Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz. Fehér, vagy halványsárga színű steril por. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 g cefazolint tartalmaz (1,048 g cefazolin-nátrium formájában) injekciós üvegenként. Ismert hatású segédanyag Minden 1 g-os injekciós üveg megközelítőleg 2,1 mmol (48 mg) nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Segédanyagokat nem tartalmaz Javallat4.1 Terápiás javallatok A készítmény a következő, cefazolin-érzékeny kórokozók által okozott fertőzésekben javallt (lásd 5.1 pont): - alsó légúti fertőzések: krónikus bronchitis akut bakteriális exacerbációja, pneumonia - húgyúti fertőzések: akut pyelonephritis - bőr- és lágyrészfertőzések - endocarditis - szeptikémia Perioperativ profilaxis: a cefazolin perioperativ alkalmazása csökkentheti a postoperativ fertőzések incidenciáját kontaminált vagy potenciálisan kontaminált műtétek esetén. A cefazolin parenterális kezelést igénylő esetekben alkalmazandó. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket, protokollokat, módszertani ajánlásokat. Lehetőség szerint vizsgálni kell a kórokozó érzékenységét, de a kezelést az ilyen irányú vizsgálatok eredményeinek rendelkezésre állása előtt is meg lehet kezdeni. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Az adagolás a kórokozók érzékenységétől (lásd 5.1 pont) és a betegség súlyosságától függ. Adagolás Normál vesefunkciójú felnőttek Nagymértékben érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések A szokásos dózis naponta 1-2 g, két vagy három egyenlő adagra elosztva (8 vagy12 óránként egy adag). Kevésbé érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések A szokásos dózis naponta 3-4 g, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag). Súlyos fertőzésekben naponta legfeljebb 6 g adható, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag). Perioperativ profilaktikus alkalmazás Szennyeződés vagy potenciálisan szennyeződés kockázatával járó műtétek esetében a postoperativ fertőzés megelőzésére ajánlott dózisok a következők: a. 1-2 g intravénásan 30 perccel-1 órával a műtét kezdete előtt. b. Hosszú ideig tartó beavatkozás esetében 500 mg-1 g adható intravénásan a műtét alatt (a beadás a sebészeti beavatkozás időtartamától függően változtatható). c. 500 mg-1 g intravénásan 6-8 óránként a műtétet követő 24 órán keresztül. Fontos, hogy (1) a preoperativ dózist röviddel (30 perc-1 óra) a műtét elkezdése előtt adják be, így megfelelő antibiotikumszint lesz jelen a szérumban és a szövetekben, amikor az első bemetszést megejtik; és (2) a cefazolint - amennyiben szükséges - további, megfelelő időközönként adagolják a műtét alatt, annak érdekében, hogy elégséges antibiotikumszint legyen jelen azokban a várható időpontokban, amikor a legnagyobb mértékű a fertőző mikroorganizmus-expozíció. A dózisok ismétlése közötti ajánlott intervallum 4 óra (a preoperativ alkalmazás elkezdésétől számítva). A cefazolin profilaktikus alkalmazását a műtét után általában 24 órán belül le kell állítani. Szívműtétek esetében a cefazolin profilaktikus alkalmazása a klinikai helyzettől függően az operáció befejezését követő 48 órán keresztül is folytatódhat. Vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegek Megfelelő kezdő dózist kell alkalmazni. Az ezt követő dózisokat a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján kell megállapítani. Cefazolin fenntartó terápia vesekárosodott betegeknél Kreatinin-clearance (ml/perc) Szérum-kreatininszint (mg/100 ml) Napi adag Adagolási intervallum ? 55 ??1,5 szokásos dózis* változatlan 35-54 1,6-3,0 szokásos dózis* legalább 8 óra 11-34 3,1-4,5 a szokásos dózis fele 12 óra ? 10 ??4,6 a szokásos dózis negyede 18-24 óra * Normál vesefunkcióval rendelkező felnőtt betegek napi dózisa. Hemodializált betegek esetében az adagolás a dialízis körülményeitől függ. Lásd még 4.4 pont. Gyermekek és serdülők Nagymértékben érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések Naponta 25-50 mg/ttkg ajánlott, kettő-négy egyenlő adagra elosztva (6, 8 vagy 12 óránként egy adag). Kevésbé érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések Naponta legfeljebb 100 mg/ttkg ajánlott, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag). 