Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Sötétrózsaszínű, mindkét oldalán domború, hosszúkás 15,9-16,6 mm hosszúságú és 5,8-7,0 mm vastagságú filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 400 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin-hidroklorid formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag mikrokristályos cellulóz kroszkarmellóz-nátrium magnézium-sztearát Filmbevonat hipromellóz 6 mPa•s makrogol 4000 titán-dioxid (E171) vörös vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok A Moxibiot 400 mg filmtabletta 18 éves és idősebb betegeknél az alábbi, moxifloxacinra érzékeny baktériumok által okozott fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont). Az alábbi javallatokban a Moxibiot 400 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek: * akut bakteriális sinusitis; * krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleérte - akut exacerbatiója. Az alábbi javallatokban a Moxibiot 400 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha ilyen fertőzések kezdeti kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek vagy hatástalanoknak bizonyultak: * területen szerzett pneumonia, kivéve a súlyos eseteket; * enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladásos betegség (azaz a belső női nemi szervek fertőzései, beleértve a salpingitist és az endometritist is), kísérő tubo-ovarialis vagy kismedencei tályog nélkül. A Moxibiot 400 mg filmtabletta monoterápiában nem ajánlott az enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladásos betegség kezelésére, hanem egyéb megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporinnal) kombinációban kell adni a Neisseria gonorrhoeae növekvő moxifloxacin-rezisztenciája miatt, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható (lásd 4.4 és 5.1 pont). A Moxibiot 400 mg filmtabletta a terápia befejezésére is adható olyan betegeknek, akik javulást mutattak a kezdeti intravénás moxifloxacin-kezelés alatt az alábbi indikációknál: * területen szerzett pneumonia; * szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések A Moxibiot 400 mg filmtabletta nem alkalmazható kezdő terápiaként semmilyen típusú bőr- és lágyrészfertőzésben, illetve súlyos, területen szerzett pneumoniában. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az ajánlott adag egy 400 mg-os filmtabletta naponta egyszer. Vese-/májkárosodásban szenvedő betegek Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban szenvedő, vagy krónikus dialízisben részesülő - azaz hemodializált vagy folyamatos ambuláns peritoneális dialízissel kezelt - betegek esetében nem szükséges dózismódosítás (részletesebben lásd 5.2 pont). Májkárosodásban szenvedő betegekről nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3 pont). Idősek és egyéb különleges betegcsoportok Idősebb vagy alacsony testtömegű betegek esetében nem szükséges dózismódosítás. Gyermekek és serdülők A moxifloxacin gyermekek és serdülők számára (18 év alatt) ellenjavallt. A moxifloxacin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A filmtablettát egészben, elegendő folyadékkal kell lenyelni; étkezésektől függetlenül szedhető. Az alkalmazás időtartama A Moxibiot 400 mg filmtablettát az alábbi kezelési időtartamokon keresztül kell alkalmazni: * krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbatiója 5-10 nap * területen szerzett pneumonia 10 nap * akut bakteriális sinusitis 7 nap * enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladásos betegség 14 nap A klinikai vizsgálatok során Moxibiot 400 mg filmtablettát legfeljebb 14 napos kezelés során tanulmányozták. Szekvenciális (intravénás alkalmazást követő per os) kezelés Szekvenciális terápiát értékelő klinikai vizsgálatokban a legtöbb beteget területen szerzett pneumonia esetén 4 napon belül, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések esetén 6 napon belül állították át intravénás kezelésről per os kezelésre. Az intravénás és a per os kezelés teljes, ajánlott időtartama területen szerzett pneumonia esetén 7-14 nap, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések esetén 7-21 nap. Az egyes indikációkban ajánlott dózist (400 mg, naponta egyszer), valamint kezelési időtartamot nem szabad túllépni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont); * 18 éves kor alatti betegek; * ha a beteg anamnézisében a kinolonkezeléssel összefüggő ínkárosodás/ínbetegség szerepel. A moxifloxacin adását követően a preklinikai vizsgálatok során és embereknél is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT-megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is: * veleszületett, vagy dokumentáltan, szerzett QT-szakasz megnyúlás; * a só-víz háztartás zavaraiban, különösen nem korrigált hypokalaemia esetében, * klinikailag jelentős bradycardiában, * klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval, * akinek az anamnézisében tünetekkel járó szívritmuszavar szerepel. A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT-szakaszt (lásd még 4.5 pont). A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh C), és olyan betegeknél, akiknek a transzaminázszintje magasabb a normál tartomány felső határának ötszörösénél. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). A moxifloxacin-kezelés előnyeinek - mindenekelőtt a csekély súlyosságú fertőzések esetében - egyensúlyban kell lenniük a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal. A QTc intervallum megnyúlása és az ezzel potenciálisan összefüggő klinikai állapotok A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél az elektrokardiogram QTc-intervallumának megnyúlását idézi elő. A klinikai vizsgálati program során regisztrált EKG-k elemzése során a moxifloxacin alkalmazásakor észlelt QTc-megnyúlás 6 ms ± 26 ms - kiindulási értékhez viszonyítva 1,4% - volt. Mivel a nők kiindulási QTc-intervallumma általában hosszabb a férfiakénál, jóval érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekre. Az idősek úgyszintén fogékonyabbak lehetnek a gyógyszerek QT-intervallumot befolyásoló hatásaira. A káliumszintet csökkentő gyógyszereket moxifloxacinnal kezelt betegeknél körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akiknél arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (különösen nők és idősek esetén), mint pl. akut myocardialis ischaemia (lásd 4.3 pont) vagy QT-megnyúlás, minthogy ezek a tényezők fokozhatják a kamrai arrhythmiák (így a torsade de pointes) és a szívmegállás kockázatát (lásd még 4.3 pont). A QT-megnyúlás nagysága a gyógyszer koncentrációjának növekedésével fokozódhat. Az ajánlott dózist ezért nem szabad túllépni. Ha a moxifloxacin-kezelés folyamán szívritmuszavar tünetei jelentkeznek, a kezelést le kell állítani és EKG-vizsgálatot kell végezni. Túlérzékenységi/allergiás reakciók Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonok, többek között moxifloxacin első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók életveszélyes keringés-összeomlásig súlyosbodhatnak, akár már az első alkalmazást követően is. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, és a beteget megfelelő ellátásban (pl. sokktalanítás) kell részesíteni. Súlyos májbetegségek Moxifloxacin alkalmazása során fulmináns hepatitis eseteiről számoltak be, amelyek (akár halállal végződő) májelégtelenséghez is vezethetnek (lásd 4.8 pont). A betegeknek javasolni kell, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan, fulmináns májbetegségre utaló jeleket és tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam, vagy hepaticus encephalopathia. Amennyiben a májműködés zavarára utaló tünetek jelentkeznek, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni. A bőrt érintő súlyos mellékhatások A bőrt érintő súlyos - potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű - mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxikus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN vagy AGEP alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni. Görcsrohamokra hajlamos betegek Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Az alkalmazásukkor körültekintés szükséges központi idegrendszeri elváltozásban szenvedő betegeknél, vagy más olyan kockázati tényezők jelenlétében, amelyek görcsrohamokra hajlamosíthatnak, vagy csökkenthetik a görcsküszöböt. Görcsroham esetén a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát, vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás, vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai reakciók Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek, akár már a kinolonok (pl. moxifloxacin) első alkalmazása után. Nagyon ritka esetekben a depresszió, vagy a pszichotikus reakciók egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérletig súlyosbodtak (lásd 4.8 pont). Ha a betegnél ezek a reakciók jelentkeznek, a moxifloxacin-kezelést meg kell szakítani, és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Körültekintés ajánlott, ha a moxifloxacin alkalmazására pszichotikus betegeknél, vagy olyan betegeknél kerül sor, akiknek a kórelőzményében pszichiátriai betegség szerepel. Antibiotikum okozta hasmenés (AAD) beleértve a colitist is Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) - beleértve a pseudomembranosus colitist is - és a Clostridium difficile okozta hasmenés előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Emiatt fontos szem előtt tartani ezt a diagnózist azoknál a betegeknél, akiknél a moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn, illetve igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést (pl. a moxifloxacin adását) - meg kell szakítani és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezen felül, megfelelő fertőzésmegelőző intézkedéseket kell tenni a fertőzésátvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél. Myasthenia gravisban szenvedő betegek A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegeknél, mivel a tünetek súlyosbodhatnak. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolonkezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Károsodott veseműködésű betegek A vesebetegségben szenvedő idős betegek csak óvatosan kezelhetők moxifloxacinnal, ha nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mert a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát. Látászavarok Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemészhez kell a beteget irányítani (lásd 4.7 és 4.8 pont). A glükózanyagcsere zavarai Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott. Fotoszenzibilizáló reakciók megelőzése A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzibilizáló reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban megállapították, hogy a moxifloxacin esetében kisebb a fényérzékenység előidézésének kockázata. Mindazonáltal, tanácsolni kell a betegeknek, hogy a moxifloxacin-kezelés során kerüljék az UV-sugárzást, a hosszan tartó napozást és/vagy az erős napfényt. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek Azok a betegek, akiknél a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim hiánya áll fenn, vagy ez családi kórelőzményükben szerepel, kinolonkezelés esetén hajlamosak a haemolyticus reakciókra. Emiatt a moxifloxacint ezeknél a betegeknél körültekintően kell alkalmazni. Kismedencei gyulladásban szenvedő betegek Szövődményes (pl. tubo-ovariális, vagy kismedencei tályoggal társult) kismedencei gyulladásban szenvedő betegek számára, akiknél intravénás kezelést tartanak szükségesnek, nem ajánlott a Moxibiot 400 mg filmtabletta. A kismedencei gyulladást fluorokinolon-rezisztens Neisseria gonorrhoeae is okozhatja. Ezért ilyen esetekben az empirikus moxifloxacint más megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporin) kombinációban kell adni, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható. Amennyiben 3 napi kezelés után nem jelentkezik javulás, akkor a terápiát felül kell vizsgálni. Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések Az intravénás moxifloxacin klinikai hatásossága nem bizonyított súlyosan fertőzött égési sérülés, fasciitis, és a "diabeteses láb" osteomyelitisszel járó fertőzéseiben. Interferencia biológiai tesztekkel A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátolja a mycobacteriális növekedést és így álnegatív eredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vettek. MRSA okozta fertőzésekben szenvedő betegek A moxifloxacin nem ajánlott MRSA által okozott fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA okozta fertőzések esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1 pont). Gyermekek és serdülők A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt gyermekek és 18 éven aluli serdülők esetében (lásd 4.3 pont). Segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban a fluorokinolonok, így a moxifloxacin is káros irányba befolyásolhatják a vezetési vagy gépkezelési készséget olyan betegek esetében, akik központi idegrendszeri reakcióval (pl. szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8 pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztéssel (syncope, lásd 4.8 pont) reagálnak a kezelésre. A betegeknek fel kell hívni a figyelmét, hogy vezetés vagy gépkezelés előtt figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra. 4.9 Túladagolás Véletlen túladagolás esetére nincsenek ajánlott ellenintézkedések. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, a QT-intervallum megnyúlásának lehetősége miatt. Aktív szén és a moxifloxacin 400 mg-os per os dózisának egyidejű alkalmazása több mint 80%-kal csökkenti a gyógyszer biológiai hasznosulását. Aktív szén adása a felszívódás korai időszakában hasznos lehet a moxifloxacin per os túladagolása esetén a szisztémás moxifloxacin-expozíció túlzott mértékű növekedésének megakadályozására. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Gyógyszerkölcsönhatások A moxifloxacin és más, a QTc-szakasz megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszerek additív, QT-szakaszt megnyújtó hatása nem zárható ki. Ez a kamrai ritmuszavarok (beleértve a torsade de pointes-t is) fokozott kockázatához vezethet. Emiatt a moxifloxacin és az alábbi gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd még 4.3 pont): - IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid) - a III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) - antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid) - triciklusos antidepresszánsok - bizonyos antimikróbás szerek (szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin; antimaláriás szerek, különösen a halofantrin); - bizonyos antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin); - egyéb gyógyszerek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni a káliumszintet esetlegesen csökkentő hatású gyógyszereket (pl. kacs- vagy tiazid típusú diuretikumokat, [nagy adagban] hashajtókat és beöntéseket, kortikoszteroidokat, amfotericin B-t) alkalmazó betegeknél, vagy akik olyan gyógyszert szednek, amelynek az alkalmazása klinikailag jelentős bradycardiával jár. Körülbelül 6 órának kell eltelnie kettő- vagy háromértékű kationokat tartalmazó készítmények (pl. magnézium- vagy alumíniumtartalmú savlekötők, didanozin tabletta, szukralfát és vas- vagy cink-tartalmú készítmények) és a moxifloxacin bevétele között. Aktív szén és 400 mg per os moxifloxacin egyidejű alkalmazása jelentősen gátolja a gyógyszer felszívódását és több mint 80%-kal csökkenti a biohasznosulását. Emiatt e két gyógyszer egyidejű alkalmazása nem ajánlott (kivéve túladagolás esetén, lásd még 4.9 pont). Egészséges önkénteseknél ismételt adagolás után a moxifloxacin körülbelül 30%-kal emelte meg a digoxin maximális koncentrációját (cmax) anélkül, hogy befolyásolná az AUC-értéket vagy a mélyponti koncentrációt. Digoxinnal történő alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre. Cukorbetegek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid egyidejű per os alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának kb. 21%-os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem eredményezték a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásait. Ennélfogva, a moxifloxacin és a glibenklamid között nem figyeltek meg klinikai szempontból lényeges kölcsönhatást. Az INR változásai Nagy számban jelentettek be eseteket, amelyekben fokozódott az orális antikoagulánsok hatása antibakteriális szerekkel, legfőképpen fluorokinolonokkal, makrolidekkel, tetraciklinekkel, kotrimoxazollal, vagy bizonyos cefalosporinokkal kezelt betegeknél. A fertőzések és gyulladással járó állapotok, a beteg életkora és általános állapota kockázati tényezőnek tekinthető. Ezekben az esetekben nehéz eldönteni, hogy az INR- (Nemzetközi Normalizált Arányszám) változásokért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Óvintézkedés lehet az INR gyakoribb ellenőrzése. Ha szükséges, az orális antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell. A klinikai vizsgálatok nem mutattak kölcsönhatásokat a moxifloxacin és a következő gyógyszerek egyidejű alkalmazása után: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan alkalmazott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol. Humán citokróm P450 enzimekkel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megállapításokat. Ezeket az eredményeket figyelembe véve, valószínűtlen a citokróm P450 enzimek közvetítésével létrejövő, metabolikus kölcsönhatás. Kölcsönhatás étellel A moxifloxacin és élelmiszerek között (ideértve a tejtermékeket is) nincs klinikailag releváns kölcsönhatás. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A 400 mg moxifloxacin (per os és szekvenciális terápia) kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai gyógyszervizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatás(ok): A hányingert és a hasmenést kivéve valamennyi mellékhatás 3% alatti gyakorisággal fordult elő. A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások súlyosság szerint csökkenő sorrendben kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: - nagyon gyakori (?1/10) - gyakori (?1/100 - <1/10) - nem gyakori (?1/1000 - <1/100) - ritka (?1/10 000 - <1/1000) - nagyon ritka (<1/10 000) - nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Szervrendszer osztály Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert Fertőző betegségek és parazita-fertőzések rezisztens baktériumok vagy gombák által okozott felülfertőződés, pl. orális és vaginalis candidiasis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek anaemia, leukopenia(-ák) neutropenia, thrombocytopenia, thrombocythaemia, eosinophilia, megnyúlt prothrombin-idő/ emelkedett INR-érték emelkedett prothrombin-szint/csökkent INR, agranulocy-tosis, pancytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek allergiás reakció (lásd 4.4 pont) anaphylaxiás reakció, beleértve a nagyon ritkán