,
Vorikonazol Cmax ^ 104%
Vorikonazol AUC? ^ 87%

Rifampicin (naponta egyszer 600 mg)
[erős CYP450-induktor]
Vorikonazol Cmax ˇ 93%
Vorikonazol AUC? ˇ 96%
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Ritonavir (proteáz inhibitor)
[erős CYP450-induktor; CYP3A4-inhibitor és -szubsztrát]

Nagy dózis (naponta kétszer 400 mg)



Alacsony dózis (naponta kétszer 100 mg)*




Ritonavir Cmax és AUC? -
Vorikonazol Cmax ˇ 66%
Vorikonazol AUC? ˇ 82%



Ritonavir Cmax ˇ 25%
Ritonavir AUC? ˇ13%
Vorikonazol Cmax ˇ 24%
Vorikonazol AUC? ˇ 39%




A vorikonazol és nagy dózisú ritonavir együttadása (naponta kétszer 400 mg és annál nagyobb adag) ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Vorikonazol és alacsony dózisú ritonavir (naponta kétszer 100 mg) együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny/kockázat értékelése indokolja a vorikonazol alkalmazását.
Közönséges orbáncfű
[CYP450-induktor, Pgp induktor]
naponta háromszor 300 mg (együttadva egyszeri 400 mg vorikonazollal)
Egy független, publikált vizsgálatban, Vorikonazol AUC0-? ˇ 59%
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Tolvaptán
[CYP3A-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli a tolvaptán plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Venetoklax
[CYP3A-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg szignifikánsan növeli a venetoklax plazmakoncentrációját.
A vorikonazol együttes alkalmazása ellenjavallt a venetoklax adagolásának kezdetén, illetve a venetoklax dózistitrálási szakasza alatt (lásd 4.3 pont). Állandó napi dózis esetén szükség van a venetoklax dózisának csökkentésére a felírási segédlet utasításai szerint; szoros monitorozás javasolt a toxicitás jelei tekintetében.
Flukonazol (naponta egyszer 200 mg)
[CYP2C9-, CYP2C19-és CYP3A4-inhibitor]
Vorikonazol Cmax ^ 57%
Vorikonazol AUC? ^ 79%
Flukonazol Cmax ND
Flukonazol AUC? ND
A vorikonazol és flukonazol azon, csökkentett dózisait és/vagy alkalmazásának gyakoriságát, ami ezt a hatást kiküszöbölhetné, nem határozták meg. A vorikonazollal együttjáró mellékhatások monitorozása ajánlott, ha a vorikonazolt a flukonazolt követően alkalmazzák.
Fenitoin
[CYP2C9-szubsztrát és erős CYP450-induktor]

Naponta egyszer 300 mg





Naponta egyszer 300 mg (együttes alkalmazása naponta kétszer 400 mg vorikonazollal)*




Vorikonazol Cmax ˇ 49%
Vorikonazol AUC? ˇ 69%




Fenitoin Cmax ^ 67%
Fenitoin AUC? ^ 81%
Együttes alkalmazása naponta kétszer 200 mg vorikonazollal,
Vorikonazol Cmax ^ 34%
Vorikonazol AUC? ^ 39%
A vorikonazol és fenitoin együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot. A fenitoin és vorikonazol együttes alkalmazásakor a fenitoin plazmaszintjének gondos ellenőrzése javasolt.