1 hónaposnál fiatalabb, koraszülött csecsemők és újszülöttek Mivel az egy hónapos kor alatti csecsemők és újszülöttek esetében az alkalmazás biztonságosságát nem igazolták, a cefazolin alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott. Lásd még a 4.4 pont). Iránymutatások gyermekgyógyászati adagoláshoz Testtömeg 5 kg 10 kg 15 kg 20 kg 25 kg Naponta 25 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 12 óránként kell beadni 63 mg 125 mg 188 mg 250 mg 313 mg Naponta 25 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 8 óránként kell beadni 42 mg 85 mg 125 mg 167 mg 208 mg Naponta 25 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 6 óránként kell beadni 31 mg 62 mg 94 mg 125 mg 156 mg Naponta 50 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 12 óránként kell beadni 125 mg 250 mg 375 mg 500 mg 625 mg Naponta 50 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 8 óránként kell beadni 83 mg 166 mg 250 mg 333 mg 417 mg Naponta 50 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 6 óránként kell beadni 63 mg 125 mg 188 mg 250 mg 313 mg Naponta 100 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 8 óránként kell beadni 167 mg 333 mg 500 mg 667 mg 833 mg Naponta 100 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 6 óránként kell beadni 125 mg 250 mg 375 mg 500 mg 625 mg Vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők Megfelelő kezdő dózist kell alkalmazni. Az ezt követő dózisokat a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján kell beállítani. Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 70-40 ml/perc) szenvedő gyermekek és serdülők számára a normál napi dózis 60%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 12 óránként kell beadni. Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 40-20 ml/perc) szenvedő gyermekek és serdülők számára a normál napi dózis 25%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 12 óránként kell beadni. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 20-5 ml/perc) szenvedő gyermekek és serdülők számára a normál napi dózis 10%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 24 óránként kell beadni. Ezen iránymutatások a kezdő dózisokra vonatkoznak. Lásd még a 4.4 pont. Idősek Normál vesefunkciójú időseknél nincs szükség dózismódosításra. A kezelés időtartama A betegség lefolyásától függ. Az alkalmazás módja A Cefazolin Sandoz 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz készítmény adható mély intramuscularis (im.) injekció, lassú intravénás (iv.) injekció vagy lassú intravénás infúzió formájában. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Egyéb béta-laktám antibakteriális szerekkel (pl. penicillin, monobaktámok és karbapenemek) szembeni súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) az anamnézisben. 1 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésekor oldószerként nem szabad lidokain-oldatot használni. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Túlérzékenységi reakciók Allergiára hajlamos betegeknél a cefazolint kellő körültekintés mellett kell alkalmazni. Különleges körültekintés szükséges allergiás diathesis, asthma bronchiale vagy szénanátha esetén. A cefazolin alkalmazása előtt a betegeknél ellenőrizni kell, hogy valaha kialakult-e náluk egyéb béta-laktámokkal (penicillin vagy cefalosporin) szembeni túlérzékenységi reakció. Azoknál a betegeknél, akiknél allergiás reakció jelentkezik, a készítmény alkalmazását le kell állítani és megfelelő tüneti terápiát kell kezdeni. Figyelembe kell venni az egyéb cefalosporinokkal létrejövő, valamint a penicillinekkel esetenként bekövetkező keresztallergiákat. Penicillinnel szembeni igazolt túlérzékenység esetén számolni kell a más béta-laktámokkal, pl. cefalosporinokkal létrejövő keresztallergiával. Minden egyéb béta-laktám antibakteriális szerhez hasonlóan, a cefazolin esetében is beszámoltak súlyos, esetenként halálos túlérzékenységi reakciókról. Súlyos túlérzékenységi reakciók jelentkezésekor a cefazolin-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell tenni. A cefazolin alkalmazása előtt meg kell állapítani, hogy a betegnek volt-e korábban súlyos túlérzékenységi reakciója cefazolinnal, más cefalosporinnal vagy