előforduló, életveszélyes sokkot is (lásd 4.4 pont), allergiás oedema/ angiooedema (beleértve a potenciálisan életveszélyes gégeödémát is, lásd 4.4 pont) Endokrin betegségek nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hyperlipidemia hyperglykaemia, hyperuricaemia hypogly-kaemia, hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont) Pszichiátriai kórképek* szorongásos reakciók, psychomotoros hyperactivitás/ agitatio érzelmi labilitás, depresszió (nagyon ritka esetekben önkárosító magatartásig fokozódhat, pl. öngyilkos-sági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek lásd 4.4. pont), hallucináció, delírium deperszonali-záció, pszichotikus reakciók (amelyek önkárosító magatartásig súlyosbodhatnak pl. öngyilkos-sági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek, lásd 4.4. pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek* fejfájás, szédülés paraesthesia és dysaesthesia, ízérzékelési zavarok (beleértve a nagyon ritkán előforduló ageusiát is), zavartság és dezorientáltság, alvászavarok (főként álmatlanság) tremor, vertigo, aluszékonyság hypaesthesia, szaglászavar (beleértve az anosmiát is), abnormális álmok, koordinációs zavar (beleértve a főként szédülés vagy vertigo miatt kialakuló járás- zavarokat), görcsrohamok, pl. grand mal (lásd 4.4 pont) figyelemzavar, beszédzavarok, amnézia, perifériás neuropathia és polyneuropathia hyperaesthesia Szembetegségek és szemészeti tünetek* látászavarok, beleértve a diplopiát és a homályos látást (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben, lásd 4.4 pont) photophobia átmeneti látáskiesés (különösen központi idegrendszeri reakciók esetén, lásd 4.4 és 4.7 pont) uveitis és bilateralis akut iris diaphanoscopia (lásd 4.4 pont) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* tinnitus, hallásromlás, beleértve a süketséget (általában reverzibilis) Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** QT-megnyúlás hypokalaemiás betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont) QT-megnyúlás (lásd 4.4 pont) palpitatio, tachycardia, pitvarfibrilláció, angina pectoris kamrai tachy-arrhythmiák syncope (akut, rövid ideig tartó eszméletvesztés) nem meghatáro-zott arrhythmiák, torsade de pointes (lásd 4.4 pont) szívmegállás (lásd 4.4 pont) Érbetegségek és tünetek** vasodilatatio hypertonia, hypotonia vasculitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe (beleértve az asztmás megbetegedéseket is) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger, hányás, gastrointestinalis és hasi fájdalmak, hasmenés csökkent étvágy és ételfogyasztás, székrekedés, dyspepsia, flatulencia, gastritis, emelkedett amilázszint dysphagia, stomatitis, antibiotikus kezeléssel összefüggő colitis (beleértve a pseudomembra-nosus colitist, amely nagyon ritka esetekben életveszélyes szövődmé-nyekkel jár, lásd 4.4 pont) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek emelkedett transzamináz- szintek májkárosodás (beleértve az LDH-emelkedést is), emelkedett bilirubinszint, emelkedett gamma-glutamil-transzferáz- szint, emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint icterus, hepatitis (főként cholestaticus) potenciálisan életveszélyes májelégtelen-séghez vezető fulmináns hepatitis (a halálos eseteket is beleértve, lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei viszketés, bőrkiütés, urticaria, száraz bőr hólyagos bőrreakciók, pl. Stevens-Johnson-szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd 4.4. pont) akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* arthralgia, myalgia tendinitis (lásd 4.4 pont), izomgörcs, izomrángás, izomgyengeség ínszakadás (lásd 4.4 pont), arthritis, izomrigiditás myasthenia gravis tüneteinek exacerbációja (lásd 4.4 pont) rhabdomyolysis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek dehydratio vesekárosodás (beleértve a vér karbamid- és kreatininszintjé-nek emelkedését is) veseelégtelenség (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* rosszullét (főként gyengeség vagy kimerültség), fájdalom (beleértve a hát-, mellkasi, medencei és végtagfájdalmat), verejtékezés oedema *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos - esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió, fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). **Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Izolált esetekben előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán sem zárható ki: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve: pseudotumor cerebri), hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolitikus anaemia, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, antibakteriális kinolonok, ATC-kód: J01MA14 Hatásmechanizmus A