A fenitoin alkalmazható a vorikonazollal egyidejűleg, ha a vorikonazol fenntartó dózisát intravénásan naponta kétszeri 5 mg/ttkg-ra, vagy per os naponta kétszer 200 mg-ról 400 mg-ra (40 kg alatti betegek esetében naponta per os kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelik (lásd 4.2 pont).
Flukloxacillin
[CYP450-induktor]
A plazma vorikonazol-koncentrációjának jelentős csökkenéséről számoltak be.
Ha a vorikonazol és a flukloxacillin egyidejű alkalmazása nem kerülhető el, monitorozni kell a vorikonazol hatásosságának lehetséges csökkenését (például terápiás gyógyszerszint-monitorozással); szükség lehet a vorikonazol dózisának növelésére.
Letermovir
[CYP2C9- és CYP2C19-induktor]
Vorikonazol Cmax ˇ 39%
Vorikonazol AUC0-12 ˇ 44%
Vorikonazol C12 ˇ 51%
Ha a vorikonazol és a letermovir együttes alkalmazása nem kerülhető el, monitorozni kell a vorikonazol hatásosságának csökkenését.
Glaszdegib
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a glaszdegib plazmakoncentrációját és fokozza a QTc megnyúlásának kockázatát.
Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, gyakori EKG-monitorozás javasolt (lásd 4.4 pont).
Tirozinkináz-gátlók (pl. axitinib, bozutinib, kabozantinib, ceritinib, kobimetinib, dabrafenib, dazatinib, nilotinib, szunitinib, ibrutinib, ribociklib)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a CYP3A4 által metabolizált tirozinkináz-gátlók plazmakoncentrációját.
Ha nem kerülhető el az együttes alkalmazás, javasolt a tirozinkináz-gátló dózisának csökkentése (lásd 4.4 pont).
Antikoagulánsok

Warfarin (30 mg egyszeri dózis együttadva naponta kétszer 300 mg vorikonazollal
[CYP2C9-szubsztrát]

Egyéb orális antikoagulánsok (pl. fenprokumon, acenokumarol)
[CYP2C9- és CYP3A4-szubsztrátok]


A protrombin idő maximális növekedése megközelítőleg kétszeres volt.


Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a kumarinok plazmakoncentrációját és ezért a protrombin időt is.


A protrombin idő és egyéb megfelelő antikoagulációs tesztek gondos ellenőrzése javasolt, és az antikoagulánsok dózisát az eredményeknek megfelelően módosítani kell.
Ivakaftor
[CYP3A4-szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli az ivakaftor plazmakoncentrációját a mellékhatások fokozott kockázata mellett.
Az együttadás alatt javasolt az ivakaftor dózisának csökkentése.
Benzodiazepinek (
[CYP3A4-szubsztrátok]

Midazolám (egyetlen 0,05 mg/ttkg-os iv. adagban)


Midazolám (egyetlen 7,5 mg-os per os adagban)



Egyéb benzodiazepinek (pl. triazolám, alprazolám)



Egy független, publikált vizsgálatban, Midazolám AUC0-? ? 3,7-szeres

Egy független, publikált vizsgálatban, Midazolám Cmax ? 3,8-szoros Midazolám AUC0-? ? 10,3-szoros

Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a CYP3A4 által metabolizált egyéb benzodiazepinek plazmaszintjét, ami a szedatív hatás megnyúlásához vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a benzodiazepinek dózisának csökkentését.
Immunszuppresszánsok
[CYP3A-szubsztrátok]

Szirolimusz (2 mg egyszeri dózis)




Everolimusz
[P-gp-szubsztrát is]





Ciklosporin (stabil állapotú vesetranszplantált betegeknél tartós ciklosporin-kezelésben)













Takrolimusz (0,1 mg/kg egyszeri dózis)



Egy független, publikált tanulmányban,
Szirolimusz Cmax ^ 6,6-szeres
Szirolimusz AUC0-? ^ 11-szeres


Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg jelentősen növeli az everolimusz plazmakoncentrációját.



Ciklosporin Cmax ^ 13%
Ciklosporin AUC? ^ 70%














Takrolimusz Cmax ^ 117%
Takrolimusz AUCt ^ 221%



A vorikonazol és szirolimusz együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).



Vorikonazol és everolimusz együttes alkalmazása nem javasolt, mert a vorikoazol várhatóan jelentősen megnöveli az everolimusz koncentárcióját (lásd 4.4 pont).