bármilyen egyéb típusú béta-laktám antibiotikummal szemben. Akkor is körültekintés szükséges, ha a cefazolint olyan betegnek adják, akinek anamnézisében egyéb béta-laktám készítményekkel szembeni nem súlyos túlérzékenységi reakció található. Antibiotikummal összefüggő pseudomembranosus colitis Majdnem minden antibiotikum esetében beszámoltak antibiotikum által okozott colitis eseteiről, amelyek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet (lásd 4.8 pont). Ezért fontos erre a diagnózisra is gondolni azoknál a betegeknél, akik antibiotikum alkalmazása alatt vagy után hasmenést tapasztalnak. Antibiotikumhoz társuló colitis esetén a cefazolin alkalmazását azonnal le kell állítani, orvoshoz kell fordulni és megfelelő kezelést kell elindítani. Ilyen esetben a perisztaltikát csökkentő gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt. Vesekárosodás Közepesen súlyos és súlyos vesekárosodás esetén, amikor a glomerulusfiltrációs ráta 55 ml/perc alatti érték, várható a cefazolin akkumulációja, ezért az adagot ennek megfelelően csökkenteni kell vagy meg kell nyújtani az adagolási intervallumot (lásd 4.2 pont). Bár a cefazolin ritkán okoz vesekárosodást, mégis ajánlott a vesefunkció ellenőrzése, főként olyan, súlyos betegségben szenvedőknél, akik maximális mennyiséget kapnak, illetve azon betegeknél, akiket egyidejűleg más, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel, pl. aminoglikozidokkal vagy nagyhatású diuretikumokkal (pl. furoszemid, etakrinsav) kezelnek. Hosszú távú vagy nagy dózisokkal végzett terápia Hosszú távú vagy nagy dózisokkal végzett kezelés során egyes szervek, többek között a vese, a máj és haemopoieticus rendszer működésének rendszeres vizsgálata ajánlott. Emelkedett májenzim-szintekről és vérkép ltérésekről beszámoltak (lásd 4.8 pont). Hypertensióban, illetve szívelégtelenségben szenvedő betegeknél figyelembe kell venni az oldatos injekció nátriumtartalmát. Intratekális alkalmazás Intratekálisan nem alkalmazható. A cefazolin intratekális alkalmazását követően a központi idegrendszer súlyos intoxikációjáról (köztük convulsiókról) számoltak be. Bakteriális rezisztencia és felülfertőzések A cefazolinnal történő tartós kezelés elősegítheti a cefazolin-rezisztens kórokozók elszaporodását. A betegeknél szorosan monitorozni kell az esetleges felülfertőzések kialakulását. Amennyiben a felülfertőzés kialakul, megfelelő intézkedéseket kell életbe léptetni (lásd 4.8 pont). Vérzési rendellenességek Kivételes esetekben a cefazolin-kezelés során előfordulhatnak véralvadási zavarok. Azok a betegek fokozottan veszélyeztetettek, akiknél fennállnak K-vitamin-hiányt okozó, illetve a véralvadást befolyásoló rizikótényezők (parenterális táplálás, étrendbeli hiányosságok, vese- vagy májkárosodás, thrombocytopenia). Egyes, vérzéseket okozó vagy súlyosbító betegségek egyidejű fennállása esetén (pl. hemofília, gyomor- és nyombélfekély) is felléphet a véralvadás zavara. Ezen betegségek fennállása esetén ellenőrizni kell a betegnél a Quick-értéket. Csökkent érték esetén K-vitamin-pótlás szükséges (10 mg/hét). Gyermekek Egy hónaposnál fiatalabb koraszülöttek és csecsemők A cefazolin adása nem javallt koraszülötteknek és 1 hónaposnál fiatalabb csecsemőknek, mivel ezen betegcsoportra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, és nem bizonyított a készítmény biztonságossága. Nátrium A készítmény 48 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,4 % ának felnőtteknél. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Cefazolin Sandoz nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mellékhatások azonban előfordulhatnak (lásd még 4.8 pont), amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei A túladagolás fájdalmat, gyulladásos reakciókat és phlebitist okozhat az injekció helyén. Nagyon nagy adagú, parenterális alkalmazás mellett a cefalosporinok vertigót, paraesthesiát és fejfájást okozhatnak. A cefalosporinok túladagolása görcsrohamokat okozhat, elsősorban vesebetegeknél. Túladagolás esetén a következő laboratóriumi eltérések alakulhatnak ki: a kreatinin, karbamid-nitrogén, májenzimek és bilirubin szintjének emelkedése; pozitív Coombs-teszt, thrombocytosis és thrombocytopenia, eosinophilia, leukopenia, valamint megnyúlt prothrombin-idő. A túladagolás kezelése Görcsrohamok fellépése esetén a gyógyszer alkalmazását azonnal abba kell hagyni. Antiepileptikumok alkalmazása szükségessé válhat. A vitális funkciók és a releváns laboratóriumi vizsgálatok szoros ellenőrzése szükséges. Egyéb kezelésre nem reagáló, súlyos túladagolás esetén hemodialízis és hemoperfúzió kombinációja előnyös lehet, de ezt még nem igazolták. A peritoneális dialízis hatástalan. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Egyidejű alkalmazás ellenjavallt Antibiotikumok A cefazolin nem alkalmazható egyidejűleg olyan antibiotikumokkal, amelyek bakteriosztatikus hatásmechanizmusúak (pl. tetraciklinek, szulfonamidok, eritromicin, klóramfenikol), mivel in vitro vizsgálatok során antagonisztikus hatásokat figyeltek meg. Egyidejű alkalmazás nem ajánlott Probenecid A cefazolin vesén át történő kiürülése csökken, ha probeniciddel egyidejűleg alkalmazzák. Elővigyázatossági intézkedések K1-vitamin Egyes cefalosporinok, mint a cefamandol, cefazolin és cefotetán megzavarhatják a K1-vitamin metabolizmusát, elsősorban a K1-vitamin-hiányban szenvedő betegeknél. Ilyen esetben K1-vitamin-pótlásra lehet szükség. Antikoagulánsok A cefalosporinok nagyon ritkán a véralvadás zavarát okozhatják (lásd 4.4 pont). Orális antikoagulánsok vagy nagy dózisú heparin egyidejű alkalmazása esetén monitorozni kell a véralvadási paramétereket. Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor az antibiotikumokkal kezelt betegeknél kimutatható volt az orális antikoagulánsok hatásának fokozódása. Kockázati tényezőknek tűnnek a fertőzés és a gyulladás körülményei, a beteg életkora, valamint általános állapota. Ilyen körülmények között nehéz megállapítani, hogy a fertőző betegség, illetve annak kezelése milyen mértékben járul hozzá a kóros INR-értékek kialakulásához. Néhány antibiotikumosztály azonban nagyobb mértékben érintett ebben, többek között a fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, a kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. Nephrotoxicus gyógyszerek Nem zárható ki annak lehetősége, hogy bizonyos antibiotikumok (pl. aminoglikozidok, kolisztin, polimixin B), a jódozott kontrasztanyagok, a platina-tartalmú gyógyszerek, a nagy dózisú metotrexát, egyes antivirális gyógyszerek (pl. ciklovirek, foszkarnet), a pentamidin, a ciklosporin, a takrolimusz és a vízhajtók (pl. furoszemid) nephrotoxicus potenciálja fokozódhat. Amennyiben ezeket a gyógyszereket a cefazolinnal egyidejűleg alkalmazzák, a vesefunkciós paramétereket rendszeresen kell ellenőrizni. Labordiagnosztikai vizsgálatok A vizelet cukorkoncentrációját kimutató laboratóriumi vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak, amennyiben a vizsgálat Benedict-oldattal, Fehling-oldattal vagy Clinitest tablettával történik. A cefazolin ugyanakkor nem befolyásolja az enzimatikus vizeletcukor-teszteket. Mind a direkt, mind az indirekt Coombs-teszt álpozitív eredményt adhat, pl. olyan újszülötteknél, akiknek az édesanyját cefalosporinokkal kezelték. 6.2 Inkompatibilitások A cefazolin inkompatibilis az alábbi vegyületekkel: amikacin-diszulfát, amobarbitál-nátrium, aszkorbinsav, bleomicin-szulfát, kalcium-glükoheptonát, kalcium-glükonát, cimetidin-hidroklorid, kolisztin-metánszulfonát-nátrium, eritromicin-glükoheptonát, kanamicin-szulfát, oxitetraciklin-hidroklorid, pentobarbitál-nátrium, polimixin B-szulfát, tetraciklin-hidroklorid. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások a gyakoriság csökkenő sorrendje szerint vannak felsorolva: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerint csökkenő sorrendben kerülnek megadásra. Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori: Oralis candidiasis Ritka: Genitalis candidiasis, vaginitis. Bármely más antibiotikumhoz hasonlóan a tartós vagy ismételt alkalmazás felülfertőzéshez, a rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. Rhinitis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka: Leukopenia, granulocytopenia, agranulocytosis, neutropenia, thrombocytopenia, leukocytosis, granulocytosis, monocytosis, lymphocytopenia, basophilia, eosinophilia és haemolyticus anaemia volt tapasztalható a vérképben. Ezek a hatások ritkák és reverzibilisek. Nagyon ritka: Véralvadási zavarok a vérplazmában és ennek következtében vérzések* (lásd 4.4 pont) Ezen tünetek szempontjából elsősorban azok a betegek veszélyeztetettek, akik K-vitamin-hiányban szenvednek, akiknél véralvadási zavarokat okozó állapotok állnak fenn (parenterális táplálás, étrendbeli hiányosságok, vese- vagy májkárosodás, thrombocytopaenia), illetve vérzéseket okozó vagy súlyosbító betegségekben szenvednek (pl. hemofília, gyomor- vagy nyombélfekély). Immunrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Allergiás bőrreakciók, úgymint erythema, urticaria és pruritus Nem gyakori: Súlyos túlérzékenységi reakciók, pl. angioneuroticus oedema és gyógyszerláz. Nagyon ritka: Életet veszélyeztető anafilaxiás sokk** (a légutak beszűkülésével járó gégeduzzanat, szapora szívverés, légszomj, vérnyomásesés, nyelvduzzanat, analis pruritus, genitalis pruritus, arcödéma), ami azonnali intenzív ellátást igényel. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Ritka: Hyperglykaemia, hypoglykaemia Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Görcsrohamok § (vesekárosodásban szenvedő, indokolatlanul nagy dózisokkal kezelt betegeknél) Ritka: Szédülés Nem ismert: Fejfájás, vertigo, paraesthesia, központi idegrendszeri izgalommal járó állapotok, myoclonus. Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: Thrombophlebitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetei Ritka: Pleuralis effusio, dyspnoe vagy légzési elégtelenség, köhögés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Hányinger, hányás, hasmenés, puffadás, hasi fájdalom#M Ritka: Anorexia Nagyon ritka: Pseudomembranosus colitis+ (ezt a szövődményt azonnal kezelni kell, ha az antibiotikum-kezelés alatt hasmenés jelentkezik) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Ritka: A glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT/ASAT), a glutamát-piruvát-transzamináz (GPT/ALAT) vagy az alkalikus foszfatáz, a gamma-glutamil-transzferáz, a bilirubin és/vagy a laktát-dehidrogenáz szintjének átmeneti emelkedése, reverzibilis hepatitis és cholestaticus icterus A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: Bőrkiütés Nem gyakori: Erythema, erythema multiforme, urticaria, angiooedema Ritka: Toxicus epidermalis necrolysis, Stevens-Johnson-szindróma Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka: Nephrotoxicitás, interstitialis nephritis és más vesebetegségek$, nem meghatározott nephropathia, proteinuria, a vér karbamid-nitrogén (BUN) szintjének átmeneti emelkedése és veseműködési rendellenesség, általában azoknál a betegeknél, akik egyéb, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszereket kapnak. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nagyon ritka: Vulvovaginalis pruritus Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: Fájdalom az intramuscularis injekció beadási helyén, esetenként indurációval Nem gyakori: Phlebitis, thrombophlebitis Ritka: Általános rosszullét, kimerültség, mellkasi fájdalom * Azon betegek veszélyeztetettek, akiknél fennálló kockázati tényezőik K-vitamin-hiányhoz vezetnek vagy befolyásolnak egyéb véralvadási mechanizmusokat, valamint azok, akiknek betegsége vérzést válthat ki vagy azt fokozhatja. ** ami azonnali, megfelelő sürgősségi intézkedéseket igényelhet. § Különösen vesebetegség fennállása mellett bekövetkező túladagolás vagy nem megfelelő adagolás esetén. #M Legtöbb esetben a tünetek enyhe lefolyásúak és gyakran a kezelés alatt, vagy más esetekben a kezelés leállítását követően megszűnnek. + Orvoshoz kell fordulni, ha a cefazolin-kezelés alatt vagy után súlyos és tartós hasmenés jelentkezik, mivel ezek súlyos betegség (pseudomembranosus colitis) jelei lehetnek, amelyet azonnal kezelni kell. A betegnek nem szabad saját magát gyógyszereznie, perisztaltikát csökkentő gyógyszerekkel. $ többnyire kritikus állapotban lévő betegeknél, akik többféle gyógyszert kaptak. Amennyiben cefazolin-kezelés alatt vagy után súlyos, perzisztáló hasmenés alakul ki, orvoshoz kell fordulni, mivel ez egy súlyos, azonnali ellátást igénylő betegség (pseudomembranosus colitis) tünete lehet, ami azonnali (pl. 4-szer 250 mg vankomicin) kezelést igényel. A beteg ne alkalmazzon saját