moxifloxacin in vitro a Gram-pozitív és Gram-negatív kórokozók széles spektrumával szemben hatékony. A moxifloxacin baktericid hatása abból ered, hogy gátolja mindkét II. típusú topoizomerázt (DNS-giráz és topoizomeráz IV), melyek a bakteriális DNS replikációhoz, a transzkripcióhoz és a hibajavító (repair) mechanizmushoz szükségesek. A Gram-pozitív baktériumok tekintetében a megnövekedett aktivitásért és a rezisztens mutánsok kialakulásának csökkenéséért valószínűleg a C8-metoxi csoport a felelős, a C8-H csoport helyett. A nagyméretű bicikloamin-szubsztituens jelenléte a C-7 pozícióban megakadályozza az egyes Gram-pozitív baktériumok norA vagy pmrA génjeihez kapcsolódó aktív effluxot. Farmakodinámiás vizsgálatok bizonyítják, hogy a moxifloxacin baktériumölő képessége koncentrációfüggő. A minimális baktericid koncentrációk (MBC) a minimális gátló koncentrációk (MIC) nagyságrendjébe esnek. Az emberi bélflórára gyakorolt hatás A moxifloxacin per os adását követően egészséges önkénteseknél a következő változásokat észlelték a bélflórában: csökkent az Escherichia coli, Bacillus spp., Enterococcus spp. és Klebsiella spp., valamint az anaerob Bacteroides vulgatus, Bifidobacterium spp., Eubacterium spp. és Peptostreptococcus spp. mennyisége, ugyanakkor a Bacteroides fragilis mennyisége emelkedett. Ezek a változások két héten belül normalizálódtak. A rezisztencia mechanizmusa Azok a rezisztenciamechanizmusok, amelyek inaktiválják a penicillineket, cefalosporinokat, aminoglikozidokat, makrolideket és tetraciklineket, nem befolyásolják a moxifloxacin antibakteriális aktivitását. Egyéb rezisztenciamechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az effluxmechanizmus befolyásolhatják a moxifloxacinnal szembeni érzékenységet. In vitro rezisztencia a moxifloxacinnel szemben a topoizomeráz II-ben, a DNS-girázban, és a topoizomeráz IV-ben bekövetkező, többlépcsős célhely mutációval alakul ki. Gram-pozitív baktériumok esetében a moxifloxacin az aktívefflux-mechanizmus gyenge szubsztrátja. Egyéb fluorokinolonokkal létrejövő keresztrezisztencia megfigyelhető. Mivel a moxifloxacin a topoizomeráz II-t és IV-et azonos szinten gátolja számos Gram-pozitív baktériumban, bizonyos baktériumok rezisztensek lehetnek egyéb kinolonokkal szemben, de érzékenyek moxifloxacinra. Határértékek EUCAST klinikai MIC- és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (2014.01.01.). Mikroorganizmus Érzékeny Rezisztens Staphylococcus spp. ? 0,5 mg/l ? 24 mm > 1 mg/l < 21 mm S. pneumoniae ? 0,5 mg/l ? 22 mm > 0,5 mg/l ? 22 mm Streptococcus A, B, C, G csoport ? 0,5 mg/l ? 18 mm > 1 mg/l < 15 mm H. influenzae ? 0,5 mg/l ? 25 mm ? 0,5 mg/l ? 25 mm M. catarrhalis ? 0,5 mg/l ? 23 mm > 0,5 mg/l < 23 mm Enterobacteriaceae ? 0,5 mg/l ? 20 mm > 1 mg/l < 17 mm Nem fajhoz kötött határértékek* ? 0,5 mg/l > 1 mg/l *A nem fajhoz kötött határértékek meghatározása döntően a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok alapján történt, és független az adott fajok MIC-megoszlásától. Csak azon fajok vonatkozásában használatosak, melyeknél nem adottak a fajspecifikus határértékek és nem használható azon fajoknál, amelyeknél az interpretációs kritériumok a későbbiekben meghatározandók. Mikrobiológiai érzékenység Az egyes fajok szerzett rezisztenciájának prevalenciája földrajzilag és időben is változhat, ezért ajánlatos a rezisztenciára vonatkozó helyi információk beszerzése, legfőképpen a súlyos infekciók kezelésekor. Szakértő tanácsára is szükség lehet, ha a helyi rezisztencia prevalenciája olymértékű, hogy a hatóanyag hatásossága - legalábbis egyes fertőzéstípusok esetén - megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Gardnerella vaginalis Staphylococcus aureus* (meticillin-érzékeny) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Haemophilus parainfluenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis* Anaerob mikroorganizmusok Fusobacterium fajok Prevotella fajok "Egyéb" mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Chlamydia trachomatis* Coxiella burnetii Mycoplasma genitalium Mycoplasma hominis Mycoplasma pneumoniae* Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium* Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)+ Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli*#M Klebsiella pneumoniae*#M Klebsiella oxytoca Neisseria gonorrhoeae*+ Proteus mirabilis* Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis* Peptostreptococcus spp.