A vorikonazol-kezelés kezdetekor ciklosporinnal kezelt betegeknél a ciklosporin dózis felére csökkentése és a ciklosporin-szint gondos ellenőrzése javasolt. A megemelkedett ciklosporin-szintet nephrotoxicitással hozták kapcsolatba. A vorikonazol-kezelés befejezésekor a ciklosporin-szintet gondosan ellenőrizni, és a dózist szükség szerint emelni kell.


A vorikonazol-kezelés kezdetekor takrolimusszal kezelt betegeknél a takrolimusz dózis harmadára való csökkentése és a takrolimusz-szint gondos ellenőrzése javasolt. A megemelkedett takrolimusz-szintet nephrotoxicitással hozták kapcsolatba. A vorikonazol-kezelés befejezésekor a takrolimusz-szintet gondosan ellenőrizni kell, és a dózist szükség szerint emelni kell.
Hosszú hatású ópiátok
[CYP3A4-szubsztrátok]

Oxikodon (10 mg egyszeri dózis)



Egy független, publikált tanulmányban,
Oxikodon Cmax ^ 1,7-szeres
Oxikodon AUC0-? ^ 3,6-szeres
Az oxikodon és a CYP3A4 által metabolizált hosszú hatású ópiátok (pl. hidrokodon) dózisának csökkentése vállhat szükségessé. Az ópiátokhoz társuló mellékhatások gyakori ellenőrzése javasolt.
Metadon (naponta egyszer 32-100 mg)
[CYP3A4-szubsztrát]
R-metadon (aktív) Cmax ^ 31%
R-metadon (aktív) AUC? ^ 47%
S-metadon Cmax ^ 65%
S-metadon AUC? ^ 103%
A metadonnal összefüggő mellékhatások és toxicitás -beleértve a QTc-szakasz megnyúlását - folyamatos monitorozása ajánlott az együttadás során. A metadon dózisának csökkentése szükséges lehet.
Nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok)
[CYP2C9-szubsztrátok]

Ibuprofén (400 mg egyszeri adag)

Diklofenák (50 mg egyszeri adag)




S-Ibuprofén Cmax ^ 20%S-Ibuprofén AUC0-? ^ 100%


Diklofenák Cmax ^ 114%
Diklofenák AUC0-? ^ 78%


Az NSAID-okhoz társuló mellékhatások és toxicitás gyakori ellenőrzése javasolt. Az NSAID-ok dózisának módosítása szükséges lehet.
Omeprazol (40 mg naponta egyszer)*
[CYP2C19-inhibitor; CYP2C19-és CYP3A4-szubsztrát]
Omeprazol Cmax ^ 116%
Omeprazol AUC? ^ 280%
Vorikonazol Cmax ^ 15%
Vorikonazol AUC? ^ 41%

A vorikonazol egyéb CYP2C19-szubsztrát protonpumpa gátlók metabolizmusát is gátolhatja és ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját is megnövelheti.
A vorikonazol dózis módosítására nincs szükség.

A vorikonazol-kezelés kezdetén a 40 mg és afeletti dózisban már omeprazollal kezelt betegeknél az omeprazol dózisát a felére kell csökkenteni.
Orális fogamzásgátlók*
[CYP3A4-szubsztrát; CYP2C19-inhibitor]

1 mg noretiszteron és 0,035 mg etinilösztradiol naponta egyszer
Etinilösztradiol Cmax ^ 36%
Etinilösztradiol AUC? ^ 61%
Noretiszteron Cmax ^ 15%
Noretiszteron AUC? ^ 53%
Vorikonazol Cmax ^ 14%
Vorikonazol AUC? ^ 46%
Az orális fogámzásgátlókkal összefüggő mellékhatások gyakori ellenőrzése javasolt.
Rövid hatású ópiátok
[CYP3A4-szubsztrátok]

Alfentanil (20 µg/kg egyszeri adag, egyidejűleg alkalmazott naloxonnal)


Fentanil (5 µg/kg egyszeri adag)