elhatározásból semmilyen perisztaltikát befolyásoló gyógyszert (lásd 4.4 pont). Tartós vagy ismételt cefalosporin-kezelés hatására a rezisztens kórokozók (baktériumok vagy gombák) felülfertőzhetnek vagy elszaporodhatnak (szájpenész, moniliasis vaginalis). A cefalosporinok tartós alkalmazása a cefalosporin-rezisztens baktériumok, főként az Enterobacter-, Citrobacter-, Pseudomonas-, Enterococcus-, valamint a Candida-fajok elszaporodását okozhatja, ami felülfertőzésekhez, vagy a rezisztens mikroorganizmusok, illetve élesztőgombák kolonizációjához vezethet (lásd 4.4 pont). Vizsgálatok A GOT, a GPT, a vér karbamid- és alkalikusfoszfatáz-szintjének átmeneti emelkedése vese-, illetve májkárosodásra utaló klinikai bizonyítékok nélkül. Állatkísérletes adatok azt igazolták, hogy a cefazolinnal kapcsolatosan fennáll a nephrotoxicitás lehetősége. Bár embereknél nem bizonyították, ezt a lehetőséget figyelembe kell venni, elsősorban a tartósan nagy dózisokkal kezelt betegeknél. Ritkán interstitialis nephritis és nem meghatározott nephropathiák eseteiről számoltak be. Az érintett betegek súlyos betegségekben szenvedtek, és számos gyógyszert kaptak. A cefazolin szerepét az interstitialis nephritis és egyéb nephropathiák kialakulásában nem igazolták. Ritka esetekben az alábbiakról számoltak be: Csökkent hemoglobinszint és/vagy hematokritértékek, anaemia, agranulocytosis, aplasticus anaemia, pancytopenia és haemolyticus anaemia. Az alábbi esetekről számoltak be bizonyos cefalosporinokkal végzett kezelés során: rémálmok, vertigo, hiperaktivitás, idegesség vagy szorongás, álmatlanság, aluszékonyság, gyengeség, hőhullámok, színlátás zavarok, zavartság, epileptogén epizódok. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: szisztémás alkalmazású antibakteriális szerek, egyéb béta-laktám antibiotikumok, első generációs cefalosporinok ATC kód: J01DB04 Hatásmechanizmus Minden cefalosporin (béta-laktám antibiotikum) gátolja a sejtfalképződést és szelektív inhibitora a peptidoglikán-szintetáznak. A mechanizmus első lépése a gyógyszer sejtreceptorokhoz kötődése (penicillinkötő fehérjék). A kötődés létrejötte után a transzpeptidáz-reakció gátlás alá kerül, megakadályozva a peptidoglikán szintézisét. Ez a folyamat a baktérium líziséhez vezet. A rezisztencia mechanizmusa A béta-laktám antibiotikumokban található egy úgynevezett béta-laktám gyűrű, ami elengedhetetlen az antimikrobiális hatáshoz. Ha ez a gyűrű felhasad, az antibiotikus hatás elvész. Számos baktériumfaj rendelkezik olyan enzimekkel (béta-laktamázok), amelyek felhasíthatják ezt a gyűrűt, és ezzel rezisztenssé válnak az ilyen típusú antibiotikumokkal szemben. Minden cefalosporinhoz és egyéb béta-laktamáz antibiotikumhoz hasonlóan, az egyes baktériumcsoportoknál a rezisztencia eltérő mechanizmusai alakulnak ki, többek között: a célkórokozó változásai (penicillinkötő proteinek, PBP-k), a molekula közepének béta-laktamázok általi enzimatikus lebontása, a célkórokozó megváltozott hozzáférhetősége. A cefalosporinok és penicillinek között keresztrezisztencia áll fenn. Az indukálható, kromoszómához kötött béta-laktamázokat termelő Gram-negatív mikroorganizmusokat, mint pl. az Enterobacter spp., Serratia spp., Citrobacter spp. és Providencia spp., cefazolinra rezisztensnek kell tekinteni, in vitro érzékenységük ellenére. Az érzékenységi vizsgálatok határértékei A minimális gátló koncentráció (Minimum Inhibitory Concentration, MIC) határértékeket az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) állapította meg az alábbiak szerint: Mikroorganizmus Határérték (mg/l) É M R Staphylococcus spp. Megjegyzés1 - Megjegyzés1 Streptococcus fajok A, B, C és G csoport Megjegyzés2 - Megjegyzés2 Streptococcus viridians csoport ? 0,5 - 0,5 Nem fajfüggő határértékek ? 1 > 2 É=érzékeny, M=mérsékelten érzékeny, R=rezisztens. 1A Staphylococcusok cefalosporin-érzékenységét a cefoxitin-érzékenység alapján becsülték meg. 2Az A, B, C és G csoportú béta-hemolizáló Streptococcusok béta-laktám-érzékenyégét a penicillin-érzékenység alapján állapították meg. Mikrobiológiai érzékenység A kiválasztott fajoknál a szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzi területektől és időtől függően változhat, ezért ajánlatos a rezisztenciára vonatkozó helyi információkat beszerezni, főként súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a gyógyszer alkalmazása - legalábbis néhány típusú fertőzés esetében - megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet Haemophilus influenzae ?éta-hemolizáló Streptococcusok, A, B, C és G csoport Streptococcus pneumoniae Staphylococcus epidermidis (meticillin-érzékeny) Eredendően rezisztens fajok Citrobacter spp. Enterobacter spp. (Enterobacter cloacae, Enterobacter aerogenes) Morganaella morganii Proteus stuartii Proteus vulgaris Pseudomonas aeruginosa Serratia spp. Staphylococcus, meticillin-rezisztens Indol-pozitív Proteus spp. Klebsiella pneumoniae Proteus mirabilis Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A cefalosporinokra vonatkozó legfontosabb, in vivo hatásossággal összefüggő, farmakokinetikai-farmakodinámiás index a két gyógyszeralkalmazás közötti intervallum azon százaléka, amely alatt a szabad cefazolin koncentrációja az adott célfajokra vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) érték felett marad (vagyis %T>MIC). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A cefazolin parenterálisan alkalmazandó. A maximális szérumszinteket im. injekciót követően 30-75 perccel éri el. Szérumkoncentrációk (µg/ml) intramuscularis adagolást követően Adag 30 perc 1 óra 2 óra 4 óra 6 óra 8 óra 500 mg 36,2 36,8 37,9 15,5 6,3 3 1 g 60,1 63,8 54,3 29,3 13,2 7,1 Szérumkoncentrációk (µg/ml) 1 g intravénás adagolását követően 5 perc 15 perc 30 perc 1 óra 2 óra 4 óra 188,4 135,8 106,8 73,7 45,6 16,5 A cefazolin kb. 65-92%-a kötődik plazmafehérjékhez. A cefazolin nagyon jól penetrál különböző szövetekbe, beleértve a vázizomzatot, a szívizomzatot, a csontszövetet, az epét és az epehólyag szövetét, az endometriumot és a hüvely szövetét. A cefazolin átjut a méhlepényen és az anyatejbe is kiválasztódik. A liquor cerebrospinalisba és a csarnokvízbe nem jut át kielégítő módon. A cefazolin nem metabolizálódik. Az alkalmazott adag nagy része glomerulusfiltráció révén, mikrobiológiailag aktív formában ürül a vizelettel. Kisebb hányada az epével ürül. A plazmából történő elimináció felezési ideje kb. 2 óra; vesekárosodásban szenvedő betegeknél a felezési idő megnyúlhat. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A cefazolin akut toxicitása alacsony. Intravénás alkalmazást követően az LD50-érték állatfajtól függően 2200 és 3900 mg/ttkg közötti. Kutyáknak és patkányoknak 1-6 hónapig, különböző injektálási módszerekkel adott cefazolin nem gyakorolt számottevő hatást a biokémiai és a hematológiai paraméterekre. Egyes vizsgálatokban neurotoxicitás tüneteit figyelték meg. Intramuscularis injekció beadása után a beadás körüli terület nem jól viselte a cefazolint. Nyulakon végzett vizsgálatok megállapításai szerint a célszerv a vese; patkányokon és kutyákon végzett kísérletekben ezt nem figyelték meg. A cefazolin nem mutatott teratogén hatást, és nem befolyásolta az általános reproduktív funkciókat. Mutagenitási és karcinogenitási vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1,048 g por színtelen, átlátszó, lepattintható műanyag védőlappal, rolnizott alumínium kupakkal és halogenizált izobutén-izopropén gumidugóval lezárt, színtelen, III-as típusú injekciós üvegbe töltve. 50 db injekciós üveg dobozban (kórházi csomagolás). 6.6 A megsemmisítésére vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A Cefazolin Sandoz 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz steril por, ezért a beadás előtt fel kell oldani. Az oldáshoz alkalmazott oldószer térfogata az alkalmazás módjától függ. Az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Lásd 6.3 pont. Intramuscularis injekció A Cefazolin Sandoz feloldását a következő, kompatibilis oldószerek valamelyikével kell elvégezni, az alábbi hígítási táblázat alapján: - injekcióhoz való víz - 0,9%-os nátrium-klorid-oldat - 0,5%-os lidokain-hidroklorid-oldat. Az injekciós üveget addig kell rázni, amíg a por teljesen feloldódik. Feloldási/hígítási táblázat intramuscularis injekcióhoz Injekciós üvegenkénti tartalom Hozzáadandó oldószer mennyisége Körülbelüli koncentráció 1 g 4 ml 250 mg/ml Intravénás injekció A Cefazolin Sandoz feloldását a következő, kompatibilis oldószerek valamelyikével kell elvégezni, az alábbi hígítási táblázat alapján: - injekcióhoz való víz - 0,9%-os nátrium-klorid-oldat Az 0,5%-os lidokain-hidroklorid-oldattal feloldott készítmény nem adható be intravénásan. Feloldási/hígítási táblázat intravénás injekcióhoz Injekciós üvegenkénti tartalom Hozzáadandó oldószer mennyisége Körülbelüli koncentráció 1 g 4 ml 250 mg/ml A Cefazolin Sandozt lassan, három-öt perc alatt kell beadni. Az oldatot semmilyen körülmények között nem szabad 3 percnél rövidebb idő alatt beadni. A beadás történhet közvetlenül a vénába, vagy egy kanülön keresztül, amellyel intravénás oldatot is bejuttatnak a beteg szervezetébe. Intermittáló és folyamatos intravénás infúzió A cefazolin közvetlenül, intravénásan, folyamatos vagy intermittáló infúzióként is beadható. A Cefazolin Sandoz már folyamatban lévő intravénás terápiával kombinációban is alkalmazható, akár az elsődleges tartályon keresztül, akár második infúziós tartályból beadva. A Cefazolin Sandozt először az intravénás injekcióhoz kompatibilisként meghatározott oldószerek valamelyikével fel kell oldani. A további hígítást a következő, kompatibilis oldószerek valamelyikével kell elvégezni, az alábbi hígítási táblázat alapján: - 0,9%-os nátrium-klorid-oldat - injekcióhoz való víz Hígítási táblázat intermittáló és folyamatos intravénás infúzióhoz Injekciós üvegenkénti tartalom Feloldás Hígítás Körülbelüli koncentráció A minimálisan szükséges oldószer mennyisége A hozzáadandó oldószer mennyisége 1 g 4 ml 50 ml-100 ml 10 mg/ml-19 mg/ml Az injekciós üveghez adja hozzá a feloldáshoz szükséges oldat ajánlott mennyiségét, majd alaposan rázza fel az injekciós üveget, amíg annak tartalma teljesen feloldódik. Beadás előtt az oldatot szabad szemmel meg kell vizsgálni. Kizárólag tiszta, részecskéktől mentes oldat használható fel. A hígított oldatok elkészítéséhez frissen elkészített oldószert használjon. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Bármilyen fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 ?C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Felbontatlan csomagolásban: 3 év Elkészítés után: Az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Az elkészített oldat fizikai és kémiai stabilitása 25 oC-on 24 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig eltelt idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C-8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát. Alacsony hőmérsékleten (2 °C -8 °C) történő tárolás közben az oldatban kristályok képződhetnek, amely folyamat szobahőmérsékleten visszafordítható. Alkalmazás előtt várja meg, amíg a hűtőszekrényből kivett oldatban a kristályok teljesen feloldódnak. Kizárólag tiszta, részecskéktől mentes oldat alkalmazható. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Sandoz GmbH Biochemiestrasse 10., A-6250 Kundl Ausztria 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-6668/02 (50×) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. január 1. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. június 10. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2020. július 25. 10 OGYÉI/34845/2020 2. verzió Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az állatkísérletes vizsgálatok a reprodukcióra kifejtett toxicitás tekintetében nem utalnak sem direkt, sem indirekt káros hatásokra. Nincs kellő tapasztalat a cefazolin humán alkalmazásáról terhesség során, ráadásul átjut a méhlepényen, ezért terhességben, különösképpen az első trimeszterben kizárólag a lehetséges kockázatok és előnyök alapos mérlegelését követően alkalmazható. A cefazolin terhesség alatti alkalmazása lehetőleg kerülendő, kivéve, ha ez egyértelműen szükséges. Szoptatás A cefazolin nagyon kis koncentrációkban jut be az anyatejbe, ezért terápiás dózisok mellett nem várható magzatra gyakorolt hatás. A szoptatott csecsemőnél szenzitizációt és bélflóraeltéréseket, valamint Candida-fertőzést okozhat. Amennyiben a csecsemőnél a szoptatás alatt hasmenés vagy candidiasis jelentkezik, az anyának abba kell hagynia a szoptatást, vagy le kell állítani nála a cefazolin alkalmazását. Termékenység Állatkísérletes vizsgálatokban nem tapasztaltak termékenységre gyakorolt hatást. |