* Eredendően rezisztens mikroorganizmusok Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa *A hatékonyságot az elfogadott javallatokban az érzékeny törzsek esetében klinikai vizsgálatokkal megfelelő módon igazolták. #MAz ESBL-t termelő törzsek általában rezisztensek a fluorokinolonokra +A rezisztencia aránya >50% egy vagy több tagországban 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás és biohasznosulás Per os beadást követően a moxifloxacin gyorsan és gyakorlatilag teljes mértékben felszívódik. Abszolút biohasznosulása mintegy 91%. 50-800 mg egyszeri per os dózis után, valamint 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg dózisig a farmakokinetika lineáris. Egyszeri 400 mg beadását követően a 3,1 mg/l-es csúcskoncentráció 0,5-4 óra múlva alakul ki. Dinamikus egyensúlyi állapotban (naponta egyszer 400 mg) a csúcs-, ill. mélyponti szérumkoncentráció sorrendben 3,2 ill. 0,6 mg/l volt. Dinamikus egyensúlyi állapotban a szervezet gyógyszerexpozíciója az adagolások között mintegy 30%-kal magasabb, mint az első dózis bevétele után. Eloszlás A moxifloxacin a vérből igen gyorsan kijut az extravascularis térbe; és 400 mg beadása után 35 mg × óra/l AUC-értéket eredményez. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogat (Vss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40-42%. A moxifloxacin elsősorban a szérumalbuminhoz kötődik. Egyszeri 400 mg moxifloxacin-dózis per os beadása után a következő csúcskoncentrációk (mértani középérték) voltak mérhetők az egyes szövetekben: Szövet Koncentráció Szövet: plazma arány Plazma 3,1 mg/l - Nyál 3,6 mg/l 0,75-1,3 Hólyagfolyadék 1,61 mg/l 1,71 Bronchus-nyálkahártya 5,4 mg/kg 1,7-2,1 Alveolaris macrophagok 56,7 mg/kg 18,6-70,0 Nyálkás hámszövet 20,7 mg/l 5-7 Sinus maxillaris 7,5 mg/kg 2,0 Sinus ethmoidalis 8,2 mg/kg 2,1 Nasalis polypok 9,1 mg/kg 2,6 Interstitialis folyadék 1,02 mg/l 0,8-1,42,3 Női nemi szervek* 10,24 mg/kg 1,724 *400 mg-os egyszeri dózis intravénás alkalmazása 1 10 órával alkalmazás után 2 nem kötött frakció koncentrációja 3 alkalmazás után 3-36 órával 4 az infúzió végén Biotranszformáció A moxifloxacin II. fázisú biotranszformáción megy keresztül és a vizelettel, ill. az epével-széklettel ürül részben változatlan formában, részben szulfát- (M1), ill. glükuronid- (M2) metabolit alakjában. Humán vonatkozásban csak az M1 és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív. Az in vitro és az I. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450-en keresztül történő I. fázisú biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték. Elimináció A moxifloxacin terminális eliminációs felezési ideje a plazmából átlagosan mintegy 12 óra. Az átlagos látszólagos teljestest-clearance egyszeri 400 mg adása után 179 és 246 ml/perc közötti érték. A veseclearance 24-53 ml/perc, ami a gyógyszer részleges tubularis reabszorpciójára utal. 400 mg-os dózis beadása után a vizeletből (kb. 19% változatlan hatóanyag, kb. 2,5% M1 metabolit és kb. 14% M2 metabolit) és a székletből (kb. 25% változatlan hatóanyag és kb. 36% M1 metabolit, M2 metabolit nem kimutatható) a dózis mintegy 96%-a nyerhető vissza. Moxifloxacin és ranitidin, illetve probenicid együttes adása nem befolyásolta az anyavegyület renalis clearance értékét. Idősek és alacsony testtömegű betegek Magasabb plazmakoncentrációt figyeltek meg alacsony testtömegű egészséges önkénteseknél (pl. nőknél) és idős önkénteseknél. Vesekárosodás A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak lényegesen vesekárosodásban szenvedő (pl. kreatinin-clearance >20 ml/perc/1,73 m2) betegeknél. A vesefunkció csökkenésével párhuzamosan az M2 (glükuronid-) metabolit koncentrációja mintegy 2,5-szeresére nő (<30 ml/perc/1,73 m2 kreatinin-clearance mellett). Májkárosodás A májelégtelenségben (Child-Pugh A, B) szenvedő betegekkel eddig elvégzett farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehet különbséget kimutatni az egészséges önkénteseknél kapott eredményekhez viszonyítva. A károsodott májműködés magasabb M1 metabolit-koncentrációt eredményezett a plazmában, ugyanakkor a változatlan molekula koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkénteseknél megállapított értékkel. A moxifloxacin májkárosodásban szenvedő betegeknél történő klinikai alkalmazásával kapcsolatosan nincs elegendő tapasztalat. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Patkányoknál és majmoknál a haemopoeticus rendszerre kifejtett hatás (a vörösvértest- és vérlemezkeszám kisfokú csökkenése) volt kimutatható. Egyéb kinolonokhoz hasonlóan patkányoknál, kutyáknál és majmoknál hepatotoxicitást (emelkedett májenzimszintek és vacuolaris degeneratio) észleltek. Majmoknál központi idegrendszeri toxicitás (convulsiók) is előfordult. Ezeket a hatásokat azonban csak magas moxifloxacin-dózisok, ill. tartós kezelés esetén észlelték. A többi kinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin in vitro genotoxikusnak bizonyult baktériumokban és emlős sejteken. Mivel ezek a hatások magyarázhatók a bakteriális girázokkal létrejövő kölcsönhatással és - magas koncentrációban - az emlőssejtekben lévő topoizomeráz II gátlásával, így a genotoxicitásra küszöbérték határozható meg. In vivo vizsgálatokban az alkalmazott igen magas moxifloxacin-dózisok ellenére sem észleltek genotoxicitást. Ezek alapján egy kielégítően magas biztonságossági szint állapítható meg a humán terápiás dózisra. Egy patkányokkal végzett iniciációs-promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek. Számos kinolon fotoreaktiv, ami fototoxicitást, fotomutagén, illetve fotokarcinogén hatást válthat ki. Ezzel szemben a moxifloxacin összehasonlító in vitro és in vivo vizsgálati programokban fototoxikus, ill. foto-genotoxikus hatásoktól mentesnek bizonyult. Ugyanilyen körülmények között más kinolonok kiváltották ezeket a hatásokat. Magas koncentrációban a moxifloxacin gátolja a késleltetett, egyirányú káliumáramlás gyors szakaszát a szívben, és ezzel a QT-intervallum megnyúlását eredményezheti. Kutyákkal végzett toxikológiai vizsgálatokban a 90 mg/ttkg és magasabb, ? 16 mg/l plazmaszintet eredményező per os dózisok a QT-szakasz megnyúlását idézték elő, de nem okoztak szívritmuszavart. Csak igen magas, a humán dózis 50-szeresét (> 300 mg/ttkg) meghaladó, ? 200 mg/l (a terápiás szérumszintnél 40-szer magasabb) plazmakoncentrációt eredményező, kumulatív, intravénás dózis okozott reverzibilis, nem halálos kamrai szívritmuszavart. A kinolonok igazoltan károsítják a fiatal állatok nagy, diarthroidális ízületeinek porcfelszínét. A fiatal kutyáknál ízületi károsodást okozó, legalacsonyabb per os moxifloxacin-dózis - mg/ttkg-ban számítva - a 400 mg-os terápiás dózis négyszerese volt (50 ttkg-ra vonatkoztatva), ami 2-3-szor magasabb plazmaszintet eredményezett, mint a legmagasabb terápiás dózis. Patkányokkal és majmokkal végzett (ismételt dózisokat alkalmazó, maximálisan 6 hónapig tartó) toxicitási vizsgálatokban nem mutattak ki oculotoxicitás kockázatára utaló jeleket. Kutyáknál a ? 20 mg/l plazmaszintet eredményező, nagy (? 60 mg/ttkg) per os dózisok elektroretinogram-változásokat és - izolált esetekben - retinaatrófiát okoztak. Patkányokkal, nyulakkal és majmokkal végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. Patkányokkal (per os és iv.) és majmokkal (per os) végzett vizsgálatok nem igazolták a moxifloxacin teratogén vagy termékenységet befolyásoló hatását. A csigolyák és bordák fejlődési rendellenességeinek kismértékben emelkedett gyakoriságát figyelték meg nyulaknál, de csak az anyára nézve egyértelműen toxikus (20 mg/ttkg, iv.) dózisok mellett. A humán terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő dózisok esetén majmoknál és nyulaknál az abortuszok incidenciájának növekedését észlelték. Patkányoknál a magzatok csökkent testtömegét, magasabb prenatalis elhalást és a vemhesség időtartamának kismértékű megnövekedését, valamint egyes hímnemű és nőnemű utódoknál a spontán aktivitás fokozódását észlelték az ajánlott maximális humán dózis 63-szorosa mellett (mg/ttkg-ban számítva), a humán terápiás dózistartományon belüli plazmakoncentráció mellett. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 5, 7, 10, 14, 25, 28, 30, 50, 70, 80, 100, vagy 120 filmtabletta buborékcsomagolásban (OPA/AL/PVC-Al buborékcsomagolás) és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-22664/01 5× OGYI-T-22664/02 7× OGYI-T-22664/03 10× OGYI-T-22664/04 14× OGYI-T-22664/05 25× OGYI-T-22664/06 28× OGYI-T-22664/07 30× OGYI-T-22664/08 100× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. május 6. A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2019. október 2. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. február 20. A gyógyszerről részletes információ az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet internetes honlapján található (www.ogyei.gov.hu). 2 OGYÉI/65410/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A moxifloxacin adásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitására utalnak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Mivel a fejlődésben lévő állatokkal végzett kísérletek során az állatok teherviselő ízületi porcainak fluorokinolonok okozta károsodásának kockázatát, valamint fluorokinolonkezelésben részesülő gyermekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont). Szoptatás Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának állatkísérletek során leírt, fluorokinolonok okozta károsodásának kockázata miatt a szoptatás ellenjavallt a moxifloxacin-kezelés alatt (lásd 4.3 pont). Termékenység Az állatkísérletek nem utalnak termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont). | 