Egy független, publikált tanulmányban,
Alfentanil AUC0-? ^ 6-szoros


Egy független, publikált tanulmányban,
Fentanil AUC0-? ^ 1,34-szeres
A vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az alfentanil, fentanil, valamint az alfentanilhoz hasonló szerkezetű és CYP3A4 által metabolizált rövid hatású ópiátok (pl. szufentanil) dózisának csökkentését fontolóra kell venni. A légzésdepresszió és egyéb, az ópiátokhoz társuló mellékhatások hosszabb ideig tartó és gyakori ellenőrzése javasolt.
Sztatinok (pl. lovasztatin)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a CYP3A4 által metabolizált sztatinok plazmaszintjét, ami rhabdomyolysishez vezethet.
Ha a vorikonazol és a CYP3A4 által metabolizált sztatinok együttes alkalmazása nem kerülhető el, meg kell fontolni a sztatin dózisának csökkentését.
Szulfonilurea származékok (pl. tolbutamid, glipizid és gliburid)
[CYP2C9-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol várhatóan növeli a szulfanilurea származékok plazmaszintjét és ezért hypoglykaemiát okozhat.
Az együttadás alatt a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt. Az együttadás alatt meg kell fontolni a szulfanilurea származékok dózisának módosítását.
Vinka alkaloidok (pl. vinkrisztin és vinblasztin)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a vinka alkaloidok plazmaszintjét és neurotoxicitáshoz vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a vinka alkaloidok dózisának módosítását.
Egyéb HIV-proteáz gátlók (pl. szakvinavir, amprenavir és nelfinavir)*
[CYP3A4-szubsztrátok és inhibitorok]
Klinikai vizsgálatokat nem végeztek. In vitro vizsgálatok mutatják, hogy a vorikonazol gátolhatja a HIV-proteáz gátlók metabolizációját és azt, hogy a vorikonazol metabolizációját gátolhatják a HIV-proteáz gátlók.
Együttadásakor az esetleges gyógyszertoxicitás megjelenése, illetve a hatás elmaradása miatt gondosan ellenőrizni kell és szükséges lehet a dózis módosítása.
Egyéb nem nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátlók (NNRTI-k) (pl. delavirdin, nevirapin)*
[CYP3A4-szubsztrátok, inhibitorok vagy CYP450-induktorok]
Klinikai vizsgálatokat nem végeztek. In vitro vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a NNRTI-k gátolhatják a vorikonazol metabolizációját és a vorikonazol gátolhatja az NNRTI-k metabolizációját. Az efavirenz vorikonazolra gyakorolt hatása alapján az NNRTI-k indukálhatják a vorikonazol metabolizációját.
A vorikonazol és az NNRTI-k együttadásakor a betegeket az esetleges gyógyszertoxicitás megjelenése, illetve a hatás elmaradása miatt gondosan ellenőrizni kell, és a dózis módosítására lehet szükség.
Tretinoin
[CYP3A4 szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a tretinoin koncentárcióját és fokozatja a mellékhatások kockázatát (pseudotumor cerebri, hypercalcaemia).
A vorikonazol-kezelés alatt és annak abbahagyása után is javasolt a tretinoin dózisának módosítása.
Cimetidin (400 mg naponta kétszer)
[nem specifikus CYP450-inhibitor és emeli a gyomor pH-t]
Vorikonazol Cmax ^ 18%
Vorikonazol AUC? ^ 23%
Dózismódosításra nincs szükség.
Digoxin (0,25 mg naponta egyszer)
[Pgp-szubsztrát]
Digoxin Cmax -
Digoxin AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.
Indinavir (800 mg naponta háromszor)
[CYP3A4-inhibitor és -szubsztrát]
Indinavir Cmax -
Indinavir AUC? -
Vorikonazol Cmax -
Vorikonazol AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.
Makrolid antibiotikumok

Eritromicin (1 g naponta kétszer) [CYP3A4-inhibitor]


Azitromicin (500 mg naponta egyszer)


Vorikonazol Cmax és AUC? -



Vorikonazol Cmax és AUC? -

Vorikonazolnak sem az eritromicinre, sem az azitromicinre gyakorolt hatása nem ismert.
Dózismódosításra nincs szükség.
Mikofenolsav (1 g egyszeri dózis)
[UDP-glükuronil transzferáz szubsztrát]
Mikofenolsav Cmax -
Mikofenolsav AUCt -
Dózismódosításra nincs szükség.
Kortikoszteroidok

Prednizolon (60 mg egyszeri dózis)
[CYP3A4-szubsztrát]


Prednizolon Cmax ^ 11% Prednizolon AUC0-? ^ 34%


Dózismódosításra nincs szükség.

A hosszantartó vorikonazol- és kortikoszteroid- (beleértve az inhalációs kortikoszteroidokat, pl. budezonidot és intranasalis kortikoszteroidokat) kezelésben részesülő betegeket gondosan monitorozni kell mellékvesekéregkárosodás tekintetében mind a kezelés alatt, mind a vorikonazol-kezelés leállításakor (lásd 4.4 pont).
Ranitidin (150 mg naponta kétszer)
[növeli a gyomor pH-t]
Vorikonazol Cmax és AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.


6.2 Inkompatibilitások

A vorikonazol infúzió nem adható ugyanazon az infúziós szereléken vagy kanülön keresztül alkalmazott egyéb intravénás készítménnyel együtt. A zsákot ellenőrizni kell, hogy az infúzió teljesen lefolyt-e. Amikor a vorikonazol infúzió teljesen lefolyt, a szerelék más intravénás készítmények beadására használható.

Vérkészítmények és rövid idő alatt alkalmazott koncentrált elektrolitoldatok: A vorikonazol-terápia megkezdése előtt az elektrolitzavarokat, mint a hypokalaemiát, a hypomagnesaemiát és a hypocalcaemiát korrigálni kell (lásd 4.2 és 4.4 pontok). A vorikonazol nem alkalmazható egyszerre vérkészítménnyel vagy semmilyen rövid idő alatt adott koncentrált elektrolitoldattal, még akkor sem, ha a két infúzió külön szerelékben fut.

Teljes parenterális táplálás: A teljes parenterális táplálás (TPN) megszüntetése nem szükséges vorikonazol-kezelés mellett, de külön infúziós szereléken keresztül kell beadni. Ha a beadás egy több lumenű katéteren keresztül történik, a TPN beadásához a katéter másik portját szükséges használni. A vorikonazolt nem szabad hígítani 4,2%-os nátrium-bikarbonát infúzióval. Más koncentrációkkal való kompatibilitás nem ismert.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Biztonságossági profil összefoglalása
A vorikonazol felnőttekre vonatkozó biztonságossági jellemzőit több mint 2000 személyt (ezek közül 1603 felnőtt beteg terápiás klinikai vizsgálatokban vett részt), valamint további 270, profilaktikus klinikai vizsgálatban részt vevő felnőttet tartalmazó integrált biztonságossági adatbázisra alapozzuk. Ez heterogén populáció, melyben malignus hematológiai betegségben szenvedők, oesophagealis candidiasisban és refrakter gombás fertőzésekben szenvedő HIV fertőzöttek, nem neutropéniás candidaemias ill. aspergillosisos betegek valamint egészséges önkéntesek is találhatók.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a látáskárosodás, láz, kiütés, hányás, émelygés, hasmenés, fejfájás, perifériás ödéma, kóros májfunkciós vizsgálati eredmények, légzési distressz és hasi fájdalom voltak.

Ezek a mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. Nem mutatkozott klinikailag jelentős különbség, ha a vizsgálat biztonságossági adatait kor, rassz vagy nem szerint elemezték.

A mellékhatások táblázatos felsorolása
Mivel a vizsgálatok többsége nyílt jellegű volt, az alábbi táblázat szervrendszerenként csoportosítva tartalmaz minden ok-okozati viszonyban lévő mellékhatást és azok gyakorisági kategóriáit 1873 felnőtt összevont terápiás (1603) és profilaktikus (270) vizsgálatok adatai alapján.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak szerint kerültek megadásra: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100-<1/10), nem gyakori (?1/1000-<1/100) és ritka (?1/10 000-<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vorikonazollal kezelt egyéneknél jelentett nemkívánt hatások:

Szervrendszer
Nagyon gyakori
?1/10
Gyakori
?1/100-<1/10
Nem gyakori
?1/1000-<1/100
Ritka
?1/10 000-<1/1000
Nem ismert gyakoriságú (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések

sinusitis
colitis pseudomembranosa


Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)




laphámsejtes carcinoma* (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

agranulocytosis1, pancytopenia, thrombocytopenia2, leukopenia, anaemia
csontvelő-elégtelenség, lymphadenopathia, eosinophilia
disszeminált intravascularis coagulatio

Immunrendszeri betegségek és tünetek


túlérzékenység
anaphylactoid reakció

Endokrin betegségek és tünetek


mellékvese-elégtelenség, hypothyreosis
hyperthyrosis

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek
peripheriás oedema
hypoglykaemia, hypokalaemia, hyponatraemia



Pszichiátriai kórképek

depresszió, hallucináció, szorongás, insomnia, agitáció, zavart állapot



Idegrendszeri betegségek és tünetek
fejfájás
convulsio, ájulás, tremor, fokozott izomtónus3, paraesthesia, somnolentia, szédülés
agyödéma, encephalopathia4, extrapyramidalis zavar5, perifériás neuropathia, ataxia, hypaesthesia, ízérzészavar
hepaticus encephalopathia, Guillain-Barre szindróma, nystagmus

Szembetegségek és szemészeti tünetek
látáskárosodás6
retinalis vérzés
látóideg rendellenesség7, papillaoedema8, oculogyriás krízis, diplopia, scleritis, blepharitis
opticus atrophia, cornea homály

A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei


halláscsökkenés, vertigo, tinnitus


Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

supraventricularis arrhythmia, tachycardia, bradycardia
kamrafibrilláció, kamrai extrasystolék, kamrai tachycardia, elektrokardiogramon QT megnyúlás, supraventricularis tachycardia
torsades de pointes, teljes atrioventricularis blokk, szárblokk, nodalis ritmus

Érbetegségek és tünetek

hypotensio, phlebitis
thrombophlebitis, lymphangitis


Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
respiratorikus distressz9
akut légzési distress szindróma, tüdőödéma



Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hasmenés, hányás, hasi fájdalom, émelygés
cheilitis, dyspepsia, székrekedés, gingivitis
peritonitis, pancreatitis, nyelvduzzanat, duodenitis, gastroenteritis, glossitis


Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
kóros májfunkciós vizsgálati eredmények
icterus, cholestaticus icterus, hepatitis10
májelégtelenség, hepatomegalia, cholecystitis, cholelithiasis


A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei
bőrkiütés
exfoliatív dermatitis, alopecia, maculopapularis bőrkiütés, pruritus, erythema
Stevens-Johnson-szindróma8, fototoxicitás, purpura, urticaria, allergiás dermatitis, papuláris bőrkiütés, macularis bőrkiütés, ekcéma
toxicus epidermalis necrolysis8, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)8, angiooedema, keratosis actinica*, pseudoporphyria, erythema multiforme, psoriasis, gyógyszerkiütés
cutan lupus erythematosus*
szeplők*, lentigo*
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

hátfájdalom
arthritis

periostitis*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

akut veseelégtelenség, haematuria
renalis tubularis necrosis, proteinuria, nephritis


Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
láz
mellkasi fájdalom, arcoedema11, asthenia, hidegrázás
reakció az infúzió helyén,
influenzaszerű betegség


Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

emelkedett kreatininszint a vérben
a vér karbamid-szintjének emelkedése, a vér koleszterinszintjének emelkedése


*A forgalomba hozatalt követően azonosított gyógyszer okozta mellékhatás
1 Beleértve: lázas neutropenia és neutropenia is.
2 Beleértve: immun thrombocytopeniás purpura is.
3 Beleértve: tarkómerevség és tetania is.
4 Beleértve: hypoxiás-ischaemiás encephalopathia és metabolikus encephalopathia is.
5 Beleértve: akathisia és parkinsonismus is.
6 Lásd a "Látáskárosodás" című bekezdést a 4.8 pontban.
7 A forgalomba hozatal után beszámoltak hosszan tartó opticus neuritisről. Lásd 4.4 pont.
8 Lásd 4.4 pont.
9 Beleértve: nehézlégzés és terheléses nehézlégzés is.
10 Beleértve: gyógyszer által okozott májkárosodás, toxikus hepatitis, hepatocellularis károsodás és hepatotoxicitás is.
11 Beleértve: periorbitalis oedema, ajak oedema és szájüregi oedema is.

Egyes mellékhatások leírása

Látáskárosodások
Klinikai vizsgálatokban a vorikonazollal kapcsolatban nagyon gyakoriak voltak a látáskárosodások (beleértve: homályos látás, fénykerülés, chloropsia, chromatopsia, színvakság, cyanopsia, szembetegség, gyűrűk látása a fényforrások körül, hemeralopia, oscillopsia, photopsia, scotoma scintillans, csökkent látásélesség, látási fényesség, látótér defectus, üvegtesti homályok és xanthopsia is). Ezek a látáskárosodások átmenetiek és teljes mértékben visszafordíthatók voltak, többségükben 60 percen belül spontán megszűntek, továbbá klinikailag szignifikáns, hosszútávú, a látásra gyakorolt hatások nem voltak megfigyelhetőek. Bizonyított, hogy a vorikonazol dózisok ismétlésével ez a hatás gyengül. A látáskárosodások általában enyhék voltak, ritkán vezettek a kezelés megszakításához, hosszútávú következménnyel pedig nem jártak. A látáskárosodások a nagyobb plazmakoncentrációval és/vagy dózissal hozhatók kapcsolatba.

A hatásmechanizmus ismeretlen, támadáspontja azonban valószínűleg a retinán belül van. Egészséges önkénteseken vizsgálva a vorikonazolnak a retina működésére kifejtett hatását, a vorikonazol csökkentette az elektroretinogram (ERG) hullám amplitudóját. Az ERG az elektromos impulzusokat méri a retinában. Az ERG változások a 29 napos kezelés során nem fokozódtak tovább, és a vorikonazol kezelés befejezésével teljes mértékben visszaállt az eredeti állapot.

A forgalomba hozatalt követően jelentések érkeztek hosszan tartó vizuális nemkívánatos eseményekről (lásd 4.4 pont).

Dermatológiai reakciók
A klinikai vizsgálatok során a dermatológiai reakciók nagyon gyakoriak voltak a vorikonazollal kezelt betegek körében, de ezek a betegek valamilyen súlyos alapbetegségben szenvedtek, és több különböző gyógyszert szedtek egyszerre. A kiütések többsége enyhe-közepesen súlyos volt. A vorikonazol-kezelés alatt a betegnél súlyos bőrreakciók (SCAR) alakultak ki, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) (nem gyakori), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) (ritka), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (ritka) és az erythema multiformét (ritka) is (lásd 4.4 pont).

Ha a betegen kiütések jelennek meg, gondos ellenőrzésre van szükség, és ha a laesiók progrediálnak, meg kell szakítani a vorikonazol adását. Fényérzékenységi reakciókat - például szeplők, lentigo és keratosis actinica - jelentettek, különösen hosszantartó kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

A bőr laphámsejtes carcinomájáról (beleértve az in situ cutan SCC-t vagy Bowen-kórt is) számoltak be olyan betegeknél, akik hosszantartó vorikonazol-kezelésben részesültek, mechanizmusát még nem határozták meg (lásd 4.4 pont).

Májfunkciós tesztek
A vorikonazol klinikai vizsgálatai során a normálérték felső határát több mint 3-szorosan meghaladó (nemkívánatos eseményt nem feltétlenül okozó) transzamináz-emelkedések összes előfordulása a vorikonazolt kapott felnőttek körében 18,0% (319/1768), a gyermekek körében 25,8% (73/283) volt, a terápiás és profilaktikus alkalmazások adatainak összesítése szerint. A májfunkciós értékek rendellenességei a magasabb plazmakoncentrációval és/vagy dózissal hozhatóak kapcsolatba. A rendellenes májfunkciós értékek az esetek túlnyomó részében normalizálódtak a kezelés során dózismódosítás nélkül vagy dózismódosítást, illetve a kezelés megszakítását követően. A vorikonazolt egyéb súlyos alapbetegségben szenvedő betegeknél kapcsolatba hozták súlyos májtoxicitás kialakulásával. Ezek között előfordult sárgaság, hepatitis és halált okozó májelégtelenség is (lásd 4.4 pont).

Infúziós szövődmények
Egészséges egyénekben a vorikonazol intravénás gyógyszerformájának infundálása során előfordultak anafilaxiás típusú reakciók, mint bőrpír, láz, izzadás, tachycardia, mellkasi szorítás, légszomj, ájulás, hányinger, viszketés és bőrkiütés. A tünetek rögtön az infúzió kezdetekor jelentkeztek (lásd a 4.4 pont).

Profilaxis
Egy nyílt, összehasonlító, multicentrikus vizsgálatban, amelyben felnőtt és serdülőkorú, korábbi igazolt vagy valószínűsíthető IFI (invazív gombás fertőzés) nélküli, allogén HSCT-recipiensek elsődleges profilaxisaként alkalmazott vorikonazolt és itrakonazolt hasonlították össze, a betegek 39,3%-nál jelentették a vorikonazol nemkívánatos események miatti végleges leállítását az itrakonazol kar betegeinek 39,6%-val szemben. A kezelés során kialakult hepatikus nemkívánatos események miatt a vizsgálati gyógyszer végleges leállítására került sor a vorikonazolt kapó betegek közül 50 (21,4%) és az itrakonazolt kapó betegek közül 18 betegnél (7,1%).

Gyermekek és serdülők
A vorikonazol biztonságosságát 288, 2 és 12 év közötti (169), illetve 12 és 18 év közötti (119) gyermeken vizsgálták, akik profilaktikus céllal (183), illetve terápiás céllal (105) kaptak vorikonazolt klinikai vizsgálatokban. A vorikonazol biztonságosságát további 158, 2-12 éves korú gyermek részvételével vizsgálták méltányossági alapon kiterjesztett használati programok keretében. Összességében, a vorikonazol biztonságossági profilja a gyermek populációban a felnőttekéhez volt hasonló. Azonban a felnőttekkel összehasonlítva, a gyermekgyógyászati betegeknél a klinikai vizsgálatokban egy, a nemkívánatos eseményként jelentett májenzim-emelkedés nagyobb gyakoriságára irányuló tendencia volt megfigyelhető (a transzamináz-emelkedés gyermekeknél 14,2%-ban, míg felnőtteknél 5,3%-ban fordult elő). A forgalomba hozatalt követő adatok alapján a bőrreakciók (különösen az erythema) előfordulása gyakoribb lehet a gyermekkorú betegeknél, mint a felnőtteknél. Egy méltányossági alapon kiterjesztett használati program keretében, ahol 22, 2 évnél fiatalabb beteg kapott vorikonazolt, az alábbi mellékhatásokat (nem zárható ki az összefüggés a vorikonazollal) jelentették: fényérzékenységi reakció (1), arrhythmia (1), pancreatitis (1), emelkedett bilirubinérték (1), májenzimek